Ez a szituáció bizony könnyen előfordulhat. Én pl. egy Y típusú ember vagyok, de nekem még senki nem mondta meg a frankót, bármi legyen is az. (vagy csak elfelejtettem ;-) )
Ha arra gondolsz, hogy egy hasonló, vagy alacsonyabb fokozatú társad az edzésen téged oktat, akkor hagyd rá. Lehet, hogy nem mond hülyeséget. Tudom, bosszantó, amikor arról papol, amit amúgy is tudsz már magadtól (vagy mástól).
Próbáld a "harmónia" kifejezést inkább keleti és ne nyugati értelmében magadévá tenni.
A legfontosabb (ez minden szabály és törvény fölött áll): Tudd, hogy hol a helyed és ne másoktól kérdezd meg!
Kezdünk misztifikálódni... Madjoe! Ez már nem is olyan egyszerű. :-))))))
ti már messze vagytok attól, hogy kutyaütő (persze, kit tartunk annak) akarja nektek megmondani a frankót. ha másért nem, hát a hakamátok elveszi a kedvét az okoskodástól ...
mondanék egy légbőlkapott példát:
X tanul 4 éve
Y tanul 2 éve
a dan-kyu rendszer szerint azonos fokozaton vannak. mindketten fontosnak tartják az előrejutást, de X-nek ez nehézségekbe ütközik, Y-nak meg nem. Mit lehet X-ben tisztelni? pl a kitartást, elszántságot, a tanulás iránti végyat. mit lehet Y-ban? kb ugyanezt. nincs is addig semmi baj, amíg X nem akarja megmondani Y-nak a frankót (egyébként hülyeséget)
na, most Y mit lépjen?
Egyikőnk sincs messze. Mindketten olyan helyre járunk, ahol a kezdők együtt edzenek a haladókkal. Tehát elvileg mindig van valaki, aki még teljesen új és nem teljesen elhivatott.
Próbáld meg a sempai-kohai viszonyt elvonatkoztatni a tudásszinttől (ami amúgy is csak egy meghatározott rendszerben mérhető).
A tisztelet - ahogy Darth Bane és más is írja - kijár mindennek és mindenkinek.
A kinyilvánítását már megtarthatod magadnak. :-)
Egyébként igazad van. Európában, a XXI. században ez egész másképp működik. Mondhatni sehogysem. :-)Itt, ha valakinek azt tanítják: "Tiszteld a társadat!", akkor annak az első gondolat az lesz a fejében: "Miért? Miért kéne fejet hajtanom pont neki?". Pedig nem is biztos, hogy ezt jelenti a tisztelet. Aztán azért megteszi, mert a XXI. századi európai ember még mindig hajlamos a dogmatizmusra.
Nehéz dolog ez. Mármint a két véglet (dogma és szkepszis) között egyensúlyozni.
Wazull
én annyira nem értek egyet.Vagyis konkrétan nem tzudom hogy hogy értetted.Mert engem nagyon zavar még most is hogy mennek edzésre meg mniden de semmi több.ha ki jönnek edzésről le van tudva.És én aki nem járok sehova se többet tudok elméletben mindenről.Bármi is legyen az.Na jó tudom hogy ilyen kevés eset akad de mégis csak van!
az, hogy rám nem vonatkozik, mit jelent? azt, hogy akkor nekem meg van engedve, hogy az övfokozat alapján ítéljek, vagy azt, hogy engem az övfokozat alapján ítéljenek? vagy mindkettőt?
bout, madjoe: azt hiszem, ti már túl messze vagytok az olyan edzésektől, ahova nem feltétlen elhivatott emberek járnak. vagy az elég elhivatottság, ha mineden évben eljön edzésre egy hónapot? (és mivel korábban kezdte, mint én ... de azért az obiját segítsek +kötni)
Az a legjobb ebben a "szabályban", hogy nem emberek hozzák, hanem az idő és a tapasztalat. Tehát amíg nem érted, hogy miért úgy működik a dolog, ahogy én is leírtam, addig rád nem is vonatkozik. :-)
Hozzátennék még két szép mondást, ami gyakran kavarog a fejemben, de úgy érzem, neked is "segíthet":
"Az örök kétkedők állnak a legközelebb a megvilágosodáshoz" - ha jól emlékszem Szepes Mária néni.
"A kétely megöli a technikát" - S. Molnár János.
Az, hogy kit tisztelsz, es kit nem, az tenyleg erdekes dolog. Egy biztos, en mindenkit tisztelek edzesen aki rendszeresen jar es kuzd azert, hoyg elorebb jusson.
