Berka: Előfordul a cseh telefonkönyvben (239 találat), a szlovák csn.-adatbázisban (106 előfordulás), a lengyel csn.-adatbázisban (390 előfordulás). Talán találhatnánk ukrán előfordulást is (az általam használt telefonköbnyv most nem működik). Ugyanakkor csak 6 adat van a horvát telefonkönyvben, a szlovénban nincs.
Ez tehát egy (szorb?-) cseh-szlovák-lengyel-(ukrán) közös nevet rajzol ki, amely áll Ber- kezdetű nevek csonkolásából és a -ka kicsinyítő képzőből. A csonkolt nevek lehetnek kéttagú szláv nevek (pl. Berislav vesz, fog, szed + dicsőség, hírnév) vagy más nevek (pl. Bernard).
A horvátban a Berka anyakönyvezhető női utónév, de az északi szláv elterjedtség miatt anyanévi motivációra nem érdemes gondolni, ott ui. a -ka névképzőt férfinevek is megkaphatják (eredetileg expresszív színezettel).
Igazán köszönöm a segítséget mindenkinek! Nagyon sok plusz információ volt ez most.
Külön tetszett, hogy hirtelen mindenki ezen a témán kezdett agyalni :)
Nemrég ismertem meg egy embert, akinek a vezetékneve Berka; állítása szerint elég ritka és az eredete is nagyon érdekes lehet. Kíváncsi vagyok, hogy hallott e már valaki valamit róla...
Ad Pető: vadász2 a 8752-esben jól írta. Pető < Pet[er] + -ő kicsinyítő képző. Ugyanígy Benő < Ben[edek] + -ő, Dezső < Des[iderius] + -ő, Ger(g)ő < Ger(g)[ely] + -ő, Sebő < Seb[estyén] + -ő.
Ad Magura: Képzőtlen lakosnév. A Magura hegynév, amely a Balkánról a Kárpátok keleti szegélyén indult és Szlovákiáig eljutó vlach népesség terjesztett el. Közszóként a măgură a románban domb, halom jelentésű. A hegy neve átszármazhatott a szoknyáján, tövében lévő falvakra is. Hogy konkrétan melyik Maguráról történt a névadás, az csak családfakutatással tisztázható.
> előbukkanhatnak a szláv eredetiből következő, még nem magyarosodott helyesírású formák
Sőt én nem zárom ki a szlovák úzusból eredendően ezt, hogy a névmagyarosodás előtt nők esetén a vezetéknév is nőnemben legyen feltüntetve; tehát még: Krásna ~ Krásná ~ Krasna.
> Az még nem világos nekem, hogy akkor most a vezetéknév, aminek az erdete után kérdeztem nem is Krásni, hanem Krászni?
Mint Mezőbándi a 8724-esben észrevételezte, a hosszú ſ egy nagy kunkorban folytatódik. A teljes oldal alapján pedig a sejtést igazolni lehet, az a kunkor egy alulnyúló ʒ betű, azaz ſʒ = ß ligatúra. A mai magyar ortográfiával ezt sz kettősbetűnek adnánk vissza.
De amikor korábban a Krásni formáról beszéltünk, akkor is /sz/ hangértéket tulajdonítottunk az s betűnek: az etimológia tehát nem változott, csak a névalak teljesen magyarosodott formában lett leírva.
Ha az ott leírt Kráßni = Krászni névnek a korábbi alakjait keresed, akkor előbukkanhatnak a szláv eredetiből következő, még nem magyarosodott helyesírású formák is, mint pl. Krásni ~ Krásný ~ Krasni ~ Krasny.
Igen, a név Krászni lenne. Ez, ugyebár, a szk. krásný magyaros helyesírással. A keresztnév pedig, milyennincs ellenére a :-tal jelzett rövidítés révén (Apolon:) garantáltan egy teljesebb formában Apollónia volt.
De a név "jelentésének" megfejtésén nem változtat, hogy milyen helyesírással írták le...
