A magyarban a németből származik, a németben a franciából. Innen tovább kissé bizonytalanabb az etimológia: az olasz patto 'alku, egyezség' szóból származtatják. Ezzel van némi jelentéstani probléma, valószínűleg a matto 'matt' és a scacco 'sakk' szavakhoz hasonló hangzás hatott itt.
Kérdésedre, amíg el nem jutsz az Onogur ajánlotta könyvig:
1. Megyer: ugor magy (< régi *monys) 'nép; nagycsalád; ember' + *er 'férfi' (a magy < *monys-hoz ld. manysi népnév, az *er-hez ember, férj).
2. Nyék: ugor 'kerítés, sövény' (az elővédszerepre utal)
3. Kér: ótörök kär 'óriási, roppant nagy, hatalmas
4. Kürtgyarmat: két kisebb törzs összeolvadva. Kürt: bizonytalan talán ótörök 'hótorlasz, lavina' vagy magyar kürt 'fúvóshangszer, tülök'; Gyarmat: ótörök, de bizonytalan, talán *jormati 'nem nomadizáló, letelepült', esetleg egy török 'állhatatos' jelentésű szó.
5. Tarján: ótörök tarqan 'alkirály, főember, magas méltóság viselője'
A patt szó eredetére vagyok kíváncsi. Egyszerűen csak a sakk, matt után jól hangzó műszó?
Annyit megnéztem, hogy németül, franciául ugyanígy van, míg angolul stalemate (ill. deadlock).
Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása című műben találsz róla kb. 30 oldalnyi elemzést.
(Akadémiai Kiadó - 1991) Ez az 1930-ban kiadott I. kiadás átdolgozott és bővített változata. A címből kiolvashatóan sok egyéb más eredete is benne van, például a vezérnevek.
Még egy kérdésem lenne:
A "Hétmagyar" (megyer, nyék, jenő, kürtgyarmat...) etimológiájának vajon hol tudok utánanézni? Egy könyvcím is elég nekem, de mást találtok az is jó lenne! Előre is köszönöm!
Valamikor tudtam, hogy ebben a népdalban mit jelent, de elfelejtettem :-(. Viszont ismerem a régi kece szó (szavak) egy pár XIX. sz.-i jelentését, meglehet köztük van: 'zsákformájú fenekező halászháló; hegedűnyereg; női kötény, "kecele"; ficánkolás, jókedvében való ugrálás; ugrándozó, ficánkoló; bicegve, sántítva járó'. De lehet, hogy itt a kecel 'fiatal; kölyökkutya' vagy a kecse 'kis, kedveske, csecse' szavak változatáról van szó.
Kedves LvT, hozzászólásod végére reagálva: elképzelhető, hogy a "pártában marad" első tagja erre a partus-ra vezethető vissza? (gyerek marad vagy esetleg: szülés nélkül) Sőt tovább megyek: a "szegény pára!" kifejezés eredetileg nem ebből fakadhatott? ("Szegény kölyök",vagy hasonló)
> Mi az eredete az embrió szavunknak? Gyanítom, hogy latin eredetű
Ha megnézed a magyar orvosi szaknyelvben, ill. az angol, német stb. írásmódot, akkor kiderül, hogy eredetileg nem i-vel, hanem y-nal írandó: ez pedig a (középkori) latinon átszűrődött görög szavakra jellemző.
A szó eredete az ógörög embrüon, melynek jelentése 'újszülött, gödölye; (állati) magzat; mag' volt. Ez pedig a brüó 'dúsan tenyészik, rügyezik' ige és az en- 'be-, meg-' igekötő kapcsolata.
