jó. akkor ezzel kapcsolatban kérdezek tovább.
azaz mégsem világosítottál meg ahhoz eléggé ...
szóval lehet, hogy nem is az időn múlik, hanem az érzésen? szóval akkor ki az, aki tiszteletre méltó?
ha annak érzem, akkor tisztelem függetlenül attól, hogy más mit gondol róla ...
de mi van akkor, ha én nem látok benne tisztelnivalót? ki-mi igazít el? lehet, hogy azért nem tartom tiszteletreméltónak, mert vak vagyok hozzá, lehet, hogy azért, mert nincs is mit tisztelni benne (persze, tudom: mindenkiben van valami, amiért tiszteletet érdemel, de azért az edzésen ne legyen rangidős, mert ő a legjobb kazánkovács baranyától északra)
:)
Bar nem Bout vagyok, engedd meg, hogy a legnagyobb joszandekkal : quuurvara nem erted az egeszet. Kotozkodsz, a nelkul, hogy latnad, mirol is. Nincsenek valaszok a kerdeseidre. Vagy erzed, vagy nem. Majd jon magatol (vagy nem, de akkor ugyis mind1). A sepmai-kohai dolog nem kenyszer, hanem, odaadas, es alazat, amire per pill. belul keptelen vagy.
;)
A kyoban valóban nincs semmi misztikum. Ami igazi, abban nincs misztikum, amiben van misztikum, az nem igazi. (szvsz)
Saját magam bonyolítottam meg a saját dolgomat azzal, hogy mindenáron olyasmit akartam találni benne, amiről szó nincs:-) Aikido edzesen (legalabb is nalunk) az osszes kezdo/kozephalodo/megkozephaladobb problemaja szinten ez. Makacsul ,keresik a trukkot, a szellemi, technikai bravurt, a mindennapitol valo elterest, pedig az egesz pofon egyszeru. Sajana sokan belefaradnak a keresesbe es (veled ellentetben) kiabrandulnak belole, mielott megtalanak az egyszeruseg nagyszeruseget.
bout: rágcsáltam, amit mondtál arról, hogy nem a fokozat számít, hanem az úton töltött idő ...
előre bocsátva azt, hogy számomra nem okoz lelki tehertételt, hogy ki ül előttem a sorban, támadtak gondolataim
szóval mit értünk az úton töltött idő alatt?
- amióta lejár edzésre?
- az edzésen töltött időt? (tehát ha ő csak minden másodikra jön el, akkor behozhatom?)
- onnantól számoljuk, amikor megértette (vagy elkezdte kapisgálni) a dolgokat? (de akkor honnan tudom, hogy tényleg érti, nem csak téveszméi vannak? vagy nekem vannak téveszméim?)
vagy lehet, hogy ez a XXI. században, Európában már nem pont így igaz?
„Mielött valaki azt hinné, hogy becsmérlem a Kyo -t, én is gyakran (hébe - hóba ) járok kyo edzésre. Onnan ismerem a Fórum alapító nagymesterét.:-) Ahogy a költő mondja: érted haragszom, nem ellened."
A magam részéről nem vettem becsmérlésnek amit írtál, épp azért írtam be azt a viccet. Teljesen igazad van.
Amikor edzeni kezdtem, úgy gondoltam, a karatéval kötelezően együtt jár valamiféle „spiritualitás". Igaz, ennek nyomát sem láttam az edzéseken, de nem adtam fel, elkezdtem keresgélni. Könyvekben, filmekben, még itt a fórumon is. Örültem mindennek, amiben azt láttam, hogy bizonyítja az elképzeléseimet. „Ugye, hogy mégis van itt valami nagy titok, csak rá kell bukkannom!" - gondoltam én. Kezdetben. (Ezt láthatta rajtam anno Alexfux, emlékszel, mit össze mosolygott rajtam?)
Ugyan nem telt el túl sok idő azóta, hogy elkezdtem, de én is csak vigyorgok magamon, mert olyasmit kerestem, ami valóban nincs benne. A kyoban valóban nincs semmi misztikum. Hangsúlyoznám: a tanulóévek alatt legalábbis biztos...
