Ma a melóhelyem melletti repcetarlón ha nem volt 50 gólya akkor egy sem! Persze fgép miért lett volna. Holnap viszek, de sztem nemigen lesznek már ott.
Tegnap roskadozott a villanydrót a fecskéktől, készülődnek. 7-8 gólyát is láttam körözni. A helybéliek 20.-ra elmennek, de hazafelé még a fészkeken voltak, úgyhogy valószínű csak "edzettek".
Annak idején beszámoltam a meggyfánkban készült és ténylegesen harkály költésre szolgáló odúról.
A sok munka mellett is szívesen gyönyörködtünk az etető madarakban.
Később azonban az ág mégis leszakadt (felénk különösen nagy viharok a megszokottak, volt ami egyszerre három fenyőfámat csavart ki, a másik egy vén diófánkat - mi ezt természetesnek vesszük - sajnos!).
A lényeg a lényeg!
Az odút én is megmentettem, újra összeillesztettem és egy néhai mirabolán szilva csonkjára felerősítettem.
Az odúinkban általában sikeres költések zajlanak, legutóbb az ebédlő garnitúránk felett töltötte be csivitelés a felrakott költőodút.
A békés egymás mellett élés szempontjából tök mindegy, hogy a szemétben lévő kajamaradék vagy egy áfonyabokor esetleg a tóban lévő halak vagy csak szomjúság miatt ment oda a medvecsalád.
A lényeg, hogy nem viselkedett agresszíven az anyamedve, mert azért egy "igazi vad" medve - ha már nappal az éhség vagy a szomjúság oda kényszerítette - minimum néhány "fogmutogatós" szájtátást és kisebb kirohanásokat rendezett volna az emberek felé, hogy a bocsaitól távol tartsa őket, de ilyennek nyomát sem látni. Ugyanúgy az emberek sem próbálták meg hadonászva, üvöltözve, stb elüldözni a macikat, pedig ennyi embernek biztosan sikerült volna.
Mi ez, ha nem békés egymás mellett élés? Úgy is mondhatjuk, hogy élni és élni hagyni...
A tó strandjának partján felhalmozódó ės időben el nem szállított irdatlan mennyiségű hulladék/szemét miatt szokták oda, ez a videó végén egyértelműen látszik; s ha màr ott voltak be is pocsoltak. Ennek nem sok köze van a "békés" egymás mellett éléshez.
A hétvégi vihar kidöntötte az öreg, kiszáradt, csonk almafánkat, ami vagy kb. 10 éven keresztül adott téli menedéket, apró rovarokat, fészkelőhelyet a madaraknak. Többek között harkály, seregély, széncinke és nyaktekercs fészkelt a fa odvaiban. Ma összevágtam. :(
De az odúkat meghagytam. :)
A kisebbik odút egy közép fakopáncs készítette, a seregélyek kedvenc fészkelőhelye volt. :)
A nagyobbik odú magának a fának törzsébe készült, egy kis fakopáncs véste ki magának téli menedéknek. Tavaly egy nyaktekercs fészkelt benne. :)
Az olyan megérdemli, hogy medvekakiként reinkarnálódjon...
Az éllatok között is vannak agresszív egyedek, az eberek között még több. Sajnos sok emberből alapból vagy szándékosan hiányzik a kulturált viselkedés minden jele...
Igen, ez az oldal is igaz. Egészen addig, amíg jön egy nagyonokos és pl. nem ismerve az együttélés megszokott formáját esetleg elkezdi dobálni. Hányszor láttam már ilyet pl. állatkertben. Egyszer szóltam a szülőnek. Nem írom le, mit kaptam a szólásért.
Nekünk nem természetes. A medvemamának meg talán az a sok ember nem természetes a tóparton. :)
Bár szemlátomást jól elvannak, megszokták. A maci kicsit sem viselkedett agresszívan és a strandolók is érezték meddig mehetnek. Mindenki tiszteli a másikat. Megtanultak együtt élni. Valószínű, hogy már a medvemama is így nőtt fel. Megtanulta, hogy ha nem vicsorog, nem áll fenyegetően két lábra, akkor az emberek teret engednek neki és nem üldözik el, nem ölik meg...
Itt sem okosabbak az emberek. Gondoljatok csak a pécsi szökött farkasra. Hiába táblázták ki, attól még kicsi gyerekekkel is kimentek az erdőbe kocogni. Aztán ha baj van persze mindenki felelős csak épp az nem, aki fittyet hányt a figyelmeztetésre...
Elképzelhető. A szúnyogirtás nálunk mindig elég korai órákban történik, a méhek (amíg ki nem kellett őket irtani) még bőven repkedtek. Nem nagyon látok repülő rovarokat, de pl. a növényeken, földön is alig látok bogarakat.
