Jómagam is gerincproblémával küzdök (gerincferdülés), mely idővel a hétköznapokban is rendszeres napi fájdalommá vált. Sokat ülök a számítógép előtt, ami nagyon nem tesz jót a gerincnek, a tartásomnak. A gerinctorna sokat segít, ha valaki meg tudja oldani, hogy rendszeresen járjon. Nekem sokat segített a térdplőszék, valamint a különböző gerinckímélő párnák használata. Ezért is kezdtem el ezekkel a termékekkel foglalkozni.
Nagyon kérem, aki tud csontkovácsot, kineziológust Kispesten vagy ahhoz közeli
kerületben, irja meg. Egy ismerősömnek lenne szüksége rá, mert a műtétet nem kivánja még megkockáztatni. Korábbi emlékeim szerint volt ilyen Kispesten, de lehet, hogy már elköltözött onnan.
Bizony kéne, hogy előre gondoljanak erre, mivel kevés így is a vérellátókban a vér, az pedig elképzelhető, hogy bizonyos vércsoportot, hírtelen "elő sem tudnak kapni" valahonnan...
Tudom, el is szégyelltem magam, és most a "fejmosásod" után, valóban tornáztam. Igyekszem valahogy beszorítani a napjaimba. Köszönöm. Még jól is esett :-)
Jó, hogy írtad a vércsoportot. Nekem elég ritka van, és amikor kiderült, majdnem emiatt maradt el a műtét. Végül öncsapolással megoldottuk, de bizonyos műtéteket nem indítanak el elegendő vér nélkül, ahogy hallottam. Jó, ha a doki már az időpont tervezésénél tud számolni azzal, hogy mennyire kockázatos vért szerezni.
Köszönöm Luci71 az érdeklődést. Az első napokban két óra meló után már nyúltam a fájdalomcsillapítóért, aztán az első héten elfogyott egy levéllel. Ez azért már lecsökkent pár szemre. Igaz a munka után a nyugdíjas nénike is lehagy, főleg amikor a metró lépcsőjén felvonszolom magam, de azt hiszem viszonylag jól helyt állok. Rosszabbul vagyok mint amikor kijöttem a kórházból, de azért nem kell tramadol, és nem sírok a fájdalomtól. Inkább a lábam gyengül el, és mondjuk ma amikor porszívóztam erős nyilallásokat éreztem. Visszatért az is, hogy ha ülök utána egy darabig nem tudok kiegyenesedni, és estére mint valami rozsdás robot úgy mozognak a lábaim. A héten pedig igazán rossz napjaim voltak, és attól féltem újra kezd begyulladni az ideg. Reggelente úgy ébredtem, hogy "szaladtam" a fájdalomcsillapítóért. Nem is tudom, hogy használnak-e... Aztán valahogy enyhült.
Összességében azért elégedett vagyok, mert végül is el tudom végezni a munkámat, és úgy látom ennél többet nem is várhatok. Néha azért lázadozok az állapot ellen, mert ugye semmi nem olyan mint rég, és ezt még mindíg nehezen dolgozom fel. Mégis figyelve a többiek állapotát, azt hiszem, eddig jól megúsztam. Nem nagyon van időm tornázni, és ez bánt, de igyekszem napközben is nyújtózni, meg ékpárnát használok, néha pedig a medence övet is, ami kissé kényelmetlen, de biztosan hasznos. ( remélem jól használom...)
Jó lenne ha semmikor semmi se fájna, de hát így jártam, nem tudom már visszacsinálni. 10 évig emelgettem, forgattam, mozgattam a betegeket, de ha erre gondolok, nem bántam meg. Nemes volt a cél. Csak sajnálom, hogy most már esélyem sincs ilyet tenni...
Azért sok embernek itt a fórumon azt hiszem öröm lenne, ha csak ennyire rossz állapotban lenne mint én.
