Őrült vagy, nem tudom mondtam e, de őrült vagy és őrültté teszel...egy hónapja nem láttalak, azaz hazudok...láttalak...láttam a kamerában a vállaidat, a nyakadat, a mellkasodat, az ajkaidat amik a csúcsra tudnak juttatni, hallottam a hangodat is...amikor beszélgettünk és néha sóhajokban kötöttünk ki, a hangodtól görcsbe áll a gyomrom, elkezd bizseregni mindenem és ma érezhetlek is...gördülnek a kilométerek a busz alatt, még 2 perc és ott vagyok, istenem de hosszú az a két perc, és milyen kevés mégis a 30 naphoz képest nélküled. Remegek amikor meglátlak, lesegítessz a buszról, este van, rajtam csak egy blúz van, édesen libabőrös leszek, arrébb állunk, a tenyeredbe veszed az arcomat és megcsókolsz...először finoman, majd elkezdessz harapni, a falnak nyomsz, ütemesen csókolózunk, a nyelved az ajkaim között jár olyan ritmusban mint ahogy te mozognál bennem, jó mélyre engeded a nyelvedet a számban, mintha ott nyalogatnál, ahol már kéjesen bizsereg mindenem.Nem akarom befejezni a percet, de próbálsz higgadt lenni és mondod, hogy menjünk haza, megyünk pár métert....nem megyünk haza...nem bírom ki azt a 15 percet, azt a két utcasarkot, azt a két emeletet, azt a két másodperces szenvedést a zárral, azt a két másodpercet amíg levszed a ruháimat, én akarom és én most akarom... behúzlak egy sikátorba, a falnak nyomlak, a derekamra teszed a kezeidet, én elkezdem ringatni a csípőmet, ütemesen tekergek lefelé, közben kioldom az övedet és folyamatosan hozzád dörgölőzök...ott állsz előttem mereven, ahogy elkezdelek nyalogatni felszisszensz, ahogy bekapom érzem hogy a számba élveznél abban a pillanatban, te megfogod az állam és az ajkaidhoz húzol, csókolózunk és közben érzed hogy nincs rajtam bugyi...harisnya sincs csak egy rövid szoknya, feltévedneka kezeid a mellemre, a blúzon átérződnek a mellbimbóim, kiszabadítod a kebleimet a felsőm fogságából és addig izgatod őket, addig harapdálsz és markolsz, amíg át nem kulcsolom a lábaimat a derekadon és a falnak nem nyomsz...abban a pillanatban tudom hogy most jön az amire egy hónapja várok, hogy bennem legyél, hogy egyek legyünk, hogy elöntsön az a remegős, sóhajtós, ordítós érzés...ráhúzol a farkadra, elkezdessz mozogni, kezeidet úgy tartod hogy ne ütődjek erősen a falnak, mozgás közben kioldódik a kontyom, leomlik a hajam a vállamraén az első két percben elélvezek....egy hónapja nem láttalak és mindenhol az illatod van, a széles vállaid, az ajkaid amiért megveszek, alul pedig eltöltessz, forró vagy, kemény és heves, nekem kezd megszűnni a valóság, valahol az önkívület határán vagyok amikor lelassulsz egy kicsit, erősebben nyomsz a falnak, majd újra gyorsabb tempót diktálsz egy olyan szögben amitől az ajkaimba harapok, mégis az utcán vagyunk, majd érzem hogy elkezdessz remegni, a vállamba harapsz finoman, letepersz a földre, rámnézel... ne még-mondom, és beveszem a számba, imádom amikor eltölti az egész számat, amikor a vége már a torkomban van, nem akartál de nem bírod és elkezdessz nyögni és elélvezel, az ajkaim közt folyik ki a mellemre...csillogó tekinteted mindent elárul, finoman felgombolod a blúzomat, megigazítom a szoknyámat, te is összeszeded magad...na most...most indulhatunk haza.
Nem bonthatom ki a valóság minden egyes részletét! (Ja és tényleg elnézést a "nyugger" kifejezés többszöri használatáért.)
