A kormányülés feszült hangulatban telt. Horthy néhány órája tért vissza Klessheimből, ahol Hitlerrel találkozott. A hangja remegett, miközben ismertette a Führerrel folytatott tárgyalásait.
– A németek ragaszkodnak hozzá, hogy kivegyük a részünket a kvótából – mondta fogcsikorgatva. – A franciák már teljesítették is az elvárásokat, és nem csak a megszállt területen. A Vichy-kormány is együttműködik a németekkel. Az olaszok persze hű szövetségesek, hiába vannak Rómának saját ötletei, a németek diktálják a feltételeket. Új Európa született, uraim, és ebben a németeké a gazdasági, politikai vezetés. „Egy szövetségben nem elég, ha csak a jó dolgokból veszik ki a részüket. A magyarok mindig ilyen rebellisek!”, rikácsolta Hitler. „Bezzeg, ha a szolidaritás szóba kerül, akkor egyszeriben kivonják magukat mindenből. A magyar kvóta 200 ezer zsidó deportálása, és ebből nem engedünk. A franciák, olaszok már végzik a dolgukat, a románok, szlovákok teljesítették a kvótát. Csak megint a magyarok akarnak külön utat járni.”
– De ha ezt elfogadjuk – csattant fel dühösen a miniszterelnök –, az Magyarország etnikai összetételének, kultúrájának, belső viszonyainak jelentős megváltozásával járna!
– Igen, és ki meri ezt Hitlernek megmondani? Van egy szuverén magyar politikus, aki szembeszáll a németek akaratával? Hiszen egész Európában nincsen! Szegény Pali módszere sem megoldás. Hasznos program, mondhatom; főbe lőjük magunkat a válságos pillanatban! Szép volna, ha akadna olyan bátor magyar államférfi, aki tud nemet mondani a kvótára.
– Végre nem belehalni kéne az erkölcsösségünkbe, mint Palinak, hanem keményen szembeszállni a gyarmatosító törekvésekkel – dünnyögte halkan a belügyminiszter.
– Jelenleg nem látok más esélyt, mint elfogadni a németek feltételeit – jelentette ki Horthy. – Majd, talán, egy másik korban akad, aki nemet mondjon nekik, ha szóba kerül a kvóta.
Megint elvesztettünk valamit, ami a rendszerváltozás óta velünk volt
Benjamin Netanjahu szisztematikusan tönkretette a balliberálisok 20+ éves projektjét. Nem egyszerűen a hosszas és nagy műgonddal összehordott kártyavár alsó lapjait rántotta ki alóla, hanem az egész alapjául szolgáló asztalt, mindezt pedig olyan szigorú pofával, hogy azt valószínűleg a következő antiszemitázó hátán fogja széttörni.
Valószínűleg a regnáló izraeli nagykövet is átgondolja majd eme átgondolatlan tettét, és tanul belőle a hátralevő diplomáciai pályafutására, de az is könnyen elképzelhető, hogy nem lesz neki ilyen. A hazai ősliberális elit azonban dúlva-fúlva vette tudomásul, hogy az izraeli miniszterelnök szerint kacagó zsidók arcképeit kiplakátolni önmagában mégse antiszemitizmus.
Érthető, hogy a dolog sokkolta őket, mert az emlékezetes Csurka-dolgozat óta valahogy mást szoktak meg. Hermann Göring egykori kedvenc mondása volt a „Wer Jude ist, bestimme ich!” („Hogy ki a zsidó, azt én döntöm el!”). Ezt megértve, elsajátítva és a mondat alanyát antiszemitára cserélve pedig boldogan játszották ugyanezt regnálásuk során. Az egykori SZDSZ értelmiségi holdudvara, néha vezetősége volt a morfinfüggő agy, az alájuk tartozó sajtótermékek a dagadt kar, a MAZSIHISZ pedig a vádlón mutató virsliujj. Az a MAZSIHISZ, amelynek jelenlegi elnöke, Heisler András láthatóan fizikailag kínlódott Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu dohány utcai beszédei alatt, saját – állítása szerint megtisztelően őszinte – beszédében pedig meglehetősen zavaros sérelemlistát sorolt fel.
