cyberT,
Én pl. 16 éve ütögetem a kezem mindenhez (deszka, tégla, ajtófélfa, föld stb.) és mindenkihez :) a kezem állapotáról meg a hölgyeket kellene megkérdezni (hopp ez csak 18 éven felülieknek :) )
Ezt is ésszel kell csinálni.
Shingitai,
álláspontod így már sokkal árnyaltabb. Sok tekintetben egybe is cseng az enyémmel. Most sajna nincs idom részletesen válaszolni, csak annyit, hogy természetesen én is egy stílust gyakorlok csak, de esetenként igenis jót tesz más stílusok képviseloitol tanulni, nehogy a saját stílusomban tévútra menjek.
Még mindig a versenyzés:
Nálunk vizsgakövetelmény a versenyeken való indulás. A nyerés nem.
A verseny egy CheckPoint-ot jelent. Mint a pudingnak az evés.
És rövidtávú motivációkat ad, hat a monotónia ellen.
Cross-training:
Shingitai!
A specializált stílusok mellett vannak globális/univerzális (nem tudom, melyik a jobb szó, de sejtitek, hogy mire akarok kilyukadni) stílusok is. Pl. a miénk ilyen. A létező összes technikát tartalmazza, hiszen mindegyiknek azonos a célja: az ellenfél legyőzése. (Míg pl. a két nyúl szaladhat ellenkező irányba.)
Na most képzeljük el az ideális esetet:
- Jobban boxolok, mint Kokó.
- Jobban Judozok, mint Jibiki.
- Jobban rúgok, mint DLala.
stb. (Hú de jó lenne!)
Amíg ez nem teljesül, addig van mit tanulnom mindhármuktól.
a végéhez fűznék valamit. adott támadásra (támadó mérete, súlya, erőnléte, fegyvere, sebessége, az én felkészültségem, stb, stb, mind, mind más támadást eredményez) lehet, hogy van az álatalam tanult harcművészetben válasz, de lehet, hogy az én testfelépítésemmel, az adott körülmények között egy másik harcművészetnek hatékonyabb válasza van. miért ne azt használjam?
Nem csak egyféle versenyszabály létezik. Kapásból 7-8 különböző konfigurációt föl tudnék sorolni. Mindenki abban versenyezhet, amelyik neki jó, vagy amelyiket hasznosnak gondolja.
Lehet, hogy mindegyikben van olyan, ami elveszi a lényeget, de valahogy csak le kell képeznünk a valóságot. Ez egyébként nemcsak a versenyküzdelmekre vonatkozik, hanem az edzőküzdelmekre is.
Meg kell találni azt a küzdésformát, ami a lehető legjobban megközelíti a valós harcot, de amelyet másnap is tudunk gyakorolni. Ezt mindenki másképp közelíti meg:
1. Full contact, kesztyű nélkül, de fejre nem ütünk (kyó, és társai)
2. Kesztyű nélkül, mindenhova, de csak jelzünk (shotokan és társai)
3. Full contact, de kesztyűben (kík box és társai (zűd box???))
stb.
Mindegyiknek megvan a hátránya a többivel szemben, de ha minél többfélét gyakorolsz, az biztos nem árthat.
Valós harcot viszont nem tudsz gyakorolni, nemcsak versenyen, edzésen se. Valós harcot csak a gladiátorok műveltek. A közönség szempontjából lehet, hogy ez volt a legjobb, de a gladiátorok szempontjából nem biztos...
Versenyekről mégegyszer.
Jómagam nem vagyok a versenyek megszálottja , de ellenzője sem. Azoknál a harcművészeteknél, ahol noncs verseny ott a versenyzés kérdése értelmetlen. De ott ahol van, ott mindenkinek, akinek képességei megengedik ( orvosilag alkalmas ) versenyeznie kell , szerintem. Nem arról beszélek, hogy profi versenyzőnek kell lennie, arról sem, hogy versenyt kell nyernie, egyszerűen csak arról, hogy meg kell ismernie a versenyeket, mert ez hozzátartozik a tanuláshoz.
Sokan azért kezedenek el küzdősportot tanulni, mert félnek, és érzik,hogy ezen változtaniuk kellene – dícséretes eme törekvésük, aztán edzésen elfogy minden bátorságuk. Az edzés küzdelmeket megússzák, mert kultúrált dojoban nem bántanak senkit, meg mert újak is ( az olyan dojo-t, ahol verekszenek kerülik -–az nem budo ), el bázisoznak, formáznak, páros gyakorlatoznak barátaikkal kényelmesen. Aztán szépen lassan elfelejtik, miért is jöttek le edzeni, elfelejtik, hogy szívük mélyén azért választották ezt az utat, mert tudták, hogy nehezen tűrik a stresszes helyzeteket. Minimálisra szorítják a kihívásokat. Nem mennek más dojoba edzeni, mert ott belekóstolnának a tudásukba, nem vizsgáznak, mert „nem az övekért edzünk” és nem versenyeznek mert az nem budo.
