Az, hogy miben halt meg talán még mindig vita tárgya, ezt az áramos verziót még nem hallottam. Ha jól emlékszem a filmre akkor ott valami olyasmit mondtak, hogy amikor nem edzhetett akkor is szerette volna ha izmai fejlődnek, ezért találta ki ezt a megoldást. Mintha egyik nap láttam volna a tv-ben reklámozni valami hasonló szerkezetet.
kis feszültségű árammal idézett elő ritmikus izomösszehúzódásokat (legalábbis a róla szóló filben így volt) ...
ne azt képzeld, hogy magára rántotta a nagyfeszültségű kapcsolószekrényt : )
Sziasztok!
A tv-kben mostanában megint rengeteg keleti film megy, ezen a héten például csak a Satelit lead vagy öt hong kong-i akciófilmet. Ugyanakkor éppen ezek a népek híresek önuralmukról, csendes magukbazárkozottságukról.
Miért, hogy mégis ott készül a legtöbb úgynevezett kemény akciófilm. Miért olyan kegyetlenek és féktelenek a filmekben ezek a népek?
Vagy mára nincs létjogosultsága az önfegyelemnek? Vagy ők sem olyanok, csak legenda, színészkedés minden?
Na ná, te is TLM!
Gondoltam is akkor rátok, hogy vajon kik lehet ott, ha a másik lépcsőn megyek fel akkor Pedro szedi el tőlem a jegyet,de egyelőre, hogy úgy mondjam megmaradtatok a képzeletem szintjén...
;-)
koszi szepen a valaszt, most mar ertem. Gondoltam valami ilyesmire is. Ezek szerint megsem talaltam fel a langyos vizet. Nem baj, majd legkozelebb. :-)))
Hetvegen hirtelen felindulasbol elmentem 'sportkarate' versenyt nezni. (semi-contact volt, de azert valakit kiutottek, masok meg foldon fetrengtek a 'mely' rugasoktol) de a lenyeg! : nem tudtam hol csarnok, erre megkerdeztem elso szembejovot (xy csarnok, sprotkarate verseny stb, merre van?) valasz: ugyanmar, gyere el inkabb wing ??un kungfut nezni, az a legjobb. (azert nem nevettem el magam, de latom kungfusoknal dul a szerenyseg :)))) )
"Amikor a sifu tanit, akkor jol lathato, hogy a tanulok akik addig ket sorban voltak egymassal szemben, a tanitas kozben is maradnak ebben a formacioban. (...) ha egy mester bemutat egy technikat, mindenki rohan oda a helyerol (mi is ket sorban allunk fel, termeszetesen), hogy minel kozelebbrol minel tobbet lasson abbol, ami tortenik. Gyakorlatilag szorosan KORBE VESSZUK a ket demonstralot. Ez nekem eddig igy volt termeszetes, mindig igy lattam. A kerdesem az lenne, hogy ez eloiras, miszerint mindenki maradjon a helyen (ez sok tanitvanynal azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak a kozelben acsorgo nehany ember lat valamit a tanitasbol, a tobbiek meg csak oket nezik), vagy csak a tanitvanyok mennek at ilyenkor "energiatakarekos" uzemmodba?"
Igazi edzéseken mi is mindig körbevesszük, sifu maga mondja mindig, hogy menjünk oda köré. De akkor a kamera csak a tanulók hátát látta volna, sifut nem. Ezért a TV-sekre való tekintettel most kivételesen nem fogták körbe.
Ez ugyanis nem igazi edzés volt, hanem egy szombati napon (miközben én tanítottam:-( a TV-sek kedvéért csinálták, szolnoki magasabb fokozatúakkal is megerősítve a csapatot.
"Ugyanezt lattam, amikor a formagyakorlatot mutatta be a sifu, es vele szemben alltak a tanitvanyok sorokban. A vele szemben allo sorban mindenki csak az elotte allo ember hatat latta, es jol lemerheto volt, ahogy a mozgas kis faziskesessel "vegigkigyozott" a soron..."
