Érdeklődéssel olvasom útleírásodat, egyrészt mert én is szeretek bringázni, másrészt mert nászútunk célpontja majdnem Korzika lett. Már az akkori utánolvasások során is kiderült, hogy amilyen szép a sziget, olyan bunkók a lakosok a túristákkal. Írásod sajnos ezt alátámasztani látszik...
Bár elég régen, de én már teljesítettem a Rajka-Párizs útvonalat oda-vissza. Visszafelé nagyrészt az Általad is bejárni szándékozott útvonalon haladtunk, melynek vannak nagyon szép részei, de vannak unalmasabb szakaszok is. Táborozni a Duna mellett szinte mindenhol tudtok, s Némertországban a Duna elsüllyedésénél (Donaueschlingen előtt nem sokkal) van egy ingyenes kifejezettek kerékpárosok részére épített táborhely is. (sajnos ez az egy az egész útvonalon). Ha már végigmentek, remélem nem hagyjátok ki a Duna IGAZI forrását sem, mely - a hiedelmekkel ellentétben - nem Donaueschlingenben van, hanem a Brege folyó mentén, tovább fenn a Feketeerdőben. A Francia szakasz elég uncsi lesz, erre készüljetek lelkileg! De ezt ellensúlyozza Párizs, mely gyönyörű!
Az útvonalat csak végigklikkeltem gpsiesben, hogy tudjam, mi merre hány méter, hány napot számoljunk rá... De persze a kerékpárutakon fogunk menni, már találtam is nagyon zsír térképe a másik fórumban, köszi még1x!
Bander biciklije az athéni túrán egy szinte teljesen új Merdia Crossway TFS 800-as volt. Az, hogy szétesett az út alatt, nem jelenti azt, hogy vacak bringa lenne... Albánia "útjai" minden bringát szétszednek, pláne, ha azok úgy meg vannak pakolva, ahogy a mieink voltak. Az én bringám csak azért nem zuhant szét, mert ami eltörhetett, elfáradhatott volna rajta, az már megadta magát korábban, és le volt cserélve egy erősebbre.
pele_nka nagyon nagy a beszámoló, meg a képek is, várom a további folytatást!
3. nap, 88-99 km, 1300 szint, Calvi - Porto
A reggel egy részét tengely utáni szaladgálással töltöttük – sikertelenül, minden kerékpárkölcsönzőben, szervizben és sportboltban széttárt karok fogadtak csak. Ez azért volt kicsit aggasztó, mert terveink szerint 4 napot kellett várni a következő, legalább ekkora településig. Érdekesség, hogy míg L’Ile-Rousseban egy láthatóan nem turista, jó helyismerettel rendelkező svéd, addig Calviban egy általunk szintén helyinek nézett német kerékpáros igazított útba. (Az idegen helyen való útbaigazítás kéréséről szóló Murphy törvény tehát (félig) igen jól működött).
Calviból két út (D81, ill D81B) vezet Porto-ba, bár a két 90 km-es út utolsó 50 km-e közös. Mivel a tengerparti út jóval csendesebb (és szebb), mi arra mentünk. Calvitól nyugatra van egy apró, északra nyúló idilli kis félsziget, majd rögtön utána, rövid szakaszon pazar narancs-vörös sziklák kavalkádja a tengertől „karnyújtásnyira”, ám 50-150m magasan, szeszélyesen kanyargó út mentén. Meg is jelentek az első autóroncsok a meredek, vízbe szakadó hegyoldalakban. Egy idő után néhány km-re sajnos elég ramaty lett az út minősége, talán összefügg ezzel, hogy belebotlottunk egy velünk szembe, kölcsönkerékpáron közlekedő, ám éppen defekttel küszködő – a változatosság kedvéért svéd – családba. Mivel túlélőkészletükben a kölcsönző által biztosított defektjavító doboz foltot nem, csak ragasztót tartalmazott, ezért az apuka a repülőjegyük egy darabkáját(!) használta folt gyanánt, de nagy távolságokat így nem tudott megtenni, sokadszorra állt meg javítani. Megajándékoztuk egy folttal, de nem fogadtuk el hálásan felajánlott 10 euróját (annak ellenére sem, hogy előző nap ennyit hagytunk a szervizben köszönetképpen a kölcsönkapott racsnileszedőért).
