Tuba: Hajdú szerint a ’trombita’ jelentés éppen a legkevésbé valószínű a lehetséges három közül, mivel a népiségben a hangszernek ez az elnevezése nem volt elterjedt. Ilyenkor elsősorban foglalkozásnévre gondolhatunk (pl. zenész, hangszerkészítő).
Valószínűbbnek vélik a tuba ’galamb’ tájszóval való összefüggést. A motiváció lehetett metaforikus (jellemző hang, szokás, természet) vagy foglalkozásnévi (tenyésző, árus).
Kázmér nem szerepelteti, de Hajdú a legvalószínűbbnek véli a régi török eredetű Tuba < Toba személynévből való származást. Ennek a névnek a ótörök köznévi értelme ’bűnbánat, vezeklés, penitencia’, a kun nyelvből ’köd’ jelentésben adatolható (nyilván ezek valami absztrakt-konkrét jelentéspár tagjai).
Gombos: Magyar foglalkozásnév, a Gömbkötő szinonimája.
Teltsár: A Google Gyetva környékéről hozott egy és csak egy szlk. Telčiar adatot. Gyakoribb viszont a szlk. Telčák: az -r végű lehet ennek alkalmai képzőcserés változata. A Telčák-ot és a szlk. telo ’test’, esetleg teľa ’borjú’ szó -ec személynév- és -ák nagyítóképzős származékának vélem. Az -ák képző elhagyásával előálló Telec is ma szlk. csn., de régi személynév is
Janótzky: A szláv (vélhetően szlovák) Janovský név magyarosodott alakja. Ez lakosnév, amely Janov, Janovce stb. településről való származásra, vagy ottani nemesi birokra utal. Ilyenből sok van pl. Janov (m. Janó, Sáros vm), Janovce (m. Bé[r]calja, Sáros vm., m. Jánócz > Szepesjánosfalva, Szepes vm., m. [Rima]Jánosi, Gömör vm.). – De számba vehető a lengyel (Janowski) és a cseh eredet is.
Osztotics: Ez nehéz. Egyértelműen nyugati délszláv (szerb-horvát-szlovén) hangalakú név. Esetleg egy keleti szláv apainév válhatott családnévvé. De a várt Ostotić, Ostotič, Остотич alakokra a Google-ival nem találtam adatot.
Így ha nem műtermék (pl. elgépelés), akkor mégis nyugati délszlávnak kell tartanom, mert strukturálisan más lehetőséget nem látok. A továbbiakban feltételezem, hogy eredetibb formájában a második /o/ helyett /a/ áll: Ostatić. Ugyan erre sem kaptam találatot, de ezt már tudom etimologizálni: ez egy -ić képzős apanév valamely Ostat- kezdetű szn.-hez. Ilyen pl. az Ostatak, Ostatni, amelyek ’maradék’ jelentésűek és szerte a szlávságban előfordulnak (magyarországi szlovák vonatkozásban vö. Jadviga párnája). A Maradék szn. a magyarból is ismert, és egyrészt sokadik, vagy postumus gyerekre vonatkozhat, illetve eseménynévként arra utalhat, hogy a valamely osztásnál az illető az utolsó részt kapta.
Jójárt: Magyar eseménynév annak alapján, hogy az első elnevezett, akinek ez eredetileg a ragadványneve volt, valamikor ’jól járt’, azaz előnye származott valamiből, előnyös helyzetbe jutott. Kázmér motivációként jól fizető munkát, ill. jó áron való eladást vet fel. Régi alakváltozatai a Jóljár és a Jóljárt.
Direkt szinonima a Jónyer, az egyik híres régebbi asztaliteniszezőnk vezetékneve. Jelentéstanilag megfelelője lehet még a Szerencsés csn. is, ha a „névadó” szerencse pl. anyagi természetű volt.
A Rá(z)sa kapcsán ezt írtam a 8586-osban: „ez a név már korán megjelent a mafyar névkincsben” és XIII. – XIV. sz. eleji névváltozatokat adatoltam a FNESz. alapján. És ezzel zártam: „Így végül is családnévként magyar is lehet.”
