Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nem hiszem, hogy lett volna olyan század, ahol ne lett volna szilveszterkor pia. Pedig az ellenőrzést megszigorították, a kerítés
mellett tiszthelyettesek mászkáltak, a kapunál is alapos ellenőrzés volt. Mi úgy oldottuk meg az "ellátmányt" , hogy már két
héttel szilveszter előtt kimaradásra mentünk bevásárolni. Úgy volt megbeszélve a bentiekkel, hogy takarodó előtt negyedórával
lejön valaki a hamut kiüríteni. Akkor még szenes kályhák voltak a körletekben. Micsoda véletlen, hogy pont a kerítés mellett
volt a konténer, amibe a hamut kellett beborítani. Mi már persze ott álltunk a kerítés másik oldalán, és a halk kérdésre,
hogy -itt vagytok?- már nyújtottuk is be az üvegeket. Szorgos kezek gyorsan át is vették, és a szenesvödörbe rejtve felvitték
a körletbe. Mi meg a kapun nagyképűen besétáltunk, mint aki jól végezte dolgát. A következő feladat a pia elrejtése volt.
Mivel nemrégiben kaptunk új szekrényeket, azt is jól megoldottuk. Magas, keskeny szekrények voltak, deszkakeretes lábbal, nem lehetett alálátni. Szekrény megbillen, üveg meg szépen begurul alá. Hiába voltak utána szekrényvizitek, senkinek nem jutott eszébe, hogy alatta is lehet valami. Szilveszterkor meg durrant a pezsgő, előtte szépen fogyott a konyak is.
A meteo század kis létszáma miatt minden jeles ünnep valamelyikére jutott mindenkinek a szolgálatokból.
Nekem 1971 karácsonyra és szilveszterre is jutott belőle, nem mintha nélkülözhetetlen lettem volna, de utólag bekell látnom jogos fenyítésem és azt követő helyben járás miatt más választásom nem volt.
Karácsony nehezen és bizony szomoruan telt el, de szilveszter szervezés alatt volt!
A fórumon a hozzászólások között igazán jót nem olvastam az elhárítokról, személy szerint Én jószomszédi kapcsolatot ápoltam Velük, első hivó szóra "önzetlenül" vágtam a hajukat
ezáltal Nekem is lehettek kéréseim.
Szolgálati autójukkal ellenőrzés nélkül jöttek-mentek a kapun, ezt kihasználva kockázatmentessen behozták és tárolták az egy üveg pezsgőmet.
Telephely szolgálat volt szilveszterkor, oda levinni volt az igazi kockázat. Elhárítós barátaim,
fél munkát nem végezve kettő darab pezsgős poharat is mellékeltek.
Nagyon hideg volt, a lábam újság papirral bélelt nemesbotosban sem igazán izzadt, éjfél előtt pár perccel ébresztettem társamat, a hideg és a lebukás miatti idegeskedés végett
igazán koccintósra sikerült az újév köszöntése.
Megragadom az alkalmat, itt és most nagyon boldog újévet kivánok minden volt MN1480-as
bajtársamnak, valamint a fórummal szimpatizáló társainknak!
A karácsony volt az, amiből egyet sem töltöttem a laktanyában. Sikerült mindig szabadságra mennem. Utolsó szilveszterkor átlépve az újév küszöbét, kórusban felkiáltottunk: idén leszerelünk! :-)
Hadd legyen szabad hozzászólnom - úgy is, mint csupán egy rajongó - hiszen jómagam nem voltam katona, pénzügyőrként telljesítettem szolgálatot határvámhivatalnál.
