Szent Márton zarándokút, Rajka-Lébény
Akik ismernek, tudják, hogy van ez a becsípődésem, hogy télen mikor lombtalanok a fák, akkor nem annyira szeretem az erdőt járni. Kivéve ha havas (és kivéve ha fenyves, mert ugye az nem lombtalan)
Mozogni viszont muszáj, főleg a szünet nélküli beiglizések után, tehát télvíz idejére is mindig kell nekem valami túracélpont. Bajban szoktam lenni.. Gödöllői-dombság, Kiskunság, nos ehhez most hozzájött a Szigetköz-Kisalföld.
Mivel elég változékony időt mondtak, megjósolhatatlan halmazállapotú csapadékkal, nem mertem jóelőre lefoglalni a szállást, ráadásul a 4 napos kisalföldi piros etapomra nem is sikerült mindenhol működő szállást lelnem, így B tervként lett előhúzva a kalapból ez a Rajka-Lébény etap.
Odajutni sem volt egyszerű, ebben az irányban szerintem még soha nem vonatoztam ilyen messzire. Az 5:55-ös (úristen) Dacia-t néztem ki először, de ennek Hegyeshalomnál egy 4 perces átszállási ablaka van. Bár a továbbmenős rajkai vonatra nem volt odaírva hogy csatlakozásra nem vár, azért elképzeltem hogy ha mégsem várja meg, akkor hiába keltem 4-kor, dekkolhatok ott az állomáson?
Mondjuk ha előre biztosra látszik a késés, Győrben le lehet menekülni a vonatról és 40 perc dekkolás után Lébényig buszozni és ellenkező irányban csinálni a túrát, nade ha nem látszik előre?
Akkor induljunk később. 8:55-ös gyors (na, ez sokkal jobban hangzik) de ennél is gázos a 4 perces átszállás, úgyhogy maradt a f8-as személy, a két átszállás és a 3 óra zötyögés. Mondanom sem kell, hogy a Hegyeshalomról Rajkára menő személy nem várta meg a gyorsot. Kérdeztem a kallert hogy nem szokta megvárni? Erre vigyorgott, hogy most nem vártuk meg (ezt én is látom, dude -gondoltam :-)
A logisztikai cselezések után a rajkai állomáson (pénztár nincs) a forgalmi irodában szereztem pöcsétet, azt hittem hosszasan kell magyarázkodnom, de nem, elsőre értették és kedvesen adták a gyeseves hosszúbélyegzőt. Ezután felkötöttem a nyúlcipőt, mert világosban szerettem volna Halásziba jutni és még kimenni a Mosoni-Duna partjára némi ládázás okán.
A rajkai utcákon csak ámultam és bámultam. Szlovák rendszámú autók, na ja, olcsóbb az üzembe helyezés, gondoltam elsőre. De csak gyanús volt, hogy nem csak pozsonyi van hanem mindenféle más is vegyesen, mintha vendégségbe jöttek volna néhány házhoz. Aztán az utcán is szlovák szó ütötte meg a fülemet. Akkor esett le, ezek nem regadócsalók, hanem echte tótok. Rajkából pozsonyi Vecsés lett (savanyú káposzta nélkül, haha)
Kifelé a községből újabb és újabb már átadott és még épülő lakóparkok, rajtuk "na predaj" felirat (magyarul nem is volt a táblákon semmi), CBA-n potraviny (de ott legalább magyarul IS ki volt írva), mégkésőbb valami szlovák cég cégtáblája, annyit értettem belőle hogy klucs, ebből éles logikámmal 100%-ra tudtam hogy építőipari cég amely kulcsrakész lakásokat épít/árul :-)
Hát, EU van, globalizáció van, ember és tőke szabad mozgása van, itt is meg a Cserehátban is néhány faluban ugye, de olyat látni hogy magyar rendszámú autók lepik el a frissen megvásárolt házaik előtt az utcát mondjuk Ipolyságban?
Aztán persze ha feltolom a szemem elől a homlokomra a nacionalista szemüveget, azt kell mondjam hogy Rajka jól járt, gazdag és rendezett településnek látszik, csak nehogy legyen jövőre egy népszavazás hogy akar-e szlovákiához tartozni? :-( (hopp, a szemüveg visszacsúszott)
Ezeket már jórészt az országúton gyalogolva gondolom, van rá időm. Azért látnivaló is akad, de gondolkoznivaló is.
