Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

moonshadow 2005.11.25 Creative Commons License 62

Közben találtam egy könyvet ami szintén ostromgépekkel is foglalkozik, igaz elöltöltősekkel. :)

 

Orgonaszerűen pakolt puskák, mozsarak, röppentyűk, ágyúk, muskéták. :)

 

Előzmény: Káldi G. (61)
Káldi G. 2005.11.24 Creative Commons License 61

Szervusz Norbi!

Igen, igen, az idő!! Tudom, mással is kell foglalkozni. Munka, család stb.

Nem baj! Így van rendjén!

Ha lassan is, de haladj!

Nekem éppen lenne időm, de a mozgásom egyre nehezebb. A téli időjárás sem kedvez. Most a tervezgetések időszaka következik számomra.

Üdv

Gábor

Előzmény: moonshadow (60)
moonshadow 2005.11.22 Creative Commons License 60

Végül is ott tartok ahol a multkor, mert azóta nem foglakoztam a dologgal.

A próbadobás megvolt, súlyokat kellene önteni és mérni.

Kinéztem egy jó fényképezőt, de elvitték az orrom elől.

Illetve még hirdetik a shopban de gyakorlatilag már nincs több.

 

 

Előzmény: Káldi G. (59)
Káldi G. 2005.11.21 Creative Commons License 59

Szervusz Norbi!

Nekem is egy barátom segített a fényképezésben.

Azért, ha akarsz, fénykép nélkül is beszámolhatnál, hogy mennyire haladtál.

Üdv

Gábor

Előzmény: moonshadow (58)
moonshadow 2005.11.21 Creative Commons License 58

Még nem sikerült lefényképezni a cuccot, mert fényképezőm nincs, videokamerám meg rossz.

De ami késik nem múlik, majd csak erre jár valamelyik ismerős akinek van fényképezője is. :)

Káldi G. 2005.11.16 Creative Commons License 57

Szervusz Laci!

 

Írod:

"És egyáltalán, milyen módszerei vannak a célzásnak?"

Ennek kutatása sem egyszerű dolog, ahogy a célzás és a találat végrehajtása sem annak idején. 

Amennyire én jutottam a sekélyes történészi ismereteimmel és némi gyakorlatommal:

 

A hajító gépekkel (trebuchet, onager, mangonel) "területet", vagy  nagyobb objektumot (várfal, várbástya, torony, épület, ellenséges ostromgép) lőttek. A folyamat hasonlítható a lőporos mozsarak, vagy a modern aknavetők használatánál lejátszódokhoz. Régi tűzér mondásnak ismerem: "egyet elé, egyet mögé, a harmadik talál".  Az a bonyolult, hogy a mechanikus ostromgépekkel hogyan lehet elérni az "elé, mögé, talál" változatokat. Itt nem látok más lehetőséget, mint változtatni mindent, amit lehet a rendszerben. Ezek a változtatási lehetőségek: parittyásoknál a kötélzet hossza, a vetősúly tömege, megemelés mértéke, az eleresztő csap helyzete, onager és mangonel estén a megfeszítés mértéke. Biztosan Te is találkoztál olyan ábrázolással, ahol a parittya kötélzetének több beakasztási lehetősége volt. A korabeli "machinatornak" a változtatások hatását kellett megfigyelni, megtanulni és éles helyzetben ezeket összevetni egy viszonylag pontos távolságbecsléssel.

 

A vessző- és golyóvető ballistáknál, springaldoknál, oxybeleseknél élhettek más lehetőséggel is. Az eddigi "kutakodásom" során a vesszővető ballisták, (pl.: a nekem nagyon tetsző Scorpio, római könnyű ballista) ábrázolásaiban, leírásaiban nem találkoztam célzó elemekkel, amik kifejezetten a célzás megkönnyítésére szolgáltak volna. Lehetett követni a hajító gépeknél taglalt változtatások egy részét. A "mobilabb" módozatokra két lehetőséget látok. A tradicionális íjászat analogiája szerinti egyik mód az ösztönös célzáshoz, a másik a "nyílhegyes" célzáshoz hasonlatos. A szerkezet valamelyik elemét "fogom rá" a célra. Talán nem belemagyarázás: mint amikor a sörétes puska "célgömbjét" helyezem el a célhoz viszonyítva, összehangolva a csősín látható hosszával. Nem lehetett a korabelieknek sem más választásuk, mint gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, lőni, lőni és a hibázásokból tanulni. Én a kis modelljeimnél az ösztönös és a "nyílhegyes" célzást alkalmaztam, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Rám is vonatkozik: gyakorolni, gyakorolni........!

 

Végül lehetséges, hogy az előzőeknél is alkalmaztak olyan célzó elemeket, mint a számszeríjaknál, csak éppen még nem találkoztam, ilyen ábrázolással.

 

Írod:

"de most Amerikában porosodik egy gyerek polcán, "

Merem remélni, hogy a porosodást nem negatív értelemben írtad.

Laci!

Nagyon nagyra értékelem, hogy a fiatal barátaidnak ajándékozod a készítményeidet, ahogy írtad Erdélytől Amerikáig. A fiatalok polcán álló modellek nem csak Rád, a barátságotokra emlékeztetnek. Nap mint nap, amikor rápillantanak, azok  ösztönzhetik Őket az agyi és kétkezi alkotásra.

Én még nem jutottam el az ilyen ajándékozásig, de majd megteszem!

 

A csaták lejátszásáig még szintén nem jutottam el, de lehet, hogy még az is eljön.

 

Üdv

 

Gábor

 

Előzmény: Rodostó (56)
Rodostó 2005.11.16 Creative Commons License 56

Szia Gábor!

 

Kicsit elmaradtam a felgyűlt munkáim miatt.

 

Egy csomó olyan információt adtál, amik újak nekem. A Te gépeid nagyon szépek, talán már írtam is, hogy mennyire gyönyörködtem bennük, de ha nem, akkor most írom.

