Jut eszembe! ... mégegy téma. A keresztpántok esetleges elforgatásáról.
Úgy látom, hogy eddig senki sem figyelt fel egy lényeges momentum-együttesre!
Igen régóta írok ebben a témában/és olvasok is rermészetesen.
Eddig még senki sem cáfolta azt, hogy a felső Pantokrátor EREDETI keretezésben foglal fent helyet!! LÉNYEGES!
Ugyanis, ha elforgatták volna a keresztpántot - és ugyanakkor a pantokrátor eredeti keretben van - akkor most a Pantokrátor nem előre nézne, hanem vagy oldlra, vagy hátra!
Holott, tessék megnézni a koronát előlrő, kissé felülről!! A Pantokrátor előre néz!!
Tehát: vagy a P. képet keretezték/foglalták be újra--erről nincs adat, sőt, minden eddigi kutató eredetinek ismeri,
Az apostolképek keret-mintázata magyar jellegű. Ezt itt e fórumon, korábban már sokan vitatták. E viták során egy dologről mindig 'hajlamosak voltak' elfelejtkezni, illetve eddig még senki sem hozott cáfolatot!
Éspedig ara, hogy az apostolképek inda-mintáinak 'hónaljában' keretezés nélküli piros díszitések vannak. Ez pedig nyugaton nem fordúl elő, az TIPIkUSAN a hajdani hun birodalom területén volt elterjedve!! Dél-Itáliából ilyen motívumot eddig még senki nem hozott itt e fórumon!!
Ez pedig ékesen arról beszél, hogy az apostolképek magyar munkák!!
Tehát 'Gejcse' (hadd írjam így, megkülönböztetendő Géza királytól)
uralm a már erős, kiemelkedik a többi feljedelem közül. Előre tekint, feledúsége, a nagyravágyó (férfiasan viselkedő) sarolt hatása is benne van, hogy már királykéne óhajt uralkodni. (Használja is ezt a címet, lásd pénzeit!)
Ehhez azomban nyílvánvalóan kell a császár 'elismerése'
Bizáncnak pedig jól jön egy vele szövetséges új északi szonszéd. Tehát ajándékokat, térítőket kült, és IGEN, egy koronát is!
Logikus, hogy Gejcse udvara nem akarja Bizáncot megsérteni, ám ő csak elismerést akarhatott, hűbéres függőségi viszonyt NEM!
Mit tehet?
Természetesen felhasználja a küldött korona képeit/ékköeit is talán, de készíttet magának egy tipikusan, önmagáért beszélően magyar koronát (Ez az abroncs pártázattal) amire fölhelyezteti a görög képeket. (Ezidőtájt még nem volt magyr szent, így az szóba se jöhet. 'Latin' meg azért nem, mert Gejcse Bizánc felé orientálódik!)
Ezért nem eredei görög munka az abroncs!
----
Igen, később kiéleződik a 'verseny' Bizánc és Róma között, s azért 'győz' Róma, mert Vajk/István nem keleti, hanem nyugati mintájú öröklési és uralkodási rendet akar! Ez az érdeke!
Ezért fordúl inkább Róma felé, ezért kér onnan áldást (uralkodói jogot), ezért egészítteti ki apja abroncsát a keresztpánttal, ezért tétet arra apostolképeket!
Ám ott vab benne a Makkay részéről egy csúsztatás, hogy a fennmaradt itat NEM TISZÁZZA,HOGY MILEN KORONÁT vittek ki. (Kettőt is, de egy szó sincs arról, hogy ezek konkrétan milyenek voltak)
Sőt, az oklevél további fogalmazása egyértelműen arra utal, hogy kivittek két koronát...továbbá különféle klenódiákat/regáliákat.
Ebből pedig épp az tűnik ki, hogy a kivitt koronák nem tartoztak a rgáliák közé! (Ha közéjük tartoztak volna, azaz a koronázási Koronát is kivitték volna, akkor kb. úgy nézne ki logikusan a felsorolás, hogy a 'következő regáliákat vitték ki: a Koronát, a kardot...stb')
Valóban, illenék elgondolkodni róla!
----
De, elképzelhető!
Egyrészt azért, mert a Koronát nem Budán, hanem Fehérváron őrizték (ez korabeli oklevelekből, leírásokból egyértelműen kiderült), másrészt a Korona - ellentétben más kincsekkel - NEM A KIRÁLY TULAJDONA, hanem aegész nemzeté(Akkori fogalom szerint érsd a 'nemzetet'), a Korona még a király fölött is állt, azt a királytól meglehetős függetlenséget és hatalmat élvető papi méltóság, a fehérvári prépost őrizte (mégegyszer hangsúlyozom, 'felettese' a pápa volt!!!) tehár bizony, kerek-perec elutasíthatta Annát/van küldöncét, és a Szt Koronát nem adhatta ki efféle 'menekítési' szándékú küldöncnek! JOGA volt hozzá, sőt a korabeli törvények értelmében KÖTELESSÉGE is volt a kiadást megtagadni!
----
Méghogy részünkről feltételezés!! Ezvicc!
A Makkay féle elmélet feltételezés, éspedig mindaddig, amíg nem hoz helytálló bizonyítékot!..ilyet pedig nem tudott hozni. (AZ meg hogy a fenébe lenne mindegy, hogy van forrás, vagy nincs?!)
----
Nem keverem a dátumokat! Nézz utána!
A fehérvári prépost III András számára bizonyítja oklevélben, hogy a Korona EREDETI, és hogy Szt. Istváné volt!
Azaz: IV István halála után teszi ezt, mikor Makkay szerint az eredeti kint volt/vagy már beolvasztásra került!
(Arról ne is beszéljek: maga Makkay írja, hogy ez időben már erősen élt különféle külhoni udvaroknál az az elképzelés/igény, hogy a magyar trónt meg lehet/kell szerezni.
Van józan elme, aki el tudja képzelni, hogy egy ilyen 'trónverseny' során az egyik elképzelhető jelölt kezére kerül a nagy becsben tartott KORONÁZÁSI korona...erre ő azt megsemmisíti??!! EMBEREK!!! Gondolkodjunk már egy kicsit!!!
----
Már rég 'el van döntve', hogy a Koronát ebben az időben Fehérváron őrizték, a Szt-istváni bazilika egyik jól őrzött tornyában!!!
----
Nos ezek után valóbban 'ennyit Makkay elméletéről'
Az meg természetesen szíved joga, hogy belenyugszol e a cáfolhatatlan bizonyítékok által 'mondottakba', vagy továbbra is ragaszkodsz Makkay igencsak meseszerű elméletében!
Már csak az itt általad írottak alapján sem tartanám kizárnak!
- A keresztpántokról már bebizonyosodott ugyan, hogy 'rövidségük' okán nem lehettek Szt. István fej-ereklyéjének részei,
- és ugyan a képek(apostolok) származhattak az ő valamiféle koronájáról, fejékjéről,
- de ha és amennyiben valóban kapott a pápától/vagy volt neki más úton-módon olyan koronája, amivel eltemették,majd azt kiemelve szentté avatásakor felhhasználták/abból készítették a mai Koronát, akkor meg mégiscsak áll a tétel, hogy ez, a mai, Szt. István koronája volt...így, vagy úgy! (...és/esetleg átesett némi álalakításon/módosításon.)
Szemmel látható, hogy ez a mai korona más. Lehet, hogy a régit kalapálgatta összevissza Kalapos Haspukk Jóska, de az is lehet, hogy "vadi új"...
(Az érdekes, hogy egy ilyen tényt egyesek simán átbalettoznak (szokás szerint), de ha egyszer felfedezték a penicillint, abba kéne hagyni a bivalyhúgyba áztatott lószar sebre való kenegetését....)
