Ha megengeditek, veszem a bátorságot és ismertetek egy ettől eltérő véleményt is a törzsi nevek eredetére vonatkozóan. Berta Árpád közli a Honfoglalás és nyelvészet c. könyvben (1997, fsz. Györffy György). Eszerint:
Nyék = sövény (határvédő törzs)
Megyer = fő hely (vezértörzs)
Kürtgyarmat = mell-hát-mögé (a Megyer törzs egykori elő- és hátvédtörzsei)
Tarján = Tarxan (az új vezértörzs)
Jenő = oldalka (az új vezértörzs oldalvédtörzse)
Kér = hátsó, utolsó (az új vezértörzs hátvédtörzse)
Keszi = töredék (egy egykori nagyobb törzs maradéka)
Mindegyik megfejtés török eredtű; a nevek az egyes seregtestek helyzetét jelölik.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem az én véleményem, hanem B. Á. munkahipotézise.
(Na jó, azért a "megyer" név Németh
Az alábbiakban leírom Németh Gyula véleményét a törzsnevekről. Ebből kiderül miben van konszenzus és miben nincs. Persze Németh Gyula 1975-ben elhunyt, így ő az azóta történt fejleményekre nem adhatott választ.
Megyer: ugor magy (< régi *monys) 'az ősugor nép saját önelnevezése' + török eri, iri embere, férfia, ember
Nyék: magyar sövénnyel, árokkal bekerített hely ill. feltehetőleg még vadaskert, árok, korlát
Kér: török ker óriás; (pontos eredetét nem tudta levezetni.)
Kürt: török kürt hótorlasz
Gyarmat: ismeretlen eredetű *yormatï, ismeretlen jelentésű
Tarján: török tarxan alkirály; nemes ember jelentésű méltóságnév, rokona a Tárkány nevünk is
Jenő: török *Inek(Ineğ) (>bolgár *yänäx >magyar Jenő) miniszter
Keszi: bolgár-török *keseγ rész, darab, ág
Tehát, ha megnézzük nagy eltérés nincs. Németh Gyula a török tözsi névadásokban egy szabályszerűséget, rendszert feltételez és ezen keresztül vezeti le a magyar törzsek neveit is.
Sziasztok!
Bár bemutatkozásom elég butául sikerült, ezzel a pártával, párával, szeretném továbbra is figyelemmel követni ezt a topikot. Engem nagyon érdekel a téma, hobbi szinten.
Az alábbi hozzászóláshoz csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ugye olyan helyzet a patt, amikor az egyik fél nem tud egyik bábujával sem lépni sehová, viszont nem is mattolódik be? Mert ennek a helyzetnek csakis alkuval van megoldása: a játék úgy marad abba, hogy a "győztes" lead negyed pontot "büntetésül", mert nem tudta bemattolni a királyt, viszont elkönyvel háromnegyedet, mert lebénította az ellenfél hadállását. Úgyhogy az alku eredetet én sem érzem jelentéstani problémának. Sőt azt is el tudom képzelni (sajnos, a fantáziám jóval nagyobb, mint a tudásom, mint azt már bizonyítottam), hogy előbb volt a sakk-matt-patt hármas kifejezés, és a remi később vette át a patt eredeti 'döntetlen' jelentését. Miután a mostani értelemben használt patthelyzet lényegesen ritkábban alakul ki, mint a döntetlen állás. Tehát jelentésmódosulás (-specializáció?) forog fenn.
> Meglátásom szerint majdnem teljesen paszol a pattra az egyezség.
Annak ellenére, hogy közeli jelentésről van szó, a francia pl. megkülönbözteti a pattot és a remis-t. Viszont csak ez utóbbi esetben egyeznek meg a felek döntetlenben, a patt esetén szabálykényszer van.
A magyarban a németből származik, a németben a franciából. Innen tovább kissé bizonytalanabb az etimológia: az olasz patto 'alku, egyezség' szóból származtatják. Ezzel van némi jelentéstani probléma, valószínűleg a matto 'matt' és a scacco 'sakk' szavakhoz hasonló hangzás hatott itt.
Kérdésedre, amíg el nem jutsz az Onogur ajánlotta könyvig:
1. Megyer: ugor magy (< régi *monys) 'nép; nagycsalád; ember' + *er 'férfi' (a magy < *monys-hoz ld. manysi népnév, az *er-hez ember, férj).
2. Nyék: ugor 'kerítés, sövény' (az elővédszerepre utal)
3. Kér: ótörök kär 'óriási, roppant nagy, hatalmas
4. Kürtgyarmat: két kisebb törzs összeolvadva. Kürt: bizonytalan talán ótörök 'hótorlasz, lavina' vagy magyar kürt 'fúvóshangszer, tülök'; Gyarmat: ótörök, de bizonytalan, talán *jormati 'nem nomadizáló, letelepült', esetleg egy török 'állhatatos' jelentésű szó.
5. Tarján: ótörök tarqan 'alkirály, főember, magas méltóság viselője'
A patt szó eredetére vagyok kíváncsi. Egyszerűen csak a sakk, matt után jól hangzó műszó?
