Na, ennek a mozdulatnak nincs semmi ertelme. Legalabbis a labbal egyutt. (a tobbi az rendben van) Leung Ting nem a humorerzeket csillogtatja itt eppen, hanem az uzleti erzeket. Ugyanis keves latvanyos dolgot lehet felmutatni a vcs-ben. Legalabbis, ami latvanyaval elsore megfogja a plakatot szemlelo embert. (mert ugye ez a kep a tagtoborzo plakatok egyiken volt)
A 3. formaban valoban nincs semmilyen rugas, sot lepes sem tul sok. (ezek egyike peldaul az altalam igen nagyra es hasznosnak tartott korozo lepes)
Egy kicsit modositom korabbi hozzaszolasomat: Ez a tipusu rugas a Cantonese Butterfly Knife formaban valoban benne van.
Tehat ez az egyetlen magas rugas valoban letezik magasabb szinten, de korives, ugro, ugro-fordulo az tenyleg nincs. (ja, es mondanom sem kell, a kepen lathato kiszerelesben tenyleg nem sok ertelme van) Azt peldaul sokan elfelejtik, hogy a testunkkel is lehet frankon kuzdeni, rugas/utes nelkul. Magyarul fellokjuk az ellenfelet. Vagy legalabbis arrebblokjuk kicsit, hogy ne probaljon mar ilyen fotoalbumba illo technikat megcsinalni rajtunk :)
Arrol nem is beszelve, hogy a felig kopasz ficko siman kihuzhatna a jobb kezet, es valami meglepi dolgot muvelhetne vele, vagy egyszeruen az iment emlitett jobb kezevel -meg mielott barmi egyeb tortenne- egy aranyosat rantana LT-en (hiszen fogja a bal kezet, es az ereje nyilvan megvan hozza). Persze bal bong sao val (esetleg kop jarn-nal, ha tul kozel kerulnenek egymashoz) biztosithatna, hogy azt a szemvajos dolgot elfelejtse az oreg. Esetleg jobbra kifordulna es vallal arrebbtolna a labat, mar abban az esetben, ha LT-nek egyaltalan lenne ideje felemelni oda azt, amit kevesse hiszek, hiszen ehhez meglehetosen lassunak kell lenni a nagyobb fickonak (kozben, ha ugyes, terddel jol combon rugna LT-t) esetleg hatrebbhuzhatna kb. 5 centivel a fejet, neadjisten hatrebblepne kisse, es a sajat tomegevel (nem a puszta erejevel) egyszeruen lehetetlenne tenne ezt az egeszet, sot a hatralepessel egyidoben felemelne a labat egy jo kis tokonrugashoz. (biztos lehetne meg gyujteni erdekes megoldasokat) Na de hat mint tudjuk, ez egy demokep utcan setalgato laikusoknak.
hmm.. bár elég érdekes néz ki, de magasnak mindenképpen magas..
Sajnos jobb képet nem találtam, mert kölcsön adtam a könyvemet, amiben voltak xép képeckék.. csak tudnám kinek adtam oda.. :(
Ahamm.. akkor nem a harmadikban, ha eljutottam volna odáig, akkor persze tudtam volna :) A lényeg az, hogy van, minnyá szkennelek is..
Chum-kiu.. abban van, de az nem olyan magas..
Mar regota olvasgatom a forumot, sot eleg jol elorehaladtam a teljes anyag elolvasasaban. A vingcsunos forumon szoktam hozzaszologatni.
Ami a stilusomat illet...nos...WT, amivel mar eleve hatranybol indulok..:))) Ket eve edzek szorgalmasan:).
Es akkor a konkret dolog!
Ypszi!
En ugy tom, hogy harmadik formaban nincs rugas (aki biztosra tudja majd kijavit). Csak a Chum-kiuban es a fababuban vannak rugasok.
Ettol meg az oldalso doforugast es hasonlokat erdemes minel magasbbra rugni.