 

Irigylek mindenkit, aki nagy gépeket tud építeni, mert van hozzá helye, és ki is tudja próbálni őket. Kíváncsi vagyok, mennyire lehet velük célozni. És egyáltalán, milyen módszerei vannak a célzásnak? A rómaiaknak pl gondot okozott, hogy a golyókat sokszor időben észre lehetett venni, így a védők félreugorhattak előlük. Ezért kenték be őket egy idő után szürkére, így már csak akkor látszottak, amikor a horizont fölé emelkedtek. Ez azonban azt is mutatja, hogy elég jól tudtak célozni a gépeikkel.

 

faltörő kos Ezt a faltörő kos fejet egy megmaradt, görög leletről mintáztam, de az öntés nem pont olyan lett, amilyen a forma. (Nem olvasztottam ki eléggé a viaszt a formából.)

 

onagerugyanaz

 

Ez az egyetlen jelenleg is működő ostromgépem. Egy ilyen már Erdélyben okoz örömet egy fiúnak. (mint írták, azt tervezik, hogy megépítik nagyba, és bevetik az iskola ellen...)

 

scorpion Ez a scorpion az egyetlen, ami már úgy működött, ahogy kell, de most Amerikában porosodik egy gyerek polcán, így nem tudok róla jobb fotót csinálni. Kénytelen leszek újabb (és szebben kidolgozott) példánnyal előállni.

 

ágyúágyú2

 

Mint látható, ezek az ágyúk még messze nem igaziak, örültem, hogy volt műanyag kerekem, így legalább tudtunk egy csatát eljátszani. (Akkor még nem működött "tökéletesen", de a szükséges óvintézekedéseket betartottuk.) Eredetileg rézből szerettem volna önteni, de kilukadt a "tégely" (mivel nem volt időm rendes tégelyt beszerezni, egy kávé kiöntőt használtam...), így maradt az ólomöntés. Ez egy selejtes példány, az "igazi" egy 15 éves barátomnál van, de nincs rajta szerelvény.

 

A csatát egyébként nem ad-hoc jellegű egymásra lövöldözésnek kell elképzelni. (Különben kiságyúkkal tíz éves korom óta játszom, igaz, volt 35 év kihagyás.) Az egészet a legkisebb lányommal találtuk ki, aki tíz éves korában egyszer kis műanyag katonákkal kezdett játszani (Schenk). Mivel ez úgy önmagában unalmas, kitaláltunk szabályokat (hogyan dönt a gyalogosok és/vagy lovasok közt a kockadobás, vagy hogyan lehet "titkos alagutat", "elrejtett hadtestet" bevetni.) Rögtön sor is került a mohácsi csatára, ahol a magyarok (a lányom...) győztek. Akkor még semmilyen "éles fegyvert" nem használtunk. Később egyre bővült a társaság, akikkel aztán már a görög-perzsa háborút is eljátszottuk, persze mindent olyan kicsiben, amilyenek a makketek. (én voltam a perzsák). Spartakus hadjárata is belefért a szobánkba.

 

A foszforos ágyú aztán már egészen új szabályokat hozott. Ennek lényege, hogy mivel a XVIII. századi hadviselésben már fontos volt, hogy az ellenség lehetőleg ne tudja, hol vagyunk, így az elején már nincsenek is a pályán katonák, vagy hadtestek. Csak titkos jelek vannak letéve, és egyedül a támadó sereg előörsei látszanak. Amikor aztán egy ilyen előörs felfedez egy jelent, akkor "felfejlődnek" a csapatok, de szigorú sorrend szerint kerül sor ütközetre, így ha éppen tüzérségi "lépés" van soron, minden élő szereplő megfelelő biztonságból szemléli a folyamatot.

 

Kiváló lehetőség a gyerekeknek nem csak a logika, hanem a történelem megismerésére is. És mennyi mindent lehetne még játszani!

 

Egyébként hátultöltős ágyúim is vannak, de ezek rugóval működnek! Egyszerű szerkezet, a hüvelybe van beépítve a rugó, és egy negyed fordulatos elfordítással lehet kioldani a lövedéket. Ez szerencsére egyáltalán nem veszélyes.

 

Na, egyelőre ennyi,

 

szia!

 

Laci

Előzmény: Káldi G. (55)
Káldi G. 2005.11.14 Creative Commons License 55

Szervusz Laci!

 

Sajnos nem tudok digitális képet készíteni. Ha eljön a barátom, aki az ostromgépeimet fényképezte, akkor megkérem, hogy segítsen.

 

Nem is tudtam, hogy a szerver haragudhat a képekért. Én majd a www.kep.tar.hu/kaldi -ra fogom feltenni.

Esetleg értekezhetnénk magánban is, bár a fórum nyilvánossága arra is jó, hogy esetleg sikerül másokban is felkelteni az érdeklődést, vagy "összerázódhatunk", akik már műveljük. Biztosan vagyunk egy páran. Kerestek meg már magánban a fórum/topic hatására, őket is próbálom rávenni a fórumra, sajnos eddig sikertelenül.

 

A kis íjaim inkább modern versenyíjak modelljei, vagy "kortalanok", de akarok építeni történelmit is.

 

Szerintem a Te illetve a katonád íjával nincs különösebb probléma. Én is láttam ilyen "furcsa" íj-karvég kialakítást görögnek minősített ábrázolásokon.

 

Tetszik a ballistád is. A két karral dolgozó ballisták körében eddig csak vesszővetőben gondolkoztam, de érdekes a kővető is.  A kosarakra több megoldást láttam. Igazad van, a parittyából fejlődhetett, bár a történészek szerint a kővető Springaldok és Oxybelesek korábbiak, mint a ballisták,vagy onagerek, de az is igaz, hogy maga a parittya azért még korábban is lehetett, sőt biztosan volt. Nagyon tetszetős számomra a zsinegből kötött kosár. Ilyet készítettem a teniszlabdás Trebuchet modellemhez is.