(Besorolandó az eset a "Kis Habsburg Szemétkedés" c. szappanopera többi relikviája közé.) írja xalter egyik válaszul erre a 9189-re, akinek megköszönöm, hogy leolvasta a két írást (a felsőn: "Ilyennek írták eddig Tudósaink + a Magyar Szent Koronát.", az alsón: "Mi Ilyennek találtuk + 1790. év febr. 16.ik napján." )
S most vizsgálódjunk egy kicsit: mi tűnik fel egyből ? Úgy tűnik hogy két külön koronáról van szó. Pedig ez kétséges. Nézzük meg alaposabban kinagyítva: (Természetesen mindezt hipotetikusan)
A felső kép teljesen másnak tűnik, mindaddig, míg el nem fogadjuk, hogy a középső kép a korábban Révay által említett Szűz Mária kép - a Korona hátoldalán. Innentől érdemes gondolkodni. Teljesen egyértelmű. hogy a hátsó pártakialakítás eredeti kellett legyen, tehát a kényszerutazás alatt jelentős átalakítás történt a hátsó pártarészen.
Megfigyelhetjük, hogy a felső képen a pártasor alatt egy markáns anyagszélesség található a gyöngydrótsor fölött, ami ma nincs meg, sőt Csomornál az szerepel. hogy az abroncs alsó és felső éle meg lett csiszolva, az eredetileg 52 mm-lehetett, ma 51,2.
Az alsó képen sem Mihály, sem (főleg) Gábriel, sem leginkább Kozma rajza nem felel meg a mai képeknek.
"a pártázat szervesen egyben van az abronccsal, és több komoly kuató szerint (Pl. Deér) tipikusan magyar!!!"
Ezzel az a gond, hogy egy magyar abroncson magyar írásnak kellene szerepelni, de görögnek semmiképp sem.
Akkor már inkább glagolita lenne. És nem tipikusan görög szenteknek, hanem inkább "általános" szenteknek.
Kizártnak tartom, hogy az abroncs eredeti magyar készítésű lenne. Túlságosan görög ahhoz.
"Tehát, miért nem képzelhető el, hogy Bizáncból küldtek valamilyen ékszert/ajándék-szelencét, vagy bármi mást, a 'görög' szentek képeivel (esetleg többel is, mint ma a Koronn van) ...azután itthon elkészítették az abroncsot"
Túl sok bizánci ajándéknak kellett volna ideérkezni ahhoz, hogy egy ilyen abroncsot össze tudjanak állítani belőle. És ha itt rakják az abroncsra a képeket, akkor miért csak görög képeket raknak rá?
Én azt mondom, hogy a három hátsó képet kivéve az abroncs eredeti görög munka.
Viszont. Ahogy Afrikaans bemutatta a "Magyar őstörténet" topikban, teljesen meggyőző lehetőség volt az, hogy Géza fejedelemnek koronát küldenek a görögök. Ennek a tétje ugyanis az volt, hogy ki nevezi ki a magyar főpapokat. Ha Géza fejedelem beugrik, akkor a görög császárnak van joga a magyar érsekeket kinevezni. (És lehet, hogy a kalocsai érsekeket eleinte valóban a görög császár nevezte ki.)
És ez a körülmény nagyonis érthetővé teszi Szt István igyekezetét, hogy közvetlenül a pápától kapjon koronát.
És szintén innen eredeztethető, hogy csak a magyar király lett "apostoli", vagyis csak ő nevezhette ki az ország főpapjait.
Szó, ami szó, lehetett egy görög korona, amit Géza fejedelem kapott, amiről a mai koronára átkerülhetett Géza és Konstantin képe.
"A kereztpánt 'JÓMA' jelei számomra egyértelműen jelzik, hogy az itthon, magyar műhelyben készült!"
Igen, jó eséllyel a keresztpánt anyaga, összeépítése a koronával, és az atya képe hazai "termék", amire ráépítették a már itt levő apostolképeket. (A jelenlegi kereszt egészen biztosan nem eredeti, mert akkoriban csőből nem csináltak keresztet.)
Még egyszer: van egy oklevél-részlet, ami nem nevesíti, hogy az Anna által kivitt két korona között volt-e a SztKorona...
és van (Makkay írása szerint több) oklevél, ami pedig hitelesíti azt, hogy a fehérvári prépostság megőrizte Szt István koronáját!!
Ezt a kettőt állítsd szembe!
----------
Nos.
Az, hogy a regáliák kimentek az egyértelmű.
Azt jelenti, hogy a koronázási kincsek mentek ki.
Forrás és tárgyalási jegyzőkönyvek vannak koronázási kincsek visszaadásáról.
Amiből csak kard maradt meg "Attila" kardként és a csészék csak nem itthon. A többi eltűnt, beolvasztották...
Amelyeknek szintén jelentőségük van mint koronázási kellék.
Illene elgondolkodni rajta.
Az ugye elképzelhetetlen, hogy Anna nem hajtotta végre apja akaratát és nem tudta milyen koronát kell kivinni az országból, hogy ne koronázhassák királlyá a fiát?
Mindegy, hogy van forrás erről.
Arról az elképzelésetekről nincs, hogy Anna nem tudta melyik koronáról van szó, így nem egyéb mint feltételezés részetekről.
"és van (Makkay írása szerint több) oklevél, ami pedig hitelesíti azt, hogy a fehérvári prépostság megőrizte Szt István koronáját!"
Nos itt pedig a dátumokat kevered vagyis csúsztatsz a témában.
Illene már eldönteni, hogy a koronát Budán vagy Sz.Fehérváron őrizték és honnan vitte el Anna.
Ennyit az elméletedről.
A továbbiakban nem vitázom, mert valójában értelmetlen.
valóban, a keresztpántot az abroncshoz készítették. (Véleményem szerint itthon.)
Valóbn, annak tetején kínálkozik egy hely...és ennek a logikának mentén tényleg felállítható eg időrend. A Homlokzati Jézuskép korábbi. OK!
Abban ,már vitatkoznék, hogy az abroncsot kinek és mikor küldték...ha egyáltalán küldték, s nem csak a képeket hozzá!!
Ugyanis a pártázat szervesen egyben van az abronccsal, és több komoly kuató szerint (Pl. Deér) tipikusan magyar!!!
Tehát, miért nem képzelhető el, hogy Bizáncból küldtek valamilyen ékszert/ajándék-szelencét, vagy bármi mást, a 'görög' szentek képeivel (esetleg többel is, mint ma a Koronn van) ...azután itthon elkészítették az abroncsot (ismét hangsúlyozandó, hogy a pártával egyben) és arra kiválogattak (adott szisztéma szerint) kapott képeket. (Az sem kizárt, hogy nem egy szériából! Gondolj csak arra, hogy a görögszentek glóriája nem egyforma színü!)
Nem sokkal később ezt a 'pártázott abroncskoronát' kiegészítették a keresztpánttal (és annak díszeivel, képeivel.)
A kereztpánt 'JÓMA' jelei számomra egyértelműen jelzik, hogy az itthon, magyar műhelyben készült!
"Ám -- ha ugyan "ránézésre" tényleg megállapítható (lenne) a felső pantokrátos "primitivebbsége" az akkor sem elegendő bizonyíték a két kép készítési időrendjének meghatározására!"
Nem erről van szó, hanem arról, hogy a keresztpánt nem önálló, és nem is lehetett önálló ötvösmű.
