A Hb.-s példákkal bánjunk óvatosabban, a feltehető korabeli ejtés: szömtökhel, vadzsmuk. Lehet, hogy ez egész hátterében csupán hangjelölési problémák álltak.
Mint ahogy LvT is írta a kétnyíltszótagos szabály értelmében a ragozott alakjában kiesett egy magánhangzó a zárójel helyéről. S hogy miért o hang? Hát azért, mert a magyar nyelvfejlődésben a fenti szabály mellett, s talán még előbbi datálással létezett egy magánhangzó nyíltabbá válási tendencia, ami legalább egy fél "betűköz"-zel nyíltabbá tette a magánhangzókat. (u > ou, ou > o, o > ao, ao > a) Lásd a Halotti Beszédünk első sorából vett két példát is.
szümtükhel > szemetekkel
vogymuk > vagyunk
Tehát a szakirodalom azért hozhatja o hanggal, mivel a kiesés előtt még úgy hangozhatott sok más, ma már a hangunkkal együtt. Esetleg úgy is lehet értelmezni a már nem létező kifejezést, hogy ilyen értelemben ma már nem használják, más értelemben a mai formája a már említett nyakal.
> De lett volna ilyen ige, hogy hasol = hasra húz, hason hord? Nekem ez elég furcsának tűnik.
Van viszont hasal ige eléggé általános jelentésben (vö. hasal 'hason fekszik', elhasal 'elesik', behasal 'bemagol', kihasal 'kivár[ja vmi megtörténtét]'). Nincs akadálya ezek mellett egy hasaló hám 'hason/szügyön fekvő hám' kifejezés feltételezésének. A hasaló szóból aztán a kétnyíltszótagos tendencia miatt kieshetett a második "a", így előállhatott a hasló.
Nem kell tehát feltétlenül egy mozgó "o"-t tartalmazó hasol (haslasz) igét feltennünk. És a nyakló is eredhet a nyakal igéből.
egy önállóan nem létező nyak(o)l ige De korábban létezett ez az ige? Az o miért van zárójelben?
Érzésed jó, a haslónak a hashoz egész biztos köze van, lásd itt. De lett volna ilyen ige, hogy hasol = hasra húz, hason hord? Nekem ez elég furcsának tűnik.
Nagyon érdekes a kérésed, de csak félig tudok rá válaszolni, a másik fele csak tipp. (Talán majd LvT, ha be nem előzött már.)
nyakló: A NYAK főnév származéka, egy önállóan nem létező nyak(o)l ige folyamatos melléknévi igeneve (nyakoló > nyakló ), melynek eredeti értelme 'nyakba vető, nyakon hordott' lehetett, a nyakló tehát egy nyakló szíj, nyakló lánc-féle szókapcsolatból önállósult.
hasló: ??? (Ezzel a szóval még nem találkoztam, de mint írod "bizonyos szempontból hasonló", így arra gondolok, hogy eredetileg ez is a lótartással lehet kapcsolatos.) Tehát a tippem: Ha a HAS szavunkkal kapcsolatos, akkor az előzővel analógiásan *hasoló > hasló és ... , de tovább már nem megyek, mert ha nem igaz, akkor én has(a)lok el a tréfán.
Nagyon érdekes a kérésed, de csak félig tudok rá válaszolni, a másik fele csak tipp. (Talán majd LvT, ha be nem előzött már.)
nyakló: A NYAK főnév származéka, egy önállóan nem létező nyak(o)l ige folyamatos melléknévi igeneve (nyakoló > nyakló ), melynek eredeti értelme 'nyakba vető, nyakon hordott' lehetett, a nyakló tehát egy nyakló szíj, nyakló lánc-féle szókapcsolatból önállósult.
hasló: ??? (Ezzel a szóval még nem találkoztam, de mint írod "bizonyos szempontból hasonló", így arra gondolok, hogy eredetileg ez is a lótartással lehet kapcsolatos.) Tehát a tippem: Ha a HAS szavunkkal kapcsolatos, akkor az előzővel analógiásan *hasoló < hasló és ... , de tovább már nem megyek, mert ha nem igaz, akkor én has(a)lok el a tréfán.
E sorok írója beszéli a szerb és a horvát nyelvet, megérti a többi szláv nyelvet, ismeri az óbolgár és az óegyházi szlávnak mondott, írott nyelvemlékekben lerögzített két nyelvi alakot, ez az ismeret feljogosítja e sorok íróját arra, hogy összehasonlítsa ezeket a nyelveket a ragozó nyelvekkel.
