Közben én is rábukkantam az Arras eredetre... A többi is érdekes adalék, köszi. Tehát elég elterjedt szövet/elnevezés volt.
Az RMCsSz által lefedett időben Kázmérnek kellett volna találnia Rásákat, hiszen maga a szövet megnevezése a XVII. században már bőven előfordul. Hacsak esetleg ekkor még nem létezett családnévként, és éppen azért ritka, mert a rázsakészítők később jelentek meg, mint ahogyan a családnevek megszilárdulása nagyjából befejeződött...
Úgy néz ki, hogy Arras nevéből való éppúgy mint a hárász. Benyomásom szerint a rázsa és a hárász részben ugyanazt is jelentették, bár a rázsa jelentése elég változatosnak tűnik.
Czuczor – Fogarasi: “Ritka szálu, gyönge, lágy gyapjuszövet, melyből némely tájakon a nők szoknyát viselnek. Fél- egészrása.” “a ,rása' alatt durvább anyagu, vagy csekélyebb értékü szövetet ért a nép. Egyezik vele a német Raach, franczia ras, ángol rash, olasz rascia. Adelung szerint Artois tartománynak Arras nevü városától kapta nevét, hol először készítettek volna ilyetén szöveteket, és régebben Arras, Arrasch, Harras volt a neve.“
Honismeret helytörténeti magazin a 18. század végi Szabolcs megyéről: “ezen a vidéken szokásos női viselet a rása vagy rázsa szoknya,amely a régi leírások szerint szőrkelméből készített igen erős, durva alsószoknya volt,olyan erős,hogy a földre letéve minden támasz nélkül megállt egyenesen,s akár több nemzedéket is kiszolgált. Feltehetõen gyapjúból készülhetett nemezeléssel. Abban az időben ugyanis a női alsó fehérnemû még ismeretlen volt,és hideg szeles időben jó szolgálatot tehetett egy ilyen meleg szoknya.”
Szeremlei Sámuel: Hódmezővásárhely története szerint a 18. századi magyar úrinő viselete “a rázsa szoknya, magyar váll, karmazsin topánka”. Ugyancsak Hódmezővásárhelyen a takácscéh 1733-as szabályzata szerint a mesterjelölteknek többek között “hétköznapi, durva és ritka rása- vagy mazolán-szövésből kellett egy véget készíteni”. (Magyar Néprajz) Bálint Sándor (A szögedi nemzet) a 19. század eleji mesteremberek feljegyzéseiből arra következtet, hogy a rázsa ugyanaz lehetett, mint a kamuka. (A kamuka állítólag damaszt, tehát ez valószínűtlen, noha Szegeden lehetett éppen más jelentése a szónak. Mindenesetre mindkettő nehéz szövet, és a rázsaszoknyát is bélelték.) Ugyanő olyat is talált, hogy félrázsa- vagy mazolánszoknya. Borovszkynál (Pest-Pilis-Solt-Kiskun) írják a “Morvaországi társulat”-ról, hogy 1755-ben többek között sziléziai félrázsával kereskedtek.
Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár: 1682-ben új Rasa poszto előruháról (nyilván kötényről), 1764-ben a leány középrend szebeni kék rása szoknyájáról esik említés. Nagy (Grandpierre) Péter szerint a kolozsvári Szatmári-házat (Wolphard–Kakas-ház) “Rázsa-háznak is hívták régen, mert rázsaszövet módjára kockásan volt tarkára festve. Ilyen rázsaház az Óvárban is volt, a Karolina tér északi során.”
Szerintem a rázsa maga újabb, mint a Kázmér-szótár merítése. Egyébként irigyellek, hogy megvan neked otthon. Nekem TESz-em sincs, így hát nem tudom, milyen eredetű lehet a szó. Csak eszembe jutott.
Óh be gyűlölöm, amikor újra kell írnom egy hozzászólást!
