Keresés

dekoráció: díszítés. Vannak olyan eszközök, melyek két célt szolgálnak, mint pl. Helmut Klucken  díszpintyek részére készített volierjeiben a nádköteg: egyrészt dekoráció, másrészt búvó és fészkelőhely a madarak számára.

Egzota-tenyészetemben én is hasznát vettem a díszítésként is funkcionáló nádkötegeknek.

 

díszmadár: kedvtelésből tartott madár. Tágan értelmezve két fő csoportjukat különböztetjük meg:

1. kitenyésztett fajták, változatok, amelyeket nem gazdasági haszon nyerése céljából, hanem a maga gyönyörködtetésére hozott létre az ember. Ezek a szabad természetben nem fordulnak elő (pl.: malinois kanári, Gould-amandina színváltozatok, komáromi keringő galamb, burmai törpetyúk – Mick Bassett felvételén -

http://members.tripod.com/bassett_trumpeters/pages/page4.html  - türingiai fecskegalamb), sőt, többségük az emberi gondoskodás nélkül nem is volna képes megélni szabadon;

2. olyan fajok, amelyeket az ember a szépségük, a hangutánzó képességük, az énekük v. bizarr kinézetük, ill. más érdekességük miatt ejt fogságba és tart v. tenyészt. Közülük kerülnek ki azok, amelyek elindíthatóak a háziasítás rögös útján, s amelyek bírják az ember által biztosított körülményeket, azok átkerül(het)nek az első csoportba. Ilyen pl. nálunk a szarka, mely fészekből kilopott fiókák ember általi felnevelését jelenti hobbi célból. Itt rendszerint nem cél a szaporítás, hanem a szarka esetében a beszédre tanítás. Régebben befogott pintyfélék sokassága volt kalitban, ezeket énekükért v. a kanárival való keresztezés céljából tartották - ma már a tiltó jogszabályok miatt erre egyre kevesebben vállalkozhatnak.

Szűken értelmezve díszmadár alatt hazánkban az ember által fogságban tartott

papagájokat,

kanárikat,

pinty- és díszpintyféléket, →Díszpintyfélék tábla

gyümölcs- és lágyevő madarakat továbbá az

egzotikus galambokat értik,

de ez a felosztás is eléggé önkényes, a rendszertani határokat a legkevésbé sem veszi figyelembe, inkább a tartási, takarmányozási hasonlóságokra koncentrál, miközben rögtön zavar támad, ha az amúgy értelemszerűen a papagájok közé tartozó lórikra gondolunk.

Ebben a felosztásban a kínai törpefürjnek sincs helye, illetve a III. csoportba további családokba tartozó fajok kerülnek viszonylag ad hoc-szerűen.

Lényegében azért minden díszmadártartó megtalálja az érdeklődésének megfelelő helyét annak a három csoportnak valamelyikében, amelyre valamennyi díszmadaras egyesület nagyjából felosztható:

papagájosok

kanárisok

egzotások.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A papagájosok között érthető okokból magas falak emelkednek a sztenderd hullámossal ill. a lórikkal v. más papagájokkal foglalkozók között, mégis - érdekes módon - a legegységesebbnek vélhető kanáris csoportban legmarkánsabbak a határok. Tudniillik egészen más szempontok vezetik az énekkanári-tartókat, a keresztezésekkel foglalkozókat, hogy a színkanári- és az alakkanári-tenyésztőkről ne is beszéljünk. A probléma azért nem éleződik, mert mind a négy irányzat leszálló ágba került.

Nyugaton más szempontok érvényesülnek, s ez lassan nálunk is érzékelteti hatását. Nagy üzlet a washingtoni egyezmény által érintett “slágerfajok”, a státuszszimbólumként is számításba vehető nagypapagájok üzemszerű szaporításában van s ez óhatatlanul elvezet az ún. listás fajokat tartók elkülönüléséhez.

(→Díszpintyfélék tábla)

 

dajkaság: kifejletlen, szülői gondoskodásra szoruló élőlény más anyaállattal történő felneveltetése.

Egy madár fiókáit (sőt, már a tojásait is) áttehetjük másik, de hasonló kotlási fázisban levő madár alá, amelyik hajlandó ezt elfogadni, s a dajkaságba adott madarat felnevelni.

Néhány faj különösen alkalmas →dajkamadárnak, míg mások a költés ellenőrzését sem tűrik.

Egészen másfajta dajkaságról van szó pl. a kolóniákban költő →fehérmellű méhevő esetében, amikor közelebbi, távolabbi rokonok, sőt, csupán ismerősök, a klánbeli élet keretei között, teljesen önkéntesen dajkaságot vállalnak.

Hasonló jelenség tanúi lehetünk a vízityúkoknál, amelyek az első tojásukat előszeretettel csempészik fajtársaik fészkébe. A továbbiakat azonban becsületesen megülik, és azt sem veszik zokon, ha az ő fészkükbe is becsempésznek egy-egy idegen tojást.

A díszmadár-tenyésztésben a dajkaságnak vannak megrendíthetetlen ellenzői és vannak, akik a körmük szakadtáig védelmezik v. gátlástalanul alkalmazzák a módszert. Az ellentábor azokra a tapasztalatokra hivatkozik, melyek szerint a dajkamadárral nevelt fiókák szexuálisan a dajkafajhoz kötődnek.

Tény, hogy előfordulnak ilyesfajta aberrációk. Viszont az is tény, hogy a kotlós tyúkanyóval keltetett kacsák az első pocsolyánál cserben hagyják "anyjukat", akármilyen kétségbeesetten is tiltakozik az, s próbálja visszatartani az adaptált kicsinyeit.

Arról sem szól a szakirodalom, hogy dajkaságban nevelkedett gácsér jércét választott volna jövendőbelijének v. házityúkkal keltetett kacsatojó kakassal kacérkodott volna.

Az aberrációk ellen úgy védekezhetünk, hogy amilyen hamar csak lehet, a dajkával nevelt fiatalokat olyan gyorsan leválasztjuk és saját fajtársaik között neveljük tovább.

Az vitathatatlan, hogy nagy értékű díszpintyek, ha történetesen a tojó elpusztul, s a hím nem mutat hajlandóságot a tojáskeltetés iránt, egyszerűen nincs más lehetőségünk: dajkaságba kell adni a tojásokat. És az is tény, hogy a minden gátlás nélkül alkalmazott dajkasággal olyan örökletes szaporodási hibákat lehet a tenyésztett állományban rögzíteni, amelyeknek a szabad természet szigorú törvényei nem adnak semmiféle esélyt.

