Az onvedelmi szituacios gyakorlat messze nem harc.
Azaz az elso puskaloveskor el lehet dobni a leggondosabban
kimunkalt haditervet.
Szituacios helyzetben ritkan esnek az embernek
-kutyaval
-baltaval
-kessel
-lanccal.
Megritkabban kikattanva, bedrogozva.
Szituacios helyzetben keves az eselyed, hogy majd azt nyilatkozzak rolad: Nem gondotam, hogy ijjen torekeny a feje.
Igazan nagyon sajnalom a kedves gyaszolo rokonokat.....
Konkluzio: ha kessel jonnek, felkapom az elso szeket, asztalt stb., vagy futok mint a nyul , ha lehet.
Igazad van, sőt!
Pont erre akartalak rávezetni. Ha nem fogod rá legalább az egyik kezét a fegyverre, akkor csúnya vége lehet a te részedről a próbálkozásnak.
Sajnos másoknak valszeg nem mond semmit, de te tudod, hogy hogy néz ki egy udekimenage, ugye? :-)
nem hagy helyet a markolaton? akkor a kezére kell ráfogni. ezt azért nem szokás ajánlani, mert egészségtelen a támadóra nézve (nem akkor engedi el a markolatot, amikor kényelmes lenne neki, hanem akkor, amikor te engeded (adott esetben egy hangos reccsenés után : )))
Micsináljak? Se nád, se gyékény, sem feláldozható koponya nem volt a közelben, csak a bokrok. :-)
A dolog a iaito gazdájának beleegyezésével történt. Sokmindent le lehetett szűrni belőle. Pl. hiába szép egy vágás, ha nincs benne semmi erő és gyorsaság. Ha meg az ember jobben meghúzza, akkor könnyen csapás lehet belőle vágás helyett.
A rövid vágásoknak megvan a maguk szerepe, ezt nem kétlem. Kicsi távolságnál, vagy ha nem a levágás, hanem a megsebzés a cél, mondjuk csuklóra, vagy szembe, stb.
Asszem Muszasi a könyvében (mármint, aminek ő a szerzője) kitér arra, hogy mi a különbség a (magyar fordításban) vágás és "ütés" között. Ő úgy különbözteti meg a kettőt, hogy míg az elsőnél minden kétely és bizonytalanság nélkül, teljes erővel és gyilkolási szándékkal mozgatja a kardot, addig az "ütés" feladata a ritmusváltás, az elbizonytalanítás, a megsebzés, még akkor is, ha egy ilyen ütésbe ugyanúgy belehalhat az ellen.
leha: Még nem találkoztál olyan partnerrel, aki nem hagyott fogást a markolaton a két keze között? Én már sajnos igen. :-(
Lui: Hogy hazánkban aikido edzésen mikor kezdenek fegyverhasználatot oktatni, az nagyon változó. Általában az oktató feladata ezt eldönteni. Van, ahol az edzés szerves része a fegyveres gyakorlás. Olyan helyet is ismerek, ahol külön edzés van a kard és a bot használatának gyakorlására. Van, ahol már az első edzésen is botot, vagy kardot adnak a tanuló kezébe és van, ahol csak egy-két év után engedik fegyverhez a tanulót.
Olyan helyről is tudok, ahol nem gyakorolnak fegyverrel, csak az edzőtáborokon, kuriózumként.
Ennek az oka többnyire a helyhiány, vagy a pénzhiány (többezer forint egy ilyen fegyver).
Elvileg az aikidonak szerves része a fegyverhasználat (ezt már korábban írtam, hogy miért). Ezért sokan tartják úgy, hogy fontos a fegyveres oktatás. Magyarországon egyébként még csak néhány éve kezelik ezt az aikido részeként és nem pedig kiegészítőjeként. Valószínüleg az oktatási anyag szervezetlensége miatt volt ez így.
Érdekes, hogy az Aikikai (a legnagyobb nemzetközi aikido szervezet) központi dojo-jában egyáltalán nem oktatnak fegyverhasználatot manapság, mondván az aikido a béke művészete, a fegyverek viszont halált is szimbolizálnak. Ezzel sokan (nagyobb mesterek) nem értenek egyet, így ők továbbra is tanítják azt, amit az alapítótól, vagy egyéb helyekről összeszedtek.
Mindenesetre a mi vonalunkon 2. kyu-ra kés-pusztakéz, 1. kyu-tól 2. danig bot-pusztakéz és pusztakéz-bot, 3. dantól pedig bokken-bokken technikák is vannak a vizsgaanyagban.
Az utcán bottal-karddal mászkálás elkerülhetetlen, hiszen valahogy el kell juttatni edzésre az eszközöket. :-)
SzVSz semmivel sem jelent rosszabbat a társadolomra, vagy a közbiztonságra az, aki ilyen fegyverekkel közlekedik, mint aki "csak" a testét használja fegyverként, sőt.
