A Zámor hn.-et magamtól nem tudtam kiolvasni, mert a "zám:" rövidítésnél a zámuž 'férjhez' asszociációról nem tudtam szabadulni. A Frank csn. nekem is kijött, a keresztneve azonban nem. Ezt nem említettem, mert a lokalizálás szempontjából nem találtam specifikusnak.
A "Soskut..." végére lennék még kíváncs, ki hogyan olvassa.
"Ez persze így van, de a primér érzet, ha csak egy mindenestül szláv nevet kapunk ellentmondó nemi asszignációval, mégiscsak a meglepetésé kell legyen."
Ezzel nem tudok egyet érteni. Ehhez túl sok női Novotny-t, Wessely-t, stb. ismerek, sőt, Stary-t. -- Nyilván, igaz hogy a cseh eredetű nevek Bécsben sokkal gyakoribbak, mint MO-n.
A vélhetően magyar anyakönyv és a parciáliasan magyaros írásmód (-i) külön erősíti a Magyarországon (a magyar névhagyomány szerint) rögzült családnév érzetét, tehát a meglepetés korlátokban marad.
De hogy valami konstruktívat is mondjak, a vőlegény és a menyasszony zámoriak voltak, ami a Sóskút melletti Pusztazámor lehet, az egyik tanú pedig talán Joannes Frank.
Haus(z)ka: Valóban csehnek gondolható, de a cseh telefonkönyvben nem található, de a szlovákban igen. A cseh mellett az alább előtártam etimológiák szólnak
1. Ezek közül az egyik német-szláv interakcióra utal, és ennek nagyobb volt a felülete Csehországban. De ugyanezen ok miatt gondolhatunk a lengyelre is [1].
A kiindulópont szerintem a német Haus név, amely önmagában is csn.-vé vált. Ebből a németek -el, ill. -er képzővel alkottak származékokat (Hausel, Hauser, Häuser), a nyugati szlávok (csehek) pedig -ka-val. Érdekes, hogy ahogy a n. Hauser ~ Häuser esetén kettős alakok vannak, ahol az umlaut megjelenik, ill. elmarad; úgy a cs.-szlk. Hauska mellet van palatalizációt mutató Hauška is [2].
2. Felvázolható egy másik etimológia, amely biztosan csehre szűkíti le az eredetet. A cseh fraktúrában ui. az au betűkombináció jelölte az ou kettőshangzót. Ekkor a Hauska akár a Houska írásvariációjának is tartható [3]. Ez, és ennek Houška variánsa már gyakoribb név, amely a cs. hus ’liba, lúd’ állatnév -ka kicsinyítő-személynév képzős származéka.
> Hacsak nem már szláv eredetű amerikai, német vagy magyar névről van szó, aholis a családnév formája rögzül.
Ez persze így van, de a primér érzet, ha csak egy mindenestül szláv nevet kapunk ellentmondó nemi asszignációval, mégiscsak a meglepetésé kell legyen.
Nem tudom jól olvasni azt a bejegyzést (nem járok anyakönyvek után, így gyakorlat hiányában az elégtelen felbontáson túlmenően is nehéz dekódolnom az olvasottakat), amit Andreas de Szered belinkelt, de az latin nyelvűnek tűnik: legalábbis, ha jól fejtem meg az „Apolon: Kráʃni” név alatti „virg:” = lat. virgo ’szűz’ rövidítést. A férj neve németnek tűnik: „Mich: Langerman” (jól olvasom, „vid:” = lat. viduus ’özvegy’ volt?). A harmadik névoszlopban azonban felül mintha magyar helyesírású csn. állnna „Li?icʃka”. Sőt az ötödik oszlopbeli név elejében magyarországi szlovák helységnevet vélek felismerni: „Soskut…”
A helyzet tehát nem egyértelmű: a latin nyelv és a magyarhoz asszociálható nevek magyar anyakönyvre utalnak, de ennek ellentmond az, hogy a „Kráʃni” maga nem magyarul sz-szel van írva. A német ellen is van érv, mivel anémetbe került ilyen szláv nevek esetén (legalábbis a jelenkorban) inkább az etimológiailag várható -y végződés jeleni meg, nem -i.
