Sziasztok! Mondjátok, hogy ay esti "nem akarok sétálni és leülök a járda közepén" szindróma csak ilyen kis kölyök korban fordul elő!!! Este, ha vacsi után kiviszem, NEM AKAR JÖNNI!!!! És igen, még elbírom, de már nem sokáig.
Nálunk sokáig sokszor fordult elő, h idősebb (4-7 év) ivaros kan kutya mellé került kölyök (8-10hét) ivaros kan kutya. Egyszer fordult elő, h mikor felnőtt a kisebb, probléma volt a dominanciával, soha máskor.
A felnőtt/fiatal felnőtt kutyáknál van egy már kialakult "világnézet", így mindenképp meg kell ismertetni a kiszemeltet a saját ebbel, hogy lássátok hogy jönnek ki. De ált. retrievernél ebből nem szokott gond lenni. Meg pl. RR-nél is már az ideigleneseknél kiderül, ha az adott kutya nagyon antiszoc lenne!
Nézzetek ott szét, van megint örökbefogadható kutya rengeteg :-(((
Nekem az a tapasztalatom, hogy 2 azonos nemű jobban kijön egymással, kevesebb a sorlódás, mint ha kan-szuka van.
Nem megyek többet a szomszédba:-))) Egyébként sem sűrűn jártunk, most mnég annyira sem fogunk. csak azon csodálkozom, hogy miért nem hallottunk semmit az egészből????
Egy amatőr kérdés: kertes házba, a majdnem 3 éves kan labradorkeverék mellé milyen feltételekkel lehet másik kutyát rendszeresíteni?
Úgy általában, egy már az adott helyen lakó tini(?) kutya gond nélkül megfér egy új lakóval, akár szuka, akár kan a másik? Akármennyi idős lehet az új lakó?
Mondok még egy, pontosabban 14 okot, amiért nem kellene tenyészteni. Ha benézel a retriever mentők honlapjára, (http://www.retrieverhelp.hu/phpBB3/viewforum.php?f=5&sid=126113e389d72c9fdd0eb3f4211acba8) most épp ennyi kutya vár gazdára. Azért csak ennyi, mert ennyiről van kapacitásuk gondoskodni. Sajnos hosszú a várólistájuk:((( Ajánlom, olvasgass náluk, különösen a "Rossz hírek" c. topikot.
Akkor jól gondoltam. Sőt, régebben valahol olvastam is, hogy a zászlós farok kifejezetten hibának számít. Nyilván tenyésztésből kizáró ok. Tehát esetünkben nem csak a törzskönyv hiánya a gond.
A Labrador retriever erős felépítésű kutya, vízszintes háttal és széles, erőteljes lágyékkal. Közepes hosszúságú farka a tövénél igen vastag; a rövid, sűrű szőrzet miatt hengeresnek tűnik. A farok alakja e fajta egyik jellegzetessége: néha „vidrafaroknak” is nevezik. Széles, mély mellkasa van, a bordák szépen íveltek. Vállai hosszúak és lejtősek. Lábai izmosak és egyenesek, határozottan kirajzolódó térddel, és erősen leeresztett csánkkal. A Labrador retriever mancsai kicsik és kerekek, a lábujjak erősen íveltek. Nyaka feszes és erős.
Feje: A koponya széles és határozott vonalú, nincs húsos pofarésze. Az arcorri rész közepes hosszúságú, nem csőrszerű. A stop határozott. A fülek sem túl nagyok, sem túl súlyosak nem lehetnek; meglehetősen hátul tűzöttek, és a fej közelében lógnak. A szemek közepes nagyságúak, értelmes tekintetűek. Erős, teljes, szabályos ollószerű harapása van.
Marmagassága:A kanok marmagassága 56-57 cm, a szukáké 54-56 cm.
Sajnálom Berryt, remélem gyorsan rendbejön mind lelkileg, mind egészségileg.
Én sem mehetek át a szomszédba, mert folyamatosan ugatnak, sírnak utánam. (Mondjuk látják, hogy hová megyek.) Az első kutyánk egy dog-labrador keverék volt, ugyanígy hallotta a hangukat a 3. szomszédból, látni nem látott. Be volt zárva a lakásba és annyira utánunk akart jönni, hogy beszorult a feje a macskaajtóba. Szerencsére a fiamék hazajöttek és észrevették. Nem volt egyszerű úgy széttörni a macskaajtót, hogy a kutya ne sérüljön meg.
Messzebbre mehetünk, hosszú időre is, nincs semmi gond.
Jó ég és akkor úgy néz ki, komolyabb baja nincs? Ez durva!