Visszatérve egy kicsit az orvosokhoz, azt hiszem aki lenézően és negatívan áll hozzá a gerincbetegséghez, annak nem volt még olyan, és fogalma sincs a fájdalomról. Van amikor azt is meggondolom, hogy elmenjek-e wc-re ( bocsánat), mert például ott ülni nagyon rossz, meg fel állni is onnan. Hogy egy csízma, vagy egy zokni felvétele maga a tortúra, és sorolhatnám, pedig én nem vagyok olyan súlyos eset mint azok akik már bizottság elé mennek. Nem tudom elképzelni, hogy mégis őket hogyan lehet dolgozni küldeni. De itt a fórumon is olvastam olyanról, hogy a doki leszólta a gerincbeteget, aztán amikor sérve lett, mindjárt máshogy látta a dolgokat...
Na nem huzom hosszabbra a hozzászólást. Mindenkinek jobbulást kívánok.
sziasztok.csatlakoznek abloghoz erdeklodnek.... csigolyasulyedesem van 8mm. fajdalak vannak csipo derek sugarzo a labba.a javulas mint tudjuk nem lehetseges de a tunetek idorol idore erosodnek . a kerdesem az lenne volt e valakinek gerincrogzito mutete gerinccsavarozas? van e tapasztalata valakinek koszonom
A legjózanabb orvos azt mondta nekem: lehet várni az operációval, de a bénulás legkisebb jelénél már nincs alternativa. Ezt viszont a lábujjak mozgatásával mindenki maga tudja kontrollálni. Eléggé ijesztő.
Ezt hogy érted? Számomra nem világos. Mit kell érzékelni a lábújakkal?
Nem akarok "jó" tanáccsal szolgálni, mert valóban igaz, hogy ahány beteg annyi eset.
A 9426-os bejegyzésemet gondolom olvashattad. Az én fogalmam szerint külön kell választani a tüneti kezeléseket (fájdalomcsillapitást) a gyógyitó kezelésektől.
A műtéttől én azért óckodtam, mert annak eredménye nagyban függ a belső műtéti hegeknél fellépő sejtburjánzástól, ami egyénenként változó és az, hogy ez ne nyomjon rá a gerinc idegeire nincs semmi garanciája a sebészeknek, A legjózanabb orvos azt mondta nekem: lehet várni az operációval, de a bénulás legkisebb jelénél már nincs alternativa. Ezt viszont a lábujjak mozgatásával mindenki maga tudja kontrollálni. Eléggé ijesztő.
Az orvosok kedvenc mondása, aminek hallatán kiveri a beteget a viz:
"miért nem jött korábban ?"
Nem is gondolnak arra, hogy ezzel a beteg bűntudatát fokozzák , ahelyett, hogy támaszt nyújtanának. Itt a fórumot olvasva többet tanultam a bajomról, mint amit az orvosknál tett max. 5-10 perces vizitnél hallottam tőlük. Nem vagyok én orvosellenes, de annyira szakosodottak, hogy mindegyik, csak a saját területében van otthon. Ritka az olyan , aki az embert úgy kezelné , mint a legbonyolultabb biológiai rendszert. Mérnökként tudom, hogy pl. az élettelen világban, pl. a gépkocsi, vagy a repülőgépgyártásban sokszorosabban fejlettebb minőségbiztositási rendszer van, mint az egészségügyben. Nincs egy olyan integrált dokumentuma senkinek, amelyből kiolvasható lenne, hogy a születésétől kezdve milyen oltásokat, kezeléseket kapott, mire érzékeny, milyen betegségei voltak stb., nem is beszélve arról ,hogy az őseinek (szülők, nagyszülő) milyen átörökitett hajlamai lehettek.
Régen a falusi "egy" orvos szinte ezeket a fejében tartotta sokszor két generációval visszamenőleg. Én pl. a mai napig nem tudom, hogy mi a vércsoportom. Mikor legutóbb ezt kértem a vérvizsgálatnál, azt a válasz kaptam, hogy azt majd ha műtétre várok meg fogják állapitani (igy!) Értsd: az is pénzbe kerül. Hát igy állunk ! Ezek után állitsa valaki, hogy a legfőbb érték az ember. Lehet, de csak addig amig egészséges és adófizető.