A latin megfelelő a egyrészt fétus, amit gyakran foetusnak is írnak. Ennek eredeti jelentése 'szülés, ellés', és átvitt értelemben kapta a 'magzat, állat kölyke; hajtás, termés'. (Ez egy szoptatással kapcsolatos kiveszett ősi szó leszármazottja, így közös alapra megy vissza a l. fémina 'nő(stény), tkp. aki szoptat', a félix 'termékeny, boldog, szerencsés; tkp. utódhozásra, szoptatásra képes' ill. talán a fílius 'fiú; tkp. aki szopik' is). A mai gyakorlatban fetusnak a kifejlett állatra már hasonlító magzatot (az embernél a 9. héttől). A másik latin szó a partus, ez is egyaránt volt 'szülés; magzat, gyermek' jelentése, sőt a latinoknál ezt a szót használták emberi újszülöttekre. Ennek ellenére a mai orvosi szaknyelv csak 'szülés' értelemben használja, talán azért, mert ez a l. parió 'szül' ige származéka.
A sürgősség miatt elorzom a választ LvT orra elől - ez őt illetné egyébként.
Szláv eredetű korai átvétel "brat" formából, feltehetően horvát vagy szlovák nyelvből. Eredeti jelentése "fivér, szerzetes". Rokona az indóeurópai nyelvek "fivér" szavaival: latin "frater", német "Bruder", görög "phratria".
A barát szó a szláv brat 'fiútestvér' szóra megy vissza. A jelentésváltozáshoz ld., hogy a közelálló, de nem rokon személyeket is szokás volt bátyám, öcsém; néném, húgom megszólítással illetni.
Az eltökél igének nincs köze a tök növénynévhez, csak a nyelv szeszélye alakította őket hasonlóra. A tök növénynév szláv átvétel, míg a tökél szóban valószínűleg ugyanaz a te- ~ tö- igető húzódik meg, mint a tesz igében.
A tökél jelentése eredetileg 'véghezvisz, bevégez' volt, ebből lett aztán idővel a 'elhatározza magát (vmi véghezvitelére)'. A jelentésváltozás előtt keletkezetett azonban a tökélet 'véghezvitel, teljesítés' szó, valamint a tökéletes 'jól véghezvitt, rendben teljesített' melléknév.
Még a múlt-múlt században is ismerték az ugyanezen szótőből képzett tökít igét, amelynek eredeti jelentése 'kínoz, gyötör' (azaz eredetileg '(tortúrát) hajt végre vkin', hasonló jelentésváltozáshoz vö. angol execute 'végrehajt; kivégez'), majd 'fegyverrel megtámad, elpusztít', ami a legvégére 'vmit elcsen'-né szelídült.
A tökély szót csak a nyelvújítás első hullámában, a XVIII. sz. végén alkották szóelvonással a tökélet(es) szóból.
> Érdekelne azonban, hogy mivel ,agyarázod, hogy az oroszban is lényegében az ö-s változat ment át
Én úgy vélem, hogy az oroszban a treszt szó ugyanúgy egy harmadik nyelv közvetítésével honosodott meg, mint a magyarban a tröszt. Ez a nyelv az orosz esetén is lehet a német, de méginkább a francia. Mindkét nyelvben ennek akkori kiejtése nyílt /ö/ volt, amelyből mind a magyarban, mint az oroszban egymástől függetlenül természetes módon kialakul a m. /ö/ ill. orosz /e/.
Kedves LvT!
Minden bizonnyal teljesen igazad van.
Érdekelne azonban, hogy mivel ,agyarázod, hogy az oroszban is lényegében az ö-s változat ment át, mivel azonban, mint közismert, az oroszban nincs ö, és átírására előszeretettel használják a ë-t, amelyről a két pont gyakran eltűnik, ezért vannak u megfelelések.
Alább SAMPA-t fogok használni APhI helyett, mert az én unicode-támogatásomból (s szerintem többekéből) a megfelelő jelek hiányoznak. A SAMPA jelek [] között, a magyar ejtésnek megfelelő hangok pedig // között állnak.
Ilyen megközelítésben sem hiszek abban, hogy az angol [V] -> m. /ö/ leképezés átváltozását [V] -> m. /a/-re az orosz nyelv okozta volna.
Példád szerint is egyébként bulgár hatással kellene számolni :-). A hivatalos bulgár átírásban a ъ [@] jel helyett â-t írnak, így valószínűleg csak ékezethiányos szöveget láttál. Az igaz ugyan, hogy cirill szövegben is (ékezet nélküli) a-val jelölik ezt a hangot szó végén, ill. я-val lágy mássalhangzó után.
