Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Ha jazz kedvelő vagy, nézz meg egy-két vérbeli Hammondos gospel felvételt és meglátod, hogy a zongora világán kívül van még egy másik nagy világ is! ;)
Kezdjük a billentyűk anyagánál, műanyag (és folded -- "hajtogatott" ) vs. fa. Ez már elég sokat elárul :) A CA sorozatban messze jobb a billentyűk pivot hossza is (jóval hosszabb a billentyűk teljes hossza, elsősorban a nem látható része)
A CA-48 amúgy a legkisebb tagja, ami a CN széria hangmotorját kapta (PHI), a CA-58 vagy a korábbi CA-17 a jobb HI-XL hangmotorral rendelkezik. A CA78 és CA98 nyalánkságai most aligha érdekesek, mert árban durván a büdzsé fölött vannak...
Köszönöm a bejegyzésedet. (Egyenlőre Kawaiban gondolkodok.)
Szeretnék kérdezni tőled:
- Mi a különbség a CN és a CA széria között?
- Nagyon fontos nekem, hogy a legtöbb "zongorahangolói" funkció legyen benne.
(Pl. billentyűnkénti hangerő, "háttérzaj" (billentyű mechanikus hangja) állítási lehetőség, stb.)
---
Nézd, mi jazz jellegű zenét csinálunk a (egyébként fúvós zenekarban) fuvolázó lányommal.
Piszkosul szeretem a klassz akkord (és futam) követést.
Az akkordok az én gyengéim! (Nem úgy értve, hogy azt tudom a leggyengébben,:)))) hanem hogy egy jó akkord kíséret egy kis háttér zenekarral felér.)
Ugye a lányom egy "mono szólisztikus" (de idétlen szókapcsolat) hangszeren játszik.
A zene "vastagságát", a "kontinuot" én adom.
Kb. 3 éve van meg a KDP90-em, de annak ellenére, hogy ár-érték tekintetében szerintem dobogós helyen van, szeretnék egy jobban "állítgatható", több ZONGORA (!) hangszínt megjelenítő hangszert.
---
3 éve, 58 évesen ültem először billentyűhöz.
Tizenévesen hegedültem, az utóbbi évtizedekben gitároztam/gitározok elég jó szinten.
De valami mindig hiányzott!
A teljesség.
És úgy három éve született meg a döntésem a zongora mellett.
Mert: "Vannak hangszerek és van a zongora."
...
3 hete volt a szeretett nagypapánk halálának 1 éves évfordulója.
Összejött a család.
Az étkezőben volt a kaja, ott van a zongora is.
Én a desszert közben odaültem a hangszerhez és elkezdtem játszani (halkan!) Zorán "Kell ott fenn egy ország" c. számát (direkt) tök egyszerű (C, Dm, G, F, A9) akkordokkal, hogy a jobb kéz dallama (időnként tercben) jól kijöjjön.
Akkorát durrant a dolog, hogy én magam is "megijedtem".
AKKOR AZ EBÉDLŐ EGY TEMPLOMMÁ VÁLT A ZONGORA JÁTÉK ÁLTAL.
Ismétlem: a zongora játék által (OK, ebben benne van kicsit Zorán is...:)).
MEGÁLLT AZ IDŐ..........
Elnézést ezért a személyes bejegyzésért, de szerettem volna megosztani: ZONGORÁZNI KICSIT TUDNI IS ÉRDEMES!!!
Én egy 2 éves Kawai D90-est szeretnék lecserélni. Semmi bajom vele, de "nem hiszem el", hogy egy fejlettebb billentyűzet mechanika nem jobb... (persze én is tévedhetek)
A Roland FP-30 fő kihívója a Kawai ES-110, érdemes lehet kipróbálni, illetve összehasonlítási alapnak egy Yamahát is (bár én személy szerint nem vagyok oda a GHS billentésmechanikáért, az YDP-163 meg már jóval drágább).