Nekem is kellett alakiznom hidegben, hóban, esőben, velem is kiabáltak, én is jártam lövészetekre. Bár akkor azt kérdeztük, minek, hiszen nem vagyunk háborúban. És ezért "háborogtunk" eleinte. Később azokkal, akik kiabáltak velünk, és egrecíroztattak minket, igazi bajtársak, barátok lettünk, együtt dolgoztunk becsülettel hóban-fagyban (szó szerint, hisz a határszolgálat kissé huzatos volt), és együtt is mulatoztunk, ha lehetőség adódott rá. Mi ott próbáltuk megállni a helyünk( néhányunkkal ellentétben lehetőleg becsülettel), a katonák, a rakétások" meg az MN1480-ban. És ott bizony nem lehetett elhülyéskedni a dolgokat... Én csupán történeteket hallottam az ott hivatásosként vagy sorkatonaként szolgáló barátaimtól, azok katonatiszt szüleitől, kollégáktól. Állíthatom, méltán büszkék rá azok, akiket "odavetett" a sors.
(Terroristák?! Az Osztrák, Német, Olasz testvérek nem azok?
Igen, az emberek, akik laktanyák, katonák mellett éltek / élnek, két részre oszthatók:
-akik értették / értik, miért volt / van szükség honvédségre, és akik rühellenek minden olyan dolgot, ami egyenruhához, államhatalomhoz köthető. Utóbbiakat, ha megkérdezed, nem tudnak válaszolni, miért utálják a zsarukat, katonákat. "Csak mert."
Ámde ha sérelem éri őket, rendőrért kiáltanak, és várják a katonát is hogy megvédje őket... Este tátott szájjal izgulnak a Tv előtt a vietnami vagy iraki háborúról szóló film amerikai főszereplőéért, pedig ő is fegyvert, repülőt, rakétát kezel. De az más... Ez egy ilyen világ. Ma már senkinek sincs önálló véleménye, a haverok, a csorda véleményét vallják: e szerint pedig kommunista gyilkos mindenki, aki anno fegyvert fogott a kezébe. Fegyver azonban volt a határon túl is, azok csöve pedig errefelé nézett.)
Én szeretném ezúton kifejezni minden tiszteletem az Mn1480-nál szolgált, és erre a topikra író, emlékező katonának, és továbbra is izgatottan olvasgatom a történeteiket!
A megítélést árnyalja azonban a hivatásosak és a sorállomány közötti lényeges különbség.
Míg a hívatásos állomány egyéni (akkor lehetett még hivatkozni a társadalmira is) érdeke volt a motiváció (pénz, lakás, karrier), addig a sorállomány részéről kényszer cselekménynek minősült és mindenki le akarta tudni megrázkódtatások nélkül (több kevesebb sikerrel).
Tehát az akkori erőegyensúly fenntartása végett szüség volt erre az alakulatra, az akkori műszaki technikai szinvonalon.
Igen a másik oldalon is voltak ilyenek (vajon Ők is terroristáknak voltak odahaza megbélyegezve?), és Őket is kivonták.
Namost a "Megcselekedtük amit elfelejtett a haza!"mire is utal?
Hát arra, hogy akik ott voltak (tiszt és sorállomány) az elvárásnak próbált maximálisan elegett tenni.
Na de aban az időben máshol is próbáltak az emberek így eleget tenni (feléptettek egy olyan országot, amit aztán 90-után el lehett
kótyavetyélni , ugyanolyan megalázó módon, ahogy megsemmisítették ezt az alakulatot).
Na akkor nagyon sok embert felejett el a haza (mert a pénz és a politika ezt kívánta).