Ha érdekel ez a tipus és még nem találkoztál vele, akkor itt egy web-lap:

http://boander.home.att.net/Sling1.html

Tervezek építeni egy teniszlabdát kilövő számszeríjat, vagy inkább spingaldot. Annak is valami hasonló kosarat szeretnék.

Lehet, hogy túlzás ez a konstrukció ilyen kicsiben, meg a beakasztás is hiányzik. Megnézhetnéd még a golyóvető számszeríjak ábrázolásait is. De hát ahogy írtad szépen működik a Tied is.

Üdv

Gábor

 

Előzmény: Rodostó (54)
Rodostó 2005.11.14 Creative Commons License 54

Szia Gábor!

 

Vannak képeid az íjaidról? Mert az én íjászom íja nem kifejezetten "autentikus", csak távolról emlékeztet igazi íjakra.

 

A háttérben egy ballista látszik, ami igen csak viharvert, az utolsó lövésnél eltört az egyik karja, és még nem állítottam helyre. Ezért vannak benne szögek is, feszítő vaskarok gyanánt.

 

ballistaugyanaz

 

A ballista kioldó szerkezete egyáltalán nem autentikus, de a játékot megkönnyíti. Egyébként azokkal a rekonstrukciókkal, amiket a neten láttam, vannak is fenntartásaim. Már Philon is alkalmazott fogaskereket, lánc meghajtást, és a római daruk is nagyon modern szerkezetek voltak.

 

A lövedéket tartó kosár is érdekes, mert azt gyanítom, hogy a parittya továbbfejlesztéséből ered, és egészen remekül működik is. Sajnos erről közeli képet egyelőre nem tudok küldeni, de majd csinálok.

 

Többet most nem merek feltenni, nehogy visszadobjon a szerver. Majd folytatjuk.

Nagyon érdekelnek az íjaid!!

 

Laci

Előzmény: Káldi G. (53)
Káldi G. 2005.11.14 Creative Commons License 53

Szervuz Laci!

Nagyon klassz!!! Ügyes vagy!

Én is, én is, én is csinálok.

Kb. ilyen méretű kis íjaim már vannak. "Csak" a katona kell köré.

A háttérben látszódik egy ballista. Scorpio? Az is érdekel!

Üdv

Gábor

Előzmény: Rodostó (52)
Rodostó 2005.11.14 Creative Commons License 52

Szia Gábor!

 

Elsősorban a felajzás közben történhet baleset, de olyan is előfordul, ha az ideg nincs pont a vájatban, hogy oldalra veti a vesszőt. Hangsúlyozom, nem olyan erős, hogy súlyos sérülést okozzon, de "kicsi" is pont egy kicsivel több a kelleténél.

 

 

íjász

Sikerült!!!!

 

ugyanaz

 

 

Akkor este innen folytatom!

 

A méretarányt nem jelöltem, de a felső képen látható egy polcba szúrt rajzszög, amin egy zseb-centiméter zsinórja látható.

 

Az "elsütő kar" két részből áll, egy rögzített "felkarból" és az arra tengellyel és rugóval a csuklónál szerelt "alkar", ami maga a kesztyű.

 

Laci

Előzmény: Káldi G. (51)
Káldi G. 2005.11.14 Creative Commons License 51

Szervusz Laci!

Kérlek, NE ADD FEL a képek feltételét! "Szorítok" Neked és a lányodnak, hogy sikerüljön.

Nagyon izgat az íjászó figura.

Már a leírásod alapján is nagyon tetszik. Nagy bennem a szándék, hogy én is építsek egy ilyet.

A szemüveget megértem. A szemünk egy nagyon fontos érzékszervünk a hobbik szempontjából is. Kis humorral még a jobbkéz ujjait tartom esetünkben jelentősnek, amivel az íj idegét feszítjük, vagy a fegyver elsütő billentyűjét kezeljük.

Miért emelted ki külön a szemüveget? A visszapattanó nyílvesszők miatt, vagy esetenként önállósítja magát a "koma"?

Írj!

Üdv

Gábor

 

Előzmény: Rodostó (50)
Rodostó 2005.11.14 Creative Commons License 50

Most sem sikerült.

Hát... én nem adom fel, de profi segítséget kell kérnem, úgyhogy a lányom nem ússza meg holnap...

 

Laci

Előzmény: Rodostó (49)
Rodostó 2005.11.14 Creative Commons License 49

Szia Gábor!

 

Remélem, most sikerélményem lesz.

 

Az íjász története:

4 éve csináltam az elsőt, de amíg minden alkatrész fából volt, kicsit erőtlen is volt, meg gyakran el is tört. Aztán tavaly jutott eszembe, hogy miért is ne viselhettek volna íjászkesztyűt már az ókorban is?

A működése egyszerű. A jobb kart (csináltam "balkezest" is) egy rúgó szorítja a testhez. A kesztyűs változaton már "ujjak" is vannak, ezekre akad rá a húr, amibe egy bevályt végű vessző illeszkedik. Csak vesszővel lehet felhúzni. A bal kar állítható szögű (némileg a jobb is). Mármonst, ha a jobb könyököt benyomjuk, a csukló kifelé mozdul, és a vessző kirepül, kb. 3-4 méterre. Ereje nem nagy, de lehet vele célbalőni. (Szemüveg viselése ajánlott.)

 

Na most, ha ez átmegy, küldök még pár képet.

 

Laci

Előzmény: Káldi G. (48)
Káldi G. 2005.11.10 Creative Commons License 48

Szervusz Laci!

Írod:

"Két ballistát kellene befejeznem,"

Ezek mekkorák? Scorpio tipusú vagy tipusra nagyobb?