Rendes edzésen pont fordítva állunk fel, mint a TV-felvételen látszott. Arccal a tükör (és a nagymesterek fotója) felé. A tükörben mindenki látja, hol tart sifu/sihing a formában. Azonkívül nem pont valamelyik sor elé, hanem két sor közé szokott állítani egy sihinget kint a tükör előtt, hogy jobban látsszon, mit csinál, miközben ő a sorok között jár és javít. De ő maga is inkább a két sor közé helyezkedik, mintsem a sor elé, ha ő mutat valamit, hogy jobban látsszon.
Szóval ha nagyon lélegzik előttem, akkor nem szúrok hanem vágok.
Ui. próbált már valaki fakést szúrni magába?
Na csak azért, mert még egyet se láttam eltörni.
Kivéve gyermekkorom iskolai gyurmázókését, rálépést követően.:-)
- Koszonom kedves soraidat. Amikor a konyv megjelenik,termeszetesen ertesiteni foglak.
"Amikor busikka valunk" cimszo alatt meg nehany hasonlo peldat talalhatsz majd. A kozismert,de felreismert -bushi uj kardja- fogalom valoban megesett modjat is bemutatom. Biztosan hallottal mar magad is rola. Amikor egy bushi uj kardot keszittet maganak,hogy azt kiprobalja levag vele egy parasztott. Elegge kozismert,de sajna rosszul es igy a megertesehez vezeto lenyeget kiszoktak hagyni. Nos en nem hagyom ki...-ertheto lesz ebbol mi az igazsag es,hogy a bushi olyankor mit erez. Egyszoval,ahogy mondod,valoban nagyon mas vilag,de nem lehetetlen erteni. Hiszen konnyu felfogni azt is,hogy a bushi az az ember,akit nem erdekel mas,mint a harc...-amikor nem harcolhat,pedig kurvara unatkozik...-ilyenkor erzi azt,hogy jobb volna inkabb meghalni. De nem akarki keze altal! es ez a bushi logika egyik fonakja. Az hal csak meg,kit barat ol meg! Es az a hosi halal,kit ellenseg! Ezert az alszent es kedveskedest szimulalok (rendes ember vagyok am!),magyarul a benyali figurak,mivel nem irnak tablat a mellukre,hogy "en csak sajat erdekbol vagyok kedves hozzad,kulonben utallak am" ,ezek mindig is igyekeznek kozel kerulni a harcoshoz (megvan ra az indokuk es erdekuk,hogy miert),nos mint tudhatod,ilyen hazug baratok kozott nem erezheti jol magat egy bushi. (Ertheto!) Es mivel egy hazug,alszent barat sokkal veszelyesebb (az eletre is),mint egy nyilt ellenseg,ezert az alszent emberek ellen is vedekezni kell tudni. Azokat viszont fegyverrel nem lehet legyozni. A bushinak masfajta onvedelemhez kell folyamodnia. Ez pedig nem mas: -az onvedelmenek eszkoze a provokativ viselkedes,dojfosseg es masok lenezese, fegyvere pedig a drasztikus hozzaallas es kegyetlenkedes. / Ezek mind olyan undorito dolgok,amire minden nyegle lelku alak,akar-nem akar (lelki allapota miatt ugysem allhat ellen ezeknek a tamadasoknak,valodi enjet senki sem tudja a vegsokig takargatni) elougrik es az ellenseges erzeseit rogvest kimutatja. A budo,bujutsu tehat a bushi utja (!) : a lathatatlan ellensegek,lathatova tetele! ...-akkor lehet ellenuk harcolni,tudni lehet milyen valodi enjuk van,amitol gyenge,szerencsetlen es vedtelen prohuvelyekke valnak...a bushi szemeben.
Ha tudom kik az ellensegeim... konnyen nevetek! Es,hogy ezt tudjam, mindent meg is teszek...barmire kepes leszek. Ugyanis baratokat a harcosok kozott keresek....-csak kozottuk s sehol mashol,mas tetu,pok es szeles szaju kisbeka...vagy amit akarok,mert futyulok rajuk,jellemtelen es lelkitartas nelkuli lenyek...tehat nem emberek! Talan az a legjobb,ha azt mondom...levego!
