A szőlőművelés nekem még új dolog. Segítséget szeretnék kérni.
Velem szemben metszik a szőlőt (Bianca), gondoltam gyűtenék össze vesszőket iskoláztatni. Ha vízbe rakom amíg gyökeret ereszt majd úgy ültetem ki 1-2évre iskoláztatni aztán a végleges helyére az úgy jó?
Az alábbi képeken látható idősebb lugastőkém törzsének levágott keresztmetszete, amin megfigyelhető az az elbarnult rész. Tartok tőlem, hogy valami betegségnek lehet a tünete.
Tudja valaki, hogy mi baja lehet a tőkének, esetleg találkozott már valaki hasonló tünettel? Ha betegség, mit tehetek ellene?
Ha a szálvessző alsóbb rügyéből kihajtott egy szép, jó állású hajtás, akkor én abból csinálnák szálvesszőt, az ugarcsapot meg két rügyre metszve reménykednék, hogy most majd kettő hajtást hoz. De az ugarcsapból hajtott vesszőt is lehajthatod, csak mondjuk félszálvesszőre, így akkor talán biztosabban hajt ki rügy az alapja környékén, amiből utána tudsz újra ugarcsapot nevelni.
Üdv.mindenkinek lenne egy kérdésem ,metszésnél ha egy ugarcsapra és szélvesszőre van metszve és a köv.évben az ugarcsap csak 1 darab érett ,egészséges vesszőt nevelt ki akkor a letermett vesszőből lehet hagyni a köv.évre szálvesszőt?Vagy inkább azt az 1 darab ugarcsapos vesszőt hagyni szálvesszőnek és nem hagyni ugarcsapot a köv.évre?
Prohászka Ferenc: Szőlő és bor / A termő szőlő munkái / A metszés
"A termesztett szőlőfajták a vadon élő szőlőktől származnak ugyan, de tőlük ma már igen sokban különböznek. Ősi helyén a vadon élő gondozatlan szőlő szabadon növekedő hajtásai a fára kapaszkodnak fel vagy a földön kúsznak, fürtjei kicsinyek, bogyói aprók, levük savanyú. A szőlő sajátos tulajdonsága, hogy mindig az éves vessző felső, illetve legmagasabb részein levő rügyei hajtanak ki, ezért gondozatlanul nagy területeket képes beborítani, szárrészei azonban hamar felkopaszodnak.
Az ember már sok ezer évvel ezelőtt rájött arra, hogy ha a szőlőt nem hagyja szabadon növekedni, hanem mesterségesen szabályozza növekedését, akkor termése több, bogyója nagyobb, lédúsabb, leve pedig cukrosabb lesz. Így az apró, silány, kevés cukrot és sok savat tartalmazó bogyójú termésből az ember kitartó munkájával hosszú évezredek alatt nagy fürtű, nagy bogyójú, cukorban gazdag és kiváló zamatú, amellett tetszetős külsejű termés alakult ki.
Később, amikor az ember a szőlőt őshazájától eltérő éghajlati viszonyok közé vitte és termeszteni akarta, ezt csak a szőlő fejlődésének irányításával, törzsének célszerű alakításával tudta úgy elérni, hogy az ott hasznot hajtóan termeszthető legyen. Így alakultak ki a környezet hatására a szőlő különböző művelésmódjai."
Érdemes figyelmesen olvasni és nézni az ilyen videókat:
(az ágaskordon ezen a fórumon kb. évente újra előkerül témaként, újra kivesézzük, aztán megint előkerül egyébként, biztos nagyon jó, de mutasson már nekem valaki minőségi bort, ami ágaskordonon készült - akkor majd elhiszem hogy jó, addig messziről jött ember... :-) )
De ami ezekből a videókból szerintem egyértelmű:
- az ágaskordonról mindenütt elmondják, hogy kizárólag nagyüzemi művelésre alkalmas, a szüret csak szüretelőkombájnnal megvalósítható, kézi szüret nem lehetséges
- csak a már kialakított tőkeformán lehet elindítani, az új telepítést rendesen metszeni kell, hogy kialakuljon az ágaskordonnak megfelelő tőkeforma
- extrém (=esős, párás) időben a hagyományosnál jóval több és intenzívebb (=sokkal több vegyszer) permetezést igényel (ami véleményem szerint nagyon nem természetközeli - ezt csak azért mondom, mert sokszor hallottam a metszés nélküli művelést a "természetesség" jegyében propagálni)
Ha ezeket a feltételeket tudod teljesíteni, akkor csináld. Ha ezeket a feltételeket nem tudod teljesíteni, akkor valójában csak Babó úrra hivatkozva akarod igazolni a saját hipotézisedet, miszerint a szőlő nem igényel metszést. :-)
A kérdésekre visszatérve:
Egy lényeges különbség van a gyümölcsfák és a szőlő között: rendszertanilag nagyon más növények, így az igényeik is mások.