 

Írod:

"elkészítem annak a hajónak a makettjét, amelyen Rákóczi Rodostóba utazott..."

Ez izgalmas feladat! Gratulálok! Sok sikert az építésben!

 

Írod:

"jól láttam valamelyik netes oldalon, hogy az oxybeles-nek két nyílvesszős változata is volt?"

Ezt én is láttam. Érdekes. Meg láttam olyat is, amelyik alkalmas vessző-vetésre és kanalas karvégével kő-lövedék hajításra akár egyszerre is. A modelljeim között egy kanalas és parittyás "ötvözés" van, de még nem próbáltam a két funkciót együtt.

 

Írod:

"Egyébként a "legszebb" találmányomnak az íjazó katonákat tartom"

Ez nagyon érdekel!! Terveztem én is, hogy ilyen mozgó figurát készítsek, de csak a tervezésig jutottam. Nem egy egyszerű dolog! Az Interneten csodálatos dolgokat találtam ebben a témakörben is.

 

Írod:

"Sajnos a kézügyességem inkább kézügyetlenségnek nevezhető"

Ne panaszkodj! Ne panaszkodj! Ezt úgysem hiszem el, attól, aki ilyen dolgokat tud csinálni.

 

Írod:

"Legszívesebben egyébként technika tanárnak mennék egy általános iskolába."

Igen! Korábban egy negatív példát hoztam fel a gyerekek (és újonc felnőttek)íjaztatásával kapcsolatban, de azért több volt a pozitív. Öröm nézni, amikor az újdonsággal ismerkednek a gyerekek. Fiatalságuk előnyét kihasználva, rugalmas, jól alkalmazkodó izomzatuk segítségével hamarabb megtanulták a helyes testtartást az íjászatban mint a felnőttek. Hasonló lelkesedéssel fogadják gyerek és felnőtt barátaim a működő modelleket is. Biztosan Te is találkoztál a "hálón", olyan oktatási programmokkal, (sajnos nem hazai) amibe beépítették az egyszerű ostromgépek készítését és vizsgálatát. A számítőgép bizonyos esetekben egy nagyon jó dolog, érdekesek lehetnek a videó-játékok, de a gyerekek kreativitásának fejlesztésében nagyon fontos a kétkezi tevékenység.

 

Kérlek, próbáld a képeket feltenni.

 

Üdv

 

Gábor

Előzmény: Rodostó (47)
Rodostó 2005.11.09 Creative Commons License 47

Szia!

 

Tavasz óta nem volt lehetőségem foglalkozni vele (galériát építettem a kislányom szobájába, meg egyebek), és jelenleg a műhelypolcom (ami az előszobában van, sajnos) felújításával foglalkozom. Két ballistát kellene befejeznem, de közben fel kell újítanom a tíz éve készült Barbie-házat is, mert elkérte egy óvoda. És a nagy tervem, hogy a háromszázadik évfordulóra elkészítem annak a hajónak a makettjét, amelyen Rákóczi Rodostóba utazott... (még van idő...) Már kaptam rajzokat is.

 

Valamint erősen foglalkoztat a chaerioballista kérdés. Jut eszembe, jól láttam valamelyik netes oldalon, hogy az oxybeles-nek két nyílvesszős változata is volt? Mert a cherioballista esetében ez elképzelhető.

 

Egyébként a "legszebb" találmányomnak az íjazó katonákat tartom, remélem, erről is tudok feltenni képet. Egyenes órarugóval működik, és teljesen élethű. Elcsodálkoztam azon, hogy a görögöknek a nyilazó felé hajló végű íjaik voltak. Legalábbis néhány vázarajzon láttam ilyet. (Majd megkeresem azt is.)

 

Sajnos a kézügyességem inkább kézügyetlenségnek nevezhető, de már sokat fejlődtem, és a kitartásom elég nagy.

 

Laci

 

Legszívesebben egyébként technika tanárnak mennék egy általános iskolába. Mi mindent lehetne ezen keresztül megtanítani a gyerekeknek!

 

Előzmény: Káldi G. (46)
Káldi G. 2005.11.09 Creative Commons License 46

Kedves Laci!

Jelenleg az Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetségén belül makett fegyverekkel nem foglalkozunk. A versenyeken, találkozókon eredeti és replika fegyvereket használunk. A replikák teljesen korhűek, de modern technológiával készülnek, többnyire olasz, spanyol, erre specializálódott gyárakban.  A "miniágyús" lövészetben használt kicsinyített, de korhű modellek tekinthetők maketteknek. Ezt rendesen feketelőporral művelik nálunk néhányan. Persze szigorúan csak lőtéren! Kaliber .45-től felfelé, de talán csak .72-ig, 1.00 fölé soha.

 

Próbálkozz a képek feltételével! Nekem is egy barátom készítette a felvételeket és először Ő tette fel a saját képtár galériájába. Aztán átügyeskedtem az én galériámba. Botcsinálta számítógépes vagyok.

 

Lincoln elnök fiáról írt történet nagyon tetszik, még nem hallottam.

 

Most éppen építesz ostromgép modellt, makettet? Ha igen, akkor milyet? Milyen makettekkel foglalkozol még?

 

Üdvözlettel

 

Gábor

 

 

Előzmény: Rodostó (45)
Rodostó 2005.11.09 Creative Commons License 45

Kedves Gábor!

 

Nagyon örülök a levelednek, érdekes a link, amit küldtél, majd alaposabban is elmélyülök benne, hogy foglalkoznak-e például makett fegyverekkel.

 

Valamit rosszul csinálok, de most se sikerült feltennem a képeket. Majd kérek segítséget.

