A régi nevűek zömmel régiek is, és nagy részük amerikai, mert ott volt divat. Az Aquilasax és mint láttuk, hamarosan a Thomann árul majd újakat, azok kínaiak (amivel szerintem továbra sincs semmi baj).
A Conn az nem kínai ebben az esetben. A kínai a C nád, meg a fúvóka, amit esetleg venni kéne hozzá. Az Aquilasax gyártja pl.
Nem emiatt nem terjedt el, ugyanis igen elterjedt volt a maga idején. A gazdasági válság verte le a sikerét, majd később a gitárok térhódítása. Professzionális fúvosoknál pedig a Bb és Eb hangolás az elterjedt (l. pl. klarinét, trombita stb.) úgyhogy ott nem hódított ez a típus sosem, maximum váltóhangszerként a szólistáknál.
Bármilyen szaxofonra írt darabot akarsz vele játszani, transzponálni kell, vagy át kell tenni más hangnembe. Úgyhogy, ha csak emiatt tetszik, ne is foglalkozz vele. Kivéve, ha klasszikust, vagy nem kifejezetten szaxofon-darabokat akarsz játszani, mert akkor könnyebb vele a kottaolvasás. Bár szerintem a transzponálást megtanulni lusta ember számára is max fél év. Akár a blattolva transzponálst is, ha valaki profin olvas kottát. Ha meg nem akkor a C melody sem segít.
Érthető, köszi, láttam hogy korábban is esett már szó erről, de talán nem ennyire részletesen.
Ezek szerint csak úgy "beleugrani" pláne nem szabad. Kipróbálnék egyet, bár amit a fúvókáról is írtál, talán nem véletlen hogy nem elterjedt. Egyébként éppen az tetszik benne, hogy nem kell transzponálni.
Váltás alatt a fogást, ujjrendet értettem.
A Conn is mind kínai Conn lehet? Láttam párat az ebay-en.
Nem azt mondtam, hogy rövid, hanem, hogy rövidebb. Ez itt egy C tenor, amit a nyak görbülete miatt hívnak így, ezzel szemben az althoz hasonló nyakút nem hívják C altnak.
Szaxofonban jó esetben nincs ilyen, hogy "váltás". Ha tudsz fújni, tudsz mindenen, ha nem tudsz, akkor meg semmin nem tudsz.
A C melody nem transzponáló hangszer, tehát a hangzó hangokat fogod, ezért kottát olvasni könnyebb vele. A hangja teljesen más, mint a transzponáló szaxiké, valamint a kifejezetten szaxofonra írt darabok nehezebben játszhatók rajta az eredeti hangnemben. Ilyen hangszert hobbisták vesznek általában (elsődleges célja is a hobbihangszer volt, háziasszonyoknak, hogy könnyen tudják sztenderd kottából játszani a dalokat a gyülekezetben, meg az otthoni partikon), valamint klasszikust és régi jazzt játszók. Ritkaság, jó állapotú darabjai drágák, újonnan is 300 körül mérik, meg kell gondolni alaposan, hogy ilyenre van- e szükséged.
Alt és tenor fúvókával egyaránt megszólal, de sűrű káromkodás nélkül tisztán intonálni állítólag csak a hozzá méretezett eredeti C fúvókával, és az ahhoz faragott náddal lehet, ez pedig igen lecsökkenti a lehetőségeket, mert alig gyárt valaki ilyet, és ha averzióid vannak a kínai cuccokkal, akkor baj van, mert az összes ilyesmi kínai.
Ez egy ebonit (gumi származék), ami fekete volt eredetileg. Sajátja ennek az anyagnak a szín vesztés. Néha látok cipőkrémmel korigált fejeket, a közismert árverési oldalakon. A hangja smooth&sweet, elég tisztességes lehúzással.
Megörököltem egy szaxofont amit el szeretnék adni! Egy Amati Classic tenor. Tudna valaki segíteni, hogy mennyit is érhet? Idős hangszer de elég jó állapotúnak tünik. Majd teszek fel képet rólla.
Ezt arra értettem, hogy emiatt szinte teljesen hiábavalóak a "melyik a legjobb nád", "melyik a legjobb szaxofon" stb. típusú kérdések. Ki kell próbálni, ha tetszik, jó, ha nem tetszik, rossz.