Ha tehát valamihez készítették, kézenfekvő a válasz, az abroncshoz készítették eleve. De ha ott van az abroncs, a keresztpánt, meg az apostolképek, akkor a keresztpánt tetejéről hiányzik egy kép, hisz a pántok találkozásánál "automatice" képződik egy jókora négyzet, amibe azért egy apostolkép nem fér be (és az nem is négyzet alakú).
Kellett tehát oda csinálni egy oda illő képet.....vagyis egy pantokrátort.
Namost helyezd el időben a dolgokat. Ha az abroncs női, és tényleg Szünadéné hozta magával, akkor ezt az egy képet, a keresztpánt pantokrátorát később, és itt kellett csinálni.
Miközben a homlokzati Jézus nyilvánvalóan Bizáncban készült.
Fogalmam sincs, én nem gondolom, hogy a hun uralkodók ilyen koronát viseltek volna. Kérdésem arra vonatkozott, hogyan kerülhetett ilyen szerkezeti felépítésű sámánfejdísz az osztyákokhoz, illetve szamojédokhoz.
- (23. oldal) A tárgyalás során …." a cseh királymegígérte a magyar királynak, hogy mindazokat a kincseket visszaszolgáltatja neki, amelyeket annak idején király nénje, Anna, macsói hercegnő elszállított neki átadott, jelesen két arany koronát és királyi jogarokar, továbbá egy csodálatra méltó gemmákkal díszitett remek művü arany csészét, valamint más színarany klenódiákat, amelyeket…." stb.
Mit is jelent ez?
Az, hogy két koronáról beszél, azt jelenti, hogy különféle koronákat vitt magával…DE SEMMIKÉPPEN NEM JELENTI AZT, HOGY A BEAVATÓ SZET KORONÁT IS VITTE VOLNA.
-------------
Helyes.
Lássuk sorban logikusan ezért nemcsak kiragadni kell egy mondatot .
"Az igazi bajok - és a Szent Korona hányattatásai - akkor kezdődtek, amikor a tatárjárás után a környező uralkodóházak rádöbbentek: a tatárok nem minden ok nélkül lovagoltak ezer és ezer kilométereket, hogy megtámadják Hungáriát. Nem a korona kellett nekik, hanem uralni akarták ezt a roppant gazdag természeti kincsekkel rendelkező országot. Hiszen első célpontjuk az erdélyi bányavárosok voltak, az aranybányák haszna. Arrafelé is törtek be a Kárpátokon át, és elsőként a bányaváros Radna ellen támadtak.47 Megindult hát a tatárok nyomában a vetélkedés a magyar királyság feletti uralomért, tatárok, csehek, osztrákok, itáliai
47 Kádán (Kadaan; MTT 155) egy-két nap alatt tört át a Kárpátok sűrű érdéin, favágók ezreinek segítségével: Rogerius mester siralmas éneke szerint Batu vezérének, Kádánnak csak három nap kellett, hogy Orosz- és Kunország erdőin "átutazva" a gazdag Radnára, a nagy hegyek között fekvő német városhoz, a király ezüst bányájához érkezzen. Rogerius mester siralmas éneke, XX. fejezet. Pest, 1861, 18. - A várost védő fegyveres németek tömegét látva, a mongolok látszólag megfutamodtak, mire a védők örömükben és német dühükben bortól lérészegedtek. A védfalak nélküli városhoz hirtelen visszatérő tatárok hatalmas öldöklésbe kezdtek, és végül a nép kegyelemre megadta magát. Kadan pedig, miután a várost védelme alá vette, Aristaldot, a város ispánját hatszáz válogatott német fegyveressel együtt besorozta saját katonái közé, és megindult velük az Erdőn inneni vidékre. [Tehát a Partium és az Alföld ellen.] Rogerius mester: Siralmas ének. Fordította Horváth János. Budapest, 2001, 414. Ennyi német segítséggel hogyne győztek volna a tatárok Muhinál! És közben egy másik német, az osztrák herceg még hátba is támadta a menekülő- IV. Bélát! - Hogy azután a radnai németek miért haragudtak ennyire őket befogadó hazájukra, amely az ország egyik leggazdagabb részén adott nekik helyet, azt nem tudom.
21
Anjouk, majd moszlim törökök között,48 Hiszen láthatóvá vált, hogy az Árpádok nem legyőzhetetlenek! A Muhi (1241. április 11-12.) után menekülő IV. Béla minden királyi kincsével - regales gazáé - először Frigyes osztrák hercegnél kért menedéket, ... aki erre elfogta, és kifosztotta: csak arany és ezüst kincseiért cserébe engedte szabadon. Ez volt az első nagy osztrák rablás hazánk ellen. Még szerencse, hogy a koronázási jelvények valószínűleg nem voltak IV. Bélánál: a Dalmácia felé tovább menekülő király 1241. májusában üzent valahonnan Segesd tájáról Székesfehérvárra Szent István király földi maradványainak és az egyházban őrzött mindenféle kincseknek a biztonságba helyezéséért: ad civitatem Albensem ét suscepto corpore beati Stephani regis, susceptis etiam multarum ecclesiarum thesauris. Ezeket megkapta, magával vitte, majd Zágrábból feleségével, a Margittal valószínűleg már áldott állapotban lévő Mária királynéval és kétéves fiával, Istvánnal és cum omnibus thesauris tovább küldte Spalatoba, sőt a teljes biztonság érdekében Trau szigetére. Biztos, hogy az értékek között ott volt a koronázásra szolgáló korona is, amelyet akkor már Szent István koronájának tartottak. II. András 1217-ben készült oklevele szerint a korona az öröklés jogán csakis azokat illeti, akik királyi vérből származnak (lásd ismét a Vérszerződést!): de regali progenie, haereditario iure. 1233-ban pedig magára Szent Istvánra vezette vissza az uralkodói jogait: nos igitur, qui huius sancti regis haereditario iure per Dei gratiam regni solium obtinemus: mi, akik a szent királytól való örökség jogán Isten kegyelméből uralkodunk.49
Megállapíthatjuk tehát: az Arpádi jogrend, a megkoronázás és az első magyar alkotmány alapjai a Vérszerződéskor letett szent eskü és a szeri országgyűlés határozatai voltak. Ez az ősi jogrend kisebb-nagyobb zökkenőkkel egészen V. István váratlan haláláig fennállt, még a tatárjárás borzalmait és sebeit is sikerült begyógyítani. Még mindig a Szent Korona védnöksége alatt bár, de akkor kezdett megbomlani, amikor IV. Béla király a halálos ágyán (1270. május 3.) felszólította kedvenc leányát, Anna hercegnőt (1226-1270 után), akinek a leánya, Kunigunda Otakar (dürnkruti Ottokár) cseh király felesége volt, hogy a királyi regáliákat azonnal rakja szekérre, és vigye magával Prágába a vejéhez, így történt.
A meghatározó események komoly dolgok voltak: 1262-ben IV. Béla megkoronáztatta fiát, V. Istvánt, aki Magyarország ifjabb királya lett - iunior rex Hungáriáé, és uralmi területe az ország keleti része volt, benne elsősorban Erdély és az aranybányák. Béla maradt az öreg király:
48 Azokban az esetekben, amikor - terjedelem! okokból - nem adok pontos forráshivatkozást, az adatok Tóth - Szelényi 2000, Deér 2005, Bertényi 2010, és Decsy 1792 oldalain találhatók meg.