Ahogy korábban írtam: fiatal korában a szőlőnövénynél az a célunk, hogy kevés, de erős (fagynak, szárazságnak ellenálló, jól beérő) hajtásokat hozzon. EZ CSAK METSZÉSSEL LEHETSÉGES.
Miért?
1) Hogy a gyökérzete is hasonlóan fejlődjék. Azaz minél mélyebbre hatoló, erős gyökérzetet fejlesszen ki.
2) Hogy az erős és jól beérő vesszőkön - amikor már lehetséges - erős (művelésmódnak megfelelő) termőalapokat alakíthassunk ki, ahonnan aztán az éves vesszőkön lesz termés és lomb egyaránt.
Ha egy-két-három-négy éves korban metszés nélkül szabadjára van engedve a tőke, azzal a növény élettartamát rövidítjük, hosszútávú termőképességét rongáljuk.
Nyilván a saját szőlőddel azt csinálsz, amit akarsz. Ha továbbra is ragaszkodsz a metszés nélküli műveléshez, szíved joga. De szeretnélek kérni - pusztán korrektségből - hogy 4-5 év múlva mindenképp számolj be róla, mennyire lett bőtermő a végeredmény (vagy nem).
Bocs a kötözködésért, de ha eddig te is metszéssel csináltad, miből gondolod, hogy annyira jó lehet metszetlenül hagyni?
OK, egy valaki csinálja, komoly gépesítéssel, rügydörzsöléssel. De nem tudjuk, mekkora növényvédelmi költséged lesz egy ilyen sűrű lombú szőlőnek... Bár tudom, hogy a szőlő vad formában hasonló volt annakidején, de a szelektálással és a metszéssel alakult olyanra, amilyen most, és termett úgy, ahogy most látjuk. Ha hagyjuk elvadulni, visszakerül hasonló szintre, mint ahonnan nemsítettük.
Ja, egyébként azért lehet büntetlenül visszavágni igen erősen a szőlőt, mert ez egy futó növény, életcélja a minél nagyobb terület elfoglalása, és ha erős a gyökérzet, gond nélkül nevel hatalmas hajtásokat. Ezért van az, hogy mi beavatkozunk, szabályozzuk mennyi hajtást hozzon, mennyi gyümölcsöt azon. És nem engedjük szabadon nőni, mert a szőlő is egy haszonnövény, mi értünk dolgozik, mi szabályozzuk, hogy hosszú életű legyen, és jó minőséget teremjen. Kicsit elkanyarodva, azok a területek, ahol minden évben 5-6-10 kg szőlőt próbálnak leszüretelni egy tőről, kimerülnek, agyon kell trágyázni őket, a szőlő meg jó ha megér 20-25 évet. Ahol kis terheléssel (pl. 1,5kg) dolgoznak, hosszú életű tőkéken (50+) tehetik ezt, és minimális tápanyagvisszapótlás szükséges csak. Persze ehhez megfelelő metszés és zöldmunka kell.
Az is lehet persze, hogy a ágaskordonos módszernek is van előnye, de ha az előbb említett 1,5kg-os terheléssel jó dolog születik, minek elmenni olyan irányba, ahol metszés helyett komoly géppel rügydörzsölést kell alkalmazni, valamint egy vagyonért komoly támrendszert építeni? Aztán sok évet várni az eredményre? Ezt csinálják meg a kutatóintézetek 20-30 éves vizsgálatok alatt, aztán ha majd a végén azt mondják, milyen jó, el lehet gondolkodni....
A minőség is mérföldeket ugrani... csak éppen le a mélybe :)
Nekem annó egy szőlész azt mondta: Minél nagyobb lombozatot hagyj, mert minél nagyobb felületen tud asszimilálni, annál több tápanyagot tud a levélen keresztül a fürtnek és a tőkének adni. Azóta azért úgy vagyok vele, hogy meg kell találni az egyensúlyt és nem billenni át a millió cérnaszál hajtás felé és a tőkét 100x-osan betakaró lombozat mellé sem.
Évről évre rövidebb hajtások lesznek. Akkor ha csőlátásban veszem, egy idő után 0 cm-es hajtások lesznek O.o
Vagy mennyinél fog megállni a szőlő?
Továbbá ha rövidül is, akkor is egy idő után akkora fás szár tömeg lesz, amellyet már a kordon alig fog elbírni.... Amennyivel több ócsó lőrét termelünk, annyival többet is kell költeni a támrendszerre.
Nem fog akkora vesszőtömeg képződni minden évben mint a metszett szőlőnél. Évről-évre egyre rövidebb hajtásokat, inkább csak termést hoz. Azt nem állítom hogy így egyszerűbb szőlőt termeszteni, de amit a már többször belinkelt videóban Babó úr elmond szerintem megállja a helyét.