Szóval látom, hogy tényleg létezik Rázsa cs.név is. Akkor tehát rása/rássa/rázsa-szövetkészítőt jelentene? Az RMCsSz vajon miért nem adatolja? Látok Gyolcs, Vászon, Selyem, Gyapjas (de nem Gyapjú!), Posztó családneveket, de Rását nem.
Egyébként mi a szó etimológiája? Ez valami import áru volt, amit azután itthon is megtanultak előállítani? Miért ennyire ritka? Nem volt jellemző a takácsoknál az ilyen fokú specializácó és ezért nem maradt fenn szélesebb körben családnévként ez a foglalkozás? Vagy csak rövid ideig volt használatban a szövetfajta?
Nekem maga szó teljesen új, úgyhogy próbálom megérteni a hátteret.
Nem azért kérdeztem, csak mert cigány neveket hoztál mostanában. Én arra gondoltam, hogy a rázsa az egy szövetszerűség volt, amiből pl. szoknyákat készítettek. Persze biztos van jobb megoldás is.
Nem az lett volna a megjegyzés lényege, hogy a nemesek kapták az Ördög nevet. Egyforma gyakorisággal kapták ragadványnévként a nemesek és az alsóbb néposztályok is. Viszont a követő generációk szerettek volna megszabadulni a rossz hangzású névtől mindkét néposztályban. De a nemesek nem tudtak, mert ez volt ráírva a kutyabőrre, és ha családnevet változtatnak, akkor utána feszt bizonyítgatni kellett volna, hogy azonosak korábbi önmagukkal. Az alsóbb néposztályok azonban nem papírosok alapján örökösödtek: így könnyebben változtathatták a vezetéknevüket. Az eredmény: az Ördög név az évszázadok alatt kikopott az alsóbb néposztályok névkincséből, míg a valahai nemeseknél megmaradt.
Az olyan nevek, mint az Angyal, szinte egyformán kopnak minden néposztályban, így nem gyakoribb egyik csoportban sem, mint a másikban (vagy legalábbis nem ilyen okok miatt tér el).
2. Ha jól emlékszem, a Magyar Névtani Dolgozatoknak a Rottenbiller utcai általános iskola diákjainak névanyagát feldolgozó füzetében volt egy olyan nevű kislány, hogy Ördög Angyalka
Ördög (Ördögh, Eördögh stb.): Hajdú Mihály Családnevek Enciklopédiája-beli összefoglalása talán a legteljesebb: „A névadási motiváció külső-belső tulajdonság metaforikus elnevezése lehetett: olyan fekete szemű, bőrű, hajú volt amilyennek az ördögöt képzelték”; kellemetlen, rossz tulajdonsággal rendelkezett, vagy csak egyszerűen szavajárása volt az ördög emlegetése. Az egyénnévből apai családnév lehetett ’Ördög nevű személy fia, leszármazotta’ jelentéssel, de kialakulhatott a családnév ragadványnévből is.”
Adalék Kálmán Bélától: „Érdekes, hogy az egyáltalában nem hízelgő jelentésű vezetéknevek közül jónéhány csakis a nemeseknél fordul elő: […] Eördögh (Ördög) […]. Milyen az oklevelek ilyen ragadványnéven említik az illető családokat,, ilyen névre szólt oklevelük és birtokadományuk is, nem váltak meg vezetéknevüktől. Némelyiket a régies írásmód választja el a köznévi alaktól”.
A topikban az Ördög már korábban is előfordult más nevek kapcsán, érdemes a keresőben erre rákeresni.
Sziasztok! Az Ördög vezetéknév eredete felől érdeklődnék. Ez nem helységnév, vagy foglalkozást jelentő szó, esetleg megbélyegzésként használták? Biztos, hogy pejoratív a jelentése? Segítségeteket előre is köszönöm!
