Régebben már összehoztam a párom egy pasival. Nem volt sok minden, 2 szer dugtak és jó párszor cumizot a kedvesem. Aztán semmi. Ma megint írt neki a srác és a párom gondolkodás nélkül igent monott neki. :-D
Törölt nick nem vagy egyedül. A jó szex nem két ember privilégiuma. Aki jártas történelemben az tudja hogy nem mindig voltak az emberek ennyire prűdek. Pontosabban álszentek. Sokan mondják sok mindenre hogy ez perverz, de ki mondja meg hol a határ. Azok az álszent emberek mondják ezeket akik vasárnap elmennek a templomba és otthon meg a WC ott a pornóújság, az asszony mellette még nem élvezett egy jót, részegen megdugja az asszony és meg is veri, nem élvezett egy jót, azt hiszi ha hanyatt dobja az asszonyt és 5 perc alatt elélvez az az igazi férfi.stb. Aki csak a hagyományostól egy kicsit eltér az már szégyelni való.
A természet nem véletlenül alkotta meg az embert mert gondolkodó lény és az ösztönökön túl élvezetért is csinálja a szexet. Szerintem ehhez intelligens ember kell,de ne csak mondja magáról.
Aki ilyen lapon fent van már azzal a tény bizonyítja hogy az "átlagostól" (megjegyzem jó értelemben) eltérő szex igényei szokásai vannak. Lehet beszólni, kritizálni bármit ,de ezt csak azok teszik akik vágynak valamire és még nem teljesült, irigyek vagy álszentek. Tehát ha valakinek azt tetszik ha látja élvezni a feleségét egy megbízható intelligens kulturált férfival akkor had élvezze. Persze ezt csak bizonyos intelligencia felett értik meg és élvezik.
Nehéz megfelelő partnert találni, de nem lehetetlen. És az a nő aki fel meri vállalni vagy azért meg kíváncsi vagy mert élvezi a többes szexet vagy csak azért hogy a párja kedvére tegyen az minden tiszteletet megérdemel. Ehhez ha igazán jó legyen nagyon kell egymás tisztelete, bizalom, intelligencia, diszkréció, higiénia stb. stb. Ha ez összejön akkor ez egy szuper élmény.
Nem vagyok érintett (Olyan nő vagyok, akinek a férjére nem igaz a topik címe. Sőt!), de régóta ez az egyik kedvenc topikom, úgyhogy engedjétek meg, hogy néhány gondolat erejéig kíbickedjek.
A napokban volt téma, hogy miért erőltetik a férjek a dolgot, ha megkapták az egyértelmű nemet, miért nem úgy választanak eleve párt, hogy ilyen téren egyezzen az elképzelésük stb.
Úgy vélem, itt mindenki egyetért azzal, hogy egy kapcsolatban nincs helye a kényszernek. Ha mégis sikerül érzelmi, vagy fizikai erőszakkal összehozni valamit, akkor annak a párkapcsolatnak, nem a monogámiához való ragaszkodás lábbal tiprása a legnagyobb problémája. Eleve halálra van ítélve!
Mindenki változik. Formál az idő, a társadalom, a párunk, a körülmények. Én 20 éves voltam, amikor megismertem a páromat sok-sok évvel ezelőtt. Millió dolog van a világon, amit ma már másként látok, amivel kapcsolatban másképp érzek.
Egy kategorikus (tehát nem álszentség vagy álszemérem szülte) nem is lehet, idővel igen. Ha elég intelligensek és nyitottak vagyunk arra, hogy körüljárjunk, és megpróbáljunk megismerni egy olyan dolgot, ami eddig nem foglalkoztatott minket, nem tartozott a vágyálmaink közé, ha vesszük a fáradságot, hogy megismerjük sok ember tapasztalatát a témában, számba vesszük az eshetőségeket és kockázatokat (sőt ha szegényes a fantáziánk még videón is megnézhetjük miről is van szó :-)), ha szeretjük a párunkat annyira, hogy meg akarjuk érteni a témához való viszonyulását, a hozzá kapcsolódó érzéseit, és tudunk erről nyíltan beszélgetni, ha mindezek tükrében őszintén magunkba tudunk nézni, akkor nagyon is benne van a pakliban, hogy változhat a hozzáállásunk. És ez igaz lehet bármire. Legyen az extrém sport, szex vagy az addigi életmód gyökeres megváltoztatása, mindegy. Ha annak megvalósítását csakis velünk tudja elképzelni, tartozunk egymásnak annyival, hogy legalább átgondoljuk.