Szerintem ezzel csak azt bizonyítottad, hogy egy felspannolt embert nem könnyű leütni, vagy lerúgni.
Miért van az, hogy akárhány karatés önvédelmi szituációs gyakorlatot láttam eddig, mindnek valamilyen gáncs, vagy dobás, vagy egyéb földrevitel volt a vége, azaz a támadó elfeküdt, de nem k.o.-val?
De ezt kiterjeszthetem a többi pusztakezes harcművészetre is.
Bár az is lehet, hogy csak elnéztél valamit. Nem én írtam azt, hogy elég orrbanyomni a másikat az ártalmatlanná tételhez. :-)
Még a nyáron igértem Boutnak egy Aikido- karate történetet az Aikido fórumon, először evvel törlesztek itt.
A zöld Fűzfa története
Szóval: Amikor Funakoshi Japánba ment tanítani nem volt saját dojo-ja, de megszerezve az egyetemi tanács engedélyét elérte hogy a helyi kendo dojoba oktasson, a lehetőség elég szokatlan volt és tulajdonképpen elutasításra is számíthatott volna, ha a kendocsapat kapítánya már régóta nem lelkesedett volna a Karate iránt. A kendocsapat kapítányát Konishi Yasuhiro-nak hívták, róla és Uyeshibáról szól a történet.
Konishi a háború elötti karate egyik legjelentősebb személye, mégis és sajnos Japánon kívül kevesen ismerik.Pedig mind gyakorlásban és elvekben sokat adott a japán karaténak. Az ippon és kihon kumite is az módszere volt, ezt a kendoból vette át.
Konishi egyetemi évei alatt megusmerkedett egy okinavai diákkal, aki bemutatta neki a karatét, ekkor megtetszett neki amit látot, ezekben az években azonban Japánban még nem tanította ezt senki, amikor Funakoshi Japánba ment Konishi feltétlen támogatója lett. Egyik első tanítványa volt, de útjaik hamarosan szétváltak. A többi okinavai mester Japánba érkezésekor elment hozzájuk is tanulni és sokan a későbbi Shotokan Dojoból ezt árulásnak tekintették, főleg amikor Motobu mesternél tanult, aki Funakoshival nagyon rossz viszonyban volt. Konishi nagyon jó kapcsolatot épített ki Mabunival a Shito-ryu mesterével és 30-as években már főleg csak vele gyakorolt. A Butokukai őt nevezte ki a karate szekció elnökévé és így az a furcsa helyzet alakult ki, hogy régi mesterei előléptetése a japán budo rendszerbe való beintegrálása (hanshi, kyoshi fokozatok ) rajta múlott. Konishi legfőbb munkájának azonban a kidolgozatlan Okinavai karate japán budová emelését tekintette. A karate és kendo művelése melett Uyeshiba mester edzéseit is látogatta , amikor Uyeshibának megmutatta mit tanult karatéból, Uyeshiba kiábrándította , és értéktelen szemétnek mondat azt amit gyakorol, mert merev ,szaggatott és egyenes – nem pedig folyékony, körkörös, folyamatos. Konishi hitt Uyeshibának, de a karatét is szerette, és hónapok munkája során megváltoztatta mozgását több kitérést és folyamatosságot tett a mozdulatokab, létrehozva a Tai sabaki (kitérés ) Katat. Uyeshiba ezt már fejlesztésre érdemesnek tartotta.
Ekkoriban történt, hogy Butokukainak mestereket kellett delegálnia az egyetemi katonai harci kiképzéshez. Uyeshiba , Konishi és Mabuni is részt vett ebben a munkában. Mabuni és Konishi karate oktatást tarttottak, létrehoztak egy oktató katát, amit Uyeshiba is szemrevételezett és több kritikai megjegyzést tett. Többek között felhívta arra a figyelmüket, hogy a nőknek másként kell megvédenie magukat mint a férfiaknak.
Konishi és Mabuni elfogadva Uyeshiba ajánlásait megváltoztatták a katát és két változatát egy férfi és egy női változatot hoztak létre. A katának Aoyanagi vagy Seiryu nevet adták ami Zöldfűzfát jelent.
Szóval van egy olyan újkori karate kata, ami Uyashiba keze nyomait viseli.
ismerek valakit, aki korábban kobudózott (Szabó András-féle)
tőle hallottam: nem bokennel csatáznak, hanem karddal, de úgy, hogy rajta van a saya (hüvely)
(pedig én láttam a neten képet, ahol bokennel csatáznak : )
Elmelet, elmelet......