kovacsgyula44urat, ésRicky Hawkbarátomat ha, nem gond, kiegészíteném avval, hogy:
Legfőbbként és főleg még arra is büszkék lehetünk, hogy így összetartás van legalább itt, hiszen ma az összetartás, nagyon nem dívat pontosan azért, mert olyan emberek kerekedtek ki értelműkből, akik mást nem tudnak, mint „dögöljön meg a szomszéd is”. Nem tudnak mást, mint uszítani, gyűlölködni. Ez itt most ebben az országban irtó divat lett, - 99% ban - hiszen ma már a agyilag vegetatívak is kinyilatkoztathatnak. Azt gondolják, ha folyamatosan beszólnak, ettől nagyok. Ezért van, hogy némelyik ember függetlenül nemtől, utálja saját „vérét”, elhagyja, kidobja saját gyerekét is. Nem értik emberek mitől van az, hogy vannak még olyanok, akik képesek embertársait szeretni. Ha háború lenne, sokan saját magukat lőnék végül is agyon, mert nem tudnának mit kezdeni az önutálatukkal. Mi, meg akik normálisan, számukra felfoghatatlanul gondolkodó emberek, ezeket is megvédenénk… Elgondolkodtató, baromira. Tipikus esete az autóból kidumálunk, integetünk, anyázunk, mert mi vagyunk a menők. Akkor van a gond, amikor a másik fél ki szál és ott terem az ajtója mellett, na, akkor szokott kattanni az ajtó zár…
Szóval nem akarok eltérni a főtárgytól. Árpapa - ugyan évvége van, és mindenki idegesebb - jól látta időben lelépni, félre tenni itt a dolgokat, hiszen itt vannak ezek, akikkel nem lehet értelmesen beszélgetni…
Nem baj, ha majd ezek után infarktus kap, de ennek az embernek is:
Ha nem ilyen stílusú volna ez a kérdés, akkor a válaszok sem olyanok, mint amilyenek lesznek itt hamarosan. Jól látom, hogy van itt egy kis írígység is egy összetartozó társaság miatt? Van ám még ilyen több is, csak keresni kell. És keresés közben lehetőleg felesleges beszólni másoknak. Az a meglátásom, hogy ezért a hozzászólásért kár volt egy nicket regisztrálni.
Szóljon hozzá egy volt sorkatona is (bár a trollokat nem etetjük).
Nem tudom, tisztelt uram, Önnek mi a gondja. Nem tudom, Ön ott töltötte-e katonai szolgálatát. Ha ott volt, akkor emlékeznie kellene a szolgálatára. Emlékeznie kellene, miként folyt az élet az alakulatnál. Hadd ne én, mi ítéljük meg az egyszer volt alakulat létjogosultságát. Bár anno beszéltek erőegyensúlyról, amit a keleti végeken kis hazánkban a 1480 volt hivatva segíteni fenntartani. Mert igenis ott voltak szemben a hasonló rakéták, amik akkor fenyegetettséget jelentettek, és máris közlöm, nem csak a kommunista rendszert égette volna azok nukleáris töltete hamuvá, hanem Önt, engem és tíz,- százezernyi magyar polgárt. Aki ezt kétli, annak igencsak infantilis nézetei vannak.
És ha e célból állt a helyén a rakétadandár, akkor a feladatnak meg kellett felelnie. A megfelelés csak magas színvonalú szakmai tudással és begyakorlottsággal (tudja, az én időmben nyolc havonta cserélődött a sorállomány egyharmada, tehát folyamatosan dolguk volt a kiképzőknek, akinek a szakmai ismereteken kívül otthon kellett lenni a pedagógia terén is, tudja, akkortájban már nem az ekeszarv mellől kerültek ki a tiszthelyettesek, tisztek), ezenkívül kemény fegyelemmel volt elérhető.
Akik ott töltötték a szolgálati idejüket (és higyje el, a sorkatonák nem is annyira akartak volna két évet távol a családtól, barátnőktől, feleségektől eltölteni, sőt, azt sem tudták bevonulásukkor hova kerülnek), de ha már odakerültek, akkor becsülettel tették a dolgukat (kivétel, ami erősíti a szabályt, mindig akadt).
Nekem van viszonyítási alapom, mert három hónapot egy alföldi laktanyában töltöttem tanfolyamon, ami nem is említhető egy napon a 1480-al. A követelmények és a fegyelem ellenére vártuk, mikor kerülünk vissza a küldő alakulatunkhoz. Hozzáteszem, hogy ott a sorkatonák elhelyezési és egyéb körülményei is mások voltak.
Erre hivatkozva állítom, hogy akik a 1480-nál szolgáltak, azok igazi katonák voltak, és kemény követelményeknek feleltek meg télen-nyáron, esőben-hóban, a laktanyában vagy a Bakony hegyei között, vagy akár a szovjet lőtéren.
