antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
102 éve, ezen a napon Zakopane-ban (Lengyelország) megszületett Adam Bahdaj, lengyel író, költő, magyar műfordító.
Adam Bahdaj
A Fekete Esernyő
ELSŐ RÉSZ
A PIROS NOTESZ
(folytatás)
FIGYELEM, ELVESZETT EGY TACSKÓ!
— Egy pillanat — tartotta vissza őt Kubus. — Először is pontos adatokra van szükségem. — Gyakorlott mozdulattal előhúzta zsebéből a noteszt, kinyitotta, fellapozott egy üres oldalt, és beleírta: „Dugó-ügy". Azután hivatalos hangon megkérdezte:
— Hány órakor történt az eset?
— Épp most, talán öt perccel ezelőtt.
Kubus az órájára pillantott.
— Tehát tíz negyvenkor — feljegyezte ezt, azután udvariasan megkérdezte:
— Mennyi ideig tartózkodott a néni az üzletben?
— Ha én azt tudnám!
— Ez nagyon fontos.
— Mondjuk, tizenöt percig.
— Tizenöt perc — jegyezte fel gondosan a noteszbe.
— A kutya fajtája?
— Hosszú szőrű tacskó.
— Hány éves?
— Még egyéves sem volt szegényke.
— Színe?
— Füstösbarna.
— Különleges ismertetőjele?
— Nagyon szerette az édességet.
— Milyen volt a nyakörve?
— Bőrből készült, ezüst szegekkel kiverve.
— A póráza?
— Közönséges. Szintén bőrből.
— Köszönöm — egy csattantással becsukta jegyzetfüzetét. Vigasztalóan mosolygott a nénire. — Ne tessék búslakodni. Estére igyekszem visszahozni a Dugót. — Elegánsan összecsapta a bokáját, és udvariasan meghajolt. Nagyon titokzatos ábrázattal távozott a D épület irányába. A vörös hajú kislány a doktorné felé fordította szeplős arcát:
— Tetszik látni, megmondtam, hogy Detektív Kubus mindent elintéz.
Szrot néni felderült tekintettel nézett a fiú után.
— Adja az ég, hogy sikerüljön neki. Milyen kedves kisfiú!
Ezen a napon múlt 149 éve, hogy megszületett Wedelben (Németország) Ernst Barlach, német szobrász, grafikus, printmaker, író, drámaíró, festőművész és költő.
"Az ifjúságnak az az előjoga, hogy hibát kövessen el, ugyanis elég ideje van arra, hogy helyrehozza."
Ernst Barlach
Ernst Barlach: Pieta - bronz másolat, Starlsund (Németország)
Tegnap Fruzsina napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Pregitzer Fruzsina 1990 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház hűséges tagja. A Szomszédok című teleregényben a csinos fodrászlányt alakította. Boldog névnapot!
Tegnap múlt 40 éve, hogy Budapesten elhunyt el Tamkó Sirató Károly, kötő, író, műfordító.
Tamkó Sirató Károly
Egyszer voltam...
Egyszer voltam - Inárcs-Kakucson... Elvesztettem a piros papucsom! Piros papucsomat nem is sajnálom, újat veszünk a nyáron Konyáron vagy Martonvásáron!
Tegnap ünnepelte 65. születésnapját a Beregszászon (Ukrajna) született Finta Éva, kárpátaljai magyar költő. Isten éltesse!
Finta Éva
Séta a beregszászi temetőben
az égről teljes fényét rám veti a napgolyó és káprázik szívem a múltba tántorodnak képei átkelnek fagyon tűzön és vízen én sorba rakom őket és viszem
milyen volt ifjúságom nem tudom már rég levágta rólam egy szike a fénylő napba szálltak évei elpárolgott szemem égő vize s nem faggatok bogárkát: elvisz-e
most sorra járom árva sírotok ki éltet adott és ki szellemet az enyészetben csontmalom forog megőrli mind az elmúlt éveket így lesz minden csak por és képzelet
a temető igen modern dolog folyvást megújul és megváltozik születnek sírok enyészik a múlt a kő beton s a márvány is kopik a lényeg marad benne csak topik
pedig halottnak lenni köztetek lenne értelme és másutt sehol az ősz ragyog a tarka hegyeken a történelem körbeszónokol volt egy világ mely megvan valahol
Tegnap múlt 97 éve, hogy Nagykónyiban megszületett Tamási Lajos, József Attila-díjas költő.
