Pedig rigók, egészen közelről megnézhetők. Régebben is bele-bele csíptek a szamócába és az első paradicsomokba, de nem zabálták föl. A málnát eddig itt sem bántották. Idén teljesen rákaptak.
Most madárijesztőket barkácsolok. Nem nagyon bízom benne, de elvagyok vele... Most egy nagy szemekkel és rojtos, lobogó farokkal ellátott száraz laskatök lett kihelyezve.
Tegnap tettem ki itatókat is, de nincs nagy érdeklődés. Mondjuk a kerítés túloldalán pont a paradicsomágyás mögött van a patak.
"csapatostul röppennek fel (vagy nem, roppant pofátlanok)."
Tényleg elég meglepő, főleg rigóktól, ilyet a seregélyek szoktak. Mi is nevelünk pl. málnát, földiepret itt Pesten is, de a málnához sohasem nyúlt egy madár sem (legalább is mi nem érzékeltük) a szamócát pedig olykor a csigák rágják üregesre, de az ellen már tettünk. Tanyán a cseresznyében sem tettek sem a rigók sem a seregélyek még észrevehető kárt sem. Pár éve a későbbi sárgabarackkal kezdtek a serik (úgy 200-an) szimpatizálni, de időben résen voltunk! :-S
Nem tudok mindent takarni, én is alig férek úgy hozzá. Se szedni, se kötözni nem tudom úgy, nincs időm folyton a hálót bontogatni, meg menteni az esetlegesen alákerülőket. A szamócásból is kellett fiatal rigót és egy siklót kihámozni, utóbbi esetben vágni is kellett a hálót. Mindenki túlélte, de csak végső esetben hálóznék. A szőlőt majd fogjuk. A paradicsom három 4 méteres sor, plusz a málnás, odébb pedig az öntözött friss vetés, amit nem kellene most kikapálni. Oda most felfüggesztettem plüss patkányokat és egy szemmel ellátott üvegmosót, legalább vidám látvány...
A kertünk mögött van egy patak, nem tartom valószínűnek, hogy szomjaznak. Persze próbaképpen kitehetek valahová messzebb egy lavór vizet.
Rengeteg van, még a fóliába és az üvegházba is bemennek néha. Ha végigmegyek a kerten, csapatostul röppennek fel (vagy nem, roppant pofátlanok).
A félig megevett bogyókról mit gondolsz? Megehetem így, ahogy van?
Tudom, nem ez a topik témája, de kezd már nagyon elegem lenni belőlük. Nem elég, hogy háló alatt kúszva szedtem a földiepret, most ez:
Mivel tudnám őket legalább egy kb. 100 m2-es területről távol tartani? Fölkötözött nejlonszatyor nem igazán használ. Műsas esetleg hatásos? Kerül, amibe kerül, de mi is szeretnénk enni a termésből.
Ráadásul mindent feltúrnak, szétszórják a növények mellől a mulcsot, kikapálják a frissen kelt másodveteményeket. Elkeserítő.
És még egy: lehet valami betegséget kapni a madaraktól? Ha kivágom az összecsípett részeket, nem marad gyakorlatilag semmi. Megehetem így, ahogy van?
Ha járnál néha távoli, igazán vad vidékeken, akkor más lenne a véleményed. Valóban sokat jelent egy terület "vadeltartó képessége", de az életben előfordulnak váratlan szituációk. Egy ügyetlenül menekülő pici bocsokat féltő anyamedve attól még rád támadhat, hogy van előtte rengeteg természetes kaja, vagy lehet sérült, beteg és emiatt agresszív egy állat, stb.
Általában félnek az embertől, de ők sem egyformák. Azt sem véletlenül találták ki, hogy ha egy ragadozó egyszer már embert ölt, akkor le kell vadászni mert újra megteszi, sőt az utódait is erre tanítaná. (Tudatára ébred a képességeinek és már nem tart az embertől.)
Nem kell ahhoz feltétlenül egyre messzebb menni a várostól, hogy találkozz velük. Bemennek ők a külvárosi részekre, kertekbe, ólakba keresgélni, szemeteskukát borogatni. Lehet erről is számtalan cikket találni.
