Rorimacknak :o)
Helyreigazítás...
Igazad van, a kutyafuttában írt hozzászólásból kimaradt egy w. Szóval Dawn-kóros.
"Dankórom" nekem is volt egy ideig, sajna ma már biztosan tudom, abból nem lesz semmi :o((
Megértem én, hogy a szabályrendszer behatárolja a lehetőségeket, nem is számonkérésnek, vagy leszólásnak szántam, amit a TWCK-s küzdő hozzáállásáról írtam; egyszerűen csak elcsodálkoztam rajta, mert úgy gondolom, hogy ennél azért jobban alkalmazhatók azok az alapelvek... (illetve alkalmazandók, ha úgy tetszik).
Elfogadom viszont azt, hogy versenyhelyzetben azokat a sokat emlegetett alapelveket valójában a bírók és az egyéb "külső körülmények" alakítják ki.
Hogy akkor mi értelme indulni? Talán olyan ez, mint megküzdeni 100 ellenféllel, csak "kicsiben": lehet cél, lehet próba, lehet egy állomás - lehet mindenkinek más.
Nem tudok róla, hogy ne lett volna nyitott verseny, így is elég sok stílus volt (északi és déli sáska, legalább kétféle Shaolin, többféle Tai Chi, Shirayan, kétféle vingcsun és még talán mások is) - talán csak nem hirdették elég széles körben.
VT versenyzéshez való hozzáállása: nem hiszem, hogy tilos lenne, de arról sem hallottam, hogy különösen bíztatnák az embereket. Mivel én magam egyáltalán nem érdeklődöm a versenyzés iránt, nem kérdeztem rá a dologra. (Emellett könnyen lehet, hogy néhány ember éppen most tart intenzív tréninget a light contact szabályrendszer szerint készülve a legközelebbi versenyre... :-))
Technikai gubancok voltak a Wing Chun Kuen fórummal, de tegnap óta, amióta bab megírta ezen a fórumon, hol lehet bejutni, megint él, vannak új hozzászólások.
Kösz az élménybeszámolót!
Más az önvédelem, az utcai verekedés, és megint más egy adott szabályrendszer szerinti versenyszerű küzdelem. Más a tét, a kockázat, mások a lehetőségek, minden más. Amit nem kockáztatna meg valaki (akár TWCK-s, akár más) egy valódi verekedésben, amikor meg kell védenie magát és/vagy a barátnőjét, akárkijét, azt simán megcsinálhatja egy versenyen, mert az egy teljesen más szituáció. Arra más elvek érvényesek, mint a valós harcra. A Wing Chun alapelvei a valós harcra vonatkoznak, nem ilyen-olyan-amolyan szabályok szerinti versenyküzdelmekre. A versenyeken nem kérhetők számon az önvédelmi alapelvek. Kérdés, persze, hogy akkor egy ilyen rendszer művelőjének van-e értelme versenyen elindulnia. Ez az, amiről már sokat vitatkoztunk itt is, meg a Wing Chun fórumon is, de eléggé eltérő vélemények voltak. Elismételni nem nagyon érdemes, szerintem mindenki emlékszik ezekre a vitákra, aki már régebben itt van.
A Ving Tsun szervezet hogy viszonyul a versenyzéshez? A TWCK, WT, Pro-Am WTch hozzáállását ismerem, a tiéteket még nem.
Ha ennyire kick-boxos szabályok szerint ment, vajon miért nem nyitották meg a versenyt minden stílus számára? Érdekesebb lehetett volna. Persze több résztvevővel csak több fordulóban lehetett volna lebonyolítani - talán a szervezési nehézségek miatt nem így csinálták?
Hm, szóval ha kesztyut meg lábvédot húzol emberek megfelelo végtagjaira, akkor bizony a kickboxtól olyan nagyon eltérot nem fogsz látni.
Ebben nincs semmi meglepetés.