A dajkaság mint probléma elsősorban a Gould-amandina állományt érinti, sajnos e fajnál "sikerült" olyan vonalakat a dajkasággal széles körben elterjeszteni, amelyekből már teljes egészében kiveszett a költési ösztön.

Vannak olyan "tenyésztők", akik a dajkaságba adás lehetőségével anyagi haszonszerzés céljából visszaélnek. A dolog azon alapszik, hogy a tojó a fajra jellemző tojásszámú fészekalj kialakítására törekszik. Ha tehát elvesszük tőle a második és a harmadik tojást, akkor a jellemzően négyes fészekalj esetében nem még egy, hanem még három tojást produkál, hogy a konkrét fészkében együtt lássa a szokásos négy tojást.

Sőt, ha még a megkotlása előtt újabb tojástól fosztjuk meg, akkor újabb tojással igyekszik a fészekalj bűvös négyes számát produkálni. Így a dajkaságba adott tojásokkal egyszerre akár nyolc-tízes szaporulatot is el lehet érni. Persze amit nyerünk a réven, azt rendszerint elveszítjük a vámon, mert az ilyen kizsigerelt tojó hamarabb kiöregszik. És a dajkaságot illetően előfordulnak egészen vad dolgok is, erre bizonyság a következő videó:

http://videa.hu/main.php?page=play&v=oSqRVyVwdUPDvb8F

http://www.youtube.com/watch?v=Xkq18iVcYIw&feature=related

 (→mesterséges felnevelés; →morok, →vidák tábla)

Igértem, hogy egy kis ízelitőt adunk itt a Madárbarát-lexikon díszpintyekkel kapcsolatos szócikkeiből. Nos, a d-betűs fájl van soron. Lássuk mit ad ki a kereső a díszpinty kifejezésre:

dajkamadár: az ún. →fészekparazitáknál, különösen a mi →kakukkunknál teljesen természetes, hogy más madarakkal, ún. dajkákkal (leggyakrabban verébalakúak) kelteti ki a tojásait, nevelteti fel a fiókáit.

Más szóval kifejezve dajkaságba adja azokat.

Mi több a kakukk az élősködését olyan mesteri szintre emelte, hogy kb. 200 madárfaj szerepel a "listáján", amelyek dajkamadárként nála szóba jöhetnek.

Amivel a kakukkok, az örökletes alapjuk szerint magától értetődően, az ösztöneik által vezérelve élnek, azt az ember gyakran tudatosan alkalmazza.

Előfordul, hogy a költésben, fiókanevelésben zavar támad, s ha nem akarjuk, hogy a tojás kárba vesszen, a már kikelt fióka elpusztuljon, akkor más madarak szolgálatait kell igénybe vennünk. Ezeket a madarakat is dajkamadaraknak nevezzük.

Tulajdonképpen azt másoljuk le, amit a baromfi-tenyésztésben a kotlóssal már rég óta megtesznek v. ahogyan a mi kakukkunkhoz hasonlóan a →fészekparaziták helyezik biztonságba a tojásaikat.

Persze a díszmadártenyésztésben a dolog sokkalta bonyolultabb, hiszen nem fészekhagyó madarakról van szó és sok faj (a díszpintyek) a fészekben a fiókáit azok fénylő torokfoltjairól, ill. a csőr csillogó dudorairól ismeri fel. (Egyes fajoknál a nyelven is előfordulnak.) Még a 16 napos gyémántpintyfiókák csőrszegletén (a szem alatt) is jól láthatóak a világító papillák. Fotó forrása: http://www.prachtfinken-theo.de/main.htm,

Ezek a fényvisszaverő szervek, papillák fajspecifikusak, fajonként más-más helyeken és számban jelentkeznek.

A szülők felismerik a fénylő foltocskákat, amelyek feladata a sötét fészek alján megmutatni a garat helyét, és a látványuk egyúttal örökletesen kiváltja a szülőkből az etetési reflexeket. Hiányuk v. a másságuk nem hozza mozgásba a kívánatos reflexeket, így érthető, hogy Gould-amandina miért nem etet történetesen gyémántpinty fiókát - a génjeibe írt törvényeknek megfelelően nem tudja azt elfogadni a sajátjának.

A másik húsbavágó probléma, hogy a díszmadarak többé kevésbé táplálékspecialisták, ami azt jelenti, hogy nem csak másként, hanem mást is etet a fiókáival egy pitta, mint egy pálmakakadu.

Amikor tehát a dajkaságba adás gondjával nézünk szembe, akkor nagyjából hasonló módon, hasonló táplálékkal, azonos gyakorisággal etető madarat kell találnunk, mint amely faj fiókája erre rászorul. Ha ez sikerül, akkor sem biztos a siker.

A probléma nagyon összetett, hiszen ma már tudjuk, hogy a klf. madarak begyteje más-más összetételű. Egyeseknél az aminosavak egyik, másoknál a másik csoportja van a fiókanevelés más-más időszakában jellemzően túlsúlyban. (És akkor még nem ejtettünk szót a költési hőmérsékletről, ill. páratartalomról.)

Tehát a dajkaként számításba vett madár begytejének átlagos összetétele mellett nem lehet mellékes, hogy a dajka a költési fázist illetően is "formában" tud-e lenni.

Ha például már 4-5 napos fiókái vannak, akkor hiába teszünk alá 4-5 napos tojásokat, mert azokat "legjobb szándéka" ellenére sem képes sajátjainak elfogadni v. azokkal "szakszerűen" foglalkozni.

Tapasztalt tenyésztők e problémát úgy hidalják át, hogy állandó készenlétben tartanak megfelelő dajkamadarakat.

Ennek egyik módja, hogy például két hím japáni sirálykát párként külön kalitban tartanak. Ha egy ilyen "pár" fészkébe becsempésznek 3-4 tojást, azokról mindkét madár azt fogja hinni, hogy a másik tojta.

Tudni kell azt is, hogy legjobb dajkák azokból a madarakból válnak, amelyek saját fiókát még nem neveltek.

Állítólag a barna mellű sirálykák a legmegbízhatóbbak dajkai szerepkörben.

A díszbaromfi-tenyésztők más értékesebb aprójószág tojásának keltetésére a remekül kotló selyemtyúkot használják.

