Horthy szeretett volna kiugrani a németek mellől, és akkor élet-halál szövetségben kellett volna együttműködni a zsidóságnak velünk, no ezt a zsidó világtanács nem támogatta, azaz eljárt Londonban, hogy az angolok ne támogassák Horthy tervét, -
Itthon végletekig feszítették a húrt, mert Horthy szemet hunyt a zsidó menekítő szervezetek működéséről, és a németek ezt folyamatosan nehezményezték, végül megszállták az országot.
Horthy hogyan bízhatott volna a zsidókban, amikor semmiféle biztatást nem kapott sehonnan. Ergo, csapda helyzetbe került a zsidók kettős játéka miatt.
Micsoda idióta aljasság Horthyból bűnbakot csinálni, aki elvesztette a fiát, és az asszimilációt elfogadó zsidók védelme miatt távollétében megszállták az országot.
Felvehette volna a németekkel a harcot, az utolsó golyóig? Ez az elvárás?
Miközben a cionista szervezetek végig tárgyaltak a németekkel? És a stratégiailag tehetős zsidókat kimenekítették Kasztner vonatán. Mit mondtak erről Horthy zsidó barátai? És mit mondtak a zsidó tanácsok? Nem beszélhettek, mert a terv embertelensége nyilvánvaló volt az értéktelen kiszolgáltatott zsidók számára.
A szövetségesek miért nem bombázták a vasútvonalakat, hogy megakadályozzák a deportálásokat?
Miért nem alakultak partizán alakulatok, mint Franciaországban, vagy Szerbiában?
És végül, miért nem támadták Ausztriát, Csehországot, Romániát, mert együtt működött kormányzatuk a német megszállás alatt?
Kilóg a lóláb, - mert a magyar deportálásokért a magyarokat kell vádolni, hogy eltereljék a figyelmet a valódi felelősökről.
És ki kell mondani Orbán vállalja a maga részét az Izraeli politikai hamis mítosz fenntartásában. Kérdés, miért teszi?
Miért alázza magát, és népünket semmiért?
Miért probléma a Zsidó Világ Tanács részére a zsidó asszimiláció Magyarországon? Miért nem delegáltak tőlünk a csúcsszervükhöz zsidó képviselőt?
Egészen groteszk volt Orbán ajnár nyilatkozata "Isten ajándék népéről", arról a népről, amely kitermelte a patkányforradalmat, és a Magyar Királyság létére tört, mint az 1867 után befogadott galiciai migránsok utódai.
Pontosan és mértéktartóan készült véleményed, sajnos visszhangtalan a magyar politikában, mert Navracsis nem átalott kritikátlanul véleményt mondani a történelmileg nem tisztázott hazánkat elitélő helyzetben, és magára venni a nemzet nevében a vádakat. Ki jogosította fel?
Megjegyzendő Szakály Sándor vesszőfutása, aki tárgyilagos kutatásokkal szerette volna a patkányforradalom, és a holokauszt tabuit kibeszélni. A zsidóság vezetése nem akarja a nemzeti kiegyezést. Ez az atavisztikus gyüli nyilvánult meg a Netanjahu-Orbán minapi találkozón is H. részéről.
A zsidó vezetők rossz lelkiismerettel, utólag mutatnak engesztelhetetlen szilárdságot az őket támogatókkal szemben?!
Ez láthatóan túlkompenzálás, és hamis, -
sokaknak visszatetsző bigottság, -
Lehet, hogy ez már a zsarolás érdekköre, ami hasonló folt az élet-halál, és emberi együttélésben, mint a hamis politikai legenda, amelyről R. Garaudy ír.
Shylock példája jut eszembe a téboly kielégíthetetlen önzésével és lelki torzulásaival mai valóságunkban, amely már-már provokáció, mert tárgyalásképtelen, és mélységesen romlott.