Argantellanál egy rom tövében üzemel Pierre herceg non-stop büféje, becsaptunk egy-egy pizzát ebédre. A jó hangulatról és a körülményekről sokat elárul, hogy a szakács két sütés között, a tévében az olimpiai kard egyéni elődöntőket nézve egy légycsapóval vadászgatott egykedvűen az előkészített feltétek körül szemtelenül köröző legyekre, és egy-egy sikeres suhintás után a tetemekre mutatva „olimpik sampion” felkiáltással nevetett ránk. Táplálkozásunk egyik alapelemévé vált a Danone-puddingok fogyasztása is, ez részemről a pudding irányában amúgy is meglévő vonzalmon túl annak a – feltehetően gyerekeket megcélozva kiagyalt, ám vásárlás során többünk kezét is irányító – varázserőnek is volt köszönhető, hogy a dobozokról a francia fociválogatott tagjainak matricáit lehetett összegyűjteni és a napok előrehaladtával a biciklit beteríteni velük (napi átlagban 4-5 pudding csúszott le nekem, nemritkán együltő helyben).
Fent említett két út összeéréséig kifogytunk szinte minden vizünkből, ám a kereszteződéshez közeli hotelban igen mogorva, a víz flakonjáért 3 eurót kérő tulajasszony fogadott. Egyik vendége fültanúja volt a recepciónál kérésünknek és a parkolóban autója csomagtartójából hűtött flakon ásványvizet adott ajándékba. A tulaj utánunk jött és hevesen mutogatta, hogy merre van a kijárat. „Hálánk” jeléül hosszú, vendégmentes napokat kívántunk neki. 2 km múlva, Le Fango bárjában a tulaj kedvesen megmutatta nekünk az udvari csapot és feltankolhattunk.
Szükség is volt rá, mert innen sűrű macchiásban 11 km-t kúsztunk fel egy 408-as hágóba, mely egyben Felső- és Alsó-Korzika határa is volt. A hágón pazar panoráma fogadott: délnyugatra a Girolata-öböl, mélyén a csak gyalogosan vagy vízen megközelíthető Girolata faluval, az öblöt északról az 560-as csúcsban tetőző, tágabb környékével együtt a világörökség részét képező Scandola-félsziget természetvédelmi területe zárja le; délről pedig egy 619-es csúcsban végződő félsziget. Utóbbi félsziget egyszersmind az eggyel délebbi, Portoi-öböl északi lezárása is. A Porto-ba vezető út innentől kezdve igazán pazar, ezer kanyarral teli, alapjában véve lejtős, szűk – ám ennek ellenére buszok által is ostromolt – út; nem véletlenül tart a Calvi-Porto szakasz még autóval is 4-5 óráig. Porto-ig csak a térkép négy további panorámapontot jelöl az úton (több helyről is nagyszerűen látszik a Portoi-öböl, illetve a déli oldalán már ezer méter fölé húzódó hegyek, melyek több nevezetes látnivalót is rejtenek), de ennél jóval több helyen került elő a fényképező és jó darabig a kamera is a fejemen utazott, melyet lelkes francia turisták le is fotóztak.
Naplementéhez és Porto-hoz közeledve a környékbeli sziklák narancsvörösben kezdtek izzani, utólag kicsit sajnálom, hogy nem itt vertünk tábort egy alkalmas helyen, hanem begurultunk az amúgy fenomenális fekvésű Porto-ba. Itt, miután végignéztük, ahogy újra a tengerbe hull alá a Nap, nem sikerült igazán jó vadkempinges helyet találnunk, ezért egy kemping felé vettük az irányt. Trianonért törlesztve nem terveztük, hogy feltétlenül fizessünk, de az éjjeliőr megállított. Mivel elmondása szerint csak reggel 8-tól lett volna porta, közöltük, hogy ez nem jó, mert hétkor már el akarunk menni. Kicsit vakargatta a fejét, osztott-szorzott, és zsebbe fizetett 15 euróért beengedett. P lelkesen érdeklődött a zuhany után, de érdeklődése inkább hangzott úgy, mintha a(z errefelé ki tudja mennyire népszerű, közömbös avagy utált) Duce-t keresné, D el is nevezte hát P-t a további napokra Duce-nak :).
Éjjel feltölthettünk minden lemerült aksit.
(Calviban csak P és én mászkáltunk tengely után, Porto-ban meg P lemaradt és túltekert a célon, ezért estére három teljesen különböző adatot mutatott a 4 km-óra (valójában 4-et, mert D Jingyi márkájú, ezerpárszáz Ft-os kínai csodája 9-ből általában csak 8 km-t volt hajlandó mérni – de legalább az egyetlen óra volt, mely mutatta a hőmérsékletet is!)
Nem tudom, hogyan tervezted az útvonalat, de már az elején, a 11-es útról is , ki vannak tiltva a kerékpárok! Ráadásul Szentendrén és Bécs után Klosterbeuburgnál fel m1 az út a h1re, miközben a Dunaparton nagyon v@ßán ki van építve a krp út. Rajkánál is lejössz a kerékpárútnak épített gátról. Hainburgtól qrwa unalmasak az ártéri erdők, de amikor beérnél a kitáblázott bécsi krp. sztrádára, +int kerülsz 1 qrwa nagyot. Bécs és Passau köz5t a bőség zavara van jobb és balparti krp. útból, ahol a túrázókra szakosodtak. LSD. még: Dunamenti kerékpárutak topik.