Az alant bemutatott összehasonlítással cáfolhatatlanul bizonyítható, hogy a cseh nyelv szerkezeti rendszere és elemei finnugor-mongol-török eredetűek.
Mindezekből látható, hogy sem az indogermanisztika, sem a szlávisztika nem végzett tudományos munkát, -a finnougrisztika pedig, - megalázkodó szervilitással mindenben kiszolgálja gazdáit
A szlávisztika mindenben terrorizálja a magyar nyelvészetet azzal a céllal, hogy lerontsa a magyar nyelv eredetének kivizsgálásalehetőségeit az okból, hogy tudományosanalátámasszákfizikai kipusztítását.Mert a cél az: kipusztítani a magyarságot, fizikailag is eltüntetni a Kárpát-Medencéből!
A bemutatott tételek alapján bizonyítjuk, hogy a magyarság kipusztításában élen-járó csehek nyelve biz nem tiszta szláv nyelv, hatvan százalékában finnugor-mongol-török eredetű. Nem áll semmilyen összefüggésben az indogermán nyelvekkel.
Elérkezett a realitások ideje
Forrás: Csőke Sándor, Három tanulmány. Eberstein, 1978. Minden jog fenntartva.
No még egy gyöngyszem belőle:
Kniezsa tudása biz igen alacsony fokon állott, - rosszindulata a magyarságal szemben annál inkább tapasztalható
Érvelésedet elfogadom, csöppet sem vagyok otthon a semisztikában (jól írom?), ezért sem cáfolni sem megerősíteni nem tudom.
Az említett levezetést ill. a három szó egybehozását Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép című 1997-ben kiadott tankönyvéből vettem, mely minisztériumi támogatással készült. Ő hivatkozás nélkül közölte, ebből arra következtettem, hogy már elfogadott tézis. Ha ő hazárdírozik, akkor természetesen önkéntelenül én is.
Ettől függetlenül nem volt tanulság nélküli a felvetés, ezek szerint minden forrást, még ha tökéletesnek is tűnik, csak fenntartásokkal lehet felhasználni, figyelembe venni.
Érvelésedet elfogadom, csöppet sem vagyok otthon a semisztikában (jól írom?), ezért sem cáfolni sem megerősíteni nem tudom.
Az említett levezetést ill. a három szó egybehozását Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép című 1997-ben kiadott Ettől függetlenül nem volt tanulság nélküli a felvetés, ezek szerint minden forrást, még ha tökéletesnek is tűnik, csak fenntartásokkal lehet felhasználni, figyelembe venni.
A sémi šb3 ~ ie. septm feltételezett összefüggéséről tájékozódva vagyok, a lehetőséget nem zárom ki, de meg kell vallani, ez egyelőre alátámasztatlan hipotézis.
A héber abbát szó viszont világosan a šbt 'abbahagy, pihen' gyökhöz kapcsolódik, nem a šb3 'hét (7)'-hez. Nem értek túlzottan a semisztikához, de a magam részéről nem látom lehetőségét a két gyök összetartozásának az alábbiak miatt.
Ha a 'hét (7)' gyökéből származna a abbát, akkor nem táw-ra /t/, hanem 3ajin-ra /3/ végződne, mint ahogy a ábû3a 'hét = 7 nap' szó esetén így is van. Ha fel is tesszük a szóban egy /3/ -> /t/ torzulást, akkor azzal kell szembesülnünk, hogy az így keletkezett abbát '7. nap' jelentésű szóból valahogy egy 'abbahagy, pihen' jelentésű šbt gyök vonódott el, amelynek ráadásul teljes paradigmája lett: van qal, hif'il, nif'al stb. alakja. És ehhez még az egész központisémi csoportban -- tehát az arabban is! -- elterjedt.
Ezt én elképzelhetetlennek tartom. Csak úgy lehetséges a kapcsolat, ha a két gyök az alapnyelvben vált szét. Van példa régi két mássalhangzós sémi gyökökre, amelyek egy harmadik mássalhangzóval, mint determinánssal ("képzővel") differenciálódtak. Éppen nem kizárt, hogy a šbr '(össze)tör', šbt 'üt', esetleg šbh 'foglyul ejt', netán šbh 'nyugtat, magasztal' stb. gyökök közös ősre mennek vissza a šbt 'abbahagy, pihen' gyökkel. Így ide lehetne vonható a šb3 'hét (7)' is, az összefüggés ebben az esetben nem lenne közelibb, mint a magyar szerzet és sorozat szavak közt.
