Nekünk is "kényszer" választás volt. (Jó, sosem bántuk meg.) 2005. áprilisában születtek az ikerunokák és augusztus elején csontrák miatt el kellett altatnunk a 9 éves "ölbe"rotinkat. A picik miatt rotival való kísérletezés fel sem merülhetett, így esett a választás a labradorra. 8 és fél hetesen hoztuk el 2006. márciusában, hááááát, nem volt vele egyszerű az élet. Már elmúlt 2 éves, amikorra csökkent a rágási kényszere. Addig mindent vitt, mindent lopott. Bútor, virág, fahulladék....de hisz ismeritek. Kertészkedett, sövényt gyomlált, rózsát metszett. A gyönyörű, keservesen átteleltetett azáleámat olyan boldogan hozta a szájában kettérágva, hogy nem tudtam sírjak, vagy nevessek. Viszont a fajtát dícséri, hogy a lányok nyugodtan kivehették a játékát is a szájából, csak vigyorgott rajta.
(Tudom, hogy nekünk felnőtteknek kell vigyázni az ilyesmire, de hát 2 egyévessel azért nem volt olyan egyszerű, gyorsak voltak mint a nyári villám.)
Nagy a szerelem köztük a mai napig is. Mondjuk Dorival a férjem majdnem 3 évig járt kutyaiskolába (nem azért, mert nehezen tanultak, hanem mert a Dori imádta.) Most, hogy a férjem sajnos már nincs közöttünk, örökre hálát adok neki amiért ilyen áldott, jó természetű kutyát "faragott" a labinkból. Végtelenül alkalmazkodó és könnyű vele az élet.
nekem Szaffi a sajat valasztasom,bar nem mondhatnam,hogy kulonosen tudatos volt,mikor meglattam azt a fekete kis gombocot:)
Addig csak messzirol lattam kiskutyat,ugyan utanaolvastam,igyekeztem tajekozodni,de eletemben nem volt kutyam,ert eleg sok meglepetes:)
Most mar kicsit tapasztaltabb vagyok,az pedig isteni szerencse,hogy olyan ez a kutya amilyen,nem magamnak tudom be azt,hogy rendkivul jol kezelheto..Igyekszem megtenni mindent,ami tolem telik,elfogadok tanacsokat,de alapvetoen a legnagyobb mazlimra jo termeszetu,konnyen kezelheto meg nekem is.....Azota olvastam-halottam ezer masfajta termeszetu kutyarol,nem szandkozom kiserletezni,hatha megegyszer nem lesz ekora mazlim....Egyelore elvezem az eletet vele
Szerintetek mikor "szól" egy kutya, hogy ki kell mennie? Már 90%-ban kint végzi a dolgát, de csak mert már kb tudom, mikor kell neki. De sosem szól vagy ilyesmi, csak már kezdem kiismerni. Erre lehet tanítani, hogy szóljon, vagy jön magától?
Még soha nem voltam abban a helyzetben, h úgy válasszak kutyát, h a kedvemen és a tetszésemen kívül más kényszerítő körülményt ne kelljen figyelembe vennem. Akárhányszor került be egy új kis- vagy nagykutya az életünkbe, mindig ott volt a "muszáj". Most is azért van labradorunk, mert labrador jellemű kutyára volt szükségünk, és azért kölyökként került hozzánk, mert akkor, amikor Roger jött, nem vállalhattuk egy felnőtt kutya beillesztését. Pedig nekem is a fiatal felnőtt lenne a legszimpatikusabb életkor a "kezdéshez".
