Nekem az anekdotikus megoldás is tetszik, de várom a konzervatívat is. Gondolom a magyarban nem volt ilyen értelemben használatos az idő, mint a németeknél a wetter. Legalábbis én még nem találkoztam ilyesmivel.
Szláv alapon a Kornika-t nehéz a Korník nőnemű változatának tartani. A -ka képző lehet a szlovákban az -ová nyelvjárási formája (éppen az alföldi szlovákok között is), de az -ík-hez járulva, az eredmény -ička lesz: tehát Kornička lenne Korník felesége, lánya.
Az -a önmagában csak az egyelemű személynevek korában alkothatott esetleg női szn.-t, de ebben az esetben a Kornika önálló anyanévi családnév lenne, amelyet a férfiak is használnak (vö. magyar Annus, Dóra csn.). Lehet, hogy a találtam horvát csn. éppen ilyen eredetű és nem női formájú apanévi.
Jóidő: Az a. Merryweatherre továbbra sincs mérvadó adatom, de a Dudenben megtaláltam a Schönwetter csn.-et. Ezt így magyarázzák: mindig derűs, optimista emberre utaló ragadványnév.
A németben a -wetter ’-idő’ utótag sokszor a ’kedélyállapot’ szinonimájának tűnik:
Azt azért még említeném, hogy a Kornyika alakot egy nő halotti bejegyzésénél találtam. Talán számíthat valamit ez is. Feltételezésem szerint ez a személy volt a Korenik Antal édesanyja.
Jóidő: Próbálok keresni majd konzervatívabb megoldást, de most szándékosan leszek egy kicsit anekdotikus.
A családban sok a földműves, onnan tudom, hogy sohasem jó az idő. ha esetleg az egyik terménynek kedvezne, akkor biztos van egy másik haszonnövény, amelynek más időjárás lenne. Így mindig lehet – és kell! – az időt szidni. Ehhez képest feltűnő, ha valaki szerint „jó idő” van: ez olyan ritka, hogy alkalmas arra, hogy az illető szavajárási ragadványnevet kapjon ennek alapján.
P.S. Az a. Merryweather-nek sem találtam kimondott etimológiáját eleddig. De gondolom, a hasonló jelentés hasonló motivációt is takar. Az angoloknál is téma általánosságban az időjárás.
A Korenik névhez már hozzá szóltam a 8514-esben. Mint genealógiai vénával nem rendelkező etimológus, ennyit tudtam mondani. Illetve mégiscsak: elemeztem a Google-lel nyerhető találati listát: a mai nyelvben a cs. kořeník, szl. koreník jelentése vagy ’fűszertartó’, vagy ’ízesítőszer, fűszerkeverék’. Ez persze a múltba nem vetíthető vissza. Régi cseh szómagyarázatot között viszont a kořeník szinonimája a koryto ’meder, teknő’ is volt (vö. meder = a folyó „gyökere”).
Viszont, ha felbukkant a Korenyik(a) forma, akkor a szerb vélelem valószínűsége csekély, ui. az i hang a szerb-horvátban nem lágyít, vö. Dubrovnik, nem *Dubrovnyik. (Pech viszont, hogy még ez sem teljesen igaz, mert magyar ajkon az eredeti szerb nevekben is lágyíthat, err éppen a fenti városnév a példa.)
Ha komolyan vesszük Korenyik(a) névformát, és nem teljesen kifacsart magyarosodást látunk benne, akkor a szlovák eredetet vélelmezem. A csehben és lengyelben is van lágyulás, de ott az /r/ helyén más állna, vö. cseh Kořeník = /korzsenyík/, ill. le. Korzenik = /kozsenik/ áll.
Érdekes módon a cseh telefonkönyvben is csak szlovákos Koreník szerepel: ők vélhetően valamikori áttelepülők. Lengyel Korzenik(a) viszont van, de lélekszám-arányosan sokkal kevesebben, mint Szlk.-ban: http://www.herby.com.pl/naz_result.php?nazq=Korzenik – Sőt, nagyságrenddel sokkal több Lo.-ban a Korenik, amely szintén szlovák (vagy ukrán?) „import”-nak tűnik: http://www.herby.com.pl/naz_result.php?nazq=Korenik
A horvát telefonkönyvben sok a Korenika, de Korenik nincs http://imenik.tportal.hr/show?newSearch=1&action=pretraga&type=brzaPretraga&tko=Korenika&gdje= . A Korenik vs. Korenika különbségét nehéz értékelni, a korai időkben, a rögzült anyakönyvezés előtt sok szláv nyelvben csereszabatosak lehettek (a nőneműsítő -a eredetileg emfatikus jelleget adott a ragadványnévnek, mint a magyarban néhol előforduló hangrendi eltérés, vö. Gera a Gere mellett.)