A versenyzés nem cél, hanem eszköz – épúgy, mint a bemelegítés, a fekvőtámasz vagy a kata. Sokan, mondják, hogy a versenyzés nem érdekli őket, nekik mindegy, rendben van, de ha mindegy, akkor miért nem csinálják legalább néha. Mindenkinek akinek ellenséges érzelmei vannak a versenyzéssel szemben, meg kell vizsgálnia mi az oka – nem az indoka és ürügye – hanem az oka. Legtöbbször a félelem (mindig).
Cross-trainig és versenyrendszerek , meg utcai harc.
Az ember modellező lény, képeket alkot a világról, szellemi strúktúrákat hoz létre. Ezekben a modellekben képes előnem fordult helyzeteket létrehozni, tanulni, ezt a tanulást más helyzetre átvinni. Edzésen a vérre menő küzdelmeket modellezzük különböző szempontokból ( ha nem modelleznénk, hamar elfogynának a tanulók ). Egy adott edzés rész a valóság más – más aspektusát ragadja meg, A versenyek úgyanígy csak modellek, mindegyik versenyrendszer engedményeket tesz, nincs olyan versenyrendszer, amelynek gyengeségeit ne lehetne kihasználni ellene, ha valaki az utcán versenyezni akarna. Az edzéseken arra kell törekedni, hogy ezeket a gyengeségeket kiiktassuk.
Aki cross- traininggel teljesebbé akarja tenni a mozdulatainak tárházát, ám tegye, szerintem azonban egy jól felépített harcművészetben minden kihívás ( atombomba és harckocsi ellen nincs ) ellen kell hogy legyen válasz, nem a versenytechnikák között, hanem a technikák között és a rendszerben ( feltéve, hogy teljes és kiforott rendszer, nem pedig valamilyen frissen létrehozott zagyvaság)
Bocs, a vitátok témájától függetlenül:
Ez most koan?
Bár hirtelen definiálni nem tudnám, de nekem ez nem hangzik koan-nak. Inkább csak egy anekdotának, egy történetnek, vagy példabeszédnek.
Bocs, a kötözködésért.
A vita témájától függően:
Ha egy harcművészeti ág elsajátítása nyúlfogáshoz lenne hasonló, akkor az azt jelentené, hogy minden harcművészeti ágat el lehet sajátítani teljesen (Hazaviszed a nyulat?).
Ez nekem sántít egy kicsit, bár most nem tudok jobb hasonlatot (gondolkoztam a kenu és az egypárevezés(?) kapcsolatán, de még nem tiszta, nem is fejtem ki bővebben).
Oltran: én arra emléxem, amit több aikido mestertől is hallottam (igaz, ott csak szűkebben az aikidoról volt szó)
mivel, ahány mester annyiféleképpen tanítja, szükségét érezték elmondani: az, hogy az egyik mester máshogy tanít, mint a másik, nem jelenti azt, hogy az egyik jobb, mint a másik, csak azt, hogy más. tanulj sokat, kisérletezz sokat, és ismerj meg minél több lehetőséget, aztán fejleszd ki a saját aikidódat!
ne te kényszerítsd magad bele a harcművészetbe, hanem alakítsd úgy a te harcművészeted, hogy harmóniában legyen veled
emlexel arra a koanra, amelyben a tanitvany mondja a mesternek, hogy o ket harcmuveszetet akar megtanulni, mert ugy ugyesebb lesz? Es emlexel, hogy a mester valasza az, hogy az a vadasz, aki ket nyulat kerget egyiket se fogja meg?
Verseny, ha része is nem ebben a formában. Ez ilyen versenynek nincs tétje, v nyersz pontokat v nem, de különöseb bajod nem esik, mert nem eshet. MEg kell állni pont után, nem lehet fejre ütni ... csomó olyan dolog ami elveszi a lényeget. Milyen már hogy a fejet nem lehet támadni, az az egyetlen helye amit nem lehet feledzeni, az hogy valmai kis picsi pacsit csinálnak pl. hasra azt ki lehet védeni felkeményítéssel. Persze pontot adnak érte, igy az nyeri a versenyt, az szerez dicsőséget, aki egy kicsi pici rugásocskát gyorsan elhelyez a másikon n szer, lehet hogy a másikról ez lepannana, és a másik támadását kihasználva bedarálná, de ezt nem lehet mert ha pont van le kell állni.
