Már régen voltam itt, de nagyon jó látni, hogy ilyen sok hozzászólás érkezett.
Én is csatlakozom az előttem szólóhoz, kan kutyus nem emeli a lábát a lakásban, sőt nem is jelöl. Az én kis kanom 2 kislánnyal él együtt, és mégsem. Sőt, a tüzeléseket is igen jól "viseli"....
Én is kacérkodom a gondolattal, hogy kuckós jellegű fekhelyet fogok beszerezni nekik, mert imádnak bujkálni.
Az, hogy nem mindig megy bele aludni, szerintem is teljesen "normális", hiszen a gazdi mellett érzik ők igazán jól magukat.
Nekem ugyebár van fiú és lány kutyusom is, és bizony nagy bajban lennék, ha most kellene választanom, hogy milyet is szeretnék. Nem irigylem Sarlatánt, aki most egy igen komoly döntés előtt áll....(((
Máricus 14-i héten nálam születnek babák, majd küldök fotókat, remélve ezzel tudom segíteni a választást, (bár egy kb. 7 cm-es fekete pamacsból nem sok minden látszik), de hátha...))))
Az én kutyáim amikor a hóban játszanak tele lesz a lábuk és a mellkasuk sok apró hólabdaccsal. Nektek is? Olyan édesek, alig lehet leolvasztani róluk, de nem bánják, csak a játék menjen. Szegény kismama-kuttyomat nem igazán engedem már ki, csak elvégezni a dolgát, nem akarom, hogy megfázzon a pocakja... Itt nálunk Zsámbékon is esik a hó, mondjuk én már nem nagyon örülök, de az "aprónép" annál jobban...))))
Halljátok, ekkora pocakot már régen láttam....! Már nem is megy, hanem "döcög". De olyan édes, imádnivaló.... Amikor este tévézünk, rámpenderedik, hanyatt vágja magát és olyankor simogatnom, cirókálnom kell a pocakját... Imádja..!!! És olyan édes érzés, amikor érzem, hogy odabenn mozgolódnak a "pocaklakók".... Olyan mintha halacskák lennének odabenn. De a korábbi terhessége is ilyen volt...))))
Mi sem a foldon, vagy a kosaraban alszunk, hanem az agyon.
Szinte szamukra ez a termesztes. Biztosan le is lehetne szoktatni errol, de mi nem is nagyon erolkodtunk.
Amig Doris nem lett szobatiszta, addig - volt egy ketrece - es abban aludt ejszaka, ott volt a tanyerja, meg a papir, ahova elvegezhette a dolgat.
De mar akkor raszokott arra, ha reggel megszolalt a vekker, Ot azonnal ki kellett venni, es mint akit puskabol lottek ki, rohant be "Apahoz" a haloba, fol az agyra, es ott olyan jol erezte magat.
Amiota meg szobatiszta, az elso perctol ott alszik velunk.
Mi szinte leszorulunk az agyrol, hogy o kenyelmesen elferjen.
Az ággyal kapcsolatban annyit mondanék: vettünk neki fonott kutyakosarat (belevaló párnával). Ezt befedtem polár anyaggal+ puha törölköző van párnácskának. Szerintetek hol alszik?
VAgy anyuék ágyában, vagy alatta (ha melege van) vagy pedig az én ágyamban:))
Sarlatán: lehet én olvastam és értettem félre (akkor bocsi). Szóval a területjelölésnél amikor írtad, arra azt érted, hogy a lakásban is megjelöli a területét egy kisfiú?
Ha erre értetted, akkor megnyugtatlak. A lakásban nálunk soha nem csinált ilyent. Míg nem szobatiszta, addig ugye a kisfiúk is úgy pisilnek mint a lányok. "Leguggolnak" a lakásban. Miután Zeusz szobatiszta lett, akkor ugye már nem pisilt a lakásban, de ha véletlenül vmiért többet ivott vagy ilyesmi,akkor is leroggyasztott. De amikor elkezdte emelni a lábát, és itt fent jött rá a pisilés mert rengeteg havat megevett stb. akkor is csak leroggyaszt. Soha nem emelte a lábát a lakásban. És az egyik ismerősnek is fiúyorkija van, és nekisem emeli a lábát a lakásban.