"Vagyis konklúzióként az idö, s egymás elfogadása, a kölcsönös betonbiztos érzelmek eljuttatak minket olyan szintre, hogy "kötetlenül lehetünk kötöttek""
Ez egy nagyon de nagyon találó s helytálló mondat. Voltaképpen ez a párkapcsolatok alfája és omegája. El kell fogadni a másikat olyannak, amilyen, előítéletektől mentesen meg kell hallgatni őt, el kell tudni mondani neki azt amit... s mindenek előtt szeretni kell ŐT.
Az én feleségem is féltékeny természet. Mennyire másképpen működik a női agy, mint a férfi.
Egy nő hamarabb feltételezi azt, hogy azért akarod többesbe vinni, mert már nem szereted, vagy azért akarsz egy férfit harmadiknak, merthogy aztán mindenféle más nőre vágysz. Bizony, ezt is hosszas beszélgetésekkel lehet tisztázni.
Engem a két férfi egy nő felállás izgat igazán, de nem kis meglepetésemre az amúgy féltékeny természetű feleségem kijelentette, hogy a a legjobb barátnőjére, kit elhanyagol s rendszeresen fikáz a férje beszólogatásokkal, arra nem lenne féltékeny, sőt lehet, tetszene is neki, ha úgy kényeztetném, ahogyan Őt szoktam. De ez elmélet, méghozzá erősen az. Én annak is örülnék, ha egyszer újra összejönne egy édeshármas férfi-nő-férfi leosztásban. No majd egyszer, valamikor, újra... :) Siettetni nem fogjuk, de nem szaladnánk el a lehetőség elől.
Nietzsche ... vallotta, hogy az isten meghalt, s vallott még sok minden mást is. Amúgy a zsenit és az örültet nem sok választja el egymástól.
Ismered a grafitit, hogy "Isten meghalt, Nietzsche meghalt, és én sem érzem jól magamat"? :)
Amúgy a kapcsolatok még a kezdeti időszakban is több beszélgetéssel telnek, mint szexel. Ugyibár fűzni kell a másikat, igyekszik mindenki a legjobb oldalát mutatni. Aztán idős korban meg már inkább marad a beszéd... NA DE KÖZBEN... No az nem mindegy, hogy mi történik két ember közt, kik összekötötték az életüket... :)
Ez maxxxximálisan így van! :) Mindamellett, hogy jómagam mindig is nyitott voltam bármire, a feleségem irtózatosan féltékeny természet volt, pedig semmilyen szempontból nem volt rá oka: hihetetlenül dögös, kedves és jófej. Persze, vannak neki is hibái, de kinek nincsenek. Minden esetre szerencsés fickónak érzem magam, hogy Vele lehetek, s tizennégy éve nem változott a véleményem erröl. :) Valahogy talán önbizalomhiányos kissé a Drága, pedig sokan szeretik, a pasik meg felfalnák.
Viszont el kellett tellnie ennyi évnek, s folyamatos megerösítésnek ahhoz, hogy kialakuljon az a feltétlen bizalom, s az egészséges önbizalom. S tavaly eljutottunk oda, hogy Ö maga vetette fel egyszer a témát. Azt régóta tudta, hogy én hogyan állok a témához, de Ö alapvetöen monogám lévén nem tudta elképzelni, hogy megtegyen ilyesmit, mégha fejben izgatta is a dolog. Végsö soron a mai napig nem lépte meg még a végsöt, de találkozóra már elment magától. Elmondása szerint csak beszélgettek, mert az úriember eléggé lerobbant egészségileg a randi napjára, de ez akkor is egy komoly lépés volt számára. Nem vetette el a folytatás lehetöségét sem, s természetesen úgy képzelte el, hogy a lehetöség KÖLCSÖNÖS.
Vagyis konklúzióként az idö, s egymás elfogadása, a kölcsönös betonbiztos érzelmek eljuttatak minket olyan szintre, hogy "kötetlenül lehetünk kötöttek". :)
Egyetértek :) Nietzsche nem véletlenül írta, hogy a jó házasság titka, ha előtte feltesszük magunknak a kérdést, hogy "ezzel az asszonnyal egészen öregkorodig jól el tudsz beszélgetni? (Mert) "a házasságban minden egyéb átmeneti csupán, a kapcsolat legnagyobb része viszont beszélgetéssel telik el." Azt most tegyük félre, hogy Nietzsche megőrült :)
Szeintem nagyon sok pár hasonló utat járhat be, mint amit Ti is. S Ti még a szerencsések közzé tartoztok, mert volt bátorságotok őszintén beszélgetni, kalandozni, megélni vágyaitokat.