Meneteket alakítanak ki, éles helyzetben nincsenek menetek, mire egy 12 menetes boxmecs végig megy egy uccai bunyóból már haza is értél.
számomra az, hogy a "versenyzés a harcművészet része", azt jelenti, hogy versenyzés nélkül a harcművészet kevesebb, nem igazi. ezzel nem értettem egyet. ha nem így értetted, ...
a versenyeket lehet, hogy nem mi találtuk ki, de nekem olyan érzésem van, hogy az európai és amerikai igények miatt lettek egyre sűrűbbek a versenyek, és jutottunk oda, hogy sok helyen már nem harcművészetet tanítanak, hanem versenyre készítenek fel.
crosstraining: az újabb harcművészetek és irányzatok is úgy születnek, hogy valami régibe belevisznek valami újat, két másikból összegyúrnak egy harmadikat. nem mondom, hogy mindenki, aki többfélét tanul, majd alapít egy irányzatot, de a teljesebbé váláshoz hozzátartozik, hogy minél többet kell megismerni (nem feltétlen harcművészetből, de akár abból is)
1. Zsuffa Erzsébet első helyezést ért el női fullcontact abszolút kategóriájában a Japánban rendezett nemzetközi karate viadalon.
A magyar versenyző a vendéglátók képviselőit és az ausztrál bajnokot legyőzve végzett az élen. Endrész Mónika az elődöntőben vereséget szenvedett, végül negyedik lett. A viadalon több mint 350 japán, ausztrál, bolgár és magyar karatéka vett részt.
(azt azert odairhattak volna, melyik klubbol jott a neni)
2. Erdei Zsolt, világ- és kétszeres Európa-bajnok ökölvívónk ma tartotta meg első edzését Hamburgban, az Universum Boksz Promotion proficsapat színeiben.
Egy pillanatra nem ertettem, mire gondolsz, aztan leesett a tantusz.
Jol elszajalgatunk itt az interneten, virtualisan megpofozkodjuk egymast, aztan tovabb
engem nem erdekel. Van egy jo kozmondas, Zsoltival kapcsolatban megintcsak jol jon:
Isten nem ver bottal...
Inkabb azt mondd meg, hogy futsem be a proggit. :)
Az a baj, hogy nem indul el a proggi. Valami DLL file miatt pofazik, pedig megneztem, van olyanom. Lehet, hogy en is lamer vagyok?
Zsoltika azt nem tudja felfogni (sok egyeb kozt), hogy lehet, Mogyiban, meg Japcsiban az ilyen kepek aranyosnak is mondhatok (ha csak az egyik felere koncentralunk), de egy amcsi ugyesznek mashogy jar az agya (az ottani torvenyeket figyelembe veve), es gyorsan egy takaros cellaban talalhatja magat az ember. Komolyan. Minden vicc nelkul.
A MESTER annyit sem ellenorzott le, vajon jo helyre mutatnak-e a kepei. (a site-jan is igy vannak) Erre van egy specialis szo: lamer.
Egyebkent biztos vagy benne, hogy latni akarod azokat a kepeket? Huzz kozel valami lavort vagy vodrot.
Ha ez a kijo az a kijo, akkor most ezt nem ertem. Mi ez, amerikai stilusu valasztasi kampany? Aki a viragot szereti rossz ember nem lehet alapon lefenykepezem magam viragagyban, vagy hogy van ez?
De most komolyan, miert linkelted be ezeket a kepeket?
Ne is fájdítsd a szívem; bár talán nem ez volt hozzászólásod eszmei mondanivalója, én is csatlakozom hozzád az üvegkalitkában volt edzőhely megszűnését gyászolók sorában; nagyon megörültem neki, amikor rátaláltam, de mire odáig jutottam, hogy lejárjak, megszűnt. Tényleg, nem tud valaki helyet, ahová le lehetne járni zsákolni, csak úgy, szervezetlenül?
cyberT,
Bár nem vagyok wt-s, talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy igen sok mindenre fel lehet készíteni az emberi testet - ha ésszel, _fokozatosan_ csinálja az ember, az esetleg előforduló sérüléseket pedig komolyan veszi, és (ha szükséges, megfelelő orvosi ellátás után) hagyja meggyógyulni.
praclee,
Csatlakozom DLalához; konkrét javaslat: nyiss egy új ablakot a böngésződben majd kezdj benne új hozzászólást; ide gyűtsd a különböző hozzászólásokra adott válaszaidat; ha közben látod, hogy a téma már 'továbbfolyt' és a hozzászólásod már nem illene oda, ki tudod törölni, ami megmarad azt pedig el tudod küldeni egyben, és még fejben sem kell tartanod őket, tehát az a veszély sem áll fent, hogy kifelejtesz valamit. Én például most éppen így csinálom.
A felvételeket igyekszem egy-két héten belül megosztani, ahogy a munkám engedi. :)
DLala, dobj meg egy mail-el légyszi!
