- Mássalhangzó-kapcsolat után nem lehet -vá. Vsz. csak szókezdeten lehet. (Itt a magyar átvételek a román ejtést követik.)
- Én a FB-ot használtam, amely nem tesz különbséget Váncsa és Vancsa közt. Most megnéztem egy internetes telefonkönyvben is. Bihar megye, Budapest és agglomerációja és Tolna-Baranya mellett itt még egy vidéket találtam, ahol több Váncsa is él, Salgótarján/Ózd vidékén. (Tolnában több olyan településen élnek Váncsák, ahová a második világháború után bukovinai székelyek települtek: Bonyhád, Mőcsény, Bátaapáti, Tevel. Ezek itt lehetnek istensegítsi eredetűek.)
- Ha jól tudom, ezeket szlovák vonatkozásban (el egész Sziléziáig) "vlach"-oknak nevezik, ami jó lehetőség, hogy minden középkor végi, "helyidegen", szláv vagy nem szláv névadatot hozzájuk kössenek. (Ez itt nem kritika, nem értek hozzá.) Feltételezem, hogy Kniezsa (aki nyomatékosan szlavista volt), szintén erre utalt. Elég különben Máramarosig menni, ha a "vlach" népesség névanyagában keleti szláv réteget keresünk: a máramarosi Váncsfalva 1360-ban p. olachalis Waralia, 1405-ben Vanchukfalua, 1408-ban Vanchokfalva.
- Az általad keresett alakok Onuț (149), Onel (137) és Onescu (101). Ez azért van, mert ezek magukra vonzzák a hangsúlyt: -uț, -el, -escu. Az Oan- hangsúlyos: Ioanca (21)/Oanca (152), Ioaneș (50)/Oaneș (28), Ioanța (1)/Oanța (195), Ioancea (33)/Oancea (>500, és itt még csak Doinița Oanceánál járunk, tehát ezt beszoroznám kb. néggyel, vö. Vancsa 97). Nem tudom, hogy az előbbi képzők közül melyek vannak meg az ukránban, de végső soron a román -cea összetett névformáns is szláv eredetű. Vö. különben Doncea 94, Mincea 28, Stoicea 72, Voicea 31. Mindezeknél és az előbbieknél is jóval gyakoribb a(z) Oancea, amely egy igen gyakori román név, ezért is reagáltam elsősorban.
Nyilvánvalóan mutatta Kvász Ivor, hogy újabban lehet román szókezdő oa-ból magyar va-. Ettől még, mint helyesen mondtad, nincs adatunk régebbi román oa- > óm. βa-ra.
LvT említette toponímiai előfordulás azonban nem jelentené kötelező érvényűen a román jelenlétet Erdélyben, hiszen pont ellenkezőleg, számtalan szláv helynevet ismerünk onnan, gyakran a román alak is a szlávból, s nem a megfelelő magyarból származik.
A szláv Vancso alakulhatott a magyarban minden további nélkül Vancsává, különösképpen korai átvételeknél látjuk a szl. -o > m. -a-t (tiszta, puszta, stb.) pont amikor a magyarban _még_ nem volt -ó. Ez egybevágna a XIII. sz. előtti puszta személyneves helynévadás kronológiájával.
Belátom, a szókezdő r. oa-ból lehet a magyarban va-. De:
Továbbra is kérdés, hogy zárt szótagban lehet-e vá-?
A magyar telefonkönyvben a gyakori magyar utónevekkel nem tudtam kelet-magyarországi túlsúlyt felfedezni a Váncsa névnél.
A Vancsa (Vanča) szemben a Váncsa-val szlovák családnév, amelynek korai, XVI–XVIII. sz.-i előfordulásait Kniezsa – a szlovák Vančo-val szemben – szlovákiai kárpátukrán telepekhez köti.
Az említetted román Oan- kezdetű nevek esetén nekem hasonló a gyanúm. Egyrészt nem találtam más aferézist, amely magánhangzós szókezdetet eredményezett volna. Másrészt, ha a vizsgálatot olyan alakulatokra koncentráljuk, amelynek képzője nem interferál az ukrán megfelelőkkel, akkor az Oan- kezdetű nevek eltűnnek a http://www.carte-telefoane.info/-t figyelembe véve. Pl. Ionuţ : Oanuţ = >500 : 0, Ionel : Oanel = >500 : 0, Ionescu : Oanescu = >500 : 0. — Etimológiailag itt felmerül az a gyanú, hogy a román Oan- is inkább recipiens itt, mint donor.
