Érdekes dolog ez. Leírtam egy történetet. Úgy, ahogy nekem is elmesélték. Volt aki elhitte, volt aki nem.
Gondoljatok bele! Ha a harmadik részt úgy írom meg, mint ahogy valaki itt kérte is, hogy tökéletesen sikerül minden, akkor nincs ez a tortúra, akkor hihetőbb az egész, mert azt olvassák, amit szeretnének. De ez nem kívánsághangverseny, mint ahogy az élet sem az.
Lehet kételkedni, nem elhinni, lehet azt mondani, hogy ez hülyeség. Velem ilyen nem fordulhat elő! Ezt szokták mondani általában mindaddig, amíg elő nem fordul. Az élet szokott furcsa dolgokat produkálni. Meg időnknt még furcsábakat is. Aki viszont belekerül egy ilyen szituációba, az nem biztos, hogy ideszalad és elmeséli. Ezért tűnhet hihetetlennek.
Jelzem, mindenki azt gondol amit akar erről az egészről. Én csak a „hírvivő” szerepét vállaltam ebben az ügyben. A rossz hírt hozó hírnökre nem sok jó vár – mint tudjuk.
Érdekes csattanó került a történet végére.Ha valós, ha nem, mindegy, a célját biztos, hogy elérte.
Olyanról már lehetett hallani, hogy lány, férfi, lánypár, férfipár illetve házaspár nem ippeg tiszta szándékkal keresgélt, de a Te sztorid új megközelítést nyújt. Olyan világban élünk, amikor bármi megtörténhet. De ez régen sem volt másképpen!
Ám ettől függetlenül egy napjainkban keresgélő pár kezében több olyan eszköz is van, amivel képes lecsekkolni a befogadni kívánt partner(eke)t. Észnél kell lennie minden partnert keresgélőnek, s nem csak a szexpartnerekre, hanem a "holtodiglan-holtomiglan"társara vágyóknak is.
Akkor én egy 'kettő az egyben' vagyok. Videózok, és nézem is egyszerre a dolgot. Nagy ritkán, mikor olyanunk volt, még instrukciókkal is elláttam a szereplőket.
Persze a legjobb sora a harmadik félnek van szerintem, de ez nézőpont kérdése.
Értem a jó szándékot, de attól ez még egy elég béna kamu írás. Ha te fogalmaztad volna meg a történetet, akkor nem írsz 7:24 AM-et, hanem reggel hét órát írsz, mert Magyarországon senki nem használ 12 órás formátumot. Eleve olyan óra sincs itt, ami így mutatja az időt, hogy ez jusson eszedbe. Tehát ezt nem Te találtad ki az elmondottak alapján, hanem egy sima történet gyűjtős oldalról szedted, ahol külföldi írásokat fordítanak le és küldenek be. Ezzel nem is lenne problémám, ha egy jó izgalmas történet lett volna, nem egy tanmese szörnyű stílusban.
Amikor felébredtem a fejem iszonyatosan fájt, szédültem és a hányinger kerülgetett. Kezem lábam fájt, mozdulni sem bírtam. Reggel volt. Az éjjeli szekrényen lévő digitákis óra kijelzőjét homályosan láttam, de annyit kivettem, hogy 7:24 AM, bár erősen koncentrálnom kellett ehhez a feladathoz. A szobában lévő tárgyakat homályosan láttam csak. Az ablakon a leengedett redőnyök résein keresztül némi fény volt a szobában, de ahhot kevés, hogy láthassak valamennyire. Megpróbáltam a fotelből felállni, hogy a fürdőszobába menjek és egy zuhannyal felfrissítsem magam. De ez nem sikerült. Kezem a hátam mögött volt és amikor megpróbálta, előre húzni akkor jöttem rá, hogy ez nem megy, mert csuklómon bilincs van és az a radiátor csöve mögött halad el, ami megakadályoz abban, hogy egyáltalán mozduljak. Ekkor döbbentem rá, hogy egy szál alsónadrágban a fotelban ülve valaki a radiátorhoz bilincselt. Körülnéztem a szobában. Az ágy szinte megbontatlan volt. Semmi nyoma annak, hogy abban az éjszaka folyamán valaki aludt volna. De hol van a párom? – ötlött eszembe a gondolat. Azt gondoltam, hogy talán a fürdőben van. A nevén próbáltam szólongatni. Nekem úgy tűnt akkor, hogy kiabálok, de csak suttogás hagyta el a számat. Torkom kiszáradt, beszélni sem nagyon tudtam, nem hogy kiabálni. Kellett vagy fél óra mire annyira kitisztult az elmém, hogy