49 Deér 2005, 172-177.
22
rex senior Hungariae. Ilyesféle intézményeket sem a Vérszerződés, sem a háromszáz éves Árpádi jogrend nem ismert! Megbomlott ezzel az Árpádok három és fél évszázados uralmi rendje, egymást követték a belharcok és testvérháborúk. Ráadásul a valószínűleg bővérű István egy kun leányzót, Szejhán kun fejedelem gyermekét vette feleségül, és ő lett a dominus Cumanorum. Az áldatlan küzdelmekben többször is békét kötött apjával, legutoljára a Margitszigeten (1266) testvére, a későbbi Szent Margit közvetítésével. Ennek ellenére apja gyűlölte, és halála előtt fiát megfosztotta a korona és a koronázási ékszerek birtoklásától.
Több hiteles forrás is bizonyítja (közöttük két király, István és a cseh Ottokár által aláírt megállapodások), hogy valóban sor került a kincsek - közöttük a klenódiák - Prágába szállítására. Ennek ellenére a magyar tudós világ mindmáig nem sok hitelt ad a kérdésnek (elsősorban Attila 'magyar király' említése miatt!), és mindenféle magyarázatokat javasolgat. Például azt, hogy nem az igazi koronázási ékszerekről van szó, hanem csak a Zágrábban őrzött báni kincsekről. Az oklevelekből viszont az derül ki, hogy V. István és II. Ottokár között Pozsony melletti erősségekben tárgyalások indultak a kincsek visszaadása ügyében: pro-mittens rex Boemie memorato regi Ungarie omnes thesauros reddere, quos aliquando amita ipsius regis Ladislavi Anna regina de Mazowe asportaverat eique tradiderat, videlicet duas coronas aureas ét sceptra regalia, ac preciosissimam amphoram auream nobilissimis gemmis un-dique adornatam mire pulchritudinis. ét alia quam plura clenodia aurea que a tempore regis Ungarie Attile, ét ab aliis successoribus suis usque nunc in Ungariafuerant conservata.
Azaz: a cseh király megígérte a magyar királynak, hogy mindazokat a kincseket visszaszolgáltatja neki, amelyeket annak idején [V. István] király nénje, Anna macsói hercegnő elszállított és neki [Ottokárnak] átadott, jelesen két arany koronát és királyi jogarokat, továbbá egy csodálatra méltó gemmákkal díszített remek művű arany csészét, valamint más színarany klenódiákat,, amelyeket Attila magyar király és utódai idejétől kezdve mindaddig Magyarországon őriztek. Más okmányok beszélnek még egy kardról, nyakláncokról, egy székről vagy nyeregről, mindegyik koronázási szertartások kelléke volt, vagy lehetett. Attila nevű magyar király soha nem volt, volt viszont egy késő avar kori uralkodó, akit a források egy része Attilának nevez (és aki az Árpádok rövid genealógiája szerint Árpád ötödik elődje volt50).
Nos, a vita azon zajlik, hogy a két arany korona egyikének esetében a magyar királyok immáron Szent Istvántól eredeztetett királyi koronájáról van-e szó, avagy nem - merthogy a gazdag királyi kincstárakban
50 A kutatás régóta tudja, hogy Árpád fejedelem Anonymusnál emlegetett rövid sorozata (Attila-Csaba-Ed-Ugek-Álmos-Árpád) már az ősforrásban benne volt, a hosszú sorozat későbbi kompozíció. A részletekre Makkay 2006a, 109-116.
23
általában nem egyetlen korona (és nem egyetlen jogar) szokott lenni. Az ellenmondó vélemények hátterében foként az áll, hogy megőrizzék a Szent Korona sérthetetlenül Szent Istvánra visszavezetendő eredetiségét és folytonosságát. Holott láttuk, hogy először - legalább a 12. század közepéig (sőt mint látni fogjuk, a 13. század végéig) - nem (csak) a korona volt szent és sérthetetlen, hanem az az eskü is, amely csak az Árpádok törzséből született és az uralkodásra egyébként is joggal és alkalmassággal pályázó királyjelölt fiú vagy fítestvér megkoronázását tette lehetővé. Tudjuk, hogy 1150 tájától a koronázást csakis az ősi, Szent Istvánt eredetűnek tekintett koronával tartották érvényesnek. Magát a koronát IV. Béla király nevezte 1256-ban szentnek - Sacra corona -, de lehet, hogy erre már korábban is sor került.
A tárgyalásokat követően V. István nemsokára meghalt (1272. augusztus 6.). Feltételezem, hogy a kun lobbi tette el láb alól a roppant tehetséges és még fiatal - bár civakodásra hajlamos - királyt. A Prágába vitt koronázási kincsek elkallódtak, az aranyakat állítólag Brandenburgban olvasztották be, soha egyetlen darabjuk sem került vissza Hungáriába. Ha ez így van - és így van! -, akkor a következő koronázásokhoz új ékszereket kellett találni, hiszen IV. Béla minden bizonnyal nem másodlagos jelentőségű regáliákat bízott leányára, amikor utódlásáról volt szó (akciójával, nyilván akadályozni akarta a iunior rex teljes jogú királlyá avatását). Új ékszereket akár úgy is, hogy szintén régi, még talán István királyig visszamenő, vagy más származású ősi regáliákból összeállítani. Abban a kincstárban, ahol minden bizonnyal nagyon régi időkben készült ékkőbetétes aranycsészét őriztek [állítólag Attila király idejéből, de legalább az avar Attila korából], fennmaradhattak más reges régi kincstárgyak is. Mint például a koronázási jogar. Vagy éppen a Szent Korona alsó része, a Corona Graeca, amelyet VII. Dukasz Mihály görög császár (1071-1078) küldött 1074-ben I. Géza magyar királynak - avagy előkelő görög származású feleségének. Lehet, hogy egyik-másik forrás ilyen jellegű emlékezést őrzött meg. Róbert Károly harmadik koronázását egyébként azért tartotta a király törvényesnek, mert I. Géza (Geyza) koronájával történt (lásd lentebb, és a 2. képenl). A Corona Graeca esetében tehát felesleges a találgatás: nem tartozhatott Szent István koronájához.51
Deér József ezeknek az éveknek a fontos változásait a következőképpen foglalta össze: a Vérszerződésben kikötött öröklési jogon alapuló legitimitás érvényben volt. "Minden egyes de regali progenie [királyi vérből származó] királynak ugyanis iure haereditario [az örökség jogán] járt a korona, és minden támadhatatlan dinasztikus legitimitású Árpád-házi sancti regis haereditario iure [a szent király örökösének jogán] lé-
51 Az I. Géza türk király - Geobitzasz Kralesz Pisztosz Turkiasz - udvarába küldött koronáról érdekes, de nem igazolható fejtegetések olvashatók Decsy Sámuelnél: 1792, 184-188.