A két miniszterelnök által meglehetősen fagyos reakciókkal fogadott beszéd közben érdemes volt figyelni a gyakran mutatott Benjamin Netanjahu szigorú arcát a plakátkampány-téma felemlegetésekor. A „nyelvi és képi eszköztártól” rettegő állítólagos zsidóságra való hivatkozáskor Bibi Úr szemmel dobta volna be Heislert valami Soros-bérelte lélekvesztőbe, hogy a 250 százalékos kihasználtsággal vándorló muszlim migránsok között értelmezze át picit az antiszemitizmustól való félelem fogalmát. Erre a célra viszont Farkasházy Teddy igazán meggondolhatná magát és összeránthatna valami gyors válságszárszót, hogy Konrád Györggyel, Heller Ágnessel, Kéri Lászlóval, Vágó Istvánnal, Sas Józseffel, Németh Péterrel, Karsai Lászlóval együtt kialakítsák a teljesen új és tudományos igényességű álláspontjukat antiszemitizmus-ügyben, mert ez az 1992 óta úgy-ahogy működő vagy vegetáló narratíva sajnos végleg kifújt.
Soros Györgyre hivatkozva nem vesznek részt a kormánypártok a nemzetbiztonsági bizottság hétfőre összehívott ülésén – közölte Németh Szilárd.
A testület alelnöke szerint a napirendi pontok alapján valójában a magyar származású amerikai milliárdos üzletember hívatta össze az ülést, hogy lejárassa azzal a vizes világbajnokságot......
Ha a hülyeség zongorázni tudna, Horowitzot lejáccaná...
Ahogyan megőrizték a történéseket: A budai rabbi adta át a vár kulcsait a töröknek.
A török támadás előtt eltűntek a csónakok, majd csak horribilis áron lehetett csónakon elmenekülni a Dunán.
Velencei pénzváltók irodája volt Budán az infomációs központ. amely fizette az Európai háborús kölcsönöket, másrészt mint a törökök szövetségese, hasznos információkkal szolgáltak ellenségeinknek.
A zsidók utcája és a zsinagóga, több méter mélységben a Táncsics utca alatt részben megkutatott.
Már megszólaltak a szabadkőművesesek szószólói, hogy hatalmas értéket jelentene az idegenforgalomnak rekontrukciójuk.
Egyenlőre nem kezdeményezik, de ne legyen kétség, Orbán tudja, hogy mivel tartozik a zsidóknak.
Edmund Veesenmayer a nürnbergi perben az alábbiakat vallotta: "Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat volt, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri, s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen - csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges."
Adolf Eichmann: "Egyes esetekben embereimet megrázta a magyar rendőrség [valójában csendőrség] embertelensége. Wisliceny [SS-Hauptsturmführer] beszámolt róla, hogy bár nem mindenhol, de néhány kerületben a rendőrök úgy hajtják a zsidókat a vagonokba, mint a barmot a vágóhídra."
"Ebből annyi igaz, hogy a Budát elfoglaló keresztény csapatok (túlnyomó többségük nem volt magyar) pogromot rendeztek a zsidók ellen."
Mondod te. A történész meg a következőket mondja :
"A török hódoltság alatti területeken jelentős adó megfizetése fejében életüket, tevékenységüket számottevően nem korlátozták. A budai zsidók egy átmeneti száműzetés után visszatérhettek, s a velük délről érkezett szefárd zsidókkal együtt ebben az időben európai jelentőségű zsidó közösséget alkottak.
A törökök kiűzése során és azzal összefüggésben a magyarországi zsidóság csaknem egésze vérengzések áldozatul esett vagy elmenekült, a 17-18. század fordulójára Magyarországról gyakorlatilag eltűntek, összlétszámuk szinte bizonyosan nem volt több néhány ezer főnél."