Ami pedig a WT-s plakatokat illeti (LT torokrugasa es a tobbi ), Leung Tingnek mindig volt humorerzeke.:)))
Lehet, hogy felreertettem, ezert elore is elnezesdet kerem:
- haver: haverom, aki egyben a helyettesem
- mokazas: nem mokazas, hanem mokanysag
A turelem szintedet (vagy feszultseget) ami sugarzik abbol az irasbol, nem boncolgatom :)). De lehet, hogy csak ugy tunik mikor olvasom :)!
Udv: stempi
U.I.: magasrugasrol befejezo tema: egyszer ugy fejbe rugtak, hogy ket hetig alig birtam enni. JO, johet a vicc a reflexrol, de azokkal akkora gond nincs. Viszont piszkos gyors volt az edzotasram. Ime a magasrugasrol egy "jo" pelda :)!
;) :):):) Szep dolog a prioritas, de amint elkezdessz torodni valamivel is (sajat elet mas elete...) beragad a mozgas, lelassulsz, toredezett leszel, es egyik celt sem ered el.
(hadtorpeneti belepoffantas: a tavolkeleti es az europai hadviseles nem igazan ter el egymastol, ha jol korszakolunk, azaz nem ido szerint, hanem a fegyverzet-pancelzat fejlettsege alapjan. A harcaszati es hadaszati celokat, eszkozoket ugyanis a fegyverzet-vedelem-logisztikai hatter-adattovabbitas-emberutanpotlas szabja meg. Az egyes katonak (egysegek) kitartasa persze mar nevelesfuggo, europaban pl.: lasd Waffen-SS : Becsuletem a huseg jelmondattal nem igazan maradtak le a Japanok mogott (veraldozatban, hosiessegben, kegyetlensegben...)
:)
"ezzel kapcsolatban morfondíroztam"
No egen, benne van a lenyeg, Te, itt es most es csak morfondirozgattal. Nem jon ra semmi ilyesmire. O ugyanis oda szuletetett. A klan mindenek felett. Persze szepen lassan ez is elmulofelben van mar ugy 300 eve. A Hagakure kitunoen erzekelteti, hogy milyen a viszony az egyes ember es a csalad kozott, hoz peldakat arra is, hogy, hogyan, es mire jottek ra egyesek (es hogy a koz ezt hogyan toleralta).
Az frontalis tamadas lehet, hogy baromsag, de igen nepszeru volt az elmult harom evezred "europai" hadtorteneteben, kiegeszulve termeszetesen sok minden massal is. (A pancelosekek szarnytamadasan alapulo taktika lehet, hogy befuccsolna a falanxok koraban, azaz bizzuk rajuk, hogy volt jo nekik)
Tobben harcolunk: ha jol latom nem tartjatok komolyan lenyegesnek a csapatban valo harc gyakorlasat, oktatasat, legalabbis az elso tiz evben. Viszont gyakoroljatok (vagy eszmeletlen nagy termetek van, vagy sok halott). Nem lehet nem gyakorolni, kulonben beleakadtok a tarsaitokba. Hogy mennyire kozel egymashoz, mennyire egymast kiegeszitve csinaljatok, az mar csak szint kerdese.
Rugasok a fejem korul: en csak a vedo szemszogebol nezem most a dolgot: nekem mind1, hogy a laba jon ezerrel fentrol, vagy a barszek. A kezemet mindketto eltori, szintugy a fejemet is. En nem erzem kiszolgaltatottabnak az o helyzetet, csak azert, mert egy labon all (felteve, hogy nem tok bena, de akkor amugy is mind1).
a tobbit elfelejtettem, meg mar igy is eleg hosszu
mad
Lehet, hogy félreértettem valamit,de ti az európai harcmodorról beszéltek. A kínai, japán, vagyis az ázsiai harcmodor és hadrend pedig lényegesen különbözik ettől. Legjobb tudomásom szerint arrafelé nem így harcoltak.