Az élet természetes velejárója a változás.
Az állandóságot, a monotonitást nem igazán szereti az emberi elme. A párkapcsolatok többségét az teszi próbára, hogy nincs párbeszéd, nem merik a másiknak elmondani vágyaikat, fantáziáikat, igényeiket, és bizony sokszor nem merik megkérdezni a másikat sem az övéiről. Belekerülnek egy mókuskerékbe, lassan többet tudnak a kollégáikról mint a párjukról, szinte csak aludni járnak haza, az együttlétek ritkulnak, rutinszerűvé vállnak, mint ahogyan rutinból élik mindennapjaikat. De legbelül ott van a vágy a változtatásra, az új tapasztalások és új élmények megismerésére, átélésére.
Úgy vélem, nagyon sok férfi és nő igencsak meglepődne azon, hogy mi minden fordul meg a párjuk fejében. S könnyen megehet, hogy hasonlóra vágyik a másik is, de ugyebár "néma gyereknek..." ...
Jól felületetek már megint a korábban a szóhasználaton lovagló trollnak. Mind a 4 regisztrációjával minuszolgat, a vállalhatatlan hülyesége meg tele van + al. Írja már le valaki a minuszolók közül, hogy a te hozzászólásoddal miért nem ért egyet! Néhány napos nickekből lesz ezer...
Olvasgatom egy ideje a topicot és úgy látom mindig van aki borzolja a fórumozók idegeit, de hát így kerek az élet. Annyit én is hozzá tudnék fűzni a 2 napon belül elhangzottakhoz, hogy szerintem is változik az ember ( férfi és nő is ), nem csak a szexuális életében, de minden másban is. Az életben minden viszonylagos, van aki monogám, van aki nem, nem érdemes ítélkezni egyik felett sem, az pedig, hogy mi az a társadalmilag elvárt helyes viselkedés ahogy az embereknek kellene élni az ország vezetőinek álma. Ez a topic a címében szereplő dologról szól, és szerintem idáig a legtöbben normális szándékkal és őszintén álltak a felmerülő kérdésekhez, pluszban örülök, hogy hölgyek is olvassák és írnak is ide.
Ötven éves, (ámde mutatós) :-) férfiként szívesen jelen lennék és megnézném mások szeretkezését, testi kontaktus nélkül, esetleg maszturbálva közben....vagy esetleg a frissen levetett fehérneműikkel foglalkozva, illetve az utasításoknak megfelelően lennék jelen, elbújva-leselkedve, vagy nyíltan a szeretkezők mellett fekve, felöltözve vagy meztelenül, ahogy tetszik.... ha kell kommentálnám élőszóban a látottakat, akár a legdurvább kifejezésekkel, vagy videóra is venném az egészet ...kor, kinézet másodlagos, csak az élvezés legyen a lényeg. Na és persze a diszkréció és intelligencia... Elsősorban Kelet-Magyarország, esetleg Budapest. E-mail publikus.
Így-így. Aki "választ keres a kérdésére" az nem így teszi fel a kérdést. Sértésekkel, csúsztatásokkal tesz fel kérdést és csodálkozik, ha egyesek vehemensebben válaszolnak.
"a téma negatív irányba terelése nem igazán tolerált(vagy inkább a kendőzetlen igazság leírása)" Természetesen lehet diskurálni a negatív oldaláról is a dolognak (van nem is egy ilyen). De ha valaki elítéli ezt, akkor tényleg nincs miről beszélgetni. Az meg, hogy a véleménye egyenlő lenne a kendőzetlen igazsággal egyenesen röhejes.
"ha két ember megismeri egymást és mindkettejüknek ez a vágya, akkor az teljesen rendben van" én nem kóstoltam annak idején a kínai kaját és nem is vágytam rá. A feleségem egyszer rávett és azóta szeretem. Mondhattam volna neki, hogy akkor most ő egyen nyers kutya belet, mert ez pont olyan. De nem pont olyan. Mint ahogy a kutya dugó példa sem az.