fel tudtam fogni, hogy hol vagyok és mi történhetett. Már tisztult a látásom és azt is felfogtam, hogy innen csak segítséggel tudok kiszabadulni, mert egyedül a hátúl lévő bilincset ki sem tudnám nyitni, még akkor sem, ha nálam lenne a kulcsa. Torkomat megköszörültem és már valamivel hangosabban tudtam segítséget kérni. De szólongató szavaim semmit sem értek. Feleségem sehol nem volt, vagy legalább is nem hallotta kétségbe esett segítség kiáltásomat. Ez az állapot negyed kilencig tartott. Ekkor kulcs csörgést hallottam az ajtó felől. Néhány pillanat múlva megjelent a párom. Csapzott haja az arcába lógott, fehér fürdőköntöse félrecsúszva takarta gyönyörű testét. Amint belépett a szobába egyből az ágyra rogyott. Fejét a kezébe temette. – Mi történt édes? – kérdezte tőlem. – Én nem tudom – válaszoltam. – merre voltál? – A szomszéd szobában, de hogy kerültem oda? – kérdezte. – Azt én nem tudom szivem, de jó lenne, ha kiszabadítanál, mert mozdulni sem tudok, a kezem már teljesen elgémberedett. Gyere segíts, kérlek! – Nem tudsz egyedül felállni? – kérdezte még mindig kábult hangon, miközben homályos szemekkel rám nézett. – Ide vagyok bilincselve, mozdulni sem tudok! – mondtam kétségve esett hangon. – Micsoda? Miről beszélsz? – kérdezte, de már felállt. és támolygó léptekkel odajött a fotelhez. Benézet a fotel mögé és megállapította: – Téged tényleg megbilincseltek szivem. – Ezt mondom! Képes vagy arra, hogy körülnézz nincs-e valahol itt a bilincskulcs? – Huhh de nehezet kérsz. Várj egy kicsit, lezuhanyozom és akkor talán teljesen felébredek. Úgy talán könnyebb lesz – mondta és elindult a fürdőszoba felé. Nem telt el egy perc sem és párom visszatért kezében egy kulcskarikán függő lapos kulccsal. – Lehet, hogy ez az? – kérdezte. – Próbáld meg – kérleltem. Hozzám lépett és a hátam mögé nyúlt. Néhány pillanat múlva az egyik kezem szabad volt. A másikat előra húztam és a kulcsot párom kezéből kivéve kinyitottam a bilincs másik felét. Szabad lettem. Felálltam, de alig bírtam megállni a lábamon. – Zuhanyozz le, hátha úgy jobban leszel – mondta a feleségem és leült a fotelbe.
Húsz percig folyattam magamra elöször a meleg, majd az egyre hidegebb vizet. Ezután megtörölköztem. Jobban éreztem magam. A látásom már kitisztult a fejfájásom is majdnem elmúlt és már nem úgy tántorogtam ki a fürdőből, mint egy részeg. A szekrényben megtaláltam a farmernadrágom és egy pólót. Felöltöztem. – Zuhanyozz le te is édes és utána hazamegyünk – mondtam a páromnak. Kedvesem eltünt a fürfőszobában. Én pedig a mobiltelefonomat és a kocsi kulcsait kezdtem keresni. Arra emlékeztem, hogy este a vacsora után a mobilt a zakomban hagytam kikapcsolva. De hol a zakóm? Minden szekrényt végignéztem, de sem a zakó, sem a mobil nem került elő. Kezdett rossz érzésem támadni. Beszóltam páromnak a fürdőszobába, hogy mindjárt jövök és kiléptem a szobaajtón. Amire számítottam a parkolóba érve bebizonyosodott. A kocsimat nem láttam sehol. Visszafele menet a szobában a portásnál megálltam és megkértem, hogy hívja fel anyámat telefonon. Amikor a hívás sikerült az egyik fülkébe kapcsolta a vonalat. Anyámmal megbeszéltem, hogy indul és értünk jön. Azt is mondtam neki, hogy hozzon pénzt. Távozás előtt a szállást ki kell fizetnem és mivel a tárcámat sem, találtam sem a bankkártyám, sem pénz nem állt rendelkezésemre amiből fizethetnék. A portásnak meghagytam hogy amikor anyám megérkezik akkor a szobánkba irányítják. Visszamentem a szobába. Kedvesem már az ágyon ült. – Mi történt? – kérdezte tőlem aggódva. – Kiraboltak minket – válaszoltam. – A kocsit is elvitte a „barátunk”! Most mi lesz? 2 kérdezte riadtan. – Anya jön értünk, hamarosan itt lesz.
