Ez nagyon-nagyon aranyos tőled. Most már én is izgatottan várom majd a beszámolókat és a képeket.
Mi is mindn nap kuytusukat nézünk, már tenyésztővel is beszéltünk, véletlenül még itt a topikon is összefutottunk.
De nem tudom mi lesz, kisfiam menhelyről szeretne hozni, hogy legalább egy kevesebb hontalan kutyus legyen. Egyet is értek vele, de még semmi sem biztos.
Ők -mármint a fiam és a kisebbik lányom - kicsit félnének goldit hozni, mert attól félnek, hogy mindig a Hannat keresném benne. Pedig tudom, hogy nem, de tény, hogy ő magasra rakta a léccet.
Nem olyan értelemben, hogy fantasztikus kutyus volt, kiválló képeségekkel, hanem érzelmileg van magasan az a léc. És nyilván minden kuty más személyiség nem fogom vissza kapni egytől sem azt, amit Hannatól kaptunk. De nem is kell. Tőle majd mást kapunk és ő is mást vár el tőlünk. Hanna emlékeinkben és szívünkben él tovább az esetleges új jövevény meg majd a jelenben és persze remélhetőleg ő is a szívünkben. az ő saját egyedi személyiségével.
Hihetetlenül sokat bírnak, tűrik a fájdalmat és nagyon-nagyon bíznak a gazdiban.
nem tudom ez a műtét mennyivel másabb, mint a mégyulladás utáni teljes kipakolás, de gondolom ez is hasműtét. Biztos elmondta a doki, hogy milyen teendők vannak a sebbel.
Pár napja vagyunk párommal egy golden retriever kislány boldog tulajdonosai. A kutyus 6 hetes múlt, április 30-án született.
Kaptunk a kutyával együtt egy kevés száraz tápot, mivel azt olvastam hogy ha lehet azt kapja továbbra is, amit addig evett. De mivel az egy elég silány minőségű száraz táp, megpróbálkoztam a táp váltással, purina dog chow-t vettem neki, tegnap este már azt kapta. Megette, ma reggelre viszont hasmenése volt. Mit csináljak? Térjek visssza a régi rossz minőségűre?
A másik kérdésem az, hogy beáztassam neki a tápot vízbe? El tudja rágni, de szerintem elég nehezen megy neki (de lehet hog csak én aggódom túl a dolgot).
Minél előbbi felépülést a kislánynak, nektek meg sok türelmet.
A goldik nagyon jól tűrik a megpróbáltatásokat és a fájdalmat. A kábultság az altatás után ijesztő, de nem veszélyes.
Viszont a nagy vérveszteség miatt (ha tényleg nagy volt), lehet, hogy kell neki adni valamit, hogy ne legyen vérszegény? Nem tudom.
Mikor Hannaht műtötték méhgyulladás miatt, döbbenetes volt, mennyire hagyta magát kezelgetni. Tudom, hogy fájt neki a hasán a nagy vágás, de szó nélkül tűrte, hogy kenegessem a krémmel amit kapott. Mert a bizalmuk az emberek iránt határtalan.
Szerintem a te kutyusud is tudja, hogy bármit is teszel vlee, az az ő érdekeit szolgálja és ez a bizalom gyorsítja a felépülését.
igen,tudom,engem is sokkolt,mikor visszakaptam az en szememfenyet egy takaroban es a hazafele uton vegig rangatozott a kocsiban,meg lefittyedt a szaja,nyelve,a mai napig borzongok,ha eszembe jut ahogy vittuk fel a lepcson a pledben
de 1-2 nap ennyire vacak,a kutya sokkal jobban viseli,mint mi,es a vilag legnagyobb erzese volt,hogy tulvagyunk rajta,egy eletre megoldodott ez a problema
ahogy kimegy belole teljesen az altato,mar ficankolni fog,eloszor meg kis ovatosan,aztan egyre batrabban,meglatod,1-2 het mulva mar csak rossz emlek lesz es azzal,hogy raszantad magad,megovtad egy csomo kesobbi bajtol,betegsegtol
Tegnap este 21.30 körül mentünk a kislányunkért.
Elég rémisztő állapotban volt. Tiszta vér volt a hátsó fele, kómás volt. Azt mondta a doki, hogy ez a kutya különösen sokat vérzett.
Bár kinti kutyus, most bent aludt a házban. Végig itt vagyunk mellette. Pár perce már 3-4-et belenyalt a vizébe.
Kb. fél2 volt, amikor kezdett mocorogni. Felkelt, megfordult, majd aludt tovább.
Örülök, hogy túl vagyunk ezen az egészen, még ha elég brutális látvány volt szegény kutyus.
Varratszedésnél lefogtam és simiztem legalább két komoly perccel a vége után is - utána sokkal jobban elfogadott gazdinak (akkor 2 hónapja volt nálam), mert a macerára nem, csak a simire emlékezett :D
----
APropó keménység. Hány kilométer szolid biciklis futtatás, amennyi még nem árt meg? Lenyomtunk egy hatost kb, és a végén sebességet váltott egy macsek miatt :)
egyenenkent valtozo,az enyem 3 napig nem volt maganal,rosszul turi az altatast,de a sebevel semmi baj nem volt,iszonyu gyorsan gyogyult..Amint kiment belole az altato,mar rohangalt volna,ugy kellett visszafogni..Volt elotte kaja es viz is,de amig kokadt volt,nemigen kellett neki egyiksem
enyem benti kutya,tehat ebben nem tudok tanacsot adni,de azt tudom,hogy 3 napig lent aludtam vele a foldon szivacson:)
nagyon jo dontes,tamogatando,meglatod gyorsan es problemamentesen tullesztek rajta
az enyemnek nem valtozott meg a viselkedese es el sem hizott,nem ezen mulik
A papucsok és a cipők azok egyértelműen a mi hibánk volt - kölyök kutya előtt nem hagyunkilyent.