"Látnak valami pornót vagy olvasnak pár kitalált sztorit(igen színes fantáziával megáldott emberek írnak néha itt is)" Fogalma sem lehet, hogy mi a kitalált és mi nem. De nyilván itt csak kitalált sztorik vannak.
"egy alapvetően monogám embert következmények nélkül rákényszeríthetnek erre érzelmi zsarolással és könyörgéssel, nyaggatással?" Egy házasságban senki ne kényszerítsen senkire semmit. Ha az egyikük rájön, hogy nem tud többes szex nélkül élni, akkor vagy együtt csinálják, vagy szétmennek. Ha az asszony nem akarja, akkor elpakol és kész. Azért mert többen érdeklődnek, hogy hogyan vegyék rá a feleségüket erre, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy zsarolni fogják. Én nem láttam ilyesfajta tanácsot senkitől. Mindenki pont az ellenkezőjét ajánlotta (türelem, beszélgetés, a másik elfogadása).
Személyes példánk is tökéletes bizonyítéka annak, hogy azért, mert összekerülésünkkor még egyikünk se gondolt rá, még nagyon is jól működhet a dolog. Aki nem hiszi, járjon utána.
Szervusztok! Rég jártam erre (másfél éve kb.), benéztem és úgy látom jó a téma, él a topik! Annyi hozzáfűzni valót engedjetek meg az aktuális témához, hogy amikor 2001-ben megismerkedtem leendő nejemmel, eszünk ágában sem volt bárkit beengedni az ágyunkba; nekem régebben voltak ilyen kalandjaim, de gondoltam ez a kapcsolatom már másról szól, példának okáért családról, gyerekvállalásról és hasonlók... Eltelt jó pár év, mire partnerem - akkor már a feleségem - egyáltalán bevallotta, hogy egyszer lefeküldne egy nővel... innen jututtunk el a párokig és a szóló pasikig, közel 11 év alatt, és azt kell, hogy mondjam nagyon jól érezzük magunkat, nem bántunk meg semmit. Szóval van "karakterfejlődés", de erőltetni semmit sem szabad :) További szép napot mindenkinek!
Miből gondolod, hogy az emberek nem változnak az idők folyamán? Attól, hogy valaki akként házasodott, hogy nem izgatta annak a lehetősége, hogy a felesége mással szeretkezzen, később ilyen-olyan hatások által kialakulhat benne az ez iránti vágy. Ha ekkor tudakolja feleségétől az ő álláspontját, még nem elítélendő. Ha ezt erőszakosan tenné, akkor valóban merülhet fel erkölcsi aggály tette miatt. Ha a feleség enged ennek az erőszaknak, akkor az már az asszonyka lelki problémája, és szerintem a kapcsolat vélhetően a kihűlés irányába halad, nem is kis sebességgel.
Írod: "Én nem tudnám elképzelni hogy a feleségemhez más nyúljon, ilyen esetben ott lenne vége a házasságnak."
Majd ezt is: "Voltam érintett a másik oldalról, én voltam a harmadik akinek úm. odadobták a barátnőt"
Kérdezem én, tőled, mint a téma ellenzőjét, az erkölcs lobogójának zászlóvivőjét, és mint "ellenzéki szóvivőjét": hogy van ez? Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek? Vagy amit a másik nem tud, az nem fáj?
Megint csak te: "Ez egy az egyben megcsalás és a monogámiával szembeni tiszteletlenség."
Az ide írók közül ki állította, hogy a monogámia híve? Inkább éppen ellenkezőleg. Mert, ha valaki a topic címének megfelelően teret enged ezen vágyának megéléséhez, már át is lépte a monogámia küszöbét, kifelé.
Tartok tőle, nem voltál őszinte a topic lakókkal szemben.
Bekukkantottál, közeli barátod érintett a témában, egyesek fantáziálásukat próbálják ráerőltetni a másikra úgy, hogy annak érzéseit totálisan figyelmen kívül hagyják. Ezek ismét a te szavaid, írásodból.
Számomra inkább tűnik ezen gondolatok összessége egy, a párja által felvetett on-topic próbálkozás kétségek között hánykolódó, megerősítést vagy abszolút elutasítást váró érintettje segélykiáltásának.
Én azt gondolom, mértékkel érintettként, tapasztaltként, ha mindkét, vagy inkább mindhárom fél (harmad) saját akaratából teszi, akkor nincs ezzel gond. Ez tiszta, nagyjából gátlások nélküli szex, örömszerzés mindenki részére, ösztön, vágy beteljesülése.