"Így van. A zsidók azért lettek tömegesen a Horthy rendszer áldozatai, mert jó állampolgár módjára végrehajtották azt, amit az állam elrendelt"
Ezt bizony így illik mondani egyfolytában, mióta Rákosiék átvették a hatalmat. Mindig voltak azonban zsidók és nem zsidók egyaránt, akik azt mondták és mondják : talán meg kellett volna mondani nekik, hogy a magyar kormány már csak parancsokat teljesít a megszállás óta, hogy Horthy már csak dísznek ül a Várban, és hogy maga a zsidó vezetés is kizárólag a németekkel tárgyal. Hogy ez már nem a Horthy-rendszer, amiben joggal bíztak. Továbbá hogy a sztori, amit leadnak nekik, miszerint itt csak kitelepítésről van szó más, üres területekre, az hazugság, hogy igazából legyilkolni viszik őket. Na, ezt nem tette meg a zsidó vezérkar.
Így van. A zsidók azért lettek tömegesen a Horthy rendszer áldozatai, mert jó állampolgár módjára végrehajtották azt, amit az állam elrendelt. A holokausztnak sokkal kevesebb cigány áldozata volt, mivel ők pontosan tudták, hogy mit várhatnak a magyar csendőröktől, s általában a magyar államtól, s ha lehetett, elmenekültek előlük.
Kasztner Rezső, és általában a magyar zsidó vezetőség szerepe elsősorban a zsidók között vitatott, akár magyar származásúak, akár nem. Azok, akik a különböző alkuk, így pl. Kasztner alkui által kerülték el Auschwitzot, nyilván hősként értékelik a vezetőket, így magát Kasztnert is. Csakhogy ők a kisebbséget képviselik. A számok sajnos Kasztnerék ellen szólnak. Azok, akiket deportáltak, és túlélték azt, de családjuk teljesen vagy részben odaveszett, bizony nehezen bocsátják meg Kasztneréknek, hogy nem riadóztatták a zsidóságot. Tegyük hozzá, nehéz is megbocsátani az ilyet. Ráadásul él a gyanú, hogy Kasztnerék a megmentett vezetőség, családtagok, baráti kör életéért cserébe árulták el és szolgáltatták ki a körhöz nem tartozó magyar zsidók százezreit. Erre a szörnyű gyanúra ráerősít Eichmann egy nyilatkozata is, amely a Life magazinban jelent meg : Kasztner „elfogadta, hogy ő megtesz mindent azért, hogy a zsidók ne mutassanak ellenállást a deportálásukkal szemben, sőt korrektül viselkedjenek az átcsoportosító táborokban, ha én szemet hunyok és megengedem, hogy néhány száz vagy néhány ezer fiatal zsidó emigrálhasson Palesztinába. Ez egy jó üzlet volt.” Eichmann persze hazudhatott is, sőt a Life is hazudhatott. Mégis roppant gyanús, hogy a zsidó vezetés, annak ellenére, hogy május elején már bizonyítottan tisztában voltak a szörnyű igazsággal, nem riadóztatták a zsidók tömegeit és a nem-zsidó közvéleményt, sőt ellenkezőleg, a hatóságokkal való fegyelmezett együttműködésre szólították fel a zsidókat. Miközben ők maguk elhúztak Svájcba. Én elhiszem, hogy a zsidó vezetők szörnyű helyzetben voltak, nagyon nehéz valakinek a közjó érdekében feláldoznia saját magát és családját. Ez azonban nyilván nem mentség azok számára, akik elszenvedték a holokausztot, és családjukkal együtt önként mentek a vágóhídra. Ha a rengeteg zsidó csak a passzív ellenállást választja, lefekszenek a földre, sírnak, jajgatnak, és a csendőröknek vonszolni kellett volna őket a nyílt utcán a nem zsidó lakosság szeme láttára, akkor hogyan hajtották volna végre a tömeges deportálást ? Én úgy gondolom, hogy sehogy. Emberük sem volt elég, a civil lakosság is beavatkozott volna, ráadásul a csendőr is emberből volt. Nem tették volna ki magukat a magyar lakosság megvetésének, akik között éltek.