Na épp most érkezett a legifjabb széncinke:) Beköszönt, felkapott egy szotyi és már huss, távolabbra is ment. Az egyik viszont nem a szokásos módon eszik, nem fél, ott kopácsolja a héjat az etető szélén, ő sosem hussan el máshová enni.
Mivel felfedezték a kosztot és odaszoktak, így már számítanak rá. Függetlenül, hogy helyes ez vagy sem, de még a fiatalok táplálásánál is számításba vehették. Mellesleg egy ilyen alternatíva akkor merül fel, ha nem találtak (mert nincs) más elegendő nekik valóbb a környéken...szvsz.
Bár ez off: mégis ide tartozik. A házunk egyik fala terméskövekből épült. Dupla fal, mögötte egy rés és belül tégla. Na ide költöztek be méhek. Kibontani a falat nem lehetett. Szóltam a helyi méhészszövetség elnökének sokfelé próbálkozás után, hogy intézkedjen, mert nem akarom kiirtani őket, meg kellene menteni. Közölte, hogy azt nem lehet, csak falbontással, hívjam a darázsirtókat. Egy nagy méhcsaládot kellett kiirtani és máshonnan tudtam meg, hogy úgy is meg lehetett volna oldani, ha a bejárathoz odatesznek egy cukros szivaccsal ellátott kaptárt, akkor ha a királynőt nem is, de a dolgozók legtöbbjét meg lehetett volna menteni és királynőt tudtak volna adni. Ennyit az emberi hozzáállásról.
Engem viszont most egyre jobban aggaszt, hogy rendszeresen jönnek a madarak enni az etetőre. Egy fenyőcinke pár szoktatta oda az infjoncokat, két zöldcinke pár jár rendszeresen és két galamb. Tudom, én vagyok a hibás, mert maradt kaja tavaszról az etetőben, most meg már egyszerűen nincs szívem nem adni, amikor odajön és szinte bekopog, hogy hol a kaja. Talán nem lesz bajuk belőle. Lehet, hogy vegák? :)
Az egy dolog hogy túlzóan írtam, de az egyes nagyon zavaró rovarok "írtása" mögött, híába csűrjük csavarjuk a dolgot sajnos az ember kiírtó szándéka lapúl! És ez nem csak a rovarokkal van így. Ha engedünk az írtás meg gyérítési elvárásoknak, csak ídő kérdése, hogy szép lassan ki is pusztúljanak... Mondjuk a kullancs, csótány, szúnyog(pl. malária), krumplibogár, egyes poloskák, százlábuk, skorpiók, lótücsök, vakondok, mérdeskígyók, kormorán, egér és patkányfélék...hiánya miatt sokan nem zokognánk, más kérdés, hogy az élővilág többi tagja mit szólna hozzá? :-P
Bizony döbbenetesen nem tud az ember semmit előrekalkulálni, mert nagyon kevéssé ismeri egy elkövetett bűntényének az élővilágra gyakorolt jövőbeli kihatásait! Kínában pl. oly mértékben csökkent a méhek száma, hogy helyenként emberi erővel porozzák a különböző haszonnövényeket. :-P
Sikerült felfedeznem egy "új madárfajt" az egyik természetjáró, természetbarát egyesület honlapján. Gyorsan el is neveztem (nehogy valaki megelőzzön) Baki rozsdafarkúnak...
(Írtam nekik és remélem javítják, így egyelőre nem publikus melyik egyesületnél "kelt ki a tojásból".)
Hát bizony nem mindegy , a régióban költő madarak a mieink arról írtam az északról jövők , ott költök pedig az övék ,nálunk csak néhány napra vagy órára látogatnak meg , sokszor csak nagy magasságban a hangjukat hajuk . Elképzelhető , hogy ismerjük egymást , hiszen 74 be alapító tagja voltam én is az MME nek .
Nem feledtem, mert írtam is, hogy azok nem a nálunk fészkelők. De a látvány ugyanaz, hisz a "mieink" és az északabbra fészkelők is ugyanaz a gyurgyalag faj...
Egyébként még az is lehet, hogy személyesen is ismerjük egymást. Anno valamikor '72-ben kezdtem "félhivatalosan" madarászni. Még Vertse Albert bácsi volt a Madártani Intézet igazgatója, neki küldözgettem először adatokat.
Aztán jött ha jól emlékszem '74-ben az MME megalakulása, majd '78-95-ig természetvédelmi őrként próbáltam tenni a madarakért, de ott belefáradtam a sok hülyeségbe és most "szabadúszó" vagyok. Azért a sok jó szakmabeli ismerős máig megmaradt... :)