Engesztelésül ismét egy valóságon alapuló iromány. Ezúttal versben:
Cento di miglia 2008
- vitéz Matschkássy Izidor költeménye versben -
Emlékszik, kisasszony a kempingre éjjel, hol finom port meleg szél kavart? S a lépcsőre, melyre mezítláb lépett, hol sötétlett a mélyben a Garda-part? S kőlapra ami nyári hőt sugárzott, s ontotta testéből a konzervált napot? Vagy a kavicsos fövenyre, hol pőre testtel álltunk, hiába viselt Ön szalmakalapot? Bokáig a vízben, összesimult testtel, remegő izmokkal…Emlékszik-e még? Felhők jöttek akkor, morajlott az ég is, fázott is Ön tán, de nem szólt, hogy elég.
A sötétségben távol a versenyző hajók apró és imbolygó fények lebegtek S emlékszik-e arra, hogy olyasmit morogtam, nem bánom már, sőt hála az egeknek, Hogy feladtam a versenyt, mert cserébe az Ön ölelését nyertem, e nagy diadalt. S emlékszik kisasszony, hogy elmosolyodott és a forró és lapos köpadra hasalt? S tompora alól mosolygott mindzsója, és bőséges, hamvas balzsamtól csillogott? S emlékszik, mielőtt hátulról megmásztam nyálammal mint nyaltam seggére billogot?
Hogy valagát morogva csemegéztem én ott, mint Micimackó nyalja mézesbödönét? S Ön hátranyúlt és lassan megragadta farkam és combján kente szét kéjem özönét. S hogy dús csecseit miként cibáltam én, és hasának húsát mint markoltam mohón? Hogy a szélbe Ön mint eresztette hangját és miként becéztem én, üstöm, poklom, kohóm? S emlékszik-e arra, hogy ölelkezve háltunk és miként kapaszkodtak görcsösen ujjaink?
És gondolta-e akkor, hogy másnap délelőtt 11 órakor elválnak útjaink?
Az ilyen Zs-knek csaknem lehetetlen nemet mondani. De hát minek is kéne, amikor élvezhetjük, ahogy ezek a gyönyörű és kemény hímek megmártóznak bennünk?
Régen jártunk a klubban.Valamikor, amikor reneszánszát élte tobzódásunk, belemerültünk, és hetente voltunk itt...előre tudva, készülve rá, hogy jön a szinte végeérhetetlennek tűnő éjszaka, mikor élvezzük a játékot. De az már régen volt, most újra kell építeni a "légvárat". Most nincs az a könnyedség, amivel bevettük magunk valamelyik szobába, és ketten belekezdve kedvet csinálva másnak, és ha megkívánta, mint szexrabszolganőm, rendelkezve vele "odadobtam"...ő pedig odaadó ingyenkurvaként mindent megtett, hogy elégedett legyek. De most nehezen akar feltámadni az a hangulat, nem vagyunk tán biztosak egymásban, hogy ugyanazt ugyanúgy akarjuk-tudjuk?Ő úgy nem akar tenni semmit, hogy nem biztos benne, azt akartam, hisz pont az a lényeg, én meg nem tudom, elengedhetem-e úgy magam, kész e úgyanúgy mindenre...ülünk a társalgóban egy ital mellett, hangos a zene, keveset is szólunk, és csak várunk valamire.Aztán átérezheti, én ugyanott folytatnám, ugyanazt szeretném vele ugyanúgy, hisz nem akartam volna idejönni...megfogja a kezem, és simogatja, de nem cirógat, olyan igyekvős, szeretnék-mindent-rendbehozni...néz a szemembe, látom, döntött, kész, de nem tudja, mit is mondjon, aztán csak annyit szól, rögtön jövök... Már negyedórája ülök ott, már egy másik italt gyűrök, és jár az agyam, hova tűnhetett ennyi időre...ahhoz sok idő, ha mennie kellett...tettekkel aklarna valamit bizonyítani?Nem hiszem, vagy nem merem csak elhinni?De ha egyszer az agyamba kúszott, nem hagy a gondolat, hogy úgy érezte, most muszáj aktívan elémennie, hogy újra ugyanaz legyen számomra.Felment volna egyedül a szobákhoz?