Tamási Lajos
A megdermedt hegyvidéken
A megdermedt hegyvidéken száll a köd, eltűnnek benne az utak, a hangtalan gomolygás feldübörög, erdők hallgatják némaságukat. Naphosszat állnék, úgy, hogy meg se rebben szemem és számról nem hullik a szó, nehéz és szörnyű csend van a szívemben, annyit tudok csak: elárultak engem. S még nem tudom, hogy ki volt az áruló.
Előbb suttogták. Majd ordítni kezdték: Hah! Pusztítják a Megváltó keresztjét! Egy uj Herosztrát, egy cudar pogány, Vagy a pokolnak egy démonja tán, Kedvét a legborzasztóbban leli: Abban, hogy a keresztet tördeli! Keresztet csonkít! S rettentő, hogy éppen Szent csarnokokban, kastély belsejében!
De még rettentőbb, hogy bármint vigyáznak Fogdmegjei e sok szép, cifra háznak: A szörnynek, aki rémes ostromát Titokban végzi, nem lelik nyomát. Ügyes gazember! Hipp-hopp, ott terem Ahol nincs senki. Tör, zúz s hirtelen Tovább oson, mint a fekete pára, Mely ráborúl a téli éjszakára.
Rejtélyes és botrányos a dolog! Az ájtatos hatóság háborog, S ahány drabantja és szolgája van: Mind lesbe áll, mind szaglász, mind rohan, Hogy megkerítse a merész vadat. Pezsegve, zúgva, mint az áradat, Vagy mint a falka, mely farkast keres, Tolong a sok virrasztó fegyveres.
No végre megvan! Ott megy! Rajta most! Fogjátok el, hű őrök, a gonoszt! Markolja meg húsz és harminc kötözze, S ha ellenáll, hát vagdaljátok össze Jézus nevében! Lám, nem is szalad, Bár tetten kaptuk! Lépésben halad. Ni! Most a templom grádicsára lépett. Megállj, bitang!... Ördög, mutasd a képed!
Megfordul. És egy fejjel magasabb Üzőinél. S mint villám, ha lecsap, Olyan pillantást vet csodás szeme. Zsibbadtan roskad valamennyi le. Fehér ruhája izzó fénnyel ég. Feje körűl sugárzó lesz a lég. Néz rájuk. Aztán szólni kezd. S e hang Fönséges és bús. Zúg, mint a harang.
"Igen! Hazug, rossz, tettető világ! E kéz az, mely keresztjeidre vág! Jelvényem csak parádés dísz neked, Tehát szétzúzom a kereszteket! Kereszténység az, mely romokba dönt Országokat? Mely vér- és könny-özönt Fakaszt a földön? Mely gyilkolva tombol Kincsszomjas kedvből, gőgös hatalomból?
Ahol meleg, dús paloták körül Sok száz éhen vész, vagy halálra hűl; Ahol a véres, hóditó bibor Alattvalók százezrein tipor; Ahol harc, párbaj napról napra öl; Ahol mindenki mindenkit gyülöl; Ahol csak festett, hitvány cég vagyok: Az én keresztem ott minek ragyog?
Utálatos faj! Bánom, hogy születtem, S ilyen világnak megváltója lettem! Ó Golgotám! Semhogy megváltsalak Egymásra éhes, bősz ember-salak: Inkább az ács az ujszülött fejét Nehéz bárdjával vágta volna szét, Vagy szűz anyám hadd verte volna átkos Isten-fiát az istálló falához!
Nem szeretet kell nektek, hanem ostor! Kegyosztó zsarnok, nem szegény apostol, Nem a szelídség áldott ereje! Keresztemnek nincs köztetek helye! Ha ünnepeltek, az csúfság nekem, Mert Jézus itt csak kósza idegen. Mert szívetek keményebb, mint a kő! Megmondtam!"