24
pett a trónra."52 Ez azt jelenti, hogy az Árpádi királyi vérből származó trónkövetelők - ha az érvényes koronázó regáliákkal megkoronázták őket - törvényes királynak számítottak. Deér azonban így folytatja: "... öröklési jogát a legszélesebb néprétegek fogadták el önként, mivel az alattvalók szerepe az új király trónralépésénél ebben az időszakban lényegében még a [Vérszerződésben kikötött] öröklési jog elismerésére korlátozódott. A királlyal azonban már egy nagyhatalmú birtokos nemesség áll szemben és az autonóm nemesi vármegye kezdetei is ebbe a korba nyúlnak vissza. A királynak messzemenőkig tekintettel kell lennie e nemesség igényeire és előjogaira, privilégiumaikat 1222 óta ismételten meg kell erősítenie. Különösen a tatárjárás után válik a nagybirtok éppenséggel túlsúlyossá; a királyt messzemenően köti a főurak egyetértése. Csak egyet nem mernek még a potentes [a hatalmasságok]: befolyást gyakorolni az utódlásra, legalábbis addig nem, míg a dinasztikus helyzet ezt számukra lehetővé nem teszi. A királyság apáról fiúra való töretlen öröklődése II. Andrástól FV. Lászlóig nem ad játékteret Magyarországon a választott királyságnak egészen 1290-ig. A politikai élet felszínén ez a szilárd helyzet abban a pillanatban megváltozott, amikor a [kun anyától született] zabolátlan IV. Lászlót kunjai 1290-ben megölték. ... Lezárult egy, a királyok legitimitását tekintve teljesen problémamentes időszak. ... A dinasztia fő férfiága kihalt; ezzel szemben megvolt még egy hosszú ideje száműzetésben élő férfi-mellékág,, melynek trónigényét tekintélyes számú dinasztia támadta, melyek az Árpádokkal női ágon különböző fokú rokonságban álltak, de veszélyeztette a két régi nagyhatalom is, nevezetesen a Német-Római Birodalom azzal az ürüggyel, hogy állítólag korábban IV. Béla [menekülésekor] érvényes hűbéri kötelezettséget vállalt II. Frigyessel szemben, és a kúria egy régi, még VII. Gergely idejéből [Salamon és László, korából] származó elmosódott felségigény alapján. Az utolsó férfi-ági Árpád-házi királyt, III. Andrást a libertás regni ezen sok oldalról való fenyegetettsége segítette [a trónra]. A Habsburgokat Magyarországon a birodalmi jogra való hivatkozással utasították el, az Anjoukat azért, mert engedték, hogy [leányági] öröklési jogukat összekapcsolják a [pápai] kúriának a magyar korona fölötti hierokratikus rendelkezési jogigényével és ezáltal veszélyeztették a főurak [Vérszerződésből eredő] látens választási igényét. A [leányágon örökös] cseh Pfemyslidák még II. Ottokár idejéből élénken éltek a közgondolkodásban mint inimici regni nostri capitales [királyságunk fő ellenségei; lásd az V. István és Ottokár közötti regália-vitát!]. A bajor hercegi ház pedig nem számított egyenrangúnak egy királyság utódlásánál. Ehhez járultak bizo-
52 Deér 2005, 179.
25
nyos nyugtalanító hírek arról, hogy a Habsburgok és a Pfemyslidák Magyarország megosztását tervezték, ...".53
A IV. vagy Kun Lászlót követő III. András, az utolsó Árpád-házi uralkodónk okleveleiben éppen ezért emlegeti úgy azt a koronát, amely-lyel öt Fehérvárott hitelesen királlyá koronázták (1290. július 23.), mint sanctissimi regis Stephanis dyadema, corona sancti Stephani regis, tehát a legszentségesebb István király diadémája, Szent István király koronája. Ő bonyolult szálon került a magyar trónra,54 és nem csoda, hogy imént felsorolt trónkövetelő ellenfelei - akik számosan voltak - megpróbálták megfosztani legitimitásától, és bizonyára nagyon várták a halálát.55 Tehát attól, hogy Szent István koronájával koronázhassák meg: egyszerűen el akarták lopni a Szent Koronát. Erről a királynak 1292-ben a (koronát őrző) fehérvári prépost, magister Theodorus számára kiállított oklevele tanúskodik. Megtudjuk, hogy a prépost biztosította számára Szent István koronáját: ipsam coronam sancti Stephani regis nobis dedit.56
Az a már említett tény sem lehet viszont véletlen, hogy 1301. május 13-a előtt Bicskei Gergely esztergomi érsek Esztergomban egy külön arra az alkalomra készített - tehát nem a Szent! - koronával először koronázta meg I. Anjou vagy Róbert Károlyt. A - talán csak IV. László számára készített - koronázó Korona ugyanis ekkor II. Vencel cseh királynál (1283-1305) és fiánál, III. Vencel magyar királynál (1301-1305)
53 Deér 2005, 180. A megosztási tervről a 226. oldalon a 121a. jegyzetben említett okleveles irodalom.
54 II. András legfiatalabb, utószülött fiának, Istvánnak (1236-1272) második házasságából (a velencei Morosini Tomasina-val) született 1265 táján, uralkodott 1290-1301. január 14. között. Hírek keringtek apja, István törvénytelen születéséről (II. András eme harmadik felesége 1235-ben Estei Beatrix volt, akinek csapodárságáról beszéltek). Ki tudja? Estei Beatrixot (Beatrice d'Este, 1210 körül - 1239. július 11 körül) II. András 1234-ben vette feleségül, IV. Béla és testvérei tiltakozása ellenére. II. András 1235-ben meghalt, és ekkor Beatrix bejelentette hogy gyermeket vár. Béla Beatrixot börtönbe vetette azzal vádolva, hogy a gyermek apja Dénes nádor. Az a véleményem, hogy IV. Béla bizonyára jól ismerte apja és új felesége viselt dolgait. Beatrixot az András temetésén részt vevő küldöttségek szöktették meg a tömlőéből, és nemsokára megszületett fia, István (1236-1272), III. András apja. Akármilyen irányból is nézzük a kérdést, III. András itáliai vonala mintegy előkészíthette az Anjouk magyarországi hatalomra kerülését. 1272-ben tehát egyazon évben halt meg két István is, maga a király, illetve a nála csak három évvel idősebb nagybátyja, az esetleg fattyú István.
55 Nem kellett sokáig várniuk: 36 éves kora körül, 1301. január 14-én meghalt. (Nekem feltűnő, hogy a tatárjárás után milyen fiatal korban haltak meg a magyar királyok és lehetséges trónutódok.) Előzőleg még második feleségként 1297-ben elvette Habsburg Albert osztrák főherceg leányát, Ágnest. Gyermekük már nem lett, de újabb lehetőség született osztrák trónigényre.
56 Deér 2005, 181, további irodalommal.
26
volt. Utóbbit 1301. augusztus 27-én a kalocsai érsek koronázta meg Székesfehérvárott. Vencel ugyanis nemcsak II. Ottokár és Kunigunda unokája, hanem IV. Béla király ükunokája is volt (Béla -» Anna -> Kunigunda és Ottokár —> II. Vencel cseh király —> III. Vencel vagy László magyar király), tehát elfogadható trónörökös. Legalább annyira, mint Róbert Károly. Vencel cseh király ugyanis 1304-ben megjelent az országban, és Budán egy ünnepélyes koronázás kedvező alkalmának ravasz kihasználásával fiával együtt a magyar koronázási jelvényeket is magával vitte Csehországba. Valójában a Vencelek nem is akartak magyar királyok lenni, és lépéseik főleg Róbert Károly trónra jutását segítették. Beleszólt ebbe VIII. Bonifác pápa is, aki Róbert Károly javára döntött a vitában.
1305. júniusában meghalt II. Vencel, és fia október 9-én lemondott a magyar királyi címről, mégpedig meglepetésre Wittelsbach Ottó bajor herceg javára (aki szintén IV. Béla unokája volt, Erzsébet fia), és egy Brünnben tartott tartományi gyűlésen 1305-ben átadta neki a koronázási jelvényeket is. Ottó ekkor visszahozta a koronát a koronázási jelvényekkel együtt Hungáriába (először Sopronba): a koronát, a jogart és a kardot. Útközben elvesztették ugyan őket, de nyomban meg is találták. Ezzel elkezdődnek a koronázó korona kalandos utazásai is. Jelképesen vagy nem jelképesen éppen akkor, amikor kihalt a négy évszázadig uralkodó Árpád-ház.