...még annyit ehhez, hogy nem csak irodalmi, hanem történeti értelemben is a красивый (kraszivij) a красний (krasznij) fejleménye. S ehhez a szó bokorhoz jön még maga a festék краска (krászka) alakja. Ilyen értelemben a Vörös tér is (így hallottam anno helybéliektől) eredetileg Szép tér.
Az Apollóniát pedig Apolló alakban is használták Hont vm-ből a Jászságba betelepült családok leány tagjainak anyakönyvezésekor. Konkrétan egyik szépanyám. (nem tudom helybéli fejlemény-e, vagy a család hozta-e magával).
A familiárist feltételeztem, abból, hogy miket szoktak oda beírni. Magam nem találkoztam vele, ahogy famulussal sem. Így ez utóbbit cselédnek értelmezem. Esetleg zsellér (ami nem ugyanaz).
Érdekes pillanat ez, s megint egy 'felfigyelnivaló'. Alig vagyunk túl az úrbéri pátensen (1767), amely alapján történt úrbérrendezések alakították ki a később (innentájtól) használt elnevezéssel a házas és házatlan zsellér (inquilinus - subinquilinus) fogalmát, ill. jogállását.
Azért érdekes mert a zsellér ugye az, akinek nincs jobbágytelke, amit műveljen ( vagy annak 1/8-át nem éri el), így terményadóval nem, csak robottal tartozik. Ezek közül a subinquilinusnak, azaz házatlan zsellérnek még házhelyük (belső portjuk) sincs (Vagy volt, csak feladták). Viszont lehetnek eszközeik, sőt szállítóeszközei is (nota bene az is előfordult, hogy módos gazdává vált néhány telekkel ugyan nem, de jó üzleti érzékű fuvarozó, pláne ott a forspontok idején - a hétéves háború utáni konjunktúrában)
Innentől kezdve kérdés, hogy hol lakik a házatlan. Más gazdánál (aki attól még jobbágy), s az ő bérese, vagy az 'uraságnál', a földbirtokosnál (s az ő urasági kocsisa, vagy ház-körüli mije). Azaz eljár-e robotra amellett, hogy segédkezik egy nagy jobbágyi belső portán (s lesz majd később pár évtized múlva a bérese), vagy maga a robot a ház körüli szolgálat.
A vagyoni differenciálódás vidékenként eltérő módon, de már ekkor jelentős volt, függetlenül a jogállástól, azaz attól, volt-e telke, amit művelt, vagy sem.
Jó kérdés, hogy 1776-ban, ott Sóskúton a famulus cseléd-e, vagy zsellér. Bárkinél.
Annyit azért én még hozzáfűznék, hogy az anyakönyvben található 'Fam' szócska biztosan nem a familiaris rövidítése, hanem a famulus-é, ami kb. ugyanolyan mint az előző, csak nem nemes. Szegény, valaki más szolgálatában álló fickó. Legalábbis számomra ez esett le kutatásaim során.
Az még nem világos nekem, hogy akkor most a vezetéknév, aminek az erdete után kérdeztem nem is Krásni, hanem Krászni?
S ez a "feladvány" arra is szép példa volt, hogy mennyi mindent ki lehet olvasni egy vizsgálati anyagból. Ki honann érkezik, s milyen alaptudással rendelkezik, a képzett nyelvész mit lát, pláne ha több nyelven is jártas, s mit olvastál ki Te, a gyakorlattal rendelkező levéltárba-járó.
Üdv Neked is. No, itt van ebben minden, amit a fiúk kitalálni/megfejteni kényszerültek. Ezért szoktam magam is mindenkit arra biztatni kérdéseknél, hogy csak bátran, ne szűkszavűan, ne nehezítsük a válaszadó dolgát. Ezért jó, ha rögtön a teljes információt megadod (vagy minden lényegit megadsz, amit már tudsz), hogy ne sisakrostélyon át kelljen nézegetni a kivágásokat. :) Mert itt maga az egész oldal volt az információ.