Ebben a videóban megmutatja hogy alig van hajtásnövekedés.
vnd.youtube:RVa87nePHIY?vndclient=mv-google&vndapp=youtube_mobile&vndel=watch
Jól van na, ezt a kora tavaszt elírtam. Arra gondoltam hogy a metszetlen szőlő a rengeteg rügyből sokkal hamarabb teljes lombba borul, mint az amelyiknek egy-másfél méteres vesszőt is nevelnie kell közben.
Ültetés után én is visszavágom, mert a gyökere is nagyon vissza van vágva. Metszem is egyébként a szőlőt, legalábbis eddig így csináltam, de idén a gyengébb növekedésű tőkéknél kipróbálom hogy csak ritkítom a fürtöket. Biztos így van ahogy írjátok de nem értem az okát. Ha az első években nem hagyod teremni akkor az energiáját a hajtások és a gyökerek fejlesztésére(ez így együtt működik szerintem) fordítja a szőlő ez világos nekem is. Inkább gyümölcsfákkal van tapasztalatom ott úgy látom, hogy ha durván megmetszek egy fát az visszaveti a fejlődésben. Ha ez a minél inkább visszametszem, annál inkább fejlődik módszer univerzálisan működik akkor miért nem vágjuk vissza tövig (a szőlőnél szinte ezt csináljuk jóval nagyobb arányban megfosztjuk a hajtásaitól mint egy gyümölcsfát) . Amikor például kivágnak egy fát a tél folyamán az tavasszal tősarjakat hoz melyek nagyon erősen növekednek, a fa próbálja visszanöveszteni a koronáját, de ez nem sikerül hiszen nagyon sok energiába kerül amit képtelen előteremteni tehát legyengül tőle. Nem vagyok a metszés ellen mert valószínűleg kevesebb idő mint a fürtritkítás meg az kusza hajtások rendezgetése, de arról egyáltalán nem vagyok meggyőződve hogy ezzel még erősítjük is a tőkét.
Én úgy veszem észre a sajátomban (de egyébként a tankönyvek is ezt írják), hogy pont azért vágjuk vissza a szőlőt, hogy erőteljes növekedésre késztessük, ezáltal megerősödjön.
Egy már kialakult gyökérzetű, fejlett tőkét talán (biztosan, de erről nincs tapasztalatom) lehet metszés nélkül művelni, de a fiatal oltványról/dugványról az első években nem termést szeretnénk, hanem hogy megerősödjön. Ha az első pár évben nincs metszve, satnya gyökérzet alakul ki, mivel nincs erőteljes növekedésre késztetve. (Azt mondják, de ezt saját tapasztalat is alátámasztja, hogy egy így elszúrt tőke már soha nem lesz olyan, mintha az elején rendesen metszve lett volna.)
A kutatások azt mutatják, hogy a gyökérzet fejlődése egyenes arányban van a lombozat fejlődésével. Metszés nélkül sok kis és gyenge hajtás nő (erről viszont már van tapasztalatom) néhány erőteljes helyett, így a gyökérzet is mélyre hatoló erős gyökerek helyett sok és gyenge gyökérszálat fog nevelni, ami stresszes időszakban (pl. aszály) a növény pusztulását okozhatja.
Kialakult tőkével (meg amúgy egyébként is :-) ) mindenki úgy gazdálkodik, ahogy akar, de a szegény kis oltványokat hagyjuk kissé megerősödni!
A minimális metszésnek is az az előnye hogy nem gyengíti a tőkét, nem kell minden évben újra növesztenie a szükséges lombozatot (amit ugye erős hajtásnövekedéssel tud elérni).
A lomb lehullik ősszel, szóval újra kell növeszteni azt a lombozatot... Sőt ha nem metszed a csúcsdominancia miatt felkopaszodik a tőke. Ez nem egészséges a támrendszernek sem és a végén akkora fás részed lesz, hogy nem marad a támrendszeren hely a lombozatnak. (vagy csak ilyen 2-3 leveles hossznál levágod)
A minimális metszésű szőlő kora tavasszal sokkal hamarabb kifejleszti szinte a teljes levélzetét, míg a metszett csak később tudja, ha tudja egyáltalán behozni ezt a hátrányt.
Ebben csak annyi az igazság, (amúgy borban az igazság) hogy ha nem metszed akkor több helyre kell ugyanannyi tápanyagot nyomni ezért hamarabb eléri a csúcsát, de az messze nem olyan mint a metszett tőkénél.
Nem azért metszünk, hogy a szőlővel kitoljunk, hanem azért, hogy minden éven megfelelő terhelést adjunk és megfelelő kondícióban tartsuk. (meg sok más dologért is amúgy, aminek egy része szőlő egészségügyileg jó, másrészt a gazda kényelmét szolgálja.)