Vasárnap meg mit láttam.... undorító volt! Egy csendes mellékutcában sétáltunk, amikor jön egy kutya pórázon, akkor csak átmegyünk a túloldalra, vagy ha nincs pórázon, felveszem a kutyát. most egy kereszteződés választott el minket két idiótától. De végignéztük, mit művelnek. Az egyik egy félnótás férfi volt, a pórázon vezetett Németjuhász keverékkel. Egyfolytában káromkodott és szidta a kutyáját, tudnám miért. Először azt hittem, magában beszél, de nem, folyton a kutyáját szidta. A másik oldalon egy vizslás pasi volt, a kutya nem volt pórázon. Nem is fogadott szót (mondjuk nem értem, akkor miért engedi el, nem is volt már kölyök!!!), össze-vissza rohangált, mikor meglátta a túloldalt a másik kutyát a pórázon, át is rohant, hiába hívta a gazdája. Majdnem össze is verekedtek a kutyák, de a vizsla elrohant. Erre a pórázos kutya gazdája még idegesebben ordibált, hogy: "BÁRCSAK SZÉTTÉPETT VOLNA! AZT ÉRDEMELNÉD!"
Aztán a vizsla visszarohant, de még mindig nem a gazdájához, és mikor jött egy autó, szépen elérohant, nagy csikorgás, puffanás, vonyítás... majd rohanás a gazdához, aki egy idióta barom, mert ezek után még jól meg is verte a kutyát! A sofőr meg el sem mert indulni, csak mikor végig tapogatta a gazda a kutyát és mutatta, hogy ok! Hát halljátok jól felment a vérnyomásom!!!
Most olyat mesélek Nektek, amire nem is találok szavakat. Szombaton átmentünk a szomszédhoz, ami közvetlenül melletünk van, és egy kapu választ el bennünket tőle, ott szoktunk közlekedni, ha átmegyünk. A kapu folytatása drótkerités, alul kifeszitve, és rajta végig nádszövet, hogy Berry ne lásson át a szomszédba, na meg a szomszéd kutya se mihozzánk. Nyáron amikor átmentünk semmi probléma nem volt, elvettük az eltakaró lemezt a kaputól, igy Berry ha odafeküdt a kapu elé látott minket, és szépen megvárta, amig hazamegyünk. Most, ugye tél lévén nem kint ültünk le a kertben:-))) - hanem bent a lakásban. Nem is az elválasztó kapun mentünk át, hogy ne kelljen a hó miatt megbontani, hanem az utcáról. Már ott voltunk egy ideje, amikor Berry megjelent!!! A szomszédnál!!!! Kifeszitettte a kaput és a támasztó lemezt is félrelökve átjött utánunk. Még jó, hogy a szomszéd kutyával nem ugrottak össze. Apa gyorsan hazaparancsolta, megszidta és betámasztotta a kaput, az elválasztó lemezt is visszatette a helyére és még ki is támasztotta a szomszéd oldaláról, hogy nehogy megismétlődjön az eset. Kb. 4 óra hosszat voltunk távol. Mire hazajöttünk, Berry leszedte az összes nádszövetet a keritésről, minden csupa vér volt, ugye a nád meg a nádat összetartó drót összehasogatta a száját meg a lábát, a frász majdnem rámjött, még a kifeszitő drótot ismegpróbálta az orrával felnyomni. Teljesen apatikus lett, a szőre fénytelen volt, csapzott, fájlalta a száját, először azt hittem a fogainak is baja lett, de szerencsére azoknak nem. Enni evett rendesen szombaston is + tegnap is + ma is, de a szőre fénye csak ma kezdett helyreállni és a kedélye is. Mondjátok meg hallottatok már ilyet? S érdekes, ha elmegyünk nélküle autóval, vagy gyalog - bármeddig szépen el van egyedül, még esküvőt is végigcsináltunk úgy, hogy kb. 12 órát is egyedül volt, simán vette az akadályt. A tanyán szintén simán egyedül lehetett hagyni egész napra, amikor elmentünk a barátaunkhoz disznót vágni, de ez a szomszédolás, hogy hallotta a hangunkat és nem jöhetett utánunk - teljesen kiboritotta és ilyen vandál munkát csinált, ráadásul ez az apátia? Meg tudnátok mondani, hogy mitől van ez? Teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Meg sem mertem szidni a kárért, mert igy is elborzasztott az a sok vére a fehér havon......
Enyém másfélszer akkora volt, mint az utána következő az alomban. Abszolut domináns a többiekkel szemben. Az önérzetét és a büszkeségét tekintve almon kívül is volt "edzési" lehetősége, aminek következtében bármikor nekimegy egy rotinak, ha... De a behívást feltétel nélkül... Ismétlem: nevelés kérdése. :) (Nekem feltétel nélkül bejön, de a családból nem mindenkinek.)
fiogyu...nekem az enyem az elso kutyam,nem vagyok valami nagy szakerto,de hogy a kutyam otthagy csapot-papot,pajtast es szaglasznivalot,ha hivom,az hetszentseg..Es az o vervonala a tiednel igencsak ismeretelenebb,leven labi keverek...A rossebb sem tudja visszavezetni az uknagymamajaig,hogy azok milyen vermersekletuek voltak...
En azt varom tole,hogy feltetel nelkul engededelmeskedjen,akkor ha annak van az ideje..ha hancur van,az mas,de ha hivom,kutya kotelessege otthagyni mindent,es jonni,mert en vagyok az ember,o pedig a kutya.../na persze ez sem volt mindig igy,rengeteg melom van benne es folyamatosan lesz is:)/