Na, így jártam, elszállt az eleje, s bár félve a bekövetkezésétől, kijelöltem, hogy 'kézben legyen', de rosszul jelöltem ki, csak ami a képernyőn volt (még, jó, hogy a vége megmaradt). Szóval familiáris ügyben a mondandóm ez lenne:
A familiáris létező fogalom a XVIII. században is, olyan mentességet élvező személy (nemes), aki a mentességéből megélni nem tudván (az jövedelmet nem ad) személyes szolgálatot vállalt, s ezért megélhetést (élelmet, ruhát, olykor szállás, pénzt) kapott jövedelemmekl ill. vagyonnal rendelkező birtokoshoz.
S innen a folytatás:
Ez többféle eredetű, azaz többféle jogállásból ezzé vált személy lehet. Pl. olyan, akinek nagyapja, dédapja (pár generáció), a hódoltság utolsó évtizedeiben kapott birtok nélküli nemeslevelet, vagy olyan (fia/unokája), akinek volt birtoka, de az épp olyan területre esett, amelynek felszabadítását meg kellett váltsa (a neoaquistica comissio működése alatt), s nem tudta, vagy éppen jogát nem tudta igazolni az akármilyen kicsi, de mégis valami jövedelmet adó birtokhoz, így elvesztette, s lett vagy szegénylegény, vagy elszegődött familiárisnak (ne felejtsük, Majtény alig 60 éve volt, az 2-3 generáció csak)
Nem önálló jogállás, hanem társadalmi helyzet az adott (falu-/lakó-)közösségen belül. Részint belőlük lettek később szép számmal a dzsentrik ('48 után), meg persze azokból, akiknek nem maradt allodiális földje '48 után, így a gazdasági alapjukat elvesztették, aztán generációk alatt a megváltást szépen felélték a századfordulóra (Mikszáth 'idejére') bármilyen formában.
Talán jó példa az egyikra a Bitskey Tibor formálta Kis Miska a Kárpáthy Zoltánban. Pünkösdi királysággal kezdi, ehet-ihat, stb., egy évig nem kell adót fizetnie Kárpáthy Jánosnak (Bessenyei), később bizalmasa lesz, s "eljár" ügyében, pl. a rágalmazókat 'helyreutasítani' stb.
Hospes is XI-XII. századi fogalom, eredetileg vendéget jelent, a XIII. századra olyan telepest jelent (mert így érkeztek, 'vendégként'), aki adómentességet élvezett a jobbágytelekre való beköltözés (no és persze a munka felvétele, =letelepedés) első pár évében. Mégis tele vannak az anyakönyvek a hospessel a XVIII. században, mert akkor már olyan taksás jobbágyot jelent, aki robottal, azaz személyes szolgálattal nem, csak termény- később/vagy pénzadóval tartozott az általa művelt föld (jobbágytelek) birtokosának.
Ez többféle eredetű, azaz többféle jogállásból ezzé vált személy lehet. Pl. olyan, akinek nagyapja, dédapja (pár generáció), a hódoltság utolsó évtizedeiben kapott birtok nélküli nemeslevelet, vagy olyan (fia/unokája), akinek volt birtoka, de az épp olyan területre esett, amelynek felszabadítását meg kellett váltsa (a neoaquistica comissio működése alatt), s nem tudta, vagy éppen jogát nem tudta igazolni az akármilyen kicsi, de mégis valami jövedelmet adó birtokhoz, így elvesztette, s lett vagy szegénylegény, vagy elszegődött familiárisnak (ne felejtsük, Majtény alig 60 éve volt, az 2-3 generáció csak)
Nem önálló jogállás, hanem társadalmi helyzet az adott (falu-/lakó-)közösségen belül. Részint belőlük lettek később szép számmal a dzsentrik ('48 után), meg persze azokból, akiknek nem maradt allodiális földje '48 után, így a gazdasági alapjukat elvesztették, aztán generációk alatt a megváltást szépen felélték a századfordulóra (Mikszáth 'idejére') bármilyen formában.
Talán jó példa az egyikra a Bitskey Tibor formálta Kis Miska a Kárpáthy Zoltánban. Pünkösdi királysággal kezdi, ehet-ihat, stb., egy évig nem kell adót fizetnie Kárpáthy Jánosnak (Bessenyei), később bizalmasa lesz, s "eljár" ügyében, pl. a rágalmazókat 'helyreutasítani' stb.