"A minimális metszésnek is az az előnye hogy nem gyengíti a tőkét, nem kell minden évben újra növesztenie a szükséges lombozatot (amit ugye erős hajtásnövekedéssel tud elérni). A minimális metszésű szőlő kora tavasszal sokkal hamarabb kifejleszti szinte a teljes levélzetét, míg a metszett csak később tudja, ha tudja egyáltalán behozni ezt a hátrányt."
Érdekelne, nálad hogy működik ez, mert én még nem láttam olyat, hogy a szőlő kora tavasszal szinte az összes levélzetét kifejleszti.
Nekem a metszett szőlő tavasszal hozza a hajtásokat (fakádás általában ápr. eleje, ami már nem mondható kora tavasznak), melyen a levelek folyamatosan fejlődnek, ahogy a hajtáscsúcs növekszik. Ha letörik a vitorla, akkor erőteljes hónaljhajtás növekedés indul (egyes fajtáknál) ahol szintén komoly levélmennyiség fejlődik. És ez így van egész nyár végéig szinte.
Azzal, hogy visszavágod teljesen, jelentősen legyengíted az adott tőkét. Év közben még kitördeled az előtörő hatásokat és látni fogod, hogy egyre erőtlenebbül hajt nem hogy megerősödne. A minimális metszésnek is az az előnye hogy nem gyengíti a tőkét, nem kell minden évben újra növesztenie a szükséges lombozatot (amit ugye erős hajtásnövekedéssel tud elérni). A minimális metszésű szőlő kora tavasszal sokkal hamarabb kifejleszti szinte a teljes levélzetét, míg a metszett csak később tudja, ha tudja egyáltalán behozni ezt a hátrányt.
Eddig a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással próbáltam kertészkedni a lakótelepen, mivel nem saját, ha tehetem majd a saját kertemben fogok majd minőségi szőlőt "termelni". Addig is itt a lakótelepen bárki leszüretelheti a termést előttem, így nem életbiztosítás a nagyobb anyagi ráfordítás. Ha valaki leszüretelt egy-két cukkinit és spárgatököt, vagy szedett pár mángold levelet vagy fügét a kertemből nem volt számomra nagy csalódás, de ezek nem kerültek annyiba, és a fügék, josták, fekete ribiszkék és a szőlő is saját dugványról terem, ha megél megél ha nem hát nem. Úgy gondolom ha hárman is vannak, ha egyik a másikát elnyomja, akkor majd egymást amúgy is elintézik, addig meg ha mégis bírják egymás társaságát, akkor maradjanak csak. Annyit úgy sem fognak teremni. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy valahonnan beszerzek valami nemest és megpróbálom beoltani és legalább az egyik tövet kivágni, bár szerintem hiába vágnám vissza tövig akkor is kihajtana, akkor meg csak azt ösztönzöm, hogy még több tápanyagot elszívjon a megmaradó kettőtől, hogy pótolja a lemaradását.
Pont a gyökérzetnél fog konkurencia kialakulni! A direkt termők többsége nő mint a gomba... Bőven elég ha csak 1 tövet hagysz és abból alakítasz ki karokat.
Viszont 2016-ot írunk... Már azért nem olyan elérhetetlen egy finom csemege szőlő, akár rezisztensek is. Mért pont az egyik legsilányabb borszőlővel akarsz foglalkozni? :) Persze szíved joga, de én csak egy tövet hagynék, a többit kivágnám (késsel, ollóval, baltával bármivel). és ezt is átoltanám valami jófajtára. Ha meg déli oldalú falon van, akkor akár egy később érő fajta is lehet, bár vannak korán érőkben is egészen finomak.
Elmesélem az eddigieket. Az első évben a 3 db dugványágat ledugtam, majd 50 cm-es hosszt hajtottak mind a három. Egyben lettek elültetve árnyékban, hogy jobban növekedjenek, de csak a tövük van árnyékos helyen, a tenyészfelületük a déli falon fut, a tövüket pedig ereszcsatorna öntözi. Tápanyagot eddig nem kaptak és permetezést sem. A második évben nem tettem semmit, inkább csak növekedtek, az elágazásait vágtam le, és csak két szálat hagytam minden tövön, felvezettem a falra, a most látható vízszintes részekig nőttek. Harmadik évben inkább csak rügyritkítás történt, próbáltam csak a vízszintesbe hozott részek rügyeit meghagyni, bár abból is elég sokat ritkítottam illetve a felfelé ívelő részről is végig letördeltem a rügyeket. Arra gondoltam egy-két évig lehetne, hogy idén az első sematikus ábrámat alakítanám ki 3 tő 3 db vízszintes résszel, majd mindegyiken csak maximum 3-4 felfelé álló vesszőt tartanék meg, bár ez szerintem meg nagyon kevés felület, így nagyon erőteljesen növekszik tovább ez látható a képekről is idén is iz volt, hiába állítottam meg a nyár közepén július vége felé a felfelé növekedést, akkor is a vízszintes rész végén erőteljes növekedésbe kezdett. Szerintem az ereszcsatorna miatti öntözéstől olyan erőteljes, hogy ha metszettem volna nőne most nagyon nagy tempóban. Lehet, hogy ez fajta jelleg lehet, hogy ilyen erőteljes. Szerintetek milyen fajta lehet, bár a bogyója zöldes-sárgán érhet, de még nem tudtam megkóstolni, madárszüret miatt, illetve az biztos még róla, hogy direkt termő. A Noah fajta erőteljes növekedésű? Arra gondoltam, hogy lehetne egy-két bakművelésű tőkét is létrehoznom itt a lakótelepen, ahhoz ez a fajta eléggé erőteljesen növekszik, vagy nem lenne jó?
