Régebben, amikor még kisebbek voltak a gyerkék és ráérősebbek az esték, kevesebb volt az imádság, de volt egy kedves szokásunk, mindenki elsorolta, sorolhatta, mi jó történt vele aznap, mi az, amit megköszönne. Olyan jó dolgok előjöttek...
Esténként nálunk van közös ima is, meg mindenkinek van egy 'saját' imája, amit úgy kiválasztott magának, esetleg ő 'írt'. Az enyém persze megint a legrövidebb;), mégis, meg nem mondom miért, minden imák közt számomra ez a legszebb. Tolsztojtól, a Háború és békéből származik, és egy paraszt (muzsik:) mondja:
Olyan vagyok, mint a kavics,
olyan legyek, mint a kalács,
add meg, Uram, ámen.
(Tudom, hogy leírtam már itt a fórumon, - akinek ismétlés, attól kéretik némi elnézvés.)
:o) Hogy mennyi szép szó termett ide hirtelenjében!:)
Nálunk evés előtt hosszabb járja, hogy asszondja:
Édes Jézus légy vendégünk,
áldd meg amit adtál nékünk.
Nekünk adtál hála Isten,
annak is adj, kinek nincsen.
Adjad Uram, hogy jólessék,
Jézus neve dícsértessék.
Ámen
Node ez azért tudhatóan elég hosszú, főleg, ha nagyon ki van éhezve mind a négy gyerke... Olyankor én, fegyelmezetlen közbevágok, és odamosolygom nekik, amit egy majdnem apácává lett tanárnő ismerőstől 'tanultunk', aki időnként idehozza számítógépes ügyesbajait. Ez az 'ima' meg úgy szól:
Eressz rá, Uram... Ámen.
;o)
Azért többnyire végigmondják a hosszút ilyenkor is, de már vigyorogva...:)
Amíg fiaim kicsik voltak, úgy aludtak el, hogy melléjük kellett feküdnöm az ágyba, ilyenkor éltünk lelki életet, ilyenkor mesélték el, mi történt velük aznap. Nem neveltük vallásosan gyermekeinket, de volt egy kis saját ' imánk', amit én találtam ki, elalvás és jóéjtpuszi előtt elmondtuk.
Így szólt: hálás vagyok, amiért nem éhezem, nem fázom, egészséges vagyok, béke van, van otthonom, szerető szüleim és testvérem van. (A mai napig használok valami hasonlót mantraként)
Azt mondtam a gyerekeknek, hogy amíg ezek a dolgok megvannak, igazán nagy baj nem lehet.
Uram, Istenem, tiéd az éjszaka és tiéd a nappal, kezed mûve a hajnali harmatcsepp és a Nap. Add, hogy egész nap jókedvû és tiszta legyek: a Világosság fia. Köszönöm, hogy vagy és hogy megteremtettél engem is. Légy mindig jó hozzám, és a te irgalmas szereteted ragyogjon mindig fölöttem. Óvj meg a bûntõl a mai napon. Tölts el a te Lelkeddel. Jó akarok lenni, hogy örömed teljék bennem, és szeretni akarlak téged, Uram.
Ne fájjon a lelkem, Ne fájjon a testem, Legyen, ki felemel, Amikor elestem. Amit méznek érzek, Epévé ne váljék, Kövessen a béke Mint jóságos árnyék. S ha majd jõ a halál, Szóljon hozzám szépen, S ne a hátán vigyen, Hanem az ölében.
az asszony ugyanezekkel a szavakkal végzi a napot a gyermekekkel...
én csak a Miatyánkot tudom nekik elmondani, illetve zsoltárokat szoktunk énekelni, amikor ránkjön (az asszony szokott figyelmeztetni, hogy a lépcsőházban, meg az utcán ne zsoltározzak, mert lehet vkit nem érdekel... ;-)
Édes Jézus légy vendégünk, áld meg amitadtál nékünk! Aki ételt italt adott annak neve legyen áldott! De mi nem mindig tudtuk kivárni és közben már merítetteük akanalat a levesbe, és grimaszokat vágtunk, de nem kaptunk ki úgy tettek mintha nem vennék észre.
Lfekvéskor meg Én isten jó istenem lecsukódik már a szemem de atied nyitva atyám, aki gondot viselsz reám. Vigyázz az én szüleimre testvéremre és itt felsorolás következett, és ha huncut kedvünkben voltunk akkor és nem akartunk aludni akkor a hentestől az utcaseprőn át aszomszédok, stb mindenkit felsoroltun, aztán mikor már úgy tünt, hogy alszunk akkor mindig megszólalt valaki, hogy ja istenem aJózsi bácsit vagy mást kihagytuk.szép emlékek
Az én nagyim finom tejeskávét készített (maláta és frankkkávéból)
és az után hogy meghalt 7 éves koromban soha nem ittam tejeskávét.
Anyukám pedig addi nem evett cseresznyét minden évben mig egy idegen lehetleg szegény gyereknek nem adott egy marékkal, mert az első gyereke meghalt egynapos korában .
Az én nagyim pedig lefekvés előtt mindig keresztet vetett a szoba négy sarka felé fordulva, és mondott hozzá valami idegen nyelvű 'imát'. Valami román katonától tanulta a háborúban, így mesélte.
Nekem az tetszik, amikor filmeken látom, hogy együtt üli a család körbe az asztalt, és étkezés előtt elmondanak egy imát, vagy egy áldást. Pl. ezt: aki néked enni adott, annak neve legyen áldott.