Első királyunk neve görög (István), volt utána latin (Péter), héber (Sámuel) és szláv (László) is. Ezek közül egyik sem utalt a származásra, csak az uralkodó névdivatra. Ugyanígy a szláv etimológiájú egyénneveket viselők még a korai századok magyar forrásaiban sem voltak feltétlenül szlávok. Ha pedig egy név „megtapadt” a magyar névkincsben, onnantól pedig még kevesebb az etnikai kötöttség.
Ezért a területi eloszlás alapján a XIII–XIV. sz.-i szláv etimológiát nem lehet valószínűsíteni. Gyakori személynév a környező szláv nyelvekben sem lett, így ott is kevés családnevet adott, tehát – úgy vélem – egy esetleges másodlagos átvétel sem módosíthatta a már kialakult gyakoriságot. („Célcsoportról” azért írtam, mert azt dedukáltam – ezek szerint hibásan –, hogy cigány névről lenne szó.)
A Rása csn. ritkasága önmagában nem jelenti az alternatív etimológia valóbbszínűségét, mert a Rásony csn. sincs a vezetékes telefonkönyvben, pedig Rázsony formában ez ma is anyakönyvezhető („felújították”).
A CVCV formátumú nevek esetén természetszerűleg több etimológia lesz. Az ezek közti választás az adott esetben már genealógiai feladat.
(Egyébként nem tudom miért kérdeztem meg azt, ami pár napja már kiderült. Rövidzárlat. Habár, most újat tettél hozzá, úgyhogy mégsem baj.)
A név földrajzi eloszlása erősítheti valamelyik etimológiát? Arra gondolok, hogy ÉK Mo = több szláv eredetű családnév, míg a rázsa szövet általános elterjedtsége miatt, ha ez az etimológiája, akkor a családnév is egyenletesebben kellene előforduljon. Másfelől, ha mégis a szövet a névadó, akkor a családnév viszonylagos ritkaságának az egyik oka lehet éppenséggel a szó késői érkezése is...
A felsorolt szövetnévi csn.-ek listája elég impozáns ahhoz, hogy „elfogadjam” ezt, mint alternatív etimológiát. Az azért továbbra is a valószínűséget csökkentő szempont, hogy a tafota a XIV. sz. végéről adatolt, míg a rázsa a XVI.sz. közepéről. Hajdú ilyen esetekben már csak alkalmi névadásokat valószínűsít.
A rázsa szót az EWUng a régi olasz rascia ’ua.’ szóból eredezteti (1550: raso, 1599 Rasatt), így a /zs/ nem eredeti, hanem a „szokásos” hangzóközi zöngülés eredménye. Az ol. rascia szót a szerb Raška országnévből eredeztetik kérdőjellel. Így tehát a rác népnévvel lenne azonos eredetű.
Féltem tőle, hogy előkerül valami szláv becézőnév ezzel kapcsolatban, de azért felvetettem a rázsát mint szövetet. Selyemből és Bársonyból sok van, persze ezek lehettek metaforikusak is. Azonkívül ilyeneket találtam: Posztós (nem ritka), Gyolcs, Tafota, Atlasz. Figyelem! A Daróc nem ide tartozik!
"ruhaanyagon alapuló magyarázat valószínűsíthetőségén nagyot lendítene, ha elő lehetne sorolni további öltözeti alapanyaggal egyező csn.-eket – jó lenne, ha a célcsoport köréből."
Nyilván vannak más szövetféléket jelentő csnevek, de gondolom nem általában kérdezted, mert ezt nálamnál sokkal jobban tudod. Sajnos ennél a névnél nincs szűken behatárolható célcsoportom, max annyi, hogy az online telefonkönyv szerint a Sárospatak-Nyírség-Hajdúság tengelyen helyezkedik el a legtöbb Rása. Rázsa pedig olyan kevés van, hogy a telefonkönyvbe nem is jutott is belőlük.
Mellesleg még egy kérdés: mi a rázsa, mint szövet etimológiája/eredete? És vajon ott is zöngülés következett be, vagy talán eleve rázsa hangalakban vettük át?
Az intervokalikus zöngülés spontán is bekövetkezik, ilyen éppen a Dózsa csn., amely etimológiailag Dósa < Dó- [< Dávid] + -s kicsinyító képző + -a kicsinyító képző, vagy a Gazsó < Gás[pár] + -ó kicsinyítő képző. Plusz erre rájátszik a Jósika ~ Józsika-féle írásmód hiperkorrekt visszahatása.