Nem vagyok szakmabeli, de elég sok könyvet olvasgattam és cikket a témában. Mindent értettem, amit írsz, egyetlen egy bökkenő ott van, hogy saját magam dugványoztam ezen szőlőt, elvben valami direkt termő fehér szőlő. Egy edényben lett a három darab dugványág leduggatva, majd aztán szerencsémre, vagy nem de mindegyik meggyökeresedett, így egyben ültettem el, mivel nem akartam a gyökereiket bolygatni. Így nagyon egymás mellett lettek a tövek. Nem akarom egyiket sem a halálsorba taszítani, de én is gondoltam már arra, hogy a három túl sok egyazon részen. A káliumhiány tüneteit észrevettem szeptember környékén a töveken. De arra gondoltam, hogy az ereszcsatorna mellett vannak, így víz lesz nekik bőven. Vagy talán a legkisebbet kivágjam tövig? Jó kérdés. Ha vissza is vágom újból kihajtana, esetleg többszöri visszavágással, de szerintem három éves szőlőnek már nagyon sok gyökere lehet. A három éves fügémnek még 4-5 méterre is vannak gyökerei. Egy biztos, hogy a gyökerek nagy része befutott már a ház alá, mivel ott állandó nedvességet találhat. Van viszont két másik tövem egymástól 1 méter távra, ez már jobban "szabványosított". Ebből egy-egy kart szeretnék kialakítani, valahogy így:
A következő évben mi a terv? Minden évben szálvessző, vagy termő alapokat alakítasz ki a karon?
Oké, most a szálvesszőt meghagytad meghagytad, lesz olyan sűrű lombozatod, amit sztem álmodban se gondolsz, persze ez szép, főleg ha elbírja a támrendszered és nem betegszik le :)
Ha ezt az idei 3 szálvesszőt meghagyod jövőre is karnak, az vastagodni, nehezedni fog. Azt nem tudom mivel és hogyan van kötve, de ha nem rugalmas a kötés, bevághatja a vesszőt, erre figyelj oda sztem.
Én a visszavágásnál csak az első pár évet mondtam, utána már más a helyzet, nekem is van három emeletes lugasom, kb. 8 éves a tőke, most is hozott kb. 30 4-6 m hosszú vesszőt. És a fajtátől függően kezelem. Értem ez alatt, hogy van olyan csemege, ami rövid csapon nem terem, így ott meghagyok egy szálvesszőt, 1-1,5 hosszan, és egy ugarcsapot.
Amit rajzolsz, az teljesen jó megoldás, ha az embernek sok emeletes lugasa van, meg ha a 3 függőleges barna vonal egy tőkéből jön.
Ha közvetlenül egymás mellé hármat ültettél, és azok mennek fel, az már kevésbé jó.A tőkéknek van tenyészterületük, hogy a gyökerük ott tudjon terjeszkedni. Bár létezik iker tőkés módszer is, szerintem az kevéssé jó megoldás, és legalább 0,9-1m-t preferálok két tőke között.
Ezt a három karú megoldást egy tőkéből is szépen meg lehet csinálni, akár úgy, hogy mindhárom kar közvetlenül a tőkefejből indul, és a vezérdrótjánál a saját emeletén elmegy vizszintesen, akár az is jó, hogy egy függőleges van, ami elkanyarodik az elsőre, majd a következő évben már a másodikra is tudsz egyet nevelni, aztán a harmadik évben a harmadikra is.
A három külön felmenő függőlegesnek megvan az az előnye, hogy szálvesszőzést igénylő fajtánál a vízszintes részt minden évben lehajtod, mint a Guyot művelésnél.
Ha a fajtád rövidcsapon is jól terem, akkor csak a zöld vonalaid kell két rügyre visszavágni. Bár gondolom ezek a metszési megoldások ismertek számodra is.