A galambtenyésztők számára nem újdonság, hogy a dajkaságnak van technikai feltétele is. Körükben közismert, hogy dajkaként csak hosszúcsőrű fajták jöhetnek szóba. Persze, hiszen a rövidcsőrűek gyakran a saját fiókáikkal is nehezen boldogulnak.

Sajnos akkor is fel kell készülnünk kudarcra, ha fiatal madarat adunk dajkaságba, ugyanis ilyenkor nincs garancia arra, hogy a számításba vett dajka a hirtelen termett fiókát fiókának tekinti. Még az is előfordulhat, hogy féregnek vélve nem csak kilakoltatja a fészekből, hanem fel is falja!

A másik aranyszabály, hogy egy dajkakettőshöz lehetőleg azonos fajú és nagyjából azonos költési stádiumban levő tojásokat tegyünk.

Dajkamadárként számításba lehet venni díszpintyek esetében a japáni sirálykát, a zebrapintyet, papagájok esetében a hullámos papagájt, a nimfát, a kis sándorpapagájt...

A Bourk-papagáj kikölti és felneveli a Psephotus, a Neophema és a Polytelis fajok tojásait, ill. fiókáit. A gyémántgalamb elfogadja más galambok tojásait.

A bólyi Gálos István a különösen értékes papagájfajok tojásait nagy sándorpapagájjal kelteti, s a tapasztalatai szerint e faj remek dajkamadár.

Siroki Z. megemlíti, hogy vörösfejű szövőmadarai tojását kanárival költette ki, s a kanári fel is nevelte a fiatalokat.

(→kémény sarlósfecske; →morok)

http://videa.hu/main.php?page=play&v=oSqRVyVwdUPDvb8F

 

Kaptam, és biztos vagyok benne, hogy nem off...

Még az is lehet, hogy valamelyiketekkel találkozuk. Bárcsak ne ilyen helyen és alkalmakkor kerülne ilyesmire sor!

 

 

Kattints rá, nagyítható!

Azért itt számolhatunk néhány kérdőjellel.

Akad, aki szerint a kézzel nevelt madár bizonyos értelemben aberrált. (Van ilyen címen - aberráció - szócikk a lexikonban.) És nem hallgathatjuk el, hogy előfordulnak "elfordulások".

De szerintem is nincs annál szebb, mint amikor egy hím és egy tojó párba áll, aztán teszi a természet parancsai szerint a dolgát.

Ország, dr. Mihály (1930-2010): állatorvos, hosszú ideig a Fővárosi Állat- és Növénykert főmunkatársa.

Az állattartás és -tenyésztés gyakorlatában magánemberként is kimagasló eredményeket mondhat a magáénak, óriási tapasztalatokat halmozott fel, és azokat mindig szívesen osztotta meg az érdeklődőkkel.

Hőkezelt túrós lágyeleség receptúráját sokan (ÉN IS) hálás szívvel alkalmazz(t)ák.

Elismertségét egy rádiósorozattal alapozta meg, és az általa 1964 óta gyűjtött hanganyagból készített három lemezválogatással öregbítette.

Országos hírnévre a madárhangok legkiválóbb hazai ismerőjeként tett szert. Dr. →Szőke Péterrel a Növényvédelmi Kutató Intézetben barátkozott össze, és az ornitó-muzikológussal együtt elhatározták, hogy létrehoznak egy állathang-gyűjteményt.

A neve már akkor fogalommá volt, amikor egy sajnálatos autóbaleset okán aggódott az életéért a madarásztársadalom. Hosszas lábadozása után a rajongói örömmel vették, hogy újra a régi önmaga, és páratlan munkásságát folytatja.

1992-ben az OTKA-alap támogatásával megbízást kapott a Magyar Nemzeti Állathangtár létrehozására, amelyen 1995-ös nyugdíjba vonulása után is tovább dolgozott (két önkéntes munkatársával, Rudolf Kingával és Kovács Miklóssal).

Munkásságának tárgyi emlékei 3 ragyogó CD: Madárénekek a Kárpát-Medencéből I-II. és a Magyarország békahangjai illetve számos cikk, továbbá az 1979-ben megjelentetett könyve (Mindent lehet, de krokodilt – azt nem!) őrzi.  

 

TERMÉSZETESEN A MADÁRBARÁT-LEXIKONBAN DR. ORSZÁG MIHÁLY - AKI KLUBELNÖKTÁRSAM VOLT A TIT STÚDIÓBAN - SZÓCIKK!!!

 

ENGEM IS SZIVEN ÜTÖTT A HÍR

BÉKE PORAIRA - NÉMI VIGASZ, HOGY NEM MÚLIK EL NYOM NÉLKÜL.

Így van, párt neki!

Egyébként ha "A madárnak madár a párja". Akkor a madarat nevelje madár...nem?

Az addig oké de akkor a gazdájára nem úgy fog tekinteni mint eddig. Mivel írta hogy kézzel nevelt így most szoros kapcsolatban vannak egymással. Ha nem akarja tartani ezt a kapcsolatot akkor vegyen neki párt.

Miért cél az, hogy az embert tekintse párjának ? A madárnak madár a párja. Sokkal nagyobb élmény megfigyelni, ahogy együtt tevékenykednek.

Ha Te nevelted akkor jobb ha nem veszel mellé párt mert akkor a párjával foglalkozna nem pedig veled...Rád akkor már csak úgy nézne mint a "szülő"-re akit otthagy hogy szaporodás céljából párt keressen. Ha viszont sokat vele vagy eléred azt hogy téged tekint majd párjának és ugyanolyan kedves marad számodra mint volt.
Ez csupán tapasztalat, papagájnál is és vad madárnál is.

Üdv mindenkinek.
Van egy kérdésem ,kézzel nevelt Aratiga himhez érdemes venni egy tojót.

Szomorú hír, jó barátom volt. http://bombahir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=5155:elhunyt-orszag-mihaly&catid=98:rovat-belfold-hirek&Itemid=480

Nem szeretnék lélektelennek látszani (mert nem vagyok az), se sajnos számolni kell bizonyos tényekkel. Ezek mellett nem mehetünk el!

A vizsgálatok tanúsága szerint:

vagyis nem csak az igaz, hogy ahol van születés, ott van halál is, hanem a madarak között kifejezetten szerencsés, amelyik megéri az első születésnapját.

