A "Habostortát" Bp-en többek között az OverLand nagykörúti boltjában és a Tengerszem Dohány utcai üzletében lehet becserkészni, de érdemesebb az MTSz eseménynaptárát megnézni. Ez most jelent meg a Természetbarát Híradó januári számának mellékleteként. Begyujtheto még az MTSz központjában vagy megtekintheto a web-oldalán. Jóval több esemény van benne.
Én is így voltam vele. Biztos lehet kérni is, a pécsi FBTE adja ki, de csak a túrák egy része szerepel benne. A remélhetőleg majdnem teljes naptár a TTT-nél már megjelent, ott vagy az MTSZ-ben érdemes keresni, vagy a mostani túrák rajthelyein. (A Téli Mátrán a célban árulták.)
"Az érdekelne, hogy merrefelé lehet beszerezni a tavaly "Habostorta 2000" néven futott kiadvány idei példányát, már persze ha megjelent már? ( Teljesítménytúrák idő és hely adatai )"
Nekem a postaládámban sikerült :-) Nem tudom, melyik túrán adtam meg nekik a címem, de messze jobban örültem neki, mint bármelyik másik kéretlen reklámújságnak.
Megnéztem a térképeket, tényleg jónak tűnnek, nem láttam méretarányt, lehet, hogy van, csak nem vettem észre, mert álmos vagyok, de a Mezőtúr környékét valamelyest ismerem, az alapján elég részletesnek tűnik.
Debrecen környékén 10 éve túráztam, a rendes turistatérkép alapján, amennyire emlékszem, jók voltak a jelzések, meg az utak.
Költségbecslés: 10-15 ezer közt, függ attól is, hogy kis-vagy nagy busz, utóbbi olcsóbb. Nameg: jókat lehet ott enni, Szlovákia ebből a szempontból még mindig majdnem a régi, ha drágult is jócskán, és a sörök...
Terep: arra nem tátrai jellegű, az alpesi és a mi hegyeink közti átmenet, de közelebb az utóbbihoz, vannak rendes fölmenetek, de szép szintutak és greincek is. Napi max. 20-25-öt mennénk.
"Kérdezem: milyenek az Alföldön a jelzések, egyáltalán, milyen térkép alapján mentetek arra? "
JELZÉSEK: Meglehetősen vegyesek, a legjobb helyeken is csak átlagosnak nevezhető.
BAZ megye: gyalázatos, lekopott
Szabolcs: gyenge, a fontos helyeken általában van
Hajdú: Álmosdig aránylag követhető, utána ... khmmm ...
Békés: gyalázatos alá. Egy példa: haverommal bringával derítettük fel az útvonalat. Békés megyeiek vagyunk, viszonylag van helyismeretünk, erőnlétünk, de 10 órától este 8-ig folyamatos tekeréssel, úgy hogy a gyanus helyeken ketten kétfelé mentünk - hatvan (60!) km-t tettünk meg a jelen...
Csongrád: viszonylag követhető
Bács: szintén
Tolna: szintén
Mindazonáltal nem mérhető össze az OK-val.
TÉRKÉP:
Debrecen és környéke,
Szekszárdi dombság és Gemenc
+ az igazolófüzetekben:
Nyírség: igen gyenge térkép
Hajdú: jó térkép
Békés: vázlat, sok helyen hibás, alig használható
Csongrád: full színes térképek, a léc igen magasra helyezve
Bács: az erős kicsinyítés és a rossz másolat miatt nem ideális
Békésben: Részletesebb és jobb térképeket találsz a honlapunkon.
Ugyanitt leírás, kilométeradatok, stb.
Összegezve: az Alföldi Kék egy KALANDTÚRA. Buli, csak igen jó humorérzékkel rendelkezőknek...
Néhány kép vasárnapi túránkról: Esztergom és környéke, Vaskapu-hegy. A Vörös-kereszt - Vaskapu hegy közötti sárga háromszög jel gyalázatos, ecset, fűrész és metszőolló után kiált.
A Gödöllőiben a vadászat ügyében bejelentés lesz, majd beszámolok róla, mi történik. Na de hogy jót is írjak: miután visszafordultunk a Juharos felől, Babatpusztán át mentünk a Margitára, onnan Erdőkertesre. Arrafelé viszont teljesen jók voltak a jelzések, pontosan stimmeltek a térképhez.
Kérdeztem a múltkor az alföldi jelzésekről. Fönntartva, de kérdezek mást is. Húsvétra szervezek (péneki indulás, hétfő esti érkezés) túrát Selmecbánya-Körmöcbánya környékére (Stiavnické vrchy, Kremnické vrchy). Ha megfelelő létszám összejön különbusszal (ha kevesen jövünk össze, kicsi különbusszal, akkor valamivel drágább). Szállás Selmecbányán lenne. Érdekelne valakit?