Mostanában már úgy jelez, ha menni kell, hogy leül a fogassal szemben ahol lóg a póráza. És mereven figyeli. (nem ugat, csak figyel)
Az én kutyim is imádja a havat. (nálunk itt Mosonmagyaróváron már éjszaka óta esik. Most már csak szállingózik és olvad az utakon. )
Belefúrja a fejét a hóba, tolja maga előtt a havat:) Ja és megeszi sokszor.
A hógolyókat széttapicskolja a két mellső lábával. És ő is a legnagyobb hóba szokott belemenni. A szőréből meg a beleragadt hódarabokat úgy kell leolvasztanom:)
Igazan klassz a kivalasztott kiskucko. Bar ahogy elnezem, nagyon nem tud majd benne "terpeszkedni".
Doris annyira kiterul neha, mint egy beka. Hanyatt dobja magat, labai egnek allnak. Nemelyik foton latszik is valoszinuleg.
Dorisnak fonott kosara van, azt vontam be szivacsreteggel, varrtam ra huzatot. Aztan kellett ra ujabb huzat, mert a huzaton es a szivacson is keresztulragta magat. Mindig valami csinytevesen tori a buksijat.
A kosarat ugyan eleg ritkan hasznalja, leginkabb o szereti kivalasztani a helyet, ahol eppen meghuzza magat. Raparancsolni egyaltalan nem lehet. Vagyis megprobalhatom, de ugy sem fogad szot.
Mi is hasonlo megfontolasbol valasztottunk kislany kutyat, mint Te. Amellett, az elozo kutyusunk is kislany volt, igy aztan mar volt tapasztalatunk ateren, hogy mennyire nyugodt termesztetuek a lanykutyusok. Jo persze, azert naluk a tuzelesi idoszakot kell atveszelni, de hat ez a termeszet rendje.
Mi mar tul vagyunk a masodik tuzelesen, ami mar teljesen siman zajlott. Az elso igen brutalis volt, rengeteget kellett mosni utana, de ez a masodik szinte nyom nelkul lezajlott.
Nalunk ma reggelre megint hatalmas ho esett. Doris akkora hocsatat rendezett a reggeli seta alkalmaval, hogy orom volt nezni. Nagyon imadja a havat. Beleugral a legmelyebb hoba, es nyakig elsullyed.
Szia Balono!
A pocakban lévő kutyusok nemét nem tudjuk, így reménykedem, hogy lesz egy kislány, akinek majd a gazdija lehetek! Kb. egy hét múlva majd kiderül…
Az első kutyusom, aki németjuhász volt, de nem ez a fő ok, amiért ismét kislányt szeretnék. Ha kertes házban élnék most is, akkor nem biztos, hogy így döntenék, de a 7. emeleten jobb sorsa lesz talán egy kislánynak, mint a területét körbejelölő fiúnak, akinek folyamatosan tiltanám, ezt az egyébként természetes viselkedését.
Házikót már több helyen láttam, és azért gondoltam erre a típusra, amelynek teteje is van, mert –visszagondolva- gyerekként én is jó mókának, sőt biztonságosnak tartottam egy olyan helyet, amelynek fedett. Talán így gondolják a kutyagyerekek is :-)
Az persze nem tudom, csak remélem, hogy nem tudja majd szétrágicsálni, mert ez egy textillel bevont szivacs kuckó.
Természetesen nem plüsskutyaként gondolok rá, és nem szeretném kisgyerek kezébe adni nyúzásra sem. A nagyobb testű, erre nevelt felnőtt kutyusok (és lovak) között vannak néhányan, akik tűrik, a fájdalmat egy kisgyerek kedvéért. Minden elismerésem az övék!
Ha valami "elbujos" kuckot gondoltal a kutyusodnak, lehet hogy nem valasztasz rosszul. Szukseguk is van ezeknek a csoppsegeknek egy nyugodt helyre, ahova "visszavonulhatnak". Bar ez gondolom, ugy sem a kezdeti idokben lesz. Hiszen akkor meg nektek is es neki is minden uj, mindent meg kell ismerni, mindent fel kell fedezni.