De valahogy mashogy tisztelem azokat, akik meg is gyepalnak. Ugyanakkor van olyan is, akit meg ezeknel is jobban tisztelek, es meg hozzam sem nyult.
Tiszetelet es tisztelet kozott is kulonbseg van, legalabbis szerintem.
Irtam egy hosszu es kimerito valaszt, de ugy erzem csak ujabb felreertesekre adna okot.
Azon kivul nem szeretnem elerasztani a topicot a kisregenybe illo hozzaszolasaimmal :)
Eleg legyen most annyi, hogy feltetlenul hiszek a mestereimnek. Mivel ok elottem jarnak az uton jobban tudjak, hogy mi az ami fontos es mi az ami kell nekem mint en magam.
Majd ha egyszer mester leszek en is ugy fogom latni a dolgokat ahogyan ok latjak most.
Shingitai, Wazull es Bassman : nem ertek egyet azzal amiket irtok, de nem is akarlak meggyozni titeket. Mas a velemenyem es kesz.Csak azt kerem, hogy "kivulkallokent" ne tegyetek kijelenteseket olyan dolgokrol aminek az okat/celjat nem ismeritek. Kerdezhetitek, hogy ezt vagy azt miert igy vagy ugy csinaljuk, de olyanokat kijelenteni, hogy ez igy nem jo meg felesleges, meg sport, meg hasonlok kisse udvariatlan. Ilyen tevedeseken alapulo kovetkezteteseket barmelyik harcmuveszeti agrol ki lehet jelenteni.
Pingyi : azert nyugodj meg. Sosai Oyama elegendoen nagy mester volt ahhoz, hogy legalabb ugyan olyan jol ertse a mesterseget mint barmely mas stilusalapito. Nem szorul o ra, hogy mi itt ezen a topikon azt firtassuk, hogy vajon jok-e azok az edzesmodszerek amiket kitalalt. A modszer mar bizonyitotta a vilagon, hogy jo es hogy mukodik. Te csak bizz nyugadtan mindent a mesteredre. Akitol o tanult o is egy mestertol tanult es igy tovabb.
Oyama is Funakoshitol, Mabuni Kenwatol es mas elismert es nagytekintelyu tanitoktol szerezte be a tudasat.
Ha egy edzesen nincs egy darab technika se csak erosites akkor annak ugy kell lennie.Ez itt nem demokracia, hogy a tanitvanyok megszavazzak, hogy milyen legyen az edzes. A mester azert mester, hogy o iranyitsa a munkat. Ha erositest akar akkor valoszinuleg az kell,mert o az o poziciojabol sokkal jobban meg tudja itelni, hogy neked mire van szukseged a fejlodesedhez mint te. Ha te is birnad ezt a kepesseget akkor te lennel a mester es te tanitanal :)
Az mar gazos, ha valaki ahhoz veszi a batorsagot, hogy megkerdojelezze a mestere hozzaerteset es tudasat...
Talan ezert sem art a kisse szigorubb vizsgarendszer, hogy a mesteri szintre oda nem illo emberek ne jussanak el.
jó. akkor ezzel kapcsolatban kérdezek tovább.
azaz mégsem világosítottál meg ahhoz eléggé ...
szóval lehet, hogy nem is az időn múlik, hanem az érzésen? szóval akkor ki az, aki tiszteletre méltó?
ha annak érzem, akkor tisztelem függetlenül attól, hogy más mit gondol róla ...
de mi van akkor, ha én nem látok benne tisztelnivalót? ki-mi igazít el? lehet, hogy azért nem tartom tiszteletreméltónak, mert vak vagyok hozzá, lehet, hogy azért, mert nincs is mit tisztelni benne (persze, tudom: mindenkiben van valami, amiért tiszteletet érdemel, de azért az edzésen ne legyen rangidős, mert ő a legjobb kazánkovács baranyától északra)
:)
Bar nem Bout vagyok, engedd meg, hogy a legnagyobb joszandekkal : quuurvara nem erted az egeszet. Kotozkodsz, a nelkul, hogy latnad, mirol is. Nincsenek valaszok a kerdeseidre. Vagy erzed, vagy nem. Majd jon magatol (vagy nem, de akkor ugyis mind1). A sepmai-kohai dolog nem kenyszer, hanem, odaadas, es alazat, amire per pill. belul keptelen vagy.