Egészen más van benne: komoly fizikai terhelés, ami értelemszerűen magával hozza a tanuló szellemi-lelki fejlődését is. Egyszerű és áttekinthető módszer ez. Saját magam bonyolítottam meg a saját dolgomat azzal, hogy mindenáron olyasmit akartam találni benne, amiről szó nincs:-)
De ettől még nem ábrándultam ki belőle:-)
Szóval igazad van Shingitai.
De mondd, miért haragszol?:-)))
praclee,
Ezek szerint újabban elolvasod a hozzászólásokat??? Nem csak beszaladsz, és átfutod, hanem elolvasod??? Hajrá praclee!!!
:-)))
Shingitai: a mások gondolatairól ...
anno domini az aikido nekem ugyanolyan svédtorna volt, mint a többi, amit fehér ancúgba öltözött emberek műveltek. aztán erősen megtetszett. olyannyira, hogy érdekelt a háttere. olvastam róla. annak már a felére sem emléxem, de rémlik, hogy amikre emléxem, azok kétfélék voltak:
elolvastam és azt mondtam: csakugyan! miért nem jutott eszembe magamtól, illetve
elolvastam és azt mondtam: ez nem újdonság, erre már rájöttem
itt egyikünk sem alapító nagymester, tehát jó eséllyel találunk a saját harcművészetünkben nálunk okosabb embert. az, hogy mások gondolatait tesszük magunkévá, nem jelenti azt, hogy előtte nem rágtuk meg jól. egyszerűen igaznak találtuk és elfogadtuk.
harcművészet, vagy sem ...
nem tudom, lehet-e harcművészetről beszélni úgy, hogy nem a budo egészéről beszélünk, hogy nem beszélünk a bushidoról?
"Ez ugyanis még csak a HARC definíciója."
Én is ezt akartam írni, csak megelőztél!
Hozzávágni az öklödet? Hát... lehet benne valami. Én mindenesetre ütés tekintetében a boxolókat tekintem példaképnek. (Főleg egyet. Talán mert én is 57 kiló vagyok és István...) Szeretnék én úgy ütni, mint egy boxoló, de egyenlőre még ehhez is van mit tanulnom.
"Senkit nem szerettem volna megbantani azzal amit irtam, de azert aki ugy gondolja szalljon magaba es nezze meg, hogy az amit csinal az mennyire fejleszti a jellemet es a szellemet, ugyanis a puszta technikai fejlodes sosem volt egyik osi harcmuveszetnek sem a celja..."
A hozzaszolasaimat en sem azert irom, hogy masokat megbantsak. Vagy ertenek belole, vagy nem...
A puszta technikak fejlesztese? Eppen ezzel szoktak "bantani" azokat a stilusokat, ahol a nevukben nem szerepel a "do", hogy azok csak a technikakat tanitjak, minden szellemi hatter nelkul. Erre nyilvan vannak peldak es ellenpeldak bosegesen, ebbe most nem mennek bele.
En sem csak a technikai tudas fejleszteserol irtam, mint kivanatos celrol. Nyilvan "harmonikusan" kell a testet es a lelket fejleszteni, mint ahogy ezt mindenki kivulrol fujja mar a topicban...
Viszont a technikat fejleszteni az egyik legnehezebb dolog. Az eronleten rovid ido alatt rengeteget lehet javitani. Ha egy csuma kezdot nekiallitasz erositeni mondjuk naponta, es semmi mast nem csinal, egy ev mulva mar biztos atmegy a betonfalon. Ha csak technikakat tanitasz neki, akkor egy ev mulva talan mar az addig tanitott tiz technikat lehet, hogy felismeri...
Nalunk mint mar irtam, nincsenek specialis erositesek. Az edzesek megis elegge rohangalosak, igencsak elfarad az ember a nagy futkarozasban. Viszont a specialis mozgas miatt AZ A LEGJOBB erosites, amit csinalhatunk. Meg ugye az ember jellemet is fejleszti, mert amikor mar a karod nem tudod felemelni, meg levego sem todul be a nyitott szadon, meg mar nem latsz az izzadtsagtol, meg eppen iszonyu darab borok valtak le a talpadrol, es mar az egyszeru lepes is nagyon fajna...