Vi. én azon a véleményen vagyok, hogy a héber abbát szónak (így a magyar szombatnak sem) nincs köze a '7' számnévhez semmilyen (alap)nyelven.
Természetesen, ahogy sejtettétek a 7 a közös e három szóban, de olvastam egy érdekes levezetést, melyben egy ősi sémi szabc 'hét' tőből eredezteti le e szavakat az alábbiak szerint:
A magyar hét számnév eredetileg *ét alakú volt, és a szókezdő h- a hat számnév hatására alakult ki. A szó megvan a többi ugor nyelvben is, és egy ugor alapnyelvi *szepte alak rekonstruálható. Ez a jövevényszó az indoeurópai *szeptem ősiráni alakjából való. Így a szeptember szavunkat sem kell magyarázni. (Lásd LvT-t, gondolom eddig mindenki így tudja. De!) De maga az indoeurópai szó valószínűleg sémi eredetű, s a kultikus hetes szám átvételekor kerülhetett az indoeurópaiba. A fent említett ősi sémi tőből van a héber szabbat 'szombat' is.
Tehát a hét, a szeptember és a szombat szavaink azonos ősi eredetre vezethetők vissza.
Üdv: Onogur
OFF
Kedves LvT!
A magadra felvenni szándékozott 'szép magyar szó' számomra (szülőfalum budapesti értelmében) annyira pejoratív jelentésű, hogy utólagos engedelmeddel a nevedben visszavonom. Nem illik hozzád.
Üdv: Onogur
ON
Hogy mindhárom ugyanabból at ie. tőből származik, bár teljesen eltérő úton, az nem kapcsolat?
Bizonyítékról én sem tudok, írtam is, de annyira egybeesik a feltehető ószláv alakkal; kézenfekvő következtetés volt, még ha helytelen is.
> Javaslom, hogy a megoldásotokkal hétfőig várjatok, hátha még próbálkozik valaki.
Én várnám a megoldást, mert vagy túl triviális, vagy genya vagyok hozzá, de nem találok kapcsolatot az alábbi három magyar szó között: hét(7), szombat és szeptember (leszámítva azt, hogy mindhárom átvett; valamint mindegyik a maga nemében a hetedik -- pozitív egész szám, hét napja, hónap, de ez utóbbi is sántít, mert ezek közül számunkra kettő már nem az).
N.B. Én nem tudok olyan bizonyítékról, amely a szombat héber šabbát eredetijét az ie. septm '7' számnévhez kapcsolná. Ellenben világosan az óhéber šábat 'abbahagy, pihen' ige képzéséről van szó.
> kiderül, hogy az albán/ie. szótövet csak feltételezi
Vitán kívül, csak az albán kërcu(r/nj/j) szó etimológiáját keresve:
Az ie. *krok(sko)- > alb. krah szó és szláv megfelelői esetén fellépő '(fel)kar -> (fa)ág' jelentésváltozás analógiájára elképzelhető egy 'láb(szár) -> (fa)tuskó' folyamat is.
Ebben az esetben pedig az alb. kërcu '(fa)tuskó' szó az albán kërci 'lábszár' szóhoz kapcsolható. Ez utóbbit pedig ugyanúgy az ie. *k'rús- (~ *k'reh2u-) 'láb(szár)' gyök folytatójának tartják, mint a latin crús (gen. crúris) szót.
> A hatos (négyes/akárhányas) számrendszer ma is azt jelenti, amit leírtál.
Talán felületesen fogalmaztam, de az, hogy az ausztrál bennszülött nyelvek többségében a legnagyobb alapszám a '2' (példákat ld. később), még nem jelenti azt, hogy hármas számrendszert használnának. Ez csak azt jelenti, hogy valamihez viszonyítva számoltak. A régi indoeurópaik pl. úgy -- ez most egy "gondolatkísérlet" -- , hogy négy ujjon számoltak: először az egyik kézen behajtott hüvelykujjal (1-4), majd kinyújtott hüvelykujjal (5-8), aztán ugyanez a másik kézen (9-12, 13-16). Ez akár azt is jelentheti, hogy 12-es számrendszert használtak, csak az ujjakon történő számlálás miatt 3*4-es csoportosításban. A régi megnevezések egységek tehát nem függnek össze a számolás alapjával, kisebbek annál azokhoz a természetes dolgokhoz (elsősorban az ujjakhoz) igazodva, aminek alapján (felmutatással, rámutatással) számolni lehet.