Annyit megnéztem, hogy németül, franciául ugyanígy van, míg angolul stalemate (ill. deadlock).
Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása című műben találsz róla kb. 30 oldalnyi elemzést.
(Akadémiai Kiadó - 1991) Ez az 1930-ban kiadott I. kiadás átdolgozott és bővített változata. A címből kiolvashatóan sok egyéb más eredete is benne van, például a vezérnevek.
Még egy kérdésem lenne:
A "Hétmagyar" (megyer, nyék, jenő, kürtgyarmat...) etimológiájának vajon hol tudok utánanézni? Egy könyvcím is elég nekem, de mást találtok az is jó lenne! Előre is köszönöm!
Valamikor tudtam, hogy ebben a népdalban mit jelent, de elfelejtettem :-(. Viszont ismerem a régi kece szó (szavak) egy pár XIX. sz.-i jelentését, meglehet köztük van: 'zsákformájú fenekező halászháló; hegedűnyereg; női kötény, "kecele"; ficánkolás, jókedvében való ugrálás; ugrándozó, ficánkoló; bicegve, sántítva járó'. De lehet, hogy itt a kecel 'fiatal; kölyökkutya' vagy a kecse 'kis, kedveske, csecse' szavak változatáról van szó.
Kedves LvT, hozzászólásod végére reagálva: elképzelhető, hogy a "pártában marad" első tagja erre a partus-ra vezethető vissza? (gyerek marad vagy esetleg: szülés nélkül) Sőt tovább megyek: a "szegény pára!" kifejezés eredetileg nem ebből fakadhatott? ("Szegény kölyök",vagy hasonló)
> Mi az eredete az embrió szavunknak? Gyanítom, hogy latin eredetű
Ha megnézed a magyar orvosi szaknyelvben, ill. az angol, német stb. írásmódot, akkor kiderül, hogy eredetileg nem i-vel, hanem y-nal írandó: ez pedig a (középkori) latinon átszűrődött görög szavakra jellemző.
A szó eredete az ógörög embrüon, melynek jelentése 'újszülött, gödölye; (állati) magzat; mag' volt. Ez pedig a brüó 'dúsan tenyészik, rügyezik' ige és az en- 'be-, meg-' igekötő kapcsolata.
A latin megfelelő a egyrészt fétus, amit gyakran foetusnak is írnak. Ennek eredeti jelentése 'szülés, ellés', és átvitt értelemben kapta a 'magzat, állat kölyke; hajtás, termés'. (Ez egy szoptatással kapcsolatos kiveszett ősi szó leszármazottja, így közös alapra megy vissza a l. fémina 'nő(stény), tkp. aki szoptat', a félix 'termékeny, boldog, szerencsés; tkp. utódhozásra, szoptatásra képes' ill. talán a fílius 'fiú; tkp. aki szopik' is). A mai gyakorlatban fetusnak a kifejlett állatra már hasonlító magzatot (az embernél a 9. héttől). A másik latin szó a partus, ez is egyaránt volt 'szülés; magzat, gyermek' jelentése, sőt a latinoknál ezt a szót használták emberi újszülöttekre. Ennek ellenére a mai orvosi szaknyelv csak 'szülés' értelemben használja, talán azért, mert ez a l. parió 'szül' ige származéka.
A sürgősség miatt elorzom a választ LvT orra elől - ez őt illetné egyébként.
Szláv eredetű korai átvétel "brat" formából, feltehetően horvát vagy szlovák nyelvből. Eredeti jelentése "fivér, szerzetes". Rokona az indóeurópai nyelvek "fivér" szavaival: latin "frater", német "Bruder", görög "phratria".
A barát szó a szláv brat 'fiútestvér' szóra megy vissza. A jelentésváltozáshoz ld., hogy a közelálló, de nem rokon személyeket is szokás volt bátyám, öcsém; néném, húgom megszólítással illetni.
Az eltökél igének nincs köze a tök növénynévhez, csak a nyelv szeszélye alakította őket hasonlóra. A tök növénynév szláv átvétel, míg a tökél szóban valószínűleg ugyanaz a te- ~ tö- igető húzódik meg, mint a tesz igében.
A tökél jelentése eredetileg 'véghezvisz, bevégez' volt, ebből lett aztán idővel a 'elhatározza magát (vmi véghezvitelére)'. A jelentésváltozás előtt keletkezetett azonban a tökélet 'véghezvitel, teljesítés' szó, valamint a tökéletes 'jól véghezvitt, rendben teljesített' melléknév.
Még a múlt-múlt században is ismerték az ugyanezen szótőből képzett tökít igét, amelynek eredeti jelentése 'kínoz, gyötör' (azaz eredetileg '(tortúrát) hajt végre vkin', hasonló jelentésváltozáshoz vö. angol execute 'végrehajt; kivégez'), majd 'fegyverrel megtámad, elpusztít', ami a legvégére 'vmit elcsen'-né szelídült.
A tökély szót csak a nyelvújítás első hullámában, a XVIII. sz. végén alkották szóelvonással a tökélet(es) szóból.