Allitolag a gepkarabely mar eleg tuti, megis sebesultekkel volt tele a korhaz. Szoval elmeletileg szepen meg lehet indokolni, de probalj szajonkapni valakit, aki tele van adrenalinnal. Sajat tapasztalat: Falu nyaron, ebredek arra, hogy a szomszed hivatalos alkoholista baltaval kergeti a csaladot. Falu nepe a keritesen, epp csak fogadast nem kot.
Lehet hogy rosszul neveltek mert nem szeretem a reggeli csaladirtast, ezert megkertem hogy kussoljon. Megigerte, hogy agyonut. Elojott a rejtett szuiciditas, mert megkertem hogy tegye meg. Mit ad isten megprobalta. Ronda agressziv allat lehetek, mert ahelyett hogy futni kezdtem volna., egy helyes fadarabbal , ami egyebkent eredetileg egy nepszava-kalapacs nyele volt, kisse oldalba segitettem,.
Reakcio: nyel kette, le se lassul, bennem enyhe panik. Ujabb oldalba segites, ket kezzel. Kicsi lassult, de ezek utan meg arcon kellett konyokolnom, plusz ramarkolnom a hereire, hogy lealljon.
A falu nepe duhos volt mert egy nyaralo mer rontja el a musort.
Illeto ket nap mulva kocsmaban mar azt meselte:
-milyen jol eltorte a kezeimet
- milyen jol fel fog majd engem jelenteni.
Mi az okinavai kobudo, és miben különbözik a Szabó András féle kobudotól ?
Mivel a Szabó András féle kobudot csak látásból ismerem (bemutatók , újság cikkek ), ezért arról nem sokat tudok, ha akad valaki aki a fórumon többet tud róla , írjon.
A japán harci utakat – Budot – másképpen Gendai budo-nak is szokás nevezni. Azaz modern budonak, hogy meglehessen különböztetni a régi több száz éves harciskoláktól. A gendai budo a Meiji restauráció után létrejött dolgokat jelöl: ide tartozik a kendo, judo, aikido, karate-do, iaido(seitei), shorinji kenpo, etc… ezek általában a Dan – Kyu rendszert használják.
A régi bujutsu iskolákat koryu budo/bujutsu-nak szokták nevezni, ez egyszerűen régi iskolát jelent. Ezek nem használják a Dan-kyu rendszert, helyette a régi Memkyo Kaiden rendszerben oktatnak. Ide tartoznak a kenjutsu, iaijutsu, jojutsu iskolák. A koryu iskolák általában több féle fegyver forgatását tanítják, ezek a klasszikus szamuráj fegyverek. Úgy mint kard, bot, jo, íj, naginata, kötél (hojojutsu ). Ha valaki látta régen a spektrum tévén a harcművészeti sorozatot, emlékezhet a Tenshin Shoden Katori Shinto-ryu iskolára, ez a legklasszikusabb koryu iskolák egyike.
Az utóbbi tizenöt évben megnőtt világszerte az érdeklődés a japán Koryu iskolák után, sajnos emiatt itt is nagyon sok csaló ütötte fel a fejét. A koryut japánon kívül alig lehet megtanulni, igen kevés az olyan nem japán mester, aki tanítási jogot kapott volna ( de azért vannak !). A koryu ismeretlensége alkalmas arra, hogy sokakat megtévesszen, akik nem értenek hozzá ( egy kis rossz kendo, lopott iaido, gyenge aikido, közhelyes karate, s máris kész a több száz éves japán titkos szamuráj iskola ). A koryu iskolák gyakran titkosak, vagy inkább zártak abban az értelemben, hogy nehéz bekerülni és nem lehet idegeneknek látogatni az edzéseket, de létezésük nem titok !. Számon vannak tartva a Butokukai –ban (harc művészeti szövetség ). Illetve létezik egy referencia mű a Bugei Ryuha Daijiten az iskolákról. Itt minden iskola nyomon követhető.
Aki bírja az angol nyelvet az érdekes témákra találhat az alábbi helyeken:
www.furyu.com
www.koryu.com
www.geocities.com/Tokyo/Pagoda/8187/main ( ez utóbbit Wazullnak külön ajánlom, ha még nem ismerné, van egykét jó cikk a Nitenichi ryu katáiról)
Egyébként a neten sok jó ( és sok pocsék ) információt meg lehet szerezni
Az okinavai kobudo azonban egész más.
Mindenki ismeri azt a karate történeti közhelyet (és tévedést), hogy az okinavai parasztok a japán fegyveres megszállók elleni harc okán hozták létre a karatét és a különböző paraszti (sic !) fegyverek, mint – bot , tonfa , nuncsaku, sai … - forgatását is ezért fejlesztették ki, mivel kardot nem hordhattak.
Az okinavaiak békés nép lévén nem harcoltak soha a megszállók ellen (soha nem volt a boxer lázadáshoz hasonló paraszt lázadás okinaván ).