Rengeteget fog aludni a kezdeti idokben, de szinte az elalvas masodperceig viszont orulten tud jatszani.
Doris legalabbis ilyen volt. Hatalmasakat jatszottunk, es egyszer csak hirtelen, mint akit agyonutottek, eldobta magat es mar horkolt is.
Annyit azonban nem art tudni, a kolyok yorki nem kisgyerek melle valo kutyus. Nagyon szereti a gyerekeket, nagyon baratsagos kutyus, de nem "plusskutya", akit nyuzni-vonni lehet.
Mikor fog megszuletni a kiskutyad? Es milyet szeretnel, fiu vagy lany kutyust?
Köszönöm mindkettőtöknek a megerősítést! Boldogan hiszek nektek! Reménykedtem, hogy ilyen pozitív élményeitek vannak, úgyhogy most igazán nagy örömet szereztetek. Lebeszélni persze nem tudtatok volna, hogy yorkit válasszak, még akkor sem, ha azt írjátok, hogy erre a feladatra inkább választhatnék más fajtát is, de amiket leírtatok teljesen alátámasztják az elképzeléseimet.
Azt hiszem, hogy furcsán ferde ennek a valóban édes pofijú kutyusnak a megítélése a köztudatban. Talán a masni és kabátka miatt sokat túlkényeztetett ölebnek vélik, de szerintem nagyot tévednek.
Remélem, hogy hamarosan megszületik már (a jelenleg még pocakban lévő) yorkim is!
Addig is kérlek benneteket, hogy írjatok minél többet a kölyök neveléséről, bármilyen tippetek van! Pl. milyen ágyat vettetek neki, (én egy házikó jellegű elbújóst néztem ki neki).
üdv. S.
Szia Sarlatán!
Nekem a testvérem jár lovas terápiára, nagyon szereti. Mellette meg kis létszámú osztályba jár, most elsős. De amikor találkozott Mopyval, rendesen megtartották a tisztességes lépést. Én ennyit tudok hozzá mondani. Ő gyerek, de lehetséges az idősebb korosztály jobban fogadja, bátyám nem igen rajong az állatókért. Kis vakarcs ott figyel az ölében ha itt van nálunk.
Más: Dombvára megy valaki? Én, mint nézelődő akarok oda menni
Remélem mindenki jól van, mert nagy a csaend.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem vagyok semmilyen értelemben fogyatékos, de nekem is vannak nagyon rossz napjaim. Régebben olyan volt mintha depressziós lennék, de nagyon enyhe fokozat. Ez előszokott jönni a vizsgaidőszakokban is, viszont mióta van kutyim, sokkal jobb. Imádom simogatni, egyszerűen nyugtató érzés. És amikor szeretgetem, ő is visszaadja a szeretet és akkor azok olyan jó pillanatok. Talán ez is terápia, csak kicsiben.
Persze neked nem pont ez volt a kérdésed, de szerintem alkalmasak a yorkik terápiás kutyának. Mert igaz, hogy terrierek és virgoncok, de nekik is vannak pillanataik amikor kenyérre lehet kenni őket. Legalábbis Zeusznak vannak ilyen percei:)) És ugye a méretük is alkalmas, meg az az édes pofijuk aminek nem lehet ellenállni. Például amikor sétálok Zeusszal, szoktam figyelni a szembejövő emberek arcát. És nagyon sokan elmosolyodnak, hogy milyen szép pofija van és milyen kis picur. Ezek miatt mosolyognak és egy pár másodpercre "boldogok", és nem gondolnak a dolgaikra, gondjaikra. Az egyik nap egy idős néni tolta a kerékpárját és megállt előttem és nézte a kutyust és mosolygott. De nem gúnyosan mosolygott, hanem szeretettel.
Na én ennyit szerettem volna.
Ui: pont ezt felejtettem el majdnem. A nagymamám eddig csak messziről szerette a kutyusokat. Amióta van Zeusz megsimogatja, tanítgatja, és vasárnaponként eljön hozzánk. (hétköznap mindig mi megyünk a családdal).
Sziasztok!
Attól tartok, hogy rosszul tettem fel a kérdésem, ezért kicsit megtorpant ez a jó kis topic.
