Kösz. Remélhetőleg az új kocsijára, ha majd lesz neki, jobban vigyáz! Jobban bele kellene sulykolni a fejekbe a vasúti átjárón való átkelés szabályait.
A magyarok által elkövetett vérengzések elkövetőit felelősségre vonták, bár nem elég súlyosan, míg a szerbek által elkövetett nagyságrendileg tízszeres esetén ez abban a formában nem történt meg.
Így van! A végleges hsz-ban nem mentem bele, de a fejemben volt, hogy a másik oldal által elkövetett bűnök között is van pár igencsak súlyos, a mi szempontunkból ez különösen az, és a bocsánatkérések meg sok esetben igencsak nehézkesen megy.
A probléma csak az, hogy amíg a holokauszttal sokat foglalkoznak, és a bocsánatkérés is megvolt, addig a más népirtásokkal, akár a világháborúban, akár azon kívül ezt nem tették meg, vagy nem kellőképpen. (Javasolt keresés: Pol Pot)
Bár nem ártana a témával az illetékeseknek foglalkoznia, ugyanis azóta is történtek durva dolgok, mint pl. Ruandában, vagy Srebrenicaban, hogy közelebbi helyet említsek.
Ha már egyszer magyarok vagyunk, erre nem ártana nagyob figyelmet fordítani...
Ha már egyszer magyarok vagyunk, a nagyobbra is illene nagyobb figyelmet fordítani...
Amúgy minden ilyen népirtósdi úgy kezdődött, hogy valaki bosszút állt a sajátjaiért. Lehet ezeket az ügyeket tűzben tartani, de akkor sosem lesz vége.
És nem örülnék, ha az avarok, meg az illirek, a morvák és a nyugati szlávok (ill. ezek tetszőleges, vélt- vagy valós jogutódai) ma rajtam kérnék számon, hogy honfoglaló őseink kiirtották az ő őseiket, és visszakövetelnék az elrabolt műkincsvagyont, és ingóságokat.
Hogy nézne ki, ha a germánok, meg a frankok jönnének, és elégtételt követelnének a kalandozó magyarok által erőszak áldozatává vált felmenőik miatt? Svájc perelné hazánkat St. Gallenért?
Tényleg, a mongolokon, meg az Oszmán birodalom jogutódján, a Török köztársaságon is be lehetne hajtani ezt-azt. Végül is arányaiban jóval rusnyább világot rendeztek itt, mint akárki más (nyilván a pestist, meg a himlőt nem lehet bíróság elé citálni, mert ők még elég hatékonyak voltak genocídium ügyben), hiszen óvatos becslések szerint is a lakosság legalább 1/3-át tették zárójelbe.
És amit sose hagyjunk ki, az az 1945-ös délvidéki mészárlás, amikor szerbek öltek magyarokat. Ha már egyszer magyarok vagyunk, erre nem ártana nagyob figyelmet fordítani...
Na ja. A nagy baj, hogy ezt a kérdést már régen ki kellett volna vizsgálni. Amit nem tettek meg a gengszterváltás előtt, azt utána rögtön meg kellett volna tenni. Azaz az emberi tényezőket kutatni, megvizsgálni, hogy mi zajlik le egy ember pszichéjében. Csakhogy az akkor élő emberek (a gyerekeket leszámítva) többsége már meghalt, vagy nagyon öreg. (ca. 90 év feletti), így már elkéstek ezzel.
Bár nem ártana a témával az illetékeseknek foglalkoznia, ugyanis azóta is történtek durva dolgok, mint pl. Ruandában, vagy Srebrenicaban, hogy közelebbi helyet említsek.
Amúgy néhány országban azért volt ellenállás. Franciaországban (francia ellenállás*), Szlovákiában (szlovák nemzeti felkelés) és Lengyelországban (varsói felkelés).
De azt ne feledjük, hogy mi a németeknek köszönhetően kaptunk vissza egy csomó területet, míg a lengyeleket már a háború kezdetekor két oldalról is megszállták. A francia ellenállás meg a legendákban sokkal jelentősebbnek tűnik, mint valójában. Azaz az országok helyzete nem hasonlítható össze egy az egyben.
*A Spektrumon pont vasutasokat mutattak, egy vasúttörténeti filmben, akik vonatok indulását próbálták szaboltálni.
> Igen, azért voltak sikeres szökések a munak s egyéb táborokból, juttattak ki állítólag képeket is, de valahogy a szövetségesek nem nagyon igyekeztek a közvélemény tudomására hozni.
A lakossági miértekről pedig hosszas könyveket lehet és szoktak is írni. Az biztos, hogy az első világháború igen nagy részben közrejátszott. Nem csak Trianon miatt, amely egy szinte életképtelen országot hozott létre nagy mennyiségű az új határokon túlról menekült, állástalan, sokáig szinte hajléktalan emberrel. Hanem a háború embertelenségei az emberek pszichéjét is tragikusan megváltoztatta: a halált és annak látványát mindennapossá tette, az erőszakot természetessé, sokszor szükségessé. Nem azok az emberek tértek vissza a frontokról, akik odamentek. Emellett voltak a már részben említett egzisztenciális problémák, amit a válság csak még súlyosabbá tett. Emellett nálunk tragikus módon a társadalmi törésvonalak elég közel estek azokhoz a bizonyos - sokszor már elmosódó, de még mindig létező - másfajta választóvonalakhoz.
Mindezeket betetőzte egy, a kora miatt ilyen nehéz időkben már alkalmatlan vezető. Talán, ha 1942. augusztus 20-a másként történt volna, talán... De még ez is úgy történt meg, ahogy.
A náciknál az előzmény persze nem ebben a formában volt, hanem abban, hogy a zsidókat fokozatosan megfosztották a jogaiktól (Hitler hatalomra jutása után) Viszont a haltábor nem egy szibériában a tajga közepén volt eldugva, hanem egy-egy város szomszédjában, azaz jobban szem előtt volt. Persze, azért jól elvolt kerítve.
Így van, voltak előzmények mindkét esetben. Akár a komcsikat, akár a nácikat nézzük. A háború közepén is valószínűleg sokan sejthették, hogy mit takarhat a végső megoldás (Endlösung) kifejezés, de a többség biztosan nem tudta, vagy nem hitte el.
Azért azt is értség meg mások, hogy mindezekért nem vagyunk-vagyok hajlandóak vezekelni az idők végezetéig...
Mi már sokkal jobban szembenéztünk a múltunkkal, mint a másik oldalon egyes országok. Hogy konkrétan kik és mit nem tettek meg, az már abszolút OFF lenne itt, ezért bele sem akarok menni, hanem maradok az általánosságoknál.
Az 1944-ben szolgáló vasutasok közül a kevés élő meg már 90 éves vagy idősebb, így már nem nagyon van kit megkérdezni arról, hogy hogyan állt hozzá akkoriban a dolgokhoz. Ezt legkésőbb a rendszerváltás után kellett volna megtenni, mert akkor még sokkal többen éltek közülük.
Ez ránézésre valami mobil WC-nek tűnik. Legalábbis a pedálnak vasúti személyszállítás átlagos körülményei között nem adnék túl hosszú üzemidőt. Szóval esélyes, hogy nem az a konstrukció, amivel majd ténylegesen felszerelik, de azt mégse írhatták a padlóra, hogy itt lesz majd a WC.