... na akkor is ugyanugy probalsz eloremenni, mintha eppen most ebredtel volna fitten, fiatalon...
Vannak olyan gyakorlataink, amik eppen arrol szolnak, hogy piszkosul elfaradsz benne, es akkor mar nem okoz problemat, hogy iszonyu mennyisegu felesleges izmod van ( :-))) ), hanem mar tenyleg csak azokat TUDOD hasznalni, amik az adott mozgas vegrehajtasahoz kellenek. Tehat jobb lesz a technikad is. Plusz meg a kitartasod, akaraterod sem szenvedett csorbat...
Nem hiszem, hogy kulon kellene kezelni a fizikai erositest, a lelek edzeset, meg a jellem fejleszteset. Mivel ezek egy emberhez tartoznak, igy egyutt illene azokat is javitani.
"The ultimate aim of karate lies not in victory nor defeat, but in the perfection of the character of its participants"
"A karate végső célja nem győzelemben vagy vereségben keresendő, hanem gyakorlóinak személyiségének tökéletesítésében."
Ez számomra egyáltalán nem jelent semmiféle száz emberrel való harcot, sőt igencsak ellent is mond ennek a tanításnak. (mert nevezzük nyugodtan annak) De hát mint tudjuk, Oyama mester nyíltan szembe is helyezkedett Gichin mesterrel. :)
Abszolúte nem tudok egyetérteni ezzel a 100 emberes dologgal, mint végső céllal. Az jelentené a végső spirituális megvilágosodást, hogy legyőzök harcban 100 embert? Ez maximum egy olyan állóképességi próba, amit kevesen tudnak megcsinálni.
Ráadaásul ha az a 100 ember 100 féle (de csak legyen 20 féle) stílus kimagasló harcosa lenne, akkor még a negyedét sem tudná megcsinálni senki, soha.
Számomra ez sosem lenne cél.
Gichin egyébként kifejezetten tiltotta a sportként űzött sparring-ot.
BLaca
"Harcművészet esetében az edzéseken nem csak a sportkörülmények közötti (teremben, tatamin, azonos súlycsoportú és nemű ellenféllel szemben) küzdelemre készülünk, hanem a különböző időjárási és talajviszonyok között, különböző ellenfelekkel szemben lezajlott küzdelemre."
Én is valami ilyesmit írtam korábban, és rögvest ki is javítottam sajátmagam. Ez ugyanis még csak a HARC definíciója. A harcművészetben van még valami több, amit most hirtelen nem tudok megfogalmazni, de talán mindenki érez belül valamit. Shingitai sem tudta megfogalmazni, de talán emlékeztetnék Funakoshi Gichinre mindenkit.............
Pitzu
"A viccet félretéve, az 1/2mvv arra az esetre igaz, ha az öklödet hozzávágod az ellenfélhez..."
A viccet félretéve a vcs ütés gyakorlatilag olyan, hogy az öklömet HOZZÁVÁGOM az ellenfélhez. Hiszed vagy nem... :))))) Totál más, mint ahogy te ütsz például. (egyszer közelről meg kéne nézned, persze nem mint szenvedő alany) :))
"De nem is kell, mert okos emberek már kikísérletezték előtted, hogy kell ütni..."
Na éppen ezért ütök vingcsunosan. :))))))
Mielött valaki azt hinné, hogy becsmérlem a Kyo -t, én is gyakran (hébe - hóba ) járok kyo edzésre. Onnan ismerem a Fórum alapító nagymesterét.:-)
Ahogy a költő mondja: érted haragszom, nem ellened.
Kedves Shingitai,
nade mi szukseg van pl az aikidora? Nem egyszerubb pofan verni az ellenfelet? Minek vigyazni ra?
Vannak utak. Sok ut van, es sok ut ugyanoda vezet. De vannak emberek, akik nem birnak megulni, es meditalni otthon egyhelyben. Ok meditaljanak mozgas kozben. Az mas kerdes, ilyen dolgok hol jonnek ki, hol nem. Az alapban benne van szerintem is a filozofia, csak at is kellene adni.