Nem szokás, de most elárulok magamról néhány dolgot:
4. éve foglalkozom lovas terápiával, főként értelmileg akadályozott fiatalokkal, és felnőttekkel. Szinte csupa sikerélményről számolhatok be, de akad néhány „eset”, ahol úgy érzem, hogy talán kutyusokkal lenne jobb kezdeni az állatokkal való ismerkedést, mert gyönyörű állatok a lovak, de meglehetősen tekintélyt parancsoló a méretük.
Arra gondoltam, hogy szerintetek alkalmas e a yorki –mint fajta- olyan környezetbe, ahol néha több türelemre, megértésre van szükség.
Amiért én úgy gondolom, hogy IGEN alkalmasak erre a munkára:
- kevésbé félelmetes kinézetű, így könnyebb vele a barátkozás,
- temperamentumos, ezért jó kapcsolatteremtő,
- kedves, kiegyensúlyozott.
Vitatkozzatok velem, vagy cáfoljatok meg, ha rosszul okoskodom!
Előre is köszönöm!
Üdv. S.
Szia Brudo!
Dehogy nézlek okoskodónak, hiszen valóban hiányosak (voltak!) ismereteim, és Te korrektül válaszoltál!
Köszi!!!
Üssetek agyon, ha sokat kérdezek, de még mindig hajt a kíváncsiság!
Szerintetek alkalmasak a yorkik –úgy általában, hiszen mindegyikük külön egyéniség- állatterápiára?
Balono!
Nagyon bájos Doris! Nekem spec. a 2349-es képen tetszik.
üdv. S.
Meg kell osztanom Veletek a tegnap este tortenteket.
A mi kiskutyank, valoban egy IGAZI KISHOLGY.
Olyan aprosagokat mar nem is emlitek, hogy barmit lehet vele csinalni, barmilyen "frizurat" krealhatok neki (lathattatok a www.mordor.hu/legjoe oldalon is), kulonbozo "hajfonatokat", copfokat, akar egyet, akar kettot, turelmesen tartja a kis buksijat, ha a fesujet meglatja a kezemben, mar ugrik is fel a "fesulkodo puffjara", es mehet a szepitkezes.
Tegnap este elkeszult az elso ruhacskaja.
Keszen nem sikerult vennunk a meretere, mert ami a hata hosszara jo volt, az a pocikajan viszont nagyon bo lett. (Nagyon kedves volt az elado holgy, es kolcson adta azt a ruhacskat a szabasminta levetelehez.)
Eloszor csak egy betaverziot keszitettem, de mar az elso pillanattol tudta, hogy neki keszul valami.
Kivancsian ott alldogalt a kiszabando anyagon, figyelte minden mozdulatom, hogy eppen hol tart a munkafolyamat.
A ruhaproba is annyira tokeletesre sikerult, hogy azt szavakkal leirni nem is lehet.
Lehetett siman gombostuzni, alakitani a fazonon stb.
Azt ne is emlitsem, hogy kozben mennyi puszikat kaptam.
Nagyon tud orulni mindenfele kis aprosagnak.
Ajandekot mindig kell neki vinni, azokkal persze orakig el tud jatszani.
Persze, mindig csak a legujabb a legkedvesebb jatek.
Igy aztan sikeresen elkeszult az elso kisruhacskaja, egy padlizsanszinu pamutruha. Olyan gyonyoru benne, mint egy kiralyno a kiralyi palastban.
Majd teszunk fel a fotoi koze ruhas kepeket is, es akkor meglatjatok Ti is.
Köszönöm szépen a tájékoztatást – szinte mindent sikerült megértenem :-).
Most már van elképzelésem, hogy mi történhet egy tenyészszemlén.
Megint kérdeznék: Mi az a rengeteg rövidítés, amely a kutyás hirdetésekben szerepel ( HPJ, CH, CAC, BOB, R.CACIB, HFGY, BIS, R.BIS,HDGY, JKLGY, BOG, JCH, stb.)?
Jártam már néhány kutyakiállításon, sőt a mostani CACIB-on is, de sajna nem világosodtam meg. Légyszi' segítsetek!
Sziasztok!