Miután hazaértünk ott egy még nagyobb meglepetés várt minket. Amíg kábultan aludtunk a házunkat is kirámolták. Minden értékesebb műszaki cikket elvittek a tévéket, a számítógépeket, a gyerekek mobilját, táblagépét. és minden olyan értékesebb dolgot, ami mozdítható volt.
A bankkártyáinkkal nem is próbálkoztak, hiszen a PIN kód nélkül azzal semmire nem mentek. Párommal együtt mehettünk új igazolványokat csináltatni, mert a tárcáinnkkal együtt azok is eltüntek. A tálcámban lévő kb. 50000 forint volt a legkevesebb kárunk.
És ezzel a történet végére értem. Az hogy mi történt ezek után az már nem lányeges.
Hogy miért írtam ezt le? Elmondom. Sokszor esik szó itt arról, hogy mennyire nehéz megfelelő partnert találni. Először kezdődik az e-mailezés és ha azon a szűrőn valaki átmegy akkor jön a képcsere, majd a telefon, személyes ralálkozás egyszer vagy többször, kinek kinek igénye szerint és utána jöhet az éles bevetés, ha min den klappol. Olyan sokszor olvastam már itt erről, hogy eszembe jutott egy évekkel ezelőtti történet, amit egy ismerősöm mesélt el nekem. A társkereső oldalakról beszélgettünk, hogy mennyi kamus van, hiszen egy ilyen oldalon mindenki az lehet aki akar. Én még mondtam is neki, hogy de ha találkozásra kerül a sor, akkor minden kiderül, nem érdemes kamuzni. Erre mesélte el ezt az egészet.
A történet béli „barát” egyáltalán nem tünt kamusnak. Jó képű, rendes normális srácnak látszott. Találkoztak is vele személyesen. Kedves volt, udvarias, virágot hozott.
Még egy apróság! Arról sem kellene megfeledkezni, hogy aki párhoz akar csatlakozni annak szintén nehéz a választás, hiszen ő sem tudja, hogy valójában kikkel áll szemben.
A történetben szereplő páros még viszonylag „jól járt”. Nem akarnám az ördögöt a falra festeni, de ennek a kalandnak akár durvább vége is lehetett volna, amit most nem írok ide, mindenkinek a saját fantáziájára bízok.
Ha csak annyit írok, hogy egy pár talált egy megfelelő partnert és eljutottak a találkozóig ahol elaltatták és kirabolták őket, akkor csak legyintés lett volna és válasznak azt kapom, hogy hülye vagyok, ilyen nem fordulhat elő. Így – talán – elgondolkoztatóbb a történet.
Nem az volt a célom, hogy bár kit is elrettentsek azoktól az örömöktől amiről ez a topik szól. Csak a figyelmet szerettem volna felhívni, hogy ennek is vannak árnyoldalai. Jobb óvatosnak lenni, mint utólag siránkozni a megtörtént rossz miatt!
Még egy apróság! A süteményben is volt egy enyhe altató, ami segítette a pezsgőbe kevert kábító hatását.
Ha ezek után úgy gondoljátok, hogy ez a történet nem való ebbe a topikba, nyugodtan lehet töröltetni, nem fogok tiltakozni ellene...
Az egyik törölt hozzászólásomban már leírtam és most sem mondok mást mint akkor, hogy nem az én történetem, nem velem történt. Valakitől hallottam én csak leírtam és azért úgy írtam, mintha velem történne, mert nem akartam magyarázkodni. Így tartottam egyszerűbbnek. Most sem mondok mást mind eddig midig: Soha nem voltam ilyen helyzetben személyesen. Soha senkit nem akartam sem rá, sem lebeszélni a 2f 1n felállástól. Ezen események leírásával sincs ilyen célom.
Már azon is gondolkoztam, hogy ezt a második részt megírjam-e? Most a végsővel is hasonló képen vagyok. Talán megírom, talán nem. Amellett szól, hogy írjam meg, mert tanulságos a dolog. Leírtak itt olyat is, hogy biztos erről fantáziálok, erre verem a farkam... Hát nem. Ez a történet nem erről szól nem az élvezeteket szolgálja. Aki – miután végigolvasta az egészet – erre veri, az már igazán perverz.
Történet ide, oda, övé, haverjáé, később sajátja, nem számít.
Elég erős pia, vagy bármi más kellene, hogy egy ilyen "jelenet" közben elszundítsak, ott, a helyszínen.
Volt, mikor talán több pia gurult le nálam is, mielőtt megérkezett a barátunk, volt mikor ők ketten még színjózanok voltak, én meg nem, de alvásról szó sem lehetett.