Nehéz dolog ez. A történelmi tényeket feltárni szintén nehéz. Már közvetlenül a háború után is átszőtte a politika a tények feltárását, és el is torzította azt. Többféle politikai érdek is jelen volt. Esetünkben ott volt a cionista szervezetek máig érvényes politikája : a holokauszt bűne és felelőssége kizárólag a németek és az őket kiszolgálók, így a magyarok bűne, zsidó ember, vagy pláne szervezet a felelősségben nem osztozhat. Konkrétan Kasztner esetében az akkori izraeli belpolitika is belejátszhat a dologba. Kasztner Izraelben politikai szerepet vállalt, a baloldali Munkáspárthoz csatlakozott, munkáspárti kormánynak lett szóvivője. Vádlói a jobboldali ellenzéket képviselték. Meggyilkolása állítólag szintén (szélső) jobboldali terroristák műve. Én úgy gondolom (bizonyítékom persze nincs rá), hogy Kasztnert tényleg azok gyilkolták meg, akiket ezért elítéltek, hogy aztán később amnesztiát kapjanak. Az azonban, hogy ezek a gyilkosok saját elhatározásból tették, amit tettek, vagy valaki küldte őket, az valóban nem tisztázott, és soha nem is lesz már tisztázva.
Szakály Sándor egy jobboldali magyar történész, aki leginkább a honvédség történetével foglalkozik. A Veritas Történetkutató Intézetben dolgozik, ami egy kormánypénzből alakult intézmény, leginkább revizionista történeti szemlélet terjesztésével foglalkozik. Szakálynak volt néhány botrányos kijelentése, így azt állította, hogy a Numerus Clausus nem a zsidók ellen irányult, meg az 1941-es első deportálást egyszerű idegenrendészeti intézkedésnek nevezte.
A lenyeg az, hogy Te az aldozatnak mondod hogy az Ö hibaja hogy aldozat lett.
Pontosan olyan ervelesed van, mint pl. az amerikai katonai birosagoknak a 2. Vh utan, amikor nemet nök meg lettek eröszakolva, es az amerikai katonai birok azt mondtak rendszeresen az amarikai katonaktol
megeröszakolt nemet nöknek, hogy ök a hibasak, mert nem vedekeztek elegge, es ez olyan esetben is egy indoklas volt, amikor a nemet nö fejehez egy pisztoly lett tartva.
Es az aldozatok azt mondtak a Tisztelt Birosagnak: igaza van a Melyen Tisztelt Katonai Biro Urnak, mert en nem vedekeztem elegge, igy a megeröszakolas nem volt eröszak.
Vagy: a nemet katonak alltal megeröszakolt szovjet nökre azt mondtak a nemet katonak: hagytak magukbol kurvat csinalni.
Vagy meg csak közepiskolaba sem jartal eddig, akkor -de csak akkor!- rendben van amit irsz, mert akkor nincs infod meg a törtenelmi esemenyekröl, melyek ezt a korszakot erintik.
Akkor- 1944-ben nem volt meg Israel allam, tehat milyen -es hova valo, melyik allamtol valo?- "lakossagcsereröl" lett volna szo?
Azok utan ugye, hogy pl Magyarorszagon par un zsido törveny is lett Horthytol jovahagyva, meg egy Faji Hivatal a Magyar Parlamenttöl alapitva.
Sok valós tényt hoztál fel almalángos, de következtetéseid szerintem több helyen hibásak.
A német megszállás után a németek bábkormányt állítottak fel, a tényleges hatalmat Edmund Veesenmayer gyakorolta Magyarországon, aki itt Hitler teljhatalmú megbízottja volt. A megszállás előtti magyar kormány és országgyűlés legtöbb tagját a németek letartóztatták, vagy illegalitásba menekültek. Igazad van tehát abban, hogy a Zsidó Tanács érdemben magyarokkal nem tárgyalt, nem volt kivel.
Magát a Zsidó Tanácsot a megszállás után azonnal Magyarországra érkező Adolf Eichmann állította fel, az ő feladata volt a "zsidókérdés végleges megoldása". A Zsidó Tanács tehát vagy Eichmannal, vagy annak megbízottjaival kellett, hogy tárgyaljon. Eichmann első ajánlata a "vért áruért" terv volt, a háborús helyzetre való tekintettel állítólag 10 000 teherautót kért a szövetségesektől, cserébe a magyar zsidók életéért. Ezért Isztambulba küldte Brand Jenő cionista vezetőt, hogy ott a szövetségesekkel erről tárgyaljon. Brand elutazott, oiyat is olvastam, hogy már Palesztinában élő cionista vezetőktől is kért támogatást, de mindez hiába volt. A "vért áruért" tervet nem a zsidók, hanem szövetséges hatalmak utasították vissza. Brandot az angolok börtönbe vetették, és a háború végéig ott is tartották. A szövetségesek döntésén lehet polemizálni, de azért két dolgot vegyünk figyelembe. Az első, hogy 10 000 teherautó nagy segítség lett volna a német hadseregnek, ebbe háború idején katonai okokból nem mehettek bele. A másik még nyomósabb : semmi biztosíték nem volt rá, hogy ha a németek megkapják a teherautókat, akkor betartják a szavukat és nem deportálják a magyar zsidóságot. Nem hiszem, hogy Eichmann becsületszava sokat nyomott volna a latban Washingtonban vagy Londonban.