Egy szót nem ír a hangtani megfelelésről, viszont egy mellékmondatból, mely elkerülte a figyelmemet, kiderül, hogy az albán/ie. szótövet csak feltételezi.
A hatos (négyes/akárhányas) számrendszer ma is azt jelenti, amit leírtál.
Azért nem írtam többet, mert tényleg túl egyszerű. Ugor kori árja átvétel; az eredeti 'sz' hang vagy a számsorban előtte álló hat analógiájára vált 'h'-vá, vagy szabályosan a rákövetkező palatális mgh hatására j-sült, majd a finnugor 'szj' folytatóival depalatalizálódott. Vagylagos nézet szerint a 'h' az átadó nyelvi hang folytatója, vö. aveszta "hapta". Nem valószínű.
A szombat eredetileg a hetedik nap; fogalmam nincs, hogy került a sémi-hámiba.
A szeptember pedig a hetedik hónap volt, míg a nagyravágyó császárok el nem neveztek magukról még kettőt, így lett belőle kilencedik.
Felvetődött korábban, hogy a közös finnugor számnevek alapján arra lehetne következhetni, hogy hatos számrendszert használtak.
Hogy itt a "számrendszer" fogalma más lehet, mint amit ma értünk alatta, azt jelezheti az is, hogy az indoeurópai számnevekből viszont arra lehet következtetni, hogy négyes(!) számrendszert használtak.
Az egyik ilyen pont, hogy a '8' számnévre kikövetkeztetett *ok'tó(u) tulajdonképpen egy kettes számú alak, és alapja az ie. ak'- / ok'- 'hegyes' tő -t képzős származéka. Jelentés így kb. 'két kézhegy' lehetett, ahol a 'kézhegy' alatt az a kéztartás értendő, ahogy most mutatjuk a '4'-et (hüvelykujj behajlítva, a többi egyenesen egymás mellé zárva). Vagyis '2-szer 4' értelmű volt. (Vö. itt).
A másik pont a '9' számnév: ennek rekonstrukciója (e-)neuen volt. Itt feltűnő az ie. neuo- 'új' tővel való hasonlóság. Ennek oka az lehet, hogy a '9' a harmadik négyes csoport első tagja (vagyis négyes zámrendszerben egy új helyiértéket kezd). (Vö. itt).
> Azt hiszem, nagy hibát követtem el, amikor nem tettem egyértelművé, hogy ez nem az én elméletem, mégcsak nem is tetem magamévá/i>
Amitől én "beindultam", az nem is a 430-as hozzászólásod tartalma volt (erről ld. később), hanem annak rendkívül határozott hangneme. Olyasmiket, mint "a legsúlyosabb az a tény", "erőltetett rekonstruálás" én csak akkor szoktam írni, amikor a szilárd meggyőződésemet fogalmazom meg. Ebből arra következtettem, hogy ez részedről egy saját álláspont.
> A forrás: Zoltán András cikke a Benkő-emlékkönyvben, tehát azért nem a Kacsa magazinból szedtem
Badinyit végülis azért említettem, mert kissé meglepődtem a jelenkor szlovák adatokat elvető álláspontodon. A felvetetted dolgot nem tartom lehetetlennek, csak -- az alapján, amit beírtál -- bizonyítatlannak. Ha a fenti cikkben lennének analógiák az albán Cër- > román Cră- változásra, példák arra, hogy az -r ~ -j ~ -nj váltakozást mutató nyelvjárási alakok közül az -nj-es terjedt északra, illetve az albán kërcu(nj) szó esetén ténylegesen előfordulnak a karácsonyhoz köthető adatok, stb. akkor meggyőzhető vagyok.
Ha esetleg a cikkben -- melyet nem ismerek -- lennének a fentiekre vonatkozó meglátások, azokat légy szíves, írd be, ha nem nagyon megterhelő.
> Tananyagként megjelenik a hullám- és szivárványelmélet, de a laikus érdeklődők (pl. én) részére íródott ismeretterjesztő irodalomban erről mélyen hallgatnak.
Rédei Károlynak pl. van egy könyve, az "Őstörténetünk kérdései (a dilettáns nyelvhasonlításról)" (vö. itt). Ebben pl. megemlíti, hogy az urali alapnyelv areális alapon állt össze, es faszerűen vált szét.