- A tobbi forditasaim is mar konyvekbe van rendezve...,sot sajat agymeneseim is :), csak nem egy konnyu ezeket ugy osszerakni,hogy masnak is ertheto legyen...,hiszen a bushi vilag bonyolultsagat le kell tudnom annyira egyszerusiteni,hogy akar a bassman fele eszjarasuak is megertsek azt. Szoval ez nem olyan konnyu...es idoigenyes. De keszulnek.
Feled jelezni fogom,mikor melyik valt olvashatova,magyarul is.
(Ugyanis a felesegem szerint nekem csak angolul szabadna ilyen jellegu irasokat a kezembol kidani....neki ugyanis az uzlet is fontos,es hogy masnak hasznos.Sokaknak es nem csak egy-ket embernek.) Azert en ragaszkodom a magyarhoz..aminel lehet.
A hét végén Szentesen Európa-bajnokság, június elején Budapesten Világkupa keretében gyűlnek össze az úgynevezett kiokusinkaj, más néven erőkarate művelői. Az ázsiai eredetű fegyvertelen küzdősportok legkeményebbje alig néhány évtizedes múltra nézhet vissza, a kézzel ölés némi filozófiával is turbósított "művészete" azonban ennél sokkal ősibb.
"A küzdelem elkezdődött. Mindenki láthatta, amint egymással szemben álltak, de ami utána következett, az túl gyors volt ahhoz, hogy követhető legyen. Az óriás termetű szumóbajnok ugyanis egy pillanattal később a földön feküdt, mellette legyőzője, az apró és törékeny alkatú munkás." Az idézet akár egy Távol-Keleten játszódó ponyvaregényből is származhatna, ám egy bizonyos Ojama Maszutacu, a hét végén Európa-bajnokságot rendező, kiokusinkaj néven ismert karateirányzat megalapítója emlékezett így a "bunyózás" általa kidolgozott irányzatának megteremtéséhez vezető út első, valamikor a múlt század harmincas éveiben, még gyermekként megélt élményére. A világ karatékái az e szakágat művelő sportolók által az egyik legnagyobb mesternek tartott, koreai származású Ojama saját bevallása szerint ugyanis e látszólag egyenlőtlen küzdelemben született, szélvészgyors győzelem láttán határozta el, hogy a közelharc művésze lesz.
Egyetlen ütéssel embert ölni, ököllel vagy tenyéréllel méter vastag deszkát, cserepeket, köveket törni, a havon ülve félmeztelenül meditálni, torokból vezérelt furcsa kiáltások kíséretében "hadonászni" valami ilyesmit észlelnek az európai kultúrkörben nevelkedettek, amikor először látnak karatét. A tájékozottabbak viszont a közelharc keleti művészetéről, a zen buddhizmusról és szigorú hierarchiába szervezett, leginkább a szabadkőműves-páholyok zárt, misztikus világához hasonlítható "sportági" szövetségekről is hallottak már ezt-azt.
"Való igaz, a mai karatéban, főképp a kiokusinkajban a hatékonyságon, a test test elleni küzdelmen, az ellenfél harcképtelenné tételén van a fő hangsúly, ám elhivatott űzői számára legalább ennyire jelent életformát és filozófiát" tereli a szót szellemibb szférák felé Brezovai Sándor háromdanos karatemester, a május utolsó hétvégéjén Szentesen megrendezendő kiokusinkaj Európa-bajnokság fő szervezője. A kétszeres Európa-bajnok magyar karatéka szerint a gyökerekig kell visszamenni, hogy érthető legyen a mára számtalan irányzatra szakadt, ám alapjaiban, felfogásában egységes művelői által egyenesen művészetként aposztrofált küzdősport lényege.
