Nekem is volt ilyen. Nagyon megörültem neki, hogy milyen különlegeset sikerült szereznem. De azátn kiderült, hogy földbe gyökerevze már nem ilyen érdekesen hamvas a virága.
A vízben állók bimbói ki szoktak nyílni, csak halványabbak és kisebbek az igazi méretnél. Hogy miért..., hát biztos nem túl boldog, hogy levágták a lábát:-)
Erről van szó! Természetesen ha látunk további jeleket, akkor jobban aggódunk, de most spongyát rá és élvezzük a virágzást. Egyébként én azon az állásponton vagyok, hogy ha be is üt egyszer a vész, akkor sem teszek semmi különöset, hanem szépen, nyugodtan kivárom a végét, ami csúnya azt lemetszem, aztán amikor az utcsó is kipurcan, akkor ..., akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz! Talán mást mondtam annó, de az, akinél a gond szemmel látható volt, még olyan fiatal, hogy újra kezdheti. Én nem kezdeném már újra. Nagyon szép része az életemnek, de abban az esetben nem folytatnám, abban a hitben, tudatban, hogy bármikor újra kezdődhet.
Értettem. Ha nem mondtátok is ki, olvastam a sorok között. De makacs ember lévén, nem vagyok hajlandó most leanderhegyeket termelni az utcára, és megvesztegetni a kukásokat, hogy vigyék el. Egyébként is mindent ki kellene dobni, mert ki tudja... Várok. (Nem képzelem magam mindenhatónak.) Aztán, ha már nem lesz visszaút majd hallatom segélykiáltásom, és várom a segítséget! A jóbarátok már most kinevezhetnek 1-1 leandert "rágicának". Ők leszenek majd a Máltai Szeretetszolgálat segélye helyett a LÖTYE Szeretetszolgálat leanderei. Legalábbis remélem!
