Fogalmam sincs, h mi a behívás "hivatalos" kézjele. :)
De ha belegondolsz abba, h a kutyák ma, körülöttünk hogyan, milyen módon élnek, milyen tevékenységet jogosultak vagy kötelesek ellátni, nem sok értelme lesz a kézjelre behívásnak, mert vagy eleve testközelben van -kellene h legyen- a kutya, vagy olyan messze dolgozik, h a figyelmét mindenféleképpen hanggal kell felhívnod -pl. síp-, akkor meg már egyszerűbb a behívást is hangra végeztetni -"besípolni". Az, h ültetésből hívod be, a lehető legritkábban fordul elő, és nem is túl életszerű, márpedig a kézjel alkalmazásához elengedhetetlen, h akkor és ott rád figyeljen.
Fura, de abban az első kutyasulinkban, ahol a "hivatásos" munkakutyák képződnek, és amit a "hivatásos" kérdésekben etalonként lehetene kezelnünk, semmilyen kézjelről, de még testbeszédről sem volt soha szó, holott ma már pontosan tudjuk, h a kutya a kommunikációja több, mint 90%-át testbeszéddel fejezi ki és az alapján érti meg.
Mi nem a behívásra alkalmaztunk kézjelet, hanem a "lábhoz" ill. a "mellém" utasításokra, ami kiválóan megfelelt behívás esetére is, ha feltétlenül kellett. De ez egyedi jel, olyan, ami nekem automatikusan "jön kézre" az adott helyzetben. :)
A behívás tanításánál ha jól értem a leírtakat, csak azt rontottad el, h nem vitted ki időben elégszer zavaró körülmények közé, ill. h a behívás előtt mindig -vagy túl sokszor- ültetted. Akkor, amikor 2-3m-ről nyugodt körülmények között -udvar, lakás- már stabilan bejött, akkor kellett volna olyan helyzetbe tenni a kutyát, és ott ezt a 2-3m-t gyakorolni vele, ahol a figyelmét vmi már megosztja. Nekünk az első ilyen lépés az volt, h a ház mögötti területről átmentünk a ház előttire, ahonnan már rálátott az utcára, és ott gyakoroltunk tovább. Köv lépésként kinyitottuk a kaput, de bent maradtunk vele, majd a kapu előtt, de már az utcán, stb, stb, lépésről lépésre haladva az egyre zavaróbb körülmények felé, de nem túllépve az adott helyszínen biztonságos behívási távolságot. (Soha nem túllépve azt az időtartamot, amikor még szívesen és örömmel tesz eleget az utasításnak.)
Előfordulhat, h a jutalmazás módján is kell majd változtatnod. Jó lenne összeírnod, h hol, milyen körülmények között mi az a jutalmazási mód, amivel biztosan magadra tudod irányítani a figyelmét, amiért akkor és ott bármit képes megtenni. (Nálunk a főtt máj a csúcs, előtte van a sajt, előtte a virsli, az előtt a labda, és legelöl a simogatás. Vagyis ha utcán gyakorolnék vele behívást -még csak a tanulás szintjén-, májat vinnék jutalmul. Otthon -semmit, csak simogatást. :)
Ami még sűrűn előforduló hiba szokott lenni, az az, h az ember elkezdi ismételgetni önmagát, majd miután a kutya -a 12dik utasításnál- végre úgy dönt, h jó, akkor hajlandó menni, megkapja az őt megillető(?) dicséretet. :) Pont így kell tanítani azt, h csak 12-dikre jöjjön be, az első 11-re semmiképp. :) Az természetesen előfordulhat, h a szabadon bóklászó eb elsőre nem hall meg, mert épp nagyon elterelődött a figyelme, ezért ha olyan a szitu, h láthatod, h ez történt, és nem szimpla engedetlenségről van szó, én el tudom fogadni az egyszeri ismétlést, a nevével kezdve, kicsit hagosabban az előzőnél, de több ismétlést semmiképp. Ha viszont láthatóan csak magasról tesz rád, erre a helyzetre azt ajánlották nekünk -ami mienknél kiválóan működött is-, h rá kell ijeszteni: mögé(!!!) kell dobni vmit, ami becsapódáskor hangos. Ez lehet célzottan előkészített kaviccsal félig töltött műa palack, kulcscsomó, póráz, bármi. Ha megijed, és akkor behívod, úgyis odafut hozzád, és ott már jogos a dicséret. Néhány ismétlés az ijesztésből elég ahhoz, h a figyelmét többé ne vegye le rólad.
És végül az utolsó: célszerű úgy elindulni sétálni, h mielőtt elengeded bóklászni, előtte -lehetőleg a séta elején- megcsinálsz vele egy gyors fegyelmezési blokkot, ültetéssel, behívással, ilyesmivel. Tényleg csak 1-2 perc, de ebből tudni fogja, h hiába vagytok kinn, neki "dolga" az odafigyelés.