Mindehhez tudni kell, hogy a magát a zen buddhizmusra is visszavezető karate legalábbis mai formájában alig valamivel több mint százéves múltra tekint vissza. Bár az is igaz, szülőhazája a később amerikai haditámaszpontjáról híressé vált Okinava szigete, amelyet az 1400-as években megszálltak a japánok, és megtiltották az őshonos lakosságnak a fegyverviselést. "A tilalom nyomán a templomokhoz tartozó iskolákban a szerzetesek egyfajta fegyver nélküli harcot kezdtek oktatni" írja Adámy István Kyokushin karate című könyvében. Az okinava-te, azaz okinavai kéz nevezetű, évszázadokon át titkos harci technikát amelyet a japán megszállók a köreikben arató, sorozatos és rejtélyes, erőszakos halálesetek miatt csendes halálnak hívtak egy bizonyos Funakosi Jositaka Gicsin nevű, akkor katonatisztként szolgáló tanár "leplezte le" 1920-ban Tokióban. Igaz, ő is csak egy, a japán császári udvarnak tartott bemutatón. A kardforgató mivoltukra oly büszke japán nemeseknek és hivatásos harcművészeiknek, a hagyományokat szentírásként betartó szamurájoknak olyannyira elnyerte a tetszését az okinavai őslakos "prezentációja", hogy felkérték, telepedjen le Tokióban, és adja át tudását az ifjúságnak. Funakosi, aki Soto álnéven verseket is írt, Soto-kan, azaz Soto klubja néven meg is nyitotta edzőtermét (dodzsóját). Itt tanítványait már az okinavai kézről az "üres kéz útjára" átkeresztelt, japánul kara-te-do-nak, később az edzőtermük okán sotokan karaténak nevezett önvédelmi technika rejtelmeibe avatta be. Méghozzá úgy, hogy a testedzéssel párhuzamosan a zen buddhizmust és a hozzá kapcsolódó meditációs technikát is tanulmányozniuk, illetve gyakorolniuk, ily módon szellemiekben is acélozódniuk kellett. Tegyük hozzá, Funakosi tanítványai sohasem küzdöttek meg egymással mint ahogyan a sotokan karate mai követői sem.
Akadtak azonban az erejüket mindenképp "igazi" küzdelemben kipróbálni kívánó ifjak is. Köztük a kiokusinkajt megalapító Ojama mester, aki saját bevallása szerint eleve agresszív alaptermészetének megfelelő sportágat keresett magának. Az említett temperamentumnak megfelelően ráadásul a második világháborúbeli katonáskodás idején, majd az amerikai megszállás alatt számtalan alkalommal keveredett verekedésbe, utóbb még a koreai gengszterszindikátus megbízásából védelmi pénzek beszedésében és zsarolásokban is részt vett. A dolog vége az lett, hogy egy halálos végű verekedés nyomán hat hónap börtönre ítélték. A cellabeli magány aztán jó útra térítette: a hat hónap sittet 18 hónapos elvonulással megfejelve, magányosan gyakorolt és meditált a hegyekben, és ennek során kidolgozta a kioku-sin-kaj (magyarul találkozás a teljes igazsággal) elnevezésű karatestílust.
Amelynek Adámy István szerint az a fő alapelve, hogy nem fogadja el a csupán jelzett, illetve bemutatott találatokat, hanem csakis a teljes erővel és hatékonysággal végrehajtott akciókat értékeli. Vagyis itt aztán lehet valóságosan rúgni és ütni. Kivéve az ellenfél fejét, amire csak lábbal szabad célozni, illetve a szeméremtájékot, amely így is, úgy is tabu. Marad persze éppen elég üthető fertály: Ojama az akupunktúrás pontok alapján feltérképezte az emberi test legsérülékenyebb felületeit, és kidolgozta ezek támadásának és persze védelmének technikáit. Mindezt a legapróbb mozdulatokig részletezve és hogy teljes legyen az ütések-rúgások hatékonysága, egy sor gyakorlatot alkotott, hogy a munka dandárját végző ökölélt és lábfejet minden elé kerülő kemény dolog törésével kőkeménnyé eddze. Ily módon valóságos élő fegyverré képezte ki magát. Hogy erejét bebizonyítsa, a hegyek között eltöltött hónapok után, 1950-ben bekéredzkedett egy vágóhídra, ahol mint életrajzírói állítják egyetlen puszta kezes ütésével megölt egy bikát.