Egyrészt az ember, mint élolény nagyjából azonos adottságokkal bíró egyedek csoportja, ezért az anatómiai hasonlóság máris adja, mit tehetsz és mit nem, másrészt minden szabályrendszer egy bizonyos irányba tereli a versenyzoket, pontosabban kizár bizonyos lehetoségeket. Ebben a szabályrendszerben tehát ez az ember számára hatékony harcmodor és ezért nem kell azon csodálkozni, hogy ilyenkor minden stílus gyakorlója hasonlóképpen fog mozogni.
Biciklizni is ugyanúgy biciklizik mindenki.
(A kickbox egyébként is plagizálta ezt a rendszert az ITF TKD-tól, de ezen nem érdemes lamentálni, nem sértodünk meg tole)
"A Wing Chun Kuen vitafórumra is nézz be"
Már vagy egy éve rendszeresen benézek, csak mostanában sajnos kicsit megritkultak a hozzászólások (mondom én, aki csak olvasni szoktam, hozzászólni nem...).
Láttam a szombati versenyt, és a véleményem elég vegyes (nem nagyon tudtam, hogy mire is számítsak, és pontosan azt is kaptam):
- a lökőkézverseny tetszett, bár a bíró pont a közönség elé állt, takarta az akciókat.
- a formagyakorlatok szintén tetszettek, annak ellenére, hogy már sok ilyet láttam. Felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon milyen alapon pontozták; hogyan lehet összehasonlítani egy "repkedőset" egy olyannal, amely inkább rövid mozdulatokkal, másféle dinamikával dolgozik? Mennyire kell értenie egy (például) Chow Gar stílusú bírónak a Tai Chi-hoz? Hogyan dönti el, hogy ha egy mozdulat mondjuk neki nem elég dinamikus, akkor az azért van-e, mert a bemutatás nem tökéletes, vagy pedig azért, mert ő nincs tudatában annak, hogy abban a stílusban azt éppen úgy kell végrehajtani? Szerintetek?
- nem tetszett, hogy például a hazai Tai Chi egyik prominens mestere több számban is elindult a formagyakorlatok versenyén. Szerintetek létezik olyan határ, hogy bizonyos szint felett nem illik versenyen indulni? Érdekesen nézett volna ki a sok fiatal között egy-két hazai stílusvezetői is a páston...
- tetszettek a Shirayan stílus képviselőinek küzdelmei: gyors, ötletes, laza és igen jó állóképességű emberek megérdemelt győzelmeit láttam.
- ami a küzdelmekben nem tetszett: míg a formagyakorlatokat nézve fel tudtam ismerni a stílust, addig a küzdelem szinte mindenki részéről kick-box volt. Elvesztek a stílusjellegzetességek, hogy egy Számodra esetleg beszédes példát mondjak, láttam TWCK-s embert hátsó lábas forgó rugásokkal támadni (nem a helyzet " kényszerítette" erre, hanem ezt volt a választott elsődleges támadási mód). Lehet, hogy a light szabályrendszer kevés stílusnak fekszik... és lehet, hogy a kung-fu nem versenysport, de ez a vonal messzire vezetne...
Bocsi, de elképzelem, ha valamelyik japán mesterem azzal dicsekedne, hogy pénzért verekedett, (freudilag: " lássátok, de fasza csávó vagyok, keménymintazacél, én vagyok a csúcshím), akkor eldönteném magamban, hogy na ez is kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt.
Ui, Dawn-kór. Dan-kór is van, orvosolható saját stílus alapításával, önmagunknak 10 dan, és a világmegváltó nagymester cím adományozásával. Csak az a baj hogy ez a betegség fertőz.
Soulcake
"mi a véleményetek a múlt szombati light contact kung fu versenyről?"
Te láttad? Mesélj!
A Wing Chun Kuen vitafórumra is nézz be, ha van kedved, és még nem jártál ott.