Azért köszi! Megfogadom a tanácsodat, az egyik tőnél visszavágok teljesen, a másiknál hagyom, majd meglátom mennyire lesz hatásos a dolog. Szerintem a lugas szőlőknél sem vágnak minden részt vissza, jó nem az első évekre gondolok. A falra futtatott szőlőm képein látható, hogy több kart is futtattam vízszintesen, úgy tűnik, mintha több karja lenne egy tőnek, holott ez 3 tő és maximum 6 vízszintes ág, ezeket erősen vissza szeretném vágni, elég lenne tövenként egy, különböző magasságokban. Valahogy így:
Elolvastam, és az jött le belőle, hogy ezt pont nem érdemes nekünk követni. Se csemegéknél, se házikerti borszőlőknél.
Persze kísérletezhet mindenki, ha arra van kedve, de ha azt szeretné, hogy az elültetett szőlője a szokásos jegyeket hozza,
maradjon a hagyományos művelésnél.
Egyébként ez sem írja a fiatal tőke kialakításánál szokásos pár rügyre metszés elvetését, hanem a beállt tőkéről ír.
Ha egy 2010-es vagy 2014-es évet nézek, egy ilyen kialakítású tőkét már az első időszakban elvitt volna a lisztharmat...
Egyébként az ágaskordon korábban is volt már itt, és úgy rémlik, mindenki hasonló következtetésre jutott, aki egy ideje már művel szőlőt, mint fentebb én is írtam.
Dr. Zanathy Gábor, Dr. Lőrincz András, Dr. Lukácsy György
BCE Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék
A metszés elhagyásának a gondolata a múltban sohasem merült fel! Minden szőlőművelő a szőlő termesztésbe vételének kezdetétől fogva évezredeken át úgy tartotta, hogy az évenkénti egyenletes mennyiségű és jó minőségű termés eléréséhez nélkülözhetetlen a rendszeres metszés. Ezt bizonyítja egyébként az amuri szőlő (Vitis amurensis) művelésbe vétele is. A termesztésbe vonás hatására néhány évtized alatt a bogyóméret közel duplájára nőtt, a bogyók cukortartalma több mint 50 %-kal növekedett, míg savtartalma mintegy 25 %-kal csökkent.
A XX. század első felének közepétől főként kísérleti céllal kezdték tanulmányozni a metszés nélküli szőlő viselkedését többek között a teljesítőképesség vizsgálata, a mennyiség–minőség összefüggéseinek elemzése, tisztázása, valamint a szőlő biológiai tulajdonságainak jobb megismerése céljából.
A metszés elhagyásának a következményei
A metszés elhagyása esetén a tőkén nagyszámú és gyenge növekedésű hajtás képződik, kicsi ízközökkel s levelekkel. A gyengén fejlett hatások kisebb farésszel rendelkeznek, hidraulikus szállítóképességük ezért kisebb, mint a normális fejlettségű hajtásoké. A lombozat egyre zsúfoltabbá válik, a tőke elbozótosodik. A lombozat belsejében elhelyezkedő levelek – az önárnyékolás következtében – elvesztik klorofill-tartalmukat, elsárgulnak, a fotoszintézisben nem vesznek részt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tőkék – a nagyszámú áttelelő rügy fakadása következtében – a tenyészidő kezdetétől fogva jelentős nagyságú lombfelülettel rendelkeznek. Amennyiben – például tartós aszályos időszak miatt – nem következik be korai lombhullás, a szőlőtőkék a tenyészidő végéig képesek megőrizni nagyméretű lombozatukat. Ez elvileg jelentős asszimilációs teljesítményt tesz számukra lehetővé. A hajtások ennek ellenére rendszerint nem érnek be teljes hosszúkban; a be nem érett részek a nyugalmi időszakban lehullnak. Ez az „önmetszés” is szerepet játszik a fakadáskori rügyszám korlátozásában, a tőke vegetatív és generatív tevékenységének az „önszabályozásában”. Ebben az is közrejátszik, hogy a metszés elhagyásával a rügyek rendszerint kevéssé termékenyek, s bennük kevesebb számú, a fajtára jellemzőnél kisebb méretű virágzatkezdemény fejlődik.
A tőke metszés nélkül is terem; akár többet is hozhat, mint a metszett szőlő. A fürtök zöme a sövényszerű lombozat külső részén helyezkedik el. A fürtök és a bogyók – részben a nagy terméshozamból adódó szerényebb víz- és tápanyag-ellátottság miatt – kisebbek lesznek. A bogyóban rendszerint kevesebb fejlett mag képződik. A fürtök – a nagyobb mértékű elrúgás miatt – többnyire laza szerkezetűek lesznek; a kocsányzat részaránya megnő. Az érési folyamatok elhúzódnak; a nem metszett tőkék termésének cukortartalma alacsonyabb, savtartalma pedig magasabb a metszésben részesített szőlőéhez képest. A laza szerkezetű, viszonylag jól megvilágított fürtök azonban többnyire vastag héjú bogyók kifejlődését teszik lehetővé. A bogyóhéj – bogyóhús aránya kedvező; ez lehetővé teszi illatos, aromaanyagokban gazdag borok készítését.