Mindennek a modern kommunikáció korában hamar híre ment. Ojama hamarosan a háború után Japánban állomásozó amerikai katonákat oktathatta az általa kitalált közelharcra. A kiokusinkaj karatét, pontosabban annak modern hadi célokra specializált változatát aztán az amerikai haderőn kívül átvette az ausztrál és az új-zélandi hadsereg is. Sőt az 1970-es évek derekára már a Varsói Szerződéshez tartozó vezérkarok közül történetesen éppen a lengyel döntött úgy, az erőkarate alapján is fokozza rekrutáinak acélosságát. Magyarországon a szolnoki mélységi felderítők parancsnoka, Furkó Kálmán alig pár évvel később avatta be e harcmodorba deszantosait. A kiokusinkaj katonai közelharcra történő adaptációjával párhuzamosan világszerte sorra nyíltak a dodzsók, azaz edzőtermek. Ojama megszervezte a világszövetséget úgy, hogy az országos szövetségek élére csak az ő tanítványai kerülhettek. Regionális helytartókat nevezett ki, Japánban pedig bentlakásos iskolát, csupán spártai körülményeket biztosító, hároméves mesterképzőt (úgynevezett Honbut) alapított. "Mint kolostorban a szerzetesek, úgy éltünk: hajnaltól napnyugtáig percre pontos időbeosztás szerint takarítás, edzés, főzés, meditálás aztán edzés megint" mondja a már idézett magyar mester, Brezovai Sándor, aki a kilencvenes évek fordulóján maga is lakott pár hónapot a Honbuban, s edzett is Ojama vezénylete alatt.
Az alapító atya, Ojama 1994-ban bekövetkezett halála után aztán az utódok feltehetően az elégtelen meditáció okán összemarakodtak. A világon végiggyűrűzött a szervezetek osztódással történő szaporodása, minek nyomán immár Magyarországon is három külön kiokusinkajszervezet létezik, az Eb-t rendező Magyar Tradicionális Kyokushin Karate szövetség, a Furkó Kálmán vezette és az említett világkupát szervező Magyar Kyokushin Karate Szervezet, valamint az Ojama Kyokushin Karate nevű autonóm társaság. Ezek tagjai legalább ebben hasonlóan a két japán szövetséghez perben és haragban állnak egymással. A zen buddhizmusról már csak a promóciós füzetekben elmélkedő japán főmogulok aztán a Forma1-es autóversenyek világbajnokságainak mintájára létrehozták a keleti harcművészek utazó cirkuszát, az 1993-ban alapított, Oszakában székelő K1-et, amelynek legnagyobb sztárja, a dán Nicholas Pettas egyedüli "fehérként" kijárta a már említett mesterképzőt. Ma, mint a profi bokszban, a karatékák világában is tucatnyi harci szövetségnek titulált cég született, melyek részvényesei immár nemcsak egymást, hanem az ügyben forgó részvények szelvényeit is igencsak vagdossák.
Karate: Az IKO igazgatója elégedett volt a szentesi rendezéssel
Macui Kancso: csak egy kiokusin létezik!
Révész János
Ojama Masutacu, a kiokusin karate megalapítója 1994. április 26-i halála óta ez a stílus szerte a
világon megosztott. Az örökös, Macui Kancso, a Nemzetközi Karateszövetség (IKO) igazgatója sem
titkolja a tényt, sőt a szentesi Európa-bajnokságon lapunknak szót is ejtett erről.
- A kiokusin megteremtőjének egykori tanítványaként hogyan értékeli a sportágon belül dúló hatalmi harcokat?