"a küzdések döntő többségét ipponnal kell nyerni, elkerülve a csupán védekezésre épített talpon maradást. "
"22 menetet ipponnal nyert"
"26 győzelmet szerzett ipponnal"
Ez már döntö többségnek számít? A döntő többség az bírói döntés eredménye volt. Elég ha legalább ötven nyert meccsük van, vagy ez hogyan is van pontosan ? Meg tudna ezt nékem magyarázni vki?
Ezt az anyagot az IKO1 (Nemzetközi Kyokusin Sportszervezet) hivatalos honlapjáról emeltem le, gondoltam talán valakit érdekel, hogy ők hogyan vélekednek a 100 ellenfeles küzdelem jelentőségéről napjainkban.
A 100 EMBER ELLENI KÜZDELEM A KYOKUSHIN KARATÉBAN
A Kyokushin szervezet erejét nem csak alapítójának Mas. Oyamának harci képességére és bátorságára alapozza, de tanítványai hasonló tulajdonságaira is. Éppen ezért Sosai Oyama bevezetett egy csak a Kyokushinra jellemző felmérési módszert, a "Hyaku Nin Kumite"-t, más néven a 100 ellenfeles harcot.
A Kyokushinban az a végső megmérettetés a karatékák számára, ugyanis végig kell küzdeniük 100 ellenfél ellen egy-egy két perces menetet. Abban az esetben, ha valaki öt másodpercnél tovább a földön marad, még ha ez az utolsó menetben is történik, nem állja ki a próbát. Hogy mindez még keményebb legyen, a küzdések döntő többségét ipponnal kell nyerni, elkerülve a csupán védekezésre épített talpon maradást.
Annak bebizonyítására, hogy ez a küzdelemsorozat végrehajtható, Mas. Oyama három egymást követő napon megküzdött száz-száz ellenféllel. A negyedik napon is folytatni akarta a sorozatot, de nem maradt ember, aki kiállt volna ellene. Így hát nem is csoda, hogy szerte a világon mindössze tizenhárom másik embernek sikerült kiállnia a próbát, ahol csak a lelkileg és testileg legerősebbek maradnak talpon. Az utóbbi időben kettő kiváló karatékának sikerült végrehajtania a feladatot, ők Sensei Kenji Yamaki, négy dannal Japánból, valamint Sensei Francisco Filho a brazil három danos karatéka. Mindkét küzdelemre a Kyokushin Központban, Japánban került sor, és mindkettőt elejétől a végéig rögzítették filmen.
Yamaki, aki a jelenlegi világbajnok, 1995. március 18.-án küzdött, és 3 óra 27 percig tartott küzdelme a 100 ellenféllel. 22 menetet ipponnal nyert, 61-et bírói döntéssel, amiből 23 waza-ari volt, 12 döntetlen és 5 vesztett menete volt.
Filho, aki a jelenlegi nehéz súlyú világbajnok 1995. március 22.-én lépett a küzdőtérre, és 3 órán és 8 percen keresztül maradt ott. 26 győzelmet szerzett ipponnal, 50-et bírói döntéssel, 24 döntetlenje volt, és nem veszített küzdelmet.
Azáltal, hogy teljesítették ezt a küzdelemsorozatot, csatlakoztak Karate világ azon elit csoportjához, akiket Japánban legendaként tartanak számon. A 100 ellenfeles küzdelmet 35 éve mindig két nap alatt kellet végrehajtani, 50-50 küzdelemmel mindkét napon, amíg Oyama úgy nem döntött, hogy a próbát egy nap alatt kell kiállni. 1972. december elsején Shihan Howard Collins a brit négy danos karatéka, végigküzdötte a 100 menetet egy nap alatt, kevesebb, mint négy óra leforgása alatt. Azóta mindenki, aki csatlakozott a sikeres végrehajtók sorához, kevesebb, mint négy óra alatt teljesítette a feladatot. Ezek azok az emberek, akiket Oyama valódi karatékáknak tart, mivel évekig tartó munkával kell kivívniuk legyőzhetetlen harci szellemüket és óriási akarattal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a feladatot megvalósítsák. Azok, akik már túl vannak ezen a küzdelemsorozaton általában a legszerényebb emberek közé tartoznak, sohasem büszkélkednek, vagy hivatkoznak tettükre. A 100 ellenfeles küzdelemhez nem szükséges, hogy az ember világbajnok legyen, a 13 karatéka közül egyedül Shokei Matsui, aki a jelenlegi Kyokushin nagymester, nyerte meg a 4. Nyílt Világbajnokságot, valamint Kenji Yamaki a hatodikat. Számos karatéka, próbálkozott sikertelenül a sorozat végrehajtásával beleértve a kétszeres világbajnok Shihan Makoto Nakamurát (6. dan) is, aki a 49. küzdelem után bukott el, de kitartott és a második próbálkozása már sikeresnek bizonyult.