Hospes is XI-XII. századi fogalom, eredetileg vendéget jelent, a XIII. századra olyan telepest jelent (mert így érkeztek, 'vendégként'), aki adómentességet élvezett a jobbágytelekre való beköltözés (no és persze a munka felvétele, =letelepedés) első pár évében. Mégis tele vannak az anyakönyvek a hospessel a XVIII. században, mert akkor már olyan taksás jobbágyot jelent, aki robottal, azaz személyes szolgálattal nem, csak termény- később/vagy pénzadóval tartozott az általa művelt föld (jobbágytelek) birtokosának.
Sokszor elgondolkodom, hogy a Pető családnév az vajon honnan ered melyik nyelvből semmilyen nyelvhez a Kárpát-Medencében található nyelvhez nem tudom kötni az eredetét.
Ja igen a Petőfi talán mondhatna valamit (apja Petrovics volt, ami nekem szláv eredetű)
Más
Van egy kis-kolléganőm (hozzám képest igen fiatal) családneve Magura, no ezt meg végképp nem tudom hova tenni eredetben
A sztenderd magyarázat nyilván az volna, amit Hajdú Mihály ír, hogy a -fi képző a Tiszától keletre volt jellemző, és elsősorban Erdélyben, ott is csak a 16. századig volt aktív. (H. M.: Általános és magyar névtan, 2003, 812. o.) Tehát az ott gyakori nevekhez járult volna. Ez eddig igaz, sőt a Hajdú által vizsgált vidékek közül kiugróan magas az aránya Udvarhelyszéken. Az általad írt nevek közül Benedekfiek például éppen ott fordulnak elő. Ugyanakkor Mihályfi nincs Erdélyben, Barabási viszont csőstül.
Jó, értem, nem fogalmaztam elég világosan:-) tehát a latin írásban van-e különbség? lett volna a tárgya. Igen valóban a klasszikus latinban nincs egyik se, csak ii.
Csak ahogy írtad, hogy nem lehetne ÿ, csak ij, gondoltam, hogy van valami különbség, ami (esetleg mai átírásban) meghatározná, hogy melyiket használjuk. (még ha nem is egyértelmű az írásban különbség).
Rémlik, hogy láttam, de azért megkérdezem: ÿ-nek van gyakorlata máshol is mostani nyelvben, közép/újkori latin írásban, esetleg ez egy magyar specialitás?
De hogy visszakanyarodjunk a topiktémához:
Egyébként lenne létjogosultsága itthon is, de ez nem alakult ki egyértelműen, és soha nem rögzült, csak elszórtan egy-két névnél:
Nemeskürtÿ illetve Hutÿra. Ahol ezzel jelölik, hogy az y nem páros-betű képző (ty), hanem i-nek kell ejteni.
Hát az, hogy a latinban nincs ÿ :-) Legfeljebb elvétve görög eredertű szavakban (y). A pontozott változat csak paleográfiai, mint a pontozitt 1-es az alábbi példában.* (Legalább is középeurópában. Más íráshagyományban lehet megkülönböztető szerepe az ÿ vs. y-nak).
Amúgy van olyan eset, ahol nem lehet az intenciót megállapítani: y vagy ii/ij akart-e lenni? (Ez a probléma általában nem a latinban merül föl, hanem a vernakulárisok kialakulófélben lévő helyesírásában, de a kutatók általában nem szentelnek neki komoly figyelmet, mert nyelvészetileg általában lényegtelen (értst: a jelölt hang e részlet által nem válotozik), a kérdés inkább érinti a grammatológiát, mint a nyelvészetet vagy a filológiát. Itt, mondom, a latinnál fogva egyértelmű, hogy -ii, aholis a második i helyén grafotaktikai okokból a paleográfiai allográf variánst, j-t használtak.