;)
A kyoban valóban nincs semmi misztikum. Ami igazi, abban nincs misztikum, amiben van misztikum, az nem igazi. (szvsz)
Saját magam bonyolítottam meg a saját dolgomat azzal, hogy mindenáron olyasmit akartam találni benne, amiről szó nincs:-) Aikido edzesen (legalabb is nalunk) az osszes kezdo/kozephalodo/megkozephaladobb problemaja szinten ez. Makacsul ,keresik a trukkot, a szellemi, technikai bravurt, a mindennapitol valo elterest, pedig az egesz pofon egyszeru. Sajana sokan belefaradnak a keresesbe es (veled ellentetben) kiabrandulnak belole, mielott megtalanak az egyszeruseg nagyszeruseget.
bout: rágcsáltam, amit mondtál arról, hogy nem a fokozat számít, hanem az úton töltött idő ...
előre bocsátva azt, hogy számomra nem okoz lelki tehertételt, hogy ki ül előttem a sorban, támadtak gondolataim
szóval mit értünk az úton töltött idő alatt?
- amióta lejár edzésre?
- az edzésen töltött időt? (tehát ha ő csak minden másodikra jön el, akkor behozhatom?)
- onnantól számoljuk, amikor megértette (vagy elkezdte kapisgálni) a dolgokat? (de akkor honnan tudom, hogy tényleg érti, nem csak téveszméi vannak? vagy nekem vannak téveszméim?)
vagy lehet, hogy ez a XXI. században, Európában már nem pont így igaz?
„Mielött valaki azt hinné, hogy becsmérlem a Kyo -t, én is gyakran (hébe - hóba ) járok kyo edzésre. Onnan ismerem a Fórum alapító nagymesterét.:-) Ahogy a költő mondja: érted haragszom, nem ellened."
A magam részéről nem vettem becsmérlésnek amit írtál, épp azért írtam be azt a viccet. Teljesen igazad van.
Amikor edzeni kezdtem, úgy gondoltam, a karatéval kötelezően együtt jár valamiféle „spiritualitás". Igaz, ennek nyomát sem láttam az edzéseken, de nem adtam fel, elkezdtem keresgélni. Könyvekben, filmekben, még itt a fórumon is. Örültem mindennek, amiben azt láttam, hogy bizonyítja az elképzeléseimet. „Ugye, hogy mégis van itt valami nagy titok, csak rá kell bukkannom!" - gondoltam én. Kezdetben. (Ezt láthatta rajtam anno Alexfux, emlékszel, mit össze mosolygott rajtam?)
Ugyan nem telt el túl sok idő azóta, hogy elkezdtem, de én is csak vigyorgok magamon, mert olyasmit kerestem, ami valóban nincs benne. A kyoban valóban nincs semmi misztikum. Hangsúlyoznám: a tanulóévek alatt legalábbis biztos...
Egészen más van benne: komoly fizikai terhelés, ami értelemszerűen magával hozza a tanuló szellemi-lelki fejlődését is. Egyszerű és áttekinthető módszer ez. Saját magam bonyolítottam meg a saját dolgomat azzal, hogy mindenáron olyasmit akartam találni benne, amiről szó nincs:-)
De ettől még nem ábrándultam ki belőle:-)
Szóval igazad van Shingitai.
De mondd, miért haragszol?:-)))
praclee,
Ezek szerint újabban elolvasod a hozzászólásokat??? Nem csak beszaladsz, és átfutod, hanem elolvasod??? Hajrá praclee!!!
:-)))
Shingitai: a mások gondolatairól ...
anno domini az aikido nekem ugyanolyan svédtorna volt, mint a többi, amit fehér ancúgba öltözött emberek műveltek. aztán erősen megtetszett. olyannyira, hogy érdekelt a háttere. olvastam róla. annak már a felére sem emléxem, de rémlik, hogy amikre emléxem, azok kétfélék voltak:
elolvastam és azt mondtam: csakugyan! miért nem jutott eszembe magamtól, illetve
elolvastam és azt mondtam: ez nem újdonság, erre már rájöttem
itt egyikünk sem alapító nagymester, tehát jó eséllyel találunk a saját harcművészetünkben nálunk okosabb embert. az, hogy mások gondolatait tesszük magunkévá, nem jelenti azt, hogy előtte nem rágtuk meg jól. egyszerűen igaznak találtuk és elfogadtuk.
harcművészet, vagy sem ...
nem tudom, lehet-e harcművészetről beszélni úgy, hogy nem a budo egészéről beszélünk, hogy nem beszélünk a bushidoról?