Ismét népszerű a bakancsos turizmus – Akinek kedve van hozzá,
körbejárhatja az országot
Az Országos Kéktúra útvonala politikai vagy katonai
okok miatt többször is változott az elmúlt négy
évtizedben. Hossza jelenleg megközelíti az 1100
kilométert: a Vas megyei Írottkőnél kezdődik és a
Zempléni-hegységben lévő Hollóházán ér véget. A
hagyományos kéktúra időközben dél-dunántúli és
alföldi útszakasszal bővült. A kék jelzést követve ma
már az egész országot körbe lehet járni.
A Magyarországot átszelő, kék színnel jelzett turistautat a harmincas
években festették fel. Az 1938-ban megrendezett Szent István-túra az
útvonal két végpontjáról indult, a résztvevők háromhetes gyaloglás
után Dobogókőn találkoztak. A mai értelemben vett kéktúramozgalom
az ötvenes évek elején alakult ki – derül ki Thúróczy Lajos, a Magyar
Természetbarát Szövetség (MTSZ) tiszteletbeli elnökének
tanulmányából.
A vasutas-szakszervezethez tartozó Budapesti Lokomotív Sportklub
természetjáró-szakosztálya kezdetben az egyesület tagjai számára hirdette
meg a kéktúrát. A szakosztály kiadványt jelentetett meg az útvonalról, a táv
teljesítőit jelvénnyel jutalmazta. A gyorsan népszerűvé váló kezdeményezéshez
más vasutasegyesületek is csatlakoztak, majd az MTSZ vette át a szervezést.
Új jelvény és új teljesítményigazoló füzet készült. 1961-ben, tehát kereken
negyven évvel ezelőtt hivatalosan is útjára indult az Országos
Kéktúra-mozgalom.
Ahhoz, hogy valaki megszerezze a túra teljesítését bizonyító jelvényt, 1093
kilométert kell gyalogolnia. Esetleg síelnie. Minden más segédeszköz
használata tilos. A szintemelkedés összességében csaknem 26 000 méter. A
kéktúrát egyénileg vagy csoportosan, bármely irányban és bármilyen
szakaszokra bontva mindenki annyi idő alatt teszi meg, ahogy ideje és ereje
engedi.
A kéktúra teljesítéséhez a több száz ellenőrző pont – vagyis bélyegzőhely –
mindegyikét érinteni kell. Az igazoló füzetben összegyűjtött pecsétek
bizonyítják, hogy az illető valóban végigjárta-e az útvonalat.
Kéktúra-bélyegzőt a legváltozatosabb helyeken találni: kocsmában, kerítésen,
vegyesboltban, vasútállomáson, múzeumban, villanyóraszekrényben,
erdészház fészerének az oldalán, plébánián, barlangajtón. Ha netán lába kélt a
bélyegzőnek, a helyszínen készített fotó is igazolásul szolgálhat.
Átlagos menetsebességgel számolva 19000 percre, azaz több mint 13 napra
volna szükség a táv teljesítéséhez. Feltéve, hogy éjt nappallá téve, megállás
nélkül menetel az ember. Ez nyilvánvalóan képtelenség: a kéktúra általában
éveken át kitölti a szabadidőt.
A budapesti Herendi Gábor és barátnője például 1996 februárjában vágott
neki a majdnem 1100 kilométernek. A fővárostól távolabbi útszakaszok
megtételéhez többnapos túrákat szerveztek, sátorban aludtak. Két és fél év
múlva, 1998 októberében nyerték el az Országos Kéktúra-jelvényt.
Négy évtized során harmincezer kéktúrafüzet került forgalomba, bizonyítható
módon eddig 3600-an tették meg a távot.
Az útvonal többször is változott – meséli Pálmai Vencel, az MTSZ
gyalogtúra-bizottságának elnöke. A szocializmus idején nem szívesen
engedtek idegeneket az osztrák–magyar határ közelébe. A kéktúra nyugati
végpontja először Tapolcán, később Sümegen, aztán a Vas megyei Velemben
volt. A határon lévő Írottkő csak a rendszerváltás óta látogatható szabadon.
Más esetekben azért módosult az útvonal, mert katonai objektummá
nyilvánították azt a vidéket, ahol a kék jelzés haladt.
Manapság az egyre szaporodó magánterületek, de még inkább a vandálok
okoznak gondot. A törvény szerint az átjárást a magánkézben lévő erdőkben
is biztosítani kell, a szántóföldek esetében viszont nincs ilyen előírás. A
földbirtokosok jóindulatától függ, átengedik-e a túrázókat.