Más: A szamurájnak meg kellett szabadulnia az önszeretettől és a felesleges mérlegeléstől. Egészen másképp gondolkodtak a halálról, mint mi. Az úrhoz való viszonyuk pedig önmaguk feladásán alapult, nem értelmi, hanem érzelmi alapon kötődtek hozzá. Akiben kérdések merültek fel, annál már megkérdőjelezhető volt, hogy vajon tudja-e szívvel-lélekkel szolgálni az urát.
"...titokban kell tiltakozni a nagyúrnál, és ha elsőre nem is sikerül, akkor más, hatékony módszert kell találni, mi több, készen kell állni arra is, hogy kritika esetén a csatlós elvállalja - akár élete árán is - a nagyúr hibáját."
Ajánlott olvasmány: Hagakure
bout: lehet, hogy ebben gyökeredzik, de szerintem a szemlélete homlokegyenest ellenkezik ...
a vázolt esetben szent a cél, amiért az élet is áldozható számolatlan, mindaddig, amíg az áldozatok számossága nem veszélyezteti a cél elérhetőségét. (Mint az oroszok)
nekem jobban tetszik az, hogy szent az élet (bárkié is) és mindaddig ezek szerint járunk el, amíg ez nem veszélyezteti a saját életünket
jobban tetszik a számtalan amerikei vietnámos filmben látható pár fős szakasz, ahol szintén csapatmunka folyik, de nem megengedhető a minimális veszteség sem
persze, csapatmunka lehet az is, hogy nekiindulunk huszan úgy, hogy nem tudjuk ki lesz az az öt, aki megérkezik (és dacolunk a halál gondolatával), meg az is csapatmunka, hogy vigyázunk az életünkre (mint elsődleges prioritású dologra), vigyázunk a társunk életére (mint második legfontosabb dologra) és végrehajtjuk a feladatot (mint harmadik legfontosabb /vagy legkevésbbé fontos/ dolgot)
Direkt nem akartam olyan messzire menni. Én eddig is Európáról beszéltem.
Voltak azért régebben kis- (akkor még nagy) hazánkban is nagy csaták szépszámmal. Rómaiak, törökök, tatárok, osztrákok, stb. És volt, hogy a magyarok, volt, hogy az ellen győzött. De mindenhol seregek csaptak össze és nem különálló emberek.
Ha az egyik kirohant volna a sorból, hogy majd ő, a nagy vitéz elintézi a másik sereget egyedül, akkor hamar rájött volna arra, hogy ez nem az igazi megoldás. :-)
Viszont egy nagy rumliban harcolni úgy, hogy miközben kaszabolsz, a másik ott áll melletted, mögötted és őt lehetőleg nem kellene levágnod, az már egyéni technika kérdése.
Az meg, hogy egy csapat egységes erőként tudott működni (zárt alakzatban fogadni akár egy lovasrohamot is) azon múlott, hogy mennyire voltak jól kiképezve az emberek csapatszinten és nem pedig egyénileg.
De érdekes kérdés még az is (ezt is az edző vetette fel), hogy milyen érzés lehetett egy várostromnál mászni a szűk létrán úgy, hogy fönt meg álltak a védők lándzsával, vagy a kondérral. És a te dolgod igazából az, hogy olyan szorosan kövesd a társadat, hogy amíg őt elintézik, addig talán te fel tudj mászni teljesen. Vagy ha mégsem, akkor majd az utánad következő. Ez is csapatmunka.
Pedig a harc, a harcművészetek, a harci szellem valahonnan ezekből az időkből (is) erednek. Ezzel szemben ma, harcművészet jelzővel ilyesmit talán szóba sem hoznak a legtöbb helyen, nemhogy tanítanának. Nálunk sem hinném, hogy ezen az egy-két alkalmon kívül komolyabban bele fogunk mélyedni a témába.