Én úgy vélem, hiba vagy-vagy alapon feltenni a kérdést: egyszerre hatnak centripetális és centrifugális erők is, az egyik az egyikre ad inkább választ, a másik a másikra. Problémák azért vannak: az areális elmélet jelenleg az általánosságok szintjén mozog. A hullámábrák szépen mutatnak a könyvekben, de konkrét jelenségeket nemigen tudunk vele magyarázni. gond azis, hogy még nem találtunk olyan nyelvi egységet, amely areális módon állt volna össze (és ne pl. rárétegződéssel). Az áreák jelenleg diszkrét tipológiai jegyekben, izoglosszákban egyeznek, de a nyelvi struktúrájuk intakt. Az egyetlen posszibilis jelölt, ami most eszembe jut, az a balti-szláv alapnyelv: ez lehet, hogy areális módon állt össze egyrészt balti, másrészt szláv összetevőből, de itt a lehetőségek még elég szabadok.
> a számomra egyébként izgalmas Dél-Skandináv példáról (...) még soha sehol nem olvastam vagy hallottam.
> Ha az őshazának feltétele, hogy tagjai kölcsönösen megértsék egymást, akkor ez nem volt igazi őshaza.
Szerintem nem szabadna arról elfeledkezni, hogy nem mindegy, melyik diszciplína "őshazájáról" beszélünk. Az "uráli őshaza" nyelvészeti kategória, a H. sapiensé pedig paleoantropológiai. Én az eddigi vitafolyamban is azt éreztem egy problémának, hogy ez utóbbit nyelvészeti értelemben is automatikusan "őshazának" tekintsük.
> A marxizmus nem hibáztatható (...) amerikai közgazdaságtani tankönyvek említik
Én nem hibáztattam, és főként nem közgazdasági téren. De a marxizmus (melynek végsősoron része az engelsizmus is) nem csak közgazdasági, hanem társadalomelmélet is lett, sőt ezen túllépve, társadalomtörténeti kérdésekkel is foglalkozott egészen "ősemberi" szintig. Ez utóbbi ma már erős kritikával illethető, viszont gondolkodásunkat eléggé áthatja.
> nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a szétágazás után teljesen és különbségek kimutathatósága nélkül ugyanazon végállapotra alakulna.
Továbbra is várom a példákat az azonos végállapotra. Természetesen arra "igényt tartok", hogy ebből kiválasszuk és az emberi intellektus és fizikum, valamint a környezet indukálta homológiákat. (Mert ugye a halaknak és a ceteknek nem azért van farkuszójuk, mert azonos fejlődési vonalhoz tartoznának... Az ilyen helyzetek értekelésekor nő meg az olyan nüanszoknak a jelentősége, hogy függőlegesen avagy vízszintesen áll-e az az úszó. Egy adott vitaszinten ezt a kérdést lehet lényegtelennek tekinteni, de csak akkor szabad, ha ezzel egyben lemondunk a helyes válasz lehetőségéről.)
Res effecta. Azonban annyit még hozzátennék, nem zárom ki, hogy korán megjelent a beszéd, vi. mintegy volt "ősnyelv". A véleményem így összegezhető: a jelenlegi állapot szempontjából ez indifferens.
De hogy a jól megszokott téma is tovább gördüljön egy érdekes kérdést dobok be.
Mi lehet az alábbi három magyar szó között a kapcsolat: hét(7), szombat és szeptember?
(Kedves LvT, hagyj egy kis időt a többieknek gondolkodni!)
A Véresen Való Világbeli dolgaim-gondjaim miatt egy kicsit elnémultam, de igyekszem behozni magam, így megpróbálok összevontan reagálni a témákra.
Őshaza elméletről: Úgy tűnik számomra, hogy a hazai nyelvészet hites művelői előszeretettel az őshaza elméletet részesítik előnybe, holott, - ha mint LvT írja, hogy partikulárisak - ezek nem törekednek a területi teljes lefedettségre.
Tananyagként megjelenik a hullám- és szivárványelmélet, de a laikus érdeklődők (pl. én) részére íródott ismeretterjesztő irodalomban erről mélyen hallgatnak.