A szerb hegynévnek nincs sok értéke a családnév szempontjából, mert ahogy mondják „mélyre nyúlnak a hegyek gyökerei”, így az természetes, ha egy hegyet „gyökeres”-nek neveznek el, vö. m. Gyökeres-hegy (Mátra), n. Wurzelberge (Berlin r.), Hohe Wurzel (Rajnai-palahegység és Taunus hegység).
Van egy név, a Korenik/Korenyik esetleg Kornyika, amit nem tudok hova tenni azon kívül, hogy szláv, jelentése pedig gyökérrel kapcsolatos. Találtam említést lengyel oldalakon, de a szerbeknél is. Sőt, Szerbiában van egy hegy is amit Korenik Mountain-nak hívnak (google maps). Viszont ezt látszik cáfolni az 1715-ös országos összeírás, amely szerint csupán egy Korenik nevű ember élt az országban, az is a Felvidéken, a lengyel határtól nem messze. A nevet viselő személy után kutatok, akiről még ezt lehet tudni, hogy Diósdon élte le az életét (háromszor házasodott), de az első bejegyzésnél a lekhelyéül Buda-Tabánt jelölte meg. Foglalkozása szőlőműves volt, több összírás szerint is. Az akkori Tabánról meg azt lehet tudni, hogy ugye sok szerb élt ott és közülök sokan foglalkoztak szőlőműveléssel. Viszont a szerbeken kívül más szláv népek is éltek ott, ami eléggé megnehezíti a kutatást.
A személy keresztneve amúgy Antal.
Gondoltam a több infó segíthet az eredet megállapításában.
Tuba: Hajdú szerint a ’trombita’ jelentés éppen a legkevésbé valószínű a lehetséges három közül, mivel a népiségben a hangszernek ez az elnevezése nem volt elterjedt. Ilyenkor elsősorban foglalkozásnévre gondolhatunk (pl. zenész, hangszerkészítő).
Valószínűbbnek vélik a tuba ’galamb’ tájszóval való összefüggést. A motiváció lehetett metaforikus (jellemző hang, szokás, természet) vagy foglalkozásnévi (tenyésző, árus).
Kázmér nem szerepelteti, de Hajdú a legvalószínűbbnek véli a régi török eredetű Tuba < Toba személynévből való származást. Ennek a névnek a ótörök köznévi értelme ’bűnbánat, vezeklés, penitencia’, a kun nyelvből ’köd’ jelentésben adatolható (nyilván ezek valami absztrakt-konkrét jelentéspár tagjai).
Gombos: Magyar foglalkozásnév, a Gömbkötő szinonimája.
Teltsár: A Google Gyetva környékéről hozott egy és csak egy szlk. Telčiar adatot. Gyakoribb viszont a szlk. Telčák: az -r végű lehet ennek alkalmai képzőcserés változata. A Telčák-ot és a szlk. telo ’test’, esetleg teľa ’borjú’ szó -ec személynév- és -ák nagyítóképzős származékának vélem. Az -ák képző elhagyásával előálló Telec is ma szlk. csn., de régi személynév is
Janótzky: A szláv (vélhetően szlovák) Janovský név magyarosodott alakja. Ez lakosnév, amely Janov, Janovce stb. településről való származásra, vagy ottani nemesi birokra utal. Ilyenből sok van pl. Janov (m. Janó, Sáros vm), Janovce (m. Bé[r]calja, Sáros vm., m. Jánócz > Szepesjánosfalva, Szepes vm., m. [Rima]Jánosi, Gömör vm.). – De számba vehető a lengyel (Janowski) és a cseh eredet is.
Osztotics: Ez nehéz. Egyértelműen nyugati délszláv (szerb-horvát-szlovén) hangalakú név. Esetleg egy keleti szláv apainév válhatott családnévvé. De a várt Ostotić, Ostotič, Остотич alakokra a Google-ival nem találtam adatot.