Namármost pontosan ezért fontos a madárvédelem - de számolni kell apróbb-nagyobb vereségekkel, kudarcokkal... A lényeg, hogy ezeknek vonjuk le a tanúlságát és újult erővel lépjünk tovább! 

 

 :) Kedves Anitahercegnő !

 Semmit sem rentottál el, a kismadárnak ez volt megírva a sors-könyvébe.

  ( Amikor a kezedre ült azzal köszönte meg gondoskodásodat és elbúcsúzott tőled. )

 

 

szia....találtam kismadár fiókát, olyan picike volt, arika, tolla már volt mondjuk még nem mindenhol....és délutántól etetgettem, meg minden.....és az estét is túlélte...aztán...kezdett gyengülni...és végül fuldokolni, mintha véres lett volna a szája...és meghalt.....most az étellel rontottam el valamit, vagy lehet hogy mert a szobába csak kicsit volt bedugva a biolit elektromos készülék rovarírtó folyadékkal a hatvan napos..de csak pár órát volt bedugva, aztán észbe kaptam...kis szobánk van, az ablak egyfolytában nyitva, ő meg a nyitott ajtó előtti nagy nappaliban volt, ahogy kimegyünk a hálóból, balra tévé és mellette a fotelben volt.....lehet ez volt a baj....aztán reggel rákéredzkedett a kezemre, és ott akart aludni, én bevittem a szobába...már rég nem volt bedugva a biolit....és az ablak is nyitva....nos....mit rontottam el.....miért halt meg?

Semmi probléma:-)

 

csupaszság: ivari kromoszómához kötött tulajdonság, mely házigalamboknál azonos a hígító színfaktorral (d=short down).

Hatására a kelő fiókák fiókatollazata hiányos, s az csak a növekedéssel küszöbölődik ki.

Recesszív a sűrű fiókapelyhekkel szemben. Ennek tudatában határozhatjuk meg a teljesen fehér tollú fajták nemét, ugyanis a rövid pelyhű, csupasz hímek a normál pehellyel kelt tojókkal párosítva olyan utódokat nemzenek, amelyek valamennyi sűrű pelyhű fiókája hím, a csupaszok pedig tojókká fejlődnek.

csupaszszemű fogolygalamb  (Geophaps smithii -  Bare-eyed Partridge Bronzewing - Partridge Pigeon): 24-29 cm nagyságú (160-245) leggyakrabban a földön megfigyelhető galambocska Ausztráliában

A szemet a csőrtől induló vöröses  folt emeli ki, ezt is egy keskeny fehér csík keretezi. A láb szürke v. barna, de előfordulnak rózsaszín lábú példányok is.

Alfaja

nyugati csupaszszemű fogolygalamb - itt a csupasz arcbőr sárga.

A csupaszszemű a földön fészkel. Száraz fűvel béleli a költőalkalmatosságát, s rendszerint március-július között költi ki 2 fehér vagy krémszínű tojását. A kicsik a 19. napon kelnek és 10 napos korukban hagyják el a fészket..

A fajra nézve a dingók, a macskák és a patkányok mellett a területeken előforduló túllegeltetés és a gyakori tüzek jelentenek veszélyt.

csupaszszemű galamb (Columba v. Patagioenas corensis - Nacktaugentaube - Bare-eyed Pigeon): Venezuelában és észak Kolumbiában előforduló 23-25 cm nagyságú galamb világos csőrrel, hússzínű lábbal és sötét szemmel, mely körül a nevének megfelelően a csőr színével harmonizáló, kétsoros, csupasz szemgyűrű mutatkozik.

A fej és a nyak világosdrapp. A has halványabb, a nyak hátul sötétebb.

A szárny barnásvörös, fehér alsó éllel és sötétbarna evezőkkel.

Az alsó farkfedők csaknem fehérek, a kormánytollak vége barnás.

A hangja kellemes roo-oo-koo búgás.

Fészekaljanként egyetlen tojásából a kicsi szokatlanul hosszú időre, a 17. napon kel.

Alapvetően búzával, borsóval, apró magvakkal, zöldeleséggel kell táplálni.

 

csupaszszemű hegyi galamb (Gymnophaps albertisii - Papuan Mountain Pigeon): Indonézia és Pápua Új-Guinea trópusi és szubtrópusi esőerdeiben előforduló galambféle, 2006-tól az IUCN Vörös Lista Veszélyeztetett fajai között

Alfaja:

G. a. exsul.

 

csupaszszemű kakadu (Cacatua sanguinea - Nacktaugenkakadu - Little Corella): Új-Guinea déli peremén és Ausztrália nagyobbik részén előfordul a kakaduk nemzetségének ez a lehet mondani, rút faja.

Ami ijesztően hat, az a nevéből is kiderül: a szemgyűrűje csupasz, viszonylag nagy és miután kékesfekete, nem igazán mutatós.

Az összhatást csak kissé tudja javítani a rózsaszínes, nagyon széles kantár.

A csőr sem egészen esztétikus: sárgás szaru színű, de a kávák széle kékes árnyalatú. A láb szürkés fekete. A tollazat egységes: fehér.

A tojónál a fej és a csőr kisebb, az írisz világosabb.

A nagysága 38 (Forshaw mérései alapján 39,4-35,2) cm, a súlya pedig 530-860 g (a tojó 530-750 g) közötti.

A csupaszszemű kakadu alfajai:

Cacatua sanguinea

- gymnopsis,

- normantoni: csupaszszemű kis kakadu,

- transfreta,

- westralensis.

csőrrózsa (gal.): a galambtenyésztésben használatos kifejezés, mely egy sajátos tollképződményt jelöl.

A dobos, a színes és számos keringő fajtánál megfigyelhetjük. A homlokot díszíti, előre boruló v. körkörösen futó, hosszú tollakból áll. A csőrrózsa tollacskái szélsőséges esetben a szemet is takarják, elől pedig a csőr hegyéig érhetnek.  

 

csőrserte: a legegyszerűbb tollak. A csőr körül képződnek, s szőrszálszerűek.

A lappantyúknál és főként a légykapóknál lelhetőek fel.

Tulajdonképpen csak a száruk fejlődik ki, s leginkább a baglyok szemhéján található pillatollakra hasonlítanak.