- Ojama mester halálát követően a kiokusin karatét művelők között valóban tapasztalható egyfajta
széthúzás szerte a világban. A nagymester szellemiségét követők azonban hetven-nyolcvan
százalékban azért együtt maradtak. Mi, a törvényes örökösök egyébként úgy gondoljuk, csak egyféle
kiokusin létezik, méghozzá az, amit Ojama létrehozott. Ez nem kérdőjelezhető meg!
- Eszerint azokat, akik nem önt, a mester szóbeli végakaratában megjelölt örököst követik, árulónak
tartja?
- A kiokusin más ágait űzők nem tehetnek semmiről, inkább az őket vezetőket terheli a felelősség. A
karatékákat ezért nem nevezném árulóknak, de még a tanítóikat sem. Mindenesetre jó lenne azért,
ha átgondolnák, mit és hogyan csinálnak, a dolgok politikai és gazdasági oldalát tekintve is.
-A szentesi Európa-bajnokságon olyan sintoszentélyt avatott fel, amely a Felkelő Nap országán
kívül elsőként állított emléket Ojama mesternek. Milyen érzéssel leplezte le tanítója gránitba vésett emlékművét?
- Nagyon megható, hogy sok ezer kilométerre a hazámtól is ennyire tisztelték őt. Abban a pillanatban pedig, amikor átvágtam a szalagot, arra gondoltam, hogy ezután is nagyon komolyan kell vennem a munkámat. Nekem továbbra is jól kell vezetnem a karatékák világszervezetét!
- Elégedett a kontinensbajnokságot vállaló Kurca-parti kisváros rendezésével?
- Ez a verseny is meggyőzött arról, hogy a tömegeket megmozgató rendezvény sikere nem a
rendező település nagyságától függ. Sőt minél kisebb egy házigazda város, annál jobban
bekapcsolódnak az ott élők az eseménybe. Szentesen Szirbik Imre polgármester és a magyar szövetség vezetője, Brezovai Sándor mester jelentős szerepet vállalt ennek igazolásában.
- Az ön által vezetett IKO tett-e már lépéseket annak érdekében, hogy a karate olimpiai sportág
legyen?
- A karatét a stílusok és a szabályok sokrétűsége miatt nagyon nehéz lenne felvetetni az ötkarikás
játékok programjába. Ha a kiokusin valamikor oda kerülne, az fantasztikus eredmény lenne! Egyelőre
azonban marad a négyévente sorra kerülő világbajnokságunk, ami a maga nemében talán még
jelentősebb is, mint az olimpiai részvétel, hiszen hetven ország kétszáz karatékája a játékokon
biztosan nem indulhatna...
- Június elején Oszakában rendezik a nők soros világversenyét. Addig mivel tölti az idejét?
- Az idei év legrangosabb eseményének szervezési munkáin már túl vagyunk, éppen ezért Szentesről Párizsba repülök, ahol a jövő évi Európa-bajnokság előkészítését beszélem meg az ottani szervezőkkel. Onnan viszont már sietek haza, hiszen fogadnom kell a világ minden tájáról érkező versenyzőket, szakvezetőket.
SZOKEJ MACUI KANCSO
Született: 1963. január 15., Tokió
Pozíciója: az IKO igazgatója
Fokozata: 8. dan
Családi állapota: nős, két lány és egy fiú édesapja
Legjobb eredményei sportolóként: világbajnok (1987), 100 ellenfeles küzdelem győztese (1986), 2x
japán bajnok (1985, 1986)
Hellósztok!
Egy kis helyre igazitás(ismét): Nem Tha Seng Pikua Man, hanem Ta Sheng Pikua Man. Volt egy emberke egy Shirayan Wajramutthi-s emberke aki fogot egy kést, és belehajitotta egy jó vastag fatönkbe(ekkor még nem tudtam miért). Utána kiment a díszasztal elé, és elkezdet légzőgyakorlatokat csinálni, mikor befejezte a késpengéjét a hasfalán döfte,de a penge úgy tört darabokra,mintha egy sima vékony fa lett volna. (kés döfő részével szúrt,mintha öngyilkosságot csinált volna.)
Csak ennyivel akrtam kiegésziteni az élményeket. ÉS a Tai Qi Boxing, nem volt jelen a gálán.