Dea homokozójátékok! A gyerekek homokoztak, Hannah szépen begyűjtötte a lapátokat, gerebléyket (volt, hogy észre sem vettük, mikor ellopta), aztán másnapra már csak csonkok maradtak. A kis hülye mindent megevett. :-D
De még most is ilyen volt, képes volt kicakkozni a szőnyege alól kilógó puhább anyagot (amit szőnyegpadló alá szoktak tenni).
sok hibát vétettünk a nevelésével, de volt annyira intelligens, hogy egy idő után saját maga is tudta mit illik és mit nem. :-)
"Hannaval végigcsináltuk - de sok cipó és papucs meg homokozó lapát bánta...:-))"
nekem ez furcsa lesz újra, mert az enyém mikor kölyök volt csak a saját fonott kosarát és a kapott papucsát rágta szét, soha semmi mást.
új vaum augusztusra már séta képes lesz (doki szerint a 3 oltás után már vihetem, mert hogy már korszerűbbek az oltások, mint 17 éve voltak), szóval pont a nyár vége belecsúszik, mikor sok időt tudok vele tölteni, vinni Balatonra, Őrségbe, egész napokat a szabadban tölteni (persze tudom, hogy csöpp lesz még, nem fárasztom le), így remélem, hogy gyorsan összecsiszolódunk.
"de lesz öreg is, amikor már inkább a nyugalmat kedveli, már sokkal visszafogottabb, esetleg segítséget igénylő pl.lépcsőn közlekedéshez stb. stb...akkor is szeretni kell és gondoskodni róla."
mennyire igazad van! nekem anno, mikor vaukám öregedni kezdett furcsa és nehéz volt elfogadnom, hogy morcos lett, gyakran el is hajtott maga mellől, a kutyáknak sem ígényelte a társaságát. az utolsó néhány évben napi 2x-3x általában bepisilt, éjjel néha be is kakilt, mi is hurcibáltuk ölben a lépcsőn, ami mondjuk nem volt megeröltető a 12 kilójával.
már szinte el is felejtettem, hogy mennyire játékos volt, most, a régi képeit nézegetve jutott eszembe, hogy mennyire gyökeresen más volt a személyisége kölyökként-felnőttként, mint az utolsó 3-4 évében. persze alkalmazkodtam hozzá és imádtam így is, úgy is.
nekunk az eletben nem volt kiengedos porazunk meg hamunk,a poraz akkor szorit,ha huz,hamar megtanulja,hogy az is kenyelmes,csak ne huzzon
..Egy kolyoknek semmikeppen nem javasolnek kihuzhato porazt,legalabbis a kozvetlen tapasztalataim azt mutatjak,hogy nem jo moka,mikor egy mar kifejlett labi rancigalja a gazdajat,mert nem tanulta meg,hogy a porazt nem huzigaljuk,illetve arra megyunk,amerre en mondom,mert en setaltataom ot es nem forditva
mi is kb 3 honapos kora korul vittuk utcara,ahogy az oltasait megkapta,de elso perctol kezdve rendes poraza volt es most is az van
Próbáltam visszaemlékezni, hogy nálunk hogy is volt, de három hónaposan szerintem még nem vittük sétálni, csak itt a kerttel és a házzal ismerkedett. De nem gondolom, hogy ne bírná a pórázt, csak az a kiengedős, visszahúzós kell, hogy ne szorítsa a nyakát, Illetve a hámmal összekötöt, mert az sem szorít.
Póráz nélkül veszélyes, hiszen egy kölyök könnyen baleset áldozatává válhat. (autós részen)
Az biztos, hogy félévesen már pórázzal hoztuk-vittük.
Az tény, hogy inden háziállat nevelőnek tudomásul kell vennie, mielőtt magához vesz egy állatot, hogy komoly esélye van rá, hogy a fogadott családtagot nekünk kell elbúcsuztatni és ez nagy fájdalommal jár. Plusz fájdalom akkor, hogy sok esetben, nekünk magunknak kell meghozni a döntést és cselekedni is!!, hogy ő méltósággal fejezhesse be az életét. Nem kis teher ez és tudni kell vállalni.
Volt itt nem sokkal korábban szó arról, hogy valaki az anyagiak miatt merjen-e vállalni kutyust.
Az anyagiak is nagyon fontos -kikerülhetetlen - szempont de az előbbieket is számításba kell venni és azt is, hogy a kutya életminősége és boldogsága csakis és kizárólag tőlünk, gazdáktól függ. Ők nem tudnak tenni saját magukért semmit, kiszolgáltatottak. És a kutyus nem csak kis zabálnivaló - és időnként idegeinkre megyő -kis kölyök, és főleg nem csak nyugodt, de játékos, hűséges, odaadó felénk maximális bizalmat tápláló felnőtt , de lesz öreg is, amikor már inkább a nyugalmat kedveli, már sokkal visszafogottabb, esetleg segítséget igénylő pl.lépcsőn közlekedéshez stb. stb...akkor is szeretni kell és gondoskodni róla. És lehet, hogy élete során szükség lesz pl.műtétre és akkor is nekünk kell ápolnunk, kezelgetnünk és türelemmel viselni azt is, ha az ilyen időszak után kisség elkanászodik, mert megszokta a kényeztetést. :-)
Aztán el kell viselni a kutyátlan életet -amikor a többi kutya ugatását fáj hallani és a hiánya mkinden percben előjön.
Egy szó mint száz: akinek még nem volt kutyusa, az nagyon gondolja meg, hogy mit vállal. Akinek már volt, az úgyis tudja és idővel megint lesz is. Mert hiányzik.
