minden temahoz nem tudok hozzaszolni,de a ragcsalas,ha nem fajfdalmas,szerintem is inkabb aranyos,uldozendo
az enyem 4 eves,de a mai napig csocsalja a karomat es mivel igen finoman csinalja,a jatek resze,miert ne tehetne? De tenyleg ne fajjon,arra vigyazz,akor jatek felfuggesztve valami hatarozott felkialtassal,hogy meglepodjon.....A lanyom szerint a kutyanak nagy a mozgasigenye a szajanak,ezert csocsal
de csak engem..neha elgondolom egy-egy ilylen csocsa kozben,hogy egy mozdulattal atharaphatna az egesz karomat,ehelyett finoman csocsalja:)
nézd is meg, hogy néz ki a legtöbb gyerek! minden 3. kövér, vitaminhiányos, stb. és amíg optimális esetben egy gondos szülő tudja, hogy mi kell a gyereknek, addig egy kutyának egészen más igényei vannak. a nagy átlag még a gyerekét sem képes úgy etetni, hogy mindent megkapjon, ami a növekedéséhez kell, még azt sem szokták elolvasni, hogy mibe milyen tápanyag van. én személy szerint megeszem a "bogyókat", ha azzal tudom, hogy olyan fontos tápanyagokat juttatok a szervezetembe, amit máshonnan nem tudnék.
a kiegyensúlyozott kutya táplálás nem az, hogy főzök vm csontot, meg leveskét, aztán elé rakom, azt se tudva, hogy így mennyi szénhidrátot, fehérjét, zsírt, vitamint eszik. pedig ez még egy gyereknél is fontos lenne.
szerintem a főtt kaja csak kiegészítés. nehéz úgy főzni, vagy nagyon képben kell lenni a kuty táplálással kapcsolatban, hogy mindazt biztosítsd neki, ami a tápban benne van. egy jó táp azért tartalmaz vitaminokat, stb is, amit mondjuk csak egy húslevessel, vagy csonttal nehéz kiváltani. szerintem ahhoz hogy vk csak házi kajával etessen eléggé be kell ásnia magát a kutya etetés szakirodalomba.
Újak vagyunk itt, segítséget, hasznos tanácsot szerezni jöttünk ide.
Két hete társunk egy édes kicsi labilány (ő most 9, hetes). Nem akarjuk hozsannázni, de isteni kutyus, nyilván idővel majd történetek is mennek róla, képek, stb.
Most viszont pár szakmai tanácsra lenne szükségünk, hiszen sokak ezeken a "problémákon" már túl vannak.
1: Honey konkrétan legel. Állandóan füvet, gazt eszik, csócsál. Úgy hallottuk, ez nem baj. A kérdés az, hogy le kell-e erről szoktatni őt, vagy hagyjuk? Ha le kell szoktatni, akkor hogyan? Jutlmazni azért nem tudom, ha nem csinál valamit...
2: Ugyanez vonatkozik fadarabokra (igen picik, majdnem forgács), bogarakra (nemrég elkapott egyet, és megpróbálta, sőt részben meg is ette), de a legrosszabb, hogy a kerti party után rájött, hogy szereti a 2 centis hamu/faszén darabokat. Gondolom azért ezt már ne.... és erről hogy szoktassam le? Ha megpróbálom fújj-al, vagy kivenni a pofijából, konkrétan elszalad vala, fogócskázik. Én meg nem akarok utána rohangálni. Nem szeretném, ha később séta közben mindent megenne, amit a földön talál.
3: Az egész kert az övé, mindenhol van is, csak a házába nem akar bemenni (mostanában javult a helyzet, néha bemegy) pedig ott van árnyék a 40 fokban is.... ötlet a beszoktatáshoz?
4: Állandóan (aranyosan) harap, ugrál. Komolyan már nem harap, arról leszoktttuk, inkább csak játékosan. A játék hevében történő oda-odakapás (ami nem fáj, aranyos) leszoktatandó dolog? Óvatos tarkórázás esetleg, határozott nem-mel?
Egyébként nem rossz kutya. Autózik már nugodtan, parancsra leül, pisilni/kakilni lemegy a teraszról, rendesen eszik... (Jézusom, úgy írom mint egy gyerekről beszélnék :)), és imádjuk.
Szóval, minden segítséget nagyon elfogadnánk, megfogadnánk.
Ördög már nem kölyök, ő másfél év körül van (állítólag, de majd a már ismerős dokinéni is megnézi. a fogai szép fehérek és még elég kicsik), de értem, hogy akkor maga ez a márka is jó.
Nagyon útálok főzni...a családnak ugye muszáj, de hogy még kutyának is...
Nem beszélve arról, ahogy a főzésnél jobban már csak a bevásárlást utálom, márpedig akkor azon is mindig agyalni kéne, hogy legyen otthon neki megfelelő nyersanyag.
Mi most az Acana tápokat nézegetjük, de szívesen fogadunk bármilyen tanácsot. Szegény Hannah ebben is megjárta, hog yelső kutyusunk volt. Teljesen tájékozatlanok voltunk, és nem is gondoltunk bele milyen nagy hatása lehet a tápnak.