Pedro 14
letoltottem es megneztem a videot, koszi szepen.
Ami kerdesem es eszrevetelem lenne a latottakkal kapcsolatban:
Amikor a sifu tanit, akkor jol lathato, hogy a tanulok akik addig ket sorban voltak egymassal szemben, a tanitas kozben is maradnak ebben a formacioban. Egyikuk-masikuk kicsit elore vagy hatra lep, hogy lasson valamit a sifubol. Lenyegeben azonban marad a helyen. Nalunk a technikak tanitasa soran az azt bemutato emberek kozott nagy a tavolsag (a ket kard hegye erintkezik alapallapotban), es a kard hasznalatabol kifolyolag tavolrol is jobban latszanak a dolgok (nincsenek ilyen apro, tobbszoros mozdulatok, mint amit a videon lattam). Ennek ellenere, ha egy mester bemutat egy technikat, mindenki rohan oda a helyerol (mi is ket sorban allunk fel, termeszetesen), hogy minel kozelebbrol minel tobbet lasson abbol, ami tortenik. Gyakorlatilag szorosan KORBE VESSZUK a ket demonstralot. Ez nekem eddig igy volt termeszetes, mindig igy lattam.
A kerdesem az lenne, hogy ez eloiras, miszerint mindenki maradjon a helyen (ez sok tanitvanynal azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak a kozelben acsorgo nehany ember lat valamit a tanitasbol, a tobbiek meg csak oket nezik), vagy csak a tanitvanyok mennek at ilyenkor "energiatakarekos" uzemmodba?
Ha hulyeseget kerdeztem volna, elnezest erte, de a jo tanitas legfontosabb ismerve a hatekonysag, szerintem. Mar korabban volt itt szo rola, hogy a kung-fuban neha nem egyszeru dolog "ravenni" a mestereket, hogy tanitsanak valamit. Ezert lepodtem meg, hogy amikor ezene alkalmakat sem hasznaljak ki a tanitvanyok elegge. Legalabb is nekem ugy tunt...
Ugyanezt lattam, amikor a formagyakorlatot mutatta be a sifu, es vele szemben alltak a tanitvanyok sorokban. A vele szemben allo sorban mindenki csak az elotte allo ember hatat latta, es jol lemerheto volt, ahogy a mozgas kis faziskesessel "vegigkigyozott" a soron...
Helló Mindenki!
whale:"Sajnos" a Vidra utcai edzőteremben edzünk.
Wazull:Tényleg magas labda volt és jól csaptad le! :) Akkor, így írom a profik által készitet felvételek, megvásárolhatók lesznek!
A gáláról és az előkészületekről: Az előkészületeketet 12.00-órakor kezdtuk meg egy laza kis szőnyegkihordással.Utána székeket pakultunk, elrendeztuk őket megcsináltuk a termet-csarnokot. Utána megkaptuk(legnagyobb meglepetésünkre mivel csak rendezkedésre, pakolásra jöttunk segíteni) a rendező feliratú kártyát. Én a díszpáholy felöli oldalon szedtem a jegyeket és informáltam a nézőket! :))
A gáláról: A gálára rengetegen érkeztek, és sajnos több ülőhelyes jegy volt, mint ülőhely.Én,mint rendező elég jól láttam mindent, mivel minden stílus a díszpáholy felé mutatta a mutatni valóját.:) A két díszvendéget emelnék ki az egyik Sifu Bánhegyi László volt, a másik Han Kui-Yuan nagymester volt. Nekem személy szerint három stílus bemutatója tetszet nagyon.( A többi stílus bemutatója is igen szinvonalasra sikeredett.) Na szóval, a Magyar Shaolin Egyesület bemutatója, a Tha Seng Pikua Man, és a Déli Mantis bemutatója, ami (ismételve önmagam) személy szerint nekem a legjobban tetszet.Sajnos David Ip és Ip Pak Shui nem tudtak részt venni a gálán.
TLM: Ugye te is szerepeltél?
Sziasztok!