Áááá...hessegetem a gondolatot, de nem akar távozni..felment, és ott "kurválkodik", ahogy valamikor fantáziáltam a továbblépésről, újabb játékok kereséséről...de nem, nem hiszem, hogy azt tenné, valahogy abban sem voltam biztos, hogy vonakodás nélkül jönne oda velem...ha meg nem teljesen odaadóan teszi, már nem az a játék.De mondjuk nem is próbáltam...most lehet, kénytelen maga lépni, hogy megmutassa, még mindig az a szexjátékszerem, aminek imádtam.És akkor pedig most felment...de eddig egyedül félt, hogy az izgalom, a kéj által legyűrve félig öntudatlanul nehogy valami baj legyen, és a pasi megfeledkezzen a biztonságról...akkor most sem menne bele egyedül, ész nélkül...de akkor hol van ilyen soká?Tutti, míg én itt iszogatok, valaki épp keféli...de ha csak úgy le tudta valaki venni a lábáról, akkor annyi...más akaratát elfogadnia, és az nem az enyém..az a megcsalás, nem a szex...akkor annyi... Kavarognak bennem jó-rossz, izgalmas és problémás gondolatok, mikor végre látom jönni.Csak fűző-harisnya és tűsarkú van rajta, bugyiját egyik kezében szorítja...mondták, bárhol bármit lehet, kivéve az étkezőt...akár a társalgóban is lehet szexelni, így semmi szabálytalan nincs benne, de azért csak odasandítanak rá...ahogy bugyi nélkül keresztül halad a társalgón, ami már kezdi megerősíteni a sejtést, de a tekintetén jobban látszik...odajön, egyik lábával a lábaim közé lépve elém áll, én csak nézem őt ülve.Vállaimra teszi kezét és hozzám hajol, a fülembe sóhajtja szinte, "itt van újra a te mindenre kész ribancod...".Átkarolja a nyakam és ráül a combomra...és szinte rátapad, olyan nedves...itt már nincs kérdés...de azért más, ha mégis felteszem. -Valaki megdugott? -Igen...-leheli a fülembe, közben le-fel riszálva magát a combomon, maga izgatásával izgatni próbálva engem is. -Igen?Hagytad, hogy valaki megbasszon?-kérdem olyan hangsúllyal, hogy igazából még én sem tudom, haragudni akarok e majd, vagy csak ez is a játék része... -Igen, ahogy a Te odaadó ingyenkurvádnak kell...kitárva kínálkoztam fel, és közben buzdítottam... -Hm..? -...gyere, dugjál, úgy, még, bazd szét a pinám...és megtette... -De én nem mondtam...nem adtalak senkinek... -De..emlékszel, volt egy fiú, akinek odaígértél, nagyon értettétek egymás...disznók;-)...már beleéltétek magatok, és akkor szúrtam el...miattam nem úgy mentek a dolgok, ahogy szeretted volna...az én hibám..szeretném helyrehozni, szeretném, ha örülnél újra nekem...írtam neki és idehívtam...hogy megadjam neki, amit ígértél... -De miért nem szóltál?! -...régen szerettél volna ilyet...ilyen meglepit... -hm...igen...csak most nem volt a levegőben a lehetőség...tényleg megleptél...ribanc!-ezzel a "becézéssel" már mindketten tudjuk, visszafogadva, elfogadva az engesztelő ajándék.Innentől már más hangvételű a csevej, és a játék... -És bezárkóztatok, vagy...? -nem...mert szereted, ha néznek...és megbeszéltük, én bementem, lefeküdtem...és simogatni kezdtem magam...ő meg odajött, mintha nem is ismernénk egymást...és úgy hagynám neki...hogy mindenki lássa, mi vagyok... -...egy ribanc...és aztán? -...megdugott, aztán jöttem... -semmi más?miért? -hogy majd Te mondhasd, amit akarsz, én csak azt tettem és annyit, amit ígértél, megkapott...hogy lásd, mindent megteszek érted...megtettem, hogy lásd, tudd..de én csak azt teszem, amit szeretnél, amit vársz... -Jól teszed...akkor nem is szoptad? -Nem...csak ha akarod...menjek? -igen!és üzenem neki, közben tegyen belátása szerint... -jó...igyekszem...-és felmegy.