Jól olvasom ?? A párod egy szál tangában a harmadik fél ölében, Te meg elaludtál ??
Ennéll izgalmasabb "pillanatkép" nem sok van, erre szundi ?
Amikor az én páromon már csak egy bugyi volt, a barátunk meg úgy simizte, bámulta, ültette az olébe egy kis cicizésre, kizárt hogy bármi másra tudtam volna figyelni.
A következő napok várakozással teli izgalommal teltek. A párom kipakolta a teljes ruhásszekrényt. Egymás utám felpróbálta az összes ruháját és minden egyes darabbal elém állt, hogy szerintem ezt vegye-e fel pénteken, nekem mi a véleményem? Nem igazán tudtam választani, mindegyeikben nagyon vonzónak találtam. Sokszor olyan izgalomba jöttünk mindketten, hogy a ruhaválogatás és az ezzel egybekötött divatbemutató, hatalmas szeretkezéssel ért véget. Persze ez csak akkor volt lehetséges, amikor a gyerekek a barátaikkal voltak. Kedden átmentem a szomszédos városkába és elintéztem a panzióban a szobafoglalást. Péntek délutántól vasárnap délelőttig megvolt a szobánk. Úgy terveztem, hogy majd meglátjuk milyen lesz az „első randi” és ha jól sikerül, akár ismételhessünk is. Ha a srác nem érne rá, vagy valamely okból nem felelne meg, akkor a párommal maradunk kettesben, majd csak eltöltjük valamivel az időt... Jó előre felkészülni minden eshetőségre. Csütörtök este már nem bírtam tovább a rengeteg ruhapróbát. A fejem zsongott és már néha a színek kavalkádja cikázott a szemem előtt. Ekkor leültettem a kedvesem és azt mondtam neki: – Nézd, kikapcsolódni megyünk igaz? Azért, hogy jól érezzük magunkat!– Igaz – válaszolta, majd hirtelen megkérdezte: – Unod a ruháimat, ugye?– Kicsit már igen. Szerintem olyat válassz, ami kényelmes, amiben jól érzed magad. Akkor tökéletes esténk lesz. Ne legyen túl szűk, mert az szorít, de túl bő sem, mert abban slampos lennél. Így próbálj magad választani, te leszel benne. Nekem mindegyikben gyönyörű vagy – mondtam és közben az arcát figyeltem. Úgy éreztem, hogy már választott is. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy azt veszi-e fel, amelyikre én is gondoltam. – És hozzál magaddal egy másikat is. Bármi megtörténhet, legyen váltás – tettem még hozzá és felálltam a székről.Utánam nyúlt, visszahúzott és amint lehuppantam,a székre megcsókolt. – Köszönöm szerelmem – súgta a fülembe – te mindenre gondolsz – mondta és beszaladt a a hálószobába, ahonnan néhány perc múlva a vörös hosszú nagyestélyiben tért vissza, amelynek a bal oldala majdnem derékig fel volt vágva. Pont erre a ruhára gondoltam én is – állapítottam meg magamban. Ravasz szabásával mindent megmutatott, még sem látszott semmi. A gyanútlan szemlélő azt hihette, hogy a ruha alatt nincs fehérnemű, de én aki ismertem ezt a ruhakölteményt pontosan tudtam, ha a ruha lekerül nem egy pucér női testet találok, hanem falatnyi tangát és melltartót. – Ebben jól érzed magad, kényelmes? – kérdeztem miközben hozzá léptem és végigsimítottam a fenekén feszülő ruhán. Az egész teste beleremegett és a szemében a vágyak tüzét láttam kigyulladni. Finoman magamhoz öleltem és apró csókokkal kezdtem ajkait kényeztetni, de a feneke simogatását nem hagytam abba. Halkan sóhajtozott majd ajkai a számra tapadtak. Vadul csókolózni kezdtünk, miközben szinte egyszerre indultunk el a hálószoba felé. Mire az ágyra kerültünk kedvesemen már nem volt egyetlen ruhadarab sem. Másnap – péntek – reggel nyolc órakor édesanyám ébresztett. Jött a gyerekekért. A sácok már ébren voltak éppen reggeliüket fogysztották a konyhában. Óvatosan felkeltem alvó párom mellől. Nem akartam felébreszteni. Tudtam, most az a jó neki és nekem is, ha kipiheni magát. Nincs szükség arra, hogya gondolataival küszködjön. Tudtam, hogy milyen, ismertem már lassan húsz éve. Anyámmal kimentünk a konyhába, ahol a gyerekek éppen végeztek a reggelivel.– Kész vagytok? Akkor gyerünk srácok, hozzátok a cuccotokat és indulás – adta ki a parancsot anyám a gyerekeknek, mire a srácok elrohantak a szobáik felé, de hamarosan visszatértek kezükben a sporttáskáikkal.