 

Csörsz vezér Galamb- Díszmadár- és Kisállattenyésztő Egyesület: 2000-ben, Kerek László kezdeményezésére alakult szervezet Jászárokszállás centrummal, mely az MDOSZ-hez csatlakozás során a H14-es, az MGKSZ-hez kapcsolódás során a V 277-es számot kapta.

 

csőrzacskó: a gödényfélékre jellemző képződmény az alsó csőrkáva közepén.

 

csővájó féreg (Tubifex tubifex): a férgek sajátos családjának névadó faja. Magát az iszapba fúrva él.

Ennek az akvaristák által rendszeresen alkalmazott tápláléknak hasznát vehetik a madarászok is. A madarak számára az állati fehérje pótlásában van jelentősége. Petri-csészében célszerű felkínálni. (kevéssertéjűek)

 

csöves csontok: a madarak csontozata a repülés igényeinek megfelelően könnyebb, mint bármely más gerincesnél, ugyanakkor ellenállóképesnek és hajlékonynak is kell lennie.

csörgőkígyó-galamb: →pikkelyes galamb (Columbina  squammata - Scaled Dove)

 

csörgő réce (Anas /Nettion/ crecca - Krickente - Green-winged Teal) v. apró ksa: Északról nagy csapatokban érkező (főként átvonuló) vendégünk ez a 32-37 cm nagyságú (25-45 dekás, tehát legkisebb európai réceféle) madár az úszórécék alcsoportjában.

A nádas tavakat és a nagyobb folyóvizeket kedveli.

Az őslénytani leletek tanúságai szerint É-Amerikában már mintegy 10 millió évvel ezelőtt is elégé gyakori volt. Az Atlanti-óceán és a Bering-tenger közötti tundrákon, lápokon, növényzettel sűrűn benőtt tavakon költ a legszívesebben.

Bár ezt aligha találja ki első pillantásra a felületes szemlélődő, a csörgő réce mégis a →nyílfarkú réce legközelebbi rokona A hímek nyaka és fejbúbja vörösesbarna, a zöld szemgyűrűje a tarkó felé elnyúló, az azt szegélyező sárgásfehér csík pedig előre fut a szájzúgig. A begy világosbarna, szürke pettyekkel.

A hát és a testoldalak fehérek, de feketével sűrűn harántcsíkoltak.

A válltollak fehérrel szegett feketék.

A kormánytollak (65-77 mm) és az evezők (a szárny 165-193 mm) barnák, a test alsó része hátul sárgásfehér.

A fehérrel szegett szárnytükör a gácséroknál és a tojóknál is aranyoszöld csillogású fekete.

A hím csőre (32-40 mm) fekete, a tojóé pedig sötétbarna. Az ólomszürke lábak (a csüd 29-30 mm) is tetszetősek, az úszóhártya fekete.

Az élőhelyén májusban költ. Előfordul, hogy vizektől messze, mocsaras erdőségekben.

A fészekaljanként 7-13 sárgászöld v. fehéres tojáson 23 napig kotlik a tojó.

Érdekesség, hogy a tojó a melléről tépett tollakkal takarja be a tojásokat. Régen ezeket a tollakat élelmes emberek összegyűjtötték, és belőlük a legfinomabb pihepaplant készíthették.

A csörgő réce növényekkel, rovarokkal és klb. férgekkel táplálkozik.

Hazánk fölött nagy csapatokban vonul át, de a Duna-deltában is bizonyított a költése.

- http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm

 

csőrdudor: a →bőr képződményei közül az egyik , melynek különösen a galambtenyésztésben van jelentősége. Nevezik orrdudornak is, mert a felső káván befedi az orrnyílásokat. Nagysága, alakja, púderozott volta a fajtajellegnek megfelelő. Lehet:

1. finom szövetű,

durva szövetű;

2. szív alakú,

szárnyszerűen elhelyezkedő,

háromszögletű,

laposan fekvő,

hosszúkás;

3. osztott,

mérsékelten osztott,

V-formában osztott;

4. fejlett,

fejletlen,

mérsékelten fejlett;

5. porozott v.

nem porozott,

sötéttel futtatott;

6. sima v.

barázdált felületű,

7. egysoros,

kétsoros,

háromsoros.

(Papagájoknál: →orrviasz )  

csőrfog: egyes vágómadaraknál a felső káva oldalain két-két hegyes, fogszerű nyúlvány található, mely a rovartáplálék kitinjének szétroncsolásában van segítségükre.

Ilyen csőrfogas madár a →szalagos ölyv és néhány Madagaszkáron , Dél-Ázsiában, ill. Ausztráliában élő rokona, továbbá a szintén rovarokkal táplálkozó kányák.

 

Csörgey (Uhlig) Titusz (1875-1961): ornitológus, bajor és amerikai díszdoktor, világhírű illusztrátor. Fotó:

A soproni bencés gimnáziumban, Fászl István tanítványaként ismerkedett a hazai madárvilággal és már akkor ragyogó rajzokkal dokumentálta a látottakat.

A Magyar Ornitológiai Központ gyakornokaként - Herman Ottó megbízására - feldolgozta Petényi Salamon János töredékes kézirathagyatékát, és az az ő illusztrációival jelent meg.

Herman Ottó még ma is élményszámba menő munkájának (A madarak hasznáról és káráról) 100 ábráját is Csörgey készítette, s ettől kezdve számos külföldi felkérést is kapott.

E munkássága mellett a gazdasági madártan hazai megalapozása és a gyakorlati tennivalók szervezése is az ő nevéhez fűződik. Munkájához az 1903-ban a türingiai Seebachban tett tanulmányútja adott lendületet.

Híressé vált brossúrái:

Útmutató a mesterséges fészekodúk alkalmazásához,

Madárvédelem a kertben stb.

csoportos tartás: →húsgalamb-tenyésztés .

 

csorda szövőmadarak: az igazi szövőmadarak egyik csoportja, a →Textor nemzetség, amely fajai a rokon Ploceus nemzetség fajainál nagyobbak, s legszívesebben legelőkön mutatkoznak.  

csórényakú tyúk: Erdélyben a →kopasznyakú tyúk népies neve .  

csóvinka: a →mezei poszáta (Sylvia communis v. sylvia) és a kisposzáta (Sylvia curruca) egyik népi neve.  

csőcselék: →mob .  

csökevény: funkcióját veszített, s emiatt elsatnyult szerv v. szervrészlet. Madaraknál pl. a farok, v. azon belül a pingvineknél a szárny, struccoknál kettő kivételével a többi ujj, stb.  