1956-ban született a Szovjetunióban, egészen pontosan Üzbegisztánban. Buharában jelentős zsidó közösség élt, amely megőrizte ortodox tradícióit éppúgy, mint a gyémántcsiszolás művészetének fogásait. Innen indult a kis Lev, aki a családjával együtt emigrált Izraelbe 1971-ben. A tanulmányai nem kötötték le, annál inkább a gyémántcsiszolás és kereskedelem. Már fiatalon elhatározta: megtöri a De Beers monopóliumát a piacon. A cég Dél-Afrika gyémántbányáira alapozta befolyását. Leviev viszont tudta: a Szovjetuniónak hatalmas gyémántkészletei vannak és komoly fizetési problémái. Meg egy fontos szövetségese Afrikában: Angola. Ahol szintén sok a gyémánt. A szálak összekötéséhez, az üzlet beindításához már csak azt kellett megoldani, hogy visszatérhessen a Szovjetunióba. Ez is sikerült, nem kis részben a befolyásos (1994-ben elhunyt) Menahem Mendel Scheerson, a „Lubavicsi Rebbe”közbenjárásának köszönhetően.
Grün elhatározza, hogy meglátogatja rég nem látott barátját, Kohnt Párizsban. Vonattal utazik, a hálókocsiban övé a felső ágy. Este felmegy, elhelyezkedik, majd kisvártatva leszól az alatta fekvő úrnak:
-Ne haragudjon, lent felejtettem a könyvemet, feladná?
-Kérem, természetesen, tessék.
Grün kisvártatva ismét leszól:
-Elnézést uram, röstellem, de a szemüvegemet is lent hagytam…
-Semmi baj, tessék parancsolni!
Kisvártatva Grün újra:
-Bocsásson meg, de ott van a sarokban a büdös zoknim, megtenné, hogy kiviszi és kilögyböli kicsit?
–Na de uram! Azért mindennek van határa!
Reggel befut a vonat, Kohn várja Grünt az állomáson és kérdezi:
-Szervusz Grün! Hogy utaztál?
–Ne is mondd, kérlek! Egész úton össze voltam zárva egy antiszemitával!
A polkorrekt kánon szerint a magyar Nobel díjasok esetében hangsúlyt kell fektetni a zsidó származásra : ugyanakkor a véreskezű tanácsköztársaságbéli pribékek vagy ávós keretlegények esetében nem illik származást kiemelni. ( ők a kánon szerint " kommunisták" voltak )
>>"Pl. a szesz piacon, a rabszolga kereskedelemben, a római kori gladiátor menedzselésében?"
Csak az igényt elégítették ki. Ha nem lett volna rá igény, akkor nincs mit kielégíteni. Akkor...?<<
Én nem mennék el a római időkig, nézzük Magyarországot. Keveset tárgyalt része a magyar történelemnek a zsidók szerepe a török hódoltság idején. A törökökhöz tartozó területre többek között sok zsidó is betelepült. Ők hagyományosan kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak. Ezek közé tatozott két különösen ártalmas tevékenység, az adóbérlés/adószedés és a rabszolgakereskedelem. Ezt a két tevékenységet ha nem is teljes mértékben, de többségben zsidók végezték. Volt rá igény, csak éppen nem a magyarok igénye. Annyira nem, hogy a háborúk mellett az adószedés és a rabszolgakereskedelem volt a két fő oka a 150 év alatti szörnyű népesség pusztulásnak. Összesen kb. 2 millió magyarról beszélünk, a lakosság feléről. Nem csoda tehát, hogy a magyar lakosságban a török időkben kialakult egy nagyon masszív zsidógyűlölet, és persze mohamedángyűlölet. Ezért amikor a 17. század végén a német és magyar hadak kiverték a törököket az országból, a zsidókat ugyanúgy kiűzték, ahogy a mohamedánokat. És akik nem tudtak elmenekülni, azokat vagy a katonák gyilkolták le, vagy a nép verte agyon kapával. 1700-ra Magyarországon gyakorlatilag nem maradt zsidó. Ennyit az igényekről.
>>"a zsidók döntő szerepet játszottak"
Azok keresztények voltak, nem volt zsidó identitásuk...<<
A kommunisták általában ateistának vallották magukat. Más kérdés, hogy valóban azok voltak-e. Az azonban mégiscsak mond valamit, hogy a Tanácsköztársaság idején a Népbiztosok Tanácsának (minisztertanács) egy kivétellel MINDEN tagja zsidó származású volt. Rákosi idején volt volt kb. két év, amikor az Párt, az MDP Központi Vezetésének MINDEN EGYES TAGJA zsidó származású volt. Ezeket hogyan magyarázod ? Nem volt zsidó identitásuk ? Akkor hogyan alakultak ki ilyen arányok ?