Még Rajkán a Szent Márton templomhoz azért elzarándokoltam (szemközti udvarban egy középkorú úr néz nagyon, jóreggelt -ez vagyok én, helló- ez ő. Navazze, most ebből jöjjek rá hogy magyar-e vagy? Cseles :-)
Templom előtt infotábla, amiből megtudom hogy egy római őrtoronyra épült, és újjáépült, hátulján pedig a hódles tanösvényt reklámozza. Az sem lehet rossz... máskor.
Sarkon egy sajka (a rajkai sajka, höhö), teli muskátlisládával. Szép lehet ez a Rajka nyáron :-)
Aztán az aszfalt, átkelés a Mosoni-Dunán#1
Aszfalt, szép diófa sorral. Meglátom ezt a kanyargó holtágfélét mellém érkezni, kimegyek a keskeny dzsindzsán át a partjára. Van némi földút. Tök jó lett volna ezen jönni.. Folyó kanyarodik, vissza az aszfaltra. Esik az eső. Átkelés a Mosoni-Dunán#2. Közvetlenül utána a Vig Zoltán féle zsilip (izé, műtárgy) a Mosoni-Duna tápláló csatornáján (szó se róla, elég rendesen van most táplálva)
Rajka, Mosoni-Dunák és Tápláló-csatorna
Balkanyar egy sóderes útra, a Duna gátja előtt egy újabb csatorna (térkép szerint Szivárgó-csatorna) egy csomó vadkacsával. Fel a gátra és jobbra. Jól járható. Monumentális. A Duna is az lehet ha ugye jön (és mindig jön), a folyó felőli oldal elég méretes sziklákkal van erősítve. De hogy most hol lehet? Nem is látom.. Igaz, GPS szerint akár 1.5 km-re is lehet (ez biztos nem az Amazonas?) Biztos, mert ott esne, itt meg már elállt valamikor, észre sem vettem
Szivárgó-csatorna és a Duna főágának gátja
Jobbra a Szivárgó-csatorna az látszik, hattyúk is vannak, szép látvány. Jobbra lejövök a gátról, át a csatornán majd balra Dunakiliti felé. Szeretnék itt egy telket, hátul a Zátonyi-Dunával.
Végigcaplatok a főutcán, van néhány erődítmény (helló), hol csöpög hol nem, a Duna étteremnél élénk forgalom, templom mögött a kocsmánál sötétség. Pizza rendelés 14 órától. Fenébe, még harmadfertály óra hogy nyisson. Azért bemegyek a tökstötét fedett teraszra hogy megnézzem a részletesebb nyitvatartást, vagy magam sem tudom hogy miért, dicsak, mégis pislákol bent némi fény, lenyomom a kilincset és enged. Bakker ez totál nyitva van, csak lopakodó üzemmódban nyomják :-)
Sör, bélyegző, aztán indulás tovább mert még van hátra..
Elsősorban is egy városnézés, egy kanyar balra, egy jobbra, megint balra megint jobbra és végül balra. Kavicsos út, kétoldalt szántóföldek (here, káposzta torzsa, miazmás). Néha egy útmenti kereszt, görbe fák meredező ágai és törzse. Ismét egy jobbos jön az országút felé és ismét eső (ezúttal kiadósabb) de előbb még kisétálok egy kukucskára a Zátonyi-Duna partjára. Aha, AZT a telket akarom ott szemben a fűzfákkal :-)
Tehát jobbján a Mosoni-Dunával országút Feketeerdő felé. Nahát, máris a forrásnál leszek? :-) És vajon cukrászda van, feketeerdő tortával?
Templom van, újgazdag kastély van, pecsétem már van úgyhogy azzal nem kell foglalkoznom, mehetünk is tovább.
Vacsiúj lakópark-teleppel búcsúzom a civilizációtól, jön egy hosszú és elég egyhangú szélesebb földút a kopár táblák közt. Még autóforgalom is van rajta, nem hiszitek el, ezúttal osztrákok
Nyílegyenes út, leirtott erdősáv, szántás, sár, őzek, káposztaföld, kavicsbánya, gázfogadó, Halászi. Juhhé. Még nem megy le a nap, csak a zord időjárás miatt szürkül. Az első átereszre leülök bakancsot puceválni a korábban begyűjtött fakéreggel, akkora szél van majd' leviszi a fejem
Lélekben már ott vagyok, szárazba átöltözve, teli pocakkal, talán sörrel. Meleg, ágyikó. Korán volt a reggel.