Izgalmas tudni és várni, de azért nem a végtelenségig, felmegyek, hogy meglessem.A második szobánál akadok rá, még az ajtóból is nézik...ott a srác, megismerem a homályban is, párom feje a combján, mint párnán, és mint csecsemő a cumit, hosszasan majszolgatja makkját...a srác nagyon fel van húzva, ha már ennyi ideje se előre, se hátra...persze, azért is húzódik a dolog, mert a kéjtől félig önkívületben nem tud rá koncentrálni a párom...mivel egy pasi a lábai közt tesz róla, ne tudjon...
Mindenki megkapta a magáét..végezetül hatalmas szeretkezéssel lesz újra az enyém a "mindenki babája"..."szeretlek" hajtogatja a fülembe, s mikor újra mondom neki, imádom, a szuszt kiszorítja belőlem, orgazmus és örömkönny...és semmit sem bánunk...
Megérkeznek a termékbemutatós nyuggerek a demjéni fürdőbe. Már megutálom az egész világegyetemet, amikor a busz befordul a parkolóba. Punnyadni jöttem ide egy fárasztó tárgyalás után. Csendet akarok, lágyan simogató melegvizet és jó levegőt. Erre tessék, a hegyoldalba épített medencéből végignézhetem, ahogy a vén szottyadékok kikászálódnak a buszból, felküzdik magukat a domboldalra, majd bevágtatnak a medencébe és vége a csendnek, a nyugalomnak és a meditálásnak.
Jönnek! A medence lassan megtelik tájszólásos nénikkel és bácsikkal és egy idő után már nem szórakoztat a gondolat, hogy a termékebemutatókon rágódjak. Behúzódom az egyik kis bástyába, ahol a medence fala felmagasodik és C alakban körülveszi az embert. Itt működnek a nagynyomású masszírozók. Egy bongyorhajú 30-as nő áztatja magát. Elnézést kérve távoznék. "Maradjon csak" mondja. Piros, kétrészes fürdőruha van rajta. "Szintén a nyuggerek elől?" A keze kicsi, az ujjai vékonyak és formásak. "Nem, csak egy kicsit meggyurmáztatom a hátamat" A körmei pirosra lakkozottak. "Régen a hegy másik oldalán, a patakban..." Hozzáér a lábamhoz a lábával. Elnézést kérek. Finom, puha lába van. Asztaszentségit! A LÁBKÖRMEI IS PIROSRA VANNAK MÁZOLVA!
Szégyentelenül a szemembe néz. Mit akar ez tőlem. Görcsösen prbálok magyarázni a régi szép időkről, amikor még az egerszalóki forrás nomád volt és ingyenes, de nem érdekli, mert közelebb jön, átkarolja a nyakamat és az ölembe ül. "Általában én is piros fürdőnadrágot hordok" - szólalok meg zavartan, mintha mi sem történt volna. Nevetségesnek érzem magam. A száj, amely igen lassan és érzékien befogja a pofámat meleg, puha és húsos. Fogkrémíze van a csókjának. Még szerencse, hogy Egerben nem mentem be a bohócosba hamburgerezni!
A combja vastag és puha, de alatta nagyon izmos. A vádlija kemény és formás. Elérek a lábához. REMÉLEM NEM CSIKIS! Vékony és sakkfigura szerűen tagolt, formás lábujjai vannak. Láthatóan élvezi a kényeztetést. Másik kezem a hátáról a csipőjére, majd a fenekére csúszik. Amit felfedezek, az a sportos, de kissé már megasszonyosodott lányok rugalmas hája. Markolászni való!
Karmol! Fog! Mászik! A csók olyan, amiről Szabó Lőrinc álmodott: A két száj, mint két kis állat "ette a csókot". Még szerencse, hogy a vízsugártól nem látni, hogy a bástyában mit csinálunk.