 

Ami a kis ágyúkat illeti, eddig is nagyon vigyáztam. Ennek a "kiugró sikernek" az volt az oka, hogy a neten információkat leltem, (megtudtam pl. hogy Lincoln elnök fiát egyszer megdorgálták, meg zavarta a tanácskozást, amikor a terem ajtajára lövöldözött), és sikerült olyan csappantyút (nem elsütő szerkezetet) tennem rá, ami a gyújtó nyílást megfelelően lezárta. A gondot az jelenti, hogy az én felügyeletemmel ugyan lehet velük biztonságosan játszani (fekete lőport még véletlenül se használnék, nem is akarok hozzájutni), de arról le kellett mondanom, hogy ajándékba adjak nekik ilyet. (Talán csak úgy, ha kis furatokkal a megengedhető határon belül tartom a szerkezetet, de...)

 

Szóval az ördög nem alszik, nekem viszont muszáj, úgyhogy hamarosan ismét jelentkezem, és még egyszer kösz a levelet!

 

Laci

Előzmény: Káldi G. (44)
Káldi G. 2005.11.08 Creative Commons License 44

Kedves László!

Üdvözöllek, mint az ostromgépek után komolyan érdeklődő hazai "sorstársamat"!

 

Írod:

"Egészen el vagyok képedve, az ember hajlamos önmagát magányos őrültnek tekinteni. "

Ha az ismereteid egy részét az Interneten szerezted, akkor bizony tapasztalnod kellett, hogy nem vagyunk egyedül. Szerencsére!! Korábban is írtam, hogy szerintem több tíz- százezren, talán millióan "hódolunk" ennek a hobbinak világszerte.

 

Írod:

"némi csalódást okozott, hogy ebben a szakirodalom eléggé megbízhatatlan. "

Ezen én is átestem, de nem szabad ezt csalódásnak nevezni, legfeljebb tapasztalásnak. Valami maradi "csököttségből" hajlamosak vagyunk minden leírt, sőt kinyomtatott, beleértve az Interneten leközölt megállapítást kőkemény igazságnak tekinteni. Ebből a csapdából igyekeztem és igyekszem továbbra is kikecmeregni. Különben, szintén írogattam már, hogy ismert okokból a történészeknek, hadtörténészeknek, régészeknek bizony elég nehéz dolguk lehet a témánkban kutakodni. Szerintem az kétkedő, tovább kutató magatartás, szemlélet a követendő, amit hosszászólásod következő bekezdése tükröz. Csak így tovább!

 

Írod:

"hogy egy kőgolyó eltalálta a mellette levő embert, akinek a feje kb. 70 métert repült."

Hát, igen! Pontosan ez az az aspektus, amit szeretném, hogy nagyon sokára, vagy egyáltalán nem jutna az eszébe, annak aki ezekkel, vagy más fegyvernek nevezett eszközökkel találkozik. Nem akarok álszentnek mutatkozni. Nagyon jól tudom, hogy eredeti rendeltetésük szerint mire használták az ostromgépeket. Hobbink lényegének viszont azt tartom, hogy ezt feledni és feledtetni tudjuk és az eszközök építésének, kipróbálásának, a működésük megértésének, egy kicsit a múlt emberének világába való beleérzésének örüljünk.

Az utóbbi tíz, tizenöt évben  többször tartottam íjász-bemutatót és íjásztattam olyanokat akik akkor tették ezt először. Borzolták az agytekervényeimet, amikor "odavágódó" gyerek, de felnőtt is szinte a köszönés helyett azt kérdezte: "meg lehet ezzel ölni egy embert?" Jobb szeretném, ha inkább arra figyelnének fel, hogy a saját, emberi erejüket, energiájukat az íj rugalmasságába fektetve, azt hirtelen felszabadítva milyen gyorsan repül ki a nyílvessző és milyen pontosan lehet vele lőni. De "nem osztom én az észt"! Csak a véleményemet mondom.

 

Írod:

"nem erőszakkal kellene változtatni a dolgokon"

Maximálisan egyetértek!!

 

Írod:

"No persze készítettem lőporos ágyút is, .............de ezzel is messze túllőttem a célon."

Több mint tíz éve foglalkozom elöltöltő fegyveres lövészettel. Nagyon sok, ennél "vadabb" dologgal is találkoztam, így érzékenyebb vagyok erre az átlagnál. Kicsit talán túl kritikusan fogadom az ilyen próbálkozásokat. Biztosan tudod, hogy a "mini ágyúkkal"  lehet biztonságosan "tüzérkedni" kis hazánkban is bizonyos fontos szabály betartása és alapismeret mellett. Látogass el a www.kapszli.hu lapra!

 

Próbálj meg képet feltenni a modelljeidről. Többünknek tanulságos lehet.

 

Nagyon remélem, hogy "összerázódunk", mi, hasonló érdeklődésüek!!

 

Írj!

 

Üdvözlettel

 

Gábor

 

 

 

 

Előzmény: Rodostó (43)
Rodostó 2005.11.08 Creative Commons License 43

Kedves Káldi Gábor!

 

Egészen el vagyok képedve, az ember hajlamos önmagát magányos őrültnek tekinteni.

Én is pár éve foglalkozom ilyesmivel, és tavaly, az intenet jóvoltából találtam remek anyagokat.

Kezdettől fogva izgatott a korhűség, de némi csalódást okozott, hogy ebben a szakirodalom eléggé megbízhatatlan. Tisztelet a kivételnek. Ez némiképp vigasz is, a valószínűségnél rendszerint nem lehet többet elérni. (Sajnos a makettjeimről úgy látszik, nem sikerült feltennem a képet, de nem az a fontos.)

 

Például a cherioballista rekonstrukciója nagyon nem meggyőző. A domborművek egy egészen fura, kétemberes, mégis kicsi nyíllövő szerkezetet ábrázolnak, aminek nem látszanak a vetőkarjai. A működése pedig csak úgy logikus, ha a Philon-féle nem csavart, hanem feszített húrozásból indulunk ki. A makett működik is, csak messze nem vagyok benne biztos, hogy jó helyen vannak-e a vetőkarok. Amit Trajanus oszlopán látni lehet, megfejthetetlen, a régészeti leletek pedig a felismerhetetlenségig tönkrementek.