A tulajdonosokkal legalább lehet egyezkedni, az értelmetlen pusztítás ellen
azonban nehéz védekezni. Az elmúlt években főként a budapesti
Hármashatár-hegy környékén panaszkodtak a természetjárók: ismeretlenek
módszeresen lekaparták az újra és újra felfestett jelzéseket. Az egyik
villanyoszlopon turistáknak címzett, trágár felirat tanúsította, hogy nem
véletlenszerű vandalizmus történt. Helybéliek sátánista jelképeket viselő
fiatalokat láttak „akciózás” közben, de mire a rendőrök megérkeztek, az
elkövetőknek nyomuk veszett.
A Kádár-korszakban a nagyvállalatoknál működő szakszervezetek segítettek
abban, hogy jól láthatóak legyenek az Országos Kéktúra jelzései. A lelkes
dolgozókat munkaidőben, vállalati buszokkal szállították az erdőkbe, a
szakszervezetek festékről és ecsetről is gondoskodtak. Ma a
természetbarátok túlnyomórészt önkéntes munkában, szabad idejükben
újítják fel a jelzéseket.
Biztató fejlemény, hogy tavaly – 1990 óta első ízben – az állam tízmillió
forintos pályázatot írt ki a turistautak gondozására. Kalmár László, az MTSZ
titkára reméli, hogy a kormányzat végre felismeri az úgynevezett bakancsos
turizmusban rejlő lehetőségeket. Hiszen a lebecsült, gyalogos természetjárók
fedezik fel a nagyközönség számára azokat a világtól elzárt, gyönyörű tájakat,
amelyek idővel nevezetességekké, közkedvelt nyaralóhelyekké válhatnak.
A rendezett turistaútvonalak növelik az ország vonzerejét. Az a feltételezés
sem felel meg a valóságnak, hogy csak azok járják gyalog a vidéket, akiknek
nem telik autóra. A turisták között – bár nem ez a jellemző – jócskán
akadnak jómódú emberek. Mindenesetre az utóbbi időben néhány szállás- és
vendéglátóhely már kifejezetten a természetjárók kedvéért telepedett meg az
Országos Kéktúra mentén.
A propaganda legalább annyira fontos, mint a közvetlen anyagi támogatás. A
nyolcvanas években Rockenbauer Pál és munkatársai Másfél millió lépés
Magyarországon címmel rendkívül sikeres tévésorozatot készítettek a
kéktúráról. A bemutató után sokkal népszerűbb lett a gyalogos turizmus, mint
azelőtt.
A Magyar Természetbarát Szövetségnek akkoriban százezernél is több tagja
volt. A rendszerváltás után ez a szám előbb 35 ezerre apadt, majd lassan
ismét emelkedni kezdett. A szövetség hatszáz helyi szervezete jelenleg 44 ezer
tagot számlál. Becsülhetően tízszer ennyien vannak azok, akik nem tagjai
semmilyen egyesületnek, de többé-kevésbé rendszeresen kirándulnak.
Kalmár László és Pálmai Vencel szerint már most elmondható, hogy újra
divatba jött a természetjárás. Ha az állam úgy akarja, divatban is marad.
Az Országos Kéktúra útvonalához csatlakozva tíz éve kialakították az 565
kilométer hosszú Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, amely Írottkőtől
Szekszárdig tart. Az idén nyáron megjelenik a Szekszárdtól Sátoraljaújhelyig
vezető, 800 kilométeres Alföldi Kéktúra igazolófüzete is.
Akinek kedve van, kék jelzésen haladva körbejárhatja az országot. Az egész
nem több 2500 kilométernél.
Jelzésügyben bizony vannak anomáliák.
A Sokoróban a Bakonyszentlászló-Gic-Sokorópátka-Nagydém-???-Pápateszér-Kőris-hegy útvonal sárga kereszttel van jelölve. Elvileg! Burnie kartárssal bejártuk ennek az útnak a nagy részét (Bakonyszentlászló-Pápateszér) és jó, ha 50 jelzéssel találkoztunk a 30 kilométeren. Maradt tehát a rutin és a tájoló.
A Büükkalján viszont kellemes meglepetés volt a Bükkzsérc-Kács közötti sárga sáv, ami példaértékűen volt jelezve.
Úgy gondolhatnánk, hogy az OKT -mint országos jelentőségű túraútvonal- példaértékűen van jelezve, de sajna nem így van.
Szerintem a Pest megyei Piros hiányos említésének nem az az oka, hogy ez KÉK topic, (más túrákról is van itt szó, ami rendkívül pőozitív!) hanem az, hogy közülünk még nem járta be senki.
Sajnos kevés hosszú távú túránk van. Bár lehet, hogy csak nekem kevés, mert sokat bejártam már.