Nálunk gyakorlatilag medve, farkas nincs, de bejárnak helyettük a vaddisznók, rókák néha még Budapest belvárosi részébe is, (hogy a külvárosi kertek mindennapos feltúrásáról ne is beszéljünk), de ugyanez van például Berlinben és számtalan más nagyvárosban.
Sehol nem írtam, hogy rendszeresen embereket támadnának meg medvék, farkasok Szibériában de tény, hogy néha előfordul. Most is csak egyetlen fán talált emberről volt szó, akit nem tudni mi kényszerített olyan magasságba. Csak mint lehetőséget említettem medvét, farkast, de igazad van, akár "erdélyi kóbor kutyák" (hogy ezt miért keverted bele?) is felkergethették azt a szerencsétlen embert. A lényegen mit sem változtat.
Amiért eredetileg belinkeltem a cikket, hogy ilyen és hasonló esetben a madarak - még a kedves kis cinkék is tápláléknak tekintik az embert. (Sajnos volt "szerencsém" ilyet látni.) No de a természet már csak ilyen. Ma te eszel, holnap téged esznek - lehetsz akármekkora csúcsragadozó...
Nem az általad kisarkított gyakoriságról, hanem a klíma, s környezeti adottságok által feltételezhető élővilág gazdagság hatásairól beszéltem, ugyanis ha a canis nemzetségnek van más természetes éleleme az embert messze elkerülik, nem fanyarodnak rá, és a medvék is kevésbé. Az infrastruktúrának is köze lehet mindenhez, mert minél jobban beépítenek, rombolnak iparosítanak, ezek az állatok is egyre távolabbra szorulnak (ott még tudnak), s ahhoz hogy találkozzon velük egy polgár egyre messzebbre kell menni....
Romániában egyébként nem a farkasokkal van a probléma, hanem az elképesztő mennyiségű kóbor kutyákkal! :(
Nem hiszem, hogy Tomszk egyetemének, klímájának, lakosságának és infrastruktúrájának sok köze lenne a medvék és farkasok gyakoriságához. Ez egy város, ami körül 100 km-es körzetben tajga van, tehát sokkal optimálisabb ezeknek az állatoknak mint például Románia, ahol a becslések szerint 6000 medve és több száz farkas él. (Érdekes módon a farkasok létszáma jóval kevesebb, mint a maciké.)
Itt egy nem túl friss felmérés, hogy ne csak a levegőbe beszéljek:
Ha a létszámnak csak a harmada igaz, az sem kevés maci...
A farkasokról is egy kis ollózott statisztika: "A támadásokat háromféle kategóriába csoportosították. Az első a veszettség kiváltotta támadás, amikor a farkas „megőrül”, és mindennek nekimegy, ami mozog. A második a zsákmányoló támadás, amikor a farkas prédának tekinti az embert. Ilyenkor több sebesülést is ejt, és a tetemből fogyaszt. Az efféle támadások éveken át ismétlődhetnek, amíg az adott állat el nem pusztul. A harmadik a védekező támadás. Egy-egy sebet ejt a sarokba szorított farkas, kizárólag azért, hogy ezzel megnyissa a menekülés útját. Az eredmények szerint a legtöbb halálesetet veszett farkas okozta. Zsákmányoló támadás következtében ezzel szemben az utóbbi 50 évben Európában és Oroszországban mindössze 17-en haltak meg, Észak-Amerikában pedig egyetlen ember sem (holott több támadás is esett). Indiában azonban évente akár több tíz gyereket zsákmányolnak a farkasok, különösen a legszegényebb rétegből. Védekező támadás nem vezetett halálhoz. Úgy tűnik, a farkasok még akkor sem támadják meg az embereket, ha azok éppen a kölykeiket ássák ki az odúból."
Tehát veszett farkastól van a legtöbb haláleset, de néha egy-egy példány vagy falka zsákmánynak is tekinti az embert, főleg ha annak viselkedése vagy esetleg egy vérző seb szaga arra ingerli őket...
És még annyit, hogy a "farkas" egy gyűjtőnév. (Például Indiában a jóval karcsúbb, "gyávább" sörényes farkas a "divat".) Több alfaj tartozik ide, más habitussal, vérmérséklettel, tulajdonságokkal és ezeket még a környezeti hatások, a táplálék mennyisége is erősen befolyásolja. Nem mind olyan, mint a mi szürke farkasunk, de szerintem szabadon a természetben ezekből sem sokat láttál még.
