Ahogyan rákattantam erre az óra témára, máris jött egy újabb felajánlás egy kedves orosz ügyfelemtől (komoly befektető Magyarországon), egyúttal pedig nagyon kedves ismerősöm, már-már barátom.
Neki egy IWC Portofino IW510106 modellje van, amit most az orosz rubel gyengélkedése miatt eladna nekem 3.900.- USD-ért kp.-ben, ami mai árfolyamon cc. 1 millió 90 ezer. (De nem kellene váltanom forintról, van annyi USD-m.)
Az óra NAGYON tetszik nekem. Semmi csicsa arany, sima acél tok, de sajnos bőr szíj. Tudjátok, ez az az óra, ami felhúzós, de 8 napi járástartaléka van.
Ami egy kissé zavar, az az óra 45mm-es (bazi nagy, szerintem) átmérője. Én eddig mindig 40mm-nél húztam meg a határt.
Papírok, doboz van, az óra 2008-as és Moszkvában vásárolt.
Nyilván téma sem lenne a dolog, ha küldenie kellene, de december elején Budapesten jár, ezért személyes átadás elintézhető, vagyis nincs ÁFA+VÁM, hasonló sarcok. Szerintem ez is nagyon megérné, pillanatnyilag keretem is van rá.
Szerintetek érdemes lenne?
Ha megvenném, akkor ez állandó órám lenne, ezért a full nagyszervízen a múlt hónapban átesett, jelenleg csili-vili Breitling Windrider Shadow Flyback B35312 órám egyúttal eladó sorba kerülne...
Bár van egy kedves kollégám, aki egy csaknem vadiúj Breitling-et hord a leggyakrabban, amelyik gyártó kifejlesztette ugyebár a Breitling SuperQuartz™ technológiát, azért ő is néha egy Miyota 8215-ös szerkezetű (automata) órával jelenik meg és azt sokkal jobban ajnározza, mint az egyébként jóval drágább (mert legújabb modell) Breitling SuperQuartz™ eredeti Breitling-jét.
Ez azt hiszem, azért elárul valamit.
Ráadásul (ezt még le kell írnom, nem tudom, a topiktársak hogy viszonyulnak ehhez a kivitelhez) a Miyota 8215-ös szerkezetű órája a mostanában divatos/ciki (nem tudom eldönteni) alulról teljesen átlátszó modell. Ami engem illet, én viszolygok tőle.
Egy előrelátó honfitársunk tudta, hogy mibe kell fektetni a pénzét a háborúban. Biztosan emlékezett még a korona inflációjára az első világháború után és tudta, hogy nem szabad nagy mennyiségű pengőt tartani, így hát megvette az akkori csúcsot. Milyen kár, hogy alighanem nem láthatja, hogy 72 évvel később az ő órája világszenzáció lett. Tartok tőle, hogy nem is az örökösei árulják.
Egyfelől igazad van, a többség nem egy "életre" vesz órát - semmilyent sem. Másrészt a 30-40 éves kvarcok között van valóban pár, az idő próbáját kiálló (jellemzően már akkor is drága, felső kategóriás) konstrukció, de az abszolút elsöprő többségük réges-régen elpusztult.
És amelyik nem - nos, azok között igen kis számban lehet találni a korai ISA/ESA/ETA első generációs kvarcokból... A 70-es évek Seiko/Citizen kvarcai (hozzátenném: Rolex-Omega árkategóriájú presztízsórák voltak ezek a maguk idejében!!) még mindig nagy számban lelhetők fel, a svájciak nem annyira...
A most futó "high-mech" szép ETA kvarcwerkeket meg kis túlzással lapátszám dobálom a szemétbe 6-8 évesen úgy, hogy én igazán nem is foglalkozom velük.. Hullanak, mint a fűszál, kimondottan ezekkel, méregdrága márkaszervizben foglalkozó, direkt meg nem nevezendő szervizes órás tömör véleménye róluk annyi, hogy "szemét". Simán beletesznek 150-200 ezres órákba olyan werkeket, mint a túlzás nélkül egyszer használatosnak mondható, semmilyen szinten nem szervizelhető-megbontható G10 és hasonlók.
Az emberek nagy többsége karórát úgy váltogat, mint telefont. 2-3 évente. Ha szűkebb réteget veszünk, akkor úgy mint gépkocsit. Nagyon optimista esetben is 15-20 évvel számolnék. Egyfelől ennyi idő alatt nagyon sokat változik az életút, a technika, az ízlés. Ezzel a bevezetővel csak arra utalnék, hogy egy kvarc óra kiszolgál egy embert egy életre. Rengeteg kvarc óra van ma is használatban azóta, hogy feltalálták és piacra dobták. A ma 30 éves darabok is hibátlanul mennek. A fellelhető mechanikus órák pedig milyen állapotban vannak 30 év után? Vagy felújításra szoruló pénztemető, vagy NOS amit nem használtak soha funkcionalitásában, vagy ha használták, akkor költöttek rá nem keveset és már inkább eszmei értéke van, nem anyagi.
A Breitlingben sokkal egyszerűbb, hárommutatós werk van, annak van kisebb esélye meghibásodni. Örök életre viszont egyiktől se számíts, ezek nem erről szólnak - de nem is ez a fő gond, hanem az, hogy ha bármi, a legkisebb gond is van velük, a komplett szerkezetcsere lesz az egyetlen megoldás. Ha még lesz hozzájuk szerkezet - mert ezeknél még maguk a cégek sem garantálják a 8-10 éven túli alkatrész-ellátást.
En nem kerdeztem h itt kinek miilyen marka tetszik,meg automata vs qartz stb!
Automata nem kell semennyiert sem (volt mar)mert van hogy nem hasznalhatom napokig,forgatoval nem bohockodok,es sokkal megbizhatobbnak es pontosabbnak tartok egy jo qartzot.
Szoval engem csak az erdekelne melyik a megbizhatobb a ketto kozul.
Az acél jelző full nélkül már meg sem áll magában. Kvarcórát 4 kilóért? Akkor már szánj rá még 150 ezret és vegyed meg a legjobb kvarcot, a Rolexet, vagy a The Citizen-t.
APT fórumtárs lényegretörő meglátását némileg finomítva - nagy-nagy márka/design iránti elkötelezettség kell, ha ilyesmit megvásárol vki. Ez már nem arról szól, hogy többé-kevésbé objektív alapon mi éri meg...
Az "objektív minőség" tekintetében nem nagyon van különbség, a Longines a pozicionálása - felső kategória vs. tokozó - miatt viszont értéktartóbb. Természetesen vannak olyan komplikációk, amiknek a Steinhart a közelébe sem megy, ez pont lehet a Longines-nek, viszont egy szimpla centrál másodperc+dátum kialakításnál
égbekiáltó különbség nincs - csak az árnál :-) Szerintem.
Mondom ezt úgy, hogy van egy Conguest-em és egy Ocean One-m is.
Viszont.
Tisztelt Urak!
egyedul"-)