A Vancsó nevem Heves megyei, ahol is egy szlovák eredetű Hliva nevű emberrel házasodott az 1700-as évek közepén, ezért is gondolom, hogy LvT válasza helyesebb. Illetve Breznóbánya és környéki kereséseim közben is találkoztam ezzel a névvel elég gyakran.
Minden esetre neked is köszönöm a választ, ezt is elraktározom.
Volt egy végignézhetetlen magyar játékfilm, Nyugatról keletre, avagy a média diszkrét bája címmel, abban szerepelt egy Ivándzsó Béla, bár ez beszélő névként nyilván az Ivan és a Joe összetételéből lett. A web2 alapján Váncsák vannak a Dunántúlon is, de messze a legtöbb Erdélyben és a Tiszántúlon van belőlük, utóbbiakat pedig a Vancsákkal együtt egyértelműen a román Oancea névhez kötném, amely egy igen gyakori családnév a Ioan névcsaládjából (Ioaneș/Oaneș, Ioanța/Oanța, Ioancea/Oancea, Ioanca/Oanca stb., de ezek közül az Oancea messze a leggyakoribb).
Vancsó: Vö. szlovák-ruszin Vančo, ritka cseh Vančo, lengyel Wancio ~ Wańcio családnevek. A délszláv nyelvekben (szerb, macedón, bolgár) a Ванчо (Vančo, Vancso) személynévként fordul elő. Ez az szláv Ivan (< gör. Ιωάννης ~ lat. Johannes > m. János, Iván) személynév Van rövidülésének -čo kicsinyítő képzős származéka.
NB. Hasonló magyar név a Váncsa, amely az Iváncsa (Iván + -cs + -a) rövidülése. Elviekben lehetne e mellett m. Váncsó < *Iváncsó is. Aszonban ebben egyrészt a Vancsó-val ellentétben hosszú lenne az á, másrészt az *Iváncsó alapalak létezésére nem találtam adatot. Tehát a magyar származás valószínűsége minimális.
Bobcsák: Szláv név, amelyet leginkább a szlovák területről lehet igazolni, vö szlk. Bobčák. Ez a szerte a nyugati szlávságban elterjedt Bobek szn. -ák nagyító-rosszalló képzővel alkotott származéka. Maga a Bobek a szláv bob ’bab’ főnévből lett az itt személynévképzői funkciójú -ek kicsinyítő képzővel.
Viszont a -fi vezetéknevek közül - számomra legalábbis úgy tűnik - gyakoriságban kiemelkedik a Győrfi/Györffy. Ennek mi lehet az oka? Illetve ez a név alapvetően a Győr városának nevet adó keresztnévre vezethető vissza, vagy a Györgyre?
A bVrkV mintára nemcsak a Berka és Berke, hanem a birka, barka, barkó, birka, bőrke, burka stb. szavak is illeszkednek.
Berke kán esetén a klasszikus mongol berke ’ügyes, jártas (emberről); nehéz (pl. feladat)’ szóra szokás hivatkozni [ez a mai halha mongolban бэрх (berh)]. Ha még feltételezzük is, hogy mongol vagy török (vö. oszmán-török berk ’szilárd, tartós,, hajthatatlan’) etnikummal bekerül ilyen személynév, attól éppen hogy nem várható a hangrendi illeszkedés felbomlása. A m. Berkó nevet is hagyományosan a Bertalan név rövidüléséhez kapcsolják expresszív, eltérően illeszkedő -kó kicsinyítő képzővel. Még az esetleges m. Berke nevet sem a mongolhoz kapcsolnám elsősorban, hanem belső fejleményként szintén a Bertalanhoz.
Berka: Előfordul a cseh telefonkönyvben (239 találat), a szlovák csn.-adatbázisban (106 előfordulás), a lengyel csn.-adatbázisban (390 előfordulás). Talán találhatnánk ukrán előfordulást is (az általam használt telefonköbnyv most nem működik). Ugyanakkor csak 6 adat van a horvát telefonkönyvben, a szlovénban nincs.
Ez tehát egy (szorb?-) cseh-szlovák-lengyel-(ukrán) közös nevet rajzol ki, amely áll Ber- kezdetű nevek csonkolásából és a -ka kicsinyítő képzőből. A csonkolt nevek lehetnek kéttagú szláv nevek (pl. Berislav ’vesz, fog, szed + dicsőség, hírnév’) vagy más nevek (pl. Bernard).
A horvátban a Berka anyakönyvezhető női utónév, de az északi szláv elterjedtség miatt anyanévi motivációra nem érdemes gondolni, ott ui. a -ka névképzőt férfinevek is megkaphatják (eredetileg expresszív színezettel).
Igazán köszönöm a segítséget mindenkinek! Nagyon sok plusz információ volt ez most.
Külön tetszett, hogy hirtelen mindenki ezen a témán kezdett agyalni :)
Nemrég ismertem meg egy embert, akinek a vezetékneve Berka; állítása szerint elég ritka és az eredete is nagyon érdekes lehet. Kíváncsi vagyok, hogy hallott e már valaki valamit róla...