Teljesen másként viselkedik az, amelyik emberi környezetben él (naponta találkozik emberrel, járművel és ösztönösen tart az embertől) és másként amelyik életében nem látott még embert. Másként vadászik száraz időben, másként magas hóban és megint másként egy pár fős farkascsalád, vagy a hatékonyabb zsákmányszerzés miatt télen összeverődött falka (csoportszellem). Persze a területen ehhez elegendő állatnak kell lenni (mondjuk ott Szibériában) és nem elég hozzá 1-2 aggteleki farkas...
Tomszk nem egy muzsik falu, több mint 1/2 milliós lakosú rendezett kulturált történelmi jelentőségű nagyváros egyetemmel, szibéria délnyugati részén. Útvonalai vasútja is van. Időjárása sem túl zord az évi -1,3 °C átlaghőmérséklettel a nyáron +17-18, a télen -19 és -21 közötti értékekkel a leírások szerint. Ha gyalog eltávolodik valaki (mert közelben hagyott kocsiról nem esett szó) túl messzire nem juthatott ~20-40 km. Persze medvével és farkasokkal már e körzetben is találkozhat ott az ember fia. A környék azonban a kontinentális éghajlatnak megfelelő gazdag élővilágú dúsan lombos, erdős és részben ipari terület. Itt viszont nehezen tudok elképzelni a hidegtől ordító heteken át éhezve vándorló 20-30 fős farkasfalkákat. :) Arról nem beszélve, hogy a farkas alapesetben rendkívül óvatos, az embert rettentően elkerüli, meglátni is nagyon nagy véletlen kell (ezt vadászoktól tudom). No meg medve elől menekülni, ha már észre vett, szinte esélytelen szerintem. De az igazat sosem tudjuk meg ahogy mondod...
Felmászik a medve is a fára, de nem megy fel 15 méterig, ahol a szerencsétlen embert megtalálták. Kis bocsok fel tudnak magasra mászni, de azok nemigen támadnak, a nagy öreg papa és mamamacik meg a maguk 2-3 mázsájával hamar feladják a mászást és bizonyos magasságban már azok az ágak sem bírják el őket, amelyek egy 70-80 kilós embert még vígan megtartanak.
Egy gyors fára mászáson kívül egyéb lehetősége amúgy sem lenne az embernek egy támadó medvével szemben. Futva nem lehet lehagyni - ezt minden székely gyerek tudja.
Szibériában a farkasokat sem úgy kell elképzelni, hogy 2-3 netán 4 farkas, hanem 15-20 van összeverődve egy csapatba, nagyobbak is mint az itteniek és baromi éhesek. Egyik felé csapsz a bottal, közben hátulról minimum kettő beléd harap. Vagy gondolod egy szarvas például "nem használja botként" az agancsát ha beéri a horda? Elől támadni próbál, közben hátul az inait tépik, hogy lerogyjon és vége. Ez a farkasok vadászmódszere.
Igaz viszont, hogy előlük nem kell olyan magasra felmászni - bőven elég 3-4 méter, de viszont kitartóan tudják várni, mikor pottyan le eléjük a "kaja". Lehet emberünk fentebb mászott mert csak ott tudott kényelmesen elhelyezkedni a fenyőfán, hogy kivárja a farkashorda távozását - aztán elfogyott a vodka és odafagyott.
Ha csak szétnézni ment volna fel, akkor mászás (mozgás=hőtermelés) közben szerintem nem ragadt volna a fához...
De azt hiszem a konkrét okát sosem fogjuk megtudni, így csak találgatunk.
Medve simán felment volna a fára utána, ha támadni akarta volna, farkasok már kevésbé, de azokat jó nagy botokkal el lehetett volna kergetni. Szerintem inkább eltévedt és a lentről már átláthatatlan terepet így próbálta felmérni, aztán "szépen" elgémberedett :(
vége a reggelinek...elvonultak a kosztosok...ettek-ittak, jól érezték magukat...az idei kelésű verebek átvették a hatalmat az etető körül...szerencsére a cinkék nem jönnek zavarba, az etető másik oldalán ők uralkodnak....