Szia! Én egy Merida Crosswayt hajtok és még soha nem hagyott cserben, ezért én egy Merida Freeway 9800-ast vennék akciósan.
Apropó szerettem volna már korábban is megkérdezni, hogy az athéni túrátokon a barátod gépe a Merida melyik Crosswaye volt, mert meglepett a sok probléma ami az út alatt előüjött rajta /nyereg, küllő/.
Hogy hol és melyiket, azt nem tudom, csak a "milyet"-re van pár javaslatom: - Elöl-hátul szegecselt, duplafalú alufelnik - Elöl-hátul porvédett monti agyak, 36 küllővel, 3 keresztre fűzve. - Elöl-hátul V-fék, ahhoz mindenütt kapsz betétet. - A teló és a rugós nyeregcső feleslegesnek tűnik. - Csakis hagyományos váltók, elöl 3, hátul 8 vagy 9 fokozat.
Az, hogy Acera, Alivio, Deore, vagy mifene, másodlagos, csakúgy mint az, hogy milyen brand van a vázra pingálva. Vannak drága brandek (Kona, Specialised, stb.) amik biztosan kevesebbet adnak ugyanazért a pénzért.
Ja, és én böngészném a Bikemag aprókat, szorgalmasan. Okos ember ilyentájt vesz biciklit :-)
Pele_nka, ezt öröm olvasni, nagy lehetett a túrátok!!! Folytatás?!
Én közben már álmodom a jövőévi túrát, az első részét (Budapest - Duna völgye - Párizs) nagyon nagy vonalakban már meg is terveztem, valahogy így nézne ki:
1. szakasz: Budapest - Bécs, 290km, 2 nap http://gpsies.com/map.do?fileId=rrascsvuywljlxle
2. szakasz: Bécs - Passau, 334km, 3 nap http://gpsies.com/map.do?fileId=lqmcdtavdsmdpauh
3. szakasz: Passau - Donaueschingen, 526km, 5 nap http://gpsies.com/map.do?fileId=yjpgmokrahxqmbdo
4. szakasz: Donaueschingen - Párizs, 607km, 6 nap http://gpsies.com/map.do?fileId=xtpjefcivrkgfywu
Összesen: 1657km, 16 nap
Április végén, vagy május elején indulnánk.
Gondolom többen teljesítettétek már a Duna menti túrát.
Az első kérdésem az lenne, hogy milyen "Must See" helyek vannak az úton? Nem csak az útikönyvekben megtalálható helyekre gondolok, hanem akár apró kis dolgokra, egy jó vendéglő, egy szép táborhely, ilyesmik... Ha van kedvetek, írjatok/linkeljetek róla!
A másik kérdés: ha lenne rá mondjuk 150e magyar pénzetek, és szeretnétek egy nagyon komoly, megbizható, hosszú csomagos túrákra való, magyarországi forgalmazóknál kapható trekking kerékpárt venni, melyiket választanátok?
2. nap, 95 km, 1200 szint, Marine de Negru - Calvi
A függetlenségért kardoskodók közül a kevésbé hangosan tiltakozók szigetszerte előszeretettel festik feketére a kétnyelvű irányjelző táblák francia feliratú felét – ezt természetesen itt is jól megfigyelhettük a tengerpartról a főútra visszatérve.
St. Florent kellemes hangulatú városka, itt reggeliztünk, közben először futottunk össze az erősen a Coca Colára hajazó, cseppett sem rossz helyi üdítővel, a Corsica Colával. A várost követően eltávolodtunk a parttól és meredek kaptatón kúsztunk fel 300-as magasságig újra, hogy átszeljük a Desert des Agriatest, ami neve ellenére nem igazi sivatag, „csak” egy elég kietlen, vad, macchiás, sziklás vidék (a kutakban mindenesetre nem találtunk vizet). A rekkenő délközeli hőségben elkövettük azt az amatőr hibát, hogy pólónktól megszabadulva próbáltunk több menetszélhez jutni. Rövidtávon igen jó megoldás volt, ám utána napokig rettenetesen fájt hármunknak is az alig félóra alatt leégett háta. Itt már találkoztunk bicajosokkal, igaz, csomag nélkül rótták az utat. A 311-es Bocca di Vezzu hágóról már látni véltük délnyugatra az első kétezreseket.
Az N1197-re (később N197-re) kiérve sajnos erős forgalomba szaladtunk, ez már ki is tartott egészen az esti célig, Calvi-ig. Lozari-ban (vicces egy név...) csobbantunk az igen apró kavicsos, gyorsan mélyülő vizű strandon (az életmentő bódé oldalához nem engedte letámasztani a bicajokat egy nyilván morsigliai felmenőkkel rendelkező hölgy).