2-3 ellenfeles gyakorlatok nálunk is voltak, de én személy szerint korainak tartottam, mert én pl. alig jártam fél évet, mikor először feladat volt.. amikor még egy támadó ellen sem teljesen biztos az ember, akkor még nem kéne többellenfeles küzdelembebelerakni.. nahát olyan is volt .. technikában tulképp nem volt gond, csak a gyorsasággal..
Némely gyakorlat túl elhamarkodott volt nálunk, de ez az edzőn múlott.. :(
bout: ha megengeded, európai példa (természetesen önkényes és kiragadott) ...
párszáz éve divat volt úgy harcolni, hogy megállt a két sereg egymással szemben párszor tíz méterre, első sor térdel, második áll, cél, tűz. aki többen volt, jobban célzott, az a második lövésváltás után akkora előnybe került, hogy megengedhetett magának egy rohamot (lásd még: Patriot Mel Gibsonnal)
ez szerintem nem az ego feladása, hanem baromság, idiotizmus, stb
a keleti (japán) embernél ez azért kicsit másabb, mert ott hozzátartozik a mindennapi gondolkodásmódhoz, hogy a daimóért mindent, akár az életünket is. szerintem ez sem feltétlenül egészséges, de ott legalább kultúrális, társadalmi gyökerei vannak.
ezzel kapcsolatban morfondíroztam: ha egy japán ember egy daimjó szolgálatába áll és évek alatt okosodik, illetve átlátja az ura dolgait és rájön, hogy akinek hűséget fogadott, az egy faszkalap (nem becsüli az embereit /vagy azok életét/, rosz célokért elégtelen eszközökkel küzd), akkor mi van? lehet visszavonni a hűségesküt? biztos lehet, de meg lehet-e ezt tenni úgy, hogy a becsület megmaradjon? vagy a józan ész másodlagos?
Nem kell hasba.. lábujj is megteszi, WT-ben meg a lépés miatt kialakult bennem, hogy állandóan rálépek a másik lábára.. ez akkor ciki, ha a másik hátrál, úgy el lehet esni ebben, hogy csak na.. mint "támadó", eccer majdnem eltörtem így a keresztcsontomat, mert túl nagy lendülettel hátráltam, miközben rátapostak a lábamra.. juj! :)
Pitzu..
Régebben nyolcadik, most hetedik kerület, szal először Rákóczi tér, most Blaha környéke.. de a legfurább, hogy mind fényes nappal történt, de akkor kisebb voltam, és jóval szolidabb, amolyan "áldozat-típusú" voltam..
Huhúú.. az a könyv érdekel.. ha már az olvasása fájt... ;)
Viszont!! A történethez kapcsolódva.. ebben szerintem van valami.. ilyen bandaféleség volt a mi utcánkbanis, ráültek az autókra és ott szipuztak ezerrel, a járdát meg ugye elállták.. én mindig átmentem a másik oldalra, nem akartam összetűzni velük, persze azért átcicáztak, de egyszer éppen füstölgős hangulatomban voltam, amolyan "hahozzámszólvalakileverem"-ben (akkor még nem tanultam semmi ilyesmit), és nem érdekelt, hogy ott álltak, egyenes rájuk néztem, és mentem, nem álltam meg.. és legnagyobb megdöbbenésemre szó nélkül utat adtak, utána meg már messziről köszöntek és mindig elálltak előlem..
Ez persze nem teljesen ugyanaz, amit leírtál (én max egy "hangya" szintjén vagyok:), de a kisugárzásról jutott az eszembe.. szóval mindenképpen van benne valami szerintem..
Egy kobudo-bemutatón hallotam egyszer egy történetet...
Végeztek egyszer egy kísérletet. Volt egy rosszhírű aluljáró, volt ott egy banda, aki minden arrajáróba belekötött.