Én is igy állok az orvosokhoz,hasonló a véleményem.Csak annál maradtam aki normálissan foglalkozik velem,a bajommal törödik és ráadásul nem tartja a zsebét.Szerencsére eddig még sikerült minden téren normálissat kifogni,pedig nem kevés orvoshoz járok sajnos.Leszázalékolással kapcsolatban pedig igen persze hogy fél szorong az ember ha menni kell,mert sajnos hiába vagyok tisztába azzal hogy igenis beteg vagyok,nem szimulálok de ők nem biztos hogy ugy itélik meg.Tavalyi felülvizsgálaton olyan orvost fogtam ki hogy le a kalappal elötte.Átolvasta a papírjaim és azt mondta hogy birom,pedig nem látszik rajtam nagyon jól viselem a dolgokat.Mondtam mennyivel lenne jobb ha ellenkezőjét csinálnám.És mi lesz a továbbiakban,mondom majd az orvosaim eldöntik,és szeretnék dolgozni? mondom ha fogok tudni majd akkor igen.Ennyi volt.Megkaptam 2 évre.De elötte olyan doki volt aki azt mondta magának semmi baja,megműtetheti a gerincét ugy se lesz jobb sőt de magának semmi baja sincs.És ott volt egy híres neves idegsebész véleménye hogy gerincstabilizációs műtét javasolt,nekem kell dönteni.Rehabra küldött ott viszont nem engedték igy maradt a leszázalékolás.
LBM,hogy bírtad a munkát?Mennyire ment az állás?Most hogy vagy?
A leszázalékolással kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy rengetegen visszaélnek vele és emiatt azok is kárt szenvednek, akiknek valóban járna. Ettől fogva az egész rendszer körül van egy bizalmatlansági légkör és az ott dolgozók közül sokan alapból úgy állhatnak az emberhez, hogy csalóként fogadják, aztán bizonyítsa be, hogy nem az. Aki odamegy, az is ideges, mert az anyagi helyzete függ a hivataltól, és alapből úgy áll a hivatalhoz, hogy szar, szemét stb. Eleve az egész ügyintézés úgy kezdődik, hogy támadó félként ülnek le egymással szemben, ami eleve rossz pozíció. Jobb hivatalokban már nem is szemben ülnek az emberek... Aki jogszabályok ismeretében, orvosi dokumentumok birtokában és tiszta lelkiismerettel megy be a hivatalba, eleve nehezen hozható ki a sodrából, mert tudja, hogy igaza van és előbb-utóbb el fogja tudni intézni, ami jár neki és ezt érzékeltetni fogja az ügyintézővel is, már csak a nyugodtsága és önbizalma miatt. Ha ehhez még egy intelligens, nyugodt beszédstílus is párosul, akkor szerintem az ügyintézőt kb. 5 perc múltán kenyérre lehet kenni, mert örülni fog, hogy van végre egy normális ügyfele.
Nekem pl. mondták családtagok, hogy menjek rokikártyát intézni, mert szerintük nekem az már jár ilyen műtét után. Aztán megkérdeztem a családtagot, hogy nézzen rám és jelentse ki, hogy rokkantnak nézek-e ki vagy miért gondolja, hogy ez a kártya jár nekem. És akkor még jött a parkolási díj spórolással. Na, ekkor mondtam, hogy: itt kezdődnek a problémák!
Még a műtéthez annyit tennék, hogy nekem is sokan mondták, hogy gondoljam át a műtétet. A doki is sokszor elmondta, hogy annak alapján tud ítélni, hogy mit lát az MR-en és hogy milyen fájdalmam van, amit nekem kell valahogy megfogalmaznom. Tehát ez egy közös, felelős döntés, nem csak az övé egyedül. Elmondta és alá is íratta a kockázatokat, amelyek a műtét hiányában vagy a műtét után felmerülnek, valamint összegezte az eddigi statisztikát az esetei és a tudása alapján. Ezután elmondta, hogy nagyjából hogyan változik meg az életem (újfajta testtartás, súlytartás, rendszeres mozgás stb.).