Ez a kérdés akkor fontos, ha tenyésztésbe kerül. Ha ezekkel probléma van, akkor egyszerűen nem tenyészthető. Foglalkoznod -reméljük soha- nem kell vele, csak akkor ha előjön valamelyik. Arról viszont tudni fogsz -bár remélem soha nem kerül rá sor-!!!
geriboy1: kicsit olvass vissza! Hasonló cipőben jártam, de értelmes módon rámbeszéltek - most van egy 2,5 éves ivartalanított kutyafiam, és minden ugyanolyan, mint régen, kivéve a szökdösést, nemszótfogadást, szukanyalásfalást...
Mi ez a DP-, meg szemszűrés??? Nem is hallottam ilyenről, nemhogy elvittem volna dokihoz.
Ó,hát a séták ilyenkor még nem séták:)))Leül,4 lábával lehetőleg 20 felé indul,utálja az egészet,mert nem érti mit akarnak tőle.
Minden kiskutya ezt csinálja,majd szépen megszokja,ez türelemjáték.Kell neki még 1-2 hónap,míg örülni fog a sétának,és akkor már lehet irányítani.Ne aggódj,lesz még amikor majd ő viszi a pórázt neked,hogy menjünk már:))
Én semmilyen képet nem látok, mennyi idős a kutyád?
Kipróbáltam a vacsi előtti sétát, még rosszabb volt, mint azelőtt. Egyszerűen méterenként leült, és halálosan meg volt sértődve! Senem pisilt, se nem kakilt. Hazahoztam vacsira és utána usgyi ki megint, baromira nem akart, megvártunk az utcán 2 futót, akiket jól megnézett, majd elkezdett nyüszíteni, mert rá se bagóztak, utána legalább produkált egy nagydolgot, amit megdícsértem nagyon és kapott egy jutalom falatot, majd jöttünk haza!!!! Rém fárasztó ám ez a nem akarok sétálni dolog. De biztos elmúlik!!
Pedig ez a legegyszerűbb és legjobb megoldás, hidd el.
Azon kívül az idős kutyánál számos problémától is megszabadulsz, lsd prosztata megnagyobboság és ebből kiinduló daganatok, és egyéb tesztorszteronhoz kötődő betegségek.
A kutya állandó idegességéről nem is beszélve a tüzelő szukák mellett.
Ha nagyon ódzkodsz a műtéttől, akkor van mód kémiai kasztrációra is, egy hetes kúra, fél évre megköti a hormonokat. Ez nem tartós megoldás, fél évente kell egy ilyen adag gyógyszer. Mellékhatása nem ismert, ellenben fél évente ekkora kutya súlyában 10-15 e ft, tehát olcsóbb a műtét hosszú távon.
(lehet én vagyok a gonosz, de a saját szukáimnak nem engedem meg, hogy visszamorogjanak a kanoknak, ha azon rájuk másznának. Ők nem keresik a bajt, nem mennek oda idegenekhez, ha nem engedem. Ellenben ha egy ilyen vehemens "udvarló" megjelenik séta közben - hiába nem viszek ki sosem tüzelő szukát - de akkor én penderítem le az adott kant a kutyáimról. És ezzel sokan vannak szerintem így... még ha a kan tulaja meg is sértődik. De mindenki tanulja meg kezelni a saját kutyáját. )
Tudom,minden férfinak az:)))De hidd el,mindenféle szempontból jobban jársz.Lesz egy nyugodt,kiegyensúlyozott kutyád,akivel nyugodtan sétálhatsz,nem fog elszökni tüzelő szukák után,nem fog örjöngeni a szagokra,a többi meg már a Te nevelésedtől függ.
Pedig én is ezt tanácsolnám . Hidd el nem akar itt neked és a kutyádnak sem senki semmi rosszat . Tanácsot kaptál amit ha megfogatsz hosszútávon mind ketten jól jártok . A kutyád ivartalanítást követően sokkal kezelhetőbbé válik .
Hogy ne legyen iyen gondod,a legegyszerűbb megoldás az ivartalanítás.Állandóan nem lehet "tár ürités"céljából kölyköket gyártatni,pláne ilyen heyzetben,amikor minden harmadik épésnél kóbor kutyába botlik az ember.Gondolj a kiskutyákra is,akik e célból a semmire jönnek világra.És igen,ne gondold,hogy fajtatiszta retrieverek nincsnek kidobva.Sajnos vvannak,nagyon sokan,és nagyon sokan láncra kötve,állandóan elletve élik le az életüket,míg el nem pusztulnak.
A kankutya egy évben nem 2x kanosodik,mert mindig van tüzelő szuka,ésfolyamatosan meg fog örülni a szagoktól a kutyád.
Egészségügyi szempontból is sokkal jobban jársz,ha ivartalanítod.És nem fog minden kutyának nekimenni,mert lenyugszik.
Meg fogsz lepődni: segíteni próbáltam. Épp ezért jeleztem, h a kutyád benemhívhatósága nem determinált magatartás, nem születési előjog, hanem nevelési kérdés, amit sajnos, Te rontottál el, de jó hír: mivel nem determinált kérdés, ezért kijavítható. Ajánlottam, h beszéljünk erről, mert ebben tudok segíteni. Olvass vissza, mi volt rá a válaszod?