Az etimológiai érvelés alátámasztottsága szentpontjából fontos az analógiák fölmutatása. Az én szn.-i eredetű megközelítésem esetén ez triviálisan adott, a ruhaanyagon alapuló magyarázat valószínűsíthetőségén nagyot lendítene, ha elő lehetne sorolni további öltözeti alapanyaggal egyező csn.-eket – jó lenne, ha a célcsoport köréből.
Ui. A cigány névtanban nincs gyakorlatom. A /razsa/ hangtesthez találtam posszibilis etimológiát, de lehet, hogy ez naiv etimologizálás lenne, ezért most nem írom le. Meg most már rohannom is kell…
"Az én szlovák nyelvérzékemnek a Ráš(a/o) ~ Raš(a/o) a Ra- kezdetű nevek (pl. Radoslav) becézője."
Még egy kérdés jutott eszembe. Létezik ugyebár a Rázsa csnév is. Nyilván csak azóta létezhet, amióta létezik a zs hang ilyen jelölése. Régebben azt is Rásának kellett írják. Viszont ha ejteni előtte is Rázsának ejtették, attól még a fenti etimológiád változatlanul fennáll? Az idők során kialakult egy zsével ejtett alakja a névnek, ami aztán írásban is úgy rögzült?
Ja, és a Rázsa alak megléte egyáltalán nem segít valószínűsíteni az egyik vagy a másik etimológiát (szövet/becenév)?
Hibich, Hibity: Vö. szerbhorvát Hibić ~ Хибић. Lehet, hogy csal a szemem, de a google-is találati listában felülreprezentáltnak látom muzulmán személynevekkel állva. Etimológiailag -ić apanévképzős származéknak kell lennie egy Hib- kezdetű személynévből. Az utóbbira nem találtam adatot, talán muzulmán név: ezeket kevésbé ismerem.
Reiner: Német vezetéknév: ez a régi n. Raginher ’tanács, (isteni) döntés, sors + hadsereg’ szn. mai alakja.
Zsvahó: A Žvach cseh-szlovák családnév: elképzelhető -o végződéssel való bővülése. A cs.-szlk. Žvach névnek nem találtam belső etimológiáját, szerintem a n. schwach ’gyenge’ melléknév, vagy az ebből lett n. Schwach szn.-csn. szlávosodása.
Prágában van egy Žvahov nevű domb. A csehben a h és a ch nem keverhető, így ez a fenttől eltérő etimológiájú, bár adatot nem találtam rá. Ugyanakkor cs. Žvaho(v) csn.-et nem tudtam adatolni, így nem valószínű,, hogy a kérdezett Zsvahó ezzel függene össze.
Más szláv nyelvekből nem találtam lehetőséget Żwa(c)ho(w), Žvaho(v), Жвахо(в) nevekre. (Lehet, hogy figyelmetlen voltam.)
'' a gelejiek által 1864-ben kiadott adatközlésből kiderül, hogy az itt élők szerint a község a nevét a gella (juhbőr, kacagány) ″ős hun szótól nyerte″."''
1864-ben még használták a "hun"-t úgy, mint megelőző századokban a "szittyát", különösen előfordulhatott ez valami vidéki tanítónál, aki szabadidejében néprajzi vagy népnyelvi adatokat gyűjtött, mintegy amatőrként.
Ebben az idézetben szerintem a "hun"-t csak úgy szabad érteni, hogy (-- egyébként a gelejiek által kiadott adatközlésből-- ) mint "valamely keleti, sztyeppei nép a 4. sz.-i hunoktól egészen a 16. sz.-i asszimilálódó kunokik", de nem mint Attila hunjai, konkréte.