Ma egész nap kocsiban voltunk. Imád utazni, persze ha dolgát akarja, végezni meg kell állni, nekünk kiszállni mert szégyenlős J Hóba meg nem tudtam ki tenni, nem találtam volna meg.
Végig nézeget az ablakon keresztül, felfedezi a világot. Persze ha valaki el megy a kocsi mellett akkor ugat, amit nem lehet hallani, annyira gyenge.
Szerencsére én sokat tudok vele lenni, mert kötetlen a munkaidőm. Igényli is, de ha egyedül van azt is jól viseli.
Pusz Mindenkinek!
Tegnap este olvastam Judit írását, hát, bizony megkönnyeztem. Imádkozom, hogy nekem ne kelljen ilyen nagy szomorúságot átélnem.((((((((((((((((
Én nem olvastam Judit könyvét, de állíthatom, hogy most már ezt is fogom keresni a könyvesboltok polcain...
Köszi a tippet, az AniVet-ben megnézem a Varga Mónika féle könyvet - remélem még kapok belőle....)))
Így, hogy már 3 éve vagyok Yorki-gazdi, így csak megerősíteni tudom azokat, akik úgy érzik, minden külön perc veszteség, amit nem Velük élünk meg.
Szerencsésnek érezhetem magam, mert a munkámból kifolyólag itthon dolgozhatom, így a 3 gézengúz állandóan 2 méteres körzetemben lehet, mindig mindent láthatok, mit s hogyan reagálnak le, hogyan élik meg a mindennapjaikat.
Örülök is neki, hiszen a yorki egy olyan kutyus, aki a gazdija, ill. az ember közelsége nélkül nem tud "boldog lenni"...
Szóval csak gratulálok mindenkinek, aki úgy döntött, hogy Yorki-val osztja meg az életét... higgyétek el, senki nem fogja megbánni...
Hú, kicsit érzelgős lettem, abba is hagyom..... hiszen úgyis tudjátok, Akik Yorkival éltek...
A tenyészszemlén igazából az történik, hogy egy küllembíró megnézi a kutyus külső adottságait, örökíthető jegyeit. Fogát, méretét, testsúlyát, arányait, szőre típusát, színét, fülét, mancsát, körmeit, járását stb.
Mivel ez nem szépségverseny és kiállítás, nyugodtan lehet vinni kozmetikázott kutyust is. Amennyiben nem találnak hibát (pl. foghiba), vagy a standard-tól túl nagy eltérést, úgy a kutyus megkapja a tenyészszemlét, ami után az utódok törzskönyvet kapnak. Ha ez valamelyik szülőnek v. esetleg egyiknek sincs meg, a kölykök akkor is kapnak Származási lapot, csak felülbélyegzik, hogy a szülő(k) nem rendelkeznek az előírt minősítéssel... Persze aki a kölyköt 1 éves kora után elviszi tenyész-szemlére és megfelel, természetesen az ő utódai már nem felülbélyegzett származási lapot kapnak.
Halalosak tudnak lenni ezek a kis csoppsegek, amikor rajuk jon a jatek.
Doris, amikor meg pici volt, rendszeresen este, lefekves elott porgott fol ennyire.
Rohangalt le-fol, a parkettan szinte elkapart a kis labaival. Mindig csinaltunk neki futoszonyeget pledekbol. Hatalmas labdajatekokat rendeztunk. De tenyleg, mint egy orult, annyira tudott rohangalni.
Kesobb mar bujocskazni is szoktunk.
Irto edes, amikor megtalal bennunket. Azt az oromot elmondani, vagy leirni nem is lehet, csak erezni.
Most a napokban is volt egy ilyen sztori. A ferjem elbujt elole, es Doris nagy sokara talalta meg. Hat azt a rengeteg puszikat, amit akkor kaptunk tole...
Imadnivalo. Csak azt az idot sajnalom, amikor nem lehetunk vele, mert hat ugye, dolgozni is kell.
Tegnap este miutan elolvastam az irasat, nem is tudtam reagalni semmit. Csak neztem a monitort es egyutt sirtam mindazokkal, akik ezt a fajdalmat ugyanigy aterezhettek.
Sajnos Doris elott mi is ateltunk ilyesmit, bar kozelrol sem hasonlo a tortenet.