 

csököttszárnyú kárókatona v. kormorán (Nannopterum harrisi - Flightless Cormorant): a kormoránfélék családjának csupán a Galápagos-szigeteken előforduló, barnás fekete faja.

Általában véve a mi kárókatonánkhoz hasonlít, azzal a számottevő különbséggel

csóka (Corvus /régen: Coloeus/ monedula - Western Jackdaw) v. csakli, kimódi galamb: az énekesmadarak rendjének a →VARJÚFÉLÉK (Corvidae) családjába tartozó, felül kékesfekete, alul szürkésfekete, szürke fejű 32-34 cm nagyságú madarunk. Egész Európában és Ázsiában a közép-szibériai, ill. a nyugat-indiai területekig előfordul.

A tollazat összességében fekete, a fejen kékfényű sapkácskával.

A fültájék és a nyak oldalt palaszürke.

A szárny (220-251 mm) és a farok (118-154 mm) fémfényű zöldes fekete.

Erőteljes, 26-38 mm hosszú, fekete színű csőr jellemzi.

A csüd 40-49 mm-es. A láb is fekete.

A szeme eléggé egyedülálló, un. csókaszem: egészen világos, esetleg kékes árnyalatú írisszel.

Főként rovarokkal táplálkozik, de fogyaszt magvakat, vagyis mindenevő. Kiássa a lótetűt, elfogja a pockot.

Tesz kárt a tejes érésben levő gabonában is.

A gyümölcskártevéséért nem szeretik, pedig könnyen barátkozó, kedves madár, amelynek a viselkedése hasonlít a szajkóéhoz.

A hangja erőteljes csak-csijjokk.

Áprilisban költ, legszívesebben odvakba, de az ember közelségét is elviseli, s gyakran ver tanyát magas építményeken, ahol gallyakból tákolt fészkével okoz bosszúságot.

Találtak már csókatojást földi lyukakban és elhagyott varjúfészekben is.

Fészekaljanként 5-6 kékeszöld tojásán a tojó 17-18 napig ül. A kicsik 30-35 napos korukban repülősek.

Társasan él. S a megfigyelések szerint a csapatban szigorú rangsor uralkodik. Rendszerint a legidősebb hím a főnök. Probléma csak akkor adódik, ha ez elveszti a párját és egy fiatalabb tojóval áll össze.

Ekkor a fiatal tojó - függetlenül a testi erejétől és az életkorától - a "királynő" jogán zsarnoki uralomra tesz szert. És a hatalmával vissza is él.

Hogyan teheti ezt?

A dolog magyarázata, hogy bár a csókáknál sem násztánc, sem nászruha, a hosszantartó eljegyzés időszakát sírig tartó, hűséges párkapcsolat jellemzi.

A párok önfeláldozóan, minden mérlegelés nélkül kiállnak egymás mellett. Ha tehát a "főnök" párját akár valami alattomos disznóságáért meg akarná egy, a kolónia másik tagja leckéztetni, végül is a klán főnökével találja szembe magát. Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm  →intelligencia 

Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.

http://www.youtube.com/watch?v=1JRSR2JlpBQ&feature=related

 

csóka(2): összetételekben: →havasi csóka.

  

csókaszem: embernél a kicsiny íriszű, nagy fehérjéjű, kifejezéstelen szem.

  

csokoládébarna faktor (gal.): az ivarhoz kötött öröklésű Ba faktor recesszív allélje, mely házigalamboknál világos bőrt, karmot és csőrt eredményez.

Ha csokoládébarna hímet más színű tojóval párosítunk, akkor minden lány csokoládébarna lesz, a hímek pedig az anyjuk színét öröklik. (→criss-cross)

csiriki-fürjgalamb (Geotrygon linearis chiriquensis - Chiriqui-        Wachteltaube): a fehérarcú fürjgalamb Panamában és Costa Ricában fellelhető alfaja.     

Nagyon hasonlít a perui fürjgalambhoz, de annál kisebb.

A német szakirodalom említi Los-Angeles-i sikeres tenyésztését, és egy 1988-as európai importját.

 

 

csirke: fiatal, kitollasodott tyúkféle. Csibe és tyúk között.

 

 

 

csirkefogó: hasztalan, semmirekelő ember. Bizalmaskodva pedig a csintalan gyerekre használatos kifejezés.

 

csirkegalamb: a Tiszántúl déli részén kedvelt, de nem sztenderdizált haszongalamb-fajta, mely a máltai és a tyúktarka között foglal helyet.

Békéscsabán és környékén - ahol gyakran keresztezik tyúktarkával - tyúkos névvel illetik. Makón a fehéreket kedvelik, Apátfalván a vörösek és a sárgák divatosak.

A fiókái választáskor 40-45 dekások, s a jobb párok gond nélkül felnevelnek évenként 10-12 fiókát.

Szűcs-Szécsényi úgy említi ezt a fajtát az 1965-ben megjelent könyvében, mint amely alapja lehetne egy versenyképes magyar haszongalamb-fajtának.  

csirkeitató: a csirkék részére, rendszerint agyagból kialakított, lapos, kúp alakú, oldalt környílásokkal ellátott edény.

csíra: 1. a megtermékenyített petesejtből többszörös osztódással keletkező, a növényi v. az állati, ill. emberi szervezet kifejlődését magában rejtő képződmény;

2. növénytanban a magnak a kis növénykezdeményt tartalmazó része. Rövid tengelyének alsó vége a gyököcske (radicula), ebből alakul ki a gyökér. Felső vége a rügyecske (plulula), ebből lesz a hajtás.

A csíratengelyhez kapcsolódik a táplálóanyagokat raktározó egy v. két sziklevél;

3. nagy tápértékű, a korszerű emberi táplálkozásban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő malomipari termék. Tulajdonképpen a lisztkészítés mellékterméke a vitaminokban gazdag étkezési búzacsíra. Képek 1. szárított búzacsíra; 2. búzacsíra dara; 3 . búzacsíra liszt. Forrása: http://www.szentesinfo.hu

Az étkezési búzacsírát a lágyeleségbe alkalmazva a madárkedvencek egészséges táplálásához is jószívvel lehet ajánlani. A lágyeleségbe kevert csírát minden mag- és lágyevő, ill. galambféle elfogadja.