– Mehetünk gyerekek? Minden megvan?
– Igen nagyi, indulhatunk – válaszolták szinte egyszerre.Kimentünk a ház elé, ahol anyám a kocsijával leparkolt. A srácok táskái a csomagtartóba kerültek. A gyerekektől elbúcsúztam és ők beültek a hátsó ülésre.
– Vigyázzatok magatokra kisfiam és érezzétek jól magatokat! – simogatta meg arcomat anyám, mint ahogy mindg is szokta.
– Persze anya, vigyázunk! – válaszoltam, de valahogy ez a mondat másképp hagyta el a számat, mint ahogy máskor. Magam is éreztem, hogy inkább ingerült válasznak hathatott, nem mint más alkalmakkor.
– Mi baj kisfiam? – húzta fel szemöldökét anyám?
– Nincs semmi baj anya – válaszoltam már mosolyoga – lehet fáradtabb vagyok, ne haragudj, kérlek!
– Nem haragszom, légy jó – fenyegetett meg a mutatóujjával, majd beült a volán mögé, indított és elindultak.
Amíg a csendes mellékutcából rá nem fordult a főútra addig integettem a kocsi után ahol a gyerekek hátafordulva visszaintegettek.Amikor a kocsi elfordult visszamentem a házba. A konyhában töltöttem két kávét és tálcára téve elindultam a hálószoba felé. Éreztem, hogy feszültség van bennem, de nem értettem az okát. Voltunk már máskor is ilyen helyzetben és valahogy akkor is megvolt ez a hasonló érzés, de az még is más volt. Azt inkább izgalomnak nevezném, ami minden esetben előfordul ilyenkor, de amikor sor kerül a randira és élesben mennek a dolgok, akkor az egész átcsap a vágyba. Ez most más volt. Próbáltam elterelni a gondolataimat, ami abbam a pillanatban sikerült amint a tálcával beléptem a hálóba és megpillantottam a feleségemet az ágyon. A takaró a testéről félig lecsúszva láttatni engedte formás kebleit amelyek átsejlettek a vékony hálóingen. Éreztem, hogy férfiasságom megmerevedik. Kedvem lett volna mellébújni, finom cirógatásokkal felébreszteni, és pontosan tudom, hogy máskor ennek hatalmas szeretkezés lett volna vége, de ma ez kizárt, hogy sikerült volna. Tudtam, hogy kedvesem esze is a mai estén jár és ilyenkor nem enged semmit. Minden csáberejét és energiáját az estére tartogatja. Hiszen este két férfinek kell megfelelnie.A tálcát letettem a kis asztalkára. A friss kávé illata kezdte betölteni a hálót. Kedvesem is ébredezett. Amint meglátott elmosolyodott és a takarót maga elé húzta.
– Jól érzem, a kévéillatot? – kérdezte félrehajtott fejjel. – Főztél?
– Anya főzött. Itt volt és már elvitte a gyerekeket – válaszoltam és az egyik kávéscsészét az ágyhoz vittem és a kezébe adtam. – Parancsolj szivem.
A kávéscsészét a kezébe vette, miközben a takaró lecsúszott a melleiről. Férfiasságom ismét merevedni kezdett, ahogy a melleit bámultam.
– Kérlek ne nézd ennyire pimaszul a melleimet – szólalt meg, miközben kortyolt a kávéból. – Tudod, hogy nem szeretem.
Visszamentem a az asztalhoz és leültem a fotelba. A másik csésze kávét a kezembe vettem és úgy bámultam ki az ablakon a kertbe. Hallottam, hogy párom végzett a kávéval és éppen az ágyból kel ki. A hátam mögött a zajok egyértelműek voltak. Puha lépteivel a hátam mögé lépett, fejem búbjára egy puszit nyomott majd azt súgta: – Köszönöm édes, nagyon szeretlek. És már el is suhant a fürdőszoba felé.
***
Délután 5 óra volt, amikor átértünk a szomszéd városkába és a kocsim begurult a panzió parkolójába.A porta felé haladva vettük észre, hogy a földszinten lévő étterem is nyitva van. – Ezek szerint már kinyitottak? – kérdezte kedvesem. – Megvacsorázunk? – tette hozzá kérdőn.
