Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
A kevélységük? Inkább az, hogy kifutottak az időből. Ebben persze döntő szerepe volt az egri védők vitézségének, de ha az ostrom csak néhány héttel tovább húzódik, akkor Eger is menthetetlenül elesik. Amúgy a törökök egy rendkívül sikeres hadjárat (Veszprém, Palota, Drégely, Szécsény, Hollókő, Buják, Ság, Gyarmat, Temesvár, Lugos, Karánsebes, Pancsova, Versec, Arad, Solymos, Csanád, Szolnok bevétele, palásti csata) legvégén érkeztek Eger alá, melynek elfoglalása már csak a hab lett volna a hatalmas tortán.
Sajnos mindkét eseményre van példa. Vagyis győzelmekre és vereségekre is. Mivel mindkét harcitechnikának vannak gyengeségei, az a vezér aki ezeket ki tudja használni, az győzhet bármely oldalon is van!
Ez már az ókorban is felmerült! A nehézlovas közelkeleti népek ( clibanariusok ), a könnyűlovas íjászok ellen ( mondjuk parthusok ), vagy épp a gyalogság ( rómaiak ) ellen...
Azért azt érdemes lenne lehetőleg jó forrásokból merítve megtaglalni, hogy mi különbség volt a 1453 - as Konstantinápoly ostrománál alkalmazott török erők és az egervári ostromnál használt erők között. Tényleg azt hitték a törökök, hogy olyan könnyű lehet Eger ostroma és a kevélységük okozta a kudarcot 1552 -ben?
Az a korábban hangoztatott nézet, hogy egy páncélozott nyugati vagy magyar nehézlovas harcértékét tekintve 2-3 oszmán-török szipáhival ért fel, tartja még magát?
Vagy ez csak a nyugati hadtörténészek kulturális arroganciáját tükrözi?....:-))))
Nem tudom emlékeztek-e rá, hogy Gárdonyi Egeri csillagok c. regényében az ostrom vége felé Ahmed pasa elkeseredésében már az ulufedzsiket is rohamra küldi Egervár falai ellen.
Történelmileg különben elég nehezen elképzelhető, mert az ulufedzsik egy általában végsőkig megkímélt elit lovassági alakulat volt, ráadásul nem is igazán várostromra voltak kiképezve.
Többek között pl. a tábori csendőrség feladatkörének ellátása volt rájuk bízva.
Más téma: Szerencsére mostanság egyre másra jelennek meg a római katonai témájú regények is!:) Eleddig ezek nagy hiányt jelentettek ( legalábbis nekem ).:) Eddig három regényfolyam jelent meg. Ha figyel az ember, mivel ezeket a témában járatos emberek írják, akkor sok új infót is lehet találni a római hadsereggel kapcsolatban! És hát néha még én is meg vagyok nevesítve valamelyikben...))
No akkor a hülyézés után, talán elmondanád, ha megkérlek, hogy milyen konkrét erőviszonyok alakultak volna ki, ha minden seregrészünk odaért volna időben? Érdekelne, te meg gondolom tudod....
Ennyire hülye azért nem vagyok. Láttam én is...:) De előtte engedélyt kérek tőled tényt megállapítani, neked bármennyire ismert is. Vagy csodálkozni is kérek engedélyt, jó?
Hm. Már itt is többrészreszakadt országot látni...:)) Így tényleg nem volt nehéz. Viszont ha mondjuk Szapolyai időben odaért volna ( mondjuk oldalba támadja a törököket, vagy eleve ott is lett volna egy nagyobb sereg ), akkor lehetett volna esély győzni, nem? Ebben a csatában sem volt végig egyértelmű a török fölénye...
A History Chanelen most indult egy új sorozat Vikingek címmel. A sorozatban a főszereplő bizonyos Ragnar Lodbrok lesz, aki olyan a mi Álmos vezérünkhöz hasonló félig valóságos, félig mítikus alakja a skandináv népeknek.
Az első két rész alapján a sorozat bőven nézhető, de látom lesznek benne hülyeségek is sajnos.
Ajánlom tehát minden töri sorozat rajongónak, aki unja már a Szulejmán című szappanoperát és bírja az Angolt, mert magyar felirat sajnos még nincs.
Egyáltalában a tüfenkcsik Mohács idejében mennyiben voltak tekinthetők önálló fegyvernemnek?
Vagy inkább csak a janicsárság egyik alakulata voltak?
Az első tüfenkcsi-ezredeket még II. Bajazid szultán idejében (1481-1512) állították föl, de igazán kibontakozni I. Szelim (ur. 1512-1520) hadjáratai idején tudtak.
Az oszmán hadsereg döntően a topcsikra és tüfenkcsikre támaszkodva tudta totál sz@rrá verni a mameluk szultanátus csapatait + a Közel-Keleten portyázgató-fosztogató arab-beduin rablóbandákat.