Okinava nem túl nagy területű sziget csoport Kína és Japán között. A területe nem túl nagy, de hosszan elnyúlik és tulajdonképpen összekötő kapocsként szolgált a két jelentős ország kereskedelmi forgalmában,. Kultúrájára és töténelmére ez volt a legnagyobb hatással ( ez a kettős kötödés ). A nélkül, hogy túlságosan leegyszerűsíteném a töténetet, elég azt tudni, hogy az Okinavát egyesítő Shohashi király tiltotta meg a fegyver viselést, nem pedig a japánok ( ők csak fenntartották a rendelkezést ), Shohashi rendelkezése egyedül álló volt, mivel általános leszerelést hajtott végre az országban a béke fenntartása érdekében. De nem akarok elkalandozni ( egyszer, majd bővebben leírom a történet ). A lényeg, hogy a japán megszállás inkább szimbolikus volt, mintsem véres háború. A polgári rendet azonban fenn kellett tartani a japán fegyveres helyőrség mellet is . Na és itt jön be a karate és a kobudo . Okinaván is mint mindenütt ázsiában jól kiépített hivatalnok rendszer volt, ebbe a rendszerbe épültek be a helyi rendőrök és katonai tisztviselők, palotaőrök. Mivel kardot ők sem hordhattak ( és egyébként is foglalkozások volt a fegyverismeret ) a hangsúlyt más fegyverekre és a pusztakézre helyezték. Ezek a más fegyverek az okinavai kobudo fegyverei ( hogy végre megérkezzünk a témánkhoz ) , ezek a fegyverek nem paraszti eszközök, mégha meg is találhatók a ház körül, hanem dél-kínai eredetűek. Tudniillik a hivatalnokok és katonák jelentős része kínában, vagy az okinavai kínai közösségben végezte tanulmányait.
A karatét eredetileg együtt oktatták a fegyverekkel, de japánba kerülésekor szerencsétlen körülmények miatt ez sok helyett háttérbe szorult ( a koryu iskolákhoz képest ezek a fegyverek provinciálisnak, parasztinak tűnnek, illetve II. világháború utáni helyzett sem kedvezett a fegyverek oktatásának ). Adatok vannak arról, hogy a mégoly fegyver mentes Shotokan iskolában is dolgoztak fegyverekkel, de a kumitében érdekelt egyetemi fiatalok nem lelkesedtek igazán érte ( ők lettek később a JKA meghatározó egyénei). Képeket lehet arról látni, hogy Funakoshi fegyverekkel gyakorolt, anyai nagyapja elismert szakértő volt, de a fia Yoshitaka is alkotott egy bot katát.
Ahogy a karate egyre inkább japanizálodott úgy szorult ez háttérbe.
Okinavaván a hagyományos karate iskolákban megmaradt a fegyveres gyakorlás, de létrejöttek fegyveres iskolák is ahol karatét is oktatnak a különbség csak az arányokban van, Ezeknek a fegyveres iskoláknak a neve Kobudo, ami egyszerűen régi budot jelent.
Az okinavai kobudo iskolákban a bot, a nuncsaku, a sai, tonfa és kama ( apró kasza ) az alapvető fegyverek, de még 10 más fegyvert is használnak, iskolánként másokat, kardot igen ritkán (soha).
A gyakorlás alapja a kata: páros és egyedüli katák egyaránt. Ezek a katák ismertek. A kobudonak nyomon követhető történelme van és kb 6- 7 ismertebb, nagyobb iskolája van, de itt is felütötték a fejüket a csalók.
Miben egyezik a japán koryu és az okinavai kobudo?
Mindkét helyen a kata a tanítás alapja, nincs szabad küzdelem.
Miben különböznek?
Egészen más fegyvereket használnak, a koryuban memkyo rendszer van a kobudoban dan-kyu.
Szabó András iskolája japán kobudo amennyit tudok róla ( ha valaki többet tud róla , kérem írja meg ). Nem katáznak, okinavai fegyvereket tanítanak és kardot is használnak , hatalmas csatákat vívnak bokennel. A neve az iskolának ismeretlen.
A mi iskolánkhoz a Hayashi-ha Shito-ryu-hoz tartozik a Kenshin-ryu kobudo iskola, hagyományos okinavai fegyvereket forgatnak benne és ezeket kata szerűen gyakorolják.
Az igazsághoz tartozik, hogy a Kenshin-ryut Magyarországon rendszeresen tudtommal nem tanítja és nem gyakorolja senki . (sajnos ).
Elég hosszú lett a hozzászólás, de ha érdekel még valakit és van miről írni szívesen írok még.