Szoval zavaros vagyok, de belul is zavarodott. Tudom, magamon tapasztalom, mi fexik az embernek, es mi nem. Es ami nekem bejon, az masnak nem biztos. Megis, sokan igyekszunk ugyanoda, de nem mehetunk mind egy uton.
A regiekrol egy baratom azt mondta, h az volt a lenyeg, h a harcos elhelyezkedjen a let es a nem let metszespontjan. Egyetertek vele.Erezted te mar, hogy milyen nem lenni? Ugye milyen paradoxon? Pont ilyen az erzes maga is. Es ott talan elkezdodik a lenyeg, amit akar mar tenyleg elnevezhetunk muveszetnek, bar nem szerencses. A harc nem kell hozza, ez csak egy ut. Van meg ketto nagyon hasonlo: A joga, es a szerelem.
Megegyszer hangsulyozom, mas kerdes, hogy mi veszett ki az idok folyaman, es mi maradt meg a harcmuveszetekben, bar szerintem minden megmaradt, csak az mar az egyen dolga, h meg is talalja. (Persze ha a 'mestere' ebben eleve akadalyozo tenyezo, akkor eleg nehez:))
Látom sikerült egy kicsit felkavarnom az újévi állóvizet.:-)
Elöljáróban néhány mellékes megjegyzés:
Hangosam gondolkozom, tehát senkit nem akarok meggyözni a magam igazáról, hiszen ez az én jól megérdemeltem igazságom és senki másé, ha tetszik nektek adom, nyugodtan lehet lopni belőle, ha nem, akkor nyugodtan lehet konfrontálodni vele, a lényeg a gondolkodás. (bocsássatok meg de néha úgy érzem, hogy nem a magatok gondolatait mondjátok el, hanem mások mondásait böfögitek el, anélkül hogy végig gondolnátok mit jelent )
Sajnos nekem nincsenek kész válaszaim, mint nektek. Sokkal több kérdés fogalamzódott meg bennem, mint válasz, s ha valamit meg tudok válaszolni, az a válasz akkor is legalább két új kérdést szül.
Ennyit elöljáróban.
Magam sem tudom mi a harcművészet. De legalább azt tudom, mi nem az.
Valóban sok tévedést okoz, hogy a do-t művészetnek fordították, de ha már így esett, kénytelenek vagyunk elfogadni. Azt azért fogadjátok el nekem, hogy azért mert harcművészetet tanulunk, azért még nem vagyunk művészek.Vagy ha mégis, mi a művészetünk tárgya? A testem , a lelkem ?
Előadó művészek vagyunk akkor amikor formákat adunk elő, mint régi keleti dalokat vagy színdarabokat ?
Nem tudom.
Néhányan úgy gondolják, és én az ő véleményükre hajazok, hogy itt egy kétes szakma igyekezete van arra, hogy társadalmi legalitást nyerjen. A keleti konfuciánus rendben is mindenkinek megvolt a maga helye, a harcosoknak is (katonáknak ), béke időben kiválló foglalkozás a tanítás, azonban semmilyen társadalom nem szereti ha ellenőrizetlenül képződnek a nem hivatásos katonák. A társadalmat meg kellett és meg kell győzni arról, hogy nemcsak veszélytelen, de egyenesen hasznos az amit a harc iskolákban művelnek, ezért kell gyerekeknek való esküket szavalni edzés elején, sohasem létezett harcos szerzetesekre hivatkozni erkölcsi támaszként ( mert ugye egy pap mégse lehet rossz ember ), mindenféle ködös legendákat kitalálni a mitikus eredetről és azt bizonygatni hogy az edzés elötti meditációtól eljutsz a zen megvilágosodásig.
Mégis mi a valóság ? A harci tudásban magasra jutott emberek nem erkölcsi héroszok.
Laja2. Komolyan azt gondolod, hogy a dojo kun ismerete és szavalata jobb emberé tesz?
Ahhoz, hogy jobb ember legyél, egyszerűen csak jobb embernek kell lenned. ( a Tízparancsolat éppen elég lenne - egyébként ezt néhány ezer éve ismételgetjük, mégse lettünk jobbak általa )
Jobban szeretem a sportolót, mert az legalább tudja, hogy mit csinál, nem önti nyakon misztikus szószszal .