A mohácsi csatát az oszmán-török hadsereg szemszögéből feldolgozta már valaki?
Pl. egy török történész?
Olyasmikre gondolok, hogy tudjuk-e, hogy oszmán részről a csatában melyik fegyvernem melyik alakulatai milyen mértékben vettek részt, milyen csapatmozgásokat hajtottak végre?
Pl. a központi zsoldos lovasság alakulatait bevetették-e vagy elegendőek voltak a tartományi csapatok is a gyaurok legyőzéséhez?
Pl. olyan központi alakulatok, mint az ulufedzsik és a szilahdárok harcba lettek-e küldve vagy távolról figyelték a csata kimenetelét?
Mert ha a sodronyinges vagy pikkelypáncélos szilahdárok rohamra indultak volt mondjuk Mohácsnál, akkor állítólag még a boszniai vilajetben is érezni lehetett volna a föld dübörgését:-))))
Az a korábban több helyütt említett toposz, hogy az oszmánok a győzelmüket túlnyomó részt a topcsiknak (ágyúsoknak, tüzéreknek) és a tüfenkcsiknek (muskétásoknak) köszönhetik, az manapság mennyiben tartható még?
Úgyhogy szegény Szulejmán azt hitte, szívóznak a magyarok, és megölték a követét. Talán Tótfaluban tarthatták fogva egy házban, Buda mellett, ha jól emlékszem, és szerintem 1526-ban meg is halt. Nem hiszem, hogy szabadon engedték volna. De, ha valaki tudja, mondja meg, mi történt vele.
Én azt találtam csak, hogy 1526-ig volt "fogságban", ami nem tudni, mit jelent. De a neten található irományokban - főként régi krónikák, regények - azt is lehet olvasni, hogy lefejezték vagy éppen a tatai tóba fojtották.
Jókai Mór Frater György című regényében van egy beszélgetés is, ahol éppen ezt a tatai vízbefojtást cáfolja valaki. Azaz, már akkoriban is vitatéma volt.
A wiki szerint igaz az, hogy Mahidevran haseki sultan egy összetűzés során csúnyán elverte Hürremet és Szulejmán ezért büntetélsből az anatóliai Maniszába száműzte a fiával Musztafával egyetemben.
Mahidevran Gülbahar volt a teljes neve különben és érdekes módon ő volt az, aki az egész társaságot túlélte.
kb. 1498-1500 között született és 1581-ben halt meg, tehát szép hosszú életet élt.
Még II. Szelim uralkodását is túlélte és mostohaunokája, III. Murád szultán uralkodása alatt halt meg.
Neki és Szulejmánnak három közös gyermeke volt:
Musztafa (1515-1553), Szulejmán a saját testőreivel fojtatta meg. Haláláig ő volt a trónörökös.
Ahmed, nagyon pici gyermekként halt meg, talán 1 vagy másfél éves volt.
Raziye (1525-?), leány.
Mahidevran Gülbahar egyébként a korabeli oszmán források szerint is gyönyörű nő volt.
Megkockáztatom, hogy sokkal szebb, mint a vaskos keleti szláv típusú Hürrem, de hát ízlések és pofonok...
Azért afilm készítőinek meglehetősen pregnáns véleménye van rólunk magyarokról.
Amikor az egyik vezír azt magyarázza Szulejmánnak, hogy lakodalom lesz a zimonyi várban és a madzsar ilyenkor eszik, iszik, mulatozik, lerészegedik...:-))))
A leírások szerint uralkodása második felében Szulejmán is nagyon lobbanékony, hirtelen haragú és önkényes lett, csak úgy hullottak a fejek, ha el lett baszva valami...
Hürrem (más néven Roxelana), született Olekszandra Onasztazia Lizovszka (1506-1558) nem egyszerű ágyas volt, hanem iszlám hitre térése után Szulejmán hites felesége lett, ezzel kiérdemelte a haseki sultan, azaz a szultánfeleség címet.
5 gyermeket szült Szulejmánnak, ezek közül 4 fiú volt.
Közös gyermekeik:
Mehmed (1521-1543), Szulejmán és Hürrem kedvenc fia volt, a trónutódlásnál is szóba került, de fiatalon meghalt betegségben
Mihrimah (1522-1578), ő lány, ő lett a felesége Damad Rüsztem Opukovics pasának, a későbbi nagyvezírnek
Szelim (1524-1574), később II. Szelim néven szultán
Bajazid (1526-1561), trónkövetelő volt Szelimmel szemben, őt és családját tetette el láb alól a perzsa sahhal Szulejmán
Dzsihangir (1531-1553), törékeny egészségű ifjú volt, néhány hónappal féltestvére, Musztafa halála után halt meg betegségben (egyes meg nem erősített híresztelések szerint mérgezésben)