Van egy ismerősömnek egy ismerőse, aki szeretne taekwondo-t tanulni, de nem tudja, hova menjen. Rögtön te jutottál az eszembe. :-)
Előre is köszi.
cyberT: Sok sikert, türelmet és kitartást kívánok a harcművészeti tanulmányaidhoz!
praclee: Azon gondolkodom, hogy te mit is gyakorolsz, de nem jut az eszembe. Kisegítenél?
Többiek, akikre tartozik: Szerintem sem a HIX, sem bárki kiútálása akárhonnan, akármilyen okból nem tartozik a topic témái közé. Persze, át tudom ugrani, de nem teszem meg. Fontosabbak vagytok nekem annál, hogy szelektáljam a hozzászólásaitokat.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire érthetetlen a hozzászólásom.
Nézzük az egyszerűbbeket.
A nicknevemről (azt gondoltam, hogy hamarabb lebukok) : Shin – lélek,szellem Gi – technika Tai – test
Tanításunk szerint ezt a hármat kell egyensúlyba hozni egymással. Csak azt nem tudom, miköze ennek a térdhez
A nehezebbek:
Leha! Ezt írtam:
“A versenyzés a harcművészet része, de a versenyzés nem harcművézet,”
Soha nem állítottam, hogy a versenyzés egyenlő lenne a harcművészettel, de azt sem, hogy idegen tőle. Ma a világon a harcművészeteknek nevezett dolgok jelentős részében van verseny, ez kikerűlhetetlen tény. (ha aikidozol, akkor ez nem számít, tudjuk miért). Nem mondtam azt, és nem is gondolom, hogy csak az harcművészet, ahol verseny van, mintahogy azt sem gondolom, hog ha van verseny, akkor az nem harcművészet.
Ezt írod:” . talán nekünk, európaiaknak sokkal inkább igényünk van arra, hogy a technikai tudásunkat versenye-ken ellenőrizzük, talán haszna is van, de hogy része lenne??? „
Szerintem a versenyzést nem mi találtuk ki, hanem versennyel együtt kaptuk ezeket a harcművészeteket, benne volt a csomagban. Nem ódzkodni kellene tőle, mint egy keserű orvosságtól, hanem megkeresni, mi volt vele a cél. Összefoglalva: a versenyzés nem azonos a harcművészetekkel, nem célja a harcművészeteknek, de része a harcművészeteknek. ( ott ahol van versenyzés, ahol nincs - ott nem, értelemszerűen )
Dlala – crosstrainig és egyebek.
Nem tartom magam struccnak, se vonalas fanatikusnak, nem dugom a fejem a homokba, persze hog y ismerni kell a többi stílust, harcmodort, de szerintem akkor sem kell keresztbe edzeni.(ha mégis, akkor hogyan ).
Gipsz Jakab harcosnak – tök mindegy, hogy mit csinál, a lényeg az hogy hatékony legyen, ezért innen is és on-nan is tanul technikákat, hogy ne hozzák zavarba, ne legyen olyan támadás amit nem ismer. Elfogadom ezt az álláspontot, de nekem a harcművészet nem ilyen (talán egy hete Földhözragatt feldobott egy témát, néhány for-dítással fűszerezve, akkor nem tudtam hozzászólni, ez oda is passzol )
Számomra a harcművészet rendszer. Elvek , stratégiák technikák rendszere. Ezt a rendszert csak nagyon óvato-san lehet felduzzasztani más technikákkal, főleg olyanokkal, amik teljesen idegenek tőle ( ha teljesen idegen – nem illik a rendszerébe, ha közeli – akkor kell lennie megfelelőnek ). A harcművészet nem svédasztal, ahonan mindenki kedvére válogathat a neki megfelelő technikákból.
Ha valaki tanítja a harcművészetet, különösen vigyáznia kell, hogy tisztán adja tovább, ne írja tele, oda nem illő dolgokkal. Kukutyin-ryu ban nincs lábsöprés, nosza tegyünk bele, mert az olyan jól néz ki. Ez szerintem olyan, mintha én elmennék angolul tanulni, s a szemeszter közepén a tanár kijelentené, hogy egy- két kifejezés nem jó angolul, ezért inkább ezentúl ebben a nyelviskolában ezeket oroszul mondjuk.(az angolórán )
Egyénileg mindenki úgy edz, ahogy akar, azt tesz a küzdőmodorába, amit akar, de ha elkötelezte övek által ma-gát egy iskola mellet, akkor azt kell csinálnia, azt kell megismernie, amit tanul és tanít. Egyébként az egész ak-kor nem harcművészet, hanem kick boksz.
Ez a cross-trainig dolog, meg egyébként is azóta divat, amióta a Gracie család feltünt a színen, minden ütös- rúgós szaki lázasan neki állt bírkózni, pedig ők is csak egy versenyrendszert jelentenek, nem pedig a valóságot.