Testben még az utcán, még egy óra mire lejárom amit elterveztem, de megérte. Szép a Mosoni-Duna partja (hányadszor is látom ma, ötödször?) hú, hát itt is van egy olyan hacienda amit elfogadnék. Istenuccse minden este kiülnék a teraszra az emeleten és onnan nézném a naplementét!
"Véletlenül" útbaesik még egy kocsma is, persze csak a bélyegzés miatt. Ha már ott vagyok, veszek egy Soproni APA-t, hogy könnyebben adják oda :-)
Aztán elbattyogok a szállásra. Jó drága, 5 rugó meg egy kicsi. Drága erre az élet, mert ez még az olcsóbbak közül való, és megeszik a SZÉP kártyát. Persze ha azt nézzük hogy egy egész apartmant kaptam, kihasználatlan nettel és tévécsatornák garmadájával (na jó, ha már.. nézzünk rajta egy kis agymenőket) szóval innen nézve egész jó deal.
A házigazdák kedvesek, nem túl tolakodóan gusztálják a csodabogarat. Merthogy a kapuban elárultam a gazdasszonynak hogy gyalog jöttem. Ő mutatta meg a kecót, elkérte a kártyát hogy náluk tranzaktáljon (na, ilyet se csináltak máshol) és dolga akadhatott mert a férjuram hozta vissza. Ő is megkérdezte merről jötttem, merre megyek, megmutattam neki a füzetet is, és mint helybelit megkérdeztem a másnapi egyik pici Duna-ágról mert az OSM-en illetve az igazolófüzetben név nélkül szerepel. Nem tudta vagy nem értette, teljesen másról beszélt, mindegy. (azóta TuHuról kiderült, hogy Kálnoki-Duna)
Közösen vettük észre hogy a kocsmában Mosonmagyaróváros bélyegzőt kaptam, mindegy már ez is.
Már az agymenők közben kopogtatás (amit nem hallottam) halk hellózás amit nagynehezen. Hát hozott egy bélyegzőt. Igazán rendes tőle, díjaztam, tényleg!
Vacsi után a jó melegben a jó hideg altatómmal hamar kidőltem.
szélkerekek, Zátonyi-Duna, Mosoni-Duna halászinál illetve a reggeli kép a műemlék épületekről
Másnap korán akartam kelni és indulni, de az istennek nem akart világos lenni. Pedig a sarki műemlék házakat le szerettem volna fotózni. Végül n8-kor már nem bírtam tovább és nekiindultam. Fotó megvolt, oviba siető gyerekek gusztálása megvolt (te jó isten, mikor az első gyereket megláttam azt hittem színházba vagy templomba viszik úgy ki volt rittyentve, utána értem az óvoda mellé. Hm. Ezekhez képest az enyimek.. talált gyerekek. Itt nem játszósban kell érkezni? Vagy ez a játszós?
Annyira szégyenkeztem hogy még az utat is benéztem, pedig tudtam hogy balra kell térni, csak én balga azt hittem majd lesz jelzés. Nem volt. Ezen a napon többet küszködtem, előző nap nem volt gond de ezen a napon olybá tűnt hogy inkább a szembe irányban van normálisabban kijelezve.
Tehát település vége, kezdődik a szántóföldezés. Baktatok egykedvűen mikor GPS-re pillantva szentségelek, mert benéztem egy jobbost. Mert azok a béna jelzések, biztos nem volt kijelezve -dohogok arcoskodva. Visszamegyek, elcsitulok. Ki volt jelezve.