Ha meg tudod várni a NAMM-ot, az nem csak az újdonságok miatt lehet érdekes, hanem azért is, mert olykor (az addig jól titkolt) újdonságok kapcsán kifutóvá válik pár korábbi modell és ilyenkor kifejezetten van esély jó áron újonnan vagy bemutató darabokat vásárolni.
A Numa Compact az nem zongora, csak szintetizátor!
Ha kalapácsmechanikára vágysz, akkor a Numa Stage vagy Numa Concert verziójukat próbálgasd.
Nem tudom Pesten a Histpace tartja e még bemutatóban őket, de ha a Muzikernél vagy a Thomannál webshopban megrendeled és nem tetszik, 2 héten belül visszaküldheted pénzvisszatérítéssel. Azért én inkább valami kézzelfoghatóbb hangszert választanék és januárban a NAMM shown előfordulhat pár újdonság bejelentése a d.zongora piacon!
Sziasztok, kezdőként zongora vásárlás előtt vagyok. Felkeltette az érdeklődésemet a Studiologic Numa Compact 2x digitális zongora. Tudjátok esetleg, hogy hol lehet ezt kipróbálni?
Eddig a Roland FP-30 a befutó gyári állvánnyal, pedálokkal. Sajnos az Korg LP380 billentyűzetét az azzal megegyező Korg D1-en tudtam csak kipróbálni, de valahogy nem nyűgözött le pedig elég jó áron tudnám megszerezni.
A Numa bár nem bútorszerű, de minden zenész ismerősöm a Fatar mechanikát dicséri, így gondoltam, adok neki egy esélyt. Végül is állványt lehet készíteni ehhez is. :)
Egy zongoratanár ismerősöm (igaz már pár éve nem aktív nyugdíjasként), sok-sok éven át 6. emeleti lakásban tanított napi 8 órában, nagy zongorán! Megegyezett a lakókkal hogy ő látássérülten ebből él, de este 8 után már nem fogják döngetni a billentyűket. Normális lakóközösségben megbeszélhető...
Ahol meg nincsenek tekintettel többiekre, oda még zongora sem kell. Másik ismerős pl. ezért költözött el bérházból, mert az alattuk lévő lakást meg kiadták egyetemistáknak, ami egyenlő volt a random éjszakai tuc-tuc partyval, mindenkit lesz...va. Ahhoz képest szerintem egy átszűrődő Debussy is megváltás lehet. :)
"pl. nincs megkötés egy családi házban..." -- na igen... a digitális zongora a zongoraművészeknél olykor a második otthoni hangszer éppen a megkötések miatt...
A milliós nagyságrendre én már mindenképp azt mondanám (magamnak), hogy ha annyi telik hangszerre már, akkor egy jó állapotú, de igazit inkább megéri, persze körülményektől függően (pl. nincs megkötés egy családi házban...)
A Chopin művek művészi igényességgel előadott színvonalát nem ismerem, hogy konkrétan mire célozhattak ennek kapcsán (?), így azt sem, hogy idővel ehhez hosszú távon kapcsolódóan milyen elvárások támadhatnak. (gondolok itt pl. az előzőekben vesézett pedál technikák, valóban végletekig is bonyolítható mikrovilágára) Az azonban fontos lehet egy ismerősöm esetéből kiindulva, hogy megvásárolt hangszer esetén már nem szabad hibákat keresni (itt nem garanciális, műszaki okokra gondolok feltétlen), hanem élvezni kell rajta a játék örömét, különben jöhet az, mint az ismerősnél is, hogy csak a negatívumokra koncentráltan már kedv sincs leülni a hangszerhez.
Tehát nagyon fontos hogy jól válasszunk! Az eladás, csere utána esetleg már keserűbb szájízt adhat a dolognak.
Ha kifejezetten új Yamahát keresel ebben az árfekvésben, akkor adja magát ez a darab.