Ha a kyo nem sport, akkor mégis miért a knock down szabályok szerint folyik edzéseken a randori, ha meg harcművészet, akkor miért nem kata bunkai-jal foglalkoztok.
Shihan Adámy legalább bevallja, hogy fitness és wellnes üzlet MLM alapon. ( tisztelet az éleslátásáért és szókimondásáért )
Folyt. köv.
"Nem az, hogy vilagbajnok voltal-e vagy hogy hany danod van, hanem az, hogy 100 valtott ellenfel ellen is talpon tudsz-e maradni ugy, hogy kozben legalabb 50-et legyozol.
Aki ezt veghezviszi az mar bepillantast nyert a melysegekbe. Legalabbis a kyokushin muveloi szerint. Aki ugy gondolja, hogy ezt meg lehet csinalni, annak nyitva all a lehetoseg : rajta bizonyitsa be. Ez meg egyetlen magyar embernek sem sikerult igaz, sokan eleve meg se probaljak annyira nehez."
Ez nem vilagos nekem. Ha eleve meg sem probaljak (holott eljutottak mar egy bizonyos magas szintre), akkor mi viszi oket tovabb? Legyen egy sajat dojojuk, es ott ok legyenek a fonokok? Ezt azert nem hiszem...
"Nem veletlnul mondta Oyama, hogy :
"A karate a zen a zen a karate."
Ebben a kerdesben az osszes BUDO ag megegyezik legyen az karate, aikido, kendo vagy barmi mas. A Modszereik esetleg elteroek, de a cel ugyanaz : A belso fejlodes es nem a kulso."
Errol mar irtam par napja (hete) itt a forumban (azt hiszem). Mesterem azt mondta nehany hete, hogy szerinte a Ken-zen-ichi (a Kendo Zen, a Zen Kendo) nem igaz, vagy csak nagyon eros megszoritasokkal. Mivel O a Mesterem, ezt feltetlenul el kell igy fogadnom, megha eloszor furcsanak is tunt. Persze, meg is indokolta (nemcsak a Kendo gyakorlasaval, hanem annak elmeletevel is foglalkozik).
Pingyi
Pont ma délután vágtam le a hajam, amúgy japánosan, összefogtam hátul és nyissz. Mondjuk elkellt volna egy jó éles szamurájkard, de mivel göndör a hajam, nem lehet elrontani. Már régóta készültem erre.
És ezt nekem nem is mondtad??megsértettél:-(((
Csak azt az indokot fogadom el hogy a freemail bedöglött:)
Pingyi : A kyokushinban a lenyeg : (ez benne van magaban a kyokushin szoban is ugyebar) A vegso igazsag keresese. Ehhez merten vannak technikak, erositesek, kuzdelmek miegymas.
Nem az a kyokushin celja, hogy : Mindenkit a leheto leggyorsabban legyozzunk. Ellenkezoleg : hogy magunkat legyozzuk. Minden gyakorlat ezt a celt szolgalja.Erositesek, kuzdelmek, technikak gyakorlasa.
A kyokushin celja elsosorban, hogy eros szellemet hozzon letre es nem az, hogy legyozhetetlen embereket.
A Budo lenyege nem a gyozelem vagy a vereseg ugyebar (ezt a Szaotome Micugi idezet jol megvilagitja)
A Ving chunban a cel, hogy minel elobb artalmatlanna tegyuk az elelnfelet es minden gyakorlat ezt a celt kell , hogy szolgalja. Az aikidoban teljesen mas a cel es ott masfajta gyakorlatok is vannak.Es meg sorolhatnam. Mindenhol mas a cel ezert masfajta gyakorlatok szuksegesek. es ez igy van jol.
Shingitai :
A kyokushin az nem sport. Nem vilagbajnoki cimekert megy a kuzdelem. Az csak egy resze/allomasa az utnak. Aki vilagbajnok lett es mar nem versenyez ugyanugy treningezik tovabb es nem vonul vissza mint pl a boxolok...