"Ez ugyanis még csak a HARC definíciója."
Én is ezt akartam írni, csak megelőztél!
Hozzávágni az öklödet? Hát... lehet benne valami. Én mindenesetre ütés tekintetében a boxolókat tekintem példaképnek. (Főleg egyet. Talán mert én is 57 kiló vagyok és István...) Szeretnék én úgy ütni, mint egy boxoló, de egyenlőre még ehhez is van mit tanulnom.
"Senkit nem szerettem volna megbantani azzal amit irtam, de azert aki ugy gondolja szalljon magaba es nezze meg, hogy az amit csinal az mennyire fejleszti a jellemet es a szellemet, ugyanis a puszta technikai fejlodes sosem volt egyik osi harcmuveszetnek sem a celja..."
A hozzaszolasaimat en sem azert irom, hogy masokat megbantsak. Vagy ertenek belole, vagy nem...
A puszta technikak fejlesztese? Eppen ezzel szoktak "bantani" azokat a stilusokat, ahol a nevukben nem szerepel a "do", hogy azok csak a technikakat tanitjak, minden szellemi hatter nelkul. Erre nyilvan vannak peldak es ellenpeldak bosegesen, ebbe most nem mennek bele.
En sem csak a technikai tudas fejleszteserol irtam, mint kivanatos celrol. Nyilvan "harmonikusan" kell a testet es a lelket fejleszteni, mint ahogy ezt mindenki kivulrol fujja mar a topicban...
Viszont a technikat fejleszteni az egyik legnehezebb dolog. Az eronleten rovid ido alatt rengeteget lehet javitani. Ha egy csuma kezdot nekiallitasz erositeni mondjuk naponta, es semmi mast nem csinal, egy ev mulva mar biztos atmegy a betonfalon. Ha csak technikakat tanitasz neki, akkor egy ev mulva talan mar az addig tanitott tiz technikat lehet, hogy felismeri...
Nalunk mint mar irtam, nincsenek specialis erositesek. Az edzesek megis elegge rohangalosak, igencsak elfarad az ember a nagy futkarozasban. Viszont a specialis mozgas miatt AZ A LEGJOBB erosites, amit csinalhatunk. Meg ugye az ember jellemet is fejleszti, mert amikor mar a karod nem tudod felemelni, meg levego sem todul be a nyitott szadon, meg mar nem latsz az izzadtsagtol, meg eppen iszonyu darab borok valtak le a talpadrol, es mar az egyszeru lepes is nagyon fajna...
... na akkor is ugyanugy probalsz eloremenni, mintha eppen most ebredtel volna fitten, fiatalon...
Vannak olyan gyakorlataink, amik eppen arrol szolnak, hogy piszkosul elfaradsz benne, es akkor mar nem okoz problemat, hogy iszonyu mennyisegu felesleges izmod van ( :-))) ), hanem mar tenyleg csak azokat TUDOD hasznalni, amik az adott mozgas vegrehajtasahoz kellenek. Tehat jobb lesz a technikad is. Plusz meg a kitartasod, akaraterod sem szenvedett csorbat...
Nem hiszem, hogy kulon kellene kezelni a fizikai erositest, a lelek edzeset, meg a jellem fejleszteset. Mivel ezek egy emberhez tartoznak, igy egyutt illene azokat is javitani.
"The ultimate aim of karate lies not in victory nor defeat, but in the perfection of the character of its participants"
"A karate végső célja nem győzelemben vagy vereségben keresendő, hanem gyakorlóinak személyiségének tökéletesítésében."
Ez számomra egyáltalán nem jelent semmiféle száz emberrel való harcot, sőt igencsak ellent is mond ennek a tanításnak. (mert nevezzük nyugodtan annak) De hát mint tudjuk, Oyama mester nyíltan szembe is helyezkedett Gichin mesterrel. :)
Abszolúte nem tudok egyetérteni ezzel a 100 emberes dologgal, mint végső céllal. Az jelentené a végső spirituális megvilágosodást, hogy legyőzök harcban 100 embert? Ez maximum egy olyan állóképességi próba, amit kevesen tudnak megcsinálni.
Ráadaásul ha az a 100 ember 100 féle (de csak legyen 20 féle) stílus kimagasló harcosa lenne, akkor még a negyedét sem tudná megcsinálni senki, soha.
Számomra ez sosem lenne cél.