Én Berry mellé nem vállalok be még egy kutyát, s mire ő elhagy, addigra már nekem egy idős ebet kell örökbefogadnom, mert addigra már én is egy 10-essel több leszek, azaz majdnem hetven:-))))))))))))
en tokeletesen ertelek..A regiek talan emlekeznek,mikor tavaly felfedeztem a sajat kutyam tesojat valamelyik menhelyen...Hetekig gondolkoztam rajta,hogy ertemegyek es elhozom,olyan kulonbozo geneket csak nem orokolhettek..Aztan letettem rola...A mienk 10 hetes kora ota nalunk van,nalunk szocializalodott,mi neveltuk,osszeszokott velunk es mi vele...Egy olyan kutyat,akivel ki tudja mi tortent az elmult 2 evben,egyszeruen nem mertem volan nyugodt szivvel a gyerekemmel egyutt hagyni..Tudom,hogy hulyeseg,mert igy meg vegigjatszottuk a fogzast,minden szetragasat,a szobatisztasagot,mindent...Megis igy erzem helyesnek.....De ez az en egyeni nunukem,ha lesz meg egy kutyam,az fiatal felnott lesz:)
Tudod a rémitgetés az az első reakciónk, hogy "Na már megint kezdhetjük elölről az egészet! hát hiába ugatunk itt már évek óta?"
Aztán szó szót követ és egyszer csak kiderül az ég, kisüt a nap és van egy új kutyuvárományos, aki belátta, hogy igazunk is lehet.
Na ez a ritkább, ezért volt a gratuláció:-))))))))))))
A többség azonban csak bólogat - jó esetben - rosszban meg csak ellenkezik, és nem jön többet, mert nem neki adtunk igazat.
Kár, hogy nem jár már erre Carlos gazdája, aki a fekete labiját csúcs szuper helyről vette és komoly műtéteket kellet csináltatnia a kutyával, mert
displasyas volt. No mindegy majd csak előkerül és akkor mesél erről.
Biztam benne, hogy azért olvassa a topikot és beleszól, de ezek szerint már nem is olvassa:-((((
Mi meg csak beszélünk, beszélünk, a felelős állattartásról, tépjük a szánkat, győzködjük a népet, hogy hátha, és akkor jössz Te, aki igazol bennünket, hogy vak tyúk is talál szemet:-))))))))))))))
Szóval lányok fel a fejjel nem terméketlen, sivatagos ennek a topiknak a talaja:-)))
nincs ember, aki ezt így fejben tudná tartani. Figyeld a retrieverhelp.hu oldalon a fórumot és jelentkezz a megadott telszámon, ha vmelyik kutya épp érdekel. És készülj fel rá, hogy a kölyökkutyákért elég nagy tolongás szokott lenni, úgyhogy az, hogy egyet kinézel magadnak a fórumban, még nem garancia semmire.
Ennek én személy szerint nagyon örülök, és gondolom a többiek is. Boldogan fogadok örökbe a fajtamentőktől egy goldent, de tényleg kicsi kölyköt. Jelentkeznék is, hogy számítsatok ránk, ha lesz ilyen.
Berrynek pedig a bizonytalanságát kell legyőzni, és orientálódni az "erős kéz" felé.
Még kicsit bizonytalan, mert 3 hete történt a dolog a szomszéddal és 2 héttel ezelőtt jött a szakember hozzánk megnézni, s kijelölni a helyes utat. Remélem gyorsan tanulok:-))))))))))))
Tudod amikor az ember azt hiszi, hogy minden frankó, és akkor éri egy ilyen hidegzuhany, hát nem egyszerű.....
Amikor egyébként is annyi más probléma is van......
Berry 3,5 hónaposan 15 kg volt, igaz, hogy ő "fapados":-))) Visszanéztem a súlytáblázatát.
Az örökbefogadásról: 4 év óta, amióta Berry van sok, sok állatvédővel, ideiglenes befogadóva kerültem össze. Nagyon sokat számit, hogy melyik állatvédő szervezet milyen ideiglenes befogadónál tartja a kutyáját hosszú hónapokig, évekig. Általában az ideiglenes befogadók jó emberek, több kutya is van náluk nonstop, igy a szocializáció biztos működik.
Egyéb okosságokat pedig meg lehet tanitani neki, lásd még 4 éves korban is:-)))))))
A befogadott kutyuk pedig hálásak, ha gazdisok lesznek. Ajánlom Neked a fészbukkon a "gazdis lettem" c. oladlt tanulmányozás céljából.
Nagyon tanulságos, s valószinűnek tartom, hogy lesz annyira meggyőző, hogy gyorsabban megváltozik a véleményed az örökbefogadásról.
