Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
"Mesélhetnél a nyári táborról. Volt-e valami különleges élményed?"
Nem vagyok nagy élménybeszámoló író. Alapvetően jó volt ilyen sokat foglalkozni a vívással egyszerre, ugyanakkor kicsit tömény és elég fárasztó is.
Különleges élmény? A végén kicsit sikerült kísérleteznem kínai szablya technikákkal, ami nagyon jó tapasztalat volt.
"Ha jól látom, akkor a Go-Now másfélkezes kardnál tapasztalható ez a kilengés. Ennek műanyag (cső?) a magja, PGYÜK-nek meg fa."
A Go-Now kardot is pgyük-nek (illetve plüsinek) szoktuk hívni (gondolom elsősorban lustaságból), főleg, hogy azt a típust amit használunk, külön nekünk gyártják megrendelésre (más a keresztvasa, mint a "bolti" go-now-nak).
Nem tudom, hogy cső vagy rúd van-e a magjában, sosem bontottam még szét egyet se, nem is nagyon szeretnék, de kézbe véve meglehetősen merevnek tűnik, ezért is lep meg amikor a kilengést látom a képeken. Én határozottan jobbnak találom egyébként mint a régi, famagos pgyük-ot.
„Ezt a gyakoribb használatot abban a tekintetben értjük, hogy az életben véletlen megtámadásoknál sokkal többször támadtatunk meg tőrrel, mint karddal s viszont nem karddal, hanem a legtöbbször csak bot-tőrrel védelmezhetjük magunkat. így tehát különösen azon egyénekre nézve, kik foglalkozásuknál fogva sokat járnak veszedelmes helyeken, mindenesetre ajánlatos, ha rendszeresen gyakorolják magukat a tőrrel való bánásmódban. [...]
A gyakorlatokra használt töröknek rendesen egy lábnyi hosszúságuk van s hegyük puha szarvasbőr-gombbal van ártalmatlanná téve. Mindkét vívó az arczvéden kívül teljes mellvédet használ.” (1886)
En is ezen gondolkoztam... Mi a szanalmasabb? Ha valaki sajat szocikket ir (rengeteg profeesszornal, szoftvercegnel latni), vagy ha valakinek azzal telik a nyara, hogy ezt monitorozza, es ezen rejszol
„A rendszer egyik lényeges vonása, hogy egy megfelelően szabályozott, biztonságos és komolyabb anyagi ráfordításokat nem igénylő környezetet teremt az európai történelmi vívás gyakorlásához [*], miközben komoly intellektuális és testi kihívásokkal szembesíti a résztvevőket.
Fontos hangsúlyozni, hogy a rendszer kizárólag a történelmi európai hagyományokból kíván meríteni és nem használja fel más, főleg távol-keleti vívóhagyományok egyes elemeit, mivel Európa döbbenetesen gazdag vívóirodalmának tanulmányozása során ténylegesen megtapasztaltuk, hogy őseink már mindent kitaláltak, amit tudni lehet és érdemes a vívásról. Tiszteljük az európai kultúrkörön kívüli hagyományokat követő hazai és külhoni vívókat, de mi elsősorban a saját vívókultúránkat szeretnénk megismerni és megélni!”
* Ide be lehetne szúrni: a szükséges alapok elsajátításához.
„A szerző saját megfigyeléseit, a régi vívókönyvekben fellelhető tudást és a modern sportmódszertani irányelveket kívánta egy olyan egységes rendszerbe foglalni, amely lehetőséget biztosítana az érdeklődőknek, hogy akár önállóan is elkezdjék a történelmi vívás tanulását.”
Sz332 már linkelte a könyvet.
"A kötet megírásakor a szerző elsősorban Gerentsér László A modern kardvívás (1944) c. vívókönyvét, valamint lovag Arlow Gusztáv Kardvívás (1902) c. művét használta a tananyag és a módszertani megközelítés kidolgozásához. Továbbá Duronelly László, Gerevich Aladár, Lukovich István, Ozoray-Schenker Zoltán, Szepesi László modern kardvívásról szóló könyvei képezték a segédletben megfogalmazott koncepció alapját.[1] Szakmai szempontból a módszertani segédletet Patócs Béla a Diósgyőri Vívó Egyesület vezetőedzője lektorálta.[2]" [wiki]
A gyakorlati ismeretanyag kipróbálásához számos helyre elmentem - olyan hazai vívócsoportokhoz, -iskolákhoz, hagyományőrző egyesületekhez, melyek a vívás nem olimpiai változataival foglalkoznak: Ars Ensis, Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend, Egri Vitézlő Oskola, Magyar Szablyavívó Iskola, Mare Temporis, Szablya Iskolája.
"A megismert vívásfajták a japán kendótól a magyar baranta szablyavívásig, a középkori hosszúkardvívástól (Ars Ensis) a XIX. századi magyar párbajvívásig terjedtek."
Kezdeném azzal, hogy nincs szükségem reklámra, nem akarok iskolát nyitni, irányzatot alapítani.