Ad Gelej: Kiss Lajos a Gelej hn. elsőként 1323-ból adatolja Geley formában. Tehát nincs adat arra, hogy valaha is Gel(l)a lett volna a neve. A Gel(l)a > Gel(l)e nagyis elképzelhető lenne, de ahhoz, hogy a Gel(l)la-névalakot figyelembe tudjuk venni, szükséges, hogy szerepeljen korai adatokban. Ilyen pl. a mai csallóközi Gelle (szlk. Holice), amely a XIII. sz. közepén még Gala volt. Itt hangrendi átcsapás történt, de ilyesmit a Gelej, Gelye-völgy hn.-eknél nem tudunk adatolni, így ezek etimológiája nem köthető össze a Gelle < (Alsó-, Felső-) Gal(l)a ~ Galya hn.ekkel.
Van ám Gella hn.-ünk:ez egy patak, amelyik Bakonbélnél ömlik a Gerencébe. Kiss Lajos ezt is egy korai magyar személynévvel veti össze, és meg sem említ „hun” etimológiát, még elvetendőként sem.
-----
A „hun”-hoz annyit, hogy még a Pallas Nagylexikona is hunoknak tekinti a volgai bolgárokat. Adott esetben tehát lehet, hogy csak dél-orosz sztyeppei törökről van szó a „hun”megnevezés alatt. De ott vannak a himalájai hunzák stb. Valamelyik XIX. sz.-i keleti útleírásban* lehetett egy ilyen „gella” szó, amelyet a már akkor is dívó népi etimologizálással valaki összekapcsolt Gelej nevével.
* Volt egy Z betűs magyar, akinek a naív Himalája környéki szóegyeztetéseit máig próbálják hiteles dokumentumként idézgetni az alternatív oldalon. A neve, sajnos, nem jut eszembe, pedig évekkel ezelőtt vitatkoztam e tárgyban.
Ad geller: A 8590-esben említettem n. gellen ’éles, metsző hangot kiad, kiált’ igének kifejlődött ’össze-visszapattan; (vízen) kacsázik’ jelentése is (a mozgás által keltett hang alapján). A n. Geller(schuß) ’gurulólövés’ ebből az utóbbi jelentésből ered. A XIX. sz.-i Grimm-szótár még Gellschusz alakban ismeri, a lövészzsargon részének tekinti, és elsőnek 1670-ből adatolja.
Ja, én is erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy ott és akkor valakinek elszállt a fantáziája.
Hun ide vagy oda, maga a gella szó is teljes kitaláció? Csak nem írtak volna egy teljesen légbőlkapott szót + jelentést abba a levélbe, nem? Vagy igen? Nem nagyon tudom elképzelni, hogy miképpen folyhatott volna le egy ilyen kamu válasz megfogalmazása...
"- Itt ez a levél, azt kérdezi, hogy mit tudunk a falu nevéről.
- Hát, Gelej azért Gelej, mert... mert... hát mert gella, na.
- Gella?
- Gella.
- Jó, leírom."
Esetleg csak egy ember fogalmazta a választ, ő meg azt írt, amit nem szégyellt?
Mindenesetre valahogy nem stimmel, hogy valaki költsön a semmiből egy szót és még egy jelentést is hozzá.
(Na mindegy, csak filózok itten éjszaka, ahelyett, hogy a nyomtatót rugdalnám életre, pedig muszáj még vagy 100 oldalt kinyomnia alvás előtt...)
Ez a romantikus nemzeti történetírás virágkora. A belinkelt oldal hivatkozik a Csíki Székely Krónikára, amely a magyar kultúrtörténetben Thaly kurucnótái mellett a legismertebb hamisítvány. Ugyanekkor született Orbán Balázs Székelyföldje, szintén tele "érdekes regékkel." Ugyan az oldal írója "a gelejiek által 1864-ben kiadott adatközlés"-nek nevezi, a cím (″Feleletek Gelej községről...″) és az 1864-es dátum alapján ez a Pesty Frigyes körkérdésére beküldött geleji válasz lehet. Az anyag Szatmár megyei és székelyföldi részét ismerem. Egy 'kacagány' jelentésű hun szóra való hivatkozás pont beleillik a helyi válaszadók etimológiái közé. A hun hagyomány 1864-ben nagyon divatos volt, én ennél nem találok ebben többet. (Mellesleg ugyanúgy nem döbbent meg, hogy a székelyföldi árkosi Geleji család történetéhez a honlap írója ukmukfukk hozzápasszítja a borsodi Gelej falut. A múltkori látogatónk meg az egész ókori Keletet akarta látni a családnevében.)