(( Nyelvész fórumban a fent említett okokból ez tűnhet szőrszálhasogatásnak, de -- bevallottan -- a grammatológia, az írásrendszerek, betűk eredete-története és a helyesírás vizsgálata a vesszőparipám )).
--
* Az, hogy betűhű átírásban általában megtartjuk a pontokat a legtöbb esetben csak egy fajta modorosság, mint a ʒ vagy (általában, de nem mindig; itt előbb függhet a vizsgálat tárgyától) ſ megtartása.
Igen, elsőre én is így véltem (Iunij), de nem tudtam, ez mennyire volt jellemző, viszont a ÿ-ban biztos voltam, hogy létezett. Ahogy te is írod, nagyon hasonlít.
De akkor mi az ÿ és az ij között a különbség a latinban?
Andreas de Szered,
Köszönjük, hogy beraktad a teljes lapot, így már egyértelmű, hogy "cum" van a Krászni felett.
(számomra érdekes, hogy már mindenhol jelöli az ékezeteket: Német, Hossák, Krászni, Párkányi)
A magam részéről is köszönöm mindenkinek a hozzászólást (ill. egyáltalán a problémafelvetést): sokat okultam a XVIII. sz.-i magyar anyakönyvvitel és kézírás gyakorlatából.
Ah, az kor után "Fam", "Pléb" és "Pl:" áll. Itt nyilván a "Pl:" a Pléb további rövidítése:
Nem ismerem az anyakönyvi gyakorlatot, pláne nem a 18. századit: nem lehet, hogy a kor forrásának megjelölése? Fam = a család bemondás alapján, Pl/Pléb = a plébános/plébánia (azaz a születési anyakönyv) alapján.
Andreas de Szered, ki magad anyakönyveket sokat olvasottnak mondod: elképzelhető lenne-e ez?
Összehasonlítva a többi bejegyzéssel tényleg 30 lesz az. Hasonlóan Pl:-hez (amely többször előfordul) a menyasszony kora utáni jelek is többször előfordulnak. Mintha "Fam", "Feb" és "Pl" lenne a leggyakoribb kitétel, ebben az esetben a mi esetünkben is mintha Fam állna a 18-as után? Soskutiensis is valóban egyértelmű így, több összehasonlítással: amit a hajló lapon eredetileg t-nek láttam, azonosítható az s-sel pl. v.ö. a feljebb a Tényiensis-szel.
LvT, a lapon, egyébként, minden 1-es pontozott, úgyhogy itt is a pont a szám, és nem az ſʒ része.
A Lisicſkához még annyit, a szóközepi rövid s-es olvastatot nem csak a teljesen egyező alak indokolja, hanem az, hogy az anyakönyv keze nem használja konzekvensen azt az egyébként gyakori szabályt, hogy a hosszú forma szerepel szó elején és közepén, végén pedig a rövid: ellenpéldák: Soskutiensis, Kovacſ (4., 6. sor), Paksicſ, Patrovicſ, Hegedüſ (4. sor, de van Hegedűs is: 2. sor, valamint a mi tárgyalt sorunk alatt). Majdnem azt hinné az ember, hogy csak a cs-ben és az sz-ben használja a hosszú formát, mert Muskovity és K{u|n}osera.
Ami viszont igen fontos: valóban Kraſʒni, magyaros helyesírással, sz-szel: v.ö. egy sorral feljebb, az egyik tanú: Math: Oroſʒi, ugyanolyan, a sor alatt hozzábiggyesztett ʒ-vel, vagy ugyanígy a 6. sorban: Paul: ſʒlovák! (De itt sem konzisztens az allográfokat illetően: lentről a harmadik sorban a vőlegény Novoszacki), rövid s és "sima" z-vel).
Érdekes, hogy az a vélhető cum minden sorban ott áll, teljesen redundáns.
Igen, olyan Unicode karakter. Ezért írtam "közelítve" kilencessel is. A 9-es alakú, de az alapvonalon ülő konvencionális jelről van szó, amely szó végén a latin -us jele. (Ezt is odaírtam zárójelben, gondolván még sokaknak nincs meg ez a viszonylag újabban kodifikált jel.