 

Én játszani is szoktam velük, bár arra már ritkán van időm, de a nálam majdnem negyven évvel fiatalabb barátaim ezt igen kedvelik. Az onagerrel értem el eddig legnagyobb sikeremet, ami kb. 7 méterre lő ki egy vasgolyót, (a gép hosszmérete 18 cm), vagyis már elég hatásos. Bár a rómaiakéhoz képest kismiska. Josephus Flavius írja, hogy egy kőgolyó eltalálta a mellette levő embert, akinek a feje kb. 70 métert repült.

 

Filozófia: sztem jó, ha az ember gyerekkorában harci játékokat játszik, mert sokat megtanul a történelemből, és talán rájön, hogy nem erőszakkal kellene változtatni a dolgokon. Közben arra is felkészülhet, ha esetleg mégis rákényszerül, hogy hogyan védekezzen.

 

Az ókori hadigépek makketben való megépítése azért nyűgözött le, mert minden különösebb erőlködés nélkül ugyanúgy működnek, mint az eredetiek. No persze készítettem lőporos ágyút is, de ezeket egy vérfagyasztó eset óta csak dísznek használom. Baleset nem történt, csak a konyhaablakot lőttem ki (mind a kettőt), de ezzel is messze túllőttem a célon. Pedig csak gyufafejet használtam lőpornak.

 

A játékhoz egyébként egy nagyon érdekes stratégiai szabályrendszer is tartozik, de erről majd máskor.

 

Örülök, hogy találkoztunk, ezt minden itteni topicozóra értem!

 

Katona László

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Káldi G. (-)
Káldi G. 2005.11.06 Creative Commons License 42

Kedves Norbi!

Gratulálok az első dobáshoz! Ez az! Csinálni kell! Csak így tovább!

 

A parittyaszár-párral kapcsolatos megfigyelésed nagyon helyes!

Azt hiszem, hogy arra kell törekedni, hogy a vetőkar végén és a vetőkar alatti fix bekötési pont a lehetőség szerint legközelebb legyen egymáshoz. Erre a távolságra írtál Te 5 cm-t. Nálam ez egy kicsit kevesebb (2,5-3cm). Nem írtam pontos méretet mert egy kicsit bizonytalan, hogy a győrű melyik pontja számít. Én az egyik ágat fix hosszúságúra kötöttem, a másik ágra meg egy olyan csúsztatható csomót tettem, amit a sátorcövekeknél szokás használni. Így igyekeztem beállítani a ág hosszát. A beállítást úgy végeztem, hogy  engedtem a vetőkart a súly hatására függőlegesen állni. Beakasztottam a két ágat, nálam a fix hossz a vetőkar végén, az állítható a vetőkar alatt. A csúsztatható csomóval úgy ügyeskedtem, hogy a lövedék középen legyen a parittya kosarában, ahogy a zsinórok függőlegesen lógtak a vetőkar mellett. Aztán leengedtem és ellenőritem, hogy mennyit mozdul amig a vályúig jut a lövedék. Aztán még egy ellenőrzés, hogy imitált hajítással néztem, hogy mennyit mozdul a feltételezett kiengedésig. Igyekeztem, hogy az a bizonyos gördülés a parittya kosarában a legkevesebb legyen. Fontosnak tartom, hogy a kiengedéskor (amikor a lövedék leakad a parittyáról) legyen lehetőleg a kosárka közepén a lövedék. Bár kis elcsúszás szerintem itt is lehet.

 

Írod:

"A stiftnek milyen hosszúnak kell lenie?

Nálam kb 5 centi hosszú, de szerintem ebből vágni kell le."

Nálam 2,5 cm, de azt hiszem ebből is le fogok vágni.

 

Még egyszer gratulálok!

 

Üdv

 

Gábor

 

Előzmény: moonshadow (41)
moonshadow 2005.11.06 Creative Commons License 41

Kedves Gábor!

 

A merevítést megoldottam, két darab lécet még rá kellett szegelni.

Végül is sikerült összeütni a gépet, ma dobtam is vele :) , de nem súlyra kimért ellensúlyal illetve lövedékel. az ellensúly kb.3-4 kg-os lehetett.

Nem dobta túl messzire, de kezdetnek jó lett az a kb. húsz méter is.

Igazság szerint a rendelkezésemre álló súlytárcsák túl szélesek és vékonyak, ezért majd újra kell őket önteni, ezért sem tudtam igazából megpakolni.

 

Amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy a lentebb belinkelt oldalon található terven egyenlő hosszúságúnak van ábrázolva a parrittya mindkét zsinórja.

Azonban:

- A fix felfogatás a vetőkar alatt, annak végétől visszafelé pár centire található.

-A másik zsinór pedig a vetőkar tetejére erősített stiftről csúszik le, ami min. 5 centivel hátrébb van, mert a vetőkar vastagsága+a vetőkartól a fix felfogatásig vissza mért távolság..

Emiatt a parittya kissé féloldalas, a bele pakolt kő lendület közben végiggurul a parittya belsejében, mert a két szár közötti hosszúságkülönbség lendüléskor felcserélődik, és a golyó pörögve hagyja el a parittyát.

 

A stiftnek milyen hosszúnak kell lenie?

Nálam kb 5 centi hosszú, de szerintem ebből vágni kell le.

Jövő héten valamikor készítek pár képet, a régi kiszolgált videokamerával.

Sajnos fényképezőm nincs.

 

Üdv:

Norbi

 

Előzmény: Káldi G. (40)
Káldi G. 2005.11.03 Creative Commons License 40

Szervusz Norbi!

 

Írod:

"nyeklik, meg billen is."