Nem volt nagy melle, de a bimbói kemények és vastagok voltak. Felszisszent, amikor megragadtam az egyiket. A keze a nadrágom felé tart. Miért vagyok ilyen dagadt? Igazán lefogyhattam volna már vagy tíz kilót! Hasbehúzás alatt a csók intenzitása alábbhagy. Megérkezett! Már a nadrágomban van, tolja lefelé. Mit tegyek?
Szerencsére megoldja a helyzetet! Ahogy a fenekét markolászom, kitornássza magát a bugyiból. Szerintem kizárt, hogy ne minket nézzenek! Szerencsére most abbahagyja a vízsugár. Van tíz percünk beszélgetni. Az ölemben ül, érzem a finom puha popsiját, a lány talpát a derekát és a pociját a víz alatt. Semmit nem árul el magáról a beszélgetés során. Várom a következő vízsugaras menetet.
Egyszer csak átölel, egy barátságos csókot ad, utáljára végigsimít, majd kicsusszan a bástyából. MI TÖRTÉNT? Ebben a pillanatban ismét elindul a vízsugár és telemegy vele az orrom és leesik a szemüvegem.
Hátha visszajön. Könyöklök a medence szélén, hallgatom a tájszólásos nyugdíjasokat és bámulom a parkolót. (Áll bent egy rózsaszín kockalada. Aköré gyártok legendákat magamban) Nem jön. Nincs kedvem maradni. Kikászálódok a vízből és elindulok az öltöző felé. Ő jön szemben. Csaknem olyan magas, mint én, a haja kibontva a derekáig ér. Nem mutat semmiféle reakciót, amikor összeakad a tekintetünk. Egy férfival van. Negyvenes, nagyon vékony, járókeretes ember.
Láttam ezt az embert a medencében, még mielőtt a termékbemutatósok megérkeztek volna. A bástya mögött ült a medence szélén, összeszabdalt hassal, fura, elnyomorodott testtel. Nem láthatott be a bástyába, tudomást sem vett rólam. Még láttam, ahogy beülnek egy ezüst Lancia Thesisbe. A nő vezetett.
Dehogynem - pl. én éppen itt vagyok a könyvtárban. De még sokan vannak - elég nagy feltűnést keltenénk :)) De: no risk, no fun. Találkozunk a régi német irodalomnál :)))
Laposan süt be a nap a tetőtéri ablakon, közeledik az este. A könyvtár kiürült. A falakon a plafonig telepakolt polcok kellemes, bensőséges hangulatot árasztanak. Lassan sétálok el a polcok mellett, leveszek egy régi, gót betűs könyvet. Lapozgatom, gyönyörködöm benne. A lapok egészen törékenyek, alig merek hozzájuk érni. Halkan kattan a zár, a lépteid közelednek felém. Finom bizsergés szalad végig a hátamon. Az ajkad éppen csak megérinti a selymes bőrt a nyakamon, az ujjaid siklanak finoman a vállamon és a hátamon. Vigyázva visszacsúsztatom a könyvet a polcra és átengedem magam az érintésednek. Már egészen hosszú a hajam, imádom amint beletúrsz és bele hajthatom a fejem a tenyeredbe. A forró leheleted szinte perzsel, alig-alig érintve közelít az ajkad az ajkamhoz. Ösztönösen szétnyílik a szám. Finoman érintesz meg, könnyed csókokat lehelsz csak az ajkaimra, nyelved körbejárja a szám vonalát, lassan kóstolgatjuk egymást. Felolvadok a csókodban, az illatod maga ígéret. Ahogy hátrahajolva hozzád simulok, az ujjaid le fel táncolnak a gerincem mellett, lassú keringő ritmusára. A kéj körbe-körbe ölel, amikor megtámasztottad a két kezed a derekamon, hüvelykeid a két gödröcskében mintha egy-egy gombot, ideggócot találtak volna, nem bírok nyugton maradni. Egyre hevesebben marjuk, tépjük, öleljük és harapjuk egymás ajkait. A bőröm olyan érzékeny, hogy talán a napsütés simogatása is ingerlően hat, de a lágy nyári ruha libbenése amint