Edzőtárs az van bőven: per pillanat két csoportban is vívunk; mint már írtam, az egyikben sportkarddal megy a grundvívás, a másikban pedig barantás gyakorlóval. Így garantáltan nem keverednek a dolgok, érdekes technikai részletekre lehet odafigyelni.
Simplex-féle reklámra pedig végképp nincs szükségem!
Balról jobbra. Az első kettő: magyar típusú olimpiai vívókard.
(Hasonlót lehet látni Vince 1938-as katalógusában, ~370 g.)
Aztán következik egy Radaelli-típusú vívóeszköz, CJF jelölés a pengén. Jól látszik a kétféle recézés a hüvelykujjnak (merőleges) és a tenyérnek (45 fok, keresztezve).
A negyedik kard - a srác szerint valami brit típusú eszköz -, de simán lehet Parise Modello 2 (vagy Garde Saumur, Souzy), ezen már nincs markolatgerinc. Az Modello 1 pont olyan recézett markolatgerinccel rendelkezik, mint a Radaelli vívókard. Pont ilyen Modello 1 volt a múlt héten a kezemben.
Az ötödik: német típusu Radaelli, solingeni pengével.
Az 1910-es hadtörténelmi Közleményekben közzétesznek egy francia leírást a magyar huszárokról. Ebben szó van arról is, hogy nagyon rövid kengyellel lovagolnak és a vágások előtt felállnak és teljes testtel -lábbal is- belehúznak a vágásba,
Rengeteg dicső magyar huszár történetet tesznek közzé. Pl a 3 katona akik csónakját az ellenfél partjára sodorja a vihar. Ott a helyi település kávéházában barikádozzák el magukat. 15 törököt lelőnek, akik ekkor megpróbálják felgyújtani a szomszédos házakat de a kedvező széljárás miatt nem terjed át a láng a kávéházra. A nagy puskázásra átjön még pár magyar megnézni mi zajlik itt.... A törökök azt hitték az egész közeli hadsereg elkezdte az átkelést ezért elmenekültek. Mekkora filmet lehetne ebből is csinálni.
Vagy pl amikor a parancsnok mondja az őrminek, hogy jön pár lőpor szállító hajó amit fel kellene robbantani de vigyázzon mert könnyen belehalhat.... Az a vége a történetnek hogy felrobbantanak ha jól emlékszek kettőt közüle ami akkorát szólt hogy pár órán át lovak és emberek kábán fekszenek. Az örmi túlélte de egyik fülére egész életére megsüketült.
Hadik András -érdemes utánanézni vitéz berlini kalandjának. tette után egy jóvátételi kötelezettséget nyújtanak be az osztrákoknak. Akik például a válaszban leírják, "természetesen a kis különítmény nem azért fáradott napokon át életét kockáztatva, hogy Berlinben koplaljon. ugyanilyen természetes,hogy nem a maguk pénzén tették ezt."
Megkapó az özvegy segélykérő levele amit a császárnak írt. Egyik fiát eltemette, a másik teli van vágásokkal és golyó ütötte nyomokkal. Kiképzésük elvitte a családi vagyont....
Köszönöm a választ a bot tartósítással kapcsolatban.
Akkor azt írtam: "Akár egy akció fázisai is lehetnek - kezdés (1), fejvágás hárítása (sinai vágórésze a sportkard erősén)(2), kerülés és visszavágás indulása (3)."
Most újra megnéztem a képéket, alaposabb tanulmányozás után úgy látom, hogy változtatni kell a sorrenden. Ebben sokat segített, hogy a betonelemek egyik illesztése miatt látszik kb. hogyan mozoghatott a lengyel vívó (Zabłocki, röviden: ZA).
Innen indulnak, ZA jobb talpának közepe a illesztésen (vonal), nem túl mély vívóállásban, a távolság valahol kis- és középtávolság között lehet, mindketten elfoglalják a vívóvonalat (ZA 3. kézhelyezetben, nem klasszikus tercállásban).
Tényleges hárítás, nem teljesen klasszikus kvintvédés, sportkard hegye lefelé néz, a sinai gyengéje (p1) a sportkard erősére (p3) érkezik, még az is látszik, hogy ilyenkor berezeg a vékony penge ;-), közben volt egy újabb finom hátralépés, ZA lába további 10-15 cm-re van a vonaltól.
Találtam egy új képet az 1976-os lengyelországi vívásról: Ando Kozo (7 danos kendós) - Wojciech Zabłocki (olimpiai bajnok kardvívó). A felvételen jól látszik a zekken, olvasható a kendós neve.
pont most írtam róla egy cikket a kardeskalap.hu-ra :) illetve most van egy olyan tervem, hogy bot + kis lyukat az egyik végére + flakont hozzárögzíteni + abba olivaolaj.
A portugálok ezt csinálták, kb. 5 nap alatt felszívja a bot, utána lehet kicsit szárítani, de rugalmas lesz.