Elsőnek nem baj! Ügyeskedj! Nyeklés ellen tudom ajánlani a merevítő átkötéseket, ú.n. András-kereszt-szerű megoldásokat. A  hosszirányú billenés teljesen elkerülhető, ha a vetősúly súlyvekorának talajra érkező döféspontja (hűha, de tudományos), a súly mozgása közben is, mindig az alátámasztási pontok (az állványzat talajjal érintkező pontjai) között marad. Itt persze az állványzat tömege is számít. Keresztirányú billenésre  meg az oldalirányú kitámasztás az orvosság. Írom, írom, de hát tudod ezt Te is!

 

Írod:

"Mondjuk biztos itt is sokat számít a lövedék kis tömege is, mint az íjnál."

Szerintem is! A lövedék tömege kicsi, de sebessége viszonylag nagy, így az energia jelentős lehet. Ugye, erre is törekszünk, hogy a vetősúlyba, az íj rugalmasságában tárolt energia minél nagyobb hányadát adjuk át a hajítandó lövedéknek, nyílvesszőnek. Az irodalom szerint az egyenes botíj "hatásfoka" 30-35% is lehet. Bizony, "dry shooting" (vessző nélküli sütés) esetén ezt az energiát nem veszi el "senki", azt az íjnak, idegnek kell felemészteni, és ez jobb esetben is az ideg szakadását okozhatja.

 

Írod:

"Ezt én így még nem fogalmaztam meg, de sajnos magamon tapasztalom, hogy hajlamos vagyok egy-egy projektet a cél előtt félbehagyni, mert már fejben megvan a megoldás és mivel azt akármikor meg is csinálhatom ezért nem sürgős."

Így van ez, de jól van ez így!! Szerintem ezek a dolgok nem negatív csapongások, hanem az új megismerésének igénye. Az egyik szép emberi tulajdonság az érdeklődés és az érdeklődés tárgya állandó változásban lehet. Kialakulhatnak egymás után és egymásból. Az aztán meg siettetheti az embert, hogy tudja, az élete korlátos. Persze nem szabad mindig erre gondolni!

 

Írod:

"Ez a trebuchet dolog azonban olyan, hogy feltétlen kell látni működés közben is. :)"

Ezt maximálisan helyeselni tudom!

 

Írod:

"Versenyszerű íjászatra nekem sajnos nincs időm, csak amolyan örömíjászkodásra."

Versenyszerűen én is régebben műveltem. Íjászatot 1972-től 87-88-ig (később még örömlövészet ment) , versenyszerű számszeríjászatot 89-90-től 95-ig, darts 91-től 96-ig (később még versenyszervezés, szövetségi munka 99-ig), szereltlőszeres és elöltöltő fegyveres lövészetet (szabadidősen) 93-94-tól 2003-ig. Aztán még lövészetvezető voltam 2000-től 2004. szept.-ig. Egy éve már lőtéren is csak látogatóban voltam. Maradt a gyerekíjas ügyeskedés a saját kertemben, de az is nagyon jó és talán lesz még másképp. No, aztán meg az ostromgép modellek! Örülök, hogy megadatott, hogy ezeket művelhettem és műveltem is. Kívánom, hogy mindenkinek legyen része az örömmel művelt tevékenységekben.

 

Baráti üdvözlettel

 

Gábor

 

Előzmény: moonshadow (39)
moonshadow 2005.11.02 Creative Commons License 39

Kedves Gábor!

Az állványt elkészítettem de valószínűleg meg kell erősíteni, mert ellensúllyal parittya nélkül elengedtem és egy kicsit azért nyeklik, meg billen is.

Mondjuk biztos itt is sokat számít a lövedék kis tömege is, mint az íjnál.

A részletek megoldásában egyenlőre a kézenfekvőt ötvözöm az elérhetővel, majd valakitől kérek egy fényképezőt és csinálok róla pár képet ha elkészül.

A dobókar tengelyen oldalra történő elcsúszását csővel oldottam meg, de ez nem egy autentikus megoldás, de most jobb híján ez is meg fog felelni.

szereztem kulcskarikákat, zsinórt és bőrt a parittyához, tulajdonképpen már csak szabadidő kéne.

Remélem a hétvégén sikerül elkészítenem.

 

"Norbi, tevékenységünk lényege és öröme nem kifejezetten a kész termék, hanem a hozzá vezető út! "

 

Ezt én így még nem fogalmaztam meg, de sajnos magamon tapasztalom, hogy hajlamos vagyok egy-egy projektet a cél előtt félbehagyni, mert már fejben megvan a megoldás és mivel azt akármikor meg is csinálhatom ezért nem sürgős.

 

Ez a trebuchet dolog azonban olyan, hogy feltétlen kell látni működés közben is. :)

 

 

Versenyszerű íjászatra nekem sajnos nincs időm, csak amolyan örömíjászkodásra.

Jó dolog íjászversenyre járni, az íjnak valamiféle mágikus ereje lehet amitől minden ember aki elmegy egy ilyen versenyre, levetkőzi héköznapi fásultságát, gondjait és hibáit, hogy vidám, előzékeny sporttársként egy jó napot együtt töltsön a többi emberrel.

Ezért, bár az íj elvileg egy fegyver, de kétségkívül valamiféle összetartó erőt ad, közösségformálónak tűnik.

 

 

 

Előzmény: Káldi G. (34)
Káldi G. 2005.10.30 Creative Commons License 38

Látod? Már megint bizonyítottam tájékozatlanságomat a témában!

Azért a többi kérdésemre is írhatnál valamit.

Üdv

Gábor

Előzmény: staubach (37)
staubach 2005.10.30 Creative Commons License 37
Az a zokni gyapjúzokni,amit épp eleget találtak eredetiben is.Ígen a rómaiak használtak zoknit,persze ez leginkább a hidegebb éghajlaton volt elterjedt!Találtak korabeli levelezésben is listát,amit egy legios kért a hazaiaktól,melyben szintén megemlíti a gyapjú zoknit!
Előzmény: Káldi G. (36)
Káldi G. 2005.10.30 Creative Commons License 36

Szervusz Staubach!