Sister-moon, mivel az a nyári vita lecsengett, nem akartam irományommal föléleszteni, főleg azért mert nem volt kivel tárgyalni róla .
a nyáron ígértél egy irományt karate - kung-fu ügyben. Én nem figyeltem eléggé a Fórumot, vagy Te nem tetted még közzé?
Kard/pusztakéz, éles helyzet/dojo-beli gyakorlás témakörben a meglátásom a következő:
1. az idő: szvsz a jelen az elsődleges. Vagyis nem lehet (vagy legalábbis nem érdemes) megfeledkezni róla, hogy ha ma kimegy valaki az utcára, nagyobb az esélye annak, hogy egy 9 mm-es vigyorog rá akár közvetlen közelről, akár messzebbről, mint annak, hogy karddal esnek neki. Egy (akármilyen) fegyveres támadás esetén lehet (vagy majdnem biztos) hogy nem tudok sok kárt tenni abban, akinél a fegyver van. Sőt! De mivel edzettebb vagyok, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt, talán nagyobb az esélyem, hogy túléljem. Persze csak ha nem halálos sebet kapok. Mondjuk nem a fejem vágják le...:-)))
2. a hely: a dojo-beli gyakorlások (még a dojo-kumiték sem; esetleg talán a versenyek) akármilyen élethűen igyekszünk is végrehajtani a technikákat, nem rendelkeznek egy, a valós életben kialakuló „éles" helyzet összes jellemzőjével. A valódi fenyegetettség, és az ennek következtében kialakuló állapot (a szervezetünkben hirtelen végbemenő összes változással egyetemben), pontosan azért, mert nem érzem magam „valódi" veszélyben nem jön/nem jöhet létre. Kezdetekben (mint mondjuk az én esetemben) inkább az történik, hogy arra figyelek, hogyan térjek ki az ellenfél ütése/rúgása elől, tehát figyelem a kezét/lábát, vagy adott esetben az egész embert, és csak később alakul ki az a képesség, hogy meglássam a mozdulatot már a „születése előtti" pillanatban. Lásd Wazull Takuan-idézetét!
Egyik ismerősöm mesélte a következő történetet: zsenge gyermekkorában egyik iskolatársa lelkes karatéka volt. Kedvenc időtöltései közé tartozott, hogy edzésről hazatérve, felpörögve buzdította őket, hogy essenek neki, majd ő védekezik, megmutatja, mit tanult. Persze majdnem minden támadást kivédett, és büszkén vigyorgott és hangoztatta, hogy hiába, no, aki karatézik, azt már nem lehet csőbe húzni. Az ismerősöm egy idő után megelégelte a dolgot, és egyik alkalommal, amikor a fickó éppen nem edzésről jött, hanem máshonnan, éppen nem a karate volt nála műsoron hanem valami egészen más, az ismerősöm elhelyezett rajta egy -mondjuk úgy- kin-gerit. A srác persze összecsuklott, mint a colostok.
A történet tanulsága mindenki számára más. A karatékát nem ismerem, nem tudom hogyan hatott rá a dolog. Az ismerősöm ez óta az eset óta is jókat röhög ha eszébe jut, vagy elmeséli, és meg van győződve róla, hogy bármilyen szinten álló karatékával meg lehet ezt csinálni, csak (idézem): „Jól kell időzíteni."
Számomra az eset tanulsága az, hogy az ismerősöm eléggé el nem ítélhető módon viselkedett. Én ugyanis úgy képzelem (volt hogy tapasztaltam is), hogy a valós életben, ha igazi veszély fenyeget, vannak jelei. Pl: kocsmában emelkedik a hangulat, körülállnak, fenyegetően felénk tornyosulnak, szóváltás stb. Egy szó mint száz: sok kis jelből sejthető, hogy összecsapás készül, tehát van idő felkészülni. A felkészülés alatt persze nem arra gondolok, hogy eljárok egy kata-t, hanem valami olyasmire, mint amikor a szamuráj a kezét a kardja markolatára helyezte. És mire a támadás elindul, ha minden jól megy, nem ér ANNYIRA váratlanul.
Fülig Jimmy, meg a balkézről jövő pofon, meg a közlekedési rendőr esete valóban megtörténhet bárkivel. De minél többet gyakorol valaki, ez annál kevésbé lehetséges.
Vagy mégsem...? Ezirányban kíváncsi lennék az élményeitekre.
OFF
Kicsit bő lére eresztettem magam...
Azóta, amióta a „narcisztikus" jelzővel illettettem, minden hozzászólásom alkalmával elgondolkodom rajta, helyes-e hogy nem általánosítok, és azokat írom ide, amiket én magam tapasztaltam, vagy amiket én gondolok dolgokról.
Mondjátok meg zavar-e valakit, mert akkor a jövőben inkább átfogalmazom a hozzászólásaimat.