Szerintem is felháborító. Meg kéne nézni, mi a szabály az út lezárására, és ha nem úgy jártak el, akkor feljelenteni őket, hadd legyen egy kis kellemetlenségük.
Kedves Túrázók!
Nekem, hogy őszinte legyek, nem volt türelmem az összes hozzászólást elolvasni, ezért lehet, hogy már többen írtak a jelzések állapotáról. Nekem az a tapasztalatom (26 éve túrázom), hogy helyenként gyalázatosak.Ki mint vélekedik erről? Rendszeres, hogy az egyértelmű helyeken, mondjuk szűk völgyben vezető úton, húsz méterenként van jelzés, ám az elágozásoknál vagy egyáltalán nincs, vagy félrevezető módon látható.
Másik gondom, friss probléma. Tegnap a Gödöllői-dombságban vezettem túrát, tízen voltunk. A Juharos felé vezető sárga-zöld jelzésen indultunk fölfelé, amikor egyv terepjáró jött szembe, és közölték, nem mehetünk tovább, mert vadászat folyik éppen. Akkora már elég sokat mentünk fölfelé, fordulhattunk vissza. Az út kezdetén semmi tábla nem figyelmeztetett a veszélyre. Felháborítónak tartom, hogy a vadászat megfojtja a gyalogos turizmust.
Én tavaly másodmagammal indultam neki a dolognak
a vége, tehát Hollóháza felől.
18 nap alatt leértünk a Cserháti szakasz feléig.
Itt aztán elfogyott az energiánk és az időnk is, ugyhogy szégyenszemre "kiszálltunk".
Mindenesetre életem idáigi legmeghatározóbb élménye volt.
18 nap emberek, város, rohanás, Tv, rádió és egyéb civilizáció nélkül, a természetanya közvetlen közelében.
Egy varázslatos, szavakkal le nem írható élményt ad.
De gondolom, akit csinálta úgyis tudja miről beszélek.
Egy kis offtopic :
Az érdekelne, hogy merrefelé lehet beszerezni a tavaly "Habostorta 2000" néven futott kiadvány idei példányát, már persze ha megjelent már? ( Teljesítménytúrák idő és hely adatai )
Üdv minden kék-túrásnak. Egy barátom hívta fel a figyelmemet erre a topicra, most egy levegore
elolvastam az egészet.
Én 1988-ban kezdtem el az OKT-t és ettol kezdve lettem igazán szenvedélyes túrázó. Egészen
addig csak iskolával ill. szüleimmel kirándulgattam. 1990-ben fejeztem be az OKT-t, rá két évvel
a Dél Dunántúli-t, majd 1998-ban az Alföldi kéket is kivégeztem.
Sajnos (és tudtommal) a kékeken kívül csak 2 db egyéb, több száz kilóméteres túra útvonal van Mo.-on. Az egyik a Dél-Dunántúli Piros, aminek a bejárása most van folyamatban (már csak a Mecsek és Zselic van hátra). A másik pedig a Pest Megyei Piros. Errol nem találtam említést ebben a topicban (lehet, hogy azért, mert ez itt a kék-túra fóruma, de ennyire ne legyünk szigorúak), pedig aki az ilyen hosszú távú túrázást szereti, annak ezt semmiképpen sem szabad kihagynia. Kb. 270 km hosszú, Verocérol (Börzsöny) indul, észak-dél irányban végig megy az egész Gödölloi-dombságon, Bp. alatt bemegy a Csepel-szigetre, majd Ráckevénél ismét kijön a "szárazföldre" és Apaj-pusztán ér véget. Ha valaki bp.-i, 10 nap alatt meg tudja csinálni, nem kell szállásra költeni, és nagyon jó a közlekedés (Bp. kevés elonyeinek egyike). Azért egy apró negatívumot is meg kell említenem; az igazoló füzet (97-es állapot szerint) nem hasonlítható az OKT, DDK vagy DDP füzetéhez, és a jelzés sem mindenhol követheto. Így viszont nagyobb a kihívás. Végig járta már valaki közületek?
Tavaly Pünkösdkor jártam a Gerecsében. Nagymező-pusztán aludtunk egy faházban. A bélyegzők mindenhol megvoltak, de Péliföldszentkeresztnél a gumi le volt tépve a bélyegzőről, de a műanyagba bele volt karcolva egy-két betű; hát azt nyomtuk a füzetbe. A többi helyen az igénytelen vasbélyegzők voltak.
Péliföldszentkereszt és Nagymező pta. között egy hosszú részen kerítés mellett kell menni, ahol jó szúrós bokrok nőttek. Egyébként jól járható az út és a jelzés is megfelelő.
Ja, majdnem elfelejtettem: Szársomlyón nincs bélyegző.