A 100 ellenfeles küzdelem az Osu szellemének legfelső tesztje, a végső fizikai és mentális megpróbáltatás a harci művészetekben. Ez a feladat olyan kihívás az elkötelezett karate harcos számára, amit semelyik másik harci művészet mai világában nem találhatunk meg.
Május 25-én lesz egy mesterek tornája kung fu gála Dr. Bánhegyi László 70. -ik születésnapjának tiszteletére. A rendezvény szervezője a Chow Gar Tong Long Déli Imádkozó Sáska Egyesület, a helyszín a Vágóhíd utcai BM sportcsarnok. Jelen pillanatig úgy állnak a dolgok, hogy 12 kung fu stílus fogja magát képviseltetni (a bemutatókat első sorban a vezető mesterek illetve a legjobb tanítványaik fogják tartani).
A rendezvényen jelen lesz Dr. Bánhegyi László a Chow Gar egyesület alapítója, Ip Pak Shui a Chow Gar jelenlegi nagymestere és fia David Ip. Tudomásom szerint Lee Kam Wing Seven Star nagymester is jelen lesz és más neves mesterek. A vendégek közül lesznek olyan mesterek akik bemutatót is fognak tartani.
Jegyeket (ára 2800 FT) csak a Chow Gar egyesületnél lehet kapni szerdától, hivatalosan sehol sem fogják árusítani. Akit esetleg érdekel annak a címet vagy útbaigazítást tudok adni.
A k.o nem torvenyszeruen a vilag elsotetuleset jelenti es nem agyonrugast. Lehet testre szepen ugy k.o.-zni, hogy az aldozatnak semmi baja nem lesz, csak eppen nem tudja folytatni a harcot. \es lehet a k.o.-bol is tanulni. A cel annal a probalkozasnal nem az volt, hogy a kezdok a sensei-uktol tanuljanak, arra ott vannak az edzesek, hanem hogy a probalkozo megcsinalja a 100 ellenfeles kuzdelem sorozatot. Abban egyetertunk, hogy nem lehet izombol vegigcsinalni ezt a dolgot, de takarekoskodni az eronkkel azt lehet. A Tour de France-n amikor 300 km-t mennek a versenyzok,a lejtokon ok sem tekernek. :-)
Én még nem szólaltam meg 100 ellenfeles ügyben. :-)
Oyamának voltak elődei a 100 ellenfeles küzdelem kidolgozásánál. Tudomásom szerint a mesternek egy XIX sz-i vivó szolgáltatta a példát a 100 ellenfeles küzdelem létrehozásához. Ezt a vivót Yamaoka Tesshu-nak hívták és a XIX. század legalább akkora budo személyisége volt, mint most Uyeshiba. Magyarul dr. Újvári Miklós: A szamuráj harci szellem és küzdésművészet(1997) című könyvben lehet róla olvasni. Ebből idézek most: " A haladó vivókat Jamaoka szigorú próbatétel elé állította. Súlyos fogadalmat - szejgánt - kellett tenni mely szerint testi és lelki erejük végső tartalékának a latbavetésével szembenéznek a halállal, és mindvégig vívni fognak a fogadalomban előírtak teljesírtése érdekében.