ON
>"Ha nincs rajta a keze, barki kihuzhatja akik a kozelebe kerul"
vannak technikák, amik arról szólnak, hogy ki akarom húzni a kardot, de elkapják a kezem (csodaszép nikkyo jön ki belőle : ))
Wazzull: lehet, hogy nem voltam érthető? én is azt mondom, hogy merő sci-fi a kézzel megfogott kardpenge. ha elég gyors is a védő, az ütést még megfoghattya, de a vágásban (amikor egy cseppet magadfelé húzod a kardot) elvérzik.
hogy kerülök a kardos mellé? én még nem tudom, de majd talán egyszer. biztos hogy gyorsan. az aikidoban (szerintem) igen fontos dolog, hogy egyáltalán nem szabad ütést bekapnod, hiszen ha olyan súlycsoportú az ellenfél, már az első pofonja leteríthet. ha viszont elfogadjuk, hogy az aikidosnak gyorsabnak kell lennie a fülesnél, akkor nem olyan nehéz elfogadni, hogy gyorsabnak kell lennie a kardnál is
Lui: nekem tanítanak iaidot és jodot is, de az aikidon belül külön van aikiken és aikijo a 4. kyus vizsgára kértek aikijot (ez nálunk a második vizsga)
Pitzu: Alexát könnyen. ő lesz a legszőkébb nő a rendezők között : )
Miről ismerlek meg benneteket vasárnap? Ti arról ismertek meg, hogy én leszek az, aki a formagyakorlat-versenyt megnyeri. :-) (Mi ez, hogy kerül ide ez a smilie?)
Vagy küldök fényképet. (A biztonság kedvéért. :-)
Csak hogy kötözködjek... van egy fiktív történetem.
Sétálgatsz az utcán egyszercsak megtámad 5 jakuza. Nincs nálad kard. De észreveszed, hogy egyikük kezdő, tapasztalatlan, talán első bevetésén van, stb. Tehát talán meg tudnád csinálni rajta a kardelvételt, és akkor már lenne kardod.
Lehet, hogy ha egyedül lenne, nem lenne szükséged a harcra, csak rákiabálnál és hazaszaladna. De hát ott a másik 4...
Bedobnék egy témát a közösbe, csak mert érdekelne.
Igazából azokhoz szól akik effektív egyértelműen fegyveres stílusok (tehát nem kendo, iaido, stb), de a harcművészatükhöz hozzátartozik ilyen-olyan fegyver használata.
Sz'al a kérdéskör:
Mely stílusokban mikor kezdenek tanítani fegyveres technikákat, formákat, használatot? Milyen követelményrendszerrel, milyen mélységben? Szerintetek a fegyveres harc oktatása jó, hasznos, elégséges, egyáltalán szükséges az adott ágban? Van-e veszélye a dolognak, elképzelhető-e, hogy egyesek átmennek a hétköznapi életben potenciálisan közveszélyes arcokba, és nunchakukkal, meg katanákkal rohangálnak az utcán?
Leha: szerintem sem ersz eleg gyorsan melle. Hamatrabb leszurnak-levagnak, stb.
S ha mar mellette vagy, akkor inkabb ussel ;)
Bout: iaito es bokor: brrrr. Szegeny penge.
Azert az embert mas fabol faragtak ;)
Rovid shomen: ha hosszabb iven valamivel nagyobb lendulettel vagsz is (bar ez sem biztos, mert neha "torik" a mozgas), ez azzal jar, hogy hosszabban nyitsz. Vagyis, eltalanak, mielott vagnal. (es akkor mar tok mindegy, hogy neked is "ul" a vagasod...)
Mas: egy nem eppen forraserteku konyvben olvastam, hogy Muszasit egyszer legyoztek, egy nindzsa (ki mas ;))), papirlegyezovel (???)
Ez a szerzo agyszulemenye, egy legenda, vagy tobb annal?
Hejj Wazull! :-) Nagyon kritikus hangulatban vagy mostanában. ;-)
Nézzük a válaszokat. Pontosan tudom, hogy gyakorláskor egy bizonyos szintig az ember megkéri a másikat, hogy legyen szíves és tegyen a kedvére. Sőt! Ha valaki ehhez hozzászokik, akkor az bizony néha önkéntelenül is a kedvére tesz a másiknak. Ilyen vagyok én is.
Na de mit csináljak, amikor edzésen (haladóbb szinten) szó szerint lehordanak a sárga földig, amikor meglátják, hogy nem is akartam eltalálni, megfogni, leütni a másikat? Tanulásomnak most épp abba a szakaszába értem, amikor el kéne kezdenem harcolni és nem csak harcot imitálni a tatamin. Ez nagyon nehéz, mert eddig még soha nem gondoltam senkire úgy, hogy el kell kapnom, neadjisten meg kell ölnöm. (Még jó hogy!)