Ez az értékes adalékanyag sokat javít a lágyeleség állagán, és növeli annak a tápértékét;

4. (átv.) →kórokozó ;

5. ivarsejt.

 

csírafolt, macula germinativa: a madarak tojássárgájának felszínén elhelyezkedő megtermékenyített petesejt.

 

csírahólyag: →tojásképződés .  

csírahordozó: olyan állat, amely valamilyen →kórokozót ürít, bacilusgazda . (→fertőzés )

 

csírakorong: →tojásképződés .

csillag (gal.): házigalambnál a homlokon mutatkozó rajzolati minta.

 

csillagdíszes begy (Pogonocichla stellata - White Starred (Forest) Robin): a rigófélék családjának 15-16 cm nagyságú faja fokföldi elterjedéssel.

Poszátaszerű alkat és csőr jellemzi. Utóbbi fénylő fekete. A fej - hozzáértve az álli rész és a torkot is - sötét kékesszürke, de homlokon egy a nevére okot adó fehér csillagszerű díszítés mutatkozik.

A hát, a szárny és a farok szintén szürkeárnyalatos, viszont a mell, a testoldal, a test alul, a farkfedőket is beleértve ragyogó narancstónusú kanárisárga.

 

csillagfürt (Lupinus): A Földközi-tenger mellékéről származó, hüvelyes takarmánynövény. Már a rómaiak termesztették, kezdetben zöldtrágyázáshoz.

Többféle csoportosításuk ismeretes:

tenyészidő szerint

egyéves,

kétéves;

virágzat szerint

fehér-,

sárga- és

kékvirágú;

alkaloidatartalom szerint

édes,

keserű.

A parlagi, nem nemesített változatok, noha a fehérjeértékük magasabb (csaknem 100 százalékkal) a borsóénál, sajnos klf. alkaloidákat tartalmaznak. Ezek mennyisége a fehér csillagfürtben a legnagyobb (1,6 %), a kékvirágúban 0,6-1 %, a sárgában 0,6-1,1 %. Az évelő csillagfürt mérgezőanyag-tartalma 0,8-1 %.

A lupinózis betegséget okozó ictrogen, ill. a lupinidin keserű íze miatt a madarak nem fogyasztják szívesen az ilyen magvakat, s ezeket a fajtákat leginkább zöldtakarmányozásra v. halak etetésére termesztik.

A növénynemesítők munkája nyomán keletkezett édes csillagfürt alkalmazásával valamelyest javult a helyzet. A legjobb csillagfürtök alkaloida-tartalma 0,1 % alatti, így ezek minden előkészítés nélkül etethetők haszon- és díszállatokkal.

De tudni kell, hogy az édes csillagfürtök könnyen kereszteződnek a keserűekkel, és ennek folytán gyorsan elveszíthetik a kedvező tulajdonságaikat.

Takarmányozási szempontból kifogástalan csillagfürtre is csak viszonylag türelmes szoktatással lehet rákapatni pl. a galambokat. Viszont, ha sikerült, attól kezdve aztán szívesen fogyasztják.

Fotó: http://www.botany.wisc.edu/courses/  

 

csillagos galamb: →szívenszúrt galamb (Gallicolumba luzonica - Dolchstichtaube).  

 

csillagos jégmadár (Ceyx argentatus - Silvery Kingfisher): a 10 fajt számláló nemzetség legismertebb faja. A Fülöp-szigeteken otthonos.

A nevét a sötétkék háti színezetéből kivilágló fehér tollacskák okán kapta, mely eleganciáját fokozzák a selymes, fehér háti csíkok.

A has itt fekete, de kékes árnyalattal. A mell leheletszerűen rózsás.

csíkosvállú gerle v. réznyakú galamb (Geopelia /v. Chrysauchoena/ humeralis - Kupfernackentaube - Bar-shouldered Dove): Ausztráliában és Új-Guineán fellelhető, 27,5-29 cm nagyságú gerle.

A szem sárgásbarna, a szemgyűrű bíboros. A csőr kékesszürke. A láb piros.

A fej, a torok és a nyakoldal szürke. Utóbbi másutt aranyos barna v. rézszínű, de e terület sötétebb szürkével keretezett és fekete vonalkákkal díszítettek.

A hát feketével csíkozott sötétbarna. A test alul fehéres. A has egészen világos. A szárny vörösesbarna, de itt is mutatkoznak a vízszintes fekete csíkok.

A farok szürkésbarna. Az alsó farkfedők fehéresek.

A tojót nehéz a hímtől megkülönböztetni, mert a különbség csupán a mell szürkéjében mutatkozik: itt sötétebb.

Európában 1964-77 között vált közismertté, amikor több mint 500 példányt importáltak. Viszonylag könnyen sikerült őket beszoktatni, és rövidesen kedvelt díszgalamb lett.

A fészekalj rendszerint egy tojásból áll, s a kelésre a 12. napon lehet számítani.

Mageleség mellett igényel sok zöldet és gyümölcsöt. Az egészséges tápláláshoz hozzátartozik az állati fehérje biztosítása is, amelyet legalább lisztkukaccal próbáljunk megoldani.

Tudni kell, hogy a csíkosvállú galamb költéskor a fészke környékén agresszívvé szokott válni, amikor is a volierbeli társbérlők veszélybe kerülnek.

 

csíkos xenops (Xenops rutilans - Streaked Xenops): a fazekasmadárfélék családjának 11,5 cm nagyságú faja Közép-Amerikától Argentínáig A rövid, de erőteljes csőr rendkívül érdekes. Az orma egyenes, viszont az alsó káva felfelé hajlik. Matt fekete színű, csak az alsó káva tövében mutatkozik határozott kivilágosodás.

A kantár zöldesszürke, s a tarkó felé szemcsíkban folytatódik. A homlok ugyanilyen. A szemöldökcsík világosszürke.

Az áll szürkésfehér, s ez a szín a világosszürke mellen és hason már csak elmosódott csíkok formájában látható.

A szárny barnás, szürkével, egészen világo fiókszárny mellett. A farok világosbarna.

 

csíkozott lóri (Charmosyna multistriata - Vielstrichellori): a díszlórik nemzetségében a rokonsági körtől leginkább eltérő faj.

A csőr itt kivételesen lila, csak az alsó káva, ill. a hosszan lenyúló felső vége narancspiros. A láb furcsamód fekete.

