Kassák Lajos
A láng kihuny
Ó aki szerettél engem
és védted álmaim
eljött a nap, hogy búcsúzzunk
mint az idegenek.
Már nem a kék hajnali fény
öleli át arcunk
éveink törmeléke közt
egy mécses ég csupán.
De ne panaszkodj és ne sírj
megköszönök mindent
amit a szemed, szád adott
felejthetetlenül.
Enyém voltál, én a tiéd
és mindez már emlék
gyönge szél is messze hordja
pernyéjét, hamuját.
Milyen gyönyörű verset írtál a másik topikban, egyre kreatívabb vagy:))) Bár, nekem még mindig, ez a versed a kedvencem:
LÁGY ŐSZI SZELLŐ
Lágy őszi szellő libben be az ablakon Lágy őszi szellő súgja valaki szeret nagyon
Lágy őszi szellő mint kedvesem keze gyengéden ölelő a szívem szakad bele
Lágy őszi szellő hozzá küldelek öled meg százszor őt mert nekem nem lehet
2005.09.11
Vlagyimir Majakovszkij
Holdas éj
Feljött a hold.
Van némi
sugara már.
Már a telihold csüngött a levegőben.
Ez az Isten talán…
Mint csodás
ezüstkanál
turkál a csillagok levesében.
Jánosy István fordítása
Észrevétlenül, mint az esti árnyak Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak Észrevétlenül, mint a hó a hegyeken Észrevétlenül, mint a fű a réten Észrevétlenül, mint a csend az éjben Észrevétlenül eljött a szerelem
Van úgy, hogy pár ellopott perccel Azt hisszük, hogy boldogok vagyunk Van úgy, hogy felébredünk reggel És rögtön tovább álmodunk
Észrevétlenül jött felém az arcod Észrevétlenül ér így hullám partot Észrevétlenül így találtam rád Észrevétlenül, ahogy hozzám értél Észrevétlenül életembe léptél Észrevétlenül rögtön más lett a világ
Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még, mert e tájék sötétben marad.
-
Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat. Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat!
Ide kellett vona rakni....
Sok szép verse van Weöres Sándornak, de nekem ez a legkedvesebb versem....
csak rossz topikba raktad, ezért át kellett helyeznem!!!
Ketten, egyedül, mint két ujjam, mint a mutató s a középső, mikor széttárom V alakban.
Ketten, egyedül, mint az ujjam, mindenki nélkül, mindig együtt, egymást vezetve és követve, mint egy kétágú szólam.
Ketten, ketten, akár az ujjam, olyan, olyan egyedül-együtt szeretve, játszva, ölelve Éjjel-nappal, reggel-este összefonódva, mindenütt együtt Pörlekedve és feleselve de mindig, mindig egy irányba s tán nem is tudva, nem is sejtve, az okát, célját meg sem értve, valami belső ihletésre, tán génjeink parancsszavára szállunk-szállunk egy ismeretlen egy sohsemvolt s mindiglesz tájra mint vadludak fel-felkiáltva,
mert minden tájon, földön otthonunk van, röpítjük egymást láthatatlan, ketten, csillagfényes égen, ékes V alakban.
Hiánykezemmel
Még érzem, ha megjelensz,
pedig csak olvasgatod sorom.
Hiánykezemmel magamhoz vonlak,
arcod testetlen módon fogom.
Csak így érezhetlek.
Megfoghatatlan lénnyé oldalak.
Gyöngyház burokba zárva simítom,
lágy libbenéssel a szavad.
Semminek látszó fénysugárban,
tört fényed izzón elmerül.
Holdfényt fonok a csendbe.
Hiánykezemmel őrizlek,
s tartalak szívemen belül.
HI-É-NA
2006-01-13
Szécsi Margit
Hajnali ballagás
Adjátok nekem, adjátok vissza nekem a hajnal-okozta mámort, a könnyű szívvel ballagó hajnali tábort.
Megyek a dértől-dercés úton, távol a bútól. Fagytüskék égnek ereimben. Hajnal van, s fájhat minden, csak a szívem nem.
Ti deszkapallók, a szürke sárból kiaranylók, életen átringó hidak, ha rátoklelek, a könnyű győzelem gyönyöre itat.
Gyönyörű, bármit mondjatok, most a gond is gyönyörű, a lélek hűs földje felett tűzijáték, mit jajlehelet fújt ki, didergő tűzpalota.
Öt érzékem de friss még, csudáikat rávésték sárgöröngyök és paloták, - úgy lépj elém jelen világ: most a csoda a mérték.
Csoda vagy te is, ballagó, angyalhajadra hull a hó, s nem is vagy tán jelen, nem segítesz ha elesem te sem, de senki sem.
Halálom se legyen más; borzongó hajnali ballagás, csodák és alvó idegek. Halál zajtalan angyalai, hajnalban vigyetek.