Igazi erdő jön, igazi fákkal, egy pici de tényleg pici káposztafölddel, és egy kerékpárossal. Kálnoki-Duna kétszer, aztán Máriakálnok. Az első utca végén veszem észre hogy megint benéztem egy balost, de az már TUTI nem volt kijelezve (nyugodt szívvel arcoskodhatok, mert ezúttal nem mentem vissza :-) Büntetésem nem várat sokára, egy pici kis boltba betérve olyan megalázó helyzetbe kerülök bélyegzőkuncsorgás közben hogy alig várom hogy leléphessek. Történt ugyanis, hogy otthonmaradt a szentkutas füzetem. De nem ám úgy, hogy indulás előtt elfelejtettem megnézni milyen érintőpontok esnek útba, ó nem. Megnéztem, füzetet előkészítettem. De mivel sok időm volt még otthon, rendbeszedtem az egész túramozgalmas dobozomat, és ennek végeztével szépen rendet csináltam és minden mozgalmi füzetet (természetesen a szentkutast is) szépen visszatettem a dobozába a helyére) Na, erre előző este a jó meleg szálláson döbbentem rá. Demens lettem, ha így haladok előbb-utóbb papírom is lesz róla :-) (bár amíg az önirónia megy, nagy baj nem lehet)
Natehát nincsen füzet, nem baj, kérek a zarándokutas füzet mellé egy üres papírra is. Jó ötlet. De papírom sincs, csak amire a menetrendet firkantottam fel, csak az már egy picinyét gyűrött. Dehát hoppcsak, kaptam én egy számlát a szép kártyás fizetésről, na annak szép fehér a hátulja, tökéletes lesz. Ezeket gondolta a kis demens Móricka még előző este Halásziban, és fenemód büszke volt magára hogy ezt milyen jól kifundálta. Nem, egyáltalán nem fundálta ki jól. Ugyanis a boltban vevő nem volt, csak a vállalkozó házaspár. És bár hősünk azt hitte jó nyomon jár ha előbb a Szent Mártonos füzetbe kér, aztán mintegy mellékesen orruk alá tolja a másik papírt hogy ide is kellene egy mert a másik füzet otthon maradt, ez hiba volt. A papírt elvették, megfordították. Elkezdték olvasni. Számla, SZÉP kártyás fizetés, mi ez? Jajj semmi semmi, ezt tegnap kaptam a szálláson, nincs nálam más papír csak ez meg ez a másik amit már teleírtam (ezt mintegy védekezésül/magyarázatul mondom, de még jobban belekeveredek mert kiveszik azt is a kezemből) silabizálják az ákombákomjaimat, jajj de kínos, hát az nem mutiba' készült, még otthon fogtam a lányom egyik irkafirkás papírját (rajta egy félkész tollrajz, talán Pikachu akart lenni, hátán egy bazinagy 07 zöld filctollal, na ezt hajtottam félbe és írtam fel a vonatokat meg a buszokat Lébényből)
Hosszan nézik, túl hosszan, majd engem néznek, asszem félszegen mosolygok, közben hol csendben vagyok, hol bizonygatom hogy az írásokkal ne foglalkozzanak, én csak egy bélyegzőt szeretnék (igazából már menni szeretnék de náluk van a menetrendem :-) hogy otthon kivághassam és beragaszthassam a másik füzetbe amit sajnos otthonfelejtettem. Talán a kivágásra enyhülnek meg és veszik le, hogy egy totál idióta áll velük szemben aki valószínűleg veszélytelen, azért megmagyarázzák hogy a bélyegző hivatalos dolog, nem játék (bár ezt tudtam, de azért kellően szégyenkeztem) igen gondolom hogy attól félnek nehogy visszaéljek vele bár nem tudom hogy lehetne (felkapja a fejét, hát most nem adok magának tanácsokat) itt megsemmisülök, de végül megkapom a pecsétet. Még elnézést is kér a közjátékért, dehát ugye a bélyegző hivatalos. Biztosítom hogy én ezt teljesen akceptálom és különben is én kértem szívességet tehát nem kell elnézni semmit (adta is szívesen - mondja) igen amit mégegyszer nagyon köszönök és higgye el én csak egy egyszerű turista vagyok de biztos nem sokan járnak erre akik bélyegzőt kérnek. De, járnak - mondja. Na, itt az ideje befejezni a szövegelést és mennem :-) Elköszönök, kint vagyok. Huhh, ez nagyon jól ment, nem mondom el senkinek :-) Micsoda szégyen!
Így utólag lehet hogy baromság volt egy üres papírra bélyegzőt kérni még akkor is ha csak A/5-ös, bár továbbra sem tudom hogy lehet vele visszaélni. Fölé írom hogy alulírott igazolom hogy jzp kölcsönadott nekem 7 milliárd forintot? És ha ezt beviszem a bíróságra miután aláhamisítottam a tulaj aláírását meg két tanúét, a bíróság benyeli? nem kell ügyvédi szárazbélyegző, vagy valami? Hát nem tudom..