Ad Pető: vadász2 a 8752-esben jól írta. Pető < Pet[er] + -ő kicsinyítő képző. Ugyanígy Benő < Ben[edek] + -ő, Dezső < Des[iderius] + -ő, Ger(g)ő < Ger(g)[ely] + -ő, Sebő < Seb[estyén] + -ő.
Ad Magura: Képzőtlen lakosnév. A Magura hegynév, amely a Balkánról a Kárpátok keleti szegélyén indult és Szlovákiáig eljutó vlach népesség terjesztett el. Közszóként a măgură a románban ’domb, halom’ jelentésű. A hegy neve átszármazhatott a szoknyáján, tövében lévő falvakra is. Hogy konkrétan melyik Maguráról történt a névadás, az csak családfakutatással tisztázható.
> előbukkanhatnak a szláv eredetiből következő, még nem magyarosodott helyesírású formák
Sőt én nem zárom ki a szlovák úzusból eredendően ezt, hogy a névmagyarosodás előtt nők esetén a vezetéknév is nőnemben legyen feltüntetve; tehát még: Krásna ~ Krásná ~ Krasna.
> Az még nem világos nekem, hogy akkor most a vezetéknév, aminek az erdete után kérdeztem nem is Krásni, hanem Krászni?
Mint Mezőbándi a 8724-esben észrevételezte, a hosszú ſ egy nagy kunkorban folytatódik. A teljes oldal alapján pedig a sejtést igazolni lehet, az a kunkor egy alulnyúló ʒ betű, azaz ſʒ = ß ligatúra. A mai magyar ortográfiával ezt sz kettősbetűnek adnánk vissza.
De amikor korábban a Krásni formáról beszéltünk, akkor is /sz/ hangértéket tulajdonítottunk az s betűnek: az etimológia tehát nem változott, csak a névalak teljesen magyarosodott formában lett leírva.
Ha az ott leírt Kráßni = Krászni névnek a korábbi alakjait keresed, akkor előbukkanhatnak a szláv eredetiből következő, még nem magyarosodott helyesírású formák is, mint pl. Krásni ~ Krásný ~ Krasni ~ Krasny.
Igen, a név Krászni lenne. Ez, ugyebár, a szk. krásný magyaros helyesírással. A keresztnév pedig, milyennincs ellenére a :-tal jelzett rövidítés révén (Apolon:) garantáltan egy teljesebb formában Apollónia volt.
De a név "jelentésének" megfejtésén nem változtat, hogy milyen helyesírással írták le...
...még annyit ehhez, hogy nem csak irodalmi, hanem történeti értelemben is a красивый (kraszivij) a красний (krasznij) fejleménye. S ehhez a szó bokorhoz jön még maga a festék краска (krászka) alakja. Ilyen értelemben a Vörös tér is (így hallottam anno helybéliektől) eredetileg Szép tér.
Az Apollóniát pedig Apolló alakban is használták Hont vm-ből a Jászságba betelepült családok leány tagjainak anyakönyvezésekor. Konkrétan egyik szépanyám. (nem tudom helybéli fejlemény-e, vagy a család hozta-e magával).
A familiárist feltételeztem, abból, hogy miket szoktak oda beírni. Magam nem találkoztam vele, ahogy famulussal sem. Így ez utóbbit cselédnek értelmezem. Esetleg zsellér (ami nem ugyanaz).
Érdekes pillanat ez, s megint egy 'felfigyelnivaló'. Alig vagyunk túl az úrbéri pátensen (1767), amely alapján történt úrbérrendezések alakították ki a később (innentájtól) használt elnevezéssel a házas és házatlan zsellér (inquilinus - subinquilinus) fogalmát, ill. jogállását.
Azért érdekes mert a zsellér ugye az, akinek nincs jobbágytelke, amit műveljen ( vagy annak 1/8-át nem éri el), így terményadóval nem, csak robottal tartozik. Ezek közül a subinquilinusnak, azaz házatlan zsellérnek még házhelyük (belső portjuk) sincs (Vagy volt, csak feladták). Viszont lehetnek eszközeik, sőt szállítóeszközei is (nota bene az is előfordult, hogy módos gazdává vált néhány telekkel ugyan nem, de jó üzleti érzékű fuvarozó, pláne ott a forspontok idején - a hétéves háború utáni konjunktúrában)
Innentől kezdve kérdés, hogy hol lakik a házatlan. Más gazdánál (aki attól még jobbágy), s az ő bérese, vagy az 'uraságnál', a földbirtokosnál (s az ő urasági kocsisa, vagy ház-körüli mije). Azaz eljár-e robotra amellett, hogy segédkezik egy nagy jobbágyi belső portán (s lesz majd később pár évtized múlva a bérese), vagy maga a robot a ház körüli szolgálat.
A vagyoni differenciálódás vidékenként eltérő módon, de már ekkor jelentős volt, függetlenül a jogállástól, azaz attól, volt-e telke, amit művelt, vagy sem.
Jó kérdés, hogy 1776-ban, ott Sóskúton a famulus cseléd-e, vagy zsellér. Bárkinél.