Egy csivavakeverek kutyusunk volt. 2 eves koratol elt velunk, korabban csaladi hazban (akkor ugyebar meg kint lakott), kesobb, kb. 8 eves koraban panelba koltoztunk. Attol kezdve, a munkaval toltott idot leszamitva, szinte minden percet egyutt toltottunk, egyutt aludtunk, egyutt keltunk stb.
Egyszer csak megbetegedett. A lakotelepen benyalt valami bacifeleseget, es ettol kezdve csak egyfajta tapot ehetett, ami konkretan az o gyomor- es belbetegsegere lett kifejlesztve.
4 evvel ezelott ki kellett a mehet es a petefeszkeit pakolni, mert tele lett daganatokkal. A szovettani vizsgalat megallapitotta, hogy a daganatok rosszindulatuak voltak.
Ezutan 2 evvel ismet meg kellett muttetni, mert az oldalan, a bordajanal is jelentkezett egy daganat, es biztosan fajhatott neki, mert ragicsalni kezdte.
Ezt kovette meg egy jo evunk.
Neha hibaztatom magunkat, ha akkor nem tortenik az, ami, lehet, hogy meg ma is elne.
Teljes lakasfelujitast tartottunk, erre az idore a Mamahoz koltoztunk. Csokikanknak - mivel mar idos volt, 14-15 eves - ez mar sok volt. Nehezen vette tudomasul, hogy ki lett szakitva az o kis megszokott otthonabol, amikor hazamentunk korulnezni a felujitas menetere, szinte csak szomorkodott o is a latvanyon, a teljes felfordulason.
Es ekkor szinte percrol percre leepult az allapota.
Nehezen mozgott, nem tudta tartani a vizeletet, nehezen kapott levegot, szinte horgo hangot hallatott, annyira fulladt.
Elrohantunk vele az orvoshoz, ott megrontgeneztek, es akkor lattak, hogy teljesen attetes lett az egesz szervezete. Segiteni rajta mar egyaltalan nem tudtak volna, esetleg a fajdalman enyhiteni.
Nagyon nehezunkre esett kimondani azt, hogy akkor inkabb ne szenvedjen.
Napokig zokogott az egesz csalad.
Ket hetig tartott mire eljutottunk arra a dontesre, hogy nem tudunk kutyus nelkul elni. Es keresgeltunk. Es ratalaltunk Dorisra.
Olyan erdekes. Csoki szeptember 19-en halt meg, Doris pedig 1 nappal elotte, 18-an szuletett meg.
5 hetes volt, amikor eloszor meglattuk, de annyira magaval ragadott bennunket az a tenyernyi kis babacska, hogy ragaszkodtunk is hozza, hogy o legyen a mi kicsikenk.
Sziasztok!
Judit, sajnos én tudom milyen, amikor a kutyusod a szemed láttára alszik el örökre.
Könyvet édesedről, kb. két hete vettem kezembe egy könyvesboltban…..
Mopy meg van húzatva, öt perce rohangál megállás nélkül a lakásban, mindent feldöntve, el akarjuk kapni akkor meg hanyatt vágja magát….. MEGBOLONDULT!
Szia Balono!
Igazad van, a yorkik könnyebben szlalomoznak a lakásban, mint pl. a bernáthegyiek J.
Nem ez volt az elsődleges szempont, amiért ezt a fajtát választottam, de fontos, hogy ne kínozzam a lakásbeli élettel, mert a VII-en is ugyanúgy hiányoznak a (szüleimmel maradt) kutyusok.
Ma láttam az AniVetben a Varga Mónika Y. T. könyvet (3 példány volt).
Vettem a leendő kutyusomnak egy itató tálkát J
Kérdésem is lenne: Mi szokott történni egy tenyész-szemlén?
üdv. S.
Szia Judit!
Sovány vigasz, de nem egyedül gyászolod Danit. Könyvedet olvasva kicsit mintha ismertem volna Őt – gondolom, ezzel sokan vagyunk így.