Így ha nem műtermék (pl. elgépelés), akkor mégis nyugati délszlávnak kell tartanom, mert strukturálisan más lehetőséget nem látok. A továbbiakban feltételezem, hogy eredetibb formájában a második /o/ helyett /a/ áll: Ostatić. Ugyan erre sem kaptam találatot, de ezt már tudom etimologizálni: ez egy -ić képzős apanév valamely Ostat- kezdetű szn.-hez. Ilyen pl. az Ostatak, Ostatni, amelyek ’maradék’ jelentésűek és szerte a szlávságban előfordulnak (magyarországi szlovák vonatkozásban vö. Jadviga párnája). A Maradék szn. a magyarból is ismert, és egyrészt sokadik, vagy postumus gyerekre vonatkozhat, illetve eseménynévként arra utalhat, hogy a valamely osztásnál az illető az utolsó részt kapta.
Jójárt: Magyar eseménynév annak alapján, hogy az első elnevezett, akinek ez eredetileg a ragadványneve volt, valamikor ’jól járt’, azaz előnye származott valamiből, előnyös helyzetbe jutott. Kázmér motivációként jól fizető munkát, ill. jó áron való eladást vet fel. Régi alakváltozatai a Jóljár és a Jóljárt.
Direkt szinonima a Jónyer, az egyik híres régebbi asztaliteniszezőnk vezetékneve. Jelentéstanilag megfelelője lehet még a Szerencsés csn. is, ha a „névadó” szerencse pl. anyagi természetű volt.
A Rá(z)sa kapcsán ezt írtam a 8586-osban: „ez a név már korán megjelent a mafyar névkincsben” és XIII. – XIV. sz. eleji névváltozatokat adatoltam a FNESz. alapján. És ezzel zártam: „Így végül is családnévként magyar is lehet.”
Első királyunk neve görög (István), volt utána latin (Péter), héber (Sámuel) és szláv (László) is. Ezek közül egyik sem utalt a származásra, csak az uralkodó névdivatra. Ugyanígy a szláv etimológiájú egyénneveket viselők még a korai századok magyar forrásaiban sem voltak feltétlenül szlávok. Ha pedig egy név „megtapadt” a magyar névkincsben, onnantól pedig még kevesebb az etnikai kötöttség.
Ezért a területi eloszlás alapján a XIII–XIV. sz.-i szláv etimológiát nem lehet valószínűsíteni. Gyakori személynév a környező szláv nyelvekben sem lett, így ott is kevés családnevet adott, tehát – úgy vélem – egy esetleges másodlagos átvétel sem módosíthatta a már kialakult gyakoriságot. („Célcsoportról” azért írtam, mert azt dedukáltam – ezek szerint hibásan –, hogy cigány névről lenne szó.)
A Rása csn. ritkasága önmagában nem jelenti az alternatív etimológia valóbbszínűségét, mert a Rásony csn. sincs a vezetékes telefonkönyvben, pedig Rázsony formában ez ma is anyakönyvezhető („felújították”).
A CVCV formátumú nevek esetén természetszerűleg több etimológia lesz. Az ezek közti választás az adott esetben már genealógiai feladat.
(Egyébként nem tudom miért kérdeztem meg azt, ami pár napja már kiderült. Rövidzárlat. Habár, most újat tettél hozzá, úgyhogy mégsem baj.)
A név földrajzi eloszlása erősítheti valamelyik etimológiát? Arra gondolok, hogy ÉK Mo = több szláv eredetű családnév, míg a rázsa szövet általános elterjedtsége miatt, ha ez az etimológiája, akkor a családnév is egyenletesebben kellene előforduljon. Másfelől, ha mégis a szövet a névadó, akkor a családnév viszonylagos ritkaságának az egyik oka lehet éppenséggel a szó késői érkezése is...
A felsorolt szövetnévi csn.-ek listája elég impozáns ahhoz, hogy „elfogadjam” ezt, mint alternatív etimológiát. Az azért továbbra is a valószínűséget csökkentő szempont, hogy a tafota a XIV. sz. végéről adatolt, míg a rázsa a XVI.sz. közepéről. Hajdú ilyen esetekben már csak alkalmi névadásokat valószínűsít.
A rázsa szót az EWUng a régi olasz rascia ’ua.’ szóból eredezteti (1550: raso, 1599 Rasatt), így a /zs/ nem eredeti, hanem a „szokásos” hangzóközi zöngülés eredménye. Az ol. rascia szót a szerb Raška országnévből eredeztetik kérdőjellel. Így tehát a rác népnévvel lenne azonos eredetű.