Abban viszont maximálisan igazad van, hogy erőltetni ezt semmiképp nem szabad. Az valóban megalázó, sértő az ezt a játékot (mert szerintem ez az) nem akaró fél részére, nemtől függetlenül. Aki ilyet tesz, az nem szereti azt, akivel teszi.
A miértre a baràtod tudna vàlaszt adni!Nem kényes téma ez!!Itt olyan emberek vannak akik a szex ezen formàjàt élvezik és a pàrjuk teljes beleegyezésével csinàljàk!Miböl gondolod hogy tudjuk mi jàr a baràtod fejében?Ha eröszakos màr bocsànat de akkor jo hülye!A szexben csak az a jo amit mindkét fél akar és élvez!Hacsak az egyik fél nem mazohista.
Mivel a hozzászólásaidra több lájkot kaptál,mint mínuszt,így a téma valószínűleg másokat is érdekelt, és osztották a nézetedet.
Nézd el másoknak, hogy piszkáltak, a tolerancia nem mindenkinek erőssége. Nehezen fogadják el,ha valaki nem videózza le a szexet otthon,ha a felesége nem akar hármast, ha csókolózni sem akar szex közben.... és még sorolhatnám.
Én magam is azért járok ide,hogy megértsem a többiek nézeteit, mi hajtja őket a hármas irányába,hogyan élik meg,mit gondolnak a szituációról. Ez lenne a lényeg: indulatoktól mentesen beszélgetni. ;-)
Zárómondatnak csak ennyit, mert már megkaptam a választ a kérdésemre:
"Kezdetnek annyit hogy ha két ember megismeri egymást és mindkettejüknek ez a vágya, akkor az teljesen rendben van. Mindenkit más hajt, mást tekint izgatónak."
Így kezdtem,de valahogy ezt senki nem vette észre és a tényleges kérdésre (ha a feleség nem akarja és nem olyan típus, minek erőltetni?) nem akaródzott válaszolni 1 kivétellel, neki köszönöm.
Tanulságos volt, ahogy a kényesebb téma elől mindenki menekült.
Ezek az eltúlzott ellenpéldák, hogy a férj pasikat cumizzon le vagy kutyával is legyen, nagyon ismerős egy elköszönt fórumtárs részéről.
Amúgy az 1-2 látott példák (legalább is amit figyelembe akarsz venni) kevesek ahhoz, hogy objektív képet alkoss a feleségkeféltetésről és azok szereplőiről. Azért azt is tudhatnád, hogy sok olyan pár is van, akik hosszú évek óta művelik ezt a saját legnagyobb örömükre. Teljes harmóniában, egyetértésben és képzeld, még meg is bíznak egymásban és tesztelik is egymást.
Csak nehogy a sajátosan értelmezett, nagy tisztelettudatodban egyszer csak arra eszmélj, hogy már régen megcsal a párod. Nagy érvágás lenne. Ilyenek is vannak...
Tegnap este ismét volt hàzibaràtunk.Legnagyobb meglepödésünkre hozott egy kis ajàndékot a pàromnak.Egy nagyon dögös "rendörnö" szerelést.Sapka,ing,forronadràg,bilincs stb
Nekem csak annyi volt a problémám a hozzászólásoddal (nem tudom visszatérsz-e elolvasni a reakciókat), hogyha valamit nem értesz, kíváncsi vagy miértre, akkor miért nem kérdeztél, miért ugrottál neki a topiknak?
Én csak az ítéletet olvastam ki soraidból, pedig itt tényleg vannak olyanok, akik szívesen segítenek azoknak, akik bizonytalanok, kérdeznek :-)
Visszatérve a példádra.... ha a férjem valami olyat kérne tőlem, ami első hallásra fura lenne, először is elgondolkoznák rajta. Tudod miért nem utasítom el csípőből? Mert én tényleg szeretem a páromat, közöttünk van bizalom, és nem "véletlenül" kérte azt, amit....ő is szeret engem (no és jól ismer), sose javasolna semmi olyat, ami nekem fájdalmat okozna. Ilyen egyszerű ;-)
Na jó, hagylak titeket, hasonló külföldi fórumon nyitottabban álltak a dologhoz és így már jobban értem ezt az egészet. Azért nem kellene kapásból rohamot kapni és mérgelődni, ha valaki a témához azért kapcsolódó dologgal kapcsolatban érdeklődik.