Pl. a számomra egyébként izgalmas Dél-Skandináv példáról és hasonlókról még soha sehol nem olvastam vagy hallottam.
genetikai-nyelvi fejlődési vonalak korelációja: Való igaz, hogy nagyon kicsi és főleg a nagyobb csoportokra vetítve lehet esetleg számolni vele.
egy őshaza, egy ősnyelv: Gondolom, az tény, hogy anno a mai őshazaelméletek területeinél nem nagyobb területről indulhattak ki azok a csoportok, melyek benépesítették a földet. (S e korai népcsoport tagja volt több más tagjával együtt Éva ősanyánk is.) Így az egy őshazáról esetleg lehet beszélni.
Az egy ősnyelvvel kapcsolatban tény, hogy sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet azt, hogy e kirajzás előtt álló népesség minden tagja megértette-e egymást vagy sem. (Persze ezzel a mondatommal már feltételezem, hogy már ekkor a mai értelemben vett beszéddel rendelkeztek.)
Ha az őshazának feltétele, hogy tagjai kölcsönösen megértsék egymást, akkor ez nem volt igazi őshaza.
Mióta beszélünk artikulált hanggal: Ide egy kicsit hosszabb lélegzetű hozzászólást kívánok írni, ezért a türelmeteket kérem.
Kedves LvT!
A nyelvek kifejezőképességét "visszavonom", mivel fenotipusként nem biztos, hogy úgy működik, mint ahogy gondoltam. Arra szerettem volna célozni ill. kilyukadni, ha egy fejlődési vonal több felé ágazik, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a szétágazás után teljesen és különbségek kimutathatósága nélkül ugyanazon végállapotra alakulna.
OFF
A marxizmus nem hibáztatható, mert később rossz célokra felhasználta a leninizmus. Ezt is szét kellene bontani. Marxnak - ha jól tudom -Londonban is szobra van, tisztelik, amerikai közgazdaságtani tankönyvek említik, míg Leninről egyre jobban kiderül, hogy ...
ON
Ne kalandozzunk el: a vita arról folyik, hogy volt-e ősnyelv: az én érveim erre vonatkoznak, nem általános paleofilozófiai esszét írtam.
> >"...egy családi hordán belül pedig a beszédnek nem is volt olyan jelentősége, mint nagyobb csoportok esetén."
> Ez elég bátor kijelentés; vajon mire alapozod?
Úgy vélem, visszakérdezés helyett cáfolnod kellene. Nekem elég az a tapasztali tény, hogy családi szintű társadalmak vannak a majmoknál, beszéd nélkül is. Ebből már következik, hogy ezen a szinten nem szükséges feltétel a beszéd.
> A japán makákó kétségkívül intelligens, de mire lenne képes, ha beszélne?
Hát igen, mire is lehetne ma képes az ember, ha a korai H. sapiens beszélt volna? (Vö. Clark: Gyermekkor vége) Vagy mire lennének képesek a patkányok, ha beszélnének? (Jobb bele nem gondolni, bár már ezt is megírták.)
A crô-magnoni -- neandervölgyi viszonyt pedig nem a crô-magnoni -- japán makákó pár képezheti le, hanem a gorilla -- japán makákó. A gorillák megtaníthatók (jel)beszédre, a japán makákók nem: ezzel együtt a gorillák sem beszélnek. A beszéd egy feltalálandó dolog: az csak egy dolog, hogy képesek vagyunk rá szellemileg, ill. fizikailag.
A másik az, hogy a neandervölgyiek eleve kevesebbet innováltak, mint a crô-magnoniak: tehát a csoporton belüli kommunikáción kívül is "gyengébben" teljesítettek.
A crô-magnoni -- neandervölgyi fejlődés eltéréseiből tehát a hazsnált kommunikáció módjára nem lehet következtetni.
> Nagyobb társadalmi egység létrejöttéhez pedig már léteznie kellett egy - legalább kezdetleges - nyelvnek
Éppen ezt mondtam én is, csak ez már a szétrajzás utáni időszak, tehát nem feltételez egy egységes ősnyelvet.
"...egy családi hordán belül pedig a beszédnek nem is volt olyan jelentősége, mint nagyobb csoportok esetén."
Ez elég bátor kijelentés; vajon mire alapozod? A japán makákó kétségkívül intelligens, de mire lenne képes, ha beszélne? Nyilván jóval többet adna át fajtársainak, jóval gyorsabban. Mint cro-magnoni őseink a neandervölgyivel szemben.
Nagyobb társadalmi egység létrejöttéhez pedig már léteznie kellett egy - legalább kezdetleges - nyelvnek. Vagyis a makrotársadalmak megjelenésekor már mindenképpen beszéltek.