Megkértek egy Schwarzenegger formátumú embert, hogy ugyan, sétáljon már át az aluljárón. Ő átsétált, és nem kötöttek bele.
Azután megkértek egy 160 cm/50 kg formátumú harcművész nagymestert, hogy ő is sétáljon át. Átsétált, és őbele sem kötöttek bele.
A kobudosok ezt azzal magyarázták, hogy a nagymesterből "kisugárzott" a tudása, elérte a "sárkány" szintet, meg hasonlók. (Nekem is vannak klubtársaim, akik még csak a "tigris" szintjén vannak, merthogy valahogy minden hétvégén megtalálja őket a balhé. Vagy fordítva...)
Kinek mi a véleménye a történetről?
Sziasztok, akkor mar en is hozzaszolnek a magas rugasokhoz :)
Szoval amikor kicsi koromban karateztam, nagyon sokat rugtunk mindenfele magassagba. Harc kozben is sok rugast hasznaltunk, mert a repertoarunk ugy epult fel, hogy boven tartalmazott magas rugasokat is. Szerettuk, csinaltuk es mukodott eleg jol.
Amikor kesobb kung fu-t kezdtem tanulni, akkor azt tanultam, hogy "a lab bar erossebb, de a kez mindig keznel van". Tehat atalakult a harci technikak gyujtemenye es felhasznalasa, szinte leszoktam az osszes rugasrol, de a magasakrol mindenkepp...
Aztan jott a choy li fut... es bizony vannak magas rugasok, bar messze nem olyan sok, mint karateban, de vannak es hasznaljuk oket, persze, akinek nem tetszik ill. merev, az nem teszi, nem kotelezo..
Szoval ezzel a sok zavaros mondattal azt akartam mondani, hogy 1. akinek "raall" a laba a magas rugasokra, annal nagyon hatasos es jo dolog..
2. aki olyan stilust tanul, amiben ugy tanulja meg a technikakat, hogy magas rugasokkal egyutt vannak, az is nagyon jol fogja alkalmazni, hisz ilyen a stilusanak harcmodora... (tehat, akinek nem ilyen a stilusa, az nem tudja jol alkalmazni, mert nem ezt gyakorolja nap, mint nap...)
Elnezest, ha kicsit zavaros a dolog, de ma nem vagyok formaban :)
Sama
ui.: en merev vagyok es nem szeretem a magas rugasokat kulonben, de latom es tapasztalom masokon, hogy jo lehet...
Merre laksz te, hogy már 5-ször megtámadtak?
Egyébként nemrég láttam egy könyvet, valami "Önvédelem nőknek", vagy "Női önvédelem", vagy ilyesmi címe van. Nem zenkutsu-dachi-ról, KI-ről és egyebekről szól, hanem a telefonkártyától a gyűrűn és a golyóstollon keresztül az öngyújtóig és a piperetükörig (a tűsarokról már nem is beszélve) tartó tárgyak önvédelmi alkalmazásáról. Hát mit mondjak, helyenként eléggé horrorisztikus. A könyvesboltban olvasgattam bele, de néha "nekem fájt" amit olvastam...
Ypszi
Azzal a tűsarkú cipellővel ha hasbarúgnád a támadódat...:)
bout
Először nem értettem, mire gondolsz. De két, legfeljebb három ember elleni küzdelmet szoktunk gyakorolni, igaz legfeljebb versenyek előtt. Sajnos legtöbbször úgy néz ki a dolog, hogy az egyik támadó megvárja, amíg a másik támadó csinál valamit. A mester meg kiabál, hogy mire várunk. Szerintem nagyon nehéz összedolgozni, legalábbis a mi szintünkön.
Valahol mintha olyasmit olvastam volna, hogy több támadó elleni küzdelemnél, ha azok nem csapatban támadnak, nem összehangolt a támadásuk, akkor nincsenek előnyben. Mert aki egyedül van, annak kiszámíthatatlanabb a mozgása. Ez lehet igaz?