– Ha akarsz, akkor természetesen vacsorázhatunk is – válaszoltam. A portán hamar megkaptuk a szobakulcsunkat. A második emelet 22-es szöbát kaptuk. Voltunk ebben a szobában már máskor is. Mint visszatérő vendégeg magabiztosan közelítettük meg a szobánkat. Párom táskáink tartakmár elhelyezte a szekrénybe. A csábító vörös ruhát a hozzátartozó fehérneművel együtt a fürdőszobába vitte. Kibújt az utazásra szolgáló farmer-póló együttesből és egy virágmintás egyszerűbb ruhát vett fel. Miután ezzel végzett fél hat körül lementünk az étterembe és megvacsoráztunk. A szobánkba visszatérve engem küldött előbb zuhanyozni mondván, hogy ő ráér, én fogadjam a vendégünket. A kis hűtőszekrénybe betettem az étteremben vásárolt pezsgőt, hogy addig is hideg maradjon, amíg barátunk megérkezik és ezután elfoglaltam a fürdőszobát. Este hét óra volt, amikor a szobaajtón kopogtak. Párom még a fürdőszobában volt. Kinyitottam az ajtót és beengedtem a barátunkat. – Jó estét – köszöntöttem – nagyon pontos vagy most is! – Szervusz – nyújtotta kezét üdvözlésre – nem szeretem a pontatlanságot – válaszolta mosolyopgva. – Ezt tegyük a hűtőbe, hogy ne melegedjen meg! – adott át egy üveg pezsgőt. – Hoztam egy kis süteményt is, nehogy a pezsgő túl sok legyen. – Itallal jól el leszünk látva – mutattam a másik üveget a hűtőben. – Akkor meg pláne jó lesz ez a kis süti – mondta. Leültünk a két fotelbe, de beszélgetésre akkor nem maradt idő, mert a párom kilépett a fürdőszobából és mint egy Istennő megállt elöttünk. A csábító vörös ruhaköltemény kihangsúlyozta csodálatos alakját. Szőke göndör fürtjei a vállára omlottak és a kecses nyakán az aranylánc a kis szív medállal, amit tőlem kapott még az első fiúnk születésekor. Ezt mindig csak ünnepi alkalomra vette fel. Ahogy ott állt elöttünk éreztem, hogy merevedek. Barátunkra néztem és láttam rajta, hogy őt is elbűvöli a látvány. Nadrágja elől erősen dudorodott. Sok időnk a csodálkozásra nem maradt, mert az ajtón kopgtak. Már éppen álltam volna fel, amikor barátunk felpattant, szelíden de határozottan visszanyomott a fotelbe. – Hagyd csak, majd én, hozzám jöttek, bocsánat – mondta és néhány lépéssel az ajtónál termett, majd néhány pillanat múlva egy csokor virággal jelent meg ismét. – A világ legcsodálatosabb nőjének – nyújtotta a csokrot párom felé miközben hozzám fordult – ugye nem baj? Mosolyomból látta, hogy nem tiltakozom. – Ez gyönyörű, köszönöm szépen – szólalt meg a nejem miközben a férfihez lépett és szájoncsókolta. – Vízbe teszem – kapta fel az asztalról a vázát amelyben egy szál művirág árválkodott a szoba díszítéséül szolgálva és eliramodott a fürdő irányába. – Süteményt is hoztál? – fordult a varátunkhoz, amikor visszatért. – Igen, parancsolj kostold meg, én sütöttem – válaszolta a férfi és fel akart állni a fotelből, hogy átadja a helyét, de feleségem nem engedte. – Így jobb lesz, ha nem baj – ereszkedett barátunk ölébe a világ leg természetesebb mosolyával, miközben rám pillantott. Nem tiltakoztam. Miért is tettem volna, hiszen pont ezért jöttünk. Előrehajolt, elvett egy söteményt és beleharapott. – Kóstold meg drágám, nagyon finom – tolta elém a tálcát. Elvettem én is egy süteményt és miközben ettem a férfi kezét figyeltem ami már a párom derekát simogatta. Másik keze pedig a félig kivillanó combján pihent. – Ez nagyon finom – mondta mosolyogva nőm. Ebbül a mondatból nem lehetett megállapítani, hogy a sütemányre értette, vagy a barátunk kezeire amit mondott. Szerintem, mindkettőre, mert a sütemény tényleg jó volt és nekem is tetszett amit láttam. – Hozok egy papírzsebit, hogy megtöröljük a szánkat – ált fel hirteken kedvesem. A férfi is felállt és a hűtőhöz lépett. – Öblítsük le a süteményt – mondta és kivette az egyik pezsgős üveget. A hűtő tetején lévő poharakból hármat felfordított, majd a pezsgőt ügyesen kibyitotta. A pharak felé fordulva megtöltötte azokat. – paranscoljatok lépett az asztalhoz és az egyik poharat feleségem a másikat pedig az én kezembe adta. Visszalépett és a harmadik pogarat kezébe véve csak annyit mondott: – Egészségetekre! – és kiittas a pohár