Közös döntés született, aminek az az eredménye, hogy teljesen nyugodtan és a doki iránti bizalommal feküdtem az asztalra a kockázatok ismeretében.
Én sosem hittem abban, hogy egy orvos - főnöki stílusban - közli, hogy mit fog velem csinálni és úgy kezeli a testem, mintha az ő kísérleti tulajdona lenne, csak benne felejtettek volna valami idegen anyagot (konkrétan a személyemet). Az ilyen orvosokat általában elkerültem az első alkalom után és a kukába vágtam a receptjeiket.
Úgy látom az új év nem sok jót hozott, némelyikőtök állapota kétségbeejtő :-( Olvastam a hozzászólásokat. Úgy néz ki a segédeszközök idaig óráig használnak, és akkor sem tökéletesen, főleg ha a baj súlyos. Azt hiszem összekeverjük a segédeszközt a gyógyító eszközzel, pedig hát nem gyógyít, csak a szenvedést próbálja enyhíteni, a napokat élhetőbbé tenni. Én is megvettem amit a kicsike pénztárcám engedett, meg karácsonyra is olyat kértem ami segít, de mégis vannak pokoli napjaim.
Hát a leszázalékoló bizottság dumája amit itt olvastam, kiverte nálam a biztosítékot... Szerintem fogalmuk sincs miket beszélnek, hogy mennyire bántóak. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen bizottság rendelkezik némi empátiával, de úgy néz ki ez tévedés. Anyukám az ilyen szövegeket megeresztő embereknek szokta mondani, hogy " nem lottón nyertem, de maga sem tudhatja mikor lesz hasonló cipőben..."
Valaki kérdezett a medenceövről. Nekem is felírtak egyet, ki is váltottam. Ritkán használom, de takarításnál, vagy amikor nagyon sokat kell ugrálnom a munkahelyemen, akkor fel veszem. Nem tudom mennyire használ, mert eleinte mikor felveszem mintha jobban fájna a derekam, aztán el vagyok vele. Viszont ha rajtam van pár órát és leveszem, na akkor érzem, hogy tartotta a gerincemet, mert utána kábé két centivel "rövidebbnek" érzem magam, és egyből érzem hol a sérv. Úgyhogy biztos, hogy jól funkcionál.
Szerintem kevés ideig nyomta az ideget a sérvem és nem szenvedtem olyan sokáig, mint a többiek. Ez lehet az oka elsősorban. A faluban van egy gyógytornász, ő járt ki hozzám hetente.
Kb.2 hónap után a gerincstabilizációs műtét után ilyen jól vagy?Hol voltál rehabon?Mer azt tudom hogy tornáztál.Már vezetni is lehet?Ilyen gyors a felépülési idő? vagy ez gondolom embere is válogatja meg persze a műtét jellege és a beteg állapota.Én megmondom őszintén de lehet olvastad is 2 éve húzom már a műtétet.Sajnos ugy néz ki már nem sokáig.Én febr.22.én megyek az idegsebészhez vissza.
Medence övre,vagy deréktámasztó övre gondoltál?Mondjuk szerintem ugyan azt a célt szolgálja mind kettő.Megtámasztja,stabilizálja a gerinced.Hát max napi kb.4 órát használd mert az izmok elgyengülhetnek tőle.És inkább akkor amikor olyan munkát végzel.(emelés,cipelés,vagyis nagyobb terhelésnél)Nem rossz különben,nekem is van.
Nekem ugyan ezek a fájdalmaim vannak, amikor nem fáj enyém a világ,de mindig ott van , hogy egy rossz mozdulat ,köhögés stb és vége. Újra fáj,ég zsibbad, lefagy stb.
A sebész nem nagyon hajlik a műtétre, a reumás és ideggyogyász igen. Néha nem tudom meddig lehet bírni ezt a vegetálást, mert szerintem ez az, bármit is csinálok vele.