A kinti hidegben hamar helyreállt a világbékém a leforrázás után, a szentkút ugyan téliesítve lett de a kápolna jópofa, a ládákat is sikerült kitúrnom
Szántóföld jön esmeg, valami hajdani szarvasmarhateleppel aminek az udvarán egy kisebb tenger hömpölyög. Szépek a felhők, majdnem süt a nap! Kálnoki-Duna, földút, egyre izmosabb a sár. És egyre több a Jerusalem way vagy miaszösz matricája.
Kimle előtt kimegyek a Mosoni-Duna partjára, itt is szép. Végig kellene ezen egyszer kenuzni!
két Kálnoki-Duna között egy kegykápolna, útviszonyok, Mosoni-Duna Kimle előtt
Kimlén balra temető, jobbra Hullahopp büfé. Ez csak nekem morbid? De nem kicsit! (inkább lehetne feltámadunk ételbár)
Ha arra gondolok hogy itt is bélyegzőt kell szereznem, görcsbe rándul a gyomrom :-)
Egy kis postahivatalba nyitok be félszegen, egy kihalt valamit várok, ehhez képest alig tudok bemmeni mert tele van emberrel. Aztakupoláját! A második kliens egy idős néni, míg elmondja mit szeretne, a többi hölggyel megbeszélem hogy eléjük mehetek egy 5 másodperces bélyegzés erejéig (ha tudnák hogy legutóbb ez az 5 másodperc milyen hosszúnak tűnt!) Képeslapot szeretne, kap is tízfélét, válogat is az ablaknál. Helyzetet szimatolok és egy kis mocorgással szemkontaktust teremtek az ablak hivatalosabb túlfelével, majd odasuttogom hogy kaphatnék igazolást a ZARÁNDOK-ezt nem suttogtam-füzetembe? kaptam, megköszöntem, a hölgyeknek is megköszöntem ismét, kijöttem. apitlibe, így kell ezt :-)
Nohátakkorkérem, lesz még nekem egy Mosoni-Duna átkelésem közúti hídon, kigyaloglás az 1-es útig, azon egy rövid bal-jobb kunkor majd végig az aszfalton Károlyházára, onnan pedig az autópálya hídját elérve és azon átkelve végig egyenesen be Lébénybe ahol a 15:18-as busz repít Győrbe.
Kimle környéke a Mosoni-Dunával, az utolsó kép Visztulának egy kisalföldi piros jelzéssel
Pontosan így is történt, kiegészítve hogy az 1-es mellett van egy ösvény azon kellett volna mennem (későn vettem észre, pedig a GPS is jelzi) Károlyháza után jött egy kis hóvihar, majd nap, majd hódara megint vízszintesen, az az egyenes út pedig irtó saras volt és sosem akart végetérni
De egyszercsak ott voltam a csodás templom előtt, és majd megfagytam a szélben, és gondoltam megnézem milyen ez a látogatóközpont, azt hittem lesz valami kiállítás, vagy zarándokszállásokról infó, vagy bármi, de nem, csak a templomot lehet megnézni ezervalahányszáz forintért.
Majd legközelebb ha sok időm lesz meg is nézem de most csak húsz percem volt, úgyhogy inkább ládáztam meg a római mérföldövet keerstem a kitett térkép-tábla alapján de hiába, aztán bélyegzés egy boltban aztán jött a busz és a személy haza (Szárligeten markoltam fel a lurkókat)
Összegezzünk.
Nem egy túl látványos szakasz, elég kicsi a hűha faktor. De!
Az ország egy kevéssé ismert szegletében jártam, tágult a látóköröm, majdnem bélyegzővel visszaélni is megtanultam (csakhát ugye kevés vagyok hozzá)
A vízivilág csodálatos, megnézésre, evezésre bringázásra érdemes, ahogy lassan 6-8 éve tervezem is. Remélem nem üt el a villamos és lesz belőle valami
A lébényi templom kívülről is lélegzetelállító!
A zarándoklást is tanulni kell, egyelőre inkább vagyok csavargó mint zarándok, de majd igyekszem.
Abba nem hagyom, legközelebb innen folytatom. Vagy Horvátzsidányból.
képek a Lébény előtti szakaszról