A Kyokushin vegso celja a "Spirit of Osu" (ezt nem tudom leforditani, mert nincs magyar megfeleloje. Talan a szellemi ero esszenciaja vagy valami ilyesminek lehet forditani)
A Spirit of Osu - ha ugy tetszik vegso probatetele - a 100 ember elleni kuzdelem.
Nem az, hogy vilagbajnok voltal-e vagy hogy hany danod van, hanem az, hogy 100 valtott ellenfel ellen is talpon tudsz-e maradni ugy, hogy kozben legalabb 50-et legyozol.
Aki ezt veghezviszi az mar bepillantast nyert a melysegekbe. Legalabbis a kyokushin muveloi szerint. Aki ugy gondolja, hogy ezt meg lehet csinalni, annak nyitva all a lehetoseg : rajta bizonyitsa be. Ez meg egyetlen magyar embernek sem sikerult igaz, sokan eleve meg se probaljak annyira nehez. Ez nem olyan mint lefutni egy maratonit (pedig az se konnyu)
100-szor nehezebb. Egy maratonit egy amerikai versenyen ezrek tudnak lefutni, pedig en ha most le kene futnom biztos osszeesnek a felenel. Viszont egy 100 emberes kuzdelemre nehany evente van csak egy-egy jelentkezo es nem mindig vegzodik sikeresen a misszio.
Ez a proba a stilus kialakulasa ota (kb 40 ev) kevesebb mint 20 embernek sikerult. Tobb vilagbajnok is megprobalta de nem sikerult nekik. Es volt olyan is akinek sikerult, de sosem volt vilagbajnok.
Egy viszont teny : akiknek sikerult ma meghatarozo alakja a stilusnak vagy eppen a sajat stilusunknak - ugyanis a probat teljesitok kozul sokan sajat stilust alapitottak amelyek ma is mukodnek. Nem mindennapi emberek es mesterek ok. A kyokushinban a legnagyobb tiszteletre erdemesek kortol es dantol fuggetlenul (bar javareszuk mar korosodo idos ember es a danoknak sincsenek hijan) Ok a peldakepek minden kyokushin-t uzo harcmuvesz szamara.
Aki ezt a probat ki akarja allni annak nem eleg, hogy a testi eronlete es a technikai felkeszultsege csucsan kell, hogy legyen meg egy olyan plusz szellemi elhivatottsag is kell ami keves embernben van meg. Eredetileg Sosai Oyama a 4-ik Dan probatetelenek szerette volna a 100 emberes kuzdelmet, de ra kellett jonnie, hogy ezt meg a japanok kozul is csak nagyon kevesen tudjak megcsinalni, igy ez csak amolyan kulon proba maradt azok szamara akik igazan elhivatottak. Eloszor nem is japan ember teljesitette a probat...
Egyszoval, a kulonbozo harcmuveszeti agakban mas-mas a cel es ezert termeszetes, hogy mas-mas modszert alkalmaznak edzes kozben.
A kyokuyshinban elofordul, hogy egesz edzesen csak erosito es allokepesseg fejleszto gyakorlatok vannak. A technika az valoszinuleg nem sokat fejlodik, viszont a szellem az igen.
Az akaratero, a kitartas a jellem az formalodik.
A kifogastalan technika egy eros szilard becsuletes es igazsagos szellemi hatter nelkul nagyon veszelyes tud lenni. Ha csak a technikara tanitasz valakit es nem tanitod erkolcsre es a szellemet nem fejleszted akkor csak egy harci gepet hozol letre amely elobb-utobb elszabadul es kart tesz masokban. A kung fu mesterei is tudtak ezt ezert is nem oktattak funek fanak az ismereteket...A shaolinban meg letezett egyfajta szellemi neveles - talan meg ma is megvan - e nelkul egy stilus nehezen lesz "harcmuveszet".
A magyar Wing Tsunban nekem leginkabb ez jelent problemat, hogy nincs egy lelki visszafogo ero mely a kitanult novendekeket visszatartana az allando agressziotol. Ezt az agressziot mar tobbszor meg is tapasztaltam itt a topikokon. NEM VELETLEN DOLOG EZ.