Mert a Apolonia Krásna alakot várhatnók, ugyanis a melléknévi formájú szláv csn.-ek női viselő esetén a nőnemű alakjukban állnak. Vö. az ismertebb orosz nevek közül a múltbeli Krupszkaja, ill. a mai Ulickaja (nem pedig Krupszkij, Ulickij).
Csatlakozom Kvasz Ivorhoz: a kérdezett név a cseh Krásný [1] és a szlovák Krásny [2] csn.-ekhez illeszkedik. Esetleg felvethető még az ukrán Красний (Krasznij). Van orosz Красный (Krasznij) is, de az nagyon ritka és nem tipikus, így a kérdezett név eredeténél nem veendő figyelembe.
A cseh-szlovák név jelentése ’szép’, az oroszé ’vörös’. A kettő közt szemantikai összefüggés van, mert a pirospozsgás arcszín, illetve at azt pótló felerősítő vörös festés a népi szépségeszmény része. Erre utal az ukrán красний (krasznij), amelynek a mindennapi jelentése ugyan ’vörös, piros’, de irodalmias stílusértékben ’szép’ is. A lengyelben a melléknévi alak nem használatos, de az alapigében ez a nyelv őrzi még a kettős jelentést, vö. krasić ’szépít, pirosít, vörösre fest’. A ’szép’ az oroszban is ebből a tőből jön, csak -iv ellátottságképzővel: красивый (kraszivij).
Abban is egyetértek Kvasz Ivorral, hogy a kérdezett nevű személy inkább férfi. Nemcsak a „Krásni” csn. híynmenű formája, hanem az „Apolon” szn. is férfira utal: ez utóbbi Szent Apolloniusra utaló egyházi férfinév.
tegnap egy anyakönyvi bejegyzésben találkoztam ezzel a női névvel: 'Apolon Krásni'. Azt tudom, hogy Csehországban van egy ilyen nevű település. Az eredete érdekelne, ha valaki tudja.
Huszlicska, Huzlicska: Szlovák husle ’hegedű’ > husličky ’hegedűcske; zsebhegedű’. Ez utóbbi többes számban használatos elnevezésnek az egyes számú, ragadványnévként használt alakja a huslička. Csehül ugyanez houslička, családnévként hangátvetéssel Hlusička.
Úgy tudom, hogy ez a forma az olasz IV. Sixtusszal (ur. 1471–1484) stabilizálódott, a korábbiakat inkább Xystus-nak hívták. Az olaszban ugyanis nagyon közel esett a lat. Xystus > Sisto, és a lat. Sextus ’6.’ > Sesto. De a Xystus mellett Sixtus formának már korábban is léteznie kellett, mert lyoni Irenaeus (élt kb. Kr. u. 202-ig) által összeállított pápalista „biztos” pontja I. Sixtus (Xystus) volt azzal, hogy ő volt Péter apostol hatodik utóda. Mindez utalás a Sixtus ~ sextus ’6.’ egybecsengésre még akkor is, ha Irenaeus görögül írt, és Xüsztosznak nevezte: „εκτος απο των Αποστολων κατισταται Ξυστος” = „sextus ab Apostolis constitutus est Sixtus” = „az Apostolok után hatodikként Sixtus lett odahelyezve [a római püspöki székbe]” [1]. Vélhetően az x : s > s : x váltás így még a II. sz.-i vulgáris latinban megtörtént, miközben a klasszikus latin megtartotta a görögös alakot.
A lengyel vezetéknévtár <http://www.herby.com.pl/naz_result.php?nazq=Szyksz> ilyen neveket ismer: Szykszanin, Szykszenia, Szykszman, Szykszmian, Szyksznel, Szyksznia, Szyksznian, Szykszniarz, Szykszniasz. Emögött mutatkozik egy *Szykszeń ~ *Szykszań alapnév, amelyek közül az első egyrészt a lengyel -an névképzővel, másrészt a litván lágy -ius adaptív végződéssel magyarázatot ad a tapasztalt nevekre.