Az igazán komoly előrelépés a Yamahák között a CLP-645 lenne, közel dupla áron (a CLP-635 ott van középen, de magán gyakorlásra nem ad akkora különbséget. Ha szükség van a 2x20 helyett a 2x30 W hangszóróra, az más tészta, stb.)
Még mindig Yamahán belül: árérzékenység esetén -- ha nem kell a Clavinova által adott plusz a hangzásban nem annyira fontos, érdekes lehet az YDP-163 vagy YDP-164 is.
,
Ha pedig azért fúrja az oldalad, mit tudhat a konkurrencia ebben az árkategóriában, akkor elsősorban a Kawai CN-29 és Roland RP-501R amit érdemes lehet kipróbálni. (A Kawai CA-48 és Roland HP601/HP603A/HP603 zongorák már inkább a CLP-635-tel vannak versenyben).
Köszönöm szépen a hozzászólást! Én régen zongoráztam, de sajnos már évek óta nem, kipróbáltam ezt a clp-625-t és úgy jónak tűnt, csak attól tartottam, hogy majd ha újra belejövök és jönnek elő a mehezebb darabok, akkor veszem észre csak, hogy valamit pl nem tud. Nekem azt mondták, hogy ezalatti kategórián egy chopint pl nem fogok tudni eljátszani és csak biztosra szeretnék menni, ha ezt megveszem, akkor ezen már minden jó lesz :)
Azt kell róla gondolni, hogy nem elég egy szép képet megnézni és az alapján eldönteni, hanem el kell menni és ki kell próbálni!!!
A technikai oldalát nézve elég modern napjainkban. Tartalmazza a Yamaha CFX és Bösendorfer zongorák hangszínét, melyek a legutóbbi fejlesztések a kínálatban. A polifóniafok is több mint elég, egyszerű zongorázáshoz (azaz hogy nem kell komplett 32 sávos zenekari hangszerelést is akár visszaadnia, mert ez csak egy zongora 10 db hangszínnel).
Ami a billentést illeti, aGH3X kalapácsmechanika is az utóbbi Yamaha innováció ha lehet ezt mondani, a hangszerben. A kényelmi megítélését kizárólag csak személyes kipróbálás alapján tudod meg!!! Ezt leírásból, elmondásból, fotók alapján nem lehet leszűrni, ahogy egy ételről sem tudunk semmit mondani egy receptkönyv fotója alapján.
Ha esetleg más márkákat is kipróbálsz és mégis a Yamaha mellett maradsz, nagyon nem fogsz mellé lőni ezzel sem vélhetően, de teljes egyenlőséget nem lehet tenni digitális és valós akusztikus zongorák közé. Az "olyan mint" faktor mindig is meglesz. A nagy kérdés ebben, hogy erre a faktorra ki mennyire érzékeny! Aki világ életében koncertzongorákhoz volt szokva és azokon is gyakorolt, annak teljesen más megítélése lesz bármilyen digitális utánzatról, de sok olyan ember is van, aki a puszta zenélés élményéjért és hogy jó minőségben szól a hangszer mindezeket kevésbé szigorú értelemben mondjuk úgy észre sem veszi.
Magadat és az igényeidet Te ismered egyedül, neked kell tudni mi a megfelelő számodra. A jelzett típus azért semmiképp nem egy utolsónak ajánlható modell. Ennyi mondható el erről tanácsként.
Sziasztok! Szeretném kikérni a véleményetek, szeretnék venni egy olyan digitális zongorát, ami visszaadja azt az érzést, mintha klasszikus zongorán/pianinon játszanék és el is tudok rajta játszani úgy minden darabot, mint egy rendes zongorán. Mindenképp yamahát szeretnék és jelenleg a clp-625 tűnik a legolcsóbb zongorának, ami már jó lenne... Ti mit gondoltok róla?
Azért nálam a professzionális és a koca szint közt van még pár fokozat. Nálam az a kocazenész, aki sose képezte magát, vagy kb. az első zeneiskolai évben (vagy annak megfelelő szinten) kiszállt. Aki 8 év zeneiskolai zongoratanulás után akasztja szögre a zenélést, az évtizedekig aligha zülled a kocaszintre alkalmi emlékeztető mellett.