A katonai szolgálatot a magam részéről egy kalandnak fogtam fel, egy felelősségteljes kalandnak, hiszen fegyver volt a kezünkben, mi voltunk, akikre bármikor számíthatott az ország. Erre ne legyünk büszkék? Annak mindannyian örülünk, hogy a rakétákat soha nem kellett bevetnünk. És tudja, akkor is büszke voltam, amikor Badacsonyban voltunk szüretelni társadalmi munkán. Lehet, hogy annak a szőlőnek a borát Ön is megkóstolta.
És akkor néhány szót a civil munkahelyekről. Az elmúlt években az én munkahelyemet (sőt, az egész, saját szakmájában országos élvonalban levő üzemünket) is bezárta az újdonsült külföldi tulajdonos. 180 embert tett munkanélkülivé. Isten nem ver bottal, az "urat" nemrég ítélték hosszú börtönbüntetésre, sokmilliárd eurós csalások miatt. Ám ez már rajtunk nem segít. Bennünket sem sirat senki.
De a hadseregnél, ott, akkor valami más volt. A katonai szolgálat, ma is vallom, egyszerűen nem fogható máshoz. Aki ott becsülettel helytállt, méltán lehet büszke.
Tudja, mifelénk nem tartották igazi férfiembernek, aki nem volt katona.
Én hét évet töltöttem ott 1966 és 73 között tisztként. Akkor még azt a tudományt, amit mi ott a gyakorlatban műveltünk, a minőség és megbízhatóság tudományának hívták. Ma az ISO különféle változataiként ismert. Nosztalgiázásunk tárgya egy minden körülmények között működő rendszer. És ezt a rendszert, mi, válogatott emberek működtettük elképesztő kötöttségekkel, hatalmas erőfeszítésekkel. Az évenkénti közös lövészeteken tapasztalhattuk, hogy a minden országban első ligás rakétások között is a legjobbak voltunk. A hét évet nem elvesztegetett időnek tekintem, hanem egy iskolának, ami mai napig irányt ad cselekedeteimnek. Nem vettem részt a felszámolásban, de megértem, hogy akik teljes katonai pályafutásukat a rakéták mellett töltötték, valamivel nagyobb megbecsülésre számítottak. Nekem ilyen igényem nincs, én tartozom köszönettel azon kollégáknak, akikkel ezt a minőségi munkát végezhettem. A pécsi tüzérdandártól mentem nyugdíjba 2000-ben. 15 évet szolgáltam a dandárnál. A dandár is magas minőségen működött, 2004-ben felszámolták. Évente háromszor itt is összejövünk 100-an, 200-an volt tüzérek, elbeszélgetünk arról milyen idegenen járunk ebben a világban, ahol semmi sem működik rendeltetésének megfelelően.
Üdvözletem! Már egy ideje nézegetem az index topicokat. Mint közel lakónak megakadt a szemem ezen a tapolcai topicon. Hetek óta bele-beleolvasok és érlelődik bennem a gondolat hogy néhány dolgot helyre kellene tenni. pl.: "Megcselekedtük amit elfelejtett a haza!" Kérem tisztelettel, miért is? Mit és miért felejtett el a haza? Vagyis miért is tartozik köszönettel a társadalom a volt tapolcai tiszteknek? Ugyebár a kilencvenes évek elején felszámolták az Önök munkahelyét. Ha jól emlékszem a felszámolás után senki nem került az utcára, senkiből nem lett munkanélküli, nyugállományba helyezését szinte automatikusan intézték, mindenki megtarthatta a "telepen" a lakását. Akkor mire is ez az önsajnálat? Mi (én és volt beosztottaim) többször és többszörösen megszenvedtük a rendszerváltás a piacgazdaság áldásait. Nem siránkoztunk, nem sirattak benünket, mint ahogy itt teszik egykoron itt szolgált sorállományúak a Dobó laktanya fölött. Tehát ismételten felteszem a kérdést: miért is tartozunk köszönettel?