tartalmát. Párom átült a franciaágyra kérve a férfit hogy oda üljön ó is, mert ott kényelmesebb. A poharak visszakerültek a tálcára. A fotelben maradtam. Onnan figyeltem őket, amint az ágyon először ülve, majd az ágyra dőlve csókolóznak és a férfi keze nőm testén kalandolzik. Először a vállát, majd a hátát simogatta, ami láthatólag tetszett a páromnak. Majd a keze nőm fenekére tévedt és ott folytatta a simoatást, hogy egy kis idő múlva a ruha derékig felvágott részén keresztül a combokhoz jusson. Sejtettem, hogy a ruha alatt merre kalandoznak a férfi ujjai, mert nőm halk sikkantásokkal és sóhajtozva jelezte ezt. Ezt a jelzőrenszert én nagyon is jól ismertem. A férfi egyik keze hátra nyúlt és lehúzta a ruhán a zippzárat, majd óvatosan derékig levetkőztette nőmet, miközben a csókolózást nem hagyták abba. Azt még láttam, amikor a ruha teljedn lekerült a páromról és éppen a vörös, falatnyi tangát próbálta levenni, de minden egyre homályosabb lett. Elaludtam...
Egy exkluzív étterembe beszéltük meg az első találkozót. Este hét óra volt, amikor megérkezett. Pontban idóre, ahogy megbeszéltük. Párom csak rám nézett és láttam a tekintetéből, hogy ő már döntött. Előzöleg persze volt már néhány e-mai váltás és természetesen a képcserén is túl voltunk, amikor erre sor került. Pont olyan volt, amilyennek leírta magát. 190 magas, sportos külsejű 30 év körüli fiatalember. Világosbarna tüsi haj, szelíd arc, elegáns öltöny. Amikor az asztalunkhoz ért egy szál virágot nyujtott át a páromnak és kezet csókolt. Velem kezet fogott. Határozott készfogása van – állapítottam meg magamban. Nem csontot törő, de abból érezni lehetett, hogy tudja mit akar.
Láttam a páromon, hogy igen csak szimpatikus neki a fiú, mert a virágtól majd el olvadt és a kézcsók végképp levette a lábáról.
Megrendeltük a vacsoránkat és amíg arra vártunk, hogy kihozzák közömbös témákról beszélhgettünk. Hogy vannak a gyerekek nálunk? Hogy megy a suli? Arról is szó esett, hogy az ő vállalkozása most nagyon fut. Meghozták a vacsoránkat. Miután elfogyasztottuk és egy jófajta pohár borral koccintottunk A férfi hozzám fordult:
– Felkérhetem a párodat egy táncra? Megengeded? – kérdezte mosolyogva.
– Természetesen, parancsolj – válaszoltam.
– Szabad? – fordult a párom felé és a kezét nyujtotta.
Párom felállt és boldog mosollyal indult el a táncparkett felé.
Egyedül maradtam az asztalnál. Néztem őket, ahogy táncolnak. Tetszett amit láttam. Ahogy a páromat a karjaiban tartotta, magához ölelte, abból azt láttam, hogy kellő tisztelettel de határozottan, igazi férfihez méltóan viselkedik. Kívülállóként sem lehetett volna semmi kivetnivalót találni a táncukban. Finom úri ember, egyáltalán nem tolakodó. Lelki szemeim előtt már akkor a „randi” lebegett. Elképzeltem őket együtt az ágyban, ahogy a két test összefonódik. Őszintén mondom, tetszett a kép.
Azután a zene elhallgatott, a tánc véget ért. Visszajöttek az asztalhoz. – Köszönöm a táncot – mondta a fiú és kezet csókolt páromnak. – Remélem lesz még alkalmunk megismételni, ha nem bánod – fordult hozzám. Természetesen nem volt ez ellen semmi kifogásom. Párom szinte kivirult. Láttam rajta, hogy remekül érzi magát. Megkérdeztem a fiútól, hogy jól érezte-e magát? Megismételhetnénk-e ezt a találkozót csak hármasban is? Azt a választ kaptam, hogy természetesen és ő nagyon örülne ennek. A mikor és a hol kérdés megválaszolását ránk bízta. Ő tud alkalmazkodni hozzánk mert független. – Nektek mikor lenne megfelelő? – kérdezte. Ránéztem a páromra, aki csak egyet kacsintott a szemével, amit csak én láttam és tudtam, hogy mire gondol. Előre megbeszéltük, hogy a következő hét péntekje tökéletes lenne, mivel aznap anyám elviszi a gyerekeket egész hét végére. Azt is megbeszéltük, hogy hozzánk nem hívunk senkit és nem is megyünk idegenhez. A legjobb az lesz, ha a szomszéd városkában a panzióban kibérelünk egy szobát. Az semleges hely. Ez látszott a leg tökéletesebb megoldásnak. Elmondtam a fiúnak az ötletünket. Neki megfelelt. Ebben megállapodtunk. Ekkor a párom kiment a mosdóba, mondván, hog yrendbe szedi a sminkjét.