Hangszervásárlásnál -- különösen egy zeneiskola elejénél lévő gyerkőcnél -- az a nehézség, hogy majd sok év múlva dől el, hogy szögre akasztja-e a zenélést vagy sem. Se saját maga, (se gyerek esetén a szülők,) de még jó eséllyel még a tanár sem tudja előre, mi lesz a dologból, csak a Jóisten. Dönteni meg most kell, és nekünk kell dönteni.
Amúgy nem csak az befolyásolja hogy milyen hangszert szeretnél, hogy milyen szinten zongorázol, hanem nyilván fordítva is: hogy meddig tudsz hatékonyan tanulni, azt egyebek mellett a gyakorló hangszered is korlátozhatja.
Nem mesterhangszerekről beszéltünk, hanem mondjuk a konkrét példa kedvéért egy FP-10 vs. FP-30 összevetésről.
Ha pl. egy gyerkőc szereti a zenét és elkötelezett, és számolni lehet azzal, hogy az első pár év után is folytatni akarja, ki tudja mi lesz belőle, akkor én erősen ajánlanám megugrani az FP-30 körüli belépő szintet az FP-10 körüli alsó-belépő szint helyett, mivel később kell "upgrade" a zongorának.
Na látod, 3 évet írsz zongora tanulmányként. Vannak akik 6-8 évet is tanulnak gyerek korban és kiszálnak a végén belőle mint ha hobbi lett volna, mert mondjuk olyan gimibe, egyetemre stb. mennek tovább vagy mondjuk párhuzamosan vele inkább a sportot választják komolyabban. Megtörik a zenélés varázsa és sok ilyet hallani hogy "hát... gyerek koromba amúgy zongoráztam is még 8 évig". Aztán szögre lett akasztva. A csemballós akadémiát végzett ismerősöm meg fordítva indult. Villamosipari szki.ba járt és utána döntött úgy hogy művészeti felsőoktatás irányába megy tovább. Kérdezték is tőle hogy akkor hogyhogy nem konziba ment szki helyett, de őt akkor más érdekelte...
Szóval én a komolyan zenélést ahhoz a szinthez kapcsolom, aki akadémiát is végez és pályán is marad. Az ismerős is tanít és kulturális szervező. Ez így csak egy megszerzett "szakma". Ez alatt nálam csak kocazenész hobbi zongorás aki kiszáll a félidőben. Lehet persze technikai zseni, de attól még nem zenész számomra, ahol a profi szint kezdődik. 2-3 ilyen idősebb, csak konzit végzett ismerősöm is van. Az egyik pl. trombitán tanult. Ma óvodákban lép fel itt-ott felkérésre zenebohócként. Na ő se zenész, csak zenebohóc. A videón meg a magas szintű szakmai blogján látható Ilicahoz képest nem egy a színvonal. Amúgy az orosz zenei vagy balett képzés is köztudottan magas színvonalú. Azokhoz nehéz is magunkat mérni. Max jegyszedők lehetnénk a koncertjeiken szerintem. :)
Szóval ott naná lehet szó mesterhangszerekről, de ők meg a digitálisakat ki is nevetik, 20-30 év fejlődés hiába!
Azért mondjuk meg, az elmúlt 15-20 évben nagyot változott a világ a digi zongorák kapcsán. A mai belépő modellek nem ritkán kenterbe verik a 20 évvel ezelőtti csúcsmodelleket is! Ez viszonylag jól követhető a specifikációkban is a legtöbb gyártónál, ami alól kb. a Yamaha a kivétel, de ők meg algha szép csendesen nem dokumentáltan javítgatnak... és valamiért kihozták a P-125-öt a P-115 helyett nemrég.