Hiszem, hogy nem azért ment el ilyen fiatalon, és megdöbbentően váratlanul, mert azt gondolta, hogy már mindent megtanított neked. Talán túl messze futott el, mert izgalmas volt, amit odaát látott, és nem talált vissza. Ha van túlvilág, abban biztosak lehetünk, hogy hűséges kutyusaink odaát várni fognak ránk – bármeddig…
Nem most, de ha majd meg tudod osztani velünk az együtt töltött napjaitok emlékét, bíztatni szeretnélek, hogy folytasd a történeteteket, írd tovább a könyvet!
Milyen az új kutyusod? Esetleg tennél fel róla képet? Hogy hívják?
üdv. Sarlatán
Sziasztok, én sem tudom, mi történt. Jan. 30-án a mezőkövesdi verseny előtt összeesett, elvesztette az eszméletét. Kb. 40 percig emberfeletti munkával próbálták újraéleszteni. Két injekciót kapott, egyet a szívbe, amitől megindult a szívműködés, de a légzése nem. A kezemben hoztam haza Mezőkövesdről. Biztosat nem lehet tudni, csak ha kértem volna boncolást, de azt nem akartam. A dokink szerint a szívben vagy szív közelében egy ér szétpattant. Mindenkinek az a fiatal focista jut eszébe Danikámról, aki a pályán esett össze. Sokszor vizsgálták (a sportorvosi vizsgálatokhoz hasonlóan), és soha semmi rendellenességet nem észlet senki. Bikaerős, egészséges volt.
Talán úgy gondolta, már mindent megtanított nekem, amit csak tudott, és ezért többé nincs szükségem rá. Istenem, milyen óriásit tévedett!
A másik kiskutyám, Zserbó nem evett, nem játszott, pedig lételeme a pörgés (sheltie). Csak feküdt egy helyben és folyamatosan sírt. Mindenhol Dancit kereste, séta közben néha úgy vonyított, mint egy farkas. A fájdalom a hangjában döbbenetes volt. Féltem, hogy őt is elvesztem, a szemem láttára gyengült egyre jobban.
Mindíg a legjobbak mennek el.
Most van egy új kiskutyánk, aki nagyon helyes, de az űrt, amit Danika hagyott maga után, soha nem fogja senki betölteni. A tekintete, amellyel folyamatosan az enyémet fürkészte, örökre itt marad. A lépéseit ma is hallom, ahogy kopog a kis körme a parkettán. A szuszogása, az érintése.... na, jobb, ha most abbahagyom.
Zserbó szerencsére megnyugodott, és most hogy itt a kicsi, újra elkezdett enni, játszani. Legalább ő megvan nekem, ő még emlékszik Danira. A kutyák soha nem felejtenek.
Használjatok ki minden percet, amit a kutyátokkal tölthettek.
Nem is néz ki úgy, mint a Sátán kutyája. Nagyon kis édes, okos kis pofikája van... Régebben nekem is volt egy németjuhász-féle fekete kutyám, de nem tarthattam meg, mert a IX. emeleten laktunk és nehéz volt vele úgymond együtt élni. Amikor a kutya evett a konyhában, a 4 tagú család várt a sorára, és amikor a kutty befejezte, jöhettek a többiek.
A ruha igenis jópofa a másik kutyin, én is sokáig gondolkodtam, hogy veszek a 3 gézengúznak, de még felpróbálni is szenvedés volt, úgyhogy letettem az ötletről. Mi nem hordunk kutyaruhát.... sajnos...(((
Idefix a férfi, kicsit úgy néz ki, mint a "sátán kutyája", mert sötét a pafija, és világos a szeme. Ő majdnem 9 éve szegődött hozzánk, és azóta teljes jogú családtag.
Mimóka 1 éves, a múlt héten költözött át a szüleimhez. Az új kislány a szomszéd utcából került át, mert gazdái elköltöztek, és az új helyre nem vihették őt. Néha ugyan meglátogatták, de rendszeresen enni-inni sem kapott.
A fotók ma készültek, és Mimókán azért van pulóver, (szerintem így elég drámaian néz ki) mert nem ismeri a kutyaházat, így nem is használja, -hiába hoztuk át a rongyiját- és kölyök szőrével egész nap kinn játszott, és a havat túrta, úgyhogy Anyukám inkább felöltöztette, és ő azonnal elfogadta.