De az ösztönző erő bizony mögöttünk van. :-) Mostanábban arról szól a hegyibeszéd, hogy csak úgy lehet rendesen gyakorolni, ha mindenki felvállalja a saját szerepét és aszerint cselekszik. És nem csinál meg semmit a másik helyett, vagy kedvéért. Ha nem is kólintjuk mindenáron fejbe egymást (bár pont most szakadt be valakinek a bőr a fején úgy 5 centi hosszan), azért ott van a jelzés, hogy "most megvoltál, haver!".
Tudom, hogy neked ez a fajta "játék" veszélyesnek és felelőtlennek tűnik, hiszen fakarddal és védőeszköz nélkül hadonászunk szándékosan felválallva a rossz (nem a predefiniált vesztes!) szerepét. Ennek oka sokminden lehet, de a legvalószínűbb az a másképp gyakorlás, a különböző célok és szempontok.
Nekünk azt mondják: mi értelme a gyakorlásnak, ha nem történik soha stressz-helyzetben, amikor tényleg az életedet, vagy "csak" a testi épségedet kell féltened? Mi nem indulunk versenyen, ezért edzésen kell megteremtenünk ezt a szituációt.
Nem tudom, hogy te vágtál-e már igazi karddal. Én még csak egy kiélezett iaito-t próbálhattam ki mindenféle bokrokon. Hát nekem nem volt elég a csuklóból indított rövid és gyors vágás ahhoz, hogy a fél(!) centi vastag ágat kettévágjam. (nem törésre gondolok, mert azt sajna többször is sikerült :-) ) Kesagiri, kiriotoshi. Ezek működtek a legtöbbször. Ez biztos fog majd változni, hiszen előbb-utóbb nő majd a tapasztalatom e téren. De abban biztos vagyok, hogy amikor edzésen vágást gyakorolok, akkor nem fogok rövid shomeneket vágni, ha tudom, hogy valszeg sz@rt sem érek velük a csattanáson kívül.
Másik okom a teljesebb vágások gyakorlására, hogy az aikido technikák inkább ilyen nagyobb ívű, erőteljesebb vágásokból nyerik erejüket.
Félrenézés, elbambulás:
Ahogy én azt elképzelem, hiába van a bal hüvelykujj a cubán, ha balkézzel nem lehet előrántani a kardot. Egy vásári tömegben, vagy egy ismerős mellett még a szamurájok sem mozogtak két kézzel a kardot fogva, bármikor kirántásra készen.
Vagy képzeld el azt a szitut, hogy épp beszélt valakivel, amikor oldalról meglepték. Arra még volt ideje, hogy kardjához kapjon, de kirántani már nem biztos, hogy ugyanúgy sikerült, mint "üresben". A szamurájok, kardvívók mind rettenthetetlen, bátor és kiváló harcosok voltak, de közöttük is voltak olyanok, akik éltek és akik meghaltak.
Összecsapás. Láttad a "Hét szamuráj" párbaj-jelenetét? Na, valami ilyesmire utaltam.
Messze állnak, közelednek, tudják, érzik, hogy mit kell, hogy vágjanak és hisznek is benne. Összecsapnak, az egyik továbbmegy, a másik ottmarad. Ez a lecsendesedés. Nincs újabb esély, nincs második menet.
Amikor valaki belép egy vágás hatótávolságán belülre, akkor vagy levágják, vagy nem. Ezt gondolom eddig is tudtad. De ha nem találják el és ő szorosan tartja a megszerzett nagyon rövid (kisebb, mint 20 cm) távolságot, akkor nem lehet azonnal újra vágni. Először el kell lökni a másikat (ilyesmit láttam kendo meccsen is). Most ehhez tegyük hozzá azt, hogy a belépő (és még élő) ember nem marad szemben, hanem mögékerülést játszik és máris gondban van az ellenfél, ha nem helyezkedik ügyesen azonnal.
Nem mondtam, hogy bármelyik általam itt leírt technika, vagy alapelv elsajátítása könnyű lenne. Semmi sem könnyű. Mindent gyakorolni kell és még akkor sem fog mindenkivel működni. De baj ez?
Ki mondja azt, hogy az ő rendszere univerzális és minden és mindenki ellen működik?
Sokan törekednek rá, hogy az általuk gyakorolt stílussal, plusz saját testi és szellemi képességeikkel minél nagyobb területet fedjenek le, de senki nem nevezi magát, vagy stílusát tökéletesnek (utóbbit még talán :-) ).
Attol tartok, igazad van, es lehet hogy tenyleg nem latom az lenyeget.