Mikor WT ill VT instruktorokat kerdeztem, hogy van-e valamifele Dojo-etikett, vagy tizparancsolat vagy barmi erkolcsi kodex amit a kezdok magukeva tudnak tenni, akkor nem tudtak egy ilyet eloadni. Marpedig a tudas es az ero tanitasa erkolcs nelkul egy bumerang amely elobb-utobb visszaut.
A "mai" kung-fu altalaban technikara oktat - bar lehet, hogy van ott is valamifele erkolcsi tanitas vagy szellemi elmelyules , esetleg a buddhista tanok es Konficiusz irasainak tanulmanyozasa . A kyokushin, de inkabb azt irom, hogy a BUDO pedig szellemi elmelyulesre tanit.
Nem veletlnul mondta Oyama, hogy :
"A karate a zen a zen a karate."
Ebben a kerdesben az osszes BUDO ag megegyezik legyen az karate, aikido, kendo vagy barmi mas. A Modszereik esetleg elteroek, de a cel ugyanaz : A belso fejlodes es nem a kulso.
Az eredeti kung-fu celja is ez volt, hisz buddhista szerzetesek fejlesztettek ki. De idokozben a technikai fejlodessel egyutt ahogy mondani szokas " A vizzel egyutt a gyereket is kiontottek..."
Senkit nem szerettem volna megbantani azzal amit irtam, de azert aki ugy gondolja szalljon magaba es nezze meg, hogy az amit csinal az mennyire fejleszti a jellemet es a szellemet, ugyanis a puszta technikai fejlodes sosem volt egyik osi harcmuveszetnek sem a celja...
Ez a fajta mentalitas legalabb annyira karos mint a versenyzeskozpontusag.
Sosai Oyama egyebkent nem is szerette a versenyeket. Csak egy szukseges velejarojanak tartotta az uton. A kyokushin versenyeken eredetileg nem is voltak sulycsoportok. volt 1 orszagos bajnoksag meg 4 evente vilagbajnoksag. ennyi eleg is volt. Ma mar vannak mindenfele versenyek, sot, talan kicsit tobb is a kelletenel, de nem kotelezo mindegyiken indulni. Inkabb a nepszerusites miatt van a sok verseny, semmint azert, hogy mindenkit mindegyiken valo reszvetelre kotelezzenek. Egyebkent a versenyek nepszerusito szerepe tenyleg jelentos. Abemutatokon kivul ez az egyetlen olyan esemeny amelyen a nagy nyilvanossag elott be lehet mutatni a stilus erejet/szepsegeit es kedvet lehet csinalni a fiatalok koreben. Japanban pl az orszagos bajnoksagot es a vilagbajnoksagot mindig telt haz elott tartjak a legnagyobb sportcsarnokokban. A versenyek a nepszerusites egyik eszkoze is ezert nem lehet teljesen elhanyagolni oket. Lehet persze bemutatokat is tartani, de arra azert nem jonnek el olyan sokan, mint egy orszagos esetleg vilag versenyre. Plusz a kyoban a verseny is egy probatetel tehat jellemfejleszto gyakorlat. Evente egy-ket alkalom meg senkinek sem artott meg.
Test es lelek egyutt er valamit barmelyiket elhanyagolja valaki akkor felborul az egyensuly es az nem teremt egy nyugodt boldog lelkiallapotot az biztos.
sister moon
Egy óriási virtuális csók feléd.Jéééé hogy vki említi a zenekart és azon belül a cintányért mint ütős hangszert!:-)))heee ilyet se gondoltam volna hogy ti tudtok ilyen hasonlatokat:-D
A judot sosem hívták ju-jutsu-nak. A ju-jutsut most is és mindig annak hívták. Jigoro Kano 5. danos ju-jitsu mester volt az egyik ryuban, amikor az 1880-as években megalkotta a judo-t.
Erről azt hiszem Jibiki többet tudna mondani.
sport és harcművészet témához Van egy kis füzetecském, amit a kezdőknek odaadok, abban írom ezt:
-Versenysportnál általában a cél a versenyen a győzelem, ennek érdekében folynak az edzések, a versenyen alkalmazható technikákat gyakorolják és tökéletesítik a maximumig. A győztes versenyzők az igazán ’értékesek’.