Millió bocsi!!

Azt írtam:

"Az egyik képen zoknit húz egy barátunk. "

Most látom, hogy pont Te lehetsz!

És a húz helyett inkább húzott a helyes, de valahol láttam olya képet is ahol éppen húzza, vagy húzod.

Na, de tényleg csak :-) sokszor egymás után! Tényleg, tekitsd csak fórumos "hülyéskedésemnek"!

Üdv

Gábor

Előzmény: staubach (33)
Káldi G. 2005.10.30 Creative Commons License 35

Szervusz Staubach!

Mertem remélni, hogy Te is ott vagy a képeken, csak nem akartam rákérdezni.

Gratulálok!

D.I. "magyaros" tudatával hogyan fogadta a római légiókat?

Mind a két vesszővető tetszik. A torziós rugós egy kicsit jobban. Ilyet csak nyomtatásban láttam, a web-en, valóságosan megépített fegyverről képet még nem, de hát rengeteg lap lehet még, amit nem ismerek. A "szívem csücske" azért mégis a Scorpio! A bronzlemez borítás szép, esős időben hasznos is lehet. Én mégis csupaszra tervezem építeni az enyémet. Jó látni a szerkezet "lelkét"!

Ezeket külföldiek építették?

Írhatnál a bemutatóról. Milyen vesszőt lőttek? Milyen messzire? Mibe? Ha jól látom deszkafalba? Milyen pontossággal? Mennyire mozdult a szerkezet kiengedéskor? Az elsütő szerkezet a korhű, ékes megoldás? A felhúzást korhűen léces vagy a nem éppen autentikus kör racsnis szerkezet segítette? A környezetet nézve azt gondolom ezekben szigorúan korhúek. A közönség hasonló lelkesedéssel fogadta az eseményt mint ahogy azt Ti csináltátok?

Egy apró kis csipkelődést azért engedj meg. Az egyik képen zoknit húz egy barátunk.

Cowboy shootingban a múszálas ruházat, vagy edzőcipő már nem kivánatos. Nekem a lőídő mérésére szolgáló modern, digitális "tájmer" használata sem tetszik a CAS-ban.

De tényleg tekintsd ez csak csipkelődésnek! Nem vagyok én ennyire maximalista.

Elismerésem a tevékenységetekért!

Írj!

Üdv

Gábor

 

Előzmény: staubach (33)
Káldi G. 2005.10.30 Creative Commons License 34

Kedves Norbi!

Nagyon örülök, hogy komoly lépésekkel haladsz a tervezésben, építésben! Csak így, tovább!

 

Írod:

"De még nem építettem meg teljesen, ezért nem tudom, hogy beválik-e."

Jó lesz az! Hidd el! Csináld!

 

Írod:

"Ha esetleg van leírásod méterben számítva egy általad már kipróbált és működő modellről, írd ide,"

Ripcord terve nagyon jó! Szerintem nem kell annál jobb. Láthatod a lapon, hogy a tervet már nagyon, nagyon sokan kipróbálták világszerte. Nem hinném, hogy valakit az tart vissza az építésben, hogy a méretek inch-ben vannak megadva. Az esetleges kicsinyítés sem okozhat gondot. Nem kell szolgaian másolni és szigorúan egyformát építeni. Egy kis "egyéniséget" nem árt belevinni.

Norbi, tevékenységünk lényege és öröme nem kifejezetten a kész termék, hanem a hozzá vezető út! A "kutakodás" amikor "dolgoznak a szürke agysejtek"! Én így gondolom, de azt tapasztalom, hogy Te is! Lehet, hogy ebben az "eredménycentrikus" világunkban ezt sokan elitélik, de hát "szivük joga" (H.Gy. után szabadon), hogy mennyi örömtől fosztják meg magukat.

 

Írod:

"Igaz összeszögelve, meg gyalulatlan szálkás tetőlécből, de első próbálkozásnak jó lesz az."

Elfogadható kompromisszum! A web-en bolyongva tapasztalhatod, hogy a világszerte megépített sok-sok szerkezet kidolgozottsága mennyire eltér egymástól. Nem szabad általánosítani, de főleg az amerikaiak hajlanak arra, hogy elnagyolják a részleteket. Jól látható, elég "randa" hegesztett kötések, tengelynek használt csavarok, feleslegesen túlnyúló elemek, aszimetrikus jobb- és baloldal, stb. Tapasztalatom szerint az angolok, németek, újzélandiak, ausztrálok  igényesebbek. Persze azért az amik között is van ilyen.

Ebben a témában jön elő, a már korábban írt "agyficamom", hogy mennyire tekintem íjnak a meghajlított, felhúrozott  mogyorófa-ágat. Az íj nem attól íj, hogy CAM csigája van! Amikor egy gyerek meghajlítja azt az ágat és ráakasztja a cukorspárgát, akkor szellemi energiát fektet be és ez többet jelent nekem, mint a boltban leakasztani a "szuperterméket".

A Te szerkezeted nagyon is Trebuchet lesz még attól, hogy "szőrös" a léc.

 

Tervezz! Építs! Dobj!

Tudsz digitális fényképet készíteni az épülő szerkezetedről?

 

Üdv

Gábor

 

U.i.: Fóton íjászkodtam én is a 80-as években, már a gödöllöi MTVE tagságom elött is. Az ottani régi cimborák talán még emlékeznek rám. Tavalyelőtt még el tudtam menni egy "öregfiú" találkozóra.

 

Előzmény: moonshadow (31)
staubach 2005.10.30 Creative Commons License 33
Van magyar is és külföldi is.Az a sokat látható láncinges figura az én lennék.
Előzmény: Káldi G. (32)