Hát szóbelsejében semmi oka nem is lenne ilyen alakulásnak, ott ugyanis a román ejtés nyílt centrális vagy nyíló diftongus. Szó elején viszont már a román ejtés is (nyelvjárásonként különböző mértékben) a /va/-hoz közelít, ld. pl. az 500-nál több Vanceá-t az internetes telefonkönyvben (vagy pl. Ioan Vancea/Váncsa János balázsfalvi érseket a XIX. századból). Oa- kezdetű román közszó nincs sok (egy hasábnyi a közép Bakos-szótárban), de ezek közül kettőből viszonylag elterjedt magyar nyelvjárási szó lett: váje (juhterelő, < oaie 'juh'), ill. vakisa ('szeme körül sötét karikát viselő', ti. állat, < oacheșă). A Ioan becézőneveinek v-tövű származékai közül ebben a topikban szerepelt már egy magyar családnév, ha jól emlékszem, a Voniga vagy a Vonucz.
Nem mondtam, hogy magyar Váncsa csak román Oanceá-ból lehetett. Viszont mielőtt posztoltam volna, szétnéztem a szociális médián. Nos, az elsőként mutatkozó 87 Váncsa, ill. Vancsa közül 63 romániai (lakóhely, iskola, munkahely alapján, román keresztnevet visel), vagy Hajdú-Biharból való. (Ezek túlnyomó többsége erdélyi, de sajnos mikor elkezdtem kiírni, nem különítettem el ezt a két kategóriát.) Van hat budapesti, a maradék 18 pedig kelet-dunántúli, a legtöbben bonyhádiak. A helységnévi példáidra meg akár azt is mondhatnám, hogy a családnévvé válás meg épp a XIII. századig volt igen kevéssé jellemző...
> Az is megfogalmazódott bennem, hogy vajon működik-e magyar-szláv va- [βa] > román oa - [o̭a] hanghelyettesítéssel szembeni ellentétes folyamat? Szerintem ez nem egyértelmű.
Végignéztem az EWUng. indexét, rom. oa > m. va-ra nincs adat, vö. rom. coacază ~ coacaza ~ coacăţă ’ribizli’ > m. kokojsza, rom icoană ~ icoana ’ikon’ > m. nyj. ikana, rom. toacă ~ toaca ’faharang, hangadásra való fémlap’ > m. tóka ’ua.’.
Váncza: A családtörténetnek nem nézutem utána, de kedvem lenne magyar eredetűnek venni, azonban a -ca ~ -ce képző magyar nevekben atipikus, ennek ellenére Kniezsa adatolja az Imrece szn.-t. Ugyanakkor van lengyelWanca és Wańca, valamint szlovák Vanca. Ezek nyilván Ivan > Van + -ec személynévképző + -a férfiak esetén emfatikus nőnemű végződés. A szláv etimológia beágyazottságát mutatja, hogy a Wanec, Vanec alaknak további származékai is vannak:le. Wancek, Wancel, Wancer, Wanciak, Wancienko stb, szlk. Vancák.
Tukovics: A horvát Tuković ritka, de adatolható, a szerb Туковић megfelelője sporadikus. A szlovák Tukovič, a lengyel Tukowicz lehetséges lenne, de az előfordulásukra nincs adatom. Győr környékéhez passzol pl. a gradišćei horvát eredet. Ez az -ović apanévképzővel keletkezett a világi Tuk szn.-ből, amelynek köznyelvi értelme ’zsír; velő’.
Jeckl: Német név, vö. Jeckl, Jeckel, Jäkel, Jäckel, Jaeckel, Jackl. Ez a n. Jakob ’Jakab’ szn. rövidülésének továbbképzése a felnémet -l kicsinyítő képzővel.
Prainer: Nem találtam rá kész etimológiát. Azonban a felnémet nyelvjárási p < b megfelelés (vö. Pinder < Binder) és az ei ~ ai < au ~ äu ajakrésesedés (vö. Breier < Brauer ~ Bräuer) ismeretében a n. Brauner délnémet változatának tartható. Ez utóbbi a Duden szerint:
A Braun ’barna (hajú, bőrű stb.)’ szn. erős melléknévi alakja.
A régi n. Bruno szn. délnémet Braun alakjához alkotott -er képzős apanév.
A gyakori német Braunau, Brauna hn.-ekből képzett lakosnév.