Nehezebb erkölcsi kérdés a magyar zsidóság gazdasági, politikai és vallási vezetőinek szerepe. Tény, hogy ezeknek a vezetőknek túlnyomó többsége családostól, sőt baráti körükkel együtt megúszta a holokausztot. Ugyanakkor az is tény, hogy nem riadóztatták sem a hazai zsidóságot, sem a hazai közvéleményt általában. Pedig 1944 április végén már bizonyítottan tisztában voltak azzal, hogy a deportált zsidókat a halálba küldik. Ennek ellenére két dolgot csináltak : nem csak, hogy nem riadóztatták a népet, de a "közzsidóságot" arra biztatták, hogy békésen és fegyelmezetten működjenek együtt a hatóságokkal, vagyis menjenek önként a vágóhídra. Így történhetett meg a szörnyű tragédia : német részvétel nélkül, és minimális magyar csendőrség igénybe vételével, akiknek még a fegyverhasználat is tiltott volt, 2 hónap alatt 435 000 magyar zsidót deportáltak. Ha a zsidóság és a magyar közvélemény tisztában lett volna az igazsággal, akkor ennek a szörnyű létszámnak maximum a tizedét tudták volna elhajtani. Általában két csendőr terelt 80-100 zsidót a pályaudvarokra. Ha szétszaladnak, a csendőrök semmit sem tehettek volna. Hogy ez a szörnyűség része volt-e a zsidó vezetők Eichmannal kötött alkujának, vagy sem, már nem fog kiderülni.
Az biztos, hogy a magyar zsidóság vezetői csoportos és különalkukat is kötöttek a németekkel, sok pénzt szurkoltak le,és cserében külföldre menekülhettek. Ennek az alkusorozatnak legismertebb szereplője Kasztner Frigyes, és az elhíresült Kasztner-vonat. Ráadásul Oskar Krasňanský, a pozsonyi zsidó tanács egyik vezetője szerint Kasztner volt talán az első magyar, de mindenképpen egyike az elsőknek, aki már 1944 április végén kézhez kapta az un. Auschwitz-jegyzőkönyvet, és értesült a szörnyű valóságról. Az alkut tehát Kasztner ennek tudatában kötötte - bármi volt is az az alku pontosan.
A háború után Kasztner kivándorolt Izraelbe, és ott a kormány mellett kapott munkát, minisztériumi szóvivő lett. Háború alatti szerepét a Holokauszt túlélői közül sokan kifogásolták (hogy finom legyek). Emiatt az izraeli kormány rágalmazási pert indított Kasztner egyik vádlójával szemben. Volt nagy meglepetés, amikor a bíróság Kasztnert ítéltre el, állítólag a bíró azt mondta, hogy Kasztner "eladta a lelkét az ördögnek".
1957-ben egy izraeli terrorcsoport meggyilkolta, Ez évekkel Eichmann elfogása és pere előtt történt. 1958-ban az izraeli legfelsőbb bíróság felmentette Kasztnert a vádak alól. Ahogy jogilag tisztázták Stern Samut, és az összes többi magyar zsidó vezetőt is.
A lényegre nem reagáltál? A zsidó tanácsok együttműködtek a németekkel.
Ennek csúcspontja volt a cionista vezető Kasztner Rezső, Rudolf sikeres megállapodása , mely fejpénz ellenében menekülést biztosított a zsidó tanács által kiválasztottaknak.
Ugye, ezt senki sem vitatja?
Ám Kasztner Rezsőt, aki zsidómentő bátorságáért kitüntetést érdemelt volna, likvidálták, amikor az Eichman perben az őt korábban védelmező Baecher ss tisztet kedvező színben mentegette tanú vallomásában.
Elhallgattatták! Nem illett a képbe, és az igazság senkit nem érdekelt.