A szejgánnak három fokozata volt.Az elsőnél a gyakorló arra tett fogadalamat hogy 1000 napon kersztül végig csinálja az edzéseket a gyakorló csarnokban, és 1000 nap után kétszáz ellenféllel folyamatosan megküzd.( a mérközésekbe csak rövid étkezési szüneteket iktattak ).
A második fokozatban 600 ellenféllel kellett 3 nap alatt megvívni.
A harmadik fokozat követelménye 1400 ellenfél hét nap alatt. Ez az emberi teljesítő képesség végső határait jelentette."
Eddig az idézet.
Szerintem sem alapvetően fizikai próbatétel a 100 ellenfeles küzdelem, ( ahogy egyébként semmilyen komoly sport teljesítmény sem az) ilyen mértékű próbatételre lehet rákészülni testileg, de felkészülni soha.
A 100 ellenfeles küzdelem egy eszköz a harcművészet útján, valóban nem cél, de mint eszköz végre kell hajtani, azaz a végrehajtása cél. Ne keverjétek össze a célokat a CÉLlal , bármi is legyen az.
Sokan esne abba hibába, hogy a nagy CÉL árnyékában nem állítanak maguknak rövid távú célokat, és ahellyett hogy lassan feljutnának a hegyre, odalent töltik az útjukat egy fa árnyékában arról merengve milyen szép is a hegy.(mint cél)
Úgy tudom, egy fajta aszkétizmus már régóta ott van a harcművészetekben. A nagy öregek rájöttek arra, hogy bizonyos lelki korlátokat úgy lehet átlépni, ha olyan fizikai célt emelnek maguk elé, amit pusztán a fizikummal lehetetlen elérni. Amikor már a test nem bírja tovább és sokszor az idegek is kezdik felmondani a szolgálatot, akkor belép a szellem ereje és az viszi tovább az embert. (Már beszélgettünk a kiai-ról. Érdekes módon itt is van szerepe.)
Persze ezekre a megmérettetésekre kellőképpen fel kell készülni.
Talán olyan ez, mint amikor egy gépet először jól fel kell fűteni, be kell járatni ahhoz, hogy ne robbanjon szét, amikor óriási energia-bedobásra késztetik.
Persze talán nem ez az egyetlen út. Biztos meg lehet oldani kemény fizikai terhelés nélkül is, hogy az ember képes legyen túllépni önmagán.
De egyik módszer művelői se tisztelik kevésbé a másikat, mégha ők soha nem akarnának a másik útján járni, akkor sem.
Szerencsere en azert latom, hogy a cikk santit, szal nem ez alapjan itelem meg a Zen Bu Kan kempot. Sajnos az emberek nagy tobsege szentirasnak veszi amit a TV-ben lat/ujsagban olvas, es nem veszi a faradtsagot, hogy elgondolkozzon rajta, hogy ez vajon tenyleg igy van e, netalantan elmenne egy konyvtarba/elovenne az internetet es utananezne a dolgoknak. S aztan majd jonnek a Pistikek, hogy figyu jarhatok en is edzesre?Meg tenyleg szet fogom tudni torni a jardat ket het mulva? Brrrrrrr.
Ha már a kemporól beszélünk...
Szerintem a cikk siralmas, érdemes lett volna valakivel átnézetni, mielőtt publikálják.
Ha valaki ezt elolvassa, az fogalmazódik meg benne, minden kempos egy brutális állat. Ami ugye nem állja meg a helyét egészen (azért akadnak kivételek :o)
Összegezve: ez nem az a cikk, amitől az ember gyerekének eszébe jutna, hogy "de jó lenne kempozni". Sőt, nekem ez első olvasatra olyan volt, mint egy ellenpropaganda.
A kempo szellemiségéről és az elért eredményekről is lehetett volna firkálgatni(világbajnokság, más stílus versenyén elért eredmények és nem utolsó sorban dankóros gyermekek oktatása!)