Kettesben maradtunk. Rátértem a részletekre. Megbeszéltük mit lehet, mit nem, mit szeret a párom, mire indul be nagyon és azt is hogy mi az ami lelohasztja. Mire nőm visszatért mindenen túl voltunk. Későre járt indulni készültünk hazafelé. A számlát nem engedte, hogy én fizessem. Remekül érezte magát, engedjem, hogy ő rendezze. Ezt kérte.
Kimentünk a nyári éjszakába, és elindultunk haza.
Otthon szinte be se léptünk a lákásba egymásnak estünk. Hatalmas szeretkezéssel koronáztuk meg ezt a csodás hangulatú estét...
(folyt. Köv.)
Lehet, hogy most nagyon fogtok utálni, de kénytelen vagyok abbahagyni, mert azért más dolgom is van, de ígérem hamarosan folytatom és majd akkor fogtok megutálni igazán... :)))))
Fontos a kommunikáció, szimpátia, a testiség és a "teljesítmény is. Ezért is kezdjük e-mailban az ismerkedést, mert itt azonnal kiderül, a jelentkező képes-e 6-8 összefüggő mondatot írni magáról hiba nélkül és hajlandó-e képet küldeni. Stílusa, szóhasználata utal az értelmi képességére, a viszontválaszok alapján lemérhető (nagy valószínűséggel) mennyire komoly a jelentkezése. Tipikus szöveget, kérdéseket írunk és a válaszok alapján döntünk a folytatásról. (Legtöbben már az első szűrőn elbuknak, de ezért csak magukat okolhatják). Ez után kerülhet sor egy előzetes személyes találkozóra, ahol eldől, meg van-e a szimpátia mindenki részéről egy "hármashoz", ha igen, véglegesítjük a szabályokat, mit lehet és mit nem. Ha minden "klappol", na akkor kerülhet sor az éles találkozóra. Itt a hangsúly már a testiségen és a teljesítményen van. Fő szabályunk: bármikor bárki véget vethet a "játéknak", nincs kényszer, nyűglődés, áldozathozatal. Nálunk ez így működik már évek óta, és eddig bevált. Persze időnként előfordul, - igaz nagyon ritkán- hogy "gond van a teljesítménnyel". De ha a harmadiknál meg van legalább az átlagos IQ, kölcsönös a szimpátia és a testalkat is rendben van, lehet hogy kap egy második esélyt. Hisz' előfordulhat hogy kezdő, szokatlan a felállás, nyomasztja a megfelelési kényszer, egyszerűen csak frusztrált, sok minden lehet. De, ha valaki a levelezés során mellébeszél, érezhető, csak egy ingyen numerát akar, az még az előzetes találkozóig sem jut el. Ha pedig valaki nem szimpatikus, zavaró dolgok derülnek ki az elképzeléseit illetően, (pl: bi, szado), nos az biztos nem fog bekerülni az ágyunkba. Ideális estben, ha a "harmadikkal" jó volt az együttlét, mindhárman kellemesen éreztük magunkat, és mindenki részéről igény merül fel a folytatáshoz, a "kaland" ismételhető, többszörözhető! Lehet hogy a magas a mérce, de nem kevés a "jutalom" sem.
Én másoknál még sosem voltam harmadik fél, csak nalunk volt egy pár srác. Ezért nem tudhatom, milyen az.
Azt azért gondolom, nem egyszerű a helyzete a beszállónak, mégiscsak helyt kell állnia rendesen. Azt sem tudhatom, kinek inkább zavaró, kinek inkább inspráló hogy mégiscsak a férj előtt, vagy vele együtt kell anyát kényeztetni. Páldául ki szereti azt ha kicsit irányítgatják, mit és hogyan tegyen anyával, ki szerti inkább, ha ő maga irányít.
Csak úgy érdeklődés képpen! Szerintetek lehetne amolyan ffi "rabszolgát találni? Aki nem konkrétan venne részt az aktusban. Csak videózna vagy nézne sex közben.