Ha idegen nyelvet akarnák gyanúsítani a fentiekkel, akkor leginkább a román jöhetne számba, hiszen ebben a kontextusban az ă [@] -> m. /a/ eléggé bevett, vö. r. mămăligă -> m. mamaliga, r. păcurar > m. pakulár.
De szerintem a jelenség okát egyszerűbben lehet magyarázni magyar belső fejleményekkel, elsősorban az angol nyelvtudás előretörésével. Fonetikailag egyébként mind az a. [V] -> m. /ö/, mind az a. [V] -> m. /a/ leképezés indokolható. Az angol hang akusztikailag valóban hasonlít az /ö/-re, de azzal ellentétben ajakréses; a magyar /a/ pedig -- a német illabiális a-val való évszázados kapcsolatai miatt -- már régtől fogva helyettesítője az ajak réses (leg)alsó nyelvállású középső-hátsó hangoknak.
Első ilyen szavaink német közvetítéssel kerültek a magyarba, itt az angol [V] kezdetben [9] hanggal, azaz nyílt /ö/-vel helyettesítődött. Ez támogatta a magyar /ö/-s ejtést, de idővel, hogy egyre inkább közvetlen kapcsolatba kerültünk az angol nyelvvel, egyeduralkodóvá lett az /a/-s átvétel.
A fentieknek megfelelő ingadozás már a 30-as években kimutatható. Az EWUng az 1930-as dömping mellett damping formát hoz 1936-ból.
Sőt, mikor másutt korábban szó került a témáról, előjött egy érdekes felvetés: nevezetesen, hogy az angol [V] hang ejtése is változott az időben. Olya annyira, hogy az Outline of Present-day English Structure c. könyv szerint fonetikailag már nem is [V], hanem [6]. Vagyis folytonos vándorlásban van az eredeti [7] (kerekítetlen /o/) felől a "kontinentális" [a] felé. A fonetikai leírásokban máig szereplő -- és akusztikailag /ö/-re hajazó -- [V] volt az évtizedekkel korábbi "megállója". Így a magyar ejtésmód változása az angol ejtésmód változását tükrözte volna.
Kedves LvT!
Nem voltam preciz. Úgy gondoltam, hogy orosz hatásra került a a sva helyére.Igaz, ezt nem az oroszoknál tapasztaltam, hanem a bolgároknáél, akik Veliko Tarnovót transzskirbáltak, ahol az a helyén keményjel (jer) áll.
> Az átvétel esetén az első nem létezik, így ez nem átvevő nyelvbeli folyamat.
Itt azt hiszem, megmerevedtek az álláspontok. Én úgy vélem a folyamatok a beszélő tudatában tárolt hangképeken zajlanak le: amikor azt mondjuk, hogy ezen jelenségek a nyelvben mennek végre, csak az egyénekben megkévő folyamatok stochasztikus általánosítása.
Az egyén veszi át a szavakat, benne már léteznek az átvételkor a kiindulási minták: az utánzott hangalakok. (Vö. analógiának a kisiskolások között a pokémonok a neveinek kialakulását.)
Érveddel azt is lehetne cáfolni, hogy a fonológiai mögöttes alakok a nyelv részét képeznék (mivel fizikai valójukban nem léteznek). Holott a mögöttes alakokból, és a mögöttes formákból felszínit képző szabályokból lehet igazán a nyelv dinamizmusát felépíteni.
Így nem osztom a véleményedet. Szerintem a fekete dobozod maga az ember, ő benne valósul meg a nyelv, és számára nincs különbség a saját és az idegen nyelvközösség utánzása közt: belé ugyanúgy hullik belé a [kis(s)ebb] mint a [puk(k)edli].
Ez a gondolat pedig olyan filozófiai magasságok felé visz, amelytől tériszonyom van, így a szálat lezárnám.
Helyette mindenkinak békés, boldog ünnepeket kívánok.