Antonio Bonfíni leírása szerint (a Képes Krónika alapján) azt a történetet sem szabad elhallgatnunk, amelyet a korona leeséséről beszélnek, hogy senki se kételkedhessen abban, hogy ez a tárgy valóban isteni oltalom alatt áll. Elbeszélik, hogy Ottó az országba való bejövetelekor a koronát egy esztergályozott csobolyóba záratta be, nehogy esetleg valami álnoksággal elcsenjék. Rábízta leghűségesebb kamarására, de nem árulta el, hogy mi van benne. Amikor mind úton voltak, a nagy értékű edény, amely egy paripa nyergén lógott, a szíj megoldódván, a szolga tudtán kívül leesett, és elvesztését csak késő este vette észre, amikor már húsz mérföldet megtettek. Ahogy azonban rájött, hogy elvesztette, azonnal visszafordult, másnap az út közepén megtalálta, visszavitte Ottóhoz az edényt. ... "A korona pedig azért került meg, mert e szent és szinte isteni fejéket a magyaroktól nem lehet elvenni."™
A történetet a Képes Krónika őrizte meg, és még azt is tudta, hogy éjjel tíz óra tájban veszíthették el a csobolyót, és a következő napon szürkületkor találták meg. El nem hallgatható csoda, írja a Krónika, és fel is teszi a kérdést: Miért volt az, hogy nem fedezte föl senki sem, csak akik szállították, ha nem azért, hogy Pannónia ne fosztassék meg az angyal által neki adott koronától?59 A csoda magyarázatát a kommentár a Króni-
57 Deér 2005, 182.
58 Bonfíni 2.9.190. Bonfíni 1995, 437. Képes Krónika cap. 192. Képes Krónika 2004, 122.
27
ka egy korábbi helyére vezeti vissza, amikor Szent László váci látomásáról van szó: az Úr angyala jelent meg Géza felett, és aranykoronát illesztett a fejére.60 Gondolom, ilyen csodás jelenetek adtak ösztönzést az angyalos-koronás címer megszerkesztésére (Decsy 1792, Tab. V.).
Ottó viszont nem minden cél nélkül hozta vissza a koronát az országba, mert 1305. december 6-án a veszprémi és a csanádi püspökkel Székesfehérvárott megkoronáztatta magát. Mégsem illett volna magyar királlyá koronázni valakit Brünnben, vagy a sáros országúton.61
Ekkor Ottó a megkoronázásában segédkező - egyébként akkor még semleges pártállású - Kán László erdélyi vajda fogságába került a koronával együtt, és ott is maradt 1309-ig. Mikor tehát 1309. június 15-én Budán a Nagyboldogasszony Templomban Tamás esztergomi érsek másodszor is magyar királlyá koronázta Róbert Károlyt (aki IV. Béla királynak a dédunokája volt: Béla —» V. István —> Magyar Mária, II. Károly nápolyi király felesége —» I. Károly magyar király), még mindig nem az akkor igazi koronázó koronával történt a ceremónia. Kán László ugyanis -Csák Mátéval együtt - immáron Róbert Károly ellenfele volt, és egyelőre nem adta ki a Corona Sacrat. Hanem egy, arra az alkalomra Gentile bíboros legátus parancsára készíttetett, és sebtében megáldott koronával. Azután kiátkozással fenyegetőzve, 1309-ben mégis sikerült visszaszerezni Kán Lászlótól az igazi koronát, és ezzel 1310. augusztus 27-én harmadszor, és ezúttal talán szabályosan, I. Géza király [és talán Szent István] koronájával magyar királlyá koronázták Róbert Károlyt. Tehát azért csak harmadikra sikerült, mert az Esztergom (1301) - Prága - Bécs - Székesfehérvár - Erdély - Buda között akár csobolyóban is utazgató-ingázó korona volt mégiscsak az istváni Szent Korona, vagy annak jogszerű utóda.62
A korona visszaadására Tamás esztergomi érsek bírta rá Kán László erdélyi vajdát. Maga ment Erdélybe, és szép szavai meg ígéretei által rávette a vajdát, hogy az nemcsak visszaadta a Szent Koronát, hanem egyszersmind az új királlyal is megbékélt. "Mely szerencsés történeten megörülvén Károly király, noha előbbi kettős koronáztatását elegendőnek lenni ítélte, mindazonáltal, hogy a nemzet vélekedésének engedni láttasson [csak a Szent Koronával törvényes a koronázás!], 1310-ben
60 Képes Krónika 120. Képes Krónika 2004, 78-79. Itt a 11. kép a 80. oldalon.
61 Igaz, hogy Bethlen Gábor az egyik levelét Brünnből, valójában Magyarbe-rényből keltezte.
62 Róbert Károly magyar trónra emelése csak a pápák segítségével sikerült. Bonifác, majd az őt követő VI. Kelemen kiátkozással fenyegetett mindenkit, akik például Ottó pártján álltak, azaz Anjou Károly ellen voltak. A magyar rendek ugyan jól tudták azt, hogy a pápának csak annyi jussa lenne hazánkhoz, mint néiciek Rómához, mégis - félve a következményektől -, önként elhagyták Ottó királyt. Maga Kán László is, aki a hozzá látogató Ottót tömlőére vetette, mindaddig, amíg a királyságról le nem mondott. Decsy 1792, 224-225.
28
közönséges gyűlést tartott a Rákos mezején [ahol Mátyást majd királlyá választják], hol a visszanyert szent Koronát és klenódiumokat a Rendeknek megmutogatta, és velük együtt Székesfehérvárra menvén, kisasszony havának 27. napján magát a szent koronával is megkoronáztatta". A harmadik koronázáskor már valóban illett bebizonyítani a királyválasztóknak, hogy a törvényes — tehát a Szent - Koronával történik a ceremónia.
A király hálából Komáromot és a környező falvakat adományozta az érseknek, "mivel a' mi ősünknek GEYZA királynak koronája [az], mely-lyel a' magyar nemzet szokása szerént minden királyok meg szoktak koronáztatni". Geyza király (vagy felesége) koronája a Corona Graecal Komárom pedig (a legrégibb magyar királyi város!) ekkor került ki először (de nem utoljára!) az ősi 'pusztaszeri' eredetű tulajdonból, mutatva az Árpádi és az Anjou politika számunkra tragikus különbségeit,63 és az eredeti - mondjuk pusztaszeri - birtokrend és Hungária szétverésének legkezdetét.
A harmadik, törvényes koronázás után ugyanis Róbert Károly immáron hozzáláthatott, hogy gyilkos hadjáratot folytasson az Árpádi magyar (magyarrá vált) birtokos uraságok (a nemesség) és jobbágyság, és az ősi birtokrendszer ellen. Először az Árpád-nemzetség utolsó életben lévő tagjával számolt le, mégpedig a magát Szabolcs vezértől származtató Csák Mátéval (tehát az Árpád engedélyével Csák várát építtető Csák utódjával), majd Kán Lászlóval és a Kőszegi-családdal. Györffy György egy szinte titokban megjelentetett írásában nagyon röviden bemutatta ezt a kérdést, amit rajta kívül soha senki meg nem tárgyalt komolyan:
63 Róbert Károly "hogyan irtotta ki a régi uralomhoz ragaszkodó, általa bűnösnek tartott hazai nemességet, egyben az akkor dívó módon falvaikat feldúlta, nagyrészt megszüntetve az uraiknak szolgáló és termelő köznép helyi folytonosságát. A későbbi adatokból bizonyítható, hogy az Anjouk ellen forduló levert földesurak és familiárisaik gazdasági alapját jelentő váruradalmak és nemesi birtokok jobbágyságát oly módon tette földönfutóvá, hogy elnéptelenedett falvaikba idegen telepeseket hozatott, némileg hasonlóan, mint a Habsburgok a török hódoltság alkonyán. Károly uralmának a magyarságot sújtó kihatását valójában már a múlt század honfibúval múltunkra tekintő jeles tollforgatói is átérezték, kellő bizonyítékot azonban nem tudtak felhozni. Noha az események szerencsétlen véletlen fordulatai milliárdnyi összetevőikkel szükségszerűen vezettek ide, nem tagadható, hogy ehhez hozzájárult az is, hogy egy rossz értelemben vett, idegen dinasztikus érdeket szolgáló akarat a magukat magyarnak vallókat szinte olyan helyzetbe hozta, mint a Közép-Balkánról kisarjadt népek szerb szomszédaikat, akikben az idegengyűlölet etnikai tisztogatás kényszeréhez vezetett. Hasonló érzület indította el szom-
Decsy 1792, 204 és 225-226.