Szóval, el vagyunk kényeztetve, ha akár egy Roland FP-30-ra vagy RP-102-re, akár egy Kawai ES-110-re vagy KDP-110-re gondolok. Húsz éve mit nem adtak volna értük...
Ez hozza magával azt, hogy szép lassan természetes elvárássá válik az, ami korábban nem volt az. (Nagyon régen egy lovaskocsival is boldogok voltak, ma az Otto motoros autó az alap...)
Amúgy pedig a kb. 3 év zeneiskola zongorán egyhuzamban az nálam már határozottan elválik a kocazongorázás szinttől -- ha még elég messze is van az előadóművészektől.
A Korg LP 380 egy teljesen korrekt belépő szintű hangszer, bár rég volt vele dolgom.
Ami távolról rémlik, hogy ami ellene szólhat, az dinamikus tartománya, különösen ls a nagyon finom, halkvégén -- értsd: nehezebb már kicsit már a p is, de különösen pp -ppp ) és tehát érdemes kipróbálni, hogy hogy szól különböző intenzitású játéknál (ez szerintem minden digi zongora kipróbálásakor alap dolog), és a nagyon halk és lágy játékra kicsit jobban odafigyelni (na ez a specifikus dolog). Ha ez épp történetesen nagyon zavar (ez egyéni) akkor jobb másikat keresni.
Ha pedig ez nem extra zavaró személy szerint, akkor valljuk be: hogyha egy belépő szintű hangszernek ha ez a legnagyobb gyengéje, akkor az már nem rossz. Ne legyünk telhetetlenek :)
Én nagyon rábeszénélek a kipróbálásra, legalább 3 gyártó jól kiválasztott legalább 5 modellje már elég jó képet ad :)
A Korg LP 380 esetében két irányba van értelme összevetni:
1. az azért érezhetően drágább bútorok irányába (elsősorban: Kawai KDP-110, Roland RP-102, Yamaha YDP-164 [a Yamaha GHS billentésű modelljeit is megpróbálhatod, nekem nagyon nem jöttek be... Az YDP-164-nek már GH3 billentése van]). Az ezekkel való összevetés tudja megmutatni, miben kötsz esetleg kompromisszumot az olcsóbb ár kedvéért
2. a hordozható gyári lábbal szett irányba (elsősorban Kawai ES-110 és Roland FP-30 szettben, esetleg Yamaha P-125 szettben), amelyek legalább árban hasonlóak. Arra számítnanék (egyszerű fizikai megfontolásokból), hogy ezek ha másban nagyon pöpecek is, a saját hangszóróikkal nem fognak annyira jól szólni.
Elfogadom az érvelésed és köszi hogy tágítod a horizontot, ha klasszikus zongorázásról van szó.
Mindazon által és mivel nem tudni kinek mi a koncepciója és jövőre vetített terve, ha egy gyermek már művészi szinteket ostromol tanulmányilag, kvázi akar is valamit majd a pályán, ott megkerülhetetlen egy valódi akusztikus hangszer akár később is ha már telik rá, esetleg még hitelre is, mint egy autónál... E szint alatt meg mindenképp csak valami elfogadható, megfizethető gyakorlóeszköz az elérendő, főleg a billentésre fektetve a hangsúlyt és ha még nem is tudni a poronty majd mit akar az egésszel és kitart-e a kedve. Így pl. a fél pedál technika is belépő szinten nem tudom mennyire vehető mérföldkőnek, de nálam még másodlagos szempont sem lenne, ámbár ahogy a videókon is látszik, ez olyan magas szint azon művészeknél akkor, hogy a mi fajtánk kedvtelésből otthon kocazongorázgatók még azokhoz a zeneművekhez sem érnének fel technikailag, hát még a tónusok árnyalásában, ha már egy Binder szintű jazz zenésznek sincs szüksége efféle kifinomultságokra. Azért rá fogok kérdezni egy akadémiát végzett csembaló művész barátomnál is már, hogy mi a pálya azokon a szinteken, mert másod hangszere meg a zongora volt...