Esetleg a régi n. Brunher (barna + hadsereg, had) szn. összevont változata.
> utóbbiakat pedig a Vancsákkal együtt egyértelműen a román Oancea névhez kötném
Vannak képzőtlen helynevek, mint Vancsa (Fejér m.), Váncsod (Bihar m.). Ha igaz a magyar toponimika azon tétele, hogy ez csak a XIII. sz.-ig volt jellemző, akkor a román eredet azt is jelenti, hogy a románok ebben a korban már Fejér megyéig jutottak. Vagy pedig vannak magyar Váncsák román Oancea-k nélkül is.
Az is megfogalmazódott bennem, hogy vajon működik-e magyar-szláv va- [βa] > román oa - [o̭a] hanghelyettesítéssel szembeni ellentétes folyamat? Szerintem ez nem egyértelmű.
A Vancsó nevem Heves megyei, ahol is egy szlovák eredetű Hliva nevű emberrel házasodott az 1700-as évek közepén, ezért is gondolom, hogy LvT válasza helyesebb. Illetve Breznóbánya és környéki kereséseim közben is találkoztam ezzel a névvel elég gyakran.
Minden esetre neked is köszönöm a választ, ezt is elraktározom.
Volt egy végignézhetetlen magyar játékfilm, Nyugatról keletre, avagy a média diszkrét bája címmel, abban szerepelt egy Ivándzsó Béla, bár ez beszélő névként nyilván az Ivan és a Joe összetételéből lett. A web2 alapján Váncsák vannak a Dunántúlon is, de messze a legtöbb Erdélyben és a Tiszántúlon van belőlük, utóbbiakat pedig a Vancsákkal együtt egyértelműen a román Oancea névhez kötném, amely egy igen gyakori családnév a Ioan névcsaládjából (Ioaneș/Oaneș, Ioanța/Oanța, Ioancea/Oancea, Ioanca/Oanca stb., de ezek közül az Oancea messze a leggyakoribb).
Vancsó: Vö. szlovák-ruszin Vančo, ritka cseh Vančo, lengyel Wancio ~ Wańcio családnevek. A délszláv nyelvekben (szerb, macedón, bolgár) a Ванчо (Vančo, Vancso) személynévként fordul elő. Ez az szláv Ivan (< gör. Ιωάννης ~ lat. Johannes > m. János, Iván) személynév Van rövidülésének -čo kicsinyítő képzős származéka.
NB. Hasonló magyar név a Váncsa, amely az Iváncsa (Iván + -cs + -a) rövidülése. Elviekben lehetne e mellett m. Váncsó < *Iváncsó is. Aszonban ebben egyrészt a Vancsó-val ellentétben hosszú lenne az á, másrészt az *Iváncsó alapalak létezésére nem találtam adatot. Tehát a magyar származás valószínűsége minimális.
Bobcsák: Szláv név, amelyet leginkább a szlovák területről lehet igazolni, vö szlk. Bobčák. Ez a szerte a nyugati szlávságban elterjedt Bobek szn. -ák nagyító-rosszalló képzővel alkotott származéka. Maga a Bobek a szláv bob ’bab’ főnévből lett az itt személynévképzői funkciójú -ek kicsinyítő képzővel.
Viszont a -fi vezetéknevek közül - számomra legalábbis úgy tűnik - gyakoriságban kiemelkedik a Győrfi/Györffy. Ennek mi lehet az oka? Illetve ez a név alapvetően a Győr városának nevet adó keresztnévre vezethető vissza, vagy a Györgyre?
A bVrkV mintára nemcsak a Berka és Berke, hanem a birka, barka, barkó, birka, bőrke, burka stb. szavak is illeszkednek.
Berke kán esetén a klasszikus mongol berke ’ügyes, jártas (emberről); nehéz (pl. feladat)’ szóra szokás hivatkozni [ez a mai halha mongolban бэрх (berh)]. Ha még feltételezzük is, hogy mongol vagy török (vö. oszmán-török berk ’szilárd, tartós,, hajthatatlan’) etnikummal bekerül ilyen személynév, attól éppen hogy nem várható a hangrendi illeszkedés felbomlása. A m. Berkó nevet is hagyományosan a Bertalan név rövidüléséhez kapcsolják expresszív, eltérően illeszkedő -kó kicsinyítő képzővel. Még az esetleges m. Berke nevet sem a mongolhoz kapcsolnám elsősorban, hanem belső fejleményként szintén a Bertalanhoz.