Tenyésztési és küllem kérdésekbe nem szólnék bele, mert nem értek hozzá, és komolyabban nem is érdekel, de meglepett, h miután jelezték feléd a hozzáértők, h nem kéne tenyészteni, te mégis és továbbra is azt találod megoldásnak, h szuka kell. Nem kérdezted meg, h ez egyáltalán megoldaná-e a rámászás problémáját (jelzem: nem, sőt hosszútávon sokat rontana, olyannyira, h mint magatartásforma, még az ivartalanítása után megmaradhat - csak persze, eredmény nélkül), hanem ragaszkodtál hozzá, h jó, ne legyen tenyésztés a dolog neve, nevezzük csak tárürítésnek. Erre kérdeztem rá, h jól értem-e, h ilyen típusú megoldást találsz megfelelőnek? Vagy mit értettem félre? Hogy csípős, esetleg bántó volt a stílusom? (Kizárólag ebben a hszben, a többiben nem.) Meglehet, elnézést érte. De gondold át a helyzetet lszi, és azt is, amire rákérdeztem -ezúttal a stílusom nélkül. És kérdezd meg, h "miért?", ha vmit nem értesz, (ne azt, h kinek van "üres" szukája), és akkor itt mindenki fog segíteni. Én is, ha igényt tartasz rá -nevelési kérdésekben.
Azt írod, szereted a kutyádat. Akkor ivartalanítsd légy szíves. Ezzel megoldod, hogy nem kell "tárat üríteni". A "tár ürítés"-nek sajnos mindig vannak/lesznek nem kívánt következményei. Ugye nem szeretnéd, hogy a Te "kényelmedért" jöjjenek a világra potenciálisan gazdátlanságra, kóborlásra, sanyarú sorsra ítélt kutyusok.
Azt írod, a kutyádnak nincs törzskönyve, gondolom nem vettél részt vele kiállításon, tenyész szemlén sem. Így párként is csak olyan szuka jöhet számításba akinek szintén nincs törzskönyve, szintén nem vett részt szemlén, tehát nem tudni milyen genetikai tulajdonságokkal rendelkezik.
Nagyon fontos kérdés az is, pl. részt vettél-e a kutyáddal DP-szűrésen (2 éves korában adják ki a végleges negatív minősítést). Részt vettél-e szem szűrésen? Ugyanis létezik a labradoroknál egy örökletes szembetegség, aminek kb. 5 éves korukra vakság a következménye.
Sajnos évekig "divat" kutyának számított a labrador, ezért boldog-boldogtalan szaporította őket. Nagyon sok a beteg, vagy genetikailag betegséget hordozó kutya.
Az ivaros kanok nemcsak ráugranak minden kutyára párosodás céljából, hanem ha tüzelő szuka jár feléjük, bizony mindent elkövetnek azért, hogy a közelükbe kerülhessenek. Megszöknek, autó elütheti őket, aminek szintén súlyos, akár halálos következményei is lehetnek. Összeverekedhetnek más kan kutyákkal a szukákért.
Nekem 6 éves, ivartalanított szukám van, aki már meg tudja magát védeni, de amíg fiatal volt, idegbajt kaptam a rámászó kan kutyáktól. Mostanra már elég ha megmutatja a fogait. Nyilván Te sem leszel a szukatulajdonosok kedvence a "kanos" kutyáddal.
Szóval én azt mondom a tenyésztést hagyjuk meg azoknak az embereknek, akik értenek hozzá. (Mint pl. Szepibá).
Bár Te azt írod, nem akarsz tenyészteni, de az egyszeri alom is tenyésztés.
Csak tájékozódásképp: élete folyamán hányszor tervezel "tárat üríteni"? Mondjuk évente 2x, vagyis kb. 20x? Ha átlagos alomokkal számolunk, akkor létrehoznál csak azért 100 db kiskutyát, mert ez a "kézenfekvő" megoldás? És ha őurasága menet közben többre vágyna?
És mennyit hoznál létre, ha szándékodban állna tenyésztésbe is bevonni?
Sziasztok! Mondjátok, hogy ay esti "nem akarok sétálni és leülök a járda közepén" szindróma csak ilyen kis kölyök korban fordul elő!!! Este, ha vacsi után kiviszem, NEM AKAR JÖNNI!!!! És igen, még elbírom, de már nem sokáig.
Nálunk sokáig sokszor fordult elő, h idősebb (4-7 év) ivaros kan kutya mellé került kölyök (8-10hét) ivaros kan kutya. Egyszer fordult elő, h mikor felnőtt a kisebb, probléma volt a dominanciával, soha máskor.
A felnőtt/fiatal felnőtt kutyáknál van egy már kialakult "világnézet", így mindenképp meg kell ismertetni a kiszemeltet a saját ebbel, hogy lássátok hogy jönnek ki. De ált. retrievernél ebből nem szokott gond lenni. Meg pl. RR-nél is már az ideigleneseknél kiderül, ha az adott kutya nagyon antiszoc lenne!
Nézzetek ott szét, van megint örökbefogadható kutya rengeteg :-(((
Nekem az a tapasztalatom, hogy 2 azonos nemű jobban kijön egymással, kevesebb a sorlódás, mint ha kan-szuka van.