Nagyon boldog új esztendőt kívánok a Verselde Lakóinak, Olvasóinak és Szeretteinek!:-)
Jövőre Veletek ugyanitt!:-)
Vörösmarty Mihály
Újesztendei szép kívánság
Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai. És kivánunk, és ohajtunk Újnál újabb esztendőt, Szerencsével rakodottat, Nem is egyet, sem kettőt, Hanem igen, igen sokat, Annyit, mint a kis világ, Mennyi csillag van az égen, Régi fákon mennyi ág. De talán az sok is volna; Semmiből sem jó a sok; Éljetek míg kedvetek tart, Éljen úri házatok, Míg a szép leány kapós lesz, S kedves a bor, és kenyér, Míg szomszédba a magyarnak Nem kell futni ezekért, Míg szivetek, mint a gyertya Oly vídámon égdegel, Szemetekben az örömtűz, És az erő nem hal el; Majd ha egykor kürtőtökben A pók szövi hálóját, S vendég hagyta házatokból Füst nem ontja fel magát, Majd ha nem lesz mit vakarni Sem odafenn, sem alúl, S a korommal a vígság is Mindörökre elvonúl, Akkor még ki kérdi többé, Hány meg hány hét a világ? Jobb fekügyék a gödörbe, És takarja el magát. De az Isten ójon attól! Éljen a szent vígaság, Ezt ohajtja a Földvári Tűzkármentő Társaság.
Nem pesti hónap: budai hónap, Kisvárosi, falusi hónap, Nem jazzal, rádióval hangos Vásáros, mai hónap: Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap, Gyermekéveink hónapja, A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé, A Megfagyott Gyermek hónapja, És Andersen kis gyufaárus lányáé, A fehérszakállú Mikulásé És a kisded Jézusé, Jóság és szeretet hónapja, A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant szereteté. Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön, Nincs, aki újra befűtse. Didereg az Ember, Haldoklik a világ. Ez a melegségre szomjas jégvilág, Mely időtlen idők óta koldusan nyeli Az áldott Nap maradék-tüzét, A türelmes föld gyérülő szenét És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit. Hová lett az isteni kenyér, Mely azért volt, hogy mindenkinek Jusson belőle egy karéj? Alig maradt belőle egy decemberre való Egy napra való Egy estre való, Egy karácsonyestre való! Talán imádkozni kellene! Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van, Megfogni egymás kezét, Összebújni, egymást megölelni És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi, Új tüzet rakni új jövőhöz És friss kenyérsütéshez.
Ha kará- csonyfa lehetnék, sok ajándék között, aranyszálba, ezüst- hímbe, fénybe öltözött!
ágaimon kristálygöm- bök, piros, fehér, kék: villantanák, szer- te szórnák az ünnep fényét. Cukorkákba, habcsókokba bur- kolnám magam, s a csúcsomon egy fényes angyal szállna boldogan. Szenteste sok apróság nevetve ját- szana: néznék a sok játékot, mit az angyal tett oda. Ágam föléjük hajolna, s simítana lombkezem karácsonyi, áldó csók- kal minden gyermeken.
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket valamennyi verskedvelőnek!
Áldott, Békés Karácsonyt kivánok Neked, szeretteidnek és az erre járóknak is!
Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, bűvös, titkos álmok suhannak a szélben! Mindenki házába boldogság költözik. Szívünk örömmel megtelik!
Mielőtt lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én angyalom. Egy pillanatra kérlek, figyelj oda rá, mert a nevemben Boldog, békés Karácsonyt kiván!
Szép estét kívánok Mindenkinek Advent 4. vasárnapján!:-)
„ Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon. ”
Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több!
Nem óv a hűtlen értelem, nem fogja szűk szegély, csillagcsoportokat terel a partalan szeszély elámuló szivedre: állsz tünődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.
Szervusz Tereska, Szép hetet kivánok Neked és az ide látogatóknak is!
Márai Sándor
Csillag
Olyan messziről ért el hozzám a szemed, Mint távoli csillagok fénye, melyek Talán le is hulltak már az égről, mire szemem Sugarukat felfogta. Mire a fényévek elhozták hozzám szemed sugarát, Már nem is én vagyok, akit látsz. S én úgy gondolok reád és nézlek életem peremén, Mint fénylő valóságra. Csillag, Millió élet lehet benned és gyantás erdők, Madár lehet benned és boldog, őszinte emberek. Fényed a szemem éri, De már tudom, Hogy rég lehulltál a mocskos tejutak végtelenjén