A gyogymasszőr fellazitja a lábamban a görcsöt, nem fáj, mire leszállok az ágyról és nincs bokától lábam, kezdhetem újra az egészet.
Szerintem magadra hallgass, ne a dokikra, ha úgy érzed, tudsz így élni ahogy vagy, és nem hiányoznak elviselhetetlenül a dolgok amiket nem tudsz a derekad csinálni, akkor ne műttesd, de ha fordítva akkor igen.
Gondoltam beleolvasok a topicba hátha okosabb leszek, de ahány ember, annyi baj, van akinek bejött a műtét van akinek nem. Írtam a múltkor hogy voltam MRI-n aztán visszamentem az idegsebészhez - Dr. Markia Balázs Bp-n Amerikai úton ha esetleg ismeri vki. Megnézte a leletet és a felvételt is. 6 hete vagyok betegállományban iszonyatos első 3 hét után mára elviselhetőbba fájdalom. Egy baj maradt az állandó zsibbadás térdtől bokáig és ami még inkább zavar, hogy időnként egyszerűen összecsuklik a lábam a saját súlyom alatt is. Megnézte a leletet a doki egy sérv baloldalon egy kiboltosulás jobb oldalon. Sajnos - legalábbis szerinte - a IV.csigolyánál lévő baloldali sérv elég nagy és rossz helyen van, ezért ő műtétet javasol. Azt mondta szerinte nyugodtan átugorhatom a konzervatív kezeléseket, volt beutalóm gyógymasszázsra - azt mondta attól ez nem fog elmúlni. Isiász infúzióra is mehetnék - szerinte csak időlegesen fog megszűnni a fájdalom. Ezért hajlok a műtétre én is, Nem bánom csak gyorsan legyen ennek vége, mert vissza kell mennem dolgozni. Tisztában vagyok vele hogy a műtét sem garancia sőt! Lehet hogy rosszabb lesz mint volt. Ez is benne van a pakliban. De sajnos ebben a rohadt anyagias világban nem engedhetem meg magamnak sem a zsebből fizetős félmilliós kezeléseket illetve azt hogy 2-3 hónapig ne keressek semmit. A háziorvos persze hallani sem akar a műtétről mindenképp várjak vele azt mondja. Kérdem én kinek higgyek? Próbálkozzak ezzel-azzal? Félek csak elfecsérelt idő. De lehet használna valami. Bár jobban hiszek egy erre specializált dokinak mint a háziorvosnak. Aztán ki tudja...Van valakinek tapasztalata ezzel az orvossal kapcsolatban?
Sajnos az orvoslas a mutet utan tovabbra is a szobeli fajdalom visszajelzesen es ct, mr stb. megtekintesen alapul. Nem mondjak meg egyertelmuen, hogy mit tegyel es mit nem. Ilyenkor mar a gyogytornasz a kulcsfigura, aki megtanit helyesen allni, ulni, fekudni es a gyakorlatokra. En az alabbi szabalyokat alakitottam ki vele: egy oranal tovabb nem vagyok egyfajta pozban kiveve alvas, de az meg jo matracon, minden nap torna, napkozben fenekszoritas, valltorna, helyes testtartas, kocsiban derektamasz, uloparna, kemeny szeken uloparna vagy labda, ha elfaradok, akkor fekves, ha allnom kell sokat, akkor gordulocipo vagy egyensulyozo korong. Emellett fajdalom eseten azonnal var vissza a doki. Nincs szabaly a munkara. Ahogy birom. Hozzateszem, hogy kivalo munkahelyem van. Kaptam emelheto asztalt es beengedtek egy osszecsukhato agyat, ha azonnal le kell fekudnom. Engedik a labdat is. Igaz a mutet elotti napig es a mutet utani masodik napon mar tavmunkaztam, ami persze a munkam sajatossaga is. Nemileg rossz hir, hogy hamar farad a hatam kozepe, de nem faj. Igaz, napi 2,5 orat vezetek. Hat roviden ennyi. :-)