A „minimális metszés” módszere
Az utóbbi években a világ több pontján foglalkoznak a „minimális metszés” (angolul: minimal pruning, németül: Minimalschnitt) módszerével. Az eljárást elsőként Ausztrália száraz, meleg klímájú borvidékein (Riverland, Sunraysia, Murray Valley) alkalmazták; öntözött Sultanina ültetvényekben. A módszert a későbbiekben Dél-Afrikában, az USA északi területein és Kanadában is kipróbálták. A metszés nélküli szőlőtermesztésnek magyar vonatkozása is van; Babó az 1970-es években kidolgozta az ágaskordon tőkeművelésmódot. A „minimális metszést” Európában számos kutatóintézetekben tesztelték, így például Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában és Németországban (1. kép). Az eljárás széles körű gyakorlati alkalmazásának azonban gátat szabnak egyebek közt az itteni klimatikus viszonyok, az öntözéssel kapcsolatos aggályok, és a termésszabályozási törekvések.
A „minimális metszésű” ültetvények legfontosabb jellemzője, hogy fitotechnikai műveleteket alapvetően nem, vagy csak igen korlátozott mértékben végeznek. Zöldmunkaszerű beavatkozásokra kizárólag a kilógó hajtások kezelése, vagy a féloldalassá vált lombsátor kiigazítása érdekében kerül sor. Míg a hagyományos metszés során a képződött vesszőtömeg kb. 90 %-át eltávolítjuk (2. kép), a minimális metszésű ültetvényekben a hajtások, illetve vesszők legfeljebb 5 %-ának a levágására kerül sor.
A „minimális metszés” valójában nem csupán egy sajátos fitotechnikai megoldást, hanem komplex termesztéstechnológiát jelent. A módszert a kizárólag gépi művelésre alapozott ültetvényekben alkalmazzák. Az eljárás követői annak a reményében hagyják el a szokásos fitotechnikai műveleteket, hogy idővel rendszeres beavatkozások nélkül is kialakul a vegetatív és a generatív részek természetes egyensúlya. Hasonló jellegű önszabályozás egyébként a szabadon tenyésző szőlőknél is megfigyelhető.
A „minimális metszés” elsősorban a kiváló hő- és fényellátottsággal rendelkező, száraz, de öntözhető területeken folytatható, ahol a hajtásnövekedés viszonylag korán, már a zsendülés előtt leáll. A klímaváltozás azonban a szőlőtermesztés északi határához közel eső területeken is lendületet adhat a módszer szélesebb körű bevezetésének.
„Minimális metszésű” ültetvények
Az átállás utáni időszakban a „minimális metszésű” szőlők rendszerint túlságosan is nagy hozamúak; az önszabályzásra kevésbé alkalmas fajták, illetve termékeny talajú ültetvények terméshozama ezen a magas szinten állandósulhat. Amennyiben már kezdettől fogva a „minimális metszés” módszerét kívánjuk alkalmazni, az ültetvények létesítésekor fokozottan érdemes ügyelni a termőhelyi adottságok, a várható növekedési erély, és a termésmennyiség összehangolására.
A „minimális metszésű” tőkék nagyszámú idős fás résszel, cserrésszel, vesszővel, illetve hajtással rendelkeznek, ezért igen terebélyesek. A bejárhatóság biztosítása érdekében ezért az ilyen ültetvényekben legalább 3,0 m-es sortávolságot ajánlott választani. Szilárd, jól terhelhető támaszra van szükség, ezért az oszlopokat a szokásosnál sűrűbben és mélyebbre célszerű kihelyezni. Vastag, s az átlagosnál erősebb horganyozással készült huzalok megválasztása is indokolt. Az alsó huzalt, illetve huzalpárt 1,1-1,2 m, a felsőt 2 m magasságban célszerű elhelyezni, s közöttük még további egy-két „emeletet” adó huzalt érdemes kifeszíteni. A kialakítás éveiben az egyes „emeleteken” egyenletesen elosztott hajtásokat, illetve a veszőket egyszerűen a huzalra való rácsavarással rögzíthetjük.
A „minimális metszés” módszerét alkalmazhatjuk korábban hagyományosan kezelt, széles sortávolságú, idős ültetvények élettartamának a meghosszabbítására is. A viszonylag gyenge növekedési erélyű, öreg szőlők esetén kisebb valószínűséggel alakul ki túl széles, zsúfolt lombozat. Az átállás előtt azonban minden esetben érdemes megerősíteni a támaszrendszert.