29
szédainkban azt a folyamatot, amely a századunkban [20. század] elszakított magyarságot a hazáját vesztett és helyükbe telepített kis népek közé taszítottak
A harmadjára a Szent Koronával sikeresen megkoronázott Róbert Károly cselekedetei mind a Vérszerződés és a Szent Korona hagyományainak, mind a Szeri országgyűlés törvényeinek semmibevételéről, a velük történő teljes szembefordulásról tanúskodnak. Sajnos, Györffy Györgynek nem volt már módjában részletesen kidolgozni szinte rejtve -egyik utolsó könyvének jegyzetében - megjelentetett felismerését! Történeti irodalmunkban nem találtam még rá hivatkozást.
Meglepő, hogy a hazaszerető magyar értelmiség soraiban milyen kevesen ismerik ezt az Anjou-valóságot. Egy kitűnő közgazdász például így ír: "1325-ben az Anjou-házból származó Károly Róbert firenzei mintára értékálló aranyforintot veretett, ami a szétesett magyar királyság gazdasági és politikai stabilizálását biztosította. Intő jelként pedig a kiskirályokat, a hűtlen tartományurakat jószág- és fővesztésre ítélte."
Valójában a szilárd magyar ethnikai tömb módszeres fellazítása, szétverése, sőt kiirtása indult meg Róbert Károllyal, továbbá az Árpádi és Szent Istváni államrend és birtokviszonyok gyökeres átalakítása. A magyar királyság pedig nem szétesett, hanem a hatalomért, aranybányáinkért, óriási gulyáinkért és a Koronánkért versengő idegenek (kunok, tatárok, csehek, osztrákok, Anjouk) szétverték. Többek között az erdélyi aranyért (Firenze, aflorenus azaz forint megalkotója először kizárólag csak erdélyi tiszta aranyból verette névadó pénzét 1320 tájától). Nem hűtlen tartományurakat ítélt Róbert Károly fővesztésre és jószágvesztésre, hanem Árpádi királyválasztó (sőt akár talán még választható?) urakat, akik betolakodó idegenekkel szemben ragaszkodtak a négyszáz éves Árpádi hatalmi rendszerhez. Lehet, hogy ez a betolakodó rendszer a középkori társadalmi és gazdasági fejlődés magasabb fokán állt, mint a hazai, ami nem nagyon csodálható, hiszen a feudális rend Észak-Olaszországban a 14. században már végéhez ért. Mitől is lett volna a 13. század második felében Hungária - a tatár rablás után, a vándorolgató, pusztító és lázadozó kunok befogadása, a német bányavárosok (Radna) árulása után - Európa fejlett gazdasági és társadalmi térsége?
Nem lehet véletlen, hogy mindez egybeesett az Árpádok férfiágának kihalásával, és magyarságtudat nélküli, idegen leányági örökösök hatalmi vetélkedésével. Nem a Vérszerződés és a szeri országgyűlés szerepét jelképesen átvevő Szent Korona veszett el, nem a Vérszerződés meg-szavazói haltak ki teljesen, nem a szerződők utódainak szent fogadalmai és szándékai fogytak el, hanem az Árpádok megkoronázható fiai! Mindez találkozott a Szeren kialakított birtokrend - az első földosztás - szét-
64 Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest, 1997, 229, a jegyzetek.
65 Lentner Csaba in: Magyar Hírlap 2011. február 25, 7. - Az én kiemelésem.
30
verésével, az akkor adott birtokok elkobzásával és újraosztásával. Új földosztás, új földesurak! Tehát az eredeti Árpádi birtokos osztály eltüntetésével, az őket eltartó magyar jobbágyság módszeres kiirtásával. A folyamat már II. Endre király - és német felesége, Gertrudis! - uralkodása alatt elkezdődött (lásd a Bánk Bánt és Tiborc panaszát!), de majd főleg Róbert Károly és Nagy Lajos királyok érdeméből! Nesze neked Magyar tenger vizében hunyt el Észak, Kelet s Dél hulló csillaga!
Decsy Sámuel azt írta erről 1792-ben, hogy I. Lajos király alatt "ekként nemesedtenek meg sok idegen nemzetbeli lakosok, ekként nyertének jószágokat, hazánkhoz s királyainkhoz mutatott hivségeikért. Korábban, Szent István apostoli király és az ő útónná élt és uralkodott fejedelmeknek idejében sok lakosok és köz rendű vitézek, akik a Haza ellenségei ellen való hadakozásokban ditsiretesen viselték magukat, Hazánk fundamentomos törvényei szerént fekvő jószágokat nyertek"?6 Az Anjoukkal kifordult magából az Árpádi magyar világ! Az sem lehet tehát véletlen, hogy pontosan azokban az években kezdődött el a Szent Korona pokoljárása, amikor a Szeren hozott fundamentomos törvények is hatályukat vesztették. Új birtokadományozások kezdődtek új birtokosoknak.
4. kép: a Szent Korona első, minden bizonnyal hiteles ábrázolása
a müncheni Fugger-Krónikában (a XVI. század második fele)
5. kép: a magyar címer a koronával Wolfgang Lazius térképéről (1552-1556)
- Tóth - Szelényi 2000, a 20. és a 19. ábra.
'Decsy 1792, 286-287.
31"
Makkay, A vérszerződéstől a Szerioszággyűlésen át a Szentkoronáig 21-31 old
- (23. oldal) A tárgyalás során …." a cseh királymegígérte a magyar királynak, hogy mindazokat a kincseket visszaszolgáltatja neki, amelyeket annak idején király nénje, Anna, macsói hercegnő elszállított neki átadott, jelesen két arany koronát és királyi jogarokar, továbbá egy csodálatra méltó gemmákkal díszitett remek művü arany csészét, valamint más színarany klenódiákat, amelyeket…." stb.
Mit is jelent ez?
Az, hogy két koronáról beszél, azt jelenti, hogy különféle koronákat vitt magával…DE SEMMIKÉPPEN NEM JELENTI AZT, HOGY A BEAVATÓ SZET KORONÁT IS VITTE VOLNA.
…valamint más színarany klenódiákat….
nos ez meg épp azt jelenti, hogy a fentebb emlírett két korona nem biztos, hogy a klenódiumokhoz/azok közé tartozott. (Ha szoros értelemben KLENÓDIUMnak a KORONÁZÁSI, beavató élszereket tekintjük!)
Tehát már itt bukik a logikája ennek az egésznek!
Aztán:A 24. oldalon megjegyzi a szerző, hogy R.K. harmadik koronázását azért tartotta a király törvényesnek, mert I. Géza koronájával történt
…és hivatkozik: 'lásd lentebb, és a 2. képen!)