Pedig régen, amikor még nem voltak ennyire messzire hordó lőfegyverek, bizony a gyalogos seregben nagyrészt lándzsások, meg esetleg íjjászok voltak. És ezek sokszor nekimentek egy egész lovasságnak is. Nem is beszélve a várakat ostromló "öngyilkosokról".
És ők nem hinném, hogy egyedül sokat értek volna, sok ember ellen, de együtt, "összeszokva", vagy inkább úgy mondanám: kiképezve elég hatékony egységet alkottak. Tehát előbb jött a csapatszellem.
És ehhez pont az kellett, ami a legtöbb mai harcművészetnek is valahol szellemi célja: le kellett mondani az egyéni hősködésről, az individualizmusról, népszerűbben szólva el kellett veszíteni az EGO-t.
Vajon ezek az emberek csak buták voltak, hogy előre álltak a sorban? Vagy valami hajtotta őket? Az éhség? A gyűlölet? Mit gondoltok? Túl "civilizáltak" lennénk hozzá?
Többellenfeles közdelmet egyébként több kínai, japán harcművészetben is tanítanak már elég régóta. Ne kelljen messzire mennem: Ueshiba egyik fő motivációja a harcművészetek tanulmányozására pont az volt, hogy olyan harcművészetet akart kidolgozni, ahol egy ember több, akár fegyveres támadóval is szembe tud szállni. Mindezt gyerekkorában döntötte el, amikor végignézte, ahogy a papáját lerendezték néhányan.
Talán le lehet sarkítani annyira a dolgot, hogy amelyik harcművészeti ág nem gondol az egyszerre több irányból érkező támadókra, az már nem is harcra oktat, hanem párbajra, vagy sportra.
Ez ott van a karatéban, a taekwondo-ban, a jujutsu-ban és főleg emiatt az aikido-ban is.
Persze nem rögtön az alapoknál, hanem többnyire 5-10 évnyi tanulás után kezdenek ilyemivel foglalkozni. Az már külön kérdés, hogy mennyi idő után lesz hatékony is a gyakorlás eredménye...
Fölvetődni már fölvetődött, szerintem nagyon érdekes és tanulságoss lehet, de tanulni... egyenlőre egy szimpla tömegverekedésnél többet nem nézek ki magamból, úgyhogy minek. Talán majd néhány milló hozzászólással később. Akkor majd írok róla valami okosat. Nekem előbb a testemmel a partner(iem)éval és a fegyvereinnkkel kell megtanulnom bánni, aztán jöhettnek az egyéb többesek.
Úgyhogy én csak "skubizok itteten" ;-)
Rá kellett döbbennem, hogy ma a legtöbb helyen magányos harcosokat képeznek, akik egyedül szállnak szembe egy-tíz-száz emberrel :-)
Hol tanítanak ilyet, mert megyek! :))) Én 2-nél több támadó esetében inkább elfutok.. kicsi vagyok én az ilyenhez.. :)))
Egyébként Hollywoodban oktatnak ilyet, ha jól emléxem, 1 ember 50 ellen.. herótot kapok tőle, mikor 1 ember támad, a többi 49 meg épp újságot olvas, tesz-vesz, megiszik egy kávét, stbstb.. mire sorrakerül.. de párszor már láttam érdekesen aranyos megoldásokat is :)
Társakkal viszont máááár... érdekes lehet.. de ehhez viszont össze kell szokni vmennyire, nem?
nem volt itt jellemzo az a velemeny, hogy ez ugy ahogy van egy rakas ..., hanem hogy nekik nem jon be Pontosan erről van szó..
Ja, es kezdek egyeterteni abban, hogy nem azert csinaljuk, hogy az utcan mindenkit ossze tudjunk verni, ha kell.
Én sajnos pont ezért kezdtem el, mert az 5. támadás után meguntam, hogy én vagyok a hunyó.. azt hiszem, ez is érthető..