Gichin egyébként kifejezetten tiltotta a sportként űzött sparring-ot.
BLaca
"Harcművészet esetében az edzéseken nem csak a sportkörülmények közötti (teremben, tatamin, azonos súlycsoportú és nemű ellenféllel szemben) küzdelemre készülünk, hanem a különböző időjárási és talajviszonyok között, különböző ellenfelekkel szemben lezajlott küzdelemre."
Én is valami ilyesmit írtam korábban, és rögvest ki is javítottam sajátmagam. Ez ugyanis még csak a HARC definíciója. A harcművészetben van még valami több, amit most hirtelen nem tudok megfogalmazni, de talán mindenki érez belül valamit. Shingitai sem tudta megfogalmazni, de talán emlékeztetnék Funakoshi Gichinre mindenkit.............
Pitzu
"A viccet félretéve, az 1/2mvv arra az esetre igaz, ha az öklödet hozzávágod az ellenfélhez..."
A viccet félretéve a vcs ütés gyakorlatilag olyan, hogy az öklömet HOZZÁVÁGOM az ellenfélhez. Hiszed vagy nem... :))))) Totál más, mint ahogy te ütsz például. (egyszer közelről meg kéne nézned, persze nem mint szenvedő alany) :))
"De nem is kell, mert okos emberek már kikísérletezték előtted, hogy kell ütni..."
Na éppen ezért ütök vingcsunosan. :))))))
Mielött valaki azt hinné, hogy becsmérlem a Kyo -t, én is gyakran (hébe - hóba ) járok kyo edzésre. Onnan ismerem a Fórum alapító nagymesterét.:-)
Ahogy a költő mondja: érted haragszom, nem ellened.
Kedves Shingitai,
nade mi szukseg van pl az aikidora? Nem egyszerubb pofan verni az ellenfelet? Minek vigyazni ra?
Vannak utak. Sok ut van, es sok ut ugyanoda vezet. De vannak emberek, akik nem birnak megulni, es meditalni otthon egyhelyben. Ok meditaljanak mozgas kozben. Az mas kerdes, ilyen dolgok hol jonnek ki, hol nem. Az alapban benne van szerintem is a filozofia, csak at is kellene adni.
Szoval zavaros vagyok, de belul is zavarodott. Tudom, magamon tapasztalom, mi fexik az embernek, es mi nem. Es ami nekem bejon, az masnak nem biztos. Megis, sokan igyekszunk ugyanoda, de nem mehetunk mind egy uton.
A regiekrol egy baratom azt mondta, h az volt a lenyeg, h a harcos elhelyezkedjen a let es a nem let metszespontjan. Egyetertek vele.Erezted te mar, hogy milyen nem lenni? Ugye milyen paradoxon? Pont ilyen az erzes maga is. Es ott talan elkezdodik a lenyeg, amit akar mar tenyleg elnevezhetunk muveszetnek, bar nem szerencses. A harc nem kell hozza, ez csak egy ut. Van meg ketto nagyon hasonlo: A joga, es a szerelem.
Megegyszer hangsulyozom, mas kerdes, hogy mi veszett ki az idok folyaman, es mi maradt meg a harcmuveszetekben, bar szerintem minden megmaradt, csak az mar az egyen dolga, h meg is talalja. (Persze ha a 'mestere' ebben eleve akadalyozo tenyezo, akkor eleg nehez:))
Látom sikerült egy kicsit felkavarnom az újévi állóvizet.:-)
Elöljáróban néhány mellékes megjegyzés:
Hangosam gondolkozom, tehát senkit nem akarok meggyözni a magam igazáról, hiszen ez az én jól megérdemeltem igazságom és senki másé, ha tetszik nektek adom, nyugodtan lehet lopni belőle, ha nem, akkor nyugodtan lehet konfrontálodni vele, a lényeg a gondolkodás. (bocsássatok meg de néha úgy érzem, hogy nem a magatok gondolatait mondjátok el, hanem mások mondásait böfögitek el, anélkül hogy végig gondolnátok mit jelent )
Sajnos nekem nincsenek kész válaszaim, mint nektek. Sokkal több kérdés fogalamzódott meg bennem, mint válasz, s ha valamit meg tudok válaszolni, az a válasz akkor is legalább két új kérdést szül.
Ennyit elöljáróban.
Magam sem tudom mi a harcművészet. De legalább azt tudom, mi nem az.