A „minimális metszésű” ültetvények céljára elsősorban azok a szőlőfajták alkalmasak, melyek képesek az önszabályozására; nagy fürtszám esetén kisebb méretű, lazább fürtöket képeznek. A hosszú tenyészidejű fajták – a termés vontatott beérése miatt – számos termőhelyen eleve nem jöhetnek számításba. Vörösborszőlő-fajtákkal is folytatható minimális metszés – Ausztráliában például a Syrah, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon és a Merlot használata jellemző – azonban ezek a fajták a termés egyenlőtlen beérése, illetve a gyakran nem kielégítő fenolos érettség miatt általánosan nem javasolhatók. A szőlőtermesztés északi határához közel végzett kísérletekben azok a minőségi fehérborszőlő-fajták váltak be legjobban, melyek viszonylag korai érésűek, s hajlamosak az elrúgásra (pl. Müller Thurgau). A Rajnai rizling a minimális metszésű ültetvényekben rendszerint kis bogyót, s laza fürtöt képez. A Pinot blanc, a Pinot noir és a Szürkebarát (3. kép) fürtjei azonban ilyen technológia mellett is viszonylag tömöttek maradnak.
Termesztéstechnológia
A minimális metszésű tőkék nagyméretű lombozatának párologtatása hosszan tartó aszály esetén vízstressz kialakulását idézheti elő. Száraz termőhelyeken ezért célszerű öntözni; ezzel a növekedési erély és a terméshozam szabályozása is megoldható. Ezt támasztják alá az ausztráliai szőlőtermesztők tapasztalatai is.
A zöldmunkák, mint említettük, többnyire a kihajló, lecsüngő hajtások és a lombsátor oldalainak a kezelésére korlátozódnak; egy erőteljes beavatkozás a tőkék túlságosan erős hajtásnövekedését váltaná ki. A kezeléseket a tenyészidőben, a szüretet megelőzően vagy közvetlenül a szüret után, a hajtások még nem teljesen elfásodott állapotában érdemes elvégezni.
A talajápolás, tápanyag-utánpótlás technológiáját a termőhely adottságainak figyelembevételével célszerű kialakítani. Előnyös lehet a takarónövények alkalmazása, de a kedvezőtlen adottságú, rossz vízgazdálkodású termőhelyeken a gyepesítés túlzottan visszafogott hajtásnövekedést s még vontatottabb termésérést eredményezhet.
Tápanyagot, különösen nitrogént csak körültekintően, a növekedési erélyhez igazodva célszerű kijuttatni; így elkerülhetjük a túltrágyázásból fakadó terjedelmes lombsátor kialakulását, s a túlzottan nagy hozamokat. A szőlő fejlődési üteméhez szabott tápanyagellátás, s kissé gyenge növekedési erély kialakítása, illetve fenntartása a cél.
A jelentős fürttermés miatt szükségessé válhat a termésmennyiség szabályozása. A szabályozás lehetőségei közt szerepel többek közt a gibberellinsavas kezelés és a szüretelőgéppel történő termésritkítás. Utóbbi esetben a ritkítás mértéke a verőpálcák frekvenciájának állításával szabályozható.
A minimális metszésű ültetvényekben fokozott a lisztharmat- és a peronoszpóraveszély. A lombozat gyors kifejlődése miatt már viszonylag korán fel kell készülni a lisztharmat megjelenésére. Önszabályozásra alkalmas, laza fürtszerkezetet adó fajta megválasztásával azonban kisebb mértékű lehet a szürkerothadás fertőzése. A minimális metszés további előnye, hogy alkalmazásával elhárítható a metszési sebeken keresztül fertőző betegségek fellépése. Az állati kártevők jelentős mértékű fellépését a szakemberek nem tapasztalták; alkalomszerűen a szőlő gubacsatka felszaporodása okozhat gondot.
A rendszerint gyorsan fejlődő lombozat védelme csak nagyobb lémennyiség és emelt dózisú hatóanyag felhasználásával biztosítható. A növényvédelmet már az első kezelésektől kezdve valamennyi sor bejárásával érdemes végezni, s a permetezési fordulókat indokolt 2 nappal lerövidíteni. A permetezések nagyobb hatékonysága érdekében célszerű a szokásos menetsebességnél egy fokozattal lassabban haladni.
A szüret időpontját a vontatott érésmenet miatt a fajtára jellemzőnél későbbre célszerű ütemezni. (A kisebb rothadás-érzékenységnek köszönhetően ez sok esetben kivitelezhető.) A betakarítást kizárólag gépi szüretre érdemes tervezni; kézi végrehajtása a zsúfolt lomszerkezet és a sok apró fürt miatt meglehetősen időrabló, s fáradságos munka volna.
A módszer hazai alkalmazhatóságát, gyakorlati jelentőségét illetően további kísérletek lennének szükségesek. Érdemes volna megismerni többek közt a hazai fajtakör „minimális metszésre” való alkalmasságát, s az így kezelt tőkék hajtásnövekedésének, termésképzésének, vízháztartásának, szénhidrátforgalmának, továbbá egészségi állapotának az alakulását. Míg a módszer nem vizsgázik jelesre, ne tegyük a fiók mélyére a metszőollót!