Az alapnév eredetéhez figyelembe veendő, hogy sok lengyel nyelvjárásra jellemző az ún. mazurálás: vagyis a susogó hangok (/s/, /cs/) felcserélése sziszegőkkel (/sz/, /c/). Ehhez a jelenséghez kiterjedt hiperkorrekció is járul, azaz amikor az eredeti sziszegők helyén éppen hogy susogó hangok tapasztalhatók. Másrészt a korai lengyel műveltségre is rányomta a bélyegét a korai német tolmácsolta latin ejtés, amely az s betűt /s/ hanggal realizálta. Bár utóbb 8a humanizmus hatására) ez a magyarnál jobban kiküszöbölődött, de azért vannak máig maradványai, pl. a le. Tadeusz-hoz hasonló nevek a várt *Tadeus-félék helyett.
Tehát az /s/ ~ /sz/ cserét feltéve (akár a mazurálás hiperkorrekciójaként, akár humanizmus előtti latinizmusként) figyelembe vehetjük a latin Sixtus szn. mai lengyel csn.-i folytatóit, pl. Syks, Sykson, Syksoń, Sykstus, Sykstyński; Siksa. Vagyis a l. Sixtus le. Syks rövidülésének Szyksz változata kapott -ań, -eń, -oń személynévképzőt, majd ezek további kicsinyítő-személynévképzőket. Vagyis l. Sixtus > le. Syks > Szyksz + -eń > Szykszeń (töve: Szykszń-) + -an > Szyksznian.
Vagyis nem kell örmény etimológiát felvetnünk a név magyarázatához. Azért konzultálni fogok majd örmény forrásokkal, de fonotaktikai okok miatt (elsősorban a ksz-t követő n miatt) eleve nem tűnik valószínűnek.
A l. Sixtus (< gör. Ξυστός - Xüsztosz ’csiszolt, sima[ra egyenetett]’) egyházi szn. a középkori magyarban is kedvelt volt, innen vannak a régi m. Sike, Sikes, Süke, Sükös szn.-ek és a belőlük fejlődott csn.-ek és hn.-ek (pl. Sükösd).
"milyen származású volt a szépapám (lengyel vagy német?)"
Anyakönyvekből a felmenők neve és a vallása derül ki. Ezekből lehet következtetni, valószínűsíthetni, de száz ember százhúsz következtetésre juthat! :-)
A dokumentumok az akkori kor viszonyairól árulkodnak, általánosságban, nem a konkrét személyekről, mindig lehetnek kivételek.
Az örményben lehet valami, mint általában az -ian, -jan, -ijan végű neveknél (de az általánosításokkal vigyázni kell, lásd épp nemrég az -ics-et). De meglepne, ha lenne örményes specialistánk itt, ha valaki az eredetéhez, tövéhez tudna mit mondani.
A -ian egyébként '-fi', de s járulhat mind személynévhez (quasi Petőfi), de foglalkozáshoz is (quasi Smithson), úgyhogy köznév (akkor tipikus módon foglalkozásnév) is lehet a töve.
Mindenesetre, ha lengyeles átírás, akkor (bár ezt tudod) [siksnián]-féle kell hogy legyen az örmény eredetije.
Amit 8311-es hozzászólásban írtam érdekelne ha elmegyek a levéltárba akkor ott meg tudnák mondani hogy milyen származású volt a szépapám (lengyel vagy német?)
Az embereknek a származását feljegyezték,ki tudom keresni ott a levéltárban?
Sajnos vidéken van ez a levéltár úgyhogy nem tudom hogy mikor is lesz időm eljutni oda
(Egyébként a levéltáron kívül lehet még kutatni vhol ezek után? Vagy a fontosabb iratok csak ott vannak?)