Féltem tőle, hogy előkerül valami szláv becézőnév ezzel kapcsolatban, de azért felvetettem a rázsát mint szövetet. Selyemből és Bársonyból sok van, persze ezek lehettek metaforikusak is. Azonkívül ilyeneket találtam: Posztós (nem ritka), Gyolcs, Tafota, Atlasz. Figyelem! A Daróc nem ide tartozik!
"ruhaanyagon alapuló magyarázat valószínűsíthetőségén nagyot lendítene, ha elő lehetne sorolni további öltözeti alapanyaggal egyező csn.-eket – jó lenne, ha a célcsoport köréből."
Nyilván vannak más szövetféléket jelentő csnevek, de gondolom nem általában kérdezted, mert ezt nálamnál sokkal jobban tudod. Sajnos ennél a névnél nincs szűken behatárolható célcsoportom, max annyi, hogy az online telefonkönyv szerint a Sárospatak-Nyírség-Hajdúság tengelyen helyezkedik el a legtöbb Rása. Rázsa pedig olyan kevés van, hogy a telefonkönyvbe nem is jutott is belőlük.
Mellesleg még egy kérdés: mi a rázsa, mint szövet etimológiája/eredete? És vajon ott is zöngülés következett be, vagy talán eleve rázsa hangalakban vettük át?
Az intervokalikus zöngülés spontán is bekövetkezik, ilyen éppen a Dózsa csn., amely etimológiailag Dósa < Dó- [< Dávid] + -s kicsinyító képző + -a kicsinyító képző, vagy a Gazsó < Gás[pár] + -ó kicsinyítő képző. Plusz erre rájátszik a Jósika ~ Józsika-féle írásmód hiperkorrekt visszahatása.
Az etimológiai érvelés alátámasztottsága szentpontjából fontos az analógiák fölmutatása. Az én szn.-i eredetű megközelítésem esetén ez triviálisan adott, a ruhaanyagon alapuló magyarázat valószínűsíthetőségén nagyot lendítene, ha elő lehetne sorolni további öltözeti alapanyaggal egyező csn.-eket – jó lenne, ha a célcsoport köréből.
Ui. A cigány névtanban nincs gyakorlatom. A /razsa/ hangtesthez találtam posszibilis etimológiát, de lehet, hogy ez naiv etimologizálás lenne, ezért most nem írom le. Meg most már rohannom is kell…
"Az én szlovák nyelvérzékemnek a Ráš(a/o) ~ Raš(a/o) a Ra- kezdetű nevek (pl. Radoslav) becézője."
Még egy kérdés jutott eszembe. Létezik ugyebár a Rázsa csnév is. Nyilván csak azóta létezhet, amióta létezik a zs hang ilyen jelölése. Régebben azt is Rásának kellett írják. Viszont ha ejteni előtte is Rázsának ejtették, attól még a fenti etimológiád változatlanul fennáll? Az idők során kialakult egy zsével ejtett alakja a névnek, ami aztán írásban is úgy rögzült?
Ja, és a Rázsa alak megléte egyáltalán nem segít valószínűsíteni az egyik vagy a másik etimológiát (szövet/becenév)?
Hibich, Hibity: Vö. szerbhorvát Hibić ~ Хибић. Lehet, hogy csal a szemem, de a google-is találati listában felülreprezentáltnak látom muzulmán személynevekkel állva. Etimológiailag -ić apanévképzős származéknak kell lennie egy Hib- kezdetű személynévből. Az utóbbira nem találtam adatot, talán muzulmán név: ezeket kevésbé ismerem.
Reiner: Német vezetéknév: ez a régi n. Raginher ’tanács, (isteni) döntés, sors + hadsereg’ szn. mai alakja.
Zsvahó: A Žvach cseh-szlovák családnév: elképzelhető -o végződéssel való bővülése. A cs.-szlk. Žvach névnek nem találtam belső etimológiáját, szerintem a n. schwach ’gyenge’ melléknév, vagy az ebből lett n. Schwach szn.-csn. szlávosodása.
Prágában van egy Žvahov nevű domb. A csehben a h és a ch nem keverhető, így ez a fenttől eltérő etimológiájú, bár adatot nem találtam rá. Ugyanakkor cs. Žvaho(v) csn.-et nem tudtam adatolni, így nem valószínű,, hogy a kérdezett Zsvahó ezzel függene össze.
Más szláv nyelvekből nem találtam lehetőséget Żwa(c)ho(w), Žvaho(v), Жвахо(в) nevekre. (Lehet, hogy figyelmetlen voltam.)