Edzőtáborban Imre bácsi mesélt arról, hogy voltak pusztakezes meccsei, amelyek pénzdíjasok voltak.
Ott bizony folyt a vér, repültek a fogak és törtek a csontok. Tudni kell, nem véletlen, hogy a "viadalnak" (pusztakezes küzdelem) olyan szabályai vannak amilyenek - Imre bácsi illetve Lévai Laci bácsi sem engedné, hogy gladiátorképzőbe menjenek át az edzések és versenyek.
Ha már a tao-t idézted Bassman, én is egy taoista könyvből idéznék Neked. Nem a meggyőzés, hanem a gondolatébresztés a szándékom.
„Van egy kitűzött cél, és az életed célszerű lesz. Legyen értelme és az életed is értelmes lesz. Döntsél, és ragaszkodj a döntéseidhez, de ne dogmatikusan, vagy ridegen. Haladj, tarts ki, légy rugalmas. Amint kitűztél egy célt, semmi más nem léphet közbe. Fel kell számolni mindent, ami köznapi értelemben lényeges annak érdekében, hogy értelmet találj. Ha valakinek erőteljes motivációja van az életben, akkor a döntések-választások egyértelműek, könnyűek és nyilvánvalóak. A belső fegyelem révén áldozatokat lehet hozni a magasabb cél érdekében, és akkor cselekedeteid önbizalommal teltek és közvetlenek."
A kiemelés önkényes, szvsz azon a szón van a hangsúly:-)
természetesen nekem sem a kempoval van bajom, hanem a cikkel (újságírónak csak akkor hiszek, ha ló legel a sírján)...
vélemények közül olyasmire gondoltam, amit smh-től kaptam, hogy a cikk alapján nem engedné oda a gyerekét ...
és biztos élnek olyanok az országban, akik a cikk után csakis a kempot tartják egyedül üdvözítőnek, mert olyan rambókat faragnak belőlük ...
miért hiszitek azt, hogy a 100 emberes küzdelem csak fizikai cél? a 40 000 db felülés az fizikai cél, de tán még abban is van valami más ...
Bassman, „Raadasul a harcmuveszet (legalabbis szamomra) nem osszehasonlithato a hegymaszassal, futassal satobbivel vagy barmilyen sporttal, megha mozgasserult is vegzi. Ezekben a sportagakban fizikai celok lebegnek az ember elott es kesz, es a 100 emberes kuzdelem is ide sorolhato."Jaj, Bassman mit értesz Te azon, hogy „fizikai cél"? Miért gondolod, hogy csak egy harcművész lelke-gondolkodásmódja fejlődhet a gyakorlás által? Átélted már valaha azt az érzést, amit egy futó él át a 40 km-en? Vagy amit addig él meg, amíg felküzdi magát arra a szintre, hogy egyáltalán elinduljon?Arról írtál, hogy nem emelsz korlátokat magadnak, nekem pedig néha az az érzésem, annyi korlát van körülötted, hogy az már majdnem fal... „Legalabbis az en ertekiteletem szerint, mert attol meg spiritualisan nem lesz valaki jobb, mert lecsapott 100 embert."Na ezzel van a bajom. Az ítélkezéssel... „Nekem nincs celom. Meglepo vagyok?"Én pedig nem ítélkezem. Meglepő vagyok?„Ne az erzelmek vezereljenek, amikor racionalisnak kell lenni (a harcmuveszet tiszta racionalitas, nincs helye az erzelmeknek)"Ezzel az ex cathedra kijelentéseddel nem érdemes vitatkozni... Olyan sok szó esett már pl. a félelemről, nem megyek újra neki a témának. „Kerlek, ne hozz fel olyan peldat, amely akarva-akaratlanul felreviszi az eredeti szandekomat Szavaidra utalva: ne szomorkodj, hiszen egyreszt nem utallak azert amit irtal, masreszt semmilyen rossz szandek nem vezet."Nem tételeztem fel rossz szándékot, a kötekedés pedig végképp távol áll tőlem. Másképp látjuk a világot, semmi több...DLala,Átolvastam, átgondoltam.Köszönöm, hogy „meghallgattatok".:-)sm
Te valóban nem úgy gondolod, hogy a kempo különb, de vannak, akik úgy gondolják. Ismerek ilyet is és olyat is. Vannak akik már túllépnek az egészséges önbizalmon.