A 2. képen a Geob. zománc látható. Igazolás nélküli 'foghíjas' következtetése a szerzőnek, hogy a " Corona Greca esetében tehát felesleges a találgatás: nem tartozhatott Szent István koronájához!
Ugyan már miért? A Károly Róbert korából (adott esetben az ő szájából ….bár ezt a szerző nem igazolja, csak úgy oda veti…illett volna igazolni!) származó megjegyzés nem igazol semmit! Első Géza koronája ettől meg lehettett (volt is) Szt. István koronája!
Különös tekintettel a továbbiakra.
(26.oldal második bekezdés)
III. András, az utolsó árpádházi uralkodónk okleveleiben éppen ezért emlegeti úgy azt a koronát, amellyel őt Fehérváron hitelesen királlyá koronázták,mintsanctissimi regis Stephanis dyadema, corona sancti Stephani regis, tehát a legszentségesebb István király diadémja, Szent István koronája."
Azaz, III. András, jóval IV. István halála után, akinek állítólag uj koronát készítettek, és az--mármint ez az uj, maradt ránk, szóval erről az 'uj' koronáról mondja több oklevélben III. András, hogy az nem más, mint Szent István koronája!
Tiszteltetem a professzor Urat, de ezzel aztán alaposan romba döntötte saját hipotázisét!
(Ha Iv István, majd utódja, Kun László koronájárók III. anrás -- és kortárs nagyurai, prépostjai, nemessége-- azt állítja (ráadásúl több oklevélben is!!) hogy AZ SZT. ISTVÁNÉ VOLT, akkor macsói Anna nem vihette ki azt a cseh királyhoz!!!
Mégtovább 'ragozza' hibáját a professzor Úr, mikor azt fejtegeti, hogy megpróbálták megfosztani legitimitásától Andrást azzal, hogy Szent István koronájával koronázzák meg!
Mit jlent ez? Mindenki tudta, hogy András birtokában van Szt. István koronája…épp ezért akarták ellponi/lopatni azt!!
Reeől a fehérvári prépost Theodorus oklevelet állít ki, melyben igazolja, hogy ő (mármint a prépost) BIZTOSÍTOTTA SZÁMÁRA SZENT ISTVÁN KORONÁJÁT!!!
Tehát: Macsói Anna elvisz sok kincset. Közöttük két koronát is, de a Fehérváron őrzött Szent Koronát nem!!
Erről tanuskodik a prépost oklevele, amit III. Andrásnak kiállít!!!
Ebben az oklevélben nevesítve van, hogy a Szent ÍKoronát itthon megőrizték….míg a kincsek visszaadásáról szóló alkudozás folyamán keletkezett IV. István-kori oklevél egyáltalán nem nevesíti a két koronát!!!
Szóval, ne haragudj, de hinned kell Makkaynak, aki maga cáfolja sját feltevését.
A Szent Korona végig itthon maradt, egészen az 1304-ben bekövetkezett Vencel féle ellopásáig.
Aztán meg egyértelműen tudjuk, hogy Ottóhoz kerül, ő visszahozza, Kán Lászlóhoz kerül, majd végül Róbert Károlyhoz.
Akinek korától kezdve pedig már egyértelmüen nyomon követhető a korona sorsa, illetve AZONOSSÁGA.
Lehet tehát vitatni azt, hogy a ma Szentkoronaként tisztelt ékszer vajon I. István korában készült-e, és vajon mennyiben hozott/kapott képekből és mennyiben itthon készültekbő…
avagy lehet még vitatni, hogy csak később, legkésőbb 1110 táján készült e, de azt semmiképp sem lehet vitatni, hogy az aztán itthon maradt, és hogy az a mostani Szent Korona!!
A forrásokat elolvastam, magad adtad meg. Én meg megvettem kedvenc professzorod könyvét. (Többet is.)
Megjegyzés: én nem vagyok történész, így en nem is mondtam kritikát, ám a könyvesboltban összefutottam egy szakavatott történésszel, aki úgy nyilatkozott, hogy a szerzőnek nem szajterülete ez a kor...eléggé pejoratívw minősítette ez a munkáját! (Persze ez lehet szubjektív itélet is.)
------------
Evvel kapcsolatban a véleményem.
Makkaynak azért elég sok köze van a történész szakmához, ugyanis a régészet nélkül tulajdonképpen a történészek nem egyebek mint mesemondók.
És egyáltalán nem ír újat csak a forrásokra hivatkozik.
Jgen, amiket Anna elvitt, azok sohasem jönnek /jöttek vissza...AMIKET ELVITT!
---
A forrásokat elolvastam, magad adtad meg. Én meg megvettem kedvenc professzorod könyvét. (Többet is.)
Megjegyzés: én nem vagyok történész, így en nem is mondtam kritikát, ám a könyvesboltban összefutottam egy szakavatott történésszel, aki úgy nyilatkozott, hogy a szerzőnek nem szajterülete ez a kor...eléggé pejoratívw minősítette ez a munkáját! (Persze ez lehet szubjektív itélet is.)
---
Ha nem tudnak koronázni, mertnincsenek meg a koronázási kincsek...?
Tiudtommal akkor már kialakúlt a koronázási ordo!
Annak részeként a koronázáson kívül fontos része volt más koronázási kincs is! Jogar, országalma, kard -- ami nem volt itt-- (a palástról, papucsós stb. ne is beszéljünk)
Tehát a "nem tudtak koronázni"...jelentheti/jelenti azt is, hogy más egyéb kellék nem volt jelen!
Merthogy ugyebár tudjuk, hogy ősi szokás szront a beavatási szSzent Korona nem a király tulajdona, azt még a királynak sincs joga elidegeníteni!! Még Bélának sem volt!!! (Az őrkanonok különben is bizonyos mértékben független a királytól..a pápának van "alávetve". Tehát adott esetben megtagadhat olyan kérést, miszerint adja ki a Koronát!!)
Szíveskedj ezeket is figyelembe venni
---
Hogy mi az ostobaság, s mi nem?
Egyrészt én mindig is tiszteletem tudásodat, személyedet (a professzorod tévedéseivel együtt/annak ellenére), tehát sohasem ostobáználak le... kérlek, te se tedd, még ha valóban tévednék is.
Az előbbi fejtegetés tükrében pedig egyáltalán nem ostobaság.
---
"A korona hitelesítését pedig Róbert Károly tudtán kívül elvégezte"
Ám egyszer sem sikerült bizonyítanod, hogy a koronázási ékszerek között miféle korona/koronák voltak/lehettek!!
Azt a tényt pedig, miszerint Anna, aki Budán székelt, nem férhetett hozzá a KORONÁZÁSI Koronához (Azaz a Fehérváron őrzött Szentkoronához), következetesen negligálod!
---------------
Nos, ha nem tudnak koronázni, mert nincsenek meg a koronázási kincsek azt minek nevezed?
Egy hirtelen összeállított koronával koronáznak és a tárgyalások közben meghal a király a koronázási kincsek sohasem jöttek vissza.
A tárgyalásokról források vannak.
Lehet mesélni, feltételezni, kétségbe vonni bármit csak egyet nem.
Az adatokat és forrásokat illik elolvasni.
Miért nem fért hozzá Anna?
Mert az apja parancsát teljesítette?
Azt feltételezni, hogy IV. Béla másodlagos jelentőségű regáliákat bízott a lányára és kiküldött azért, hogy megakadályozza a fiát a koronázásban, valójában ostobaság.
A korona hitelesítését pedig Róbert Károly tudtán kívűl elvégezte.
Úgy tűnik hogy két külön koronáról van szó. Pedig ez kétséges. Nézzük meg alaposabban kinagyítva: (Természetesen mindezt hipotetikusan)