"Dél-Amerikába, Izraelbe, vagy ahová csak lehetőségük engedte, menekültek"
Különösen az USA-ba... nem? A St. LouisFlorida partjainál jelent meg nem sokkal azután, hogy a kubai hatóságok megszüntették a menekültek átutazóvízumát, és megtagadták a belépést a legtöbb utasnak, akik még mindig az amerikai belépő vízumukra vártak. A hajó nem kapta meg az engedélyt, hogy kikössön az Egyesült Államokban, így vissza kellett térnie Európába.
Megéltem már hetven évet, de ennyire aljas, ördögi írást, mint amilyet Ion Coja értelmiséginek tartott román ember tett közzé a világhálón, még nem olvastam.
Megállapítja: „Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám! ... Hanem a zsidók!”
Aljas, megalapozatlan „állítására” nem kellene odafigyelni, de a minden képzeletet felülmúló szöveg már szélsebesen terjed a világhálón, a beszűkült tudatúak legnagyobb örömére. Az agymosott hozzászólók ennek a gyalázatos fantazmagóriának már a történelemkönyvekbe való szerepeltetését követelik. A szélsőséges nézeteket terjesztő szentkoronaradió.huúgy kommentálja a fércművet, hogy a szerző „bizonyítékokat is keresett, megdöbbentőeket talált, megtudta, hogy a zsidó világszervezetek voltak a felelősei ezeknek a tetteknek,…”
Ion Coja agyrémét az alábbiakkal próbálja igazolni: „Az Európából a nácik által elűzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrínából ered.”
A szerző összekeveri a magyarországi zsidóság deportálásának, és az otthon, vagy a gettókban maradottak, köztük szép számban nők, öregek kisdedek Dunába lövetésének borzalmas eseményeit azoknak a történetével, akik Dél-Amerikába, Izraelbe, vagy ahová csak lehetőségük engedte, menekültek.
„Állításának” forrásanyagául Roger Garaudy könyvét jelöli meg. A semmitmondó idézeteket a jelölt oldalszámok közlésével kívánja hitelesnek, egyben bizonyító erejűnek feltüntetni. Azon a újnáci, racionális gondolkodásra képtelen olvasók el sem gondolkodnak, hogy ennek a bizonyos Roger Garaudynak egyetlen sora nem bizonyítja az aljas vádat!
Ion Coja lerántja szerzői munkásságáról a leplet, amikor azt írja, „Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem, vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa!”
Minden bizonnyal a jelenlegi verzió is csak egy átmeneti, rendelésre készített, a szerző agyában született fantazmagória, amit bármikor megváltoztathat, és akkor majd ismét meakulpázhat.
Azt írja, „mi is történt az Auschwitzba érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.” Akkor mégis „a nácik” a „hibásak,” nem a zsidók?! Továbbá, itt nem hibáról van szó! Itt a felelősség a kérdés! Arról a felelősségről, ami Ion Cojának sincs! De lehet, hogy a képzeletében fogant állítása egy súlyos betegség szimptómája? Mindenesetre vizsgáltassa meg magát, mielőtt a baj elhatalmasodna rajta!
Talán a legközelebb megjelölt forrásanyagra hivatkozva azt fogja állítani, hogy Adolf Hitler filoszemita volt, azt fogja bizonygatni, hogy a Mein Kampfot nem Hitler, hanem a Nemzetközi Zsidó Ügynökség megrendelésére egy zsidó értelmiségiekből álló munkacsoport készítette. Még azt is megérhetjük, hogy Ion Coja megkísérli bebizonyítani, hogy a bori munkatáborban dolgoztatott munkaszolgálatosokat nem magyar keretlegények hajtották nyugat felé, és gyilkolták halomba, hanem zsidó atomtudósok.
A szerzőnek azt üzenem, értelmiségi létére követte el ezt a jóvátehetetlen bűnt. Szégyellje magát!
Konkretan megirtam, hogy amit mar beadtal, arra ra fogok terni, es azt is megirtam, hogy egy agyagod foglalkozik a töle valo idezetekkel, azokat elöveszem, mint mar korabban irtam.
Ugyhogy magat a könyv olvasast utasitottam el, de nem azt, hogy amit te mar itt ismertettel arra nem fogok kiterni.