-Harcművészet esetében az edzéseken nem csak a sportkörülmények közötti (teremben, tatamin, azonos súlycsoportú és nemű ellenféllel szemben) küzdelemre készülünk, hanem a különböző időjárási és talajviszonyok között, különböző ellenfelekkel szemben lezajlott küzdelemre. Mindenki a saját képességei és lehetőségei szerint halad előre az úton. Mindenki egyformán értékes, hiszen nem egymáshoz, hanem mindig önmagához képest kell fejlődnie a tanulónak.
Do és Jitsu ( jutsu ) közti különbség
Ezzel igen sokat foglalkozunk a stílusunkban, szerintem a fórumon is volt már szó róla. A leginkább sarkított megfogalmazás szerint ugyanaz a különbség, mint a szamuráj vívás ( ken-jitsu ) ( lásd pl. A hét szamuráj, vagy a Testőr című filmeket ) és a mai kendo között. Egész más a célja. Pitzu! Mindkettő harcművészet, nem itt van a különbség!
Shingitai,
erről a „A kyo az sport, a fitty stílus meg harcművészet" féle eszmecseréről eszembe jut egy vicc. Amikor Kovács bemegy a szülészetre megnézni az újszülött gyermekét, és olvasgatja a feliratokat: Fiúk, Lányok, Kovács Dezsőke...
A kyo, az Dezsőke...:-)))
Egy külön fogalom, kategória, ha úgy tetszik. Adámy új könyve szerint nem stílus, hanem módszer... Maximálisan egyetértek vele.
„Kiket látsz magad előtt reményként ?"
Reményként senkit:-) Példaként mondjuk az IKO3 női (magyar!) Európa-bajnokát, aki még versenygivel együtt mérve sincs 60 kilo...
Akkorse’ nem nyugszok, amíg egyszer el nem jutok a kék tenger homokos partjára és nem katázhatok hófehér gibe’ a fekete övemmel a lenyugvó nap fényénél... nnnna!
:-)))
bout kedves,
köszönöm szépen a nevemnapi jókívánságokat!:-)
Nyugodtan dobaljatok meg kovel, de en nem szegyellem, azt hogy versenyzek. Marmint karateban, amit az atlag harcmuveszetnek hiv. En csak azt probaltm mondani, hogy a harcmuveszetekben mindenki megtalalja szt amit, szeret. Es raadasul az ember minden korban (marmint a sajatjaban) mast es mast tart fontosnak. En most a versenyest. De mar most tudom, hogy egy par ev mulva mas lesz fontos. Es akkor is karatezni fogok. De ezt mar leirtam.
Erosites. En is azt irtam, hogy szigoruan a technikai edzesek mellett. Jo erzes neha ugy irni, hogy azzal probaltok megcafolni, amit ket oldallal lejjebb megirtam.
A technika es a sebesseg a lenyeg. Erosites edzesen nalunk sincs, max 5 perc.
Wazull,
nyertél, maradjunk a philtrumnál. A rosseb se tudja, mi a szabatos magyar orvosi neve.
Pitzu,
Na most eltaláltad szarva közt a togyit. Éppen azt próbáljuk elültetni az emberekbe, hogy lazán indötík, mintegy kilövöm a kezem, amelynek nem csak gyorsulnia kell, hanem egyre jobban kell gyorsulnia (eggyel magasabb derivált :) ), lényeg az elérheto maximális sebesség, merthogy E=1/2 mv2. Pontosan egyszerre érkezik ki a kéz és a láb, miáltal a teljes test benne van + hullámmozgás, miáltal kvázi mindig lefelé ütsz (ideális eset persze, nem minden helyzetben alkalmazható) és egy gravitációs összetevo is hozzáadódik az energiához stb. stb.
Pingyi,
szóval (lásd elobb) mégse ütünk pont ugyanúgy! Maximum az ököl helyzete azonos, de a többiben elvi eltérés van! Az ITF Taekwon-Do totál máshogy üt, mint a karatestílusok.