új, nagyobb itatót kaptak, (állandó tiszta vízzel), és egy nagy, de sekély tálban fürdőzhetnek is..érdekes, hogy a verebek új generációja az etető alatti finom porhanyós, simára gereblézett földön(is) fürdőzik....(mint a tyúkok a hamuban)...macska nincs, tehát nem izgulnak(láthatóan)
....a kert távolabbi részén a feketerigók rendületlenül gyűjtik a gilisztákat, odébb a szarkák cserregnek iszonyú hangzavart keltve...előfordul még néhány gyönyörű madár, kapirgálnak, kutatnak...fogalmam sincs mik..madár, oszt jónapot.
nocsak, megjelentek az öregebb verebek, most ők tízóraiznak...újabban búzát is kiteszek, a szotyi után ez fogy...
ha kifogyott a koszt az etetőből, a kerítésen, bokrokon csönben gubbasztanak a verebek, és várnak...a galambok kicsivel odébb...
akkor nincs mese, tölteni kell...nagy élmény látni ezt a sok madarat a tülekedés káoszában...
Tanyánk körzetéből is bizony szinte eltűntek a szürke légykapók, negyed annyi a rozsdásfarkú, 3 telekszomszédomhoz összesen 1 kerti poszáta pár tartozik a szokásos 4-5 pár helyett, fülemüle, énekes rigó egyáltalán nincs, megfigyeléseim szerint a 3-4 m2 km-es körzetben 1 sárgarigó pár költött, a szokásos 3-4 helyett,..nem sorolom :(( Seregély "kb.", ugyanannyi, "örömhír" viszont, hogy szegélyező bokorsorainkon hosszú évek után újra költ a tövisszúró koma, ráadás 5 fiókát nevel! :) Tudom, hogy egy törpe haramia, s a többi apróbb nem éppen kirobban az örömtől, de én nagyon örülök neki is! :-S A nem vonulók, zöldik, erdei pintyek (nálunk áttelelt!), stiglicek, kenderikék, mezei verebek, cinegék, vörösbegyek, fekete rigók, harkályok, hollók(kicsit többen lettek), varjak, szarkák szajkók,...kb hasonlóak a tavalyi repertoárhoz.
A mediterrán madármészárlásnak semmi köze nincs a télen etetett madaraink fogyásához, hisz az csak a vonulókat érinti.
A télen etetett madarak csökkenésének okát itthon, a környezetünkben kell keresni. Remélhetőleg ezen madarak létszáma nem csökken és azért látsz belőlük egyre kevesebbet, mert enyhébbek a telek és természetes táplálékon élnek, illetve egyre több helyen etetnek és megoszlik az állomány...
Szomorú szívvel ajánlanám viszont a Madártávlat nyári számából Vásony Petra cikkét a mediterrán madármészárlásról.
Beleborzongtam és végtelenül szomorú vagyok.
Nyaranta élvezem a rengeteg madár jelenlétét, a számlálhatatlan énekes és fekete rigó és sok más madárka látványát, de a téli etetőre egyre kevesebb vendég érkezik.
Volt olyan is, de sajnos nem most, amikor két kézzel szórtam a megjelenő 100-150 madárka elé az eleséget.
Újabban mindennapos vendégem lett a szalakóta. Sajnos csak egyedül van és még azt sem volt módom meglesni, hol éjszakázik. Talán talált egy olyan fekete harkály odút a halastónál a nyárfákban, amelyikbe még nem fészkeltek bele a lódarazsak.
Rendszerint a föld közepén áthaladó bejáróutam mellett lévő diófákról lesi a körülötte lévő legelőt és csak jövet-menet pillantom meg, amikor megzavarom a nyugalmát. Ilyenkor átrepül egy távolabbi kerítésoszlopra, de mire beérek távcsőért, már sehol nem látom. Gondolom addigra megint a lombok árnyékából lesi a vidéket. Kaját biztosan talál bőven, mert rengeteg tücsök, szöcske és kisebb-nagyobb fürge gyík mozog a lassan kiégő gyepen. De jó lenne egy kis (inkább nagy) eső. Itt most sem volt semmi és ez a 35 fokos meleg megtette a hatását...
Az örömhíreim. :) Ma kikeltek a veréb fiókák az egyik odúban és láttam egy kuvikot , egy év után a nagy fűzfánk csúcsán. Azt hittem elment a környékről :)