I’lle-Rousse-nak állítólag vannak nevezetességei, számunkra egy sportbolt, egy kerékpárbolt és egy Super U áruház volt az. Történt ugyanis, hogy D hátsó kereke erősen billegni kezdett jobbra-balra és úgy ítéltük meg, hogy ez azt jelenti, közel a vég. Bár L igen rutinos túrakerékpárosnak számít, és P valamint jómagam is megjártunk már pár helyet, ezúttal közfelkiáltással megszavaztuk, hogy a racsnileszedőnek és a póttengelynek biztos helye van Stagnoban, a kocsi csomagtartójában, elvégre Franciaországba megyünk, a kerékpározás egyik fellegvárába, ahol minden sarkon van egy kerékpárüzlet!
Nos, a kontinensre ez igaz lehet, de egy alig negyedmillió lakosú szigetre, ahol a két legnagyobb, egyenként 60ezres települést (Bastia, Ajaccio) követően a legnépesebb város Porto-Vecchio (a sziget másik végén...) a maga 10, illetve Sarténe, Corte és az esti célnak kitűzött Calvi a maga 5-5ezrével, nos, ott ezt a kijelentést át kell értékelni.
Tengelyt sehol nem árultak a városban, de végül kalandos körülmények között azért sikerült szereznünk egy sportbolt pincéjéből ingyen! egy hibás, de tengelyileg jó hátsó kereket, egy kerékpárboltból kölcsönbe egy racsnileszedőt és D biciklije új életre kelt (az említett – amúgy egyetlen – kerékpárboltban 200! euróért akartak – tengely helyett – komplett hátsó kereket adni).
Lumio-nál megmásztunk még egy nagyszerű panorámájú 200-as hágót, aztán innen már begurultunk Calvi-ba, mely város Kolumbusz szülővárosa címért verseng Genoa-val. Citadellájánal találkoztunk először – olasz – pakkos túrakerékpárosokkal, nekik már megvolt az esti vadkempingező helyük, azonban nem árulták el, hogy hol. De nem is voltunk rászorulva, mert a városba bejövet mi is láttunk jobbnál-jobb helyeket, így miután a Korzikán feltűnően nagy létszámban jelenlévő tűzoltóktól beszereztük esti vízkészletünket, egy kemping tőszomszédságában, fás-bozótosban ütöttönk tanyát. P csak később csatlakozott hozzánk, miután 5 megtelt kempinget végiglátogatva végleg feladta kempingezési szándékát. Hamar felfedeztük, hogy pár bokorral arrébb számtalan méhkaptár ad újabb okot rémtörténetek kieszelésére (Emlékeztek a gyerekre, akit halálra csíptek a méhek?!), ám végül mégsem a mézgyűjtögetők, hanem az avar számtalan és óriási hangyái voltak azok, akik kevéssel szundikálásunk megkezdése után mégis inkább sátorba űztek.
Ez egy kicsit nehezen érthető, ez volt az előzmény:
Törölt nick Vissza a topikba 2008-05-20 09:06:48 (#2442) Bizony. Rengeteg olyan ismerősöm van itt Gödöllőn, hogy nagy hévvel mesélik, mi hogy van Buenos Airesben, de nem tudják, hol van a Bolnoka :-)
Jelentem elsősorban ennek az írásnak köszönhetően múlt vasárnap megkerestem.
Mátyásföldről terepen mentem, a sárga keresztet próbáltam követni. Előttem pár éve nem nagyon járhatott arra ember. Kistarcsa határában pár szimpatikusnak tűnő kutya kicsit eltérített az útvonaltól és inkább kimentem a főútra és a falu végén tértem vissza az erdőbe. Onnan zavartalan volt minden, Bolnokát megtaláltam majd téptem haza reggelizni.
Köszönöm. Ha összeáll a teljes anyag, az biztosan felteszem az örök tákolás alatt álló oldalamra is. Az elsüllyedéssel teljes mértékben egyetértek, valóban nem ez a legszerencsésebb fórum (de mégiscsak fórum!) a tálalásra.
Ám mégis, hacsak nem lesz masszív tiltakozás, akkor továbbra is itt jelentetem meg először a szösszeneteimet. Olyan ez (a színvonalat leszámítva), mint a Snoopy/Garfield/Kázmér és Huba: először azok is elsüllyedésre ítélt helyeken, napilapokban jelentek meg, később meg fűzve-kötve :)
Amúgy a biztos elsüllyedés ellenére azt gondolom, hogy egy-két nap leírása így több emberhez eljuthat, mint ha linkre kellene kattintani, mert szerintem a linkekre az emberek egy része nem kattint rá.