Bassman_
Akkor majd szkennelek otthonról.. asszem 3. formagyakorlatban is van ilyen mozgás, de ez csak feltételezés, mert én csak a másodikig jutottam el, a harmadikat csak képeken láttam, de mindenesetre emléxem, ahogy Leung Ting rúg egy magasat, na nem "repülve" (jobb szót nem találok,na..).. mindenképpen megkeresem.. mondjuk nekem ez se nem jön be..
Pitzu
Értem az érveteket, de mint minden dologban, ennek is vannak ellenérvei.. mégpedig az ember saját adottságai, a támadás körülményei, stb stb most nem akarom sorolni, mert nem teljesen itt van az agyam, oltári nagy baromságot meg nem akarok mondani.. Én egy szóval nem mondtam, hogy nem kivitelezhető, és nem lehet haszna, csak SZÁMOMRA nincs értelme (bár asszem előzőekben rosszul fejeztem ki magam, boccs), mert megtanulni még csak menne, de a használatával gondban lennék éles helyzetben, különböző körülmények miatt (pl. tűsarkú cipellő:).. és a környékünkön akad elég ilyen helyzet, ezt nem hagyhatom figyelmen kívül..
PINGYI
Én úgy értettem, DLala nem arról akart meggyözni, hogy tanulni kell magas rúgásokat. Én sem értettem másképp, csak fogalmazni kéne megtanulnom.. :)
Egy kis plussz infó, csak a kavarc kedvéért :-)
Nekem is azt mondották, hogy vannak a vcs-ben is magas, sőt ugró rugások is, csak magas szinten és tökéletesen beleillenek a vcs elveibe.
U.i.:Lehet, hogy én vagyok "Heee",de a láb hosszából szerintem, csak a küzdő táv - na meg a technika /,mert ugyebár lehet ugrás közben is/ - ismeretében lehet következtetni a rugás magassággára.
Stratégiai jellegű kérdésem van a T. társasághoz. Múlt héten az edzőm többször is felvetett egy témát a régi időkkel kapcsolatban és most már kezdek elgondolkodni rajta. :-) Érdekelne, mások mit gondolnak róla. Szóval volt néhány érdekes gyakorlatunk, ami tulajdonképpen arra szolgált, hogy megtudjuk, milyen csapatban dolgozni.
Rá kellett döbbennem, hogy ma a legtöbb helyen magányos harcosokat képeznek, akik egyedül szállnak szembe egy-tíz-száz emberrel :-), de valszeg nagyon kevés helyen gyakorolnak olyasmit, hogy milyen is lehetett mondjuk egy igazi csata? Amikor úgy kell több ember ellen harcolni, hogy melletted ott vannak a társaid is. Amikor az egység, az összeszedett mozgás az nem csak benned, a végtagjaidban, de az egész csapatban is benne kell, hogy legyen.
Pedig a tapasztalataim alapján ez nem megy kapásból.
Most jut eszembe pl. Szabó Andráséknál van is ilyen csata típusú küzdelem. Ki az, akiben még felmerült a kérdés, vagy edzésein gyakorolnak ilyesmit is?
Ezt főleg azoktól kérdezem, akiknek stílusát ilyen-olyan hadseregben is tanítják, vagy katonai harcmodorból alakult ki.
Bár én matematikus vagyok, mint már korábban is írtam, ehhez azért nem kell annak lenni. Mérd meg a két lábad távolságát spárga közben!
A magas rúgásokkal kapcsolatban: Nem éppen a stílusom, de egyetértek DLalával, jó ha tudod. Ez egy plusz joker a kezedben ( lábadban :-) ) kártyázás közben. És igenis meg fogom DLalától tanulni az elájulokolyanhullajóugrópörgőrúgást. Csak akarni kell. Akarok ugrópörögni, akarok ugrópörögni...