Ezen túl a tollazat mérgeszöld, de a test alján és a fej első részén a tollak közepén egy-egy hosszanti sárga csík van, amely díszítés mintegy vakítóan világít a tollazatból.

A szemgyűrű lilás, s a szem fölött, a fejtetőn át is egy lilás szalag díszíti ezt a fajt.

Itt a farktollak fonákja is némileg eltér attól, amit várunk, ti. hiányzik a sárgás árnyalat.

A nagyság 18-19 cm. ..

A hosszú, hegyes csőr vége alig láthatóan lefelé hajlik és feketés. Hátrább piros. A kantár fekete, s körülöleli a világoskék szemet. Alatta az arci rész széles csíkban fehér.

A homlok és a fejtető sötéttel pontozott khakiszínű. Az áll és a torok narancsos árnyalatú sárga.

A mell drapp, de barnás feketével hosszanti csíkozott. A farok szürkés, a szárny szürkésbarna.

csíkosnyakú galamb (Columba guinea - Guineataube - Specled Pigeon): Afrika nagyobb részén előforduló, szürke, vörösesbarnával díszített galambféle a nagy gerlék csoportjában. Az elterjedési centruma Gambia és Dél-Szudán.

Fotó: Ben van den Broek - http://home.hetnet.nl/~benvandenbroek/

A nagysága 320-370 mm, ebből a farok 113-138 mm. A szárnyhossz hozzávetőleg 215-230 mm. A testsúly 250 g.

A fej szürke, de a szem körül nagy élénkpiros, dudoros gyűrű ékesíti.

A nyak pirosasbarna, de szürke, függőleges, ecsetvonásszerű vonalkák és zöldes fény ékesít, innen kapta a nevét. A szárnyfedők is ék alakú, világos pettyekkel díszítettek.

A hát barnás borpiros. A fartájék és a felső farkfedők szintén szürkék. Az evezők és a farok feketés, de utóbbi fehérrel szegett.

 A csőr feketés, az írisz sötét. A láb szintén.

Vagyis talán a legszebb galambféle!

A fészekalj 2 db fehéres, feltűnően hosszúkás tojásból áll: 37x27 mm. A kicsik rendszerint a 16. napon törik fel a tojást.

Ám szaporulatra csak nagy volierben lehet számítani. Rutgers szerint az ideális röpdeméretek: 4 m hosszú, 2 m magas és 1,5 m széles.

A táplálása búzával, aprószemű kukoricával, díszpintykeverékbe szokásos magvakkal (csíráztatva is!), gyümölcsökkel és zöldeleséggel megoldható.

(http://www.hbw.com/ibc/phtml/votacio.phtml?idVideo=6833&tipus=1)  

 

csíkosorrú galamb (Phapitreron leucotis - Ohrstreiftaube): a galambfélék egyik ritka faja délkelet-ázsiai elterjedéssel.

  

csíkos sárgarigó (Oriolus Szalayi - Brown Oriole): a mi sárgarigónknál valamelyest termetesebb új-guineai gyümölcsevő madár, ennek megfelelően valamelyest durvább csőrrel.

Hím és tojó egyforma, szürkésbarna.

  

csíkos szajkó (Garrulus lanceolatus - Strichelhäher - Lanceolated Jay): a szajkó közeli rokona a varjúfélék családjában Afganisztán keleti részétől Nepálig.

A fehér torok kivételével a fej fekete. Ezen

csíkosfarkú szürkefejű gyümölcsevő galamb (Ducula radiata - Grey-headed Zone-tailed Pigeon): Indonézia endemikus, monotipikus galambféléje a szubtropusi és trópusi nedves erdőkben.  

csíkosfejű billegetőposzáta: →narancssapkás amerikai poszáta (Seiurus aurocapillus).

 

csíkosfejű füzike (Phyloscopus coronatus): a poszátafélék egyik vitatott faja.  

 

csíkosfejű gyémántmadár (Pardalotus striatus - Striated Pardalote): a virágjárófélék családjának 11 cm nagyságú faja. Egész Ausztráliában és Tasmánián is fellelhető. Az utóbbi populáció a hidegek elől a kontinensre vonul.

A csutakszerű feketés farka és a rövid, szintén fekete csőre, vm. a befűződés nélküli nyaka miatt olyan, mint egy kis rugby-labda.

A kantár és a szem mögött a kiszélesedő szemcsík fekete.

A kantár felett és alatt élénksárga, a szemcsík alatt és felett fehér jelzés díszíti.

A homlok és a fejtető feketésszürke. A hát és a szárnyfedők bíborossal árnyalt szürkék.

A nagytollak feketék, de az evezők keskenyen fehérrel szegettek, és a szárnyat fehér szalag ékesíti.

A test alul egészen világos szürke.

A tojó tollazata világosabb, a kantár felett már-már eltűnik a sárga. Viszont az állon és attól lefelé egészen halványan, de jelen van. A szárny bordóval díszített. A szárnyfedők és a hát barnás.

Odúban v. partoldalba vájt, gondosan bélelt üregben fészkel.

csigolyák: a →csontos váz részei a test tengelyében. Valójában a gerincoszlop gyűrűszerű csontjai

Madaraknál

9-24 mozgékony →nyakcsigolyákat, kevésbé mozgatható

6-10 törzs vagy (→hátcsigolyákat) és

9-20 ágyék, ill. keresztcsigolyát, továbbá

8-10 általában összeforrt farkcsigolyát találunk.

Az utolsó farkcsigolya egészen különleges, erre támaszkodnak ugyanis a sok madárnál rendkívül nagy kormánytollak.

Galamboknál a

nyakcsigolyák száma: 12;

a hátcsigolyák száma: 8;

az ágyéki szakasz 12 csigolyából áll, de előfordul mind lefelé, mind felfelé eltérés (11-14);

a farkcsigolyák száma 7-10. (→TÜSKÉSSZÁRNYÚ MADÁRFÉLÉK)

 

csík: madarak tollazatában is a környezeti színektől eltérő vékonyabb sáv.

A több ilyen sáv által kialakuló csíkozottság rendszerint a táji környezetbe való beolvadást segíti.

 

csikorgó bagoly (nép.): a →macskabagoly (Srtix aluco).

 

csíkos amerikai poszáta v. bibirke (Mniotilta varia - Black and White Warbler): Észak-Amerika keleti részén a fenyvesekben és a lomberdőkben fordul elő ez a 13 cm nagyságú amerikai poszátaféle.