Hát igen. Külön világ ez a média. Nagy és kifinomult érzékük van összekapcsolni dolgokat, amik szupertitkosak, és atom meg rakéta, meg orosz szó van bennük. Kb. mint a pusztamagyaródi iskola, meg a debreceni könyvtár. Mindkettőben van könyv, szék, asztal.
Az előző részben az „atombunkerben” kezdtük annak felderítését, hogy Kunmadarason vajon miféle atomfegyvereket tároltak. Nos, a folytatásból az is kiderül, hogy a valaha Tapolcán állomásozó MN 1480 számú szupertikos alakulat tagjai mit tudhattak arról, hogy a rakéták feje milyen töltetet tartalmazott. Aztán egy harcálláspont bemutatása után visszatérünk a repülőtérre, aminek az egyik fedezékében fejezzük be a mi kis földalatti Magyarországunkon való alámerülésünket.
A félreértések elkerülése végett ismerem az összes hozzászólásod ezen a fórumon is, meg az MN 1480 hivatalos lapján is. Nem értem mi a baj veled, elvégre mindegyikünk másként élte meg a sereget, tehát nem is emlékezhetünk egyformán. És az élet nem mindíg habostorta -mondta Virág et a Tanu című filmben. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg mikor felfedted kiléted, hiszen Te már lassan "Ságvári Endrével" mondhatod, hogy "harminckét nevem volt". Bocs a tréfáért.
Az írásaidból én egy jó képességű hiradó katonát ismertem meg, aki kissé önfejű és a parancsot teljesítés előtt mérlegelő ember. Valami hasonló voltam én is, csak én az "idealista" elképzeléseim miatt hamar megbocsátottam.
Inkább én hagyom el a topikot, mert nem szeretném szétverni a fórumotokat. Hidd el, én is úgy érzem, hogy miattam ne érje veszteség az itt emlékezőket és barátkozókat.
Üdvözletem mindenkinek és további kellemes időtöltést kívánok!
A tisztesség úgy kívánja, hogy tájékoztassalak bennetek, és veled is nem is nick társunk köszöntsem itt újra, nem szívesen.
Azért újra mert már volt itt is, a Weblapon is, aztán innét is, onnét is sajátságos stílusa miatt törölve lett, de erről ő maga is írt, azt is becsületes dolognak tartom, hogy közölte velünk nevét.
"Igen, 1981. aug. vonultam. "D" aeg. (híradó szd.) "Füge" szakasz, R142. Simon Ervin, Dunaújváros. Voltak is ebből problémáim."
Azt is tisztességes dolognak tartom, hogy személyével kapcsolatban őszinte volt:
"Nem tudom tartani a pofámat. Ezért is zárnak ki elég sűrűn az indexről, jelesül a polidilin való beszólásaim miatt. Már lassan nem tudok milyen nick-nevet kitalálni."
Azt pedig én tartom tisztességesnek, hogy elmondjam, ezek előtt 2009.04.17 02:41:50 -én írt egy hozzászólást itt a 8197 -es számon, amit aztán a moderátor törölt, nem idézném.
Kedves Ervin!
Hozzászólásaidból szép lassan jön elő az a stílus ami miatt törölve lettél. Nem vitatom el a jogod, hogy azt írsz amit akarsz, és úgy ahogy akarsz.
Azt sem vitatom el, hogy rossz volt neked a 1480 -nál.
Én a te stílusoddal egy felületen nem akarok jelen lenni.
Tiéd a pálya, ígérem nem zavarlak.
Boldog karácsonyt kívánok neked a családodnak.
Kedves Topictársak!
Kellemes ünnepeket kívánok mindnyájótoknak.
Nevemre kattintva újra olvashatjátok amit egy hónapja írtam!
( Azért nem volt olyan rossz ez az egy hónap, remélem legközelebb csúcsot javítunk, ha visszakerül a pálya. )