feléd fordulok bizonyosan érzékien simogat. Gömbölyű hátsóm csodásan illik a markodba, izgalommal tölt el egyértelmű merevedésed. Ujjad a bugyimba siklik, megfürdik a bő nedvekben. Szívom a nyelved, hívlak, hatolj belém, ne csak ujjaddal, egyre több ujjaddal, de gyönyörű, hatalmas vessződdel is. Könnyedén lépek ki a földre hulló bugyiból. Érzékien csatolom ki az öved, a kezeimet az ajkaim is követik. Örömmel üdvözlöm az előbukkanó hímvessződ ,kedvelem a formáját. Hamvas, mégis tapasztalt, óriási, mégis kedves. Mindig jó illatú. Körbecsókolom, magamba hívom. Csukott szemmel tökéletesen érzem az apró remegéseiden, a légzésed ritmusán hogy hol tartasz. Finoman mozognak az ujjaim, marokra foglak, mégis épp csak érintelek, azt hiszem épp ez az amire vágysz. Közel viszlek a csúcshoz, majd visszafoglak, tudom, te sem akarsz átlépni még egy határt. Vagy igen? Kezeddel rányomod a fejem a farkadra, szinte rángatsz, őrült tempót diktálsz. Az utolsó pillanatban elhúzol és ajkad fonódik hevesen az ajkamra. Tenyeremmel érzem a szívdobogásod, őrült tempóból lassan, lassan csökken le a normális közeli ritmusra. A csókod is lassul, igazodik a kezem által diktált lassú ütemhez. Vessződ elégedetten és vágyakozón simul a markomba. Simogatni kezdesz megint. Hiába, a hátam a legfőbb erogén zónám, ívbe feszülök az érintésedre. A ruha kivágásában felbukkanó keblemet borítod csókokkal, finoman beszívod a bimbót. Remegve vágyom arra, hogy belém merüljél végre. Felülök az asztal szélére és magamhoz húzlak. Épp csak behatolsz, majd újra és újra miközben az ujjad a csiklómon táncol. Én irányítalak és te tartasz erős karodban. Már nem akarom megállítani a gyönyört, elindul ahogy behatolsz, elenyészik amint viszakozol, indul megint és kiteljesedik ahogy tövig megmártózol bennem. Végigszalad az ágyékomtól a lábujjaimig és a gerincemen a fejbőrömig. Gyönyörködsz abban ahogy elélvezek, hullámzó hüvelyem körülfog, el nem enged. Te meg apró kis mozdulatokkal nyújtod el a kéjt. Lassan térek magamhoz, elömlik a mosoly az arcomon. Visszatükröződik a szemedben. Eddigi lassú mozdulataid intenzívebbé válnak megint. Derekad köré kulcsolom a lábam, átölellek. Leereszkedsz az egyik karosszékbe. A tomporomnál fogva diktálod az ütemet. Időnként meg kell állnom, mert az első orgazmust már gyorsan követi a második, különböznek, mint a narancs és a grapefruit, de mindegyiket imádom. Rádborulva szívom be az illatod. Már nem is számolom, már nem is akarom abbahagyni, egyre gyorsabb a légzésed is, izmaid feszesek a beléd mélyedő ujjaim alatt, amikor az egyik rászorulásom közben hevesen elélvezel. De én nem bírom abbahagyni, túljutottam azon a ponton, hosszan, nagyon hosszan ölellek még, azt hiszem. Ránk sötétedett közben, az egyszer biztos.
Én 35 vagyok. Nekem nagyon sok buja fantáziám van. Az egyik épp az, hogy a feleségemet egy másik pasi elégítse ki, tegye magáévá, nekem pedig végig kell néznem. Vonatkozó topikban részletesen írtam ezzel kapcsolatos fantáziáimról. Ezért is írtam, hogy elvennélek feleségül, ha nem lennék már házas :-) Nem a korom miatt! De van sok fantáziám, majd "papírra" vetem a legizgibbet :-)
:-) Ez csak fantáziaaa!!! Nem kellene igaziból 1öreg pasi!!! :-) Neked van valami fantáziád???? Hmmm.....? Meg hallgatnám szivesen. Amúgy te hány éves vagy?