A magyar közszavak jelentős részének első előfordulását tulajdonnévként adatoljuk. Ez nem meglepő, hiszen a korai források nem magyar nyelvűek voltak, de magyar nevek szerepeltek benne. Ilyen szó a gát is: első tulajdonnévi előfordulása 1138-ból való, első köznévi adata 1256-os.
A gát azonban rávilágít arra a bizonytalanságra, amelyet az etimológiai irodalom jelöl is, hogy az ilyen rövid szavaknál egyáltalán nem biztos, hogy a korai tulajdonnevek a később kimutatott közszavakból erednek: lehet más etimológiájuk.
Ilyen kérdőjeles dolog a gát szó első tulajdonnévi etimológiája. Ez helynévi lehet. Az első tulajdonnévi adatot 1251/1281-ből találtam Gath formában írva, emellet van Gathk (-k kicsinyítő képzővel), Gatho (-o kicsinyítő képzővel), Gathe (talán -é birtokjellel). — A kérdezted Gátos jöhet ebből a régi személynévből -s kicsinyítő képzővel.
Ennek ellenére Kázmér a XV. sz.-ban megjelenő Gát családnévnek gátkötő ’malomgát készítője’, ill. gáttöltő ’gátmunkás’ értelmet tulajdonít. Ez is elképzelhető de a Gát csn. szerintem lehet a fenti régi személynév folytatója, de esetleg Gát helynévre utaló képzőtlen lakosnév is.
A Gáti a korábban a Pallaginál elmondottak alapján egy Gát településnévre (Bereg vm.), vagy egy településen belül gát, töltés környéki lakóhelyre utaló lakosnév. Némi valószínűséggel a régi Gáté ’Gát leszármazottja’ apanév folytatása.
A gát köznév egyébként szláv eredetű, vö. szb-hv-szln. gat ’vízlevezető árok; duzzasztógát; toltás, gát’, szlk. hať ’(rőzse)gát, töltés; kerítés, élő sövény; akadály’, le. gać ’rőzsenyaláb gát készítéséhez, rőzsegát’, or. гать (gaty) ’dorongút, rőzsaút’.
A közszó szláv etimológiája nem zárja ki, hogy ebből eredjen a régi magyar személynév. Ugyanakkor alnémet etimológia is adható (vö. holl. gat ’lyuk, eldugott hely’, sv. gata ’irtássáv, nyiladék; utca’, n. Gasse ’utca’). De lehet belső fejlődés is, amelynek a közszói alapja már a nyelvemlékes kor előtt eltűnt a nyelvből.
"Azzal a kihívással szembesültünk, hogy minél több információt gyűjtünk össze, annál nehezebb lehet (az adatbázist) használni – mondta Erick Mata, az enciklopédia ügyvezetője."
Megnéztem Varin jegyzékét az 1715. évi összeírásban. A nevek túlnyomó része nem nyelvspecifikus: a maradék jelentős része nem lengyel (pl. Vlah, Horeczkj, Czveho, Taborita, Pasztuha, Palyo, Mohila). A Korenik név lengyel etimológiájához itt is Korzenik írásmódot várhatnók, vö. le. korzeń ’gyökér, fűszer’ (ha nem Korzonik, vö. korzonek wlosa ’hajgyökér’).
A Korenik tehát legalábbis szlovakizált forma. A Vlah csn. alapján gondolhatunk valah / kárpátukrán vonalra is. A Кореник / Коренік a keleti szláv nevek közt is megjelenik.
Az első fajú etimológiát hej_hej_hej adta a 8499-esben. A csehben azonban van Kořený változat is, amely ilyenformán nem etimologizálható: inkább tűnik a korenný forma variációjának. Tehát a Korenik mellé felvehetünk Korennik alakot is: ehhez vö. or. коренник (korennyik) ’rudas ló, középső ló (hármas fogatban); régi, tősgyökeres lakos, dolgozó’, le. korzenny ’fűszeres’, cs. kořenný ’gyökeres; tősgyökeres; fűszeres, illatos, aromás’.
