Én meg pont azt gondolom, hogy ez nem mai jelenség, nincs itt semmiféle változás. Férfiközpontú volt (és ma is az, bár a feministák pont ez ellen harcolnak) a társadalmunk, nem is értem, miféle változásról beszélsz.
Nem hisztis. Csupán vannak problémái a párkapcsolatukat illetően, és éppen azon dolgoznak, hogy elsimítsák. Ezt közel sem nevezném hisztinek. (amúgy én nagyon szeretem a kislányt, egy csendes, szolid teremtés. Pont a fiamnak való, aki ezt a típust kedveli. )
CSak ma kevesebb "elvárást" enged meg a piac a nőknek, és nagyobb a tolerancia a pasik iránt.
Ez a változás lényege.
Régebben, ha egy pasi "jól viselkedett", akkor elnyerhette a nőt. Aki "odaadta" magát neki.
- huhu, még régebben ilyesmit csak komoly kötelezettség esetén: jéggyűrű, megy egyéb ostobaság árán....-
Ma meg? Ha vonakodik a lány, meg sok feltételt támaszt, akkor a pasi hatalmas választékból - gátlástalan, bevállalós 20-ok stb )- oldja meg gyorsan a kérdést.
Huss, már el is reppent.
Lehozni a csillagokat az égről?
Minek?
"Drágám, azt ígértem Neked, hogy az egész város a lábaid előtt fog heverni..."
ehhez elég felvinni a lányt a Gellérthegyre....amúgy minek felvinni? Majd felmegy egyedül, ha akar...
Attól függ, hogy mit nevezel komplikáció mentesnek, mert ha a füttyentést.... na hát az azért megalázó. Még lehet, hogy a pasira nézve is. Akkor is, ha ő azt egész másnak érz/tékeli.
Köszi! Én ISFJ lettem, és a jellemzésből majdnem minden stimmel. Viszont amit a stresszhelyzetről írtak, az már nem nagyon, és nem voltam elragadtatva a "társaságtól" sem, különösen az idősebb Bush elnöktől (bár a fiatalabb még rosszabb lett volna).
Szerintem, meg ma is pont úgy, ahogy régen, egymáshoz kell igazodni.
Az, hogy manapság vannak lányok, akiknek sem büszkesége, sem tartása nincs, nem jelenti azt, hogy, társnak is ilyen lányok kellenek. Szóval nem baj az, ha van egy lányban önérzet, és nem megy bele számára megalázó dolgokba. Nem veszít semmit. Maximum a felületes pasikat, azokért meg nem kár.
Megjegyzés: voltam én is méltatlan (szeretői) kapcsolatban, nehéz volt leszakdni, de ma már örülök, hogy sikerült. Sokkal előbb kellett volna leszakadnom. Ennyi.
(és én is nyavajogtam, majdnem annyit, mint az általad idézett hölgyemény, chill!) :)
Minden ember más. Jó kis közhely. Ha a másik félen látom, hogy kedvel, és örömmel van velem, semmi gondom nincs abból, ha "csak" a sokadik randin bújunk ágyba. Jelenlegi Szeretőmnek kb nyár közepén kezdtem aktivabban udvarolni, augusztusban még csak ott tartottunk, hogy telefonszámot cseréltünk, szeptember végén a második randin volt csók-ölelkezés, valamikor november elején volt lightos szex, de nem fullos, és valamikor november végén volt olyan, amire azt mondhatjuk, ez teljes értékű. Mindez bő másfél éve.
Jelenleg nem túl heves érzések kötnek hozzá, de másfél évig nagyon odavoltam érte.
Előtte olyas valaki volt, aki az első randin lefeküdt velem, nem lett még második randi sem, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy nem lett volna jó vele.
"Valamivel pusztítanom kell az agysejtjeimet, mert állandóan a volt barátomon kattogok, pontosabban a jellemén és azon, hogy lehettem ennyire vak és naiv?!"
"Én most szokom az egyedül létet. Igaz, csodás gyerekeim vannak, de a gyermeki szeretet nem pótolja egy szerető társ jelenlétét az életemben. "
"Próbálok erős ês optimista maradni, de nagyon rossz nélküle feküdni-kelni, és magányosan tengetni a mindennapokat...3 évig voltam vele, előtte 4 êvig egy másik pasival, nagyon nehezen megy most az egyedüllét :("
"Félek, ha holnap jelentkezik, akkor újra elveszem, ha viszont nem nagyon magam alá fogok kerülni"
Nézd, én nem tudom, mi dívik a huszonéves korosztályban - max a saját fiamon keresztül van rálátásom, de ő meg egy olyan "normális" gyerek, aki éppen azon turbózik, hogy az elégedetlenkedő barátnőjének próbáljon megfelelni!!!!
Én akkor is azt vallom, hogy egy méltatlan, aszimmetrikus viszonyba nem kell benne ragadni csak azért, mert a gyöngysor marad csak, semmi más.
Mert előfordul, hogy a gyöngysorocska a nyakban sokkal jobb érzés, mint egy méltatlan kapcsolatban vegetálni. A méltatlan lehúz, a gyöngysor díszít... :)
"Egy önérzetes nő nem megy bele olyan viszonyba, ami nem szimmetrikus csak azért, mert fél, hogy nem felel meg az elvárásoknak."
Új realitás van. Régen a pasiknak kellet jobban megfelelni az Lvárásoknak. Ma a nőknek.
Ha nem hiszel nekem, nézz körül....
Mi az, hogy nem szimmetrikus? Ez meg a te elvárásod, hiszen ami neked szimmetrikus, az a pasinak nem az.
És ha önérzeteskedik a nő, akkor a végén marad egy önérzetes kedves idős hölgy, kis gyöngysorral a nyakában a macskájával....de legalább az önérzet megmaradt, csak a pasik nem.
Ma a pasikhoz kell igazodni, ahhoz az elég silány választékhoz, ami maradt. Régen persze nem így volt, de a világ mindig változik.