Valóban sok tévedést okoz, hogy a do-t művészetnek fordították, de ha már így esett, kénytelenek vagyunk elfogadni. Azt azért fogadjátok el nekem, hogy azért mert harcművészetet tanulunk, azért még nem vagyunk művészek.Vagy ha mégis, mi a művészetünk tárgya? A testem , a lelkem ?
Előadó művészek vagyunk akkor amikor formákat adunk elő, mint régi keleti dalokat vagy színdarabokat ?
Nem tudom.
Néhányan úgy gondolják, és én az ő véleményükre hajazok, hogy itt egy kétes szakma igyekezete van arra, hogy társadalmi legalitást nyerjen. A keleti konfuciánus rendben is mindenkinek megvolt a maga helye, a harcosoknak is (katonáknak ), béke időben kiválló foglalkozás a tanítás, azonban semmilyen társadalom nem szereti ha ellenőrizetlenül képződnek a nem hivatásos katonák. A társadalmat meg kellett és meg kell győzni arról, hogy nemcsak veszélytelen, de egyenesen hasznos az amit a harc iskolákban művelnek, ezért kell gyerekeknek való esküket szavalni edzés elején, sohasem létezett harcos szerzetesekre hivatkozni erkölcsi támaszként ( mert ugye egy pap mégse lehet rossz ember ), mindenféle ködös legendákat kitalálni a mitikus eredetről és azt bizonygatni hogy az edzés elötti meditációtól eljutsz a zen megvilágosodásig.
Mégis mi a valóság ? A harci tudásban magasra jutott emberek nem erkölcsi héroszok.
Laja2. Komolyan azt gondolod, hogy a dojo kun ismerete és szavalata jobb emberé tesz?
Ahhoz, hogy jobb ember legyél, egyszerűen csak jobb embernek kell lenned. ( a Tízparancsolat éppen elég lenne - egyébként ezt néhány ezer éve ismételgetjük, mégse lettünk jobbak általa )
Jobban szeretem a sportolót, mert az legalább tudja, hogy mit csinál, nem önti nyakon misztikus szószszal .
Ha a kyo nem sport, akkor mégis miért a knock down szabályok szerint folyik edzéseken a randori, ha meg harcművészet, akkor miért nem kata bunkai-jal foglalkoztok.
Shihan Adámy legalább bevallja, hogy fitness és wellnes üzlet MLM alapon. ( tisztelet az éleslátásáért és szókimondásáért )
Folyt. köv.
"Nem az, hogy vilagbajnok voltal-e vagy hogy hany danod van, hanem az, hogy 100 valtott ellenfel ellen is talpon tudsz-e maradni ugy, hogy kozben legalabb 50-et legyozol.
Aki ezt veghezviszi az mar bepillantast nyert a melysegekbe. Legalabbis a kyokushin muveloi szerint. Aki ugy gondolja, hogy ezt meg lehet csinalni, annak nyitva all a lehetoseg : rajta bizonyitsa be. Ez meg egyetlen magyar embernek sem sikerult igaz, sokan eleve meg se probaljak annyira nehez."
Ez nem vilagos nekem. Ha eleve meg sem probaljak (holott eljutottak mar egy bizonyos magas szintre), akkor mi viszi oket tovabb? Legyen egy sajat dojojuk, es ott ok legyenek a fonokok? Ezt azert nem hiszem...
"Nem veletlnul mondta Oyama, hogy :
"A karate a zen a zen a karate."
Ebben a kerdesben az osszes BUDO ag megegyezik legyen az karate, aikido, kendo vagy barmi mas. A Modszereik esetleg elteroek, de a cel ugyanaz : A belso fejlodes es nem a kulso."
Errol mar irtam par napja (hete) itt a forumban (azt hiszem). Mesterem azt mondta nehany hete, hogy szerinte a Ken-zen-ichi (a Kendo Zen, a Zen Kendo) nem igaz, vagy csak nagyon eros megszoritasokkal. Mivel O a Mesterem, ezt feltetlenul el kell igy fogadnom, megha eloszor furcsanak is tunt. Persze, meg is indokolta (nemcsak a Kendo gyakorlasaval, hanem annak elmeletevel is foglalkozik).
Pingyi
Pont ma délután vágtam le a hajam, amúgy japánosan, összefogtam hátul és nyissz. Mondjuk elkellt volna egy jó éles szamurájkard, de mivel göndör a hajam, nem lehet elrontani. Már régóta készültem erre.
És ezt nekem nem is mondtad??megsértettél:-(((
Csak azt az indokot fogadom el hogy a freemail bedöglött:)