Az az érzésem, hogy a Zen Bu Kan kempo-nál nagyon erősen a versenyzésre helyezik a hangsúlyt. Legalábbis a médiában megjelenéskor. Ezeket az élet-halál küzdelemeket meg szerintem szerencsétlen dolog volt említeni, mert alapvetően a kempo nem erről szól.
Félreéertés ne essék, a kemény küzdelmeknek (különösen az ilyen szabályrendszerűeknek) én is a híve vagyok, de ez a torta kicsi szelete, és csak azoknak szól, akik ezt igénylik.
leha
A cikk úgy rossz, ahogy van, de ez nem a kempo hibája, hanem az újságíróé. Én az újságírón szörnyülködöm. Szenzációhajhász.
Igen, erről a riportról beszéltem. Hát nem tetszett...
Én pl. nem szeretem az emberhúst. Túl édes és megfekszi a gyomromat... :-)
Szóval nem tudom, hogy Imre bácsi milyen küzdelmekben vett részt a '60-as években, de a maiakon biztos nem hal meg senki. Azért ezt a két dolgot nem kellett volna így összemosni Anikóéknak. Másrészt, szerintem ugyanakkorát ütünk, mit a kyósok. Na jó, nálunk fojtás és karfeszítés is van, de eddig még mindenkit elengedtek, aki lekopogta...
Azonkívül a végén úgy tüntettek föl minket, mintha minden más stílusnál különbnek képzelnénk magunkat. És ugyanez a Fókusz lehet, hogy másnap már egy másik stílusra mondja ugyanezt.
Régóta követem a fórumot; eddig csak olvastam, tanultam, :-) most lenne egy kérdésem: mi a véleményetek a múlt szombati light contact kung fu versenyről? (ahogy ezt már más is megkérdezte: volt ott valaki közűletek?)
Bemutatkozásként: a fórumot kezdi elönteni a vingcsun, személyemben Ving Tsun...
En nem nezek le senkit, akit "csak" egy cel vezerel, sot ellenkezoleg. Lattam egyszer egy vak lanyt egy eladason. O pl, maratont fut, es nagyon tisztelem az elszantsagat es a kitartasat.
Alexfux!
Mert baj az, hogy a sensei nem k.o.-zta agyon az elso harminc ellenfelet? Ok meg nem ertek el a fekete ov szintet. Lett volna szerinted valami ertelme, hogy pl odaall valaki aki csinalja ket harom eve a dolgot, mondjuk vizsgazott is mar egy parszor es azt latja, hogy jon egy ember aki most meg akar verni szaz embert aztan puff elsotetul elotte a vilag. Ha a sensei technikaval gyozte le oket, akkor abbol meg tanulhatnak is.Szoval kerdezem, en nem ertek hozza, de szerintem szaz embert ugysem fogsz tudni legyozni csak eronlettel, hanem technikaval, szellemi folennyel. Te mit gondolsz igy errol?
RTL klub, hat elegge ugy allitja be a Zen Bu Kant, hogy ez aztan a faszagyerekek kuzdospportja aztan ide csak izmos rovidhaju egyenek johetnek. Hat ezt olvasva biztos nem engednem a gyerekemet hozzajuk edzesre (ha lenne).Szal itt is kiragadtak azta reszt, hogy egy csomot verekedett. Ez csak egy oldala, nem mutatja meg az igazsagot. Szerintem egy kozepesen gyenge cikk.