Igaz őt etette mellette -túlzottan is - az itt lakó nagyszülő páros, meg kapta a nutradylt is (rymodiul-lal együtt), de jó lenne Ördögöt a lehető legotimálisabban táplálni.
Sajnálom :( én azért javasolnám egy szemész szakorvos felkeresését, aki meg tudja mondani, mi is pontosan a baja, mik a lehetőségek és kilátások a jövőben.
Amúgy -pláne ha már ilyen fiatalon nem lát - nagyon gyorsan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, és mint nektek se tűnt fel elsőre, ő is ezt szokja meg.
Bár nekem csak öreg korban megvakult kutyám volt, de Füleske 4 évig élt így, szaglászott és emlékezett a dolgok helyére :)
arra érdemes figyelni, hogy a dolgok átrendezését csak lassan tegyétek és mutassátok meg neki majd az új tárgyakat.
illetve nálatok szerintem fokozottan érvényes akkor, hogy a hang/sípjeleket tanítsátok neki/tanuljatok vele együtt, könnyebbé teszi a jövőben az együttélést :) pl. akár a "vigyázz" szó megtanítása is, hogy tudja valamilyen akadály került az útba
Tegnap figyeltük hogy az udvaron és idegen helyen (elvittük a szülőkhöz) hogy kölekedik, bodogul a kutyusunk. Biztos vagyok benne hogy nem teljesen vak, homélyosan lát foltokat, egyébként az állatorvos is ezt mondta. Észreveszi a lépcsőt, a tárgyakat, és ügyesen kikerül mindent. Akkr van "probléma", ha nagyon siet valahová :-). Azt is megfigyeltem, hogy nagyon sokat szaglászik, gondolom ez is segíti a tájékozódásban. Ha messzebb elmegy tőltőlünkem és hyvjuk, akkor feltartja a fejét, és látszik hogy a hang alapján próbálja betájolni hogy merre vagyunk. Aztán ha a közelünkbe ér, akkor már észrevesz bennünket, és nagyon boldogan rohan felénk.
Na,de a nem látó emberek is teljes életet tudnak élni és ugynolyan boldog emberek, mint bárki más, aki képes a boldogságra.
Ellenben pl. ha kutyusnak csípőficama van (talán diszplázia?), nos az már helyzet, hiszen komoly fájdalmakkal jár, később mozgáskorlátozottsággal.
A gazdinak nagyon sok pluszköltséget okoz a gyógyszerelése (esetleg műtét és utána gyógytorna) és sok-sok aggódást, időráfordtást -a játékon és egyéb kellemes időtöltésen túl - időnként meg már kivitekezhetetlen fizikai ápolást.30 kg-os kutyust emelgetni és cipelni nem mindenki képes.
Ez már igen komoly gond. Nem véletlenül szűrik őket szemre és izületekre is. Mármint a tenyésztésbe bevont állatokat.
na igen, azért a vakság nem az az állapot, amiért egy kutyust el kéne altatni, ebben maximálisan egyetértünk. Szerencsére házikedvencek közt már nem a természet "farkastörvényei" uralkodnak.
Mi is gondolkodtunka a retrimentők ill. menhely közt.
Aztán a legfőbb érv a menhely mellett az volt, hogy a gyerekek nem akartak ég egy Hannah-t, félnek attól, hogy mindig ő lenne a mérce és az új jövevény állandó hasonlítgatásnak lenne kitéve.
De az észérvek mellett szólt az is, hogy egy keverék kutya talán egészségesebb -pontosabban kevesebb eséllyel van geneteikai problámája -mint egy fajtatiszta, de nem "szűrt" kutya.
Igen, valószínűleg van olyan ember, aki kidobja az utcára a kutyát, ha kiderül hogy beteg.
Az állatorvos nekünk is mondta hogy jelezzük a kutya betegségét annak akitől vettük, hogy figyelmeztesse a többi kiskutya gazdáját is, hogy jól nézessék meg a szemét. De sajnos tőlünk sem kért semmi adatot, elérhetőséget, így feltételezem hogy a többi gazditól sem. Fizettünk, odaadta az oltási könyvet és a kutyust, és jöhettünk is.
Most már kezdem érteni mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között.
Egyébként a fajtamentőkön keresztül akartunk először kutyát örökbe fogadni, beszéltem többször is azzal akinél volt a kinézett kutyus, de mivel tőlünk 180 km-re volt, így végül a kölyök mellett döntöttünk.
Úgy látszik mégis az volt megírva, hogy jót cselekedjünk (mert lehet hogy má elaltatná vag kidobná a mi kutusunkat).
Szívből kívánom- ahogy magunknak is:-)- hogy sok-sok évig (tizenakárhány évig) legyetek boldog társak.
azonban ezekre a megélhetési kutyaszaporítókra nagyon haragszom. Mert nem csak a kutyáknak tesznek rosszat, de a leendő gazdiknak is, akik szeretni és törődni akarnak a kutyusokkal, de az ő "munkájuk" ezt nagyon megnehazíti.
Sok csalódást okoznak ezzel sok embernek.
És sok gazdátlan kutya kerül menhelyre rosszabb esetben utcára.