Amiben azonban biztos vagyok: a kard utja sem ott kezdodik, hogy kard ki kard allunk egymassal szemben, es vicsorgatjuk a fogunkat. Te is emlitetted az Iaido-t, ami eppen arrol szolna, hogy ugy vegyem elo a kardot, hogy az ellennek a legnagyobb kart okozzam. Nemcsak verbalisan. A Kendo es Iaido, Battodo, meg ki tudja meg milyen stilusok nem a Meiji-restauracio idejen keletkeztek, nem is a puska Japanba kerulesekor. Annal joval regebbi rendszerek. Az, hogy ma milyen formaban gyakoroljuk ezeket, az mas kerdes, erre most inkabb nem ternek ki megint. Mivel anno tenyleg az ember elete mulott azon, hogyan forgatja (veszi elo) a kardjat, ezeknek nyilvan a klasszikus korokban is voltak iskolaik, illetve elozmenyeik. Az mar tobbszor elokerult itt a topic-ban is, hogy mivel manapsag mar nem szokas gulyashust apritani felebaratainkbol, ezert ezen stilusok inkabb befele fordultak, a lelek edzeset (is) celozzak meg. Attol azonban nem hiszem, hogy peldaul egy iaidostol csak ugy el tudnam venni a kardjat. Ha mondjuk nem szepen kernem tole... ;-)))
Az Iaido szituacios tortenetei amiket leirtal, azok arra valok, hogy az ember tudja valahova kapcsolni a mozgast amit csinal, ne csak a levegobe hadonasszon oraszam. Egeszen mas tortenettel is ugyanugy mukodnek. :-)))
Gondolom, a nem fegyveres muveszetek kataihoz is vannak tortenetek. Kendo-ban a katak nagyon egyszeruek, altalaban ket vagasbol allnak, ezert ezekhez meg nem hallottam ilyen segito tortenetet :-)))
Ami nekem furcsa volt, az, hogy ugy tunik, minden stilusnak van valami titkos technikaja arra, hogyan szedjuk el valakinek a kardjat, vagy ha nala hagyjuk is, akkor hogyan pofozzuk hazaig az illetot... :-)))
Kedves Wazull! Te, mint verbeli kendos, nem veszel eszre egy dolgot, ezert nem erted az egeszet. A harc nem ott kezdodik, hogy felalltok egymassal szemben, kard ki kard, es hajra. Peldaul az iaido egy intrikus kor termeke, amikor elvileg beke volt, de soha nem tudhattad, hogy ki akar megolni. Tehat a szembejovo artatlan kinezetu ember is kardot ranthatott rad. Amikor meg iaidoztam mutattak nekunk erdekessegkeppen nehany katat. Mindegyiknek volt egy tortenete. Peldaul:
1. Ket or kozott mesz, akik kisernek valahova, a kardod meg nalad van, az ovedbe tuzve. Nekik szinten. Ugy dontesz, hogy elintezed oket. Az egyiket a kard vegevel (a tsuka-val) hatbataszajtod, aztan kardrantas kozben levagod a masikat, vegul levagod az elsot, aki eppen tapaszkodik fol.
2. Pajtasoddal setalsz, es hirtelen eszreveszed, hogy rosszban santikal. Elkapod a kardja markolatat, mikozben eppen huzza elo, ellokod, majd levagod.
3. Pajtasoddal setalsz, es ugy dontesz, most megbosszulod, hogy tiz evvel ezelott lenyulta a nodet. Kardot rantasz, es levagod.
4. Targyalsz valakivel. O egyszercsak fenyegeto mozdulatot tesz, felemelkedik. Erre te, mivel nagyon kozel vagy, gyomorszajon utod a tsukaval, majd kirantod a kardot, es levagod.
Rengeteg ilyen szituacio lehetseges, es altalaban az akcio vegrehajtasanal nehezebb eldonteni, hogy tamadsz-e, ha igen, kire, mikor, hogyan.
"aikiken ha elég gyorsan melé érsz, megfogod a markolatot a két keze között és innen azt csinálsz, amit akarsz."
OK, ez vilagos. Viszont ami nem, az hogy hogyan hajtod mindezt vegre?
1. megkered, hogy forduljon oldalra, tartsa a kezet a markolaton, es varjon addig amig megfogod Te is a kardmarkolatot.
2. megkered, hogy vagjon egyet a levegobe, lehetoleg ne talaljon el Teged. Aztan maradjon ugy, lehetoleg ne mozduljon, ne is probaljon vagni egy masikat, vagy ha megis, akkor ne a Te iranyodba.
Magyarul amire ki akarok terni:
Hogy kerulsz melle? (OK, gyorsan...) Hiszen szemben all veled, a kardja hegye meg a torkodra mutat. Ha oldalra mozogsz, o is koveti a mozgasodat, tehat vegig szemben van veled...
Vagy arra gondolsz, hogy alldogal bekesen, es arra var, hogy Te huzd ki a kardjat